Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-29 / 145. (593.) szám

Tasárnap, junius 29. ^/Ú(ÍAlJfa(&w7fÍRMP SlsrjMK-l-IMrá 1 pompás nagy terem és nagy káTéházbaa nesgvi jpenxíá Mi 35.-. Kényelmes, szép viüaszobák 6 Ké és feljebb. Naponként elsőrangú cigányzene. Saját cukrászda, — Elsőrangú frissítők.— Bodega. Bérlő: Lillenthal Emil. | j> Millió Pál utóda . | I noiiczkg István I I $zlJH9dHá. nyerges és Mránűás | | Bafisüü Bf sírica (BeszMáip) § Jj Alapítási év: 1371. ^ S Több kiállításon aranyéremmel kitüntetve. © Készít és raktáron tart lőszer- © § számokat, nyereg és katonai ® e szereket, vadászati, utazási 1 fi — és sportcikkeket — © c Árjegyzékei kívánatra kőid. % £ocMNKK»8088eee99£99€ee&@@e9eGGec^ Ezen véűieJia saphák . a légionnak az egész világon! Hé, kozákok! \ Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye. Irta: Komáromi János. (30) Asztalion ült a fő-kozák, mint rendesen s az apám, meg a nagyerejü Vajda György csinálta renhangon a számvetést: kire meny­nyi? Nagy volt a füst, kézröl-kézre járt a pálinka. Ott ültek székeken, lócákon s eleinte hallgattak. Mintha testeitek volna valamit a fő-kozák előtt. Az öreg meg csak gondolko­zott magának az asztalion: mély keserűség rágta a mellét. Ám ahogy telt-múlt az éjsza­ka s uj pálinkák kerültek elő, a kozákok is megtalálták a hangjukat. Arc-csontjukon fényesre feszült a bőr, valaki harmonikáim próbált az ajtó mellett s a kozákok nagy nyugtalanságot árultak el. Egyszerre csak dalolni kezdtek: vad, lázadó éneket. S egy­szerre csak fel ugráltak, őlmosbotokat for­gattak a fejük felett, bele vagdostak a füstbe s táncolni kezdtek körbe. A fő-kozáknak fel­villant a szeme, a kozákok pedig éleseket ri­koltottaik: — Le az urakkal! Halál az urakra! Dörgött tőlük a ház . . . Kozákok, kozákok! Nézek felétek, nézek, csaknem egy emberöltő messzeségéből és fájdalom és meghatottság üt szivén, amint visszaszólok hozzátok, akik már a túlvilág! ködökből integettek felém, Látlak titeket sze­génységben: irtó hadjáratban a sovány éle­tért nyár izzásában, tél förgetegeiben. Lát­lak katonának kerekedni, idegen határok­ban verekedni, nagy bubán búcsúzhatni uij- cszfcendő napja körül, kóborolni az ország­utakon, szembe menni az őszi széllel, csa­tárom farkasokkal, túrni nagyurak földjeit és látlak titeket, amint kivénült tagjait összeestek tehetetlenül a nagy urak ekéi gocxxxxxxx>occoooooccx3ooooooooooo Í Saggganlabeigegzfiggár \ vesnöhi atoinfózci pccséi bélgeg dm Ke OrtöBiefia) íj és dombormfingomda. fi Hürésztos ki- zomí.no és £J vitelben a vés- réztáblák, Q nöki seakma JOÍ arany és ezüst C| . . ... IW vésését, v»1r- a minden ágába ... , ö , , ... mint számozó- Ci vágó munkát, ^ÖVES/y^ gépot ég ^ >, ügy acél, mint í/f.HERZOöj) nak javításét q rézbályegzót, V/ a logrövidebb Cl pecsótnyomót, idő alatt Ej elkészíti Cj HERZOO I. mflvésnftfc § Praha-Vinohrady, Celakovského-u. 38. c> Egyedüli magyar vésnök Prágában I ö ^ESRansHEnsiaira | Budincr Testvérek S s harangöntődéje, épillet- öl és műlakatosműhelye g MoldavskáoKr.20. Eosioe-Kassa Szepsi'körul 28. ij Harangjai 4^ tartósság tekin- Hj| te|^gD . verse~ ^ továbbá vasba |SÍ31ii ^ £y rang állványokat í'rtJ mindennemű M >IjJ •• 1 £3 épület és müla- ^ katósmunkát. ^ ezüst éremmel ki átüntetve! SsíS31S21S31SS^ÍSS1S:ö Bll|lflll*lNI»BIINI»IIHIIHinUlllHIIIIII í Trenftanské Teplicc! (Szlovenszhó) természetes forróságu (42° C) kénes hoviz és iszapfürdők i CSÚZ, KÖSZ¥émi, ISCÜlöS, Síi). ellen. ■ ■ ; Egészévi üzem. Alpesi Klíma. 5 rusíkaf gyógglsifózcf. % Napi kiadások Lakás, fürdő, ellátás 45.— Kő-tói feljebb. ■ Mindennemű felvilágosítások és prospektusok ■ á f flrdöí gnzgalóságná ■ z o ni í, n o i t réztáblák, arany ós ezüst vésését, vala­mint számozó­gépet és an­nak javitását a logrövidebb idő alatt ládsi 2 a legnagyobb és legrégibb a köztársaságban. 1790 ► 3 óta kb. Í5,000 harangot készített. Harangjai az £ í évszázados próbát kiáltották, így minőségben £ 3 elismerten a legjobbak. t 3 Vezérképviselet Szlorenszkó és Ruszinszkó ► ^ részére. 3 TempiamSuereiiűczö Isifézet. t 3 Bratislara — Pozsony Stúr — Baross-utca 4. £ 3 Levélbeli megkeresések és rendelések Pozsonyba £ ^ intézendők. Harangszakértőt innen küldünk ki. £ 3 A zsolnai hires 6950 Kg. harangjátékot, a dob- ► i sinai 3784 Kg. súlya harangokat, valamint 392 £ * szlovenszkói község harangjait mi szállítottuk. ► 3 Jóllehet minőségben harangjaink d. legjobbak, £ J árbanmégsemvagyunkdrágábbakmásgyáraknál ► < t gTtTTTfWtíTniWTfflTnitWfltyrfTrFTfTWt aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaá^ 3 A hírneves, eredeti l \ g&méri [ 1 vadásxfoundát | I Actí Andor nUda í I Ecfiér §©Mlisir és T$a. 3 készíti. t 1 Rozsnyó RolnoYo l 3 -------------—------—------- t ^ Ugyanott a legmodernebb angol szabó- ► 3 ság. — Eredeti angol szövetek— LlfT^h t 3 — Meghívásra a cégtulajdonos bárhol t 3 személyesen megjelen. ► «« >1 ■■■ !■■■■■! ■■■ ............. - ....... ■ ■ ■ ■ ■ ■ ^ < E lismerő levelek: ► ■* *■ 3 — — — A bunda remekül áll és %. ti mindenkinek rendkívül tetszik. £ 2 Smoleviee £ 3 PálUy Martette t 3 — — — A két bundát átvettem s £ 3 nagyon meg vagyok elégedve. Oly ^ 3 szépen állnak, hogy mindenki el t­3 van tőlük ragadtatva. Lelkiisme- t­3 retes, gyönyörű munkáját nagyon 3 köszönöm. t­ti Mnnkáes t­3 Cebrián fstvánné ► ^rtte?vt*ftyfvywyTTTrvytvTTVfTyTyvyvTyvTrsery^r mellett és egy zokszó nélkül meghaltok a barázdában ... A dalaitokat is hallom még, kozákok! Halálos messzeségből figyelgetek felétek s hallom, egyre hallom bús kardalo­tokat a ti halott messzeségetekből. Őszi vi- harzugások-idején, nagy telek éjszakáin fe- lómcsedülnek még e jaigő dalok, mert vére- tek-vére vagyok, kozákok . . . Esztendők-, jaj, micsoda esztendők választanak el titő- Ietek, akiík kimentetek azóta e világból meg­tört tagokkal, mezítelenül: amilyen mezte­lenségben jöttetek valamikor erre a világ­ra. Ti elmentetek már s elmerültetek a tulviíági ködökben . . , Homályos szemmel nézek után átok: egy- egy arc még visszafordul felém s úgy rémlik íöl? mintha megismerném. Talán a szegény Tunbis Antai volt, talán a sokíölényü fő-ko- zák. A kezével is intett felém s az arca fe­hér nagyon . . . Elszorul a szivem1, mert tu­dom, magatok után szólongattok. Egy em­beröltő csak még: akkor én is elejtem csüg­gedt kezemből a tollat, elkókad a nyakam s bizonytalan lábbakai megindulok a tulviíági ködők felé. S imbolygó alakom után talán ugyanígy néz majd el a fiam, talán az uno­kám s én visszanézek reájuk meggyötört ar­commal. Mezítelenül megyek el innét, anrily meztelenségben léptem be valamikor ebbe a világba... Csak a hírünk marad meg. Kozákok! . . . A kozákok még egyre járták a. ház­ban: remegő fütykösökkel, dobogó lábakkal. S éleset rikoltó ztak az urak ellen. Akkor már a fő-kozák*is felállt az asztalnál s ki’hányván mellét, tenyereivel csattogott a tánchoz. De valahogy erőszakolt volt a kozákok ez-esti kedve. Talán cs>ak megszokásból tet­ték. a nagy hangot, a fő-kozák megviditására. Érezték italáru hogy nagyot vétkeztek ellenéi amikor annyira elhagyták szorongatott álla­potában. Nem is maradtak sokáig, hanem egy utolsót hörpentvén, kezet fogtak az öreggel s egymásután tiinedeztek el a kék éjszaká­ban. Ahogy magára maradt a fő-kozák, óva­tosan bereteszelte a pitvarajtót, meg a szoba ajtaját. Akkor leakasztotta a lámpát, letette a kemence padkára, földre terítette gubáját s ráült. És a sercegő világnál leoldván nyaká­ról a zörgő zacskót, kiöntötte a tartalmát. Ijedezve íülelgettem a dunna alól, mert soha annyi pénzt nem láttam egy rakáson. Volt az forintban meg ötkoronásban legalább öt­száz. Á fő-kozák maga elé hajolt s hegyes, csőr-szerű orra bántó-élesen vált ki kormos petróleumviiágitásban. Elörehajolt s mialatt egy rongy darabkával villámgyorsan . kezdte tisztogatni a pénzeket, magához beszélge­tett. Néha felfigyelt váratlanul: rém hali-e valamit az éjszakában? A forintosokat sor- banézegette s amelyik jó-tiszta; volt már, hir­telen visszadugta a zacskóba s akkor épp- oly-gyorsan ^tisztogatta tovább a többit. Homlokát ráncbahuztar-mély gond gyötörhet­te ezen az éjszakán. Aztán csak felsóhaj­tott: — Hajhaj . . . nehéz a szegénység . . * Másnap szombat volt. Nagyanyám hoz­zálátott, hogy kikészítsen az útra: harmad­nap indulnom kellett édesanyámékhoz. Mert e'1 virágzott a nyár s alig két hetem maradt a kollégiumig. A fő-kozák, mikor megtudta, hogy nemsokára indulnom kell, az első-ház­ba hívta be a nagyanyámat. Később beszóli- tott engemet is. Nagyanyám a kemencénél, az öreg az asztal mellett állt. Az asztalra czv csomó Mindenül a sajűl wedtiésze! „Coir Különleges éterikus tömör virágolajak. I Kölnivíz és illatszerek önkészitéséhez, u. m. | farlna-kölnl, orosz kölni, chypre, orgona, j gyöngyvirág, ideál, rózsa stb. 50 gr. 10 liter- j hez Ke 30. Kölnivizekhez Kő 20. A virág- j olajak mint illúziók is felségesek. Componnd ’ extractok íejmosók készítéséhez, u. m. Bay- J Rum, Quininne, Birkenwasser, Vegetál stb. ’ 50 gr. 5 literhez Kő 7. Komplikáció nélküli j receptek mellékelve. i Príma borotváló-szappan csomag­ja, 10 darab..............................Kö 12.— Kr istály - bríllantine rózsaiüattal 1 kilogramm..............................K2 18.— j Amer. champoon, nyári fejmosó 1 liter............. .... Kő 10.— j Hú svéti locsoló-illatszerek, tucatja j Kő 24.- és 14.40 j Utánvéttel szállítja: Csupka Lajos, Kassa. Kovács-n. 38. j Törv. bej. cég. A Compo nnd Extráét Co. céc, New-York 744. I Broadway, egyedüli tulajdonosa. 'Mendlsxeres & Sköxvetísm út~ sxÁIÍás nétfötöii sxevméív~ ^ &x&£íMéí& £sz<mít- s !Béí Jtmecibába és M€3.mm<ááÉb$a. ,X&ZwmÉI>w§“, 32.0©© tonna, a német sxeméfa98K&t£1it& &<&xös fjüremen fíi^ötöjé^öí Jiz összes osxt&£kg&&lbann elis­mert jő efíkeiwezés és élel­mezés. &e1mtl&é<*8it&s&fcfe**l fcöttsétí- vetéssef s lkajs&£egi8e&Skel SZ.49%H>ésl tsz Észak Német Előad [Norddeuíscher Lloyd] vezérügynöksége isis. PRAffA, Hyfcernsüá 8. •* ezüstforint volt kiszámolva. Intett, hogy men­jek közelebb. Az asztalhoz léptem s figyelme­sen néztem föl az öregre. Megfogta a feje­met: — Hát mégis bevisznek a kollédiomba?,. Igenis, nagyapám. — Úgy, úgy — s hosszan fürkészte az arcomat, miközben hangtalanul bólongatott. — Hát oszt van-e pénzetek a kollédiomhoz? — Nem tudom, nagyapám — feleltem némi szorongással. Az öregnek megrezzent a feje: — Hát nincs, én tud-om. Hatvan forint kell rád az^első esztendőre, pajtás, hát ezt a pénzt majd én adom. Itt van mind az aszta­lon. Azonfelül egy forint teneked, hogy ne le­gyél krajcár nélkül Megköszöntem neki. Az öreg a nagy­anyámra nézett: — Ha eccer meg tanálok halni, a pénz fele. ami nálam van, a tied lesz. Fele a gye­reké. Nagyanyám hallgatott, A fő-kozák most a szemembe nézett, erősen: — Te megnősz eccer, pajtás, rde én akkor mán nem leszek. Hát csak lannyit mondok, hogy emlékezzél meg rólam. Szegény vol­tam mindég, de megmaradt a becsület . . , Kiment a szobából. Ezután csak kétszer láttam még az öre­get. Másnap, vasárnap délután a kozákok tiszteletére áldomást fizetett Brugós. Még hajnal-felé is dalolgattak a kastély-udvar­ban. A betakarás örömére készült az áldo­más. Azonfelül — hosszú idő után — először 'kerekedett hangulatra a kasznár is, mert két nappal előbb váratlanul meglepte a leánya, az Emmi-fiatalasszony. Persze férjestül. Feneketlen vigasságra nyúlt el az ál­domás, (Folyt köv.l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom