Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-28 / 144. (592.) szám

Szombat, junhis 28. vtRwrmn**'™ ~ ■* ........ .............— * A r ozsnyói gimnázium sorsa Az inkriminált múlt — A közönség egységes állásfoglalása Rozsnyó, jünius 27. (Saját tudósítónktól-) A rozsnyói iskola­ügyi küldöttség, — mint arról a P. M. H. beszámolt — a legmerevebben elutasító vá­lasszal tért vissza Markovics Iván dr. he­lyettes minisztertől. Az érdekelt város és vidéke közönségénél általános az elkesere­dés. Bármily megmásithatlanul hangzott is a miniszteri válasz, szó sincs beletörődésről, sőt a legélénkebb tárgyalások és mebeszélé- sek folynak a további teendőkről. A miniszter rideg és apodiktikus eluta­sítása minden józan érvet, logikát, alapos in­dokot egyszerűen elsöprő: „Sic volo, sic ju- beo!“ Ugylátszik, Kramár óta, aki oly őszin­tén fejezte ki irántunk érzett régi vonzal­mát, — szoknunk kell az ilyen kijelentések­hez. Mindenesetre jobb és férfiasabb nyílt kártyával játszani. Ez a retorzió azonban, mely éppen a város és vidék szlovák lakos­ságát érinti legsúlyosabban, még indokolt bosszú eszközéül is erős és méltatlan volna. A felhánytorgatott röczei esetre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy ott az említett hetvenes években a legveszedelmesebb és legféktlenebb államellnes, oroszbarát propa­ganda folyt, melynek eredménye már olyan külsőségekben is meglátszott, hogy a község és környék házaiban adorált ereklyeként függött a cár megkoszorúzott arcképe. Egy szenvedélyekben elragadott tanár pedig a magyar nyelvit óra után pohár vizet kért a tanítványaitól, hogy azt az undort kiöblítse a szájából •.. A bezárást szabályszerű vizsgálat le­folytatása után rendelte el Szontágh alispán. Ezért kell tehát Rőczének elégtételt adni, azzal, hogy Rozsnyó középiskoláját megfojtják. Ezt meg lehet tenni. De azokat a természetszerűen kifejlődött létfeltételeket, melyek a rozsnyói főgimnáziumot, mint kul- turszükséigletéit életre hivtfáik, — Rőczére át­ültetni nem lehet. S ha fennállhat az, amit a miniszter a bosszú mellett egyetlen indok­ként említett, hogy t. i. itt aránylag kis te­rületen sok három középiskola, (Rimaszom­bat, Rozsnyó, Rőcze) úgy minden józan be­látás szerint a rőczei volna az, amely fölös­leges! fia a rozsnyói gimnáziumban a szlovák nyelvi óra után kért volna valamelyik tanár szájöblitő vizet, vagy ha itt-ott a házakban megkoszorúzott Horthy-képek lógnának a fa­lon, akkor lehetne szó revánsról és értenők a lecsapó miniszteri haragot. De mikor a magyar tanerőkben és tanulóifjúságban egy­aránt megvan az a magyar becsület, mely — nemzetiségének bátor megvallása és fel nem adása mellett is tiszteli az uj államot és tör­vényeit — teljesen indokolatlan a kereken kijelentett bosszú áldozatául olyan intézetet kiszemelni, melynek immár negyedik évszázadban járó múltja mindennél beszédesebb bizonyítéka annak a természe­tes kulturszükségességnek, melyet Rőczének tes asszony lesz Bokor Tamás egyetlen leá­nyából. — De, apám, hátha Bálintnak baja esnék? — Nem éri baj; nyakas kuruc; nem fogja labanckard, ne féltsd őt, violám! — De hogy tudott kigyelmed hazudni; akárcsak könyvből olvasta volna fcigyeimed; az ajtónyitás mögött még magam is csaknem elhittem ... És az a szegény Bálint, hogy meg volt ijedve értem ... Istenem, de nagyon sze­rethet — Istenkém, de nagyon szeretem... segítsd meg öt... — sóhajtott föl Tassy Bá­lint szép mátkája. Bokor Tamás meg magához vonta a sző­ke gyermeklányt és a szemébe nevetett: — Csacska kis bogaram; kuruc tréfa az egész, amit csináltunk... Már csak tudnom kell nekem is, hogy mit ér Tassy Bálint sze­relme; neked is jobb, ha tudod; tíz hónapja vajmi keveset mutatta meg a szivét; no meg mondom: Bercsényi is igy akarta; mert ő is tudo-tt szerelmetekről... Mit nem tettem én már meg az én vezéremnek? Az ő kívánsága parancs; kívánsága pedig: Losonc és Lacz­berg; Tassy Bálint pedig zászlós és ott kell lennie ... Holnapután aztán Losoncon es­küdtök ... Tassy Bálint kérve-kérte Bercsényit, hogy Losonc elfoglalásához adjon embereket. Sürgette, hajtotta kéréseivel a vezért, aki pedig ugyanazt akarta, amit Tassy — vissza­venni Losoncot a labanctól; de hogy szándé­kát el ne árulja, szinl-eg csak nehezen egye­zett a dologba. — Jól van, vitéz zászlósom, Tassy Bá­lint; legyen meg a kedved, száz vitézt adok, ha tudod, hozd vissza mátkád; de Laczberget se hagyd ot)t; — mondta Bercsényi s a kuruc­megadni, oda átplántálni nem lehet, viszont itt letörni: önmagát mihamar megbosszuló balfogás. Rozsnyó és vidékének közvéleménye — A P. M. H. beszámolt: arról, hogy a ru- szinszkói autonómiát követelő kommunista interpelláció sürgősségét a többség nem is­merte el. Most Korláth Endre dr. és Kurtyák János képviselők egy újabb interpellációt dolgoztak ki, amely lényegében megegyezik a kommunista klub által benyújtott interpellá­cióval s amely petitumában ezeket kérdezi a kormánytól: 1. Hajiandó-e a kormány a st.-germaini békeszerződésben Ruszinszkóva! szemben vállalt kötelezettségeinek eleget tenni? 2. Hajlandó-e a kormány az 1920, évi 121. számú alkotmányíörvényi a st.-ger­maini békeszerződés pontjainak megfele­lően módosítani? 3. Hajlandó é az autonómia megvalósí­tása végett a szükséges alkotmány tör­vényt azonnal beterjeszteni? 4. Hajlandó-e a szojmválaszíásokáí a képviselőválasztásokra érvényes törvé­nyek szerint három hónapon belül kiírni? 5. Hajlandó-e az Ungváron székelő Belgrád, junius 27. A belgrádi utcákon ezerszámra tülköl a száguldó autó, de nyomában ökrösszekere­ket hajszol a holtraíáradt szekeres, a mere­dek, borzalmasan kövezett utcákon halomba gyűl a piszok, amit kár volna eltakarítani, drága pénzt fizetni ezért a hiábavaló fárad­ságért, hiszen egy negyedóra múlva ugyan­ott lenne. Azonkívül jön néha egy-egy jóté­kony eső, olyan ragyogóra mossa a köveze­tét, hogy öröm nézni. Csak éppen a hegy lá­bánál lakók káromkodnak egy kicsit többet a szokottnál Káromkodás. Ennél a szónál meg kell állni egy kicsit. A szerb nép — valljuk be, hogy nem rosszhiszeműen — folyton, mindig és mindenütt káromkodik. A legmagasabb körökben olyan kifejezéseket hall az ember, hölgyek előtt is, ami minden európai fogal­mat meghalad. Egy nagyon müveit, francia főiskolákat látogatott mérnök beszélte: — A vérünkben van a káromkodás, ta­lán az ötszázéves török elnyomatás keserű­sége oltotta belénk, de bizonyos, hogy néha a legnagyobb erőkifejtés mellett sem tudjuk elfojtani Jellemző erre az ősi anekdota, amely szerint egy fuvarost fogadtak, hogy a püspököt vigye valamerre, de a szegődésben •reidet s indulj... minden percért kár ... — mondta még a vezér; s hogy derűjét palás­tolja, féíreford'iitotta tekintetét... A hajnali pirkadás már ott találta Tassyt száz vitéziével együtt Losonc alatt. Mire meg fölbukott a nap, akkorra már labancnak Ilire sem volt a városban. Álmukban lepték még Laczberg embereit s kegyetlen pusztítást vittek végbe közöttük. Tassy a kapitányt ke­reste. Tajtékzó paripáján vágtatott, szágul­dott össze-vissza a házak között s mint egy őrült rúghatott a vár sáncai közt terpeszkedő sátortömegbe, ahol mátkájának elrablóját sej­tette. Nem lelte sehol A ravasz labanc, hogy bőrét mentse, még idejében kereket oldott s megmaradt embereivel visszahúzódott Qács várába, ahová Tassy két okból nem követte; először azért, mert Bokortól úgy tudta, hogy a cseréért az már ki van ürítve, másodszor meg leapadt, kevésszámú emberével haszta­lan is kísérelte volna meg annak elfoglalását. Tele kétségbeeséssel tért vissza Bercsé­nyi táborába. A legjobbkor. A vezér és tá­bora teljes haidfölszereléssel, utrakészen áll­tak. Tassy nem tudta, mi történt. Pedig vilá­gos volt a dolog. Laczberg Losoncból mene­külő embereivel föllármázta a gácsiakat is és oldalt kerülve, nyomban rávetette magát Fü­lekre, hogy melegiiben adja vissza a kölcsönt. Bercsényi emberei hírül hozták Fülek ostromát s így történt, hogy másnap déltájt, amikor Tassy visszatért Gedőváraljára, már készen találta a fősereget; úgy, hogy lóváltás után, pihenés nélkül, egy óra múlva ő is sorba állt. minden nemzetiségi, társadalmi és felekezeti különbség nélkül — egyöntetűen foglal ál­lást a miniszteri határozat ellen és tanácsko­zik a további teendőkről polgári kormányzóságnak az autonómiába ütköző hatáskörét megszüntetni és az auto­nóm hatáskört kisajátító ügyosztályokat íölosziaíni, elsősorban az iskolai referátust? 6. Hajlandó-e a ruszinszkói tisztviselői állásokat betölteni az egész vonalon Ru- szinszkóból eredő egyénekkel s annak la­kossága érdekében az összes állásokra rö­vid határidejű pályázatokat kiírni? Hogy a benyújtók nagyobb nyoma/tékot adjanak interpellációjuknak, az összes ellen­zéki pártok képviselői klubjait fölkérték arra, hogy az interpellációt írják alá. A föfkérés- nek. eleget tettek: az összes német polgári pártok klubjai, a kommunista klub, a német szociáldemokraták klubja, a magyar-német szociáldemokraták klubja, a magyar kenesz- tényszociáKs párt képviselőinek klubja, a magyar kisgazdapárti klub és a szlovák nép­párti klub. A ruszinszkói koaliicióspártl cseh szo- sziáldcmokrata Neéas s a cseh szocialista Cragatko dr. nem csatlakoztak az interpellá­cióhoz. benne volt, hogy pedig káromkodni nem szabad. A fuvaros állta a szerződést egy da­rabig, de amikor a lovai a borzalmas utón sehogysem boldogultak, hiába volt szép szó és ostornyél, leugrott a kocsiról és olyan ke­rek körmondatokba font káromkodást súgott a fülükbe — félhangosan, aminő csak a szív legmélyéből fakadhatott és amely szoros vonatkozásban állott a kocsin ülő, breviáriu­mába merült szent atyával A püspök pedig, meghallván a kocsis félig lefojtott kitörését, szelíden szólt oda: mondd el fiam mégegy- szer az én nevemben is! A káromkodás mellett (bocsánat!) a köp­köd és a másik nemzeti sajátság és ez ellen is hiába küzdenek a plakátok és tilalmak ez­rei. Az utca, a villamos, a vonat, a kávéház undorítanak és megállók egy szép plakát előtt, amely a köpés és a tüdővész terjedésé­nek az összefüggését magyarázza szép sza­vakkal és cirillbetüs szöveggel — szlovén nyelven, amit azután a szerb el tud olvasni, de nem ért meg, a szlovén megértené, ha el tudná olvasni, a többi egy-két nemzetiség (valami tizennyolc) se olvasni nem tudja, se nem érti, tehát köpköd rendületlenül. Beograd a karriérek városa, ahol egy kis vállalkozási szellem, kevés szellemi vagy Miét a förgeteg, úgy csaptak le a labanc­ra. Csakhamar hullahegyeik borították a sán­cokat. Laczberg, a labaockapitány már a vár udvarán táncoltatta fehér paripáját; körötte csatlósai; Bokor Tamás házatetejét lángok nyaldosták... A vén kuruc, súlyosan vérezve, a kövön feküdt és leánya csapzott hajáról az alvadt vért mosta. Laczberg éppen eléjük ugratott, amikor, minit a villám csapott rájuk két kuruc. Tassy volt és Bercsényi. Fölismerték egymást. — Nincs menekvés, Laczberg! — mondta a vezér Bercsényi. — Add meg magad! S a vitéz kapitány nem gondolkozott. El­dobta a kardiáit. Bercsényivel nem merte összemérni. Tassy Bálint azt hitte, a szeme káprá- zik. Maga előtt látta a fogoly kapitányt és a mátkáját; de mind a kettőt külön-külön, olyan helyzetben, ahogy elképzelni sem mérte Azt hitte, álmodik. Odapattant a leányhoz. — Jegyesem, szerelmetes violám! — s az ölébe kapta. Akkor vette csak észre a vén kurucot: Bokor Tamást. Lehajolt hozzá és nézte, csak nézte, kérdezni akart tőle sokat, mondani mindent, ami a leikében viharzott: de nem volt képes rá. Bokor Tamás megértette a hallgatásit is. Föltápászkodott, támolyogva Bercsényi elé fordult s úgy mondta: — Bálint fiam, kuruc tréfa volt csak ... az egész ... tréfa... . S leroskadt*'a vezér lovainak patái elé. i* anyagi tőke és nagyon kevés szerencse fel­színre dobhatja az embert. Orosz emigrán­sok bizonyítják ezt, akik koplalva, állami tá­mogatásból tengődve éltek eleinte. A maguk­kal hozott ékszereket és prémeket adogatták el, újságot árultak és cipőt tisztítottak, ám egyre jobban befurakodva a társadalomba, ma pozíciót teremtettek maguknak. Mindig tolakodók, prepotensek és telhetetlenek vol­tak és ma: több száz orosz jár a saját autó­ján, hölgyeik tóngéberek az elegánciában, páholyuk van a színházban, orosz előadást követelnek (a még mindig államsegélyt élvező menekültek) és lehetőleg sürü orosz misét a főtemplomban. Ezek az orosz mene­kültek teszik elviselhetetlenné az egész or­szágban a drágaságot, mert nőik számára semmi sem drága, csak primőrt esznek, csak pezsgőt isznak, a szabad vagy megfizetett szerelemben vezető szerepet játszanak és ő miattuk kell Belgrádban ezer dinárt fizetni egy külvárosi egyszobakonyhás lakásért (hi­giénikus fölszerelés nélkül) — havonta. A belvárosban százával épülnek a 4—5—6 eme­letes modern házak, a legszebb lakásokat már a tervrajznál oroszok foglalják le. Nép­szerűségükről külön fejezetben kell beszá­molnom. A karriérek városa. Elegáns, számos hölgy lép be a Moszkva-kávéházba (hasonlít a budapesti Newyorkhoz.) A nemzeti színház művésznője, Jovanovicsné, drámai szende és jellemszinésznő, aki négy-öt évvel ezelőtt még szobaleány volt, ma ünnepelt művésznő. A Terazziján hatalmas autó áll meg, a tulajdonos vezet. Rövid parancs a soffőrnek és belép a nagy pénzember, aki tavaly még a pénzügyminisztériumban volt szolga. Nem csinált semmit, csak felhasználta, amit ott hallott. Mert ebben egy a szerb a magyar­ral: nem ismer titkot. Ami a szivén, az a nyelvén. A hirtelenül meredek, csúszós, rosszul kövezett és apró házak között vezető utcá­kon, minden fordulónál monumentális építke­zések. A Moszkva mellett lefelé vezető szűk sikátor helyére rövidesen pompás, lépcsőze­tes terrasz épül, le a Száváig, a Halászbás­tya mintájára. Erről a terraszról száz, de­hogy, ötven év múlva azt fogják írni szerb történészek, hogy ez adta a budapesti Ha­lászbástya ötletét, mert itt az újdonságok is hamar futják meg az antikvitások karrierjeit. Sietni kell. De látszik, de a levegőben van, hogy Belgrád maga is érzi, hogy nemcsak a lakosai, ő maga is hatalmas perspektiváju karriér előtt áll: ha Radicsék is úgy akarják, akkor egy szép, gazdag és a jövőben talán helyesen igazgatott nagy és hatalmas ország fővárosa lesz. Ha Radicsék is úgy akar­nák !... Mussolini vádaláhelyezését követelik Róma, junius 27. A maximalista pártvezetőség megállapí­totta a kormánnyal szemben követeléseit. Követeli, hogy a kormány mondjon le, hogy oszlassák föl a kamarát és a milíciát. Attól teszi függővé képviselőinek a kisebbségi bi­zottságban való részvételét, hogy az összes kisebbségi pártok egyértelműen jelentsék ki, hogy követelik a kormány vád alá helyezé­sét s hogy elutasítanak vele minden együtt- munkálkodást. A szenátusban tegnap 225 szavazattal 21 szavazat ellenében bizalmat szavaztak a kormánynak. Harmincezer német visszatér a Rufervidékre Berlin, junius 27. Kobíenzi jelentés sze­rint a francia főbiztos javaslatára a szövet­ségközi ellenőrző bizottság harmincezer ki­utasított németnek megengedte a megszál­lott területre való visszatérést. Ezekkel együtt eddig hatvanezer ember részesült amnesztiában. Hasonló intézkedések várha­tók a belga zónában is. A német közvéle­mény Herriotnak ezt a cselekedetét nagy megelégedéssel és azzal a várakozással fo­gadja, hogy rövidesen az összes foglyok is visszanyerik szabadságukat. A Berliner Ta­gé blatt konstatálja, hogy el kell ismerni azt, hogy Herriot olyasvalamit cselekedett, amit Poincaré sohasem tett volna meg s most már el lehet várni azt, hogy a fölszabadítás poli­tikáját konzekvensen fogja keresztülvinni. Mit intézett el a szenátus? A szenátus tegnap esti ülésén jóváhagyta a nikkel 5 ko­ronás pénz veréséről szóló javaslatot s a munkanélküli segélyre vonatkozó két tör­vény érvényét meghosszabbította. A legkö­zelebbi ülés hétfőn, junius 30-án lesz. legény szemében felcsillant az öröm tüze a várva lesett szókra. — Válogasd össze embe­Uiabb interpelláció Ruszinszkó sytenóüiiáia ügyében Egységes ellenzéki front az antonómiakovetélés mögött Ahol még nincs vége a háborúnak IV. A P. M. H. kiküldött tudósítójának riportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom