Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-25 / 141. (589.) szám

Szerda, június 25. A milliomos gyilkosok helyett egy szabésegéá akar meghalni A kis Francks-Í'u gyilkosai az a ka szí óla árnyé­kában Cslkágó. ..junius 24. Náthán Leopold és Richard Loeb, a két rra'l- ílomos csík ágói egyetemi hallgató elten, akik megölték a kis tizenhárom esztendős Róbert Fran-óks-t, az ügyészség lázas izgalommal gyűjti a terhelő adatokat, hogy a két gyjfknst ak~asztó­fára juttassa. A védőügyvédek minden erejükkel arra törekednek, hogy a gyilkosok elmebeli be- sz ámi fli a tat lan s ág á t állapi itassák meg, ezzel szemben az ügyész pedig öt ven egyetemi hallga­tót idéztetett a vizsgálóbíróhoz, akik társai és barátai voltak Leopoldnaik és Loebnek s ezek valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy tamiiótár- saik életében soha semmiféle rendellenességet nem tapasztaltaik. A vádlottak sorsának enyhítésére a dúsgaz­dag szülők is minden eszközt feShasználnak, de a pénz ereje megtörik a közvélemény határozott­ságán, mely a gyilkosok halál-teli való büntetését követeli a bíróságtól. Az amerikai lapok oldalnyi terjedelemben foglalkoznak a különös bűnüggyel, melynek személyi szereplőin kívül a gyilkosság­nak ki nem derített Trtisztikns volta ad rendidvüli érdekességet. A csikágóí rendőrfőnök tegnapi postája kö­zött érdekes levélre akadt. Curt Ge-ssler miirwau- keei szabósegéd azt írja levelében, hogy hajlandó akasztófán meghalni a Francks-fin gyilkosainak bármelyike helyett. ha az ő szegény" szülőinek egymillió doiilárt juttatnak az így megmentett rru szülői. „Olvastam a két csili ágói gyilkosról, Leo- poldról és Loebrcl — iria levéléiben — s hallot­tam óriási vagyonukról is. Arra az elhatározás­ra jutottam, hogy valamelyik fiú helyett elme­gyek én a bHóíára. Ha tehát az egyik fiúnak szülői fizetnek az ón szegény szülőimnek egy millió dollárt, kész vagyok a fiuk kivégzésének napján az egyik helyett akasztófán meghalni, mert az én életem úgyse sokat ér. ■ Cumi Gessier szabósegéd.“ A szegény szabó ajánlatát a rendőrségen megmosolyogták. A reklám hazájában azonban nem maradhatott siker nélkül a szabósegéd kü­lönös vállalkozása. Alig jutott levele nyilvános­ságra, száz és * száz ajánlatot kapott, amelyek részben jó állást kínainak, részben pedig pénzt Ígérnek önállósításához. A szabósegéd ötlete ugyan a Francks-íiu gyilkosain nem segíthetett, de a saját sorsát megjavította. Ahol még nincs vége a háborúnak III. Végre Belgrádiban vagyunk... A P. M. H. kiküldött munkatársának riportja. Hogyan kezeljék az ügyészek a sajtót? Az igazságügyi miniszter az uj sajtótörvény­hez végrehajtásá utasítást adott az összes ál­lamügyészségeknek. A miniszter elsősorban ama gyanúsítás ellen védekezik, mintha ezzd a törvénnyel a nyilvános kritikát akarná el­nyomni az által, hogy a s aitódeíiktumokát ki­vette az esküdtszékek hatásköréből. — A-z ügyésznek, mint közvádlónak elsősorban a felek kibékitésére kell törekednie s ha ez nem sikerült, csak akkor lépjen föl a törvény szi­gorával. Az elkobzás jogával a lehetőséghez képest a legritkább esetben éljen az állam- ügyész. hogy még annak a gyanúja se me­rülhessen föl, hogy a hatóság meg akarja akadályozni a közhivatalok kritizálását, mi­vel ez a kritika a köz érdekében történik. Amely hatóság a cenzúra gyakorlásával kor­látozná ezt a kritikát, azt az igazságügyi mi­niszter szigorúan felelősségre fogja vonni. Különös figyelemmel kezelendők azok a cik­kek, amelyek nem általánosan gyanúsítják a köztisztviselőket, hanem konkrét megneve­zéssel élnék. Az államügyésznek kötelessége, hogy az ily esetben hivatalból indítsa meg az illető tisztviselő ellen a bűnvádi eljárást. Az igazságügyi miniszter végrehajtási- utasítását a legtöbb lap minden kommentár nélkül kö­zölte, csupán a szociáldemokrata Právo Lidu — amely -a törvénynek is határozott ellenzője volt. amennyire azt a koalíciós fegyelem megengedte — kockáztatta meg azt az állí­tást. hogy Dolansky igazságügyi miniszter Svehia szándéka ellen magyarázza Svehla sajtótörvényét s ezért is örömmel üdvözli ezt a végrehajtási rendeletét, amely legalább némileg akarja enyhíteni a törvény zord pa­ragrafusait. — Magát a sajtótörvényt s vég­rehajtási rendeletét a Törvények és T^cn de­letek gyűjteményének legújabb, 65. számú füzete hozza 124.. illetve 125. szám alatt. 3fács nrzufirr ftoxxánft tavAox&f. #orcr#»«I feáííe:f'«ssíé6erí«r«*?®f »*# ftóvcfonet im Bejgrád, junius 24­Mint keskeny gát, úgy nyúlik be a zi- monyi pályaudvar és a Belgrádba vezető pálya a Duna és a Száva mertföldekre kiön­tött tengerébe és arnig a mindig mérges német jóvátétel! mozdony lassú dohogással kapaszkodik a hidra: megjelenik a kupéajtó­ban a csendőr és igazolványt, kér. Mindenki tartozik valamilyen hiteles és lehetőleg arc­képes személyazonossági okmányt magánál hordani, mert komoly kellemetlenségei le­hetnek, ha nincs rendben a legitimációja, vi­szont a legjobb, legvalódibb igazolvánnyal is baj lehet. Hogy tudniillik milyen a jó és ki- fogástalanabb igazolvány, az a csendőrtől is függ. mert a szerbiai csendőr nem tud latin betűt olvasni, a horvát vagy szlovén pedig nem tanult cirill írást. Ez a kétféle írásmód rengeteg galibát okoz mindenfelé, különösen a közérdekű hir­detmények és a cégtáblák körül vannak ba­jok. Legutóbb az óbecsei szerb nacionalisták levakartaitok vagy átfesttették a horvát szö­veget a boltajtók feleit, lévén a betűk na­gyon hasonlatosak a magyar abc-hez. Nem tévedésből írtam szerb naciona­listákat, mert amint megbízható forrásból megtanultam már, háromféle nacionalista szervezet is van ebben az -egységes állam­ban: a Szonas, a szerb nacionalisták, akik Nagyszerbiáért veretik be a fejüket vágj" verik be a másokét; az Orjuna, amely a Pri- bicsevics Szvetozár mögé csoportosult leg­türelmetlenebb jugoszláv ifjúság szervezete és végül a másik kettővel élet-halálliarcot vívó Hanas, a köztársasági horvátok roham­csapatai. Ezek mind revolverrel és kézibom­bával, iinnepies alkalmakkor festői egyenru­hákban, vasbotokkal és éles késsel védik az igazukat itt, ahol az államalkotó szerb, hor­vát és szlovén népen kívül montenegrói, dal­mát, bosnyák, bunyevác, sokác, vend és szlovák alosztályokra oszlik a szlávság. de elég szép számú a török, bolgár, magyar (600.000 a hivatalos szám), német (egymillió), román, görög, albán, olasz, arnauta és ma­cedón. akiről mindenki azt állítja, hogy az övé. Az ország lakossága pedig kerek tizen- i hárommillió. Végre azonban Belgrádban vagyunk, a szép, modern pályaudvarról száz meg száz tolakodó hordáron, kocsison és cipőtisztítón átvergődve a szó szoros értelmében bámu­lunk. Balra elég városi a kép, szemben bom- ladozó romok között liliputi kalyikák, fél- jobbra ötemeletes szálloda, azontúl jobbfelé a lacikonyhák bűzös balkáni zagyvaléka. Es lárma és por és ordítás­A hajnali vonatok és hajók özönével hozzák a kofákat és dúsan megrakott kosa­raikat a belgrádi piacra, amely maga látvá­nyosságnak elsőrendű, igazi, hamisítatlanul keleti. Csak jó fül és jó orr kell hozzá. A hatalmas, szabálytalanul határolt térség sű­rűn be van ültetve sátrakkal és bódékkal, keskeny utcákat hagyva csak a vásárlók számára. Ócska nyeregtől friss paradicsomig. óriási halmokba garmadázott zöld paprikától használt bölcsőig minden kapható a „vciiki piac árusainál, közben csebabcsicsát (apró kolbászféle) sütnek, egész birkát vagy ma­lacot forgatnak a szabad tűz felett a nyár­son és bózát (erjesztett kukoricalé) ordít a füledbe a csábítóan piszkos macedón. Az árak magasak, de sokkal olcsóbbak, mint a vidé­ken. Újvidéki uj burgonya olcsóbb Belgrád­ban, mint a termőhelyén, de mindenesetre még átszámítva is drágább, mint Szloven- szkóban. A piacról vagy a pályaudvarról vagy bárhonnan a Terazijára, Belgrád szivébe megy az idegen, megnézi a pár lépésnyire levő királyi palotát, azután leül a Moszkva elé. A konak (királyj palota) nem sok látni­valót nyújt, sivár, üres udvara, stílustalan építkezése nem mutat semmit, királyi voltát csak a fehérkeztyüs, de súlyos, otromba csiz­mában botorkáló testőrök jelzik. Jellemző, hogy annyira beépítették a város tömkele- -gébe, ami már illetlen, hiszen a szomszédos, alig 4—5 méternyire levő magas bérházak ablakaiból kényelmesen belátni az uralkodó magánéletébe. A Moszkvában ismerős írókkal,1 újság­írókkal beszélgetünk, körülöttünk nemzet­közi zsibvásár kavarog. Magyar és orosz, bolgár emigránsok és minden tíz percben uj lapot kínál a'rikkancs. A belgrádi kávéház­ban nincs újság, aki olvasni akar, vegye meg és a belgrádi közönség mind megveszi, mert ujságfaló és politizáló nép, együtt érez a pártja lapjával és ennek hangosan ad kifeje­zést- A párt: az minden. Az én pártomon le­vők mind kiváló hazafiak, az ellenpártok csupa hazaárulóból állnak. Mindenki pártem­ber és mindenkiről tudják, melyik párthoz tartozik. Egy iróismerősöm. széles látókörű euro­péer a nemzeti színházról beszél amelynek operatársulata magas színvonalon áll, őt azonban‘a drámai szak érdekli. — A színházunk nagyon jó lenne, ha nem volna annyira maradi. A színészek mo­dernek. kulturáltak, Ibsent szeretnék és Mae- íerlincket, a vezetőség görögtiizet csinál és pisztolydurrogást. Molnár „Ördög“-ét nagy harcokkal tudták kierőszakolni, a „Taifun“ mostanában került szinre. Vakságból nem engedik az uiabb világirodalmat a közönség elé. Volnánk, akik szívesen, lelkesedésből ingyen fordítanánk darabokat, de hiábavaló munkát végeznénk, mert én meg a másik, a harmadik szocialisták, demokraták vagy bár­milyen párthoz tartozók vagyunk, az igaz­gató pedig Pribicsevics hive — most. Majd. ha más lesz a kultuszminiszter, az a saját pártjából nevez ki direktort. A baj pedig az, hogy egyetlen színhá­zunk van, a nemzeti színház, amely nem tűr meg kokurrenciát. Ezért nincs nálunk sziAmíi- irodalom. Hogy a zágrábi? Zágrábban is csak egy színház van, az pedig horvát és belgrádi írót nem tűr meg- Voilá tont! ÍAPIH1REU Június 1 25 Szerda Elsejéig az előfizetést :: meg kell újítanom :: Mi, emberek..* Megbotlottál az élet keserű utján? Csalódtál vagy csaltál, öltél vagy megöltek, törtettél, har­coltál, szerettél és a rejtelmes Végzet földhöz vágott? Ugy-e fanyar l-etit a szájad ize, rezignál­tak boldog mozdulataid — s ma nem tudsz meg­kapaszkodni a korlátokban, amelyek létünket be­fogják? S ha biztatást kerestél, puha kezek mogatását, barátok izmos karjának támogató ere­jét, bizony csak hideg vagy legjobb esetben szá­nakozó pillantások kísértek. Valahonnan fagyos szél vágódott arcodba, isten és ember nélküli magánosságodban még a gondolatok is megsza­ladtak t őlied. Akkor föl emelkedtél, megsimogattad homlo­kodat s mint a mély álomból ébredő, idegen, szemmel néztél körül. Milyen szögletes, kemény a világ... mondottad s a hideg estében megbo­csátó közönnyel gondoltad el: mi, emberek... Mi, emberek... A tehetetlen béke, az ina- szakiadt lendület minden lemondása benne van ebben a két szóban. A harc megbukott, mert — nii, emberek... Erőnkről kiderült, hogy kapzsi­ság, szerelmeinkről, hogy vak ge-rjedelem, jósá­gunkról, hogy gyengeség — hiszen mi emberek ilyenék vagyunk s talán nem leszünk soha má­sok! Mi, emberek, megelégszünk a boldogság szurrogátumaival — szeretem helyett csókkal, eredmény helyett sikerrel s az élet helyett órák­kal.-Be vagyunk zárva önmagunkba s hiába dön­getjük a csontból-fiusból való szörnyű börtönt, nincs szabadulás, nincs menekvés... Es mégis: talán eljön az idő, mikor a „mi, emberek11 tóhorgas-ztott fejjel mondódó melanchó- liája helyett a szabadulás uj szavát találjuk meg. Az idő miikor az emberi -lét nem lesz örök és — fájdalom — igaz mentsége bűnnek, gyöngeség- nelk. Miikor az emberiség a gyermek gügyögése helyett a férfi öntudatával fogja mondani — nem .,mi, emberek", de azt: „én az ember!" Gregorián. 1 s Km™*'* t Mérték irtán készít Fértiíehérnemirt! § ilQlKSIClII LOniICZ i 4L>'t I §. férfifehérnemű- és divat-szalon I V/F1Ó.S1 V9.1ciS.£TÉ.K | 2 —w, ^ _ % a legizléscsebb divatcikkekben, legfinomabb V-t w $ női- és férfiharisnyákban, nyakkendőkben, & pji ♦ :-: :-: zsebkendőkben stb. :u S­| (Az udvarW) | Szolid árak', Előzékeny kiszolgálási | 4AAAAAAAAAAAAAjLAAAAAAAAéAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA8> <3 ^ 3 — \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 4 — ctfWft \ £> rcX^fö ^ ,rív \ Saját készitményü finom férfi £ és női fehérnemű, asztal- m* £ ^ térítők és mindennemű (enáru £ 2 ^ , Árusítás nagyban és kicsinyben £ fr 1* IH ggg| MEGNVIIT || I iiwetíL jp>*»ir<c«e:Sll.ásná ^iszmattráar«E3iii<űiaE, ^fcw^3£«ep;qir«jfea». <m ..Jfönofl" 9 1 ftéprlscíete fiit«er«afe<tt#o :fxt«pvewnsxM és9 résxére. — IEIW ^ ^iSMl«entinkft S»<a*rv,<eai»4i&4eaEés«e:fil«. El — (Pozsony város közgyűlése.) Pozsonyi tuidiósitómk jelenti: A tegnapi városi köz­gyiilesen a 1 számvevőkké Jánoska Istvánt, ■Steitzer Andrást, Stuir Károlyt és König Ama- 'deust választották meg. A napirend előtt pa­rázs vita támadt Singer Jenő felszólalása nyamián>, aki azt álírtotta, hogy a német kon­zulátus azért tagadta meg útleveléről a vízu­mot, mert a pozsonyi reindörigazgatóság az útlevelet piros tintával számozta, míg más emberek útlevelénél fekete tintát használ. Ez szerinte a kommunisták megkiilömböztcté- sére cs megbélyegzésére vonatkozó eljárás. Oknrik polgármester kijelentette, hogy nem hiszi azt, hogy a rendőrség ily megkülöm- bözíetésekiet tenve. Ezután Torna nek FJoris a Pálífy-hagyat ék dobra ütése ellen tilt akozott. Ja rabé k Rezső (kér. szoc) támo­gatta Toimanek felszólalását. \z elnöklő polgármester e kérdésben beszerzi a városi ügyész véleményét. Végül Reisz Gyula dr. (zsidópárti) a városi miuukásoík pragmatikája ellen szólt, amire a kommunisták részéről ■vüraros közbekiáltások hangzottak ci. Kaiser Gyula (kér. szoc) a pragmatika mellett beszélt. A közgyűlést ma folytatják. — Lezuhant repülőgép.) Ny Urai tudósí­tónk jelenti4: A motnosi rétek mellett egy ka­tonai repülőgép lezuhant és teljesen összetö­rött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom