Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-14 / 133. (581.) szám

.Szombat, Junius 14.

iaouiiaMUk'si. .j'.M,fc.wi-l|.n«-iuni«. vii'nn i—**i—- •»« '■ m ht— »■

Malária Ruszinszhón

Ukrajnából terjedt át Ruszinszkóra a malária — A kormány védőintézkedései

Práfra június 12.

A közegészségügyi minisztérium közlése szerint a malária, amely a legutóbbi időben nagyobb mértékben lépett föl Oroszországban és különösen Ukrajnában, már az elmúlt év nyarán átterjedt Szlovenszkó és Ruszinszkó némely területeire is. Különösen a l'isza mentén, ahol számos helyen állóvizek keletkeztek, vannak az úgynevezett fertőző fészkek, amelyek az Anopheles-légy szaporodásának alkalmas tenyésztő talajai. A maláriát tudvalévőén ennek a légynek a cs:pése oltja be az emberi szervezetbe.

Ruszinszkón külön; én a mezei munkások, a vasutvonalszemélyzet és a katonaság között lépett föl a malária, amely eddig többnyire kedvező lefolyású volt. A közegészségügyi minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket á tnaláriajár- vány megakadályozására és a lehetőség szerint megelőzésére is. A mabáriabetegeket kininnel gyógyították, az egészséges emberek között pedig tavaly szintén kiosztottak kinint profi taktikus célból. Ennek folytán a malária a téli hónapokban szőttéiben vett, de mivel annak veszélye forog fenn, íiogy a forró nyári hónapokban a veszedelmes malária-legyek ismét elszaporodnak és a járvány még •nagyobb méreteket ölt, mint tavaly, amint most Ukrajnában is mutatkozik, a közegészségügyi minisztérium uj akriót kezdett a malárialegyek •tenyésztőfészkéinek kiirtására.

Ezt oly módon kívánja elérni, hogy, a mocsarakat lecsapolja és az árkok vizét levezeti. Ebben az -frkc'óban úgy a polgári, mint a katonai hatóságok közreműködnek és hivatalos jelentés szerint kilátás van rá, hogy ezt a súlyos járványt ezidén Ru- szinszkótól távol tudják tartani.

Erőszakkal elhurcoltak egy olasz ellenzéki képviselőt

Róma, junius 13.

Az idei íascista választások terrorját, mely úgyszólván teljesen tehetetlenné tette az ellenzék szóhozjutását, csak az a megdöbbentő, a sürü olasz vérre igazán jellemző eljárás múlja felül, mellyel az ellenzéki megnyilvánulásokat csirájukban akarják elfojtani. Olaszország még mindig nem józa- nodott ki háború utáni győzelmi mámorából* Hatalmas többségű parlamentjükben életveszélyes az ellenzéki vétó kimondása és míg Firenze, Toszkána és Milánó utcáin ma is farsangi karnevál járja, a hátulhimzett frak- kos Mussolini azzal fenyegetőzik, hogy ha kell, még ezt a többségi parlamentet is feloszlatja és más kormányforma után „néz.“

Matteoíi szocialista képviselő, a kevesek ■ közül, akik a baloldal padjaira kerültek, legutóbbi nagyhatású beszédével egyszeribe az ellenzék vezetőinek sorába került. Jövő hét szerdáján a büdzsévitához kívánt hozzászólni és ebből a célból beható tanulmányokat folytatott. Tegnap délután fontos okmányokkal megrakott aktatáskával távozott lakásáról, hogy a kamara esti ülésére menjen. Mat- teoti azonban nem volt a kamarában és haza sem jött azóta. Titokzatos eltűnéséről képviselőtársai egyenesen a belügyminiszternél fettek jelentést, aki azonnal elrendelte a legszigorúbb nyomozást Olaszország egész te*

T ár cár o vatunk:

Vasárnap: TAMÁS LAJOS: Tanács (vers). —

SOMLYÓ ZOLTÁN: a bábu.

Jánoska Bogárkája

’ — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Radna.yné Soltész Irén.

Jánoska és Bogárkája a legszomorubb származású két élőlény a világon. Se apjuk, se anyjuk. Mindaketten a falu árvái és ezért lettek olyan nagyon-nagyon jó pajtások, még ha nyolcesztendős emberke is volt az egyik és kócos, bozontos komondorkutya a másik.

Történetük' együtt kezdődött mindjárt megszületésükkel, a borzalmas világháború elején. Jánoska apja már kint volt az orosz harctéren a Kárpátokban, amikor 1915 késő őszén az urasági cseiédházban Borcsa asz- szony egészségesen világra szülte. Sirt szegény asszony az ura után, mert hiszen maga volt nagyon azokban a nehéz órákban. A. Nyírségből jöttek valahonnan kétesztendeje fiatalon, szerencsét keresni ebbe a csongrád- megyei tiszaháti falucskába, ahol bizony se atyafiok, se komájuk nem volt és olyan magukban álltak, mint a delelő dombon az az istencsudájából idevetett fenyőfa.

A keresztkomaságot kénytclcnscgből az tiraság vállalta el. De nem vitték be Szentesre a porontyot keresztvíz alá, inkább kocsit küldtek a tiszteletesnek aki azonban azt hivén, hogy a birtokosok keresztelnek úri magzatot, fényes ceremóniával szállt ki a tanyán a kocsiból. Jó lelke volt, hát nem pakolta vissza a ceremóniát és igy díszes keresztelő esett a tanyai cseiédházban a csöpp Jánoska Jézus kegyelmébe avatásán.

riileíére. Az eset rendkívüli feltűnést keltett, a képviselő eltűnéséről a parlamentnek maga Mussolini tett jelentést, melyre elkeseredett fölszólalások hangzottak el az ellenzéki padsorokból.

A választások óta, talán még sokkal inkább, mint azelőtt, úgyszólván napirenden vannak a politikai merényletek. Attól tartanak, hogy Matteotit elhurcolói már meg is gyilkolták.

lirlili Misei úr. úéinógráűi bcsztűc @ mlwmúMl niiipr poiiflka pzifiv céijiirél

A P. M. H. losonci Tudósítójától

Losonc, junius 12.

Az Országos. Magyar Kisgazda-, FöMtml- ves- és Kisiparos Pártnak pünkösd vasárnapján Zsélyben rendezett délnógrádi zászló- szantelési ünnepségével kapcsolatos népgyii- lésén Törköly Józsi dr., ma-gyar kisgazda- párti országos ügyvezető pártelnök nagyszabású és jelentőségteljes politikai beszédet mondott, melyben ama reményének adott kifejezést, hogy elvonul egyszer a ború és a piros hajnal boldog embereket, köztük boldog magyarokat fog köszönteni.

— Olvasok írott törvényeket, — mondotta — békeszerződéieket, alkotmányt! OK vasok nemes érzésű emberek ajkairól meleg szavakat! És amikor ezek hatása alatt a lelki jóság felfejiödésének és kezdődő uralmának meghonosulását vélem, akkor felslvit a szó: „Hazátlanná lettem! Lerombolva a kicsiny fészek, amit fiókáimnak annyi szeretettel és annyi sok verejtékkel építettem! Innen kiutasítanak! Onnan elutasítanak! Nincs illetőségem, nincs állampolgárságom! Csak a koldusbot maradt a kezemben s bolyonghatok tovább, mindegyre csak tovább!"

— Csüggedten hallom és érzem a szó kiáltó fájdalmát. De a büszke jog elnémítja a csiiggedés elernyesztő panaszát. Van jogunk és van igazságunk! Csak érvényesíteni kell a jogot! És kezembe veszem az Írott törvényeket, a békeszerződéseket és az alkotmányt. Elindulok a törvényes utón, hogy megvédjem a védelemre szorulót a reázu- dúló bajok és nyomorúság ellen. És kikacag a sikertelenség! És állok teihetefenűl, mert

a papír és az élet nem egy $ az igazságot legyőzte a durva erőszak.

— És ugyanekkor fülembe cseng a köz- társsgá elnökének a szava: „Meg kell szoknunk a ..d népünket, családunkat pozitív módon, vagyis a mások elleni gyűlölet háttere nélkül szeretni." És hallom ugyancsak ennek a humánus államfőnek az ajkáról a kategorikus imperativust:

„Senkit se szabad a nemzeti, a gazdasági és a kulturális szabadságától megfosztani."

— És ekkor elringatom magamat az •örök szeretőibe és iaz örök jóságba vetett hit szárnyain. Úgy érzem, hogy nem igaz a könny, a bánat ... A szivem dagad a nemzeti boldogság reményétől. De ugyanekkor felsivit a szó a köztársaság volt első mlníszt elnökének szónoklatából: „már harminc éve gyűlölöm a magyart!" S hallom, hogy a magyarok .linoségiileg és mennyiségileg

nem Ütik meg azt űi mértéket, amit egy a kisebbségi jogok élvezetére hivatott nemzeti kisebbség képvisel.

— És ekkor reámzudul a sok panasz!

— Nincs jogunk még arra se, hogy nemzeti hovatartozandóságunkat magunk határozzuk meg. Szép magyar nyelvünk teljes használatúban is erősen akadályozva vagyunk. Kulturális fejlődésünk meg van akasztva. Qázdasági boldogulásunk elé gátat vetnek.

— Panasz-panaszra hangzik és én is ott vagyok már azok között, akik az orvoslásból Ikltagaott sérelmeket egymásután kiáltják a nagyvilágba. Hiába a lekicsinylés, hiába a gúny, hogy ez esek sérelmi po litika; mert az igazság az, hogy Isten és emberek előtt

az az elítélendő politika, amely sérelmet sérelemre halmoz és okot ad a jogos panaszra, — nem pedig a sérelmi politika.

— De frissítsük fel a köztársaság alakulása előtti emlékeket és hallgassuk csak meg, hogy a köztársaság elnöke 1897-ben mit is mondott a szlovák nemzeti ifjúságnak:

„A közigazgatás, az Igazságszolgáltatás minden túlkapását jegyezzék fel és ezek elten folyamodjanak a külföld ítéletéhez."

— Tehát a köztársaság elnöke még azt is szükségesnek és jogosnak tartotta, hogy a nemzeti panaszok a külföldön is elhangozzanak!

— Nem volna tehát semmi szégyelni való még akkor sem azon, hogy sérelmi politikát folytatunk, ha tényleg csak sérelmi politikát folytatnánk!

— Mert még az állam érdekére való hivatkozás mellett is meg lehet indokolni a sérelmi politikát, amelynek az a célja, hogy ne legyen semmi ok a jogos panaszra. Az állam érdeke ugyanis azt kívánja, hogy a szabadság és az igazság, a nemzetiségi egyenjogúság és a teljes jogegyenlőség uralma alatt a polgárok megelégedettek legyenek és ekképp a műveltség szárnyain fölemelkedve, a népek és nemzetek megértését, az igazi békét, az emberi haladást és a nemzeti és emberi boldogság elérésére irányuló törekvést szolgálják.

— Ámde, mi nem állunk meg a sérelmi politikánál! Mi, törvényes alapon állva, nemzetünket arra a törvényes fegyverekkel vívandó küzdelemre akarjuk megszervezni, amelynek a célja:

nemzetünk, népünk teljes boldogsága, a nemzetiségi egyenjogúság és a teljes szaA történethez tartozik, hogy ugyanakkor és ugyancsak a világtól elhagyatottan, ott nyöszörgőit a cselédház végén összehordott szalmába bújva a vén Cigány, utolsó kölykrtt fiadzotta és olyan vén volt, hogy csak egy maradt életben a három tarka állatka közül. A Jánoska keresztelőjére összejött cselédnép látta, hogyan cipeli a közeli árokpartra a Cigány a, már harmadnapja dög két kutyusát a szalmavacokból és elmenet vissza-visszasandit rájuk bús komondorsze- mével. Nevettek rajta; a fiatalabbak meg is dobálták a rusnyát. Bizony nevetséges volt az a vén állat, amint hasa alá csapott bozontos farkkal, futni akarna a hajigáit kövek és puffáfaó göröngyök elől, de csak dühöng, bidereg és épp, hogy fel nem borul a szegény, kiszolgált pára.

Két hét múlva aztán megeredt az októberi eső és esett vég nélkül, a szomorúságig. Benépesedett a falu és elkezdődött a tél.

Borcsa asszony kifeküdte a boldogidőt visító porontya mellett. Ezalatt ki is lehetett vöm mellette más, mint a hétrétü Erzsók néne, az a csúf, mindenki-cselédje, aki bábáskodott, ha kellett, lebbencset főzött, ha egyéb fehérnép nem volt kéznél, tűrte az uraság, tűrte a cselédház, mert ha nagyon öreg volt is, tiszta volt magára, a háztájra, na meg a gyerekekre főként, akiket mosdatott, fésült és mesékre, meg imádságra tanított. ö ápolta az ágyasasszonyt és a Jánoskát két teljes hétig. Eddig, mert Borcsa szivére vette a magányoss 'got és elgyön- giilt ettől nagyon. Azf hitték egyszer, hogy meg is halt, amikor hiába visított a Jánoska a dunnája alól. . Ott feküdt szegény sápad- l tan, ájultan a palyolatvászun ágynemű között és szerencse, hogy sok a tudománya a hétrétü Erzsóknak, ráolvasásra tért magához a beteg.

Az urát Borcsa tábori levelezőlapon tudatta fia születéséről, igy valahogy:

„Kelt levelem Verespusztán, kívánom a jóistentől, hogy ezen pár sor Írásom friss jóegésségben talájon hej János kedves párom, megvert a jóisten engemet megszületett magzatom lelkem de nem tok nevetni hozzá, mer távoj messzibe van az én szerelmetes párom, aki után meghasad is a szüvem. •

November tájon pedig, egy cudar reggelen, ott találták elnyúlva a küszöbön az öreg Cigányt, mellette a kedves pofáju kölyke vacogott és nyiffogott keservesen. Elásták a dögöt a trágyadomb alá, a kutyást meg ki Is vehette gondjaiba más, mint Erzsók, a mindenki-cselédje. Nevelgette szépen egész télen át a maga kosztjából és amint kinevetett a nagyon sokáig szomorú ég alól a nap egy márciusi hajnalban, kivitte a Jánoskát is, a kutyust is a kopasz hárs alá az udvarra egy jól kibélelt sütőtekenőben. Ettől kezdve barátkozott össze Jánoska a kutyájával, melynek Bogárka nevet adott a jó Erzsók néne.

Borcsa asszony nem tudott megvigasztalódni. Katonaura nem kapott szabadságot a frontról, ahol a tavasszal épp csúnya napok, véres napok jártak. Egy ebédkor, hogy sehogyse Ízlett a falat néki, igy szólt busán Erzsókhoz:

—. Hej, nem élet ej az élet énnekem. El kell menni főkeresni az uram-párom a fölső hegyek közé. Oszt vigyáz-é addig a Jánoskára?

Szegény Erzsók néne majdhogy csillés

badság! Mi azt akarjuk, hogy mindazok a jogok, amelyek a magyar nemzeti kisebbségnek az alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben biztosítva vannak, a való életben Is ki legyenek nekünk szolgáltatva!

— Mi jól tudjuk azt, hogy ezek a jogok a kisebbségi jogoknak csak a minimumát alkotják! Mi tudjuk azt, hogy a nemzeti kisebbségi jogoknak folytonos fejlődésben kell lenniük, hogy elérjék azt a maximumot, amely alkalmas arra, hogy az egymás mellett élő szabad népek között biztosítsa a megértést és a testvériséget. Nos, tehát ml ennek a maximumnak az elérésére törekszünk!

— Mi azt szeretnők elérni, hogy az a politikai irány, amit velünk szemben a kormány, illetve annak felső és alsó exponensei a központban és a perifériákon követnek, megváltozzék és az a belátás kerekedjék fölül, amely hiszi és vallja, hogy a nemzeti érzés követése nem bűn, de erény, — hogy sokkal nagyobb értéket képvisel az állam részére az olyan állampolgár, aki mindhalálig hü a nemzetéhez, mint az, aki a judáspénz első csengésére elárulja és megtagadja azt — és hogy egyetlen nép kulturális s gazdasági fejlődése elé sem szabad erőszakos, vagy mesterséges akadályokat állítani, mert a fejlődés a természet törvénye s ezen törvény ellen még az állam sem vétkezhetik büntetlenül. Mi szeretnők, ha belátnák az állami hatalom kezelői, hogy a kormányzottak beleegyezése a jó kormányzásnak lényeges kelléke és hogy a magyar nemzeti műveltség előrehaladása, a jó iskolák, a jó közigazgatás és igazságszolgáltatás a nép anyanyelvén az állami élet konszolidációjának nélkülözhetetlen biztosítékai!

— Csodálatos, hogy néha egy nép szabadságának elnyomása éppen úgy a nemzeti érzésből fakad, mint ahogy a nemzeti érzésből fakad a nemzeti szabadság kivívására irányuló küzdelem. Amennyire jogosult és igazságos a nemzeti érzés Szerepe akkor, amidőn a nemzeti szabadság kivivására törekszik, éppen annyira jogosulatlan és igazságtalan a nemzeti érzésnek olymérvü ful- tengése, amely a mások nemzeti szabadságát nem tartja tiszteletben.

— A határ, a kiegyenlítő: az emberi!

—v Amikor a nemzeti érzés tultessü magát az emberi érzésen, akkor már el* ítélendő jogtalanságot szül.

— Mi nem irigyeljük más nép szabadságát és boldogságát, de a mi népünk szabadságát és boldogságát is kiköveteljük és azt törvényes téren és törvényes fegyverekkel mindenáron ki is harcoljuk! Nyugodtan és büszkén valljuk magunkat magyaroknak. Nemzeti érzésünk erőssége nemzeti öntudatunk bizonyítéka, amely azt kiáltja:

— Alinkét is megilleti a nemzed és emberi boldogság s ennek eléréséért tisztán a magunk erejéből s a magunk erejére támaszkodva, Istenen kivii! senkitől segítséget nem kérve, harcolni fogunk mindhalálig!

Ezután beszélt arról, hogy Sv-eíila miniszterelnök a napokban megjelent cikke szeleit erre a beszédre. Dehát Borcsa asszonyt hatökörrel se lehetett vón4 marasztalni. Megvolt még az a százpengöje, amit komaság- ban az úriaktól kapott- Itthagyta a felit Er- zsóknál a Jánoska nevelésire, a másik felit pendelyébe varrta. Csinált egy kis elemó- zsiás batyut kenyérből, kolbászból, szalonnából. Elbúcsúzott szépen, Illendően a kúrián a nemzetesáktől, akik bélest pakoltattak a kosarába, aztán lent is mindenkitől. Utoljára meg a kisfia-lelkit ölelte mégegyszer melle bimbójához, hogy jól teleszivja magát meleg, édes anyatejivel. Megcsókolta aztán a jóllakott, szuszogó, pufók emberkét és beleült az udvaron várakozó szekér saroglyájába. Elindult az urához.

Ám telt-mulott az idő, tavaszra meleg nyár is lett, Borcsa asszony mégse jött visz- sza, sőt — pedig váltig Ígérte — levelet se küldött senkinek. A tekintetes uraság is aggódott, Erzsók néne is Sirt-ritt, a többiek is úgy jártak-keltek az aratásban, mintha az orruk vére folyna. Átüzentek Szentesre a főjegyző úrhoz, nézne mán utána hivatalosan, megvan-e és merre az a jó asszony?

Vagy kéthétre megjött a válasz. Átirt a főjegyző ur a kárpátalji kommandóhoz, ahol Sámson János közbakát kerestette. A kommandó azt irta vissza, hogy bizony a nevezett közlegény orosz fogságba került még áprilisában, azóta mitsem tudnak róla. Az asszonyt is látták egyesek a front mögött sokáig, de hát az is eltűnt aztán, nem tudni, hova-merre ...

így lett Jánoskából faluárvája.

Egy darabig Erzsók vigyázott a porontyra, akit őszre már járni is megtanított. Dehát a vén Erzsók nagyon vén volt,, maga