Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-07 / 128. (576.) szám

...... ______________________ .....................ni......ami iwtfaxuSKÓimmmmBsú&sA^-**..:*aamiaasns£(»F»A«asi3 ■' ‘'■'■ár-' ~*J~ '--ifcn-—-—•“ A d ivat és a nyár. Nyári divat szárazon és vízen. Tenmsz-és lovaglódivat; nyári estélyi toalettek; strand és eveződivat; a kalap, a sál és v ' a kézitestés. A várva várt nyár végre mégis csak megér­kezett, uj fejtörést, uj gondokat okozva; mert bizony elég nagy gondot okoz manapság az, hogy ho- yá menjünk nyaralni, hogyan öltözködjünk, hogy elegánsak, divatosak legyünk, és mégis mérsékel­jen nagy összegekbe kerüljön mindez. Mintán kiváncsi természetű vagyok és mindig iszeretek valamit előre hallani a jövendő divatok­ról, felkerestem az én rég nem látott mestere­met, kitől mindig szép és érdekes divatinformá­ciókat kaptam. r, v ; .([if . A mester meglepetve fogadott. — Már Tég nem volt szerencsém — mondta. — Igen . . . mert tudniillik . . . hát . . . egy 5deig nem érdekelt a divat; most azonban már érdekel. Kérem nyár van, — lehet tenniszezni, evezni, strandolni, izzadni, — oh pardon, az izza- Üás már nem divat. De most kérek gyorsan egy kis divatot, divatot, divatot! i A mester hahotázott. — Az Istenért, hagyjon már szóhoz jutni. Azon­nal megkezdem a mag3''arázást, mert ma még rengeteg sok .dolgom van. Jó hát siessünk! Kezdjük a tenmszdivaton. — Hát kérem, — mutatok néhány ruhát. — Itt van egy nagyon helyes kis tenniszruha, sima fehér alj-al és sárga-zöld csíkos angolos, szűk rövid kabáttal. — Itt meg egy — úgynevezett — fehér alpac- cából készült egyenes testhez simuló ruha, schottisch bubigallérral, és az aljon ugyanilyen csíkkal. Ehhez tartozik egy rövid, csípőig érő cape, sajátjából visszahajtott sálgallérral. — Azonkívül viselnek sárga ripszruhákat, szin­tén egészen simán varrva, fehér gallérral, — és fehér tricotszövetből készült berakott aljú ruhá­kat fehér aprón berakott selyemből, világoskék i selyemből készült gallérral, meg övvel, és az alján keresztben menő széles csikkal. — Teniszezéshez egészen keskeny karlmáju kalapot, vagy sporísapkát viselnek. — Köszönöm; már elég sokat tenniszeztünk. Tértünk át a lovaglásra. — A lovaglódivat roppant egyszerű. Azt lehetne ■mondani, hogy évtizedek óta alig változott. Most is fekete, szürke, vagy sötétzöld szövetből ké­szült smoking, — vagy zsakettkabátot viselnek a hölgyek, breechesnadrággal, fejükön pedig Jo- ckeysapkát, vagy kemény íéríikalapot — Ebben tényleg nincs sok újítás na de most lássunk egy kis szenzációt, — nyári estélyi toaletteket. — Szívesen — mondja a mester, — ez az én spécialitásom. — És büszkén mosolyogva hoz elő néhány toalettet. 1 — Nyaralóhelyeken is rendeznek estélyeket — ! mondja mosolyogva, — oda felöltöznek ám a hölgyek. — kezdve, a legdíszesebb selyemfürdö kosztümig mindent viselnek mostanában. Egészen utcairu- haszerü fürdőkosztümökben sétálnak a hölgyek a strandfürdőkön. Kell is kérem, hogy igy öltöz­ködjenek, mert hiszen reggeltől estig kint vannak. Léteznek pl. fekete, vagy sárga selyemfürdőkosz- tümök, fehér és tarka hímzéssel, — szerpentin- fodrokkal, vagy biedermeierruhaszerüen elké­szítve. A fürdőcipök hosszú szalagjai görögösen, térdig csavarodnak a lábszárakra. A legújabb divat a strandnapernyő. Ez ugyan­olyan alakú, mint a mostani rendes ernyő, csak vörös, vagy zöld vászonnal van áthúzva, és a szélén egy elütő színű 15 centiméter széles fodor fut körüL — Úgy. Hiszen haladunk. Most máT strandol­tunk is, menjünk egy kicsit evezni. — Oh Istenem, az evezési divatról nem sokat mondhatok. Ma már ott tartunk, hogy a nők is ugyanolyan dresszben eveznek, mint a férfiak, és pedig egészen egyszerű fürdőtricótban, esetleg föléhuznak egy szvettert, hogy a nap ne perzselje el a bőrt — Hát ezzel meg volnánk kedves mesterem. De tudja, hogy mit felejtettünk el? __ ? __ At 1 Nem tudom, hogy az utcán mit viselnek a nők a nj'ári melegben. — Az utcán? Tarkaságokat, meg megint csak tarkaságokat. Tarkaselymet, maroquint, grenadmt, tricotselymet stb. Formájuk a lehető legegysze­rűbb: Sima, csípő alatt övvel, kis gallérral; hosszú ujjakkal vagy egészen végig redőzött, sima gömbölyű nyakkivágással, egészen rövid ujjakkal, csípő alatt sima, vagy festett szalaggal, mely nagy csokorra van kötve. Nagyon divatosak a teljesen sima ingszabású ruhák. — És a kalapok? — A kalapok többnyire kiskarimájukak, viselnek azonban nagy florentinerkalapokat is. Majdnem minden kalapon virágdiszités van, melyet széles, oldalt lelógó szalag tart össze. Még egy érdekességet mondhatok, t. i. azt, hogy az annyira felkapott apacskendő múlófélben van, helyette két méter hosszú, félméter széles, — a végén rojttal díszített — nyaksálakat visel­nél sima fekete selyemből, fehér selyembéléssel, vagy kézifestéses selyemből. — Ugyan. Na és a batikolás már nem divat? — Hát nem nagyon. Inkább a batikszerü, ecset­tel való festést kapták fel mostanában. Ezt alkal­mazzák szalagokra, ruhákra, sálakra — Érdekes. — De azt hiszem, mára elég volt. Tegyünk el valamit a legközelebbi alkalomra is. — Kérem, legyen nemsokára szerencsém. — Nemsokára? . . . Azt nem hiszen. Előbb meg kell gyógyulnom. — Hogy, hogy? — Olyan nagy szívfájdalmat okozott az, hogy ezt a sok gyönyörű toalettet nem vásárolhatom Budapesti dívatlevéL Budapest, junius 6. Ma divatlevelet Írni Budapestről igen bonyolult dolognak látszik. Bonyolult is azért, mivel két ellentétes jelenség hangsúlyozása, kiemelése nélkül, a mai budapesti nő toalett-kreációját elkép­zelni teljes lehetetlenség. E két ellentétes divatjelenség: a formának, a vonalaknak nemes egyszerűsége, egyenesvonalu- sága — és szemben vele a színeknek káprázatos tobzódása, az anyagoknak merész, bizarr válto­zatossága. A forma mely magával szokta hozni már vonalaiban a toalett egész lényegét, mintegy belső struktúráját s amelyhez a szin, anyag csak deko­rációul szolgál, ma elegáns, egyenes vonalban hull alá és látni engedi megint jócskán a finom női bokákat. A szoknya és az egész egybevarrott vagy szabott ruha szűk, inkább zsákszerű, nyakán kerek kivágással, mely kétoldalt szabadon hagyja a vállakat. Az ujjak a legrövidebbek. Ritkábban fordulnak elő már a csipőt átfogó övék, a ruha nem bő, nincsen szükség rájuk. Ha mégis előfordul egy-egy plisszirozott, keskeny kötényszerü elő- részt fog össze a sima, egyenes ruhán. Ezeknek a délelőtti ruháknak anyaga legtöbb- nyiTe banánzöld eolinból készült, mely könnyű, fapados, mégis hulló anyagánál fogva érvényre juttatja a vonalakat. A banánzöld ma a legkedvel­tebb délelőtti szin, hozzá bizarul tarka crepp de chine kendők a nyakbakötve könnyedén, apacssze- riien. Kisformáju, fejhez simuló kalapok, vörös- kék-sárga szallagszövetből, métyen a szembe- huzva. Testszinü és csakis testszinü francia se- Iyemharisnyák, rózsaszín napbarnitotta változa­tokban. A cipő a banánzöld ruhákhoz előbb kizárólag szürke bőr, vagy antilopból készült pánttal. Ma a közeledő kánikulás forróságokban egyre exoti- kusabb színekben tűnik elénk, zöld, égőpiros, goblinkék bőrből, elütő-szinü sarkokkal. A fentebb leirt toalett — maga a ruha, — mint említettem, egyszinü banánzöld. De lehet látni crepp marocaine, nyerssélyem anyagból készült délelőtti ruhákat a legtarkább, legszínesebb össze­állításban; hangsúlyozom azonban, hogy mindig a Levél a Dunapartról. — Na, na, talán inkább levetkőznek. Nem? — Az is igaz. — Hát tessék csak idenézni! Odanéztem. Vigyázva, mintha valami finom üveget tartana kezében, úgy hámozta ki bat- tiszttakarókból a féltve őrzött szenzációt és napfényre hozott egy szemkápráztató kreációt: egy aranysárga creppgeorgetteruhát, hosszú, testhez áldó ujjatlan derékkal, ugyanolyan arany­sárga chantilly-csipkéből készült aljjal, és hozzá­tartozó szintén csipkével díszített sállal. Szemeimet dörzsöltem. Szinte fájtak ettől a csillogástól. A mester egy pohár kristályvizet nyújtott, hogy uj erőre kapjak a következő szenzációk számára. Ismét egy gyönyörű toalettet mutatott fehér chinacreppből, fekete hímzett szatincrepp diszités- sel, melyhez egy szintén fehér chinacreppből készült cape tartozik fekete apacsgallérral és az alján fekete fodorral. Ezután egy almazöld satincreppruha került elő, hátul lelógó, derékig érő gallérral, melynek szélén cobolyprém, — és csípőm egymástól négyujjnyi távolságban három húzás vau. Még egy gyönyörű, teljesen egyenes szabású fekete müselyemből készült ruhát mutatott, me­lyen egy tarka, gyöngyhimzéssal beborított fe­kete tiillruha mint átvető díszük. — Persze — magyarázta a mester, — az esté­lyi ruhához viselnek capet, — mely legújabban csak térdig ér, — vagy nyári köppenyt; van egy gyönyörű köppenyem, mely fehér vékony szövet­ből készült, és tarka géphimzéssel, fchérrókagal- lérral és mansettával van díszítve; van azután estélyi köppenyem szürke selyemből, fehér ma- jomszőrgallérral és mansettával is, és egy egy­szerűbb, ingszabásu, fehér alpaccából, vörös fe­kete hímzéssel. — Elég — kiáltottam. — Még el találok ájulni a. gyönyörűségtől. — Jaj inkább ig.vék még kristályvizet. Tessék. — És ismét odatartotta a poharat. — Tudja mit? Üdítsük fel fáradt, tagjainkat és térjünk a szárazföldről a vízre. Jó? Mesélje el, hogy mit viselnek a strandon. — A strandon? Ott is vannak ám érdekes újítások. T. i. fürdő után férfiak is nők is tarka frottirpyjamá.ha öltözködnek 6:; úgy hevernek a homokban, a napon. Azonkívül tarka fürdőköp- penyekben is sétálgatnak. A fürdőruhák nagyon kiilömbözőek. Az egészen egyszerű fürdőtricót-tó 1 Budapest, junius 6. Nagyságos Asszonyom! Sietve válaszolok kedves soraira, amelyből sok bánat és még több kíváncsiság árad felém. Hony sóit q u i mai y pence, nagyon jól tudom, hogy mindez nem nekem szól, hanem annak a csodá­latos valaminek, amiről írnom kel! Magának, min­den asszonyok koronázatlan királyának, a di­vatnak. — Hát Asszonyom, a pesti korzóra kacagva, da­lolva beszökött a nyár. Ha költő volnék, drága szonettek illatfelhőjébe burkolnám be minden soromat és fürge stanzák pattogó jambusain per- ditném Maga elé mindazt a csodálatosan szép és egyben ezodálafosan szörnyű valamit, amely Őfelsége a Divat parancsára a pesti korzón tündö­köl. De sajnos nem vagyok költő Asszonyom, csak afféle szolid prózai lény, aki sehogy sem tudja megérteni a divat örök törvényét, amelyik akként rendelkezik, hogy egyik héten lent legyen Tövid, ami fent hosszú, a másik héten pedig fent legyen rövid, ami lent szintén csupasz. Mindezeket, — mondom nem tudom megérteni Asszonyom és az elíiusodott divatideálok a grande dame-ból a petité femme-okká korcsosult mordoré nanquinekké és a vénlányokból bakfisökká serdült hasitott- szoknyatúlajdonosok kavargó forgatagában, mégis csodálni tudom magukat. Csodálni, mert feltétlenül csodálatraméltó, hogy az asszonyok mindig imád­ták ezt a szép és költséges szenvedélyt, az öltöz­ködést, feltéve, hogy volt még egy asszony, aki ezért megirigyelhette és még egy férfi, aki megbámulhatta őket. Oh Asszonyom én látom jól, nagy az Ön bánata. A barátnője — azt írja, — uj ruhát csináltat a la Parisienne, magának pedig fi donc meg kell elé­gednie, — hogy szavait idézzem — „a régi ron­gyaival". És ezt a külömbséget, oh borzalom, — a férje nem akarja megérteni. És hiába magya­rázza neki, hogy egy pápua törzsfőnök élete párja is halálosan megsértődik azért, ha egy kevesebb­nek tartott bárdos felesége csak egy fél centiméterrel szélesebb karikát filz az orra cinipájába, mint az övé. Mert az asszonyok mindenkor és mindenütt teleaggatják magukat a legkülömbözőbb dolgok­kal: az a divat ! És az egyik hol kiilömbet, hol csillogóbbat, ho) többet, liol-kevesebbct aggat magára, mert ez a divat szülőanyia, az örök asz­A Prágai Magyar Hírlap eredeti divatriportja. szonyi természet: a vetélkedés. Ezt persze hiába magyarázza a férjének, mert erre ő azzal felel, hogy az a feketebőrü démon egyszerűen megeszi a vetélytársnőjét, de békét hagy — a férjének. A modern asszony ezzel szemben futni hagyja a barátnőjét, ellenben elpusztítással fenyegeti a férje — pénztárcáját. Vannak, akik ezt nem értik meg, pedig mindez természetes. Ott ölnek, itt tönkre tesznek. Ez a kultúra. Ott örül, vagy legalább is örülne az indifferens harmadik — a férj, — itt pedig minden klasszikus mondás ellenére, elpusztul a két versenyző között Ezt úgy hívják Asszonyom, hogy: civilizáció. Oh ne gondolja, hogy a tréfa, vagy a gúny adta toliam hegyére ezeket a szavakat. A férjeiket akarom én igy megvilágítani, a férjeiket, akik soha sem fogják Önöket megérteni, még most sem, amikor maguk programjukba iktatták a — takarékoskodást. — Oh. mert Önök mint müveit okos asszonyok, akik tudományos felolvasásokon bizonyára hallották, hogy a világ mérhetetlen szénkészletei kimerithetők, nemcsak a férjek pénz­tárcái. Igen ám, csakhogy azok az ostoba bányá­szok még ma is tovább gyomrozzák a földet, maguk pedig — és itt vau a nő fölénye a férfi felett, — már két esztendővel ezelőtt jó 25 centimétert levágattak a szoknyájukból, bizonyára csak azért, hogy takarékoskodjanak. Igaz ugyan, hogy tavaly megint leeresztették a szoknya bosz- szuságát, de viszont az idén újabb spóTÓlási roham lepte meg magukat. Az idén Asszonyom megint vagy jó 25 centimétert levágtak alul a szok­nyájukból, sőt mi több a váll, mell, nyak és karok körül még ezenfelül ki is szabdaltak mindent, ami még egyáltalában, ki szab dal ható. Hogy a férje a rövidítések, ki- és beszabdalások, hasítások és de­koltázsok láttára, legyen az alul, vagy felül, min­dig dühbe jön, az természetes. És maga hiába fogja azt állítani, hogy ez egyrészt spórolás, másrészt visszatérés a természetes állapothoz. Az ura erre azzal felel, hogy az ősállapotban lévő pápuák hölgyei azért nem öltözködnek fel rende­sen, mert ez nekik kellemes, a modern asszo­nyok pedig azért nem, mert ez másoknak kellemes. Ez az állítás persze nem igaz, mert. a pápua nők csak in egs ülnének a modern nők ellenben meghalnának, ha véletlenül teljesen felöl­töztetnék őket Ma odahaza költöznek, az utcára pedig felvetkeznek — c’est la vie moderné, meg, fiogy beteg szívvel távozom. És különben is olcsóságokat kerestem és ezek helyett drága­ságokat találtam. De azért ne búsuljon, kitrombi- tálom a világba, hogy milyen szemkápráztató dol­gokat láttam. Hadd bámuljon más is. Na nem igaz? Isten vele Mihály. És kisietten a napsütésbe, a nyárba. Majthényi Mária. lehető legegyenesebb, legegyszerűbb vonalmotivu- mokbau taTtva. Holott a bizarr színösszeállítás könnyen magával ragadhatná a modellek kre- álóinak fantáziáját. A délutáni ruha a selyem marocaine, crepp de sói, georgette, charmeuse-ök szines, vagy tarka­barka anyaga. Feltűnő jelenség azonban a tiszta fehér selyem marocaine, vagy nehéz, különleges minőségű nyers selyemből készült délutáni, látogató vagy sétaruhák kedveltsége. Ezek nem ritkán apró plisszirozott oldalrészekkel készülnek, vagy a szűk egybeszabott ruhán egy-két szerpentines fodor van az alrészeken. Az egész ruha azonban itt is megtartja egyenes, nemes egyszerűségű vonalát. Ugyanilyen szabású kabátok is készülnek a ruha anyagából, elől nyitva, sima kihajtókkal, melyeknek vége sálszerüen meghosszabbodva hull alá a kabát csipőn is túl érő hosszáig. A délutáni toalettéhez, ha kabát nem készül, úgy kizárólag fekete selyemszerü, bő kabátokat hor­danak (crepp-sati, crepp-marocaine, fekete lame szallagcsikozással), nyak körül dúsan ráncolt bod- ros gallérral. Ez teljesen megvédi a látogatásra induló elegáns dámát az utcák pora ellen, rövi- debb autó, vagy sétautakon. A délutáni kalapforma kizáróan széles karimáin, s a délelőtti tarka, elmaradhatatlan virágdísz itt is ritkán helyettesíthető egy-egy finoman, ízlésesen alkalmazott szallagdiszitéssel. A fentebbi fehér toaletthez széles, fehér, gyöngy­szalma, vagy a lószőrnek egy áttőréses, mond­hatnám azsuros fonatából készült kalap illik; puhán rásimuló nagy fehér, stilizált virágokkal. Pántos, fehér cipő — gyakran testszinü harisnya — fehér-fekete, vagy bármely elevenszinü ernyő, szines kendő a nyakban. Mindez nagy vonásokban a mai budapesti női divat. De ki tudná leírni ezer féle változatait a színnek, rafinált egyszerűségét a modern formák rajzának? A Koronaherceg-, a Váci-utca s a pesti Dunakorzó olyan, mint egy kinyílt virágoskert; a parfümökben is visszatért a divat a könnyű virág­illatokhoz. Finom kölnivízzel keverve rózsa, gyöngyvirág, ibolyaillat röpdös a tavalyi nehéz parfümkeverékek helyett. Rövid, fiús frizurás höl­gyek sétálnak, — és mind csupa fiatal leányoknak lehet képzelni őket. Mert ma nincs asszony és lány-viselet különválasztva, valahogy ma eltűnt ez az élethatár. Kállay Piroska. Már legalább én ezt a tanulságot vontam le a pesti Dunakorzón a vörös, terakotta szin, zöld, buzakék, és kupikék maroquin-démonok között. Igen. Irta, hogy a férje a külömbözö kurtítá­soktól és kivágásoktól és a hetvenhétezer féle szín- árnyalatú cipőktől eltekintve főként azt nem érti, hogy az egyik évben, máért ott van bevágva, ahol máskor nincs kivágva és másik évben meg miért ott van kivágva, ahol szintén nem volt bevágva. Vagy ha úgy tetszik egyszer miért nincs ott semmi, ahol máskor szintén van valami, vagy pedig miért nincs ott valami, ahol máskor szintén semmi sincs. Sőt, hogy tovább menjek, egyszer miért van ott megtüzve, ahol szintén nincs be­varrva, máskor meg miért nincs ott bevarrva, ahol szintén megvannak bomolva. Furcsa, Maga azt mondja, hogy ez az öltözködés lényege, a változatosság. Az ura erre azzal felel, hogy ha. a divat lényege a változatosság és ha minden asszony vágya tulajdonképpen ez, akkor végered­ményben semmi külömbség nincs egy elegáns modern divathölgy és egy karikába fűzött orrú pápua nő között. Nincs igaza a férjének Nagyságos Asszonyom. Mert igaz ugyan, hogy a pápua hölgy is csak a változatosságot szereti és ezért csavar az egyik évben zöld fücsomót a deraka köré. a másikban pedig vöröset. De ezek Nagyságos Asz- szonyom sűrít és átláthatatlan — füvek, amiket pedig itt Pesten hordanak átlátszó — r u h á k. A fű jelenti hát a barbarizmust, a ruha a civi­lizációt, a változatosság pedig az örök és egy­forma asszonya természetet? Sir Nagyságos Asszonyom? Sir, mert az ura nem érti meg Magát? Maguk mindig akkor sírnak, amikor nevetni és mindig akkor nevetnek, amikor sírni kellene. Ezt Önök úgy hivják. hogy házasság. Igaz ugyan, hogy mi viszont — legalább maguk szerint mindig akkor beszélünk, amikor hallgatni, és mindig akkor hallgatunk, amikor beszélni kel­lene. Ezt viszont mi hívjuk, úgy hogy szerelem. És maga meg fog érteni minket Nagyságos Asszo­nyom, mert az asszonyok mind ösztönszerüeo müveitek és okosak. Hogy mást ne mondjak, a földkerekség minden teremtménye közül egyedül az asszonyok azok, akik mindent megértenek: kivéve azt, ami — magától érthetödik. Kezeit csókolja tisztelő híve': \Kemoche» László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom