Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-07 / 128. (576.) szám

Szombat, június 7.

2

A legújabb adok-veszek tárgyalások, ugylátszik, nem vezettek eredményre, mert a koalíciós kormányzás mocsarából újabb komoly válságról hallatszik kurutyolás.

Kint a közigazgatás tovább dühöng.

Csak a napokban olvastuk, hogy a szlo- venszkói magyar színészetet sikerült végkép megölni s a magyar Tha.lia tetemét — talán paprikás mártásban — felszolgálni a koalíció vacsoraasztalához.

De még el sem fogyott ez a finom szüz-sült s már újabb fogást kínál a buzgó konyhamester. A komáromi kis magyar szeminárium hallgatóit akarja feltálalni. Ezektől a szegény fiuktól most a tanév vége felé — bizonyára azért csak most, hogy egészen elveszítsenek egy tanévet — megvonták az intézet fen tartásához szükséges havi járulék kifizetését. A nagyszombati egyházi főhatóság — a hercegprímás szlo- venszkói helyettese — tehetetlen, mert a vagyont nem ő kezeli. Hogy kik kezelik és hogyan, ezt jobb nem firtatni, nehogy a köztársaság védelméről szóló törvény ellen elkövetett bűnbe essünk.

Tehát megint aláaknáztak egy magyar intézetet és ez igy megy folyton: nulla dies sine linea.

De azért ne essünk kétségbe. A koaliciót az erőszak politikája nem fogja megmenteni a jól megérdemelt sorsától. Minél több bűnt és törvénytelenséget követ el, annál biztosabban bekövetkezik számára a bünhődés.

És a fullasztó szagu fertőből nekünk sok szenvedésünk árán, de bizonyosan felcsap a tisztitó tűz lángja és mint egykor a krisztusi tanok ereje, úgy most is a magyar igazság tüzoszlopa fog onnan győzedelmesen felemelkedni.

Az igazságnak győzni kell a hazugság felett.

A cseh-szlová'k köztársaság sorsa s népeinek jövője nem maradhat végképpen kompromittált kezekben. A gyűlölet sötét szellemét el fogja söpörni annak a megismerésnek ereje, hogy országokat, a népek egymásra uszításával hazugsággal és erőszakkal kormányozni nem lehet.

A Szentlélek eljövetelének, pünkösdnek ünnepén a magyar igazság eljöveteléért és szenvedéseinek megszűnéséért fofyászkodÍm*- . i, _____

Préseke

t megrótták. Az agyár szenátorok klubja Írásbeli megrovásban részesítette Prá- sek szenátort „a klubfegyelem durva megsértése miatt", amelyet az által követett el, hogy a klub határozata ellenére a sajtónovella ellen beszélt és nem szavazott a javaslat mellett. Prásek megrovásának természetesen egészen más háttere van.

Tárcarovatunk:

Szerda: NYÁRY ANDOR: A zacskó.

Csütörtök: BOROS FERENC: A millió.

Péntek: FRANK HELLER: P’sotti púpja.

Szombat: RADNAYNÉ SOLTÉSZ IRÉN: Jánoska bogárkája. •

Vasárnap: TAMÁS LAJOS: Tanács (vers). —

SOMLYÓ ZOLTÁN: a bábu.__________________

O.-ban

— A Prágai Magyar Hírlap pünkösdi tárcája —

Irta: Krúdy Gyula.

O.-ban, ahol senkit sem neveztek a maga örökölt, becsületes nevén, fellengző vagy csufolódó neveket osztogatván egymásnak,

— O.-ban, ahol a megyei utmestert Rigolet- tónak hívták, a tanító vizsláját Bismarcknak,

— nyerte nevét Bartolomini.

Mert burnótozott.

Még olyan jó világ volt O.-ban, hogy az embernek elég volt egyetlen lusta cselekedetet elkövetni, hogy egész életére híres ember legyen. Sokan még azt az egyetlen mozdulatot is elmulasztották ás jóformán névtelenül fejezték be életüket. Elegendő volt talián- szakállt nevelni, megtette a magáét a vasúti stációnál a kugli-verseny megnyerése, egy nóta, amelyet ünnepélyes alkalommal elő lehetett adni... Bartolomini burnótozott, innen nyerte nevét.

Történt, hogy Bartolomini egy jelentéktelen, zöldhaju és kappanhangu emberke, alsóbbrendű hivatalnok a dohánybeváltónál irodai órák után két deci bort ivott, fokhagymás piritóst evett az Andalgónál, mióta az emberek emlékezete terjed, — nyert a lutrin. Közelebbi részleteket senki sem tudott, némelyek szerint nyolcezer, mások tudomásával csak nyolcszáz pengő forint ütötte markát Bartolominak Budán. Még csak az kellett Bartolominak, hogy a nevezetesség tetőpontját elérje.

O.-ban odáig többnyire pipáztak, szíva„ío je ¥€f$ina“

(„Ez a (öM>s£g“)

Irta: Korláth Endre dr.

nemzetgyűlési képviselő

Prága, jutnius 6.

Ha hallanátok Véreim ezt a vér- fagyasztó közönnyel kimondott három szót a prágai parlament elnöki székéből elhangzani — melyek az állandóan fokozódó sérelmekben és sebekben fetrengő 'nemzetünk következetes sorvasztásának adnak törvényes formákat — akkor igazán csak kötéllel lehetne fogni 'képviselőket a parlamentbe. „Ez a többség". E három szóval torkolnak le bennünket, ha elmondjuk panaszainkat, sérelmeinket, ha tiltakozunk a,z igazságtalanságok ellen. Arcpirulás nélkül hirdetik ki, hogy „ök a többség" és ők a népesség többségének az akaratából cselek esznek Így velünk.

Pedig ök maguk is nagyon jól tudják, hogy nem mondanak igazat. Jól tudiják, hogy az 1920-as választásoknál nem volt többségük, mert hiszen a cseh nép a köztársaságban 42 százalékot tesz ki, a szlovák nép nincs velük, csak egy pár jól elhelyezett szlovák támogatja még őket. A 42 száza’ékot tevő cseh népességnek legfeljebb a fele, tehát a köztársaság népességének körülbelül 20—25 százaléka helyesli csak ezt a népirtó politikát, amit a kormány csinál és mégis van elég rossz lelkiismeretük, van bátorságuk, van vastag bőrük, hogy aropinuláis nélkül hirdessék, hogy „ők a többség" s hogy a‘ többség akarja igy, ahogy most mennek a dolgok.

Nagyon jól tudják, hogy nincs igazuk s hogy még azok is elhagyták őket, akik az 1920-as választásoknál támogatták őket, de azért tovább csinálják átkos munkájukat. Görcsösen ragaszkodnak egymásba s görcsösen ragaszkodnak a hatalomba. A világért sem tartanának választásokat s azt is megbánták, hogy Szlovenszkón, Ruszinszkón megkérdezték a népet — melynek érdekei ellen annyi bűnt követnek el. — Egymáshoz köti őket a bűn, a panama, a melyről Prásek a szenátus volt elnöke oly lóhátról beszélt a szenátusban s vérlázitóam vágta a szenátus szemébe, hogy magasabban állónak érzi magát, semhogy a szenátusnak a spTituszpana- máról elszámoljon. Jól ismeri embereit, a szenátus többsége tapsolt goromba sértésének, mert a többség remegett, hogy Prásek csakugyan folytatni fogja elbeszélését s leleplezéseit a panamáról.

összetartja őket a hatalom birtokában való tobzódás, mert érzik, hogyha összekapnak, ha fölboml'k és megbukik a koalíció, ha uj választást kell tartamok, akkor ők nagyon, kis fiuk lesznek és nem dőzsölhetnek a húsos fazék körül.

Nemcsak lelki, de a szó szoros értelmében testi fájdalmakat keli ereznünk, amikor halljuk a hazug kijelentéseket, hogy ők a nép többségének akaratából csekkesznek. Érezzük, hogy e kijelentések nyomán megbízóinkat, Titeket is érnek percről-percre egyénen- kint a hazugság és hamisság ostorcsapásal. Érezzük, hogy az általatok kezünkbe adott Igazság kapájával alig érünk rá a hamisság, hazugság fájának törzsét aláásni és kevés időnk van a Titeket ért egyenkénti csapásokat kiparirozmi.

Tudjuk, hogy Ti, akik hat esztendeje koplaltok, mint elbocsátott tisztviselők, nyugdíjasok, tanítók, papok, nélkülöztök, romgyosikodtok, nyögtök az adó alatt gazdák, iparosok, kereskedők, — várjátok a munkaalkalmat gyárosok, munkanélküliek — remegtek az állampolgárságotok és illetőségetek miatt, nehezen várjátok a mi munkánk eredményét, sokszor elkeseredve keveslitek azt. De nézzetek vég'g Európán és a világon s vigasztalódjatok afelett, hogy mindenütt szenvednek nagyobb és kisebb nemzetek és aiz igazság kapája lassan, de biztosan dütö- geti, halomra dönti a hazugságok egykor ke- vélykedő agyaglábu óriásait. Wi5<son megbánta tettét, meghasonlott leikével s meghalt. Lloyd George megbukott s aztán lett az igazi béke apostola, Poinearé, Millerand a porban hever. Ledőltek a kevély óriások nekünk nagyon hosszú öt és fél év alatt. A többiek sem fogják elkerülni sorsukat, akik népeket sanyargatnak, s a mife'ettünk hatalmában tobzódó kormányt is naigyon rövidesen e-z a sors fogja érni, mert hiszen támasztékai mind kidőltek.

Ez a tudat, mint a pünkösdi szemlélek bátorítsa lelketek, erősítse a koplalásban, rongyoskodásban, nélkülözésben, a testi és lelki megalázkodásban, hogy ép testtel és lélekkel érhessük meg a jobb időket, ennek a kormányzatnak pusztulását

A magyar ifjúság és iskolai könyvei

Irta: Álapy Gyula dr., a komáromi muzeum és könyvtár igazgatója.

Komárom, junius 6.

Mi, szülők, akik gyermeke'rvkkel foglalkozunk és élénk figyelemmel kisérjük az iskola tanító és nevelő munkáját, elképedve lapozgatjuk az iskolai könyvek egyikét—másikát, amelyekből fiaink tanulni kénytelnek. Nemcsak a tankönyvek tartalmi silánysága és értéktelensége és némelyik tankönyviró szédületes tárgyi tájékozatlanságán döbbenünk meg, mint inkább azon, hogy ezek >az iskolai könyvek előzetes tudományos cenzúrán mentek keresztül, ihogy a hosszú című iskolai

és nemzetmiüvetödési minisztérium appro- bációját elnyerhessék.

Az iskola arra való, hogy tanítson és műveljen, eszköze az iskolai könyv. A jó tanár, aki tárgyában otthon van, meg tudja állapítani a hézagokat és hiányokat, vagy a felesleges bőbeszédűségeket a könyvben: ezeket elhagyja, az előbbieket pedig magyarázatával pótolja. A tankönyv azonban mégis arra való volna, hogy a tanár munkáját megkönyitse és gondos, módszeres, okos utmuta ója legyen a tanulónak.

Egyes tárgyak iskolakönyvei, mint a történelem, földrajz, alkotmány tan, más nézőpontból is súlyos kifogások alá esnek. Ezekben a könyvekben igen sok elfogultság, ferdítés és célzatosság fordul elő. Egyik történelmi könyvet átlapozva meg kellett állapítanom, hogy az valóságos propaganda irat a magyar nemzet ellen. És ezt tanítják a magyar középiskolákban. Hát oly szegények volnánk, hogy nem akada magyar tanár egy objektív, becsületes történelmi iskolakönyv megírására?

Alig hiszem. De ez a nemzetünk nagyjait gyalázó kis pamflet, mely meghamisítja a történelmi tényeket, azokat kiforgatja, célza- tos beállításai révén gyermekeink elkét mér. gézi meg. A földrajz, mely minden szlovák író és poitikus szülőfaluját kiemelve tanítja, egy hangot sem szól Jókairól, Madáchró] és a többiről, akik nemcsak a mi nemzetünknek nagyjai, de az egész müveit vi'ágnak is számottevő kul^irértékei. Az alko mánytsn egy szóval sem említi a köztársaság poétikai és közigazgatási berendezésének ismertetése mellett a nemzeti kisebbségeket és azoknak a békeszerződések biz ositotta jogait, a köztársaság alkotmányának szerves és integráns részét.

Igen kevés figyelmet fordítunk az iskolai könyvekre. Lapjaink csak elvétve fog áthoznák velünk, holott a tárgyilagos kritika 'fűzében, vagy zuhanyában sok megszivlelés- ’re méltó eszme és gondolat szokott kialakulni. Ez a kritika a tankönyvirásnak egyik konstruktív eszköze is. A magyar tankönyv bírálatok a hivatalos iskolaügyi folyóiratokban láttak napvilágot és igy abból tanulhatott nemcsak az iskolakönyv Írója, de a szaktanárok általában.

Az iskolai könyvek bírálatának itteni formája, nem demokratikus: a bírálat titkos, zárt ajtók mögött történik és igy az elfogultság veze.heti a bíráló tollát, míg a nyilvános 'bírálat nem felelőtlenül dolgozik, azért tudományosan és a pedagógia a apján is helyt kell állni. Olvassuk egy-két tankönyvön a „magyar tanköpyv bizottság" elnevezést, de nem tudjuk, kikből áll ez a titkos társaság, bár érdekelhetné a magyar kultúra igen sok munkását.

Az iskolai könyvek ügye elsőrangú kérbajnokok és a híres spriccer-ivók társaságában), olykor váratlanul, mintha gondolatait folytatná, hangosan megszólalt:

— Kneip páter a hidegvíz hasznosságára tanította az embereket. Csekélységem a tubákolás egészségességét hozta divatba. Nem veszik észre, hogy mostanában kevesebben bálnáik meg O.-ban?

Végre eljött a farsang, amikor az özvegy szokásos férfi-estélyét megtartani szokta. Minden valamirevaló férfi hivatalos volt e mulatságra. Az özvegy ilyenkor sírta el életének szomorúságait régi és uj ismerőseinek. És vacsora után megfelelő pipákkal kedveskedett a férfiaknak, amely pipák Bar- kóczy generális hagyatékából valók.

Most azonban a pipák elmaradtak. Bartolomini, aki az asztalion ült, meglepetten látta, hogy a vacsorái edények elszedése után senki sem gyújt rá. Az özvegy ünnepélyesen fölemelkedett és a szomszédszobából ezüsttálon a legfinomabb burnótot hozta elő, amelyet az asztal közepére helyezett. A jelenlevők hangosan felkiáltottak az örömtől, Bartolomini pedig önkéntelen varázslattól meglepve, térdreborult az özvegy előtt és háromszor kezet csókolt.

Másnap O.-ban Bartolominit úgy említették, mint az özvegy vőlegényét. A hivatali feljebbvaló szerencsét kívánt, a telekkönyves kisasszonyok az utcán elfordították a fejüket, az Andalgóból korán hazatuszkolták Bartolominit. „Vőlegénynek otthon vagy a menyasszonyánál a helye." Miután B. otthona kényelmetlen és szegényes volt, elment tehát a menyasszonyához, ahol estig tubá- kolt.

Az esküvő után igy szólt az özvegy:

— Eddig csak eltűrtem ezt az utálatos szenvedélyét, de ha mégegyszer burnótot látok az orrában, búcsút ♦ehet n kapufélfától.

Bartolomini tehát lemondott szenvedélyéről. Ö az egyetlen ember, aki nem bur- nótozik O.-ban és környékén.

Valakinek eszébe jutott, hogy Bartolomini nőtlen ember. Eleinte csak tréfásan mondogatták, hogy kár volna Bartolomini fajtájának kiveszni. Nagy kutyák a férfiak. Igyekeznek olyan házasságokat létrehozni, ahol aztán a menyecskét prédának remélik. Későbben komolyan is beszélgettek az ügyről, különösen Bartolomini távollétében. „Kire marad a rengeteg vagyon, ha az öreget meglegyinti a guta?" — kérdezgették. — „Egész családot boldoggá tehet ilyen szolid, jóravaló, igénytelen sógor vagy vő. Az asz- szony is jól jár. Jámbor embert kap."

A sokleányos telekkönyvvezető házánál kezdtek el komolyan foglalkozni az esti megbeszéléseken Bartolominivel, akit odáig persze észre sem vették. A bölcs apa a lába nagyujját nézegette:

— A közös szenvedélyek szülik a szimpátiákat, — mondta lefekvés előtt. — Lányok, tanuljatok meg bumótozni.

Az atyai tekintély és többi körülmények megtették a kívánt hatást. Bartolomini, midőn egyszer kötélen a telekkönyvvezetőék- hez huzatott, barnaorrlyukas kisasszonyokat talált a nyirfa-téri házban.

De nem hagyta magát az özvegy sem, aki O.-ban is, mint mindenütt a világon és Magyarországon: másodszor is férjhez szeretne menni. Eddig zongorajátékával csalogatta ablakai alá a nőtlen férfiakat, az uj divat jöttével kihajolt az ablakon és nagyot trüsszentett, midőn Bartolomini hazafelé ballagott.

S a burnótozás hire 0. környékére is elterjedt. A falusi kisasszonyok, akik ugyan lenézik az o.-i hölgyeket: körülbelül egy félkiló tubákot hozattak a városból, amikor a farsang elkezdődött. A kántorkisasszonyok apjuk dohányos dobjával gyűjtötték össze a dohányport cs a legnagyobbakat trüsszentet- ték a járásban.

Bartolomini. aki odáig nem igen merte a száját kinyitni az Auclalgónál (a régi kugliroztak az emberek, de Bartolomi esete óta mások is mérettek maguknak a barna porból. Felszippantották a port, nagyot trüsz- szentettek és könnyes szemmel mondogatták:

— Ugylátszik, igaza van a fránya Bar- tolomininak. A tüsszentés tisztítja az agyvelőt, segíti az eszméket.

Tönkrement úriemberek, akik már se régi per befejezését, se örökséget nem várhattak, barnára kenték az orrlyukaikat. Talán meghozza a nyerő számokat egy jó trüsszentés.

Bartolomini lassan fogyasztott borospoharába nevetett. „Más- is kell ahhoz, mint trüsszenteni!" — mondogatta. — „De már jó utón vagyunk, ha tubálkolunk. Goethe is tubákot szippantott, mikor verseit irta."

A kis kör, amely eleinte csak az Andal- góban gyülekezett Bartolomini körül és elejtett szavait, valamint burnótozó módszerét leste, lassan növekedett.

Először természetesen azok csatlakoztak, akik Kneip-kurát tartottak az erdőn, mezítláb sétáltak a nedves fűben, mezítelenül tornásztak a fákon, öreg urak, akik még sokáig akartak élni. Nemcsak egészség kell a hosszú élethez, hanem pénz is. Burnótot mérettek tehát. Két tél-deres, nyugalmazott tisztviselő várta a hivatalos óra után Bartolominit az utcasarkon. Az erdőre csalogatták, vegyen részt a meztelen sétában, hálából tán ád valamit Bartolomini a maga titkából.

De burnót bámult a szőlőbirtokosok orrán is (akiket a filoxera tönkretett), hátha megjavul a termés. Burnótozott az eladósodott állomásfőnök a sokleányos telekkönyvvezető, Sóhaji, egy vad, verekedő, környékbeli birtokos, aki egyébként azért járt a városi kaszinóba, hogy onnan régi újságokat vigyen haza ablakai beragasztásához. Kibújt magányából az öreg „Napóleon", akit kiflilo- páson értek és megfigyelték a sörházban, azóta visszavonult a világtól.