Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-24 / 140. (588.) szám
* Kedd, junius 24. Jóváhagyás előtt a református egyház alkotmánya Korláth Endre dr. intervenciója a református egyház aktuális kérdéseiben fcáS a jólétben, Európa nem képes elég kenyeret termelni a sziklaMtjaiu és jégmezőin. Maga Ázsia védelmi háborúja is halálos veszedelem Európára, Ázsia fölöslege nélkül éhenhahink és megfagyunk. Valami inferná- lis önzés diktálhatta a furuilyahangu poétának ezt a gondolatot, a murikátlan jólét féltése, a rettegés, hogy nekik is dolgozmok keíl az emberiségért Európa veszélyezte ti azt a paradicsomi álapotot, hogy odaát még az : imádságért sem kell mozgatni a szájukat, azt is ledarálja az emberek helyett a patatana- I lom. És Ázsiának mégis igaza van. A fehér faj \ sem úgy jött hozzá mint ember embertársáig hoz: adok, hogy adj., — de mint ittr, mint zsarui nők a rabszolgák elé: elveszek tőled min- | dent, de cserébe nem adok semmit Csak megfélemlíteni tudta a tömeget nem megsze- ; rettetni magát A megadó szívű, ellágyult : szemlélődésében magát kiélő emberiség a [ zsarnokság nyomása alatt emberségének tudatára ébredt s követeli vissza a gondtalan jólétet melyről ma csak a regéi beszélnek. Mért ne lázadna föl a rabszolga tar tó ellen, ha látja, hogy az beteg, magával meghasoniott? Ha látja, hogy az egész Európában nincs két nemzet mely ne törne egymás ellen, nincs ■ egy nemzet se, mely önmagává:! ne állana harcban. És milyen kicsinyes lehet neki minden ok, amiért mi egymást esszük meg! Igaza- van a mézes szavú poétának: „elérkezett az ázsiai népek tömörülésének ideje“, csak a megokolást hallgatta el: ,,mert Európa őröltként szavakon lovagol, mert Európa népei kiirtották szivükből a nekik erőt adott Szeretettet s gyűlölettel egymást eszik meg!“ És nem ébredünk! — Minden Istenképet ; ledöntünk az oltárról. Nemcsak a nemzeteket, de az egyéneket is egymásra szabadítottuk. Az ököljog újraéledt. Aki bírja, marja. És eljöhet az idő, hogy a megváltott fehér faj rabszolgája lesz a köldökét szemlélő nagy- hasú Budhának, Az erkölcsi fdsőbbség, melyre oly büszkék vagyunk, összeomlik irríben- ■mmk, mert magunk ástuk alá, lehet, hogy unó káinkat tehénvizelettel keresztelik majd (bocsánat, de odaát itt tartanak!). Szégyen lesz, de igy lesz, ha az egymás ellen vérben forgó szemek nem tisztulnak meg a látásra, ha az ágyrrszótól, robbanásoktól elsüketült fülek -nem nyitnak meg a hallásra. Ha nem szállnak magukba a „győztes44 népek s elvakultan népeket tartanak lefojtva, mint minden, pillanatban robbanásra kész gyuanyagot. Ha nem veszik észre győzelmi mámorukban, hogy megsebzett madarat fogott a sólyom, de fölötte is egy keselyű kóvályog, mely minden pilíanatbau kész lecsapni rá s fölfalni a győzőt és legyőzöttet egyaránt! Ha -a legyőzőitek ellen való gyűlölet nem tisztul le ,a le’kek- ről s mindnyájan nem találjuk meg újra az örök tüzet, az Európát egyszer már megváltó Szeretetet, mely egyedül képes a százfelé húzó nemzeteket Pánenrópa egységébe olvasztani, a létünket, kultúránkat, minden erkölcsi és anyagi értékünket fenyegető Pán- ázsia ellen! Aií vem: emtü mi ftisxlinftf T árcaro vatunk: Szerda: SCHÖPFLIN ALADÁR: Babits Mihály. (Részlet a Gorkij számára irt nagy tanulmányból.) Csütörtök: SCHALKHÁZ SÁRA: Jó föld. Péntek: MARÉK ANTAL: Sokszor úgy érzem. (Vers.) — BÁLLÁ IMRE: A titok. Szombat: WILLANT REZSŐ: Kuructréfa. Vasárnap: PÁL PÉTER: A Mesevár alatt (Vers.) — NYÁRY ANDOR: A szfinx. A mestercsaló — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Segesdy László. Á negyedik pohár badacsonyi után de- tektivfeiügyelö barátunk, akiit történetei miatt Háry Jánosnak hívtunk, belefogott rendes esti elbeszélésébe: — Ezt a történetet — mondta —, melyben nékem kivételesen semmi szerepem sincs, csupán érdekessége miatt mondom el, mert főszereplője, akit talán a csalás mesterének, vagy inkább mestercsalóna-k lehetne nevezni, olyat produkált, amelyre még megközelítően sincs példa harmincéves rendőri prakszisomban. — A nagykörút egyik leggazdagabb ékszerészéhez — nevezzük Schwarz Károly - nak - fényes autó érkezik, amelyből negyven év körüli, elegáns huszárezredes lép ki, pár szót vált a soffőrrel és belép az ékszer- üzletin;. Jobb karja föl van kötve, egyenruhája csupa éremdekoráció. A szolgálatára ■ietó segéddel közli, hogy küldje ki a gazdáját, mert néhány ékszert akar válogatni. És átadja névjegyét, amelyen ez áll: Prága, junius 23. Korláth Endre dr. képviselő a mai -napon teljárt az iskolaügyiminisz téri uhuban a szloven- szkói és ruszinszkói református egyház alkotmány tő rvényelmek jóváhagyása,a lelkészek államsegélye s a református teológia és tanítóképző intézet felállítása tárgyában. A minisztérium válaszait az alábbiakban közöljük: Az egyházi alkotmány tör vények jóváhagyása hat-nyolc héten belül megtörténik, feltéve, hogy a szlovének ói teljhatalom miniszter és a pozsonyi iskolaügyi referá- tus az állam szempontjából teljesen kifogás- talannak találják azokat. — Az egyházi törvények jóváhagyásának kérdéséi a minisztérium nem köti össze a folyó évi lelkész} államsegélyek kifizetésével, hanem kifizeti azokat, az egyházi törvnyek jóváhagyásától függetlenül. Az 1919—1920. években visszatartott állami segélyek utólagos kifizetése tárgyában az iskolaügyi minisztérium kedvező álláspontra helyezkedett, csupán a pénzügyGr. Viltemont Károly Az ékszerész pillanat alatt szolgálatkészen ott terem. — Parancsol, méltóságos gróf ur? mél- tóztas'sék... — Vegye be, kérem, azt a gyémántcol- liert a kirakatból. Érdekel. — Kérem, kérem... Néhány perc múlva párját ritkító ékszer feküdt a gróf előtt a kiszolgálóasztalon. — Hány kő van benne? — Négy nagy és nyolc kisebb, tizenkettő, kérem alássan. Gyönyörű munka, öt- vösremek, nagyon föltűnő, végtelenül elegáns. A gróf baljával szórakozottan nyúl az ékszer után és nyugodt pillantásokkal méregeti. — Szép. Mi az ára? — Nagyon olcsó. Az értékéhez képest valóságos ajándék. Tízezer dollár, kérem alássan, kerek tízezer dollár. Finom mosoly- torzul a gróf arcára, amikor megszólal: , — Szavai után tényleg olcsónak gondoltam, pedig drága, nagyon drága. Mindegy. Szükségem van rá és nem alkuszom. Tízezer dollár sok pénz, de én sohasem alkuszom, ha valamire szükségem van. Ekkora összegre azonban nem voltam elkészülve. Nézzük csak... — Balkezével kiemeli a pénztárcáját, leteszi az asztalra és végiglapozza a különböző nagyságú bankókat. A kereskedő szája széles mosolyra fcrdüíl. — Oh, kérem, kérem ... A gróf becsukja a tárcát és visszásü- lycsati a zsebébe. minisztériummal nem jött létre még a szükséges megegyezés. Kilátás van azonban, hogy itt is kedvező megoldást nyer az ügy. A református elemi népiskolák iskolaszékeinek ama panasza tárgyában, hogy a tanfelügyelőségek az iskolaszék megkerülésével közvetlenül a tanítókkal érintkeznek, az illetékes referens megfelelő orvoslást helyezett kilátásba. Az önálló református teológiai főiskola és tanitóképzőintézet tekintetében a minisztérium felhívta az interveniáló Korláth dr. képviselő figyelmét arra a körülményre, hogy főiskolák, egyetemek s az egyetemnek fakultásai csakis törvényhozás utján létesíthetők. Ebben a kérdésben még további megbeszéléseket fog folytatni Korláth dr., akinek egyébként az a nézete, hogy az 1922—28. számú törvény, mely a főiskolák felállításáról szól, nem a teológia megnyitásához kíván törvényhozási engedélyt, hanem a nyilvánossági jog adományozásához, illetve a szerzett oklevelek érvényességének az elismeréséhez. — Tudtam. Körülbelül kétezer dollár van nálam, de még egyéb vásárlásokat is kell eszközölnöm, mert holnap utazom. No de majd segítünk a dolgon. Szabad kémem egy levélpapírost. — Sajnálatomra, csak cégpapírral szolgálhatok, — felelt az ékszerész előzékenyen. — Nem tesz semmit, nagyon is megfelel, majd a soffőröm kézbesíti. A segéd hozza a papint, tintát és tollat, a gróf rápillant béna jobbikarjára és a kereskedőhöz fordul: — Nem lenne szives... néhány sort fogok diktálni a feleségemnek. — Oh, hogyne, készséggel... A gróf pedig hanyagul, cigarettázva a következőket diktálja: „Kedvesem, Sürgős bevásárlásaim céljaira okvetlen szükségem van még tízezer dollárra. Kérem, tegye borítékba a pénzt és a sof- főrrel azonnal küldje el. Itt az üzletben bevárom. Rendes időben jövök. Meglepetés! Károly.44 Az ékszerész borítékba tette a levelet és átnyújtotta a grófnak. — Köszönöm. Pár perc múlva a soffőröm visszatér. — És a szájtátva bámuló alkalmazottak előtt a gróf átadja a levelet a soffőrjének. Az auitó elrobog. A gróf visszalép az üzletbe és a kereskedő udvarias érdeklődésére elmondja, hogy a német • fronton sebesült meg, dic nem veszélyes. Eltört az alkar csontja, azonban nemsokára már teljes erőben lesz és észre sem fogja venni. — Csak kissé kellemetlen, mert minden A lécsöleh kálváriája Prága, junius 23. Korláth Endre dr. és Kurtyák János nemzetgyűlési képviselők interpellációt intéztek a külügyi, kereskedelemügyi, a pénzügyi és a népjóléti miniszterekhez a Técső határában fekvő Ferencvölgyi üveggyár tárgyában. A Ferencvölgyi üveggyár részvényeinek többsége cseh-szlovák állampolgárok tulajdonában van. A gyárépület Técsőnek abban a részében fekszik, melyet a békeszerződés Cseh-Szlovákiának Ítélt meg, de amelyet a cseh-szlovák kormány Romániának ajándékozott, noha a técsöiek ez ellen a leghatározottabban tiltakoztak. A vállalat igazgatósága Cseh-Szlovákiá- ban volt. A vezetőség mindenkor igyekezett a gyárban cseh-szlovák állampolgárokat alkalmazni és a jövedelmet cseh-szlovák területre irányítani. Mindez csak a pénzbeváltásig ment valahogy, mert amikor 1920-ban a forgalomban levő lebélyégezetlen bankjegyeket hatvanöt százalék levonással cserélték be, a vállalat forgótőke nélkül maradt. A vezetők kénytelenek voltak a vállalat vezetését ifj. Weisz Gyulára bízni, aki magyar állampolgár lévén, a cseh-szlovák munkások helyett magyar munkásokat alkalmazott és a vállalat igazgatását is román területre helyezte át. A pénzügyminisztérium ellenőrzési ügyosztálya bizottságot küldött Ruszinszkóba. A bizottság tagjai a vállalat egyik vezetője előtt kijelentették, hogy'a pénzbeváltás körül ért sérelmeiket a minisztérium föltétlenül orvosolni fogja, ha a vállalat vezetését ismét átveszik és Weisz Gyulát kifizetik. Az illető meglevő vagyonát Iekötötve kölcsönt vett föl, hogy eleget tudjon tenni a feltételnek. Az Ígért orvoslás azonban nem következett be és a kölcsönzött összegek visszafizetése is esedékessé vált. A kölcsön a kamatokkal együtt annyira fölszaporodott, hogy nem volt képes azt visszafizetni, miért is árverést tűztek ki ellene. Az illető valamennyi illetékes hatósághoz kérvényt intézett, de kérvényei mindmáig elintézetlenek. Korláth és Kurtyák képviselők kérdik a minisztereket, hogy hajlandók-e végre rendezni a határkérdést Romániával és hogy hajlandó-e a pénzügyminiszter a társaság pénzét teljes névértékben beváltani? Véres tüntetés a fascizmus ellen Fáris, junius 23. Tegnap a Matteotti meggyilkolása és a nemzetközi fascizmus elleni tüntető kommunista felvonulásnál véres összeütközés történt. Négy rendőr és tizenkét tüntető megsebesült. Tizenegy tüntetőt letartóztattak. Az igazságügyminisztérkmi az uj sajtótörvényről. Az igazságügyi minisztérium körrendeletét intézett az államügyészségekhez az uj sajtótörvény tárgyában. A rendelet a szabad kritika védelméről, az elkobzásoknál követendő helyes gyakorlatról és a köz- alkalmazottak korrupciójának üldözéséről szól. A rendelet hangsúlyozza, hogy a törvénynek eszköznek kell lennie a közélet megtisztítására. írást a feleségemmel, vagy a titkárommal kell végeztetnem. És a kereskedő, elragadtatva a gróf előzékenységétől, hadarva beszéli el háborús emlékeit. Az autó visszajön és a soffőr gyors tértekkel benyit az üzletbe. Tiszteleg a grófnak és átadva a borítékot, eltávozik. A gróf föJ- tépi és a bonnié vő dollárcsomót átnyújtja az ékszerésznek. Pont tízezer dollár. Átveszi a gondosain csomagolt ékszert és a sűrűn hajlongó személyzet sorfala között távozik, finoman, előkelőén, mint egy igazi ur. Az autó néhány perc múlva eltűnik a látóhatárról és Schwarz Károly ékszerkereskedő megelégedetten dörzsöld a kezét, mert jó üzletet csinált. Még kereskedői örömmámorában úszott, amikor a telefonhoz hívta egyik alkalmazottja. — Halló! Schwarz ékszerész ... maga az, fiam? — szólt, amikor a felesége hangját fölismerte. — Mi újság?... Tessék!... elküldte a pénzt? ... milyen pénzt? ... Nem kaptam, dehogy kaptam... Hogy? a soffőrrel... tízezer dollárt... én kértem ... Nem igaz!... ez csalás! Szédelgés! őrület!... Mi? ... Hát peraze, hogy az én levelem volt... Oh, én marha... Szép meglepetés ... Bocsásson meg, azonnal értesítem a rendőrséget .,. — A rendőrséget pedig már hiába értesítetté — folytatta Háry János barátunk —, mert a csaló akkoT már autójával a határ felé robogott. És mi, mint minden alkalommal elégedetten bravóztunk az érdekes történetnek. A iiiiíi esni látszólag ingáit A Prágai Magyar Hirlap munkatársának beszélgetése egy magasrangu antanídiplomatával Marienbad, junius 23. Hosszú idő óta nem volt olyan szezon Marienbadban, mint az idei. A szállókban eleven élet pezseg, a villáikról egymásután lekerül a kiadó lakást jelentő „Logis“-tábla. A sétányokon Európa minden nyelvén hall beszélni az ember. Azonban a német nyelv dominál a Igjobban. A különböző neves személyiségek között van itt egy diplomata, aki a Balkán zűrzavaros politikai életében, a fondorlatok és pucesok, a cselvetések és forradalmak boszorkánykonyháján megcsömörlött gyomrát gyógyítja a Kreuzbrunnen messze földön híres vizével. Neve nem szerepel a fürdővendégek közkézen forgó listáján. Nem akarja, hogy a szenzációra éhes riporterek kérdésekkel halmozzák el. Ö itt beteg; semmi más — mondotta nekem, amikor megkértem, hogy a Balkánon szerzett tapasztalatai alapján nyilatkozzék lapunk számára az Európát áilanT dóan izgalomban tartó balkáni helyzetről. Esteledett, a fenyőfák ágai között hűvös szellő suhant keresztül, amikor a meredek hegyi utón való séta kifárasztotta. Leintünk egy pádra. A diplomatám szivarra gyújtott, majd igy szólt: — A Balkán csak látszóan nyugodt. Sztnte köztudomású, hogy Jugoszláviában az elkeseredés már-már a kirobbanásig fokozódott. A horvátok — a Radics-pári füveiről nem is szóivá — mindinkább eltávolodnak a szerb testvéreiktől. A bosnyákok és a hercegovinaiak szinte nyögnek az óriási adók terhei alatt. A délszláv birodalom súlyos belső zavarok miatt szenved, A nemzetiségi, faji, kulturális és felekezeti TiwwMBmwMPfnwiB giriBi'iMiiiiwuiiiirnHí wpiii ii■ m n ■■■■!■'wur" in el len tétek hihetetlenül sok gondot okoznak a belgrádi kormánynak. — Görögországban ezzel szemben erősen konszolidálódik a helyzet. A köztársasági eszme a görög nép leikéből fakadt. Ez abból is látható, hogy royalista reakció Görögországban nem is keletkezett. A görög kormányra, nézetem szerint, a külpolitika terén az a föladat vár, hogy szomszédaival megerősítse a barátságos kapcsolatot és hogy biztosítsa magának az öt megillető pozíciót. Görögország úgyszólván valamennyi nagyhatalommal barátságos viszonyban él. Görögországról lévén szó, Venizelosz nevét vetettem föl, mire informátorom kijelentette, hogy Venizelosz okos ember létére belátta, hogy az ország érdekében cselekszik, ha ismét külföldre távozik. — Venizelosz a közel négy év előtti választások óta fölhagyott az aktív politikával. Az elmúlt választások után visszahívták Görögországba, de hosszú távolléíe alatt elveszítette a kapcsolatot és tájékozatlansága miatt ellentétbe került régi híveivel. Ellenfeleinek pártja#egyre erős- bödött. — Nagy probléma a bolgár—jugoszláv viszony kialakulása. A görög—bolgár viszony — nézetem szerint — sokkal barátságosabb lesz, ha Bulgária szabad utat kap az Égéi tengerhez. Ezzel véget ért az érdekes beszélgetés, mert informátorom, órájára pillantva, igy szólt: — Korán kell lefeküdnöm, hogy korán keljek, mert — amint mondottam — itt csak beteg vagyok és nem politikus. (—i —ó.) •I .... IBM
