Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-06 / 127. (575.) szám

Péntek, junius 6. S7%iGAiJfa(rwíU&Kl*? Az előadó zárszavai ala t összejött any- nyi képviselő, hogy a sükséges vetsina meg­legyen. A ih'áz efogadta a javaslatot első ol­vasásban. Ugyancsak első olvasásban megszavaz­ta a ház d csehországi járási gazdasági taka­rékpénztárakról szóló törvényt. Ezután a mentelmi ügyek hosszú sora kö­vetkezik: Svetlik kommunista képviselőt a ház kiadja azért, mert egy főszolgabíróról azt irta, hogy az megvesztegethető. Majd Tausikot három esetből kifolyólag nem ed- v ki, mivel bebizonyult, hogy a Bogáti Elemér és Kalnovics főszolgabírók tényleg jogtala­nul vettek fel províziókat. Ugyancsak nem adták ki Buday, Tomik képviselőket. A napirend utolsó pontját, a dán keres­kedelmi szerződést ismét tárgyalták. Néhány elelnzéki sürgős interpelláció el­vetése után az elnök bejelenti, hogy a cseh néppárti klub átirata szerint Kaderka képvi­selő megszűnt a klub tagja lenni Ülés vége 1 óra 55 perckor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. A pünkösdi ünnepek után junius 11. 12. és 13- án tart ülést a képviselőház. Román cáfolat Averescu puccsiáro! Bukarest, junius 5. A bukaresti lőszer­raktár robbanásáról elterjedt híresztelések után újabb tűz indult ki Romániából, mely szerint Avarescu tábornok ötvenezer paraszt élén bevonult Romániába és megbuktatta a kormányt. A londoni román követ azonnal megcáfolta a hirt, most pedig hivatalosan je­lentik, 'hogy Romániában teljesen nyugalom uralkodik. Avarescu tábornok ugyan megje­lent Bukarestben, csupán csak azért azon­ban, hogy pártjának szokott évi kongresz- szusán részt vegyen. A kongresszus a leg­békésebb lefolyású volt és semmiféle tünte­téssel nem volt egybekötve. Bukarestben azon a nézeten vannak, hogy mindezek a tendenciózus hírek tőzsedei manőverek. Közgazdasági kérdések dominálják a magyar politikát Budapest, junius 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- Jelentése.) A magyar politikai életben a poli­tikai ellentétek okozta feszültség enyhülése érezhető s ezzel egyidejűén az ország és a szakkörök érdeklődése egyre nyomatékosab­ban terelődik a gazdasági problémák meg­oldása felé. Korányi pénzügyminiszter ma beter­jesztette az indemnitást és az aranyköltség- veíést, amelynek félévre szóló megszava­zását kérte. A 250 millió koronás arany- kölcsönnel kapcsolatban Korányi pénzügy- miniszter hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági teherbírása és presztízse szem­pontjából nagyjelentőségű lenne, ha a bel­földön ez összegből 200 millió aranykoronát jegyeznének. Ezzel egyidejűén Smith, a népszövetség magyarországi főbiztosa szerdán megkezdte a politikai pártok veetőinek fogadását. Ma délután a szocialista és a liberális pártok ve­zérei keresték föl a pénzügyi biztost, akik közül Peyer szociáldemokrata képviselő a beszélgetésről a következőket mondotta: — Nagy általánosságban beszéltünk a bennünket érdeklő gazdasági kérdésekről, amelyeknek folyamán a főbiztos élénken ér­deklődött a magyar munkásság anyagi hely­zete és a munkanélküliség nagysága iránt. A diskurzus mindvégig mentes volt minden po­litikától. A nemzetgyűlés ugyancsak a nagy gaz­dasági jelentőségű vámtarifajavaslat részletes tárgyalását folytatta. Az ülés folyamán Sán­Prága, junius 5. A koalíciós testvérek látszólag kibékül­tek, a teljes jóbarátságot azonban nem sike­rült visszaállítani. A szociáldemokraták ugyan visszavonták mérgeshangu ultimátumukat, il­letve megelégedtek a cseh agrárklub ama nyilatkozatával, hogy az agráriusok a szociá­lis biztosítást nem kötik össze az agrárvá­mokkal és viszont az agráriusok is lemond­tak arról, hogy a mezőgazdaság és az ipar paritása megvalósuljon, a béke azonban csakis azért jött létre, hogy a hátralévő né­hány ülést nagyobb megrázkódtatás nélkül lehessen befejezni. Ezt elárulja a nemzeti de­mokrata Nár. Listy, amely a jelen csatározá­sokban aktív részt nem vett: „Az a vélemény, hogy az agrárklub nyilatkozatával sikerült szétoszlatni a vészthozó felhőket, időelőtti. Kétségtelen, hogy ma visszaesés állott be. Alapos az aggodalom, hogy ez a sötétség, bi­zonytalanság eltart a jövő hét végéig. A szo­cialisták be akarják várni a cseh agrárpárt elnökségének jövő heti határozatát. A szo­ciáldemokraták azonban továbbra is a legéle­sebben akarnak eljárni az agráriusokkal szemben.44 A szociáldemokrata klub által kiadott nyilatkozatból különben az tűnik ki, hogy a szociáldemokraták egyáltalán nem hisznek az agrárklub megnyilatkozásának, illetve azt kö­vetelik tőle, hogy amennyiben nyilatkozata őszinte, úgy hasson oda, hogy a szociális biz­tosítás még a tavaszi ülésszakban letárgyal- tassék. Csakis ezzel a ténnyel bizonyíthatná be az agrárklub, hogy kicsinyes pártérdekei­vel nem akarja megakadályozni a szociális biztosítást. dór Pál kérdést intézett a kereskedelmi mi­niszterhez, hogy igazaké azok a hirek, ame­lyek szerint a jugoszláv kereskedelmi szer­ződés megkötését célzó tárgyalások ered­ményre vezetnek? Görgey István előadó a kérdésre válaszolva, kijelenti, hogy Jugoszlá­viával már egy hónappal ezelőtt megkötöt­tük a kereskedelmi egyezményt, amelyet azonban Jugoszlávia még eddigelé nem rati­fikált. Sándor Pál megjegyzi, hogy értesülése szerint az egyezmény megkötését Jugoszlá­viában már publikálták, az előadó szerint azonban a kormány erről eddigelé semmiféle hivatalos értesülést nem kapott. Az agráriusok ugyancsak nem nyugsza­nak, A „Venkov“ tovább harcol a gazdasági védvámokért s egyenesen ,a szocialista pár­tokra hárítja a felelősséget azért, hogy a leg­utóbbi napokban számos prágai családban száj- és körömfájást kaptak a gyermekek. E betegséget ugyanis az importált tehenek tejé­vel hurcolták be Prágába. Ki ennek az oka? A szocialisták, akik a belföldi állattenyésztés védelmét megakadályozzák. Ugyancsak az sem tetszik az agrárpárti viharágyunak, a Venkovnak, hogy a szocia­listák csupán az ipari vámok fokozatos és lassú leépítésére hajlandók, mivel ők, az agráriusok, nyíltan megmondták, hogy nekik az ipari vámok teljes beszüntetése kell. A nagy verekedésben azonban Prásekről sem feledkeznek meg volt barátai és szorgal­masan hajigálják a bucsurögöt a politikai hulla sírjába. Egyedül a Venkov hagyja békén Prá­sek személyét, ami az uj pártalakitási tervek mellett nem is csodálható. Annál jobban ki­emeli Prásek újabb vereségét a Právo Lidu, amely szerint a kommunista Chlumecky kér­dését Donáthoz maga Prásek rendelte meg, hogy ezzel Donáth szenátusi elnököt is magá­val rántsa. Hogy ki mondott igazat és ki hazudott, az reánk nézve teljesen közömbös, tény az, hogy az egyiknek hazudnia kellett. Annál fon­tosabb a konklúzió, amely élénken rávilágít az agrárpárt erkölcseire. Egyre-másra hang­zanak el az ellentétes tartalmú nyilatkozatok s a párt emellett nem tartja szükségesnek, hogy a való igazságot megállapítsa s a ha­zuggal érdeme szerint járjon el. Mirisiirtll Darus az cg alja... A sötétség a jövő hét végéig tart — A szociáldemokraták az okai a száj- és körömfájásnak — Hullanak a bucsurogok Prásek koporsójára — A P. M. H. politikai tudósítása — Tárcarovatunk: Vasárnap: A P. M. H. pünkösdi melléklete. Emberek az Óceánon — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Marék Antal. Ott élt öt eseménynélküli esztendeje egy világítótoronyban. Nappal aludt, éjjel pedig ott ült fent a gépházban a reflektornál, amely lassan hordozta körül sugárkévéjét a tengeren. A füle már megszokta a vihart, meg­szokta a tenger nyugodt pihegését is. Mióta Liv megosztotta vele ezt az embertelen, Ég és Pokol közti életet, azóta öszhaju, öreg­emberes nyugalom szállt a lelkére. Az ő szőke Livje! Sokszor találta magát azon, hogy elmosolyodik a boldogságtól, ha csendesen zakatolt a reflektor és odalent nyugodtan szundikált a tenger. Ilyenkor visszaemlékezett öt évvel ez­előttre. Egy matrózkorcsmában volt, ahol duhaján, rekedten terjedt szét a pipafiistös; levegőben a matrózok kuriantása. F.gy leányt látott itt. Széles derekú, szőke, kékszemü norvég leány iilt szomorúan, egy borral, sör­rel teleöntözött asztalnál. Félénken járatta végig szemeit a duhaj matrózokon, akiknek mindjárt szemet szúrt a ritka vendég. Hgypáran átültek hozzá, megtapogatták a karjait, átölelték, borral itatták, mint egy szajhát. A magános emberek hihetetlen éleslátá­sával látta meg a leányon, hogy seb van a szivén. Olyan fájó seb, milyent csak férfi ejthet asszonyi szivén. Felállt. Magában érezte a tenger minden erejét, dühét, háborgását. Elkapta a leány tekintetét, amint segít­ségért könyörgően, halálos rémülettel kere­sett menekülést a részeg matrózok közül. — Bocsássátok el azt a leányt! — kiál­totta s hangjában érezte a tenger erejét. — Nézzétek! —kiáltotta hátradülve szé­kén egy dán matróz — a kicsike akar va­lamit. Hangjában ott csillogott a tenger rosz- szasága. — Meggyűlik a bajotok velem, kutyák! — ordította, fogai mcgcsikordultak a szájá­ban. Harapni akarásában benne volt a tenger minden dühe. — Eh, mit akarsz, nyájas idegen, — állt fel az egyik zavaros szemekkel és ütésre emelt tenyérrel feléje sújtott. De ő megelőzte, És a részeg matróz ; mint a zsák bukott le az asztal alá. A többi rekedt ordítással ugrott fel. Utat tört kemény ököllel a leányhoz, kézenfogta és a nagy felfordulásban a kijárat felé ve­zette. Másnap, mint egy oltár! szentséget vitte fel a kanyargós csigalépcsőn a gépházba. Onnan, mint egy végtelen birodalom ura mulatott végig a tengeren Kiesi kis siró gyerekük lett, aki a to­győződésben fog vakációzni, hogy a szocia­listákat sikerült szépen sakkban tartani. Mindnyájan remélhetik pedig azt, hogy amit tavasszal nem kaptak meg, az ősszel nem maradhat el. A munkaprogramon nem szere­pel sem az agrárvám, sem a szociális bizto­sítás. „Az okosabb enged.14 A pártok veszí­tettek, de győzött a koalíció. És ez igen szé­pen hangzik. — Gyönyörűen hangzik, kedves Tribün a. Mussolini nem bántja Törökországot Angóra, junius 5. Isimed pasa Havas je­lentés szerint odanyila'fckozott, hogy a római török diplomáciai képviselő az olasz kor­mánytól formális biztosítékot kapott Olaszor­szág barátságos szándékaira nézve s az olasz kormány kijelentette ,hogy nem tesz katonai előkészületeket Törökország ellen. Amerika nem ad hitelt Németországnak Washington, junius 5. Á szenátus eluta­sította azt a javaslatot, mely szerint Amerika huszonötmillió dollárhitelt nyújt Németor­szágnak élelmiszerek vásárlására. A nemzetközi jóbarátság egyházi világ­szövetségének Posonyi határozata. Pozsony­ból jelentik: A nemzetközi jóbaratság egy- ikiai és.iuimJ uiml um lumlh umlh rndi rdgodgo uázi világszövetsége ausztriai, cseh-szlová- kiai és magyarországi osztályainak konfe­renciája junius l-'SŐ napjain folyt le Pozsony­ban Sir Willog'hlby Diokinson szövetségi fő­titkár és Alexander Ramsay titkár részvéte­le melleit. A naponként reggeltől estig tartó tanácskozások bizalmas jellegűek voltak és Így azokról a sajtónak nem áll módjában tu­dósítást adni. A tanácskozások befeztével azonban a következő kommünikét te 'té’k közzé: ,,A nemzetközi jobaiátság egyházi világszövetsége ausztriai, cseh-szlovákiai és magyarországi osztályainak Pozsonyban tar­tott konferenciája a keresztény testvériesség jóakarat és béke előmozdítására kívánatos­nak és tanácsosnak tartja azt, hogy a faji és vallási kisebbségeket érintő kérdések lehető sürgősen meghassanak. Éppen ezért a meg­jelent kiküldöttek magukra vállalják azt, hogy a mostani konferencián előadott és sa­ját hazájuk kisebbségeire vonatozó kérdé­seket a saját nemzeti osztályaik tanácsa elé terjesztik, valamint ugyanezt fogják tenni mindazon hasonló esetekeben. amelyeket a konferencia tagjai a jövőben oly célból fog­nak tudomásukra hózni, hogy az illető osz­tály tanácsa a saját hazájában megtegyen minden alkalmasnak tartott intézkedést a szóbanforgó és fentebb említett kérdések ki­elégítő megoldására.44 — (Ahol a felebbezési fórumot elfelejtik megszervezni.) Ruszinszkói szerpesztöségürk jelenti: A ruszinszkói adókivetés dz sün gél­jében szakember legyen, aki eligazodni tud. A horribilis adókivetések ellen a rusz;nsz‘kói kereskedők panasszal éltek, mire a pénzügyi hatóság módot adott a felebbezésre, de arról teljesen megfeledkezett, hogy a felebbezési fórumot meg is szervezze. Az adók terhe alatt nyögő kereskedők hiába várták tehát a felebbezési fórum működésének megkezdé­sét, küldöttségileg jelentek meg tehát Roz- sypal helyettes kormányzó előtt, kinek memo­randumot nyújtottak át. Rozsypal rövid vá­laszt adott a küldöttségnek, melyben e’árul­ta, hogy a péizügyi vezetőséggel egyetértve már ki is nevezték a felebbezési bizottság el­nökeit, kik a következők: Harcsai (Ungvár), i Kadlec (Munkács), Dubovit (Beregszász), Jedlovszky (Rahó) és Frantisek I. (Huszt). A bizottság junius végén alakul meg és az al­kormányzó reméli, hogy abba a kereskedők és iparosok delegáltjait nevezeak ki. Ugylátszik, az ura is észrevett valamit öt óv alatt megszokta, hogy semmi külö­nös változást nem vett észre rajta, de teg­nap, mintha szótlanabb lett volna. Mintha magán érezte volna az nra für­késző pillantásait Azóta tizennégy .nap múlt el. Két hétre rá újra vad vihar tombolt a tengeren. Mint egy kivert kutya gubbasztott a sarokban a toronyőr. Valamitől féllt. Kifigyelt. Lent vonított a tenger: hullám hullám hátán hatalmas ro­bajjal tornyosodott. Lent megcsikordult a falépcső és az ide­gen lépett be az ajtón. — Csúnya időnk van, öreg, — mondta, miközben kibámult az ablakon. — Ma két hete is ilyen volt, amikor idejöttem. És nevetett azon, hogy jött. Kellemetlen krákogás volt a hangja. Az őrön végigfutott a hideg, aztán a for­róság. Lassan felemelkedett s megállt az ide­gen háta mögött. Megmarkolta a vállát és visszafordí­totta. Közeíhajolt az arcához és ugyanazzal a dühvei, mint amilyennel már egyszer har­colt Livért a matrózokkal, ordította a szeme közé: — Gazember, az asszonyom kéne? Ne­ked hoztam ki a szennyből? Magamnak! Érted? Magamnak! Itt nincs törvény, itt csak tenger van és a tenger Ítélni fog! ronyba behozta az elhagyott világ minden drága derűjét, fényét. Este, mikor az ember hozzáült a reflektorhoz, felvitte Liv a gyere­ket a gépházba s elbeszélgettek egymással, ahogy az életből kirekesztett emberek be­szélhetnek egymással. Egy januári viharzó éjjel betört hozzá­juk az élet. A tenger dühe dobta őt közéjük egy sü- lyedő hajóról. Egész nap hevert és a halálból menekült ember elszántságával kisérte szemmel az asszonyt. Furcsa kis fürkésző szemei voltak, ame­lyeket Liv minden munkája között a csípő­jén érzett. És olyan furcsákat tudott beszél­ni magáról. Hogy mennyit szenvedett, meny­nyire szeretne békés házat, ahol Volna va­laki, aki szeretné, aki puha ajakkal várna rá. Az asszony mindent elhitt. Valahogy egysorsunak érezte magát vele. őt is meg­tépte, megmarta eléggé az élet. És odafent aludt az ő ura, mcgmentöje. Aki kivette őt a szennyből, piszokból és el­hozta ide ... erre a csöndes helyre, ahol már öt éve alig látott embert, az urával is csak este beszélhet, mert nappal az ura, éj­jel meg ő alszik. Fiatalság, elmúlás... vág­tattak lelkében a gondolatok ... és itt van e2 a sokat szenvedett erős ember, aki kivinne, innen a csendből n gyerekével az életbe, az emberek közé! — sikoltott fel az élctakarás naponta ezerszer a lelkében. A Tribuna írja: Noha a koalíció egén még villámlik, a mennydörgés már illő távol­ból hangzik. A miniszterelnök arcán nyomuk sincs a felhőknek és szemei nyugodt s biza­lomteljes kifejezést öltöttek A választók, akik a szünet idején vezéreik körül csoporto­sulnak, nem panaszkodhatnak. A szociálde­mokraták s koalicióbeli mostohatestvéreik azzal dicsekedhetnek, hogy az agráriusok még sem vitték keresztül követelésüket, a Svehla családja pedig szintén abban a meg­A miniszterelnök arcán nyomuk sincs a felhőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom