Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-05 / 126. (574.) szám

Csütörtök, fimlas 8, 3 A halott férj, aki él Egy csintalan „hadiözvegy* csinjei — Nyitrai tudósítónktól — Nyitra, június 4. A szomoruszemü IRfdiöz vegyek között is akad vig perszona, akinek csintalanságait szerte horu^a a menue-monda s alaposan aláássa a hadiözvegyek martirimnába ve­tett hitet. hyitrán is akadt egy ilyen csinta­lan „hadiözvegy aki a maga iránt támasz­tott részvétet ügyesen használta ki haszon- szerzésre, jól is, vígan is élt mindaddig, mig a hősi halált halt férj fel nem tűnt a látha­táron. Katz Izidor könyvkereskedősegéd évek előtt feleségül vette egy Kohn nevű nyitrai kereskedő leányát. A házasság boldogtalan volt, a férj válópert indított felesége ellen s a budapesti törvényszék az asszony hibá­jából ki is mondta a válást. Katzné a válás után visszatért Nyitrára s telesirta a várost, hogy férje a harctéren hősi halált halt. Meg is indította férje holttányilvánitása iránt az eljárást és sikerült is neki a hatóságokat félrevezetni. A most már hivatalosan is hadi­özvegy nyugdíjért, majd italmérési engedé­lyért folyamodott. Meg is kapta mindaket- tőt s Katzné asszony berendezkedett a vig hadiözvegyi életre. Halála előtt azonban senklsem mondhat­ja magát boldognak. Ezt a krőzusi igazságot sajnosán kellett tapasztalnia Katznénak is. A hősi halált halt Katz Izidor egyszer csak fel­támadt halottaiból s a budapesti Rombach- utcában nagy örömmel esett egy nyitrai ke­reskedő nyakába. A kereskedő először meg­rettent a feltámadt Katztól, majd elmosolyo­dott, végül pedig hazautazott s nagy gau- diummal mesélte otthon Katz csodálatos fel­támadását. A nyitrai rendőrség egy ideig csodálkozott a furcsa eseten, végül azonban ráeszmélt, hogy a vig „hadiözvegy" a bűn­cselekmények egész sorát követte el a jám­bor halott férj égisze alatt s meg is indította ellene a bünfenyitő eljárást. A doorni remete élete és politikája Mivel foglalkozik az excsászár? — Vilmos a demokráciáról Prága, junius 4. Zedlitz-Trützschler gróf emlékiratai olyan nagy érdeklődést váltottak ki az angol kö­zönség körében, hogy a Daily Express kikül­dötte egyik munkatársát Doornba Vilmos császárhoz. Az angol újságíró meglepetve konstatálta, hogy az excsászár a „Gott, strafe England!" átkát már régen elfeledte, Német­ország egykori ellensége iránt teljesen kien- gesztelődöft és élénken foglalkozik az angol Irodalommal és a napi politikával. Sem II. Vilmos, sem doorni környezete nem titkolta, hogy keserűen csalódtak Ramsay Macdonald politikájában. Macdonaldtól azt várták, hogy a Rühr-kérdést erélyes gesztussal megoldja, a franciákat a Ruhrvidékről kikényszeríti. A munkáspárt vezére pedig kezet fogott a fran­ciákkal Németország ellen. Arra a kérdésre, vájjon fog-e győzni a demokratikus eszme a világon, II. Vilmos azt felelte: „Amgolországnak nincs Írott alkot­mánya. Az angol ember tudja, hogy a kötött forma öl és csak a szellem az életadó. Német­ország egy demokratikus államformát alko­tott, amely külföldi alkatrészekből áll, a de­mokráciának csak egy része s teljesen idegen a gazdag német népiéleknek." A tétlenségre kárhoztatott egykori „oroszlán" élete teljesen egyhangú. Csak leg­közelebbi környezetével érintkezik, látogató­kat nem igen fogad. A napnak nagy részét mezei munkával és favágással tölti, hogy el ne puhuljon s egészségét megőrizze. A csá­szár egyébként szokatlanul kedélyes és min­den szavából kiri a Németország jövőjében való bizodalom. Egy tátrai magyar asszemy halála Amerikában Utolsó kívánsága volt, hogy honi földben temessék el — Holttestét haza is szállították és Kakas-Lomnicon temették el Tátra-Matlárháza, junius 4. (Saját tudósítónktól.) „Aki a Tisza vizét issza, vágyik szive annak vissza" — ezt a jó magyar közmondást a Tátrára vonatkoz­tatva, így fejelhetjük meg: Aki a Tátra csodás fenyveseinek susogását megszokta, aki a bal­zsamos levegőjét a tüdejére szívta, vágyik szive annak is vissza. Ha nem élve — holtan. Amerikában meghalt nemrég egy, a Tátrából elszármazott magyar asszony: Pelz Viktorné született Szilágyi Mariska. Itt ringott a böl­csője az örökké hóboritotta lomnici csúcs alján: Kakas-Lomnic falucskában. Három év­vel ezelőtt a férjével, aki késmárki szárma­zású, kivándorolt Amerikába, ahol elnyelte őket a magyar sors: a bánya. A férj, a 28 éves, erős zipser legény naphosszat a gyilkos bányák mélyén robotolt, a dollárokat egymás mellé rakosgatta, hogy majdan, ha hazatér, gondtalan élete legyen a felejthetetlen, ter­mészeti kincsekben gazdag Szepességben ... Ám jött a sorscsapás: a fiatal tátrai me­nyecske vakbélgyulladást kapott és az ame­rikai kuruzsló orvosok nem tudtak rajta se­gíteni. Azaz hogy megoperálták, de ügyetle­nül. A fiatal asszony március 18-án meghalt. Utolsó kívánsága volt, hogy honi földben te­messék el. Visszavágyott a Tátrába, Ka'kas- Lomnicra, ahonnan három évvel ezelőtt ván­dorbottal a kezében útra kelt. Pelz Viktor, a féri, teljesítette felesége utolsó kívánságát. Minden pénzét a hazaszállításra fordította és a hatóságok három hét alatt megengedték az óhazába való szállítást, A holttestet exhumál­ták, bebalzsamozták és hármas koporsóba zárva, a múlt hét péntekjén hazahozták Ka- kas-Lomnicra. Férje kísérte a koporsót és amikor szárazföldet értek, mindig azt a vo­natot várta meg, amellyel halott asszonya jött. a Bazsó Mári özvegyasszony és szép asz- szony •.. sokak szeme megakad rajta ... És vártam, hogy Rozi néni folytassa, amit csak­ugyan meg is tett, hiszen a begyében vala régen a csabai biró subájának az esete... — Tuggya-e, édes, jó szomszédom?... Annak az özvegyen maradott, négygyerme­kes Bazsó Marinak született még özvegysé­gében is egy kis leánykája... Hanem az az­tán csodaszép gyermek volt. Értse meg... Éppen oly. n volt. mintha Nagy Pista, a csa­bai biró a száján kép e volna ki . . . Még a fület Öv Iné!, baiíelő. az anyajegy is meg volt a drágának akurát o'yan, mint a bírónak... Tulajdon, édes hasonmása volt . . . Csabán akkor másról nem beszéltek, mint erről .a hasonlatosságról a biró, meg a Bazsó Mári leánykája között . . . Nos? . . . Egyszer, valahogy e'juto t a biróné füléhez . . . Alig hogy a fü'ébe kcrü’t Lidinek, a birónénak, el­ment a túlsó utcáin Bazsó Marihoz . . . Oh, a biróné okos asszony! . . .Nem csinált ár- mát . . . Nem akar: szégyent a csalri bitó­nak, hár em többször elment a leá-ykához... Vitt babát, kies' kötényt neki . . . Édes, cuk­ros kalácsot s nrnden kedve kedést . . . Jól megnézte a leánykát . . . Meg is csókolgat­ta .. . Aztán semmit sem szó t, hanem haza ment és sirt . . . Mert okos asszony volt a csabai biróné . . . Nem teregette ki mások előtt a bánatát, hiszen azon úgy sem segitet soha senki ... És elgondolta keservében, hogy neki egy gyermeke sincs, pedig mó­dos . . . Bazsó Máninak öt is van, pedig sze­gény . . . — Ejnye! be pompás ez a tea! — di­csérem ismét tele öltve a csészéket. S Rozi néni helybenhagyta a dicséretet, de tovább folytatta a csabai biró subája történe-ét . . . — Okos asszony volt .a csabai biróné... Segíteni hívta Bazsó Márit a házához . . . Oda édesgette szép szavakkal, szivjósággal... Vasárnap ebédre ott tartotta . . . S különö­sen .a leánykát édesgette mindennel, mert azt is éppen Lidikének hívták . . . Ebéd után, mikor úgy kettesbe valának, hát előhozta a szói a biróné: — Te Mári, — azt módja. — én nem tu­dom, de nekem ez a gyermek, úgy, de úgy a szivemhez nőtt . . . Lidikének keresztel­te tted . . . Éppen az én nevembe . . . Hát te Mári, én mondanék neked valamit ... — Tessék csak mondani biróné asszony! — biz­tatja Bazsó Mári ... A biróné még a kezét is megsimogatta s úgy magyarázta, hogy örökbe venné a kis Lidikét . . . Bo’doggá­Az amerikás asszony holttestét a nevelő­anyja házánál ravatalozták föl. Szülei nem élnek, öreg nevelőanyja nem győzte a kon- doleáíókat fogadni: az egész környékről, Tátra-Lornnicról, ó- és Ujfüredről, Szépiák­ról, Barlangligetről, Matlárházáról több ezren rándultak át a koporsó megtekintésére, mely­ben a bebalzsamozott szép, fiatal magyar asszony feküdt. Kedden, junius 3-án délután két órakor ment végbe a temetés óriási részvét mellett. Ilyen nagy temetésre még az úgynevezett legöregebb emberek sem emlékeznek errefelé a Tátrában. R. I. Aferesei uracsa? Trieszt, junius 4. A SfeíanHigynökség jelenti Londonból: A Central News értesülé­se szerint A veresen tábornok ötvenezer pa­raszttal bevonult Bukarestbe és a Bratianu- kormányt visszalépésre kényszeritette. A Reuter-ügynökség szerint a londoni román követség erről semmit sem tud. Török mozgósítás Olaszország ellesi? Róma, junius 4. A Tribuna jelenti Kon­stantinápolyból, hogy a török sayó elkesere­dése Olaszország ellen óriási. A Rhados szgeti csapatosszevönáson kívül azt is sze­mére vetik Olaszországnak, hogy a török partokat ha!ászcsónakokkal figyelteti. A török sajtó több korosztály behívását sürgeti. A konstantinápolyi olasz követ napok óta Ró­mában van és tájékoztatja a kormányt az eseményekről. — (A bíróságok uj tárgyalási rendje.) A törvények és rendeletek tárának most meg­jelent füzete a kormány ama rendeletét közli, mellyel a szlovenszkói és ruszinszkói bíróságok uj tárgyalási ügyrendje vezettetik be. A tárgyalási ügyrend a járásbíróságok, törvényszékek s a két ítélőtábla részére •készült s ez év julius 1-én lép érvénybe — (Érsekújvár közigazgatási bizottságá­nak első közgyűlése.) Érsekujvári tudósítónk Írja: Május 28-án és 29-én tartotta meg az érsekujvári közigazgatási bizottság első köz­gyűlését- Az ötvenhárom pontból álló tárgy- sorozat megvitatása közben nem egyszer robbant ki a pártszenvedély, sőt egyik-má­sik városatya a személyeskedő vádaskodás­tól sem riadt vissza. Az elnöklő Hotala Já­nos dr. városbiró azonban a közgyűlésre nem való tónust elnémította s méltóan ve­zette le a közgyűlést. A közgyűlés napi­rendje előtt az uj városbiró terjesztette elő munkaprogramját, mely uj jövedelmi forrá­sok létesítését, a pótadók csökkentését, az illetőségi ügyek emberies megoldását, a szo­ciális gondolkodást és a tisztviselőkérdés rendezését öleli fel. Első feladatai közé so­rozta a városi építkezéseket, az utcák ren­dezését, vízvezeték és villamosmüvek lé­tesítését. napihissek Ábécé Sors, de sokat szólsz bele az életembe. Jössz, mintha telizsebii és aranyos szivii mecénásom len­nél és elmégy úgy, hogy tőlem kéred a hídpénz garasát. Furcsa és nem jó teremtmény vagy, nem hagysz éln:, örülni és napot, meleget szeretni, de amint elszabadul a lelkem gubójából egy színes, törékeny pillangó, kinyújtod a zöld organtinos há­lódat és befogod, felgombostüzöd a lelkem kiröp­pent érzéseit. Ped'g ha tudnád, hogy fáj nekem, a szivem­nek az, mikor levered a színes port a lepkéim szárnyáról és hogy fáj minden szúrás, amit belé­jük teszel. Mondd Sors, van neked szived? Vagy te is olyan vagy, mint a több' ember, aki úgy néz rám, mintha észre se venné és mégis boldog, ha belém- lökhet és boxolhat egyet a hátamon? Mondd Sors, honnan vetted te azt, hogy kö­zöd van hozzám? Nem félsz attól, hogy egys-zcsr fellázad a lelkem és elkerget, mikor jössz s moso­lyogva mondod: alászolgája s azt akarod, hogy a szolgád legyek. Nem félsz attól hogy amikor jössz, zárt ajtóra találsz, vagy ha beengedlek, le­ültetlek az előszobámban és elmegyek egy hátsó ajtón, elmegyek messze egy akácvirágos parkba s ott a park közepén besurranok a nyilvános tele­fonfülkébe, kérem a 41—71-et s amikor odamegy a telefonomhoz és azt mondod halló, akkor én csak enny't kiáltok feléd: — Fütyülök a sorsra! glin. — (Körmendy-Ékes Lajos dr. interpellá­ciója.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyű­lési képviselő a szociális gondoskodás és a nemzetvédelmi miniszterhez interpellációt in­tézett, amellyel a hősi halált halt Hornyák Ernő buzitai jegyző özvegyének beszüntetett nyugdiját folyósittatni kívánja. — (Átvágták a königswarterhauseni szik- ratáviróáíiomás fölvevő készülékének egyik drótját.) Berlinből táviratozzak: A Vossisc-her Zeitung jelentése szerint ismeretlen tettesek elvágták a königswarterhauseni szikratáviró- állomás fölvevő készülékének egyik drótját. A rendőrség az irányban folytatja a nyomo­zást, hogy a tettesek csak fémtolvajok-e, vagy pedig politikai okokból próbálkoztak szabotázskisérlettel. — (Beszkíd kormányzó a técsőieknél.) Ruszinszkói szerkesztőségünk je’enti: A ro­mánoktól koldusbotra juttatott téesőiefc ügyének tanulmányozása céljából Beszkid dr. kormányzó május 28-án a román határ- menti falvak meglátogatására utazott. Láto­gatása különösen Técső községnek szólt. Bizonyára azért, hogy a számtalanszor elis­mételt panaszokat meghallgassa és maga is konstatálja, hogy a prágai kormány semmit sem tesz a téesőiek érdekében. — (Sajtónap és népünnepély.) Ruszin­szkói szerkesztőségünk jelenti: Junius else­jén délután az ungvári Széohenyi-ligetben az Országos Keresztény Szoc'alista párt ung­vári szervezete szépen sikerült sajtónapot és népünnepélyt rendezett. _________ ME «MW!SL¥.....J| gy. ^ p|| l*IE®MinSL¥ | «f air»já«yitfá**Kai'saí!* képviselete t&ievakateu fxtpwensxkö KPfti CirRüÓ§. ÍT«sea#«» Etaflfiav^KacmKii E&í E98EVAHR. 50.................. ...................................................................................................................—riiiiiiiiíinilllliBllllll ^ ré s a csabai biró subája? . . . — A csabai biró subája?! ... — be­szél igen kedvesen Rozi néni. — Azt az ese­mények csinálták híressé... A zsidó orvos­nak azt a szamárfészkes viccet vissza akarta fizetni a biró s éppen amikor a leánykát örökbe vették, hát látja jönni hazafelé a zsi­dó orvost . . . Kapja a kis Lidikét, elbújtatja a suba alá és meghagyja, hogy kukucskát csináljon a doktor bácsinak ... A gyerek elbújt a suba alá. A biró oda hívta a haza ér­kező orvos barátját, hogy: láttál-e már sza­márfészekben fiókát doktor ur? . . . A min­dég jókedvű orvos, oda ment a biró vacká­hoz. Nagy Pista, a biró, felemelte a subáját és a kis leányka édesen, kacagva kikukkan­tott a doktor bácsira . . . Kedves volt, olyan kedves, hogy a zsidó doktor össze­vissza csókolta a gyermeket . . . No. látod-e doktor ur? ... — mondja Pista bátyám — a szamárfészekben is van fóka!! ... És pedig szép fióka!? ... — Erre mondotta az orvos azt, amiről híres lett a csabai biró subája . . . Csendesen, de finom célzással jegyezte meg: A csabai bíró mindig felelt a subájáért ... De a suba nem a gazdájá­ért! . . . gazdaggá tenné a kis leánykát ha bejegyez­ne Bazsó Mári . . . Hiszen nem lakik mesz- sze . . . Úgy járhat ide, mintha éppen haza jönne . . . Azt mondja: akikor látod, amikor akarod, — akikor csókolod, amikor éppen tet­szik, ihászén járatos vagy nálam ... Ez a gyermek keltőnket is boldoggá teheti Mári! Ne siess . . . Nem jó ebben sietni, mert a szivemhez nőtt ez a kis lányka . . . Gondol­kozz jövő vasárnapig . . . Csak akkor szólj nekem, de senkinek se másnak, mert ez a mi sziivbéli dolgunk! . . . — Oh, be szép dolog! . . . mondom Rozi néninek és teát töltögetek újra. De ez már nem boros tea, hanem teás bor . . . — De még milyen szép! ... — folytat­ja Rozi néni az elbeszélését. — Bazsó Mari meggondolta a do'got s örökbe adta -a kis leánykát. Már ötéves volt, de szép volt . . . Mikor megtudta ezt a csabai biró, hát sirt örömében ... A felesége kigondolta még a szive dobbanását is . . . Mert okos asszony volt a csabai biróné! ... A kis Lidiké dús­kál a jólétben ... A birónénak azt mondja: édes anyáim! ... A bírónak azt mondja: édes apám . . . — Nagyon kedves! Igen szép! — dicsé­rem, — de aztán miről lett mégis olyan hl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom