Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-16 / 111. (559.) szám

7 /ö\ m. «*- .n. ,55,, „a.

^ ^ Prága, péntek, 1924 május 16

Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnssinszkét Szövetkezett Ellenzéki Pártok Fe.elős szerkasztő.

PETROGALLI OSZKÁR ét. politikái napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

A fa'Tosszeatek után

(g.) Prága, május 15.

Elment, mint a többi nap Pongrác, Szerváé és Bonifác napja s a három fagyos szent, mosolygó tavaszi menyasszonyok: fehérbe öltözött barackfák réme ez idén nem bántotta a május gyönyörű kivirágzását Nem forrázták le a szellő simogaíására megtáncoló szirmokat, nem pusztították el a virágból termést váró emberi és természetes reménykedéseket.

Ezidén jól viselték magukat, ezidén észre sem vettült, hogy Pongrác, Szervác és Bonifác napjait éltük. Sőt, mintha ngy éreztük volna, hogy éppen ez a három nap hozta el számunkra a kabáíkigomboló és a szemeket föknelegífő tavaszt, frissebbnek éreztük a lelkünket mint a nehezen kikelő tavasz előbbi heteiben és közelebb éreztük Önmagunkhoz az életet és a világot.

Csodálatos véletlene a játszós sorsnak, hogy ez a három napunk, amelyeknek a hagyományok rendeltetése szerint zordnak és hidegnek kellett volna lenniök, valami melengető simogatást adott nekünk: embereknek, akik régen nem éreztük azt. hogy a kéz nemcsak paskolni és fenyegetni, de simogatni és becézgetni is tud.

Ezen a három napon egy nagy meglepetés érzése élt- berniünk, egy -.itjélvkfelé- törekvő gondolat virágai kezdtek bomladozni, hiszen a három fagyos szent napjaiban csapott le reánk és alakult ki bennünk annak a hímek jelentősége, hogy az európai politikának legfagyosabb szentje, a béke. -megnyugvás és igazság fehérszirmu ki virágzásainak örökös uralmit fagyasztó réme: Poincaré

alatt megdőlt a hatalom és dicsőség trónusa. A fagyos szentek napjai nem hoztak fagyot, de megcsüfolták a meteorológia régi tapasztalatait s megtörték az európai politikára fagyott és évek hosszú ideje alatt fölenged- hetetlennek hitt jégkérget.

Ez a három nap a kialakulatlanság bizonytalansága. a francia politikában győzedelmeskedő irányzatoknak társadalmi és gazdasági programjával szemben támasztható •aggodalom mellett is erősen belénk sugározta annak hitét, hogy az európai politika szabad és egészséges kifejlődésének rögzítő és lefékező fókusza eltakarodik s ennek nyomán megindul, vagy legalább is megindulhat az a folyamat, amely a háború szellemét visz- szaszoritja a béke érdekében ébredő gondolatok és célok előtt.

Ez a hitünk ma még csak nyers és a lélek tiszta érzéseiből fakadó hit, amely nem ment keresztül a politika megpiszkitó retor- táin, amely ma még messze esik a pozitív valóság elérhető vágyaitól, de aminek létalapjait éreznie kellett mindenkinek az elment fagyos szentek napjaiban, aki régóta vár az európai politikától egy oly eseményt, amely kimozdíthat berozsdásodott sarkakat és magában hordja a kialakulás felé irányuló törekvések ható- és lökőerőit.

Ez a hit nem boncolta föl lázas sietséggel ós a politika mikroszkópjának és mikro iónjának segítségével finom metszetekre a francai választásokat, netn kereste az egészséges vérkeringés fertőző baktériumait és az organizmusban pusztító csirákat, nem hatolt bele a kérdésnek borzalmasan kuszáit belsejébe, mert megelégedett azzal az eredménnyel, hogy hit ébredhetett abban a lélekben, amiből kiszikkadt már minden reménykedés csirája.

A kérdésnek politikai kiboncolása, a gondolkodás afölött, merre és meddig hat ki a francia politikai helyzetváltozás az európai fronton, hol érint bennünket is és miképpen avatkozik bele a mi cirkulusaiukba, ez egyrészt az alapos megfontoltság napjait igényli, másrészt a hittel teljes várakozást arra, miképpen simul össze a praktikus politika szintjén az a fölrázott káosz, ami ma egyelőre

csak a francia kormányválság stádiumában van s amiből még a kialakulásnak számtalan lehetősége kínálkozik.

Nem meditálhatunk ma még afölött, hogy miképpen érinti a nemzeti kisebbségek kérdését Poincaré bukása, mert nem tudjuk, vájjon a kisebbségi kérdések ismerője: Hcr- riot jön-e, vagy esetleg e problémákkal szemben kevésbbé fogékony Briand, hogy milyen viszony alakulhat Benes és az uj francia kormány között, hogy mennyire hathat ki a vasárnapi francia megnyilatkozás az Olaszországban folyó cseh-szlovák és olasz miniszteri tanácskozásra, hogy milyen hatása lehet a jóvátétel! kérdés kifejlődésére, a francia- angol viszony alakulására, magunkra és az egész Európára.

Ma még csak bizonytalan tapogatózások lehetségesek, amiknek a külpolitikában vajmi kevés az értékük, ma még arra is kell gondolnunk, hogy májusban a hagyomány szerint van még egy fagyos szent, reményvirágok lehervasztója, meleg kacagások elnémitőja: Orbán s jöhet még 'a mai politikai helyzetre is fagyasztó éjszaka, zord, kegyetlen, hitet- pörkölő hideg szél.

.*>. a. a a. a. a aaaAA A A AA* a a a a

A szatáfnsl lelte mindenáron Tercsiiül oterfa hatszólni a saftújavaslafof

Áz összeférhetetlenségi javaslatot visszaküldik a képviseloháznak? — Viharos mentelmi vita — Végre sikerült két uj alelnokot választani

Prága, május 15.

A mai szenátusi ülésnek legnevezetesebb eseménye a két alelnök megválasztása volt, azonkívül igen nagy érdeklődést válfott ki egy mentelmi ügy vitája is, amelynek kapcsán élesen összeütközött egymással áz ellenzék és a koalíció egymástól homlokegyenest eltérő felfogása. Mindezeknél nagyobb figyelme^ érdemelnek azonban a kf^ iició petkájának kulisszamögötti tanácskozó-' sai, amelyek a sajtó-, összeférhetetlenségi- és mentelmi javaslat körül folynak már na-, pok óta. A folyosókon az a hír terjedt el, hogy

a koalíció szenátusi pelkája végleg megállapodott abban, hogy a sajtója vaslatot mindenáron keresztülhajszolja és az elégedetlenkedő' koalíció-szenátoroknak mindössze azt az engedményt teszi ennek fejében, hogy hozzájárul az összeférhetetlenségi javaslat módosításához, minek következtében az ?smét visszakerülne a képviselőházhoz.

E pillanatban legalább is kétséges, hogy a koalíció valamennyi szenátora meghajol-e a petka diktátuma előtt. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy néhány igen tekintélyes koalíciós szenátor, mint például Stránsky és Mares már eleve lekötötték magukat e javaslat ellen. Azonkívül pedig az egyes koalíciós szenátusi klubok is nagyon vegyes érzelmekkel várják a sajtójavaslat vitájának megkezdését. így például a nemzeti szocialisták klubja úgy határozott, hogy elvi szempontból fontos kifogásokat nem fognak figyelmen kívül hagyni. A nemzeti demokraták klubjában főképpen Stránsky és Mares' föllépése következtében a klub többsége tegnap igen élesen foglalt állást a javaslat jelenlegi szövegezése ellen és a cseh szociáldemokraták klubjában hasonlóan erős ellenállást lehetett észlelni. A legközelebbi napokban fog eldőlni, vájjon ez az ellenállás teljes erővel jut-e kifejezésre a házban is. A petka, ugylátszik, bizik a pártokra gyakorolt befolyásában és ezért az alkotmányjogi bizottság keddi ülésének napirendjére már kitűzte a sajtójavaslat vitáját. A jövő hetet különben teljesen a bizottságok ülései fogják kitölteni. A plénum ugyanis ma tizenkétnapos szünetet kezd meg és csupán május 27-én ül össze, amikor is minden valószínűség szerint hozzáfoghat a sajtójavaslat vitájához. A mai ülés lefolyása egyébként a következő volt:

A magyar postakarékpénztár és függelékei egyezményének ratifikálásáról, valamint végrehajtásáról szóló javaslatokat egyesítve, gyorsított eljárásban, első és második olvasásban elfogadták. A javaslathoz csupán az előadók szólaltak fel, akik kifogást emeltek az ellen, hogy a javaslat a

képviselőház határozataként került a szenátus elé, noha az alkotmány értelmében a kormány köteles a nemzetközi szerződéseket egy. időben, vagy pedig önállóan terjeszteni a két ház elé.

Nagy vihart váltott ki a Svarka szlovenszkói kommunista szenátor két mentelmi ügyének vitája. Svarka szenátor az egyik gsethen égy népgyiilésep. kijelentette hogy.

a ruszinszkói közigazgatási hatóságok titkos utasítást kaptak, amelyben arra utasították őket, hogy a magyarokat és a németeket ne vegyék fel a választási névjegyzékekbe. A menteim? bizottság Svarka kiadatását javasolja, aki arra hivatkozott, hogy e titkos rentíeleíeket a képviselőházban is íölolvasíák már. Elmondotta továbbá, hogy néhány szlovenszkói községben a jegyző a rokkantakat a községi választások előtt azzal fenyegette meg, hogy beszünteti a segélyüket, ha nem szavaznak a kormánypártokra. A szóbanforgó gyűlésen a kormány képviselője be volt rúgva és megvonta tőle a szót. mivel azt a kijelentést tette, hogy az elnök és Benes a legnagyobb pacifisták, azonban a munkásoknak kell gondoskodtok arról, hogy keresztülvihessék politikájukat.

Niessner (német szociáldemokrata) az ellenzék zajos helyeslésé mellett kelt Svarka védelmére és viharos tapsok között jelentette ki, hogy

a kormánypárti törvényhozók mentelmi jogát súlyosabb bűncselekmények esetében sem függesztik fel, míg az ellenzéki törvényhozókat akkor is kiadják a bíróságoknak, ha csupán kötelességüket teljesítik.

Lukes. előadó igyekezett megerötleniteni Niessner német szenátor érveit, de ez nem sikerült neki. Az ellenzék gúnyos fölkiáltásokkal fogadta védekezését és számos közbekiáltás hangzott el, úgy hogy az előadó szavait alig lehetett megérteni. Amikor Lukes befejezte zárszavát, az ellenzéki szenátorok „píuj“-kiáltásokkal halmozták cl. A ház többsége természetesen minden meggondolás nélkül hozzájárult Svarka kiadatásához. Egy másik esetben, amelyben anyit- rai törvényszék kérte Svarka kiadatását közcsend elleni kihágás és a rendtörvény 18. szakaszába ütköző bűntett címén, maga a mentelmi bizottság is Svarka kiadatása ellen foglalt állást. A plénum is ilyen értelemben határozott.

Ezután a szenátus uj elnökeivé megválasztották a cseh nemzeti demokrata Franta Bohuslav dr.-t és a cseh néppárti Valousek Ferencet, akik mindjárt le is tették a fogadalmat Soukup alelnök kezébe. Ezzel az ülés véget ért.

Svc&li agrAroodlizimisa

Prága, május 15.

A nemzetközi mezőgazdasági hivatal közleményeinek utolsó számában a megnyilatkozásokban rendszerint takarékos Svchla miniszterelnök ..A föld és a bé'ke“ ciim alatt cikket irt. amelyben, a pacifizmusnak és az a,gr ár irányzatnak szoros, összefüggését vázolja. Kijelenti, hogy a pacifista teóriák annak belátásából keletkeznek, hogy a népek közötti békét biológiai szempontból fönn kell tartani vagy az altruista humanizmus szempontjából fogják fel a béke problémáját. A pacifista teória azonban mindig csak a pacifizmusnak ex cathedra fogalmához jut el, amikor az emberiséget felvilágosítja és a békéihez, ehhez a nehezen elérhető ideális állapothoz Igyekszik vezetni. A népek közötti szerződések, a leszerelési korlátozások, a pacifizmusnak tudományos törekvései a kritikus pillanatban gyöngének bizonyulnak arra, hogy megvédelmezzék az emberiséget viszály kodásaiknak véres és romboló megoldásától Kifejti, hogy a béke nem édes idill s nem oly dolog, amely az emberen kívül fekszik ,d:e olyasvalami, amit az Istenek nem ajándékoznak az embereknek., de amit magának az embernek kell megteremtenie és megvédenie. Viszálykodás és háború — ez a ha- ■ kíi. a. béke —ez az óiét. Majd rátér arra, Ü&g? bugV emberek -állottak á pacifizmus szolgálatában, az uralkodók kölcsönösen biztosították egymást, valamint népeiket őszinte ' békészeretetükrői, de minden absztrakt dolog, amelyen az emberiség a béke épületet fel akarta emelni, csalódáshoz vezetett. A tudomány raffinált liaIálinstrumenitumokat talált föl, a szocialista inte’macionélé és a vallásnak intemaeiouáléja meghajolt a háború előtt és igy történt, hogy csaik az emberek fizikai kimerülése és az ennek nyomán bekövetkezett idegesség vetettek véget a világháború őrületének.

A békét tehát uj alapokra kell helyezni A népszövetség demokratikus diplomácia követelése, a parlament befolyásának erősbitése a háború és béke kérdésében, ezek azok a védőgátak, amelyeket a háború borzalmaiból föltárnád* demokrácia a háborúval szemben emelt. A legutolsó háborút az éhség fejezte be. Az éhség, amely testvére a háborúnak. Mindazok az akciók, amelyek arra vezettek, hogy megakadályozzák a fegyverek készítését s a háború elleni szellemi védekezés csődöt mondottak- A immkáspro letart á- tus fegyvereket készített, a népek katonákat szállította a háborúihoz, csak a föld vök az. amely elzárkózott, nem adott kenyerei, éhséget váltott ki és ezzel véget vetett a háború rak. A háború nyomán fölvetődik az a kérdés, hogy a háború elleni küzdelemnél miért nem számoltak eddig ezzel a tényezővel. Az a kifogás, hogy a fegyveres hatalom kikényszerítheti a kenyér termelést, azt a következtetést vonja maga után, hogy a hatalmat annak kell adni. aki a kenyeret termeli, .hogy a béke elleni minden támadást visszaverhessen, Az a gazda, akinek kezében van a kenyér termelése és egyúttal a hatalom is, a termeléshez szükséges béke érdekében sohasem fog háborút kezdeni, mert egész exiszteneiája a békére van építve. A háború nemcsak az ekétől szólítja el a gazdát, de kiszakítja a munkájából és elpusztítja vetéseit.-A gazda, a történelem során mindig csak akkor nyúlt fegyverhez, ha a saját földjét

'Ifto cselbszl. koronáin

fizettek ma, má|us 15-én:

Zürichben 16-60 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 299300. - osztrák koronát Berlinben 12 460 (100 000 üöü.— német márkát