Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-14 / 109. (557.) szám

2 Szerda, május 14. {ki. A ina reggeli berlini lapok mindannyian megállapítják, hogy a nemzeti biok és Poin- caré súlyos vereséget szenvedtek, de erősen hangsúlyozzák azt is, hogy a választások eredményének mérlegelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a választási küz­delem belpolitikai argumentumokkal folyt s igy a külpolitikai rendszerváltozás tekinteté­ben nem szabad vérmes reményeket táplálni. A Lokalanzeiger kijelenti, hogy a baloldali biok győzött ugyan, de nem segített talpra egy biztos és zárt többséget és az uj francia kormánynak az uj többséget meg kell előbb jteremteme. A versaillesi szerződés teljesíté­sét Poincarénak minden utóda határozottan követelni fogja. — A Berliner Tageblatt pre- zumtiv miniszterelnökként Briandot emle­geti, akinek első föladatát alkotja annak a küzdelemnek likvidálását keresztülvinni, me­lyet Poincaré és kamarája az egész világ közvéleményével szemben vivott. A jóváté- teli kérdésről folyó tárgyalásokba és a Rulir- megszállás befejezésének kérdésébe uj lég­áramlat árad, mindazonáltal nem szabad Né­metországnak abban az illúzióban ringatnia magát, hogy egy baloldali francia kabinet el fog térni a jóvátételi kérdésben elfoglalt hite­lezői állásponttól. — A' Vossische Zeitung szerint tévedés lenne arra következtetni, hogy a francia nép a francia külpolitikai irányváltozás mellett döntött. Kétségtelenül vau a francia választók vótumában kritika Poincaré eddigi ruhrpolifikája fölött, de a kö­vetkező francia kamara éppen olyan lesz, mint a régi volt és az sem fog más politikát folytatni, mint francia politikát. — A Vor- wárts el van ugyan ragadtatva a francia szo­cialisták győzelmétől, mégis óva int attól a véleménytől, hogy egy francia baloldali kor­mány máról-holnapra ki fogja üríteni a Ruhr- vidéket. Mindössze abban hisz, hogy a tár­gyalások atmoszférája fog megváltozni. Mit ir a cseh sajtó? A prágai cseh sajtó rendkívül tartózko­dóan. mindössze a meglepetésnek adva kife­jezést, ir a francia választásokról. Benes Prager Presséje tartózkodik minden kom­mentártól, míg a hivatalos Ces'koslovenska Republika kijelenti, hogy a baloldali francia politikusoknak ezentúl kell konstruktív ké­pességeiket megmutatniok. A Národni Listy szemére veti Poincarénak, hogy a külpolitika miatt elhanyagolta a belső politikát Poincaré ezentúl csak a függő ügyeket intézi London elasztíkusabb francia politikát remél Prága, május 13. Lapzártakor jelenti párisi tudósítónk, •thogy Poincaré a délelőtti minisztertanácson be­jelentette, hogy chequersi utjának tervét el* ejti. A Matin úgy értesül, hogy mától kezdve Poincaré csak mint a függő ügye­ket intéző kormányelnök szerepel s igy tar­tózkodni fog attól, hogy akár kül-, akár belpolitikái téren bármit is kezdeményez­zen. Londonból jelenti tudósítónk a késő délutáni órákban, hogy Poincaré bukásának híre Londonban általánosan a megkönnyeb­bülés érzésével hatott s azt remélik, hogy Párásban elasztíkusabb politika következik, amely meg fogja könnyíteni a Ruhr-poliíi- kának átszervezését, illetve leszerelését. Az angol fölfogás szerint azonban a legfőbb francia kérdések: a jóvátételi kérdés és a biztonság kérdése Briand vagy Herráot alatt is tengelykérdése marad a francia politikának. A kékkői keröíeti főnök mini az „államföntartó“ pártok főkortese „Az egyenlőség, igazság és demokrácia védőjé“-nek ,,bizalmas" körlevelei a magya­rok hoz — Akik nem az „államíentartó“ pártokat támogatják, „azok ne számítsanak a hatóságok jóindulatára — Választási korkép A P. M. H. eredeti tudósítása Losonc, május 13. Maliarik Pál kékkői kerületi főnöknek szédületes közigazgatási botrányai sorában nem utolsó helyet foglal el a szeptemberi vá­lasztási kampány idejében kifejtett kortes­kedő és terrorizáló tevékenysége sem. Az augusztusi mezőgazdasági sztrájkot íés a szeptemberi magtárfeltöréseket is a vá­lasztásokra való tekintettel rendezte. Ilyen kommunista alürökkel igyekezett megnyer­ni az ,,államfentartó“ szociáldemokraita párt részére a kommunista párimozgalimak felé hajló mezőgazdasági cselédeket és földmun­kásokat. Ez a hivatalos bolsevizmus talán [hozott is a kormány konyhájára néhány sza­vazatot, ami -azonban gyönge ellenérték az érte hozott áldozatért: a mezőgazdasági élet felborult rendjéért. A komolyabb közigazga­tásnak sok gondot fognak még okozni ennek a hivatalos bolsevizálásnak káros következ­ményei. A tiszteit nácselnik nr természetesen a fő kormánypártról, a rolnieka strandról sem feledkezett meg. Ide terelte be a szlovák kisgazdákat, sőt ide akarta beterrorizálni úgy a magyar intelligenciát, mint a magyar kis­gazdatársadalmat. Ez persze kemény dió volt. Ezt ő sem tudta megtörni. A jövő számára meg kell örökítenünk itt két „bizalmas" választási körlevelét, ame­lyet a hivatalával járó „pártatlan­ság" szellemében a magyar földbirtokosok­hoz és általában a- magyarság intelligens ele­meihez intézett a megyei választások előtti napokban. íme: Bizalmas! Mint állami tisztviselő és a Csehszlovák Republika tantor!thatlan híve uiiaden erőmmel odahatottam, hogy a községi választásoknál az államalkotó pártok érvényesüljenek. Törekvése­met siker koronázta, mert járásunk lakosságának 90 százaléka republikánus alapon szavazott s így nagyban hozzájárult a republikánus és de­mokrata elveket valló pártok országos győzel­méhez. Tudomásom van róla, hogy ebben az irány­ban X. Y. »r is (?!) tevékenykedett, amiért is legyen szabad ezért legbálásaibb köszönetemet kifejezni. Meggyőződésem az, hogy ebbel-i közös munkánk az egyedüli helyes, becsületes és reális eljárás, amiből járásunkra csak áldás fog há- ramlani. Hátra vannak még a járási és megyei vá­lasztások, amelyeknél újból be kell bizonyíta­nunk, hogy a Köztársaságnak hű polgárai va­gyunk s azért csak olyan pártokat támogatunk, amelyek a Köztáisiaságot őszintén szolgálják s amely pártok nem a bomlasztás, izgatás, rossz­indulatú kritizálás, hanem a békés megértés, az állami élet kezdetének nehézségeit ernyedetlen munkával való kiküszöbölése politikáját ioly- tatják. Nagyon kérem, hogy e munkában továbbra is közreműködni szíveskedjék. Tudom, hogy ha befolyását latba veti, a község és környéke kö­vetni fogja s pártunk a szeptember 30-iki vá­lasztásból i-sm-ét győztesen fog kikerülni. Nem kell hangoztatnom, hogy lojalitását és készségét, mint a múltban tettem, úgy a jövőben is viszonozni akarom s a közérdeket szolgáló munkásságában mindig támogatni fogom. Vagyok mély tisztelettel és üdvözlettel Modry Kamen, 1923. IX. 20. Maüarik s. k. II. Bizalmas! Igen tisztelt Uram! Tudva azt, hogy polgártársai közt nagy nép­szerűségnek örvend s általában, hogy szavának a közhangulat irányításában nagy súlya van, legyen szabad arra kérni, miszerint a 30-án meg­tartandó választásnál befolyását a Republikánus Párt érdekében érvényesíteni szíveskedjék. Ma­gyarázza meg az embereknek, hogy nevezett párt a leghivatottabb arra, miszerint a vidéki lakosságnak érdekeit képviselje s ha ezzel a párttal tartanak, az csak előnyére íog válni a községnek, viszont ha olyan pártot fognak támo­gatni, mely a esi. Republika ellen tör, akkor ne számítsanak a hatóságok jóindulatára. Mi mindig előzékenyek voltunk a magyarsággal szem­ben (!), méltányoltuk az ő helyzetét, ilyenek le­szünk a jövőben is, de ezzel szemben elvárjuk, hogy a magyarság loyális legyen a Repubükával szemben s bizonyítsa be azt azzal, miszerint a választásnál ne a magyar mágnásokkal, Horthy- Magyarország exponenseivel, hanem velünk, az egyenlőség, igazság és demokrácia védőivel tartson. Kékkő. 1923 szept. 29. ^ Szívélyes üdvözlettel Maliarik s. k. járási főnök. *Áz egyenlőség, az igazság és a demo­krácia védője" hivatalos hatáskörét meré­szen túllépve nagyon is világosan talált be­szélni. Akikhez szólott, jól megértették! A magyar szavazóknak ugyanis túlnyomó ré­sze a járási és megyei választásnál az általa aljas módon megrágalmazott szövetkezett ellenzéki pártokra szavazott! A teljhatalmú nácselnik ur ezért és egye­Cipői CSAK ,,MA€sY-“ NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA 25. 1779 1779 •bekért is nagyon meg talált haragudni a ma­gyar urakra. A mezőgazdasági sztrájk és a választások óta a „bomlasztó, izgató és rosszindulatúan kritizáló" magyar gazdáknak — mintán ezek „nem számíthatnak a ható­ság jóindulatára" — bosszúból nem ad határátlépési igazolványt és nem intézi el utlevélkérvényeiket sem. Ezzel is megkárosítja őket, akik igy el van­nak zárva az egyetlen megközelíthető vasúti állomástól', Balassagyarmattól, 'ahol termé­nyeik elszállítása és értékesítése dolgaiban állandóan el kell járniok. így uralkodik Kékkőországban I. Pál, a bosszúálló, a „bomlasztás, izgatás és rossz­indulató kritizálás" megtorlója, az „egyenlő­ség, igazság és demokrácia védője" . . . Szegény egyenlőség, szegény igazság, szegény demokráciái, hol a hatósági jóindulat csak a kormánypárti szavazóknak jár. Benes római utja Prága május 13. A Ceske Sloivo, amely a külügyminiszté­rium álláspontját szokta koüportálni, Benes oiaszonszátgi utjával foglalkozik s kijelenti, hogy ennek az útnak mindenekelőtt az a cél­ja, hogy az olasz—cseh-szlovák egyezményt lténehozza. A római tárgyalásoknak minde­nekelőtt politikai jellegük van. A tárgyalások nem jelenítik a cs eh-szlovák politika megvál­tozását, csak egy szemet alkotnak a külpo­litika logikus láncában, amelyet az a törek­vés hat át, hogy a cseh-szlovák államnak a többi államokhoz való viszonyát pontosan meghatározza. A cseh-szlovák politika a szerződések rendszerét tartja erre alkalmas eszköznek, amely konstatálja a cseh-szlovák állam éis minden más állam közös érdekeit és szilárd alapra helyezi azokat, míg az ille­tő felek ellentétes érdekeinek szabad kiala­kulást enged. Az egész tárgyalások alapgon­dolatát a következőképpen lehet megíonnu- lázri: — Tekintettel arra, hogy Olaszország­nak és Oseh-Szlovákiának Középeurópában bizonyos érdekeik közösek, mindkettőjük­nek érdeke az, hogy a közös eljárás irányait megállapítsák ott, ahol az érdekek találkoz­nak, mindenekelőtt a középeurópai jogi álla­pot fenntartására nézve az eddigi szerződé­sek alapján és mindkét nemzet számára a gazdasági étet zavartalan fejlődésének tekin­tetbevételével. A szerződés gazdasági kér­dései számára megtalálták már az általános formát, die a politikai egyezmény még nincs készen. Tárcarovatunk: Csütörtök: Egri Viktor: A borbélynál II. # Péntek: Boros Ferenc: Az utcán (vers). — Kilián Zoltán: Kankalin. Vasárnap: Bodor Aladár: Losonc felé (vers). — Komáromi János: Nem jó képzelődni Á borbélynál — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Egri Viktor. I. A borbély munkaközben valamit kiál­tott és csak könyökével bökött a kopott bár- sonypamlag felé. A segéd is csak immel-ám- mal invitálta befelé, mint a törzsvendéget, kinek nincsen oka visszafordulni. A bolt úgy­szólván üres volt. íllavnicska ur összekuporodott a pam- lag sarkában, a falhoz lapult, mintha attól rettegett volna, hogy észreveszik. A borbély összenézett vendégével, a beszappanozott arc mosolyra rándult, ő is nevetett, kicsit jóakaróan, kicsit felsőbbségesen. — Hogy van, hogy van? — riadt föl Hlavnieska a segéd recsegő hangjára. — Utálatos ez a lenyalt pofa, — gon­dolta és nem felelt, csak a fejét ingatta bam­bán. Még nem volt soron. Titokban figyelni kezdte a borotváinkat. A segéd sietett a munkával és ez bosszantotta. Néhány ki­mért, gyors mozdulat és elkészül... Mi lesz aztán? Kilóséit az utcára, hátha belép va­laki, kinek átengedheti helyét. De nem jött senki és a segéd már a vizet hozta. — Ostobaság! — dünnyögte magában, de ez a különös, gyötrő érzés valahogy tel­jesen úrrá lett rajta és moccanni sem bírt... — Parancsolja a hajat megkenni? — hallotta ekkor a segédet, mire hangtalanul nevetni kezdett. Hideg szemmel nézte már, mint babrál a segéd hosszú sovány ujjaival a vendég csupasz nyakán. — Beteg volt talán, Hlavnieska ür? —- kérdezte tőle a borbély, mikor percek múlva szappanozni kezdte. — Nem... nem, dehogy is voltam! — Már egy hónapja nem járt minálunk, azért kérdeztem, — folytatta a borbély és nagyot paskolt a borotvával. Hlavnieska a tükörbe nézett; a közömbös, lassú mozdula­tok elálmositották, kótyagos volt a feje qs kellemesen szédült, mintha forró vízben fürdőit volna. Lassú, kényelmes mozdulattal egészen belesüppedt a karszékbe. — Az uj borbély a manikűrös kisasz­szonnyal csábítgatja el vendégeimet. Nem üzlet az, kérem, hanem, már bocsásson meg----------­Jo bbnak látta nem folytatni. Hlavnieska nr a száját tátotta és másra gondolt; az el­múlt hónap rengeteg izgalmára és kellemet­lenségeire... Borostás, viszkető állal talán tízszer is elsétált a bolt előtt s tízszer is visszafordult, mielőtt valamire elszánta ma­gát. Aztán borotvakészülékei: vett, de ez az ügyes kis jószág megtréfálta: csak a bőrét nyúzta és a szőr az arcán maradt... Egy­szer véget kellett vetni ennek az állapotnak; benyitott, kényszer vagy más hozta-e be, nem tudta már. Talán valami pillanatnyi bö~ dulás volt, az idegeknek hirtelen elernyedése a sok feszültség után, vagy talán csak dac, hogy kierőszakolja ezt a helyzetet és bele­lásson mindennek mélyébe. Mert látni akart, nyitott szemmel élni. Magában a végzetet emlegette és kellemes borzongással gondolt az elmúlt percekre, a veszedelemből szaba­dult ember fásultságával, de valahol a testé­ben, az agyában, a tüdejében, a szivében és még mélyebben bent önmagában-lappangott még a rémület, szörnyű ősösztönös rettegés a bekövetkezhetőtől. Torz mosollyal tűrte az éles borotvát az arcán. Tunyán, magába esve meredt a tü­körbe; az egész helyiséget látta benne és minden alakot, a lomhán mozgó borbélyt, a szemben levő olajnyomatokat, de mindenek­előtt a fehérkabátos segédet, kinek ollója erélyesen csattogott háta mögött. Fűiéit, úgy vélte, hogy a segéd vendége, aki ma járha­tott először a boltban, valami különös tit- kolnivalót talált... Előbb mintha összesúg­tak volna, a segéd kuncogott és jó magasra emelte a borotvát, mintha döfni akarna vele, aztán kirobbant belőle a nevetés... Csend lett. — Hm, egészerf jók ezek a képek, — szólalt meg a segéd vendége, — az ott egy Lionardo, azt a képet gondolom a halottal és az anatómusokkal. Csend... Hlavnieska urnák a torkában kalapált a szive. — Milyen nagy mester volt ez a Lio­nardo és egyáltalában a régiek, ezek még értettek a rajzhoz, — okoskodott a vendég. A segéd hallgatott. Hlavnieska úgy tóttá* hogy elhúzza száját; o is röhögni sze­retett volna és valami jó vaskosai odamon­dani a vendégnek, amitől elállna fecsegni Gyűrte, fojtotta magába a szót és alig, hogy az idegen kitette lábát a boltból, fel­ugrott és gúnyosan felnevetett: — Na .hallják, ez igazán jó volt! Egy Rembrandtra rávágja, hogy Lionardo. Gör­csöt kapok! — Úgy! — jegyezte meg hűvösen a se­géd. Hlavnieska urnák torkán akadt a szó ... Milyen szemtelen volt ez a pillantás! És ez a kép! Milyen hülyék ezek az emberek: holmi vágotthasu hullákkal diszitik a falat, mintha ezer más képet nem vehettek volna azért a néhány garasért. Határozottan bosz- szantotta... Igen, már egy hónappal ezelőtt ellenszenves volt neki ez a bolt. Undorodott tőle. Most már jól emlékezett arra, hogy azon a napon keletkezett ez az ellenszenv, melyen ezt a képet először meglátta. A se­géd hozta magával!... Most persze fölényes ez a Rcmbrandt-szakértö. És eszébe jutott, hogy éppen tőle tudta meg a festő nevét. Visszacsusztatta zsebébe a segédnek előre kikészített borravalót és gőgösen, kö­szönés nélkül távozott. II. Újra ott volt a borbélynál. Valami öreg élclapot forgatott szórakozottan. Kividé még hárman várakoztak. Néha kilesett a nyitott ajtón; a meleg napfény kicsalta a tél dohos­ságát, a pomádék és szappanok émelygős il­latát. Orrát fintorgatva óvatosan vizsgál- gatta a szagokat. Hlavnieska ur jókedvű volt. Feltette ma­gában, hogy nem néz a képekre. Két nap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom