Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-14 / 133. (581.) szám
3 Szombat, funltis H rint a mezőgazdasági kultúra magas fokra való emelkedésétől várja az általános emberi jólét megvalósulását és az igazi béke létrejöttét. Ebhez képest azt tartja, hogy az állami Igazgatásban a mezőgazdáknak döntő s'zere- pet kell juttatni és döntő szerepet kell biztosítani azoknál a tárgyalásoknál, amelyek a népek együttélésének föltételeiről folynak. — Ámde a papír és az élet itt sem egy. rA miniszterelnök ur beszédének ellentmondanak azon kormánycselekedetek, amelyekkel elveszik a magyar mezőgazdáktól a világosságot, nem adnak nekik gazdasági népiskoláikat, elveszik a magsmr földmüvesiskolát, a középiskolát, a gazdasági akadémiát, megtiltják részükre a vándortanfolyamok tartását, elveszik az érdekképviseletüket a gazdasági egyesületek feloszlatásával, a különböző súlyos adókkal és kíméletlen adóvégrehajtásokkal lehetetlenné teszik a mezőgazdasági vállalkozást és az ipari vámokkal a mezőgazdasági vámok mellőzése mellett háttérbe szorítják a mezőgazdasági termelést. — Természetes, hogy ily tények mellett nem is kell azt bizonyítani, hogy a magyar mezőgazdáknak sem az állami igazgatásban, sem azokban a tárgyalásokban, amelyek a népek együttélésének föltételeiről folynak, nincs semmi beleszólásuk. Tehát még az agrárprogram főcélját, az általános emberi jólét megteremtését is képes a kormány az ultranacionalista politika kedvéért elhagyni s az emberi gondolatot azonnal száműzni, mihelyt a magyarokról van szó. Első teendőnek tartja Szlovenszkó autonómiájának kivívását s annak érdekében az összes magyar nemzeti pártoknak „az őslakók autonóm pártja“ név alatt való egyesülését programjuk érintése nélkül s népünknek gazdasági megerősödését s e célból főképp a németséggel óhajt gazdasági szoros kapcsolatot létesíteni. A magyar képviselőhöz mai ülése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A nemzetgyűlés mai ül lésén részleteiben is is elfogadta az iparosok országos központi hitelszövetkezetéről szóló javaslatot, minden módosítás néskül. Tanukihallgatások a benzinpörben. A benzinpanama pőre tegnap elérkezett ahhoz az állomáshoz, ahol véget ért a vádlottak kihallgatása. A tegnap délután folyamán Kelben Ottót hallgatták ki, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, őneki nem volt tudomása arról, hogy szerencsétlenül járt testvére mit ígért Svateknek, Svatek azonban figyelmeztette öt arra, hogy. az elhunyt négyszázezer koronát igéft neki s ezenfelül az autóját is. Neki Benőni adta az utasítást arra, hogy a két takarékpénztári könyvet jelige alatt helyezze el. Hogy miért tette ezt Benőni, azt nem tudja. Ma megkezdődtek a tanúkihallgatások, ami körülbelül két napig fog tartani, mivel tizenhat tanút idéztek be. Ezután az Írásbeli bizonyítékok felolvasása vesz igénybe két három napot, majd a vád és védbeszéd'ek következnek, u-gy hogy ítélethozatalra, csak szombaton, június 21.-én van kilátás. !a besavanyodott politikai lielyzet A P. M. H. eredeti politikai riportja Prága, junius 13. A koalíciós pártok között uralkodó feszült viszony & tegnapi és a mai nap folyamán sem enyhült. Ennek következtében a parlament munkája is mechanikusan, minden érdek.ödés nélkül folyik. Mint tegnap este a Wiilson és Masaryk pályaudvaron láttuk, a törvényhozók igen jelentős része pár.kü- lönbség nélkül vonatra ült, nyilván azzal az egyéni meggyőződéssel, hogy idejét odahaza okosabban és hasznosabban tö ltheti el annál is inkább, mivel az aratás ideje nagyon is közeledik s a prágai parlamentben most csak szalmacséplés folyik. A Prágában maradó koalíciós pártok megritkult sorai pedig — mint azt a R. Prá- vo megállapítja — humorizálnak egymással. — Nagy lármát csapnak a pártkövetelésekkel, nyilatkoznak komolyan s másnap kijelentik, hogy igenlő nyilatkozatukat tréfából adták le (a szoc. demokraták az ipari vámok törlése tekintetében). A koalíciós tizes tanács ülése elnapolta- magát a jövő keddre abban a reményben, hogy addig némileg kitisztul a látóhatár, ámbár ez a remény egyáltalán nem alapos. A szociáldemokraták nagyhangú proklamáció! a is üresnek bizonyult, ami különben várható is volt: elképzelhetetlen, hogy az elvtársak oly nagyon kívánnák az uj váasz- tásokat. Almi biztos,, az biztos. Most még szép számban vannak képviselve a parlamentben és a szenátusban, egy uj választás azonban alaposan megritkitaná soraikat. A Ceské Slovo már optimrsztikusan ítéli meg a vádkérdéssel felzavart helyzetet s a fölhibát abban .átja, hogy Magyarország kompenzáció nélkül szállítja búzáját a köztársaságba. Ezt már igazán nem lehet tűrni, itt szükség van feltétlenül a magyar búza és liszt megvámolására! Azt még megértjük, hogy Szlovenszkó gazdasági vá ságáért az ezeréves magyar „elnyomást1 teszi felelőssé a felelőtlen koalíciós kormány, de az már humorosán hangzik, hogy a négy éves koalíció állandó vá ságának a magyar búza és Magyarország lenne az okozója. A parlamenti klubok még szorgalmasan üléseznek, nyilatkozatokat azonban már nem adnak oly bőven, sőt ellenkezően, bánják ,azt, hogy a mu tban oly könnyelműen h-aji gálóztak a választási fenyegetőzésekkel. A parlamenti élet tesped, odahaza a nagytömegek pedig áhitatos ihlettel lesik koalíciós vezérük minden megnyilatkozását, pedig ha úgy a kulisszák mögé bepillanthatnának, bizony gondolkodás nélkül kitennék a szűrét a népbőldogitó koalíciós törvényhozójuknak. Csak a parlament karzatára kel] felfáradnia az érdeklődőnek s ha 1 ottan olyan édes megjegyzéseket a koalíciós kormányról és a koalíciós parlamenti klikkről, -hogy ha azokat itt, e helyen megörökitenők, na- gyon-nagyon összeütközésbe kerülnénk a rendtörvénnyel. A hatalmon levőknek azonban oly mellékes az, hogy mi a közvélemény, hiszen az államot nem a nép milliói alkotják, hanem a koalíció pék áj a, az a-z államalkotó. Külpolitikai riport születik feketekávé mellett Cserkészé® egy riporfalkalom után — Végre egy ember, aki megszólal — Beáss külpolitikai problémáitól egy asszony mosolyáig — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — Prága, junius 13. „Külpolitikát nem lehet az utcasarkon csinálni44 — mondotta a minap egy, a csehszlovák külpolitikában járatos ismerősöm, akivel egy esti séta alkalmával -másról is szerettem volna beszélgetni, mint arról, hogy unalmas az élet Prágában s hogy a nyaralás kánikulai evakuációja már megkezdődött és mindenki menekül a városi nyár elől. Ez a nyílt coki mélyen lehangolt és nem kezdtem vitatkozni arról, hogy a demokrácia az utcasarok politikáját is'kénytelen akceptálni, de szo-morkodva vettem búcsút és külpolitikailag orientálatlanul feküdtem le aludni. Másnap a parlament klubházában kerestem szerencsét, de ez a kiséri etem is balul ütött ki, mert találtam ugyan képviselőket, koalíciósokat, államföntartókat és államfönn- tartottakat, találtam komoly és kevásbbé komoly ellenzékieket, akik szívesen eldiskuráltak az agrárvámokról, a szociális biztosításról, kevésbbé szívesen arról, hogy esetleg uj választásokat kell kiírni, de akiknek hirtelen sürgős klubkonferenciára, vagy a miniszterhez, vagy a büfíébe kellett sietniök, amikor előszedtem és óvatosan kezdtem pengetni a külpolitikai kérdéseket. — Ez a Benes gondja, — mondotta tul- őszintén az egyik képviselő és a faképnél hagyott. Látva, hogy itt sem boldogulok, beletemettem magam a prágai New York, a fölvirágozott szinészasztalról nevezetes Elektra ujsághalmazába, hogy a mosszuli kérdésnek jelentősége a világ militarizmusának eloszlási lehetőségeire című hathasábos német cikk közgazdasági és politikai okfejtései s a petróleummal kapcsolatosan kijegyzett lexikonszámadatok tömege elfelejtessék velem azt, hogy.Benes is van a világon s nekem zsurnalisztikái becsületügyem lett, hogy megtudjak valamit Benes külpolitikájának elfüggönyözött alkóvjaiból. Egy kis külpolitikai neg- lizsét, egy kis intimitást, hivatalos kommünikék pirósitója nélküli arcot... A német cikket nem lehetett megemészteni. Még Feleki Géza sem bírta volna. Elővettem hát az illusztrált lapokat és pechemre, illetve a végén csattanó konklúzió szerint szerencsémre, megtaláltam az egyikben Benes fényképét, amint Mussolinival beszélget. Zsakett volt rajta és duplagallér. Eme toalett- szépséghiba fölött mosolyogtam és arra gondoltam, jó lenne fölvetni azt a kérdést: illik-e zsaketthez duplagallért viselni az asztalomnál iilő pápaszemes urnák. Elvégre valakivel beszélgetni kell, mert a hallgatás sokszor olyan, mint a szomjúság, mint az éhség... csillapítani kell. A beszélgetés megkezdődött és eljutott a félig fölemelkedésig, két név elmormolásáig és röpke kézfogásig. Emez aktus után kiderült, hogy feketekávés társam külpolitikailag kitünően informált ember, aki a zsakett és duplagallér problémája után komolyabb be- nesi kérdésekre is tudott feleletet adni. Elmondotta ez az ur, hogy az a mélységes csönd, amely Benes római útját és a köz- társasági elnök hirtelen visszaérkezését követte s amely a felejtés vermébe hajította az olasz—cseh-szlovák kollaborációs paktumot, egyáltalában nem megokolt, mert a csehszlovák politikai közvéleménynek nagy oka lenne arra, hogy a paktum mielőbbi nyilvá- nosságrahozatalát követelje és annak valóságos értékét mérlegelje. Ha ez megtörténne, akkor tisztán láthatná a politikai közvélemény, hogy A/lussolini bátran kiparirozta Benesnek ama szándékát, hogy Cseh-Szlovákia beleillcsztessék a jugoszláv—olasz szövetségbe, mert jól tudja azt, hogy egy szövetségben a harmadik a mérleg nvelvének szerepét játsza. ha a. két szövetségi tag között differenciák merülnek föl és az olasz politika példájából tudja, mit jelent egy harmadik tag egy szövetségben. Akkor tisztán látnók azt, hogy ez a paktum — amint azt az olasz sajtó is hangoztatja — egyáltalában nem egetverő jelentőségű ügy és Kra- máréknak még több okuk lenne a paktummal szemben barátságtalan magatartási tanúsítani ... Ez a paktum egy diplomáciai okmány, amelyre szükség volt, hogy Benes ne térjen vissza üres kézzel Rómából, de any- nyira jelentéktelen, hogy például az olasz ki- 1 rály a trónbeszédben említésre sem méltatta. Annyi minden, a középeurópai biok, az olasz külpolitika befolyásolása, Magyarország becsalogatása a kisantantba, nem sikertilt Benesnek római utjával kapcsolatosan, hogy legalább egy szerződés erejéig kellett számára sikert és eredményt biztosítani. — És mi lesz a kisantantkonferencián? — kérdeztem nekibátorodva. — Miért nem kérdezi azt, mikor utazhat repülőgépen a Jupiterbe? — mondotta legfrissebb ismerősöm. — Ez, uram, nagy kérdés. Valami fog történni, de hogy mi, azt senki sem sejtheti. Gondoljon arra, hogy Masaryk a római Tribuna munkatársa előtt kijelentette, hogy a kisantant a német veszedelem ellen alakult, a cseh sajtó ma is hangoztatja, hogy a magyar veszedelem sakk- bantartása a célja s Benes legújabban azt lanszirozza, hogy a kisantantból az utódállamok blokkjának kell kialakulnia. Ebben a három megállapításban óriási különbségek vannak. Prágában azt állítják, hogy a besszará- biai kérdés nem kerül szóba a kisantant tanácskozásain, Beigrádban úgy tudják, hogy ez lesz a legfontosabb tárgy s Bukarestben semmit sem tudnak a kisantant belső, diszkrét ügyeiről. Azt sem tudják, bent vannak-e még a játszmában, vagy tallónba tették őket. Majd kialakul a helyzet, ha ugyan az uj francia kormány még jobban össze nem bogozza a kisantant zavaros cirkulusait. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Kramárék erősen keresnek közeledést Herriot felé ... Tágranyilt szemekkel hallgattam s amikor idáig jutott, a szerencsémre, rácsapott a pech villáma. Egy hölgy jött az asztalhoz, aki mosolyogva üdvözölte társamat s akinek kacagó szavai után elnémult a külpolitika és olyan témák kerültek elő, amik nem illenek bele egy külpolitikai riport keretébe. A legnagyobb női r&Mévezér halála Milliókat hagyott jótékonycéíra Nevvyork, junius 13. Az összes newyorki lapok hasábokat szentelnek a most elhalálozott Lyon-Bucke Zsófia nekrológjának, aki a világ legnagyobb női rablóvezére volt A női zsivány több generációs rablócsaládból származott s már hat éves korában ügyes zsebtolvaj volt. Első férjével, Ned Lyon, híres amerikai bankrablóval egész Európát beutazták, a legnagyobb lábon éltek s a legjobb körökben szives fogadtatásra találtak Végigrabolták a kontinens minden nagyobb városát s milliókkal megrakodva tértek vissza Amerikába. Az asszony legmerészebb rablása a newyorki „Manhattan-Bank44 kifosztása volt. A bankba cinkosaival fényes nappal hatolt be s három millió dollárt zsákmányolt. Erre a szemtelen merészségre Amerika egész rendőrsége talpra állt s végre a veszedelmes nőrablót sikerült lefülelniük. Több évi börtönre Ítélték Lyon Zsófiát, aki a fogságban megtért s elhatározta, hogy büntetésének kitöltése után becsületes életet fog élni. Fogadalmát meg is tartotta. Szabadulása után minden erejét arra szentelte, hogy a betörőket, tolvajokat, szélhámosokat a jó útra terelje. Első férjének halála után egy ilyen megtért gazemberhez ment férjhez, akivel haláláig boldogan élt. Lyon-Bucke Zsófia Detroit- ben telepedett meg s ott tehetségével és energiájával úgy felvirágoztatta kis kereskedelmi üzletet, hogy pár év alatt egymillió dollár értékű vagyont szerzett. Vagyona nagyrészét a megtért betörök segélyezésére fordította. Egy nagyfeltünést keltett könyvet is adott ki. „Miért nem fizetődnek ki a betörések44 címen. Könyvében elbeszéli élettörténetét, felsorolja gaztetteit, kalandjait s végül levonja a következtetést, hogy nem üzlet — a betörés. Végrendeletében vagyonának legnagyobb részét gyermekmenhely alapítására hagyta. Ebbe a menhelybe csak olyan gyermek vehető fel, akinek apja vagy anyja fegyházban ül. Évjáradékot biztosított a Sing-Sing-fog- ház beteg rabjainak s százötven dollárt hagyott minden halálraítéltnek utoló napjainak felderítésére- Az egykori nőrablót óriási közönség kísérte a ki detroiti sirkertbe, megmondhatója, hogy mitől, megvadult egy csendes, kiszáradt nyáron. Kitépte istrángját a fiú kezéből és hiába volt ezegyszer a Bogárka, amely harapta, ugatta a bősz állatot, futott az a lélekszakadva futó apróság után, felöklelte, aztán összetaposta a szerencsétlen Jánoskát. Mire a mezőn dolgozó kaszások lebun- kózták a tehenet és odamentek a mozdulatlan fiúcskához, vízzel, kendövei kötözni-mo- sogatni szegényt, hát bizony azt látták csak, hogy nem lélegzik már az istenadta gyerek, meg hogy vér folyik lassan a szájából. Jött úgy estefelé az orvos, akiért az ősz tanító maga hajtott át Szentesre. Azt mondta ő is, hogy meghalt a kis Jánoska... Szép temetése volt szegénykének. Nem fizetett érte, a jóisten csak, mégis ceremó- niásan jött ki a tiszteletes. És siratósan beszélt. Pergett a könnye férfinek is, öregnek is, fiatalnak egyformán. Elbucsuztatta szépen, elmondta, hogy apja a hazáért halt meg valahol messzi, nagy Szibériában, az anyja meg ki tudja, hol pusztult utána. Megemlékezett az ősz tanitóról, aki apja-anyja helyett volt szerető szülője a kis Jánoskának. Hej, hogy hintálta a sirás a szegény, jó iskolamestert. Torkán akadt az énekszó is, pedig mily szépen tüdjá huzni más temetésen! És amikor elindult az udvarból a menet a temető felé, ott szükölt a sor végén a Bogárka is hasa alá csapott farkkal, zavaros szemekkel és a félvílágért sem lehetett elverni onnan. Jánoskát elhantolták aztán. Másnap borzasztó hirt hozott a faluba a temetőcsősz. Agyonlőtte a Bogárkát, mert hatalmas lyukat kapart a Jánoska friss sírján ... se tudta, hány esztendeje éli zselléréletét, csak azt beszélte mindig, hogy megboldogult szerelmetese ura-párja a nagy magyar rác katonája volt, hegyesbajszu, pirossapkás, 48-as honvéd, akit Szolnok táján sodort el egy veszett ágyúgolyó. Úgy történt az egész falu szomorúságára, hogy Erzsók néne egy csúf tél-eleji reggel nem vigyázhatott már a Jánoskára többé, mert meghalt. Jánoskát piádig az uraság a tanitóékhoz adta ki urinevelésre, akinél volt már három kosztosporonty, olyan, akik mindegyikéhez Szegedéből, meg Pestről jártak titokban látogatóba, cifraruhás, illatos leánymamák. Sok esztendő múlott el aztán a világ életéből. Felnövekedtek a fák az erdőn, sokszor illatoztak a virágok a kertben és számtalan fiókát költött a gólya, fecske is a kémények eresze táján. . Nyolcesztendős lett a Jánoskából ezalatt, meg harapós, rosszkedvű komondor a Bogárkából. A két jópajtás csak egymást szerette, meg a megvénült, jó tanitóbácsit. Nem is nagy csoda Hatalmasat változott a világ körülöttük. Elvitték a másik három nevelőbe adott gyereket lassan; kit Szegedébe vissza, kit Pestre. És amolyan felkapaszkodott uriparaszt-fattyut a tanitóék „elvből44 nem vállaltak. Pedig azóta ilyenek is lettek. A Jánoskáért meg fizetett az uraság pár esztendeig komaságból, de egy szép napon — más lett helyükbe az uraság, Balás-Piri János uram vette meg azt a párszáz holdas „telket44, mintahogy paraszti őkelme eldicsekedni szokott. így a tanitók gyereke lett a Jánoska és ékJeg'lt, koplalt a nehéz időkben megőszült derék iskolamesterrel, akinek árva, sovány tehénkéjére vigyázott a Bogárkával addig, rnig a fene tehene —- isten a.
