Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-09 / 105. (553.) szám

Péntek, május 9, y^GArM&emKTfmrxp — (Mi történt Gorondon?) Munkácsi tu- d ősi tónk jelenti: A gonrodi eseményekről a lapokban különféle hírek láttak napvilágot, Imiért is szükségesnek tartjuk, hogy a. valódi 'tényállást ismertető alábbi jelentést tegyük közzé. Gorondra május 5-árc tűzték ki az úr­béres erdőárverést, amelyen megjelentek a munkácsi, beregszászi és ungvári erdőgond- üokság, valamint Szolics munkácsi fŐszolga- biró négy csendőr kíséretében. Az árverés­nek kilenc órakor kellett volna kezdődnie, 'amikor hozzákezdtek a községházán az ár­verési beltételek fölolvasásálhoz. Eközben a községháza előtt nagy tömegben gyülekeztek össze a község lakosai, akiknek sorai között föltűnő számiban vettek részt a kommunisták. Mikor hozzá akartak kezdeni az árverés meg­tartásához, mintegy vezényszóra az össze­gyülekezett tömeg óriási Iá urnába tört ki és ia tömeg tiltakozott az erdő letárolása ellen Szolics főszolgabíró nyugodtságra szólította föl a tömeget, de eredménytelenül. Egyszerre valaki kiadta a tömegben a jelszót: „Roham a községháza ellen.4* A hangulat egyre fenye­getőbb kezdett lenni, mire a csendőrség az iaiblakon keresztül riasztó lövéseket adott le. 'A sortüz hallatára a már amúgy is megvadult 'tömeg neki rohant az épületnek, feltörte az aj­tókat és benyomult az árverési tere mibe. A, 'csendőrség teljesen tehetetlen volt & megva­dult tömeggel szemben és csak úgy tudta a parasztságot lecsillapítani, hogy a hatósági közegek és az árverezők elhagyták a közsé­get. A parasztok azért akarták megakadá- ílyozni az árverést, mert a magukénak 'tart­ják az erdőt és nem akarják az érte járó pénzt a községi pénztárba befizetni. Á ható­ságok széleskörű vizsgálatot indítottak. —• (Tízezer halottja van az idei kolera­járványnak Indiában.) Londonból táviratban jelentik: India Rehar nevű tartományában a kolerajárványnak ezidén már tízezer halottja van, ezek köziül ezer ember halt meg a leg­utóbbi hét folyamán. Ohamparun kerületben, ahol leginkább dúl a járvány .a megbetegedé­sek száma egyre növekszik még. — (Rosmann bécsi bankár csalásai.) Bé­csi szerkesztőségünk jelenti: Tegnapelőtt le­tartóztatták Rosmann L. bécsi bankárt, egy nagyobb vállalat társtulajdonosát. Rosmannt azzal vádolják, hogy nagyszabású berlini házvételekkel mánövrirozott és amikor a há­zakat eladta, a vételárat elsikkasztotta. Tár­sai békésen akarták elintézni az ügyet, de Rosmann, aki szintén óriási összegeket vesz­tett a. frankspekuláción, nem tudta a vállalat kárát megtéríteni. A vizsgálat kideritette, hogy Rosmann üzleti megbízások és távira­tok meghamisításával követte el a csaláso- kat.A feltűnést keltő Rosmann-afférba beleke­veredett Bierbauer Philipp haiti-i főkonzul is, aki ellen szintén megindították a bűnvádi el­járást. — (V3iarok mindenfelé,) Beregszászi tudósítónk jelenti: Noha Ruszinszkó alföldi részén az időjárás még hűvös, néha hópihék is hullnak és a szobákban fűteni kell: az égi- háboruk máris megkezdődtek. Vasárnap a koradélutáni órákban hatalmas vihar vonult át Beregszász és vidéke fölött. Nagybégány- ban a görögkatolikus iskolában, amely egy­úttal templomi célt is szolgál, éppen isten­tiszteleten voltak összegyűlve a hivek, fő­ként asszonyok. Egyszerre hatalmas dörre­nés reszkettette meg a termet, szemrebbe- nésnyi láng csapott fel, a szentképek a fal­ról lehulltak és a kályha apró darabokra tört. A megrémült asszonyok hanyatt-hom­lok menekültek. A villám az ijedtségen kí­vül egyéb bajt nem okozott. Ugyanekkor Beregsomban Gerzsenyi Pál kisgazda házá­ba csapott be a villám és itt már halálos áldozatot követelt. Az asztalnál ülő nyolc­éves Gerzsenyi-fiucskát a villámütés oly végzetesen érte, hogy a gyermek nyomban kiszenvedett. Mellette álló édesatyja is meg­sebesült, de már túl van minden veszélyen. — Varannóról jelentik: Május 4-én rettene­tes vihar vonult át az Eperjes-tokaji hegy­lánc mellett fekvő Gálszéplak község fölött. A villám lecsapott Rabatin gazdálkodó há­zába, azt fölégette és egy lovát agyonsuj- totta. Szerencse, hogy ömlött az eső, külön­ben a nagy szélben könnyen az egész falu a lángok martalékává válhatott volna. — (Olaszok olaszeílenes tüntetése.) Ró­mából táviratban jelentik: Zárni jelentések •szerint az olasz kolónia Sebenieoban vasár­nap zajos olaszeílenes tüntetést rendezett. Tonnáséo ötvenéves halálozási évfordulóját ünnepelték. Ez alkalomból Orano oasz kép­viselő beszédet akart tartani, de a tünteté­sek miatt ettől a szándékától elállóit ks visz- szautazott Zárába. xx Fővárosi nívójú uríszabóság MAR- KOVICS és SAKULIN, Kosíce, Fő-utca 48. Telefon 697. sz. xx Angol import férfi Szövetek ENGLXN- DER és MARKOVÍCS cégnél Kosíce, Fő­utca 48. Telefon 697. — (Az egyetemes zsinatot nem halaszt­ják el.) A cseh néppárti Lidove Listy érte­sülése szerint nem felelnek meg a valóság­nak azok a hírek, hogy az 1925. évre össze­hívott római katolikus egyetemes zsinatot el fogják halasztani. A zsinatot a jövő évben teljes bizonyossággal meg fogják tartani. — (Fürstenberg herceg disztagja a kom­munista klubnak.) A Machodske Listy jelen­tése szerint az Ushostban tartózkodó fiatal Fürstenberg herceg az ottani kommunista sportklubnak néhány deszkát és gerendát ajándékozott, amiért a kommunista klub há­lából disztagjává választotta a fiatal herce­get. Egy küldöttség kereste föl a herceget és ünnepiesen átadta neki a disztaggá való megválasztásáról szóló díszoklevelet, mire a herceg megvendégelte a kommunista ifjakat és autóján szállíttatta őket haza. — (A Kludsky-cirkusz nagy sikere Prá­gában.) Esténként kettős arénában mutatja be előadásait a hatalmás állatsereglettel és válogatott lóanyaggal fölszerelt Klndsky-cir- kusz. A nagyszabású vállalatnak külön vilá­gítási telepe van és oly impozáns személy­zeti létszáma, hogy teljes három órán át ket­tős (párhuzamos) programot adhat. Az Inva­lidus-téren helyezkedett el Kludskyék cir- kuszvárosa, amelynek állandóan ezrekre menő nézője akad Az előadások sorából ki kell emelni a műlovarnők kápráztató mutat­ványait, a különböző akrobata- és légtor- nász-számokat és különösképpen az elefánt-, oroszlán-, tigris- és jegesmedveidomitó-mu- tatványokat, .az állatszelidités mindmegaimyi elsőrangú teljesítményeit. Távi r GSsmuaNUMII ■ mi inwnunraw iirnimn^iBiirmm—» A francia-török feszültség sietteti a francia] ugoszláv és román szerződést London, május 8. Anglia élénken foglal­kozik azokkal a hírekkel, melyek szerint a 'francia-török viszony igen kiéleződött. A Daily Express arról értesül, 'hogy Törökor­szágban 'haditanács volt, melyen Lossow (?) bajor tábornok is résztvett s ez a haditanács megtárgyalta a Franciaország elleni sziriai 'hadjáratot. Ennek következtében valószínű, hogy Franciaország hamarosan szerződést 'köt Romániával és Jugoszláviával a közép- ‘európai és közel keleti (helyzet megvédelmé- zése érdekében s közös katonai vezetést lé­tesít a két állam hadserege s a francia vezér­kar között. Anglia bizonyos aggodalommal 'szemléli ezeket a fejleményeket, mert azt hi­szi, hogy a francia-török konfliktus nem lesz e két államra izolálható, de maga után von­hatja a Palesztinái arabok fölkelését. Tirannizmus Palesztinában London, május 8. Ragián lord a képvi­selőház legutóbbi ülésén azt a kérdést intéz­te a kormányhoz, hogy vájjon van-e tudo­mása arról, hogy Abdulah emir Jordánon-tuli kormányzata tiirannikus, hogy az emir sze­mélye gyűlöletes és hogy vájjon a kormány politikájával arra törekszik-e, hogy Palesz- : tina népét újabb, még rosszabb kényuralom- mal, a cionizmussal keserítse el. Arnold lord kijelentette, hogy Palesztinában nincs cionis­ta tirannizmus. Az ottani politikát három egy­másután következő angol kormány erősítette meg. A jelenlegi Jordánon túli állapotok azonban semmiesetre sem nézhetők zavarta­lan kielégüléssel. A birodalom kormányzata jelenleg, kényszerűségből, még a kezdetle­gesség stádiumában van. A kormány reméli azonban, hogy sikerülni fog az emirrel barát­ságos tárgyalások utján megegyezésre jutni. Rövid táviratok * London. A Daily Telegraph szerint a Jubatö^i kérdését Olaszország és Anglia között hamarosan meg­oldják. * Moszkva A III. ínternaoionále végrehajtóbizottsága el­határozta, hogy a bizottság teljes ülését junhis 5-ikére és a HL internációnálc ötödik általános kongresszusát junius 15-ikére elhalasztja. * Washington. A kép visel öház 211 szavazattal 114 ellenében elfogadott egy törvényjavaslatot, mely íehnenti Kínát a boxedázadásból eredő károkért fizetendő további kárpótlások alól. * Róma. Az Avanti szerint a maximalista párt vezető­sége semminemű határozatot nem hozott az újon­nan alapítandó szocialista internacionálehoz való csatlakozás tárgyában. A Volta-ügynökség jelentése szerint az általá­nos koncilium elhalasztásáról szóló híresztelések annál is inkább tévesek, mivel mindmáig még a koncilium egybeliivását som rendelték cL A kritika föladata Ungvár, május S. Keiler Imre, a „Kassai Ujság“ húsvéti mellékletén „Milyen legyen az irodalmi mér­ték ?“ címen elmcfuttatást irt, amelyet nem hagyhatunk minden szó nélkül már azért sem, mert abban súlyos tévedések vannak. Első tévedése mindjárt cikke elején van, amikor azt állítja, hogy nálunk „mindenki ir kritikát". Mert llát dehogyis! Nálunk a lapok robotos munkásai és a sajtó műkedvelői csu­pán „ismertetést" írnak valamely könyvről, vagy egyéb irodalmi alkotásról, de sohasem „kritikát". Kritikát Sziovenszkón és Ruszinszkón nagyon sok embernek joga volna gyakorolni az irodalmi termékek fölött, de — sajnos — igen kevesen élnek e jogukkal és akik élnek is, mint talán Keiler Imre, nem helyezik ma­guk elé a kritika tulajdonképpen való föl­adatát. Keiler például, miután elsirá,akozott arról, hogy milyen példátlanul zilált viszonyok kö­zött él és tengődik az itteni irodalom, két mértéket említ föl. Az egyik a vidéki, a má­sik a fővárosi mérték. Mondom: csak említi, de nem állítja föl s még kevésbé hitelesíti. Aki ismeri Keiler Imre kritikai készsé­gét, művészi és szépérzékét, tanultságát, az nem elégedhetik meg azzal a rövid megálla­pítással, hogy vannak Sziovenszkón irók és költők, akik csak vidéki mértékkel mérhetők és Vannak, akik a fővárosi mértéket is meg­ütik. Keiler Imrétől joggal elvárhattuk volna, hogy úgy a vidéki, mint a fővárosi mérték mai fokát megállapítja. Mert csak igy, az íróasztal mellől, egy napilap húsvéti mellékletén odavetni a nyil­vánosságnak, hogy „a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar irodalomnak össze-vissza- ságát, fejletlenségét, erőtlenségét és. gyer­mekcipőkben való ide-odatipegését mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy nincs kritikánk" — nagyon könnyű és fele­lősség nélkül való ténykedés. Ezt ma közü­lünk csak annak van joga megtenni, aki ennek a leócsárolt irodalomnak irányításába, erköl­csi támogatásába, nívójának emelésébe eddig már valósággal belefáradt. A legkevésbé van joga tehát Keiler Imrének. Nézzünk csak végig az ittrekedt ma­gyarság irodalmi életének küzdelmein! Itt is, ott is föl-föl tűnik a Keiler Imre neve, aki ke­sernyés, sokszor gúnyos, még többször leki­csinylő kritikával ütötte agyon a kibonta­kozó, de irányítás hiányában imbolygó tehet­ségeket, ahelyett, hogy megerőltette Tolna magát csak egyszer is és megmutatta volna: ha igy nem jó, ahogy csináljátok, kezdjétek azon az utón, amelyet én jelölök ki. Keiler Imre tehát semmi alkotó munkát nem végzett eddig. Elfecsérelte idejét holmi elméleti fejtegetésekre, amiket a közönség már irtózattal fogad; összeírt mindenről min­dent, hogy a napilapok betüéhségét kielégítse, de a magyar irodalomért, annak irányítá­sáért, az affektálva emlegc-ttt „fővárosi ni- vó“-ra való emeléséért a kis ujját sem moz­gatta meg. Ahelyett mit fesz? Készül valami uj szépirodalmi folyóirat Pozsonyban. Keiler Imre — anélkül, hogy valamit is tudna a folyóirat keletkezésének belső ügyeiről — keserű epéjét ráönti a zsenge bimbóra és megállapít róla minden megjelent ismerteté­sek anyagából, azután rácsap, mint a keselyű és a következő egyszerű mondattal üti agyon a Mécs örökszép stílusát: „Idült pleonizmus- ban szenved". De ez még nem minden. Nagy „panasza" van Mécs ellen „formaérzékének és technikai készületlenségének hiánya miatt". Ezt ugyan magam sem értem, hogy a „készületlenség" hiánya miért hiba, mert sze­rény eszem szerint, ahol a „készületlenség" hiányzik, ott a készültség eo-ipso meg van. De hát ez Kellernél mit sem számit. A követ­kező sorokban már ott tart, hogy kiragadja a vaskos kötetből Mécsnek egy (Jen egy köl­teményét: „Tavaszi körtánc öreg gyermekek számára" és harci lándzsájára tűzve, megál­lapítja, hogy azt „például" szemetszuró. bántó technikai hibával tudta megírni... Ö tehát, Keiler Imre, emiatt a bűne miatt a leg­jobb akarattal sem tudja, a legelnézőbb sze­5 ságérzettel sem szabad neki ama költők so­rába iktatni Mécset, akik a legmagasabb mértéket megütik. Körülbelül igy bánik el Keiler Simon Menyhérttel és majdnem Győri Dezsővel is.; Idát, kérdek szeretettel mindenkit, akit illet: Ha egy ház dülledczöben van, ha ge­rendái korhadtak, falai repedezettek, zsinde­lyéből dudva nő ki; úgy kell-e azt a házat rendbehozni, hogy elébe állunk és kritizáljuk a hiányokat? Úgy kell-e rendbe hozni, hogy., az egészséges, alapbiró alkatrészeket kérész-' tiil-kasul fúrjuk, faragjuk? Ugy-e, hogy nem?, Mit keres akkor Keiler Imre azon a fó­rumon, .ahonnan ma Ítéletet mond elevenek csi­holtak fölött, ahelyett, hogy segítségünkre lenne ezt a diilledező épületet rendbehozni? Hasonlatom annyira banális, hogy mindenkit ráismer benne a szlovenszkói és raszinszkóí magyar irodalomra. Mi tehát a kritika föladata? Bizonyára nem az, amire Keiler Imre kesernyés hangu­latának kielégítésére kihasználja. Tessék, lép­jenek elő azok az irodalomtudósaink, akik. eddig hallgattak, üljenek arra a helyre, ahol! most Keiler Imre ül és hajtsák végre, amit Keiler elmulasztott, állítsák föl azt a mérté­ket, amellyel irodalmunk egészséges fejlő­dése elérhető. Rácz Pál. * (A Képzőművészek Uj Társasága első kiállí­tása.) Budapesti tudósítónk jelenti: A minden vo­nalon nyomasztó gazdasági krízis szokatlan érvé­nyesülési eszközökre szorítja a képzőművészeket is: a nagy, vezető társaságokon belül egészen ap­ró csoportokra osztódnak fel és úgy kísérleteznek az adminisztrációval. Egy-egy ilyen, igen sokszor egészen ellentétes művészi célú egyénekből ala­kult társaság egy-'két irányt, iskolát jelentő nevű mestert elnöknek, vezérnek választ meg és ami­kor a publikum számára megnyitják a tárlatot, azonnal meg lehet állapítani, hogy a „társaság" tagjai bizony csak annyiban tartoznak együvé, hogy az ,impresszionista művészek" vagy a „ke­reső művészek" tág gyüjtőmeghatározása alá es­nek. Hogy aztán ez a két nagy csoport mennyi mindenféle alcsoportokra tagozódik, mindenki tudja. Ilyen társaság a Képzőművészek Uj Társa­sága nevezetű alakulat is, amelyben legalább né­hány egymástól nem nagyon távol kalandoró mű­vész csoportosult. Elnökük Vaszary János és Rippl Rónai József. És bemutatkoztak az Ernst- muzeumban 165 műtárggyal. Már az első terem­ben jelentkezik az ellentét Együtt van itt Beek Fülőp néhány pompás, kiváló bronzreliefje Perl- rot'h Csaba Vilmos zavaros illuzionista képeivel. Elrettentő példája a müvészszerencsétlenségnek a Levétel a keresztről című pásztellkrétás idegrán­gatózása. A. második termet is ö dominálja, de mintha olajfestményeiben lecsendesednék. így a Pécsmegyeri táj című kép nyugodtaibb pillanatok­ban készült E teremben állítja ki Czigány Dezső is néhány nagyon finom, a klasszikusok hatására törekvő képét, nevezetesen az Apostolfej címűt, amely egyik legpompásabb értéke a kiállításnak. Vaszary több képet hozott ide ,de csak egy uj van közöttük, a Tellenek a fa alatt, amely azonban sokkal gyengébb munkája, mint a szomszédságban függő Plasztikus táj című. Márffy Ödön sok szép és egyéni képet mutat be. Kiforrott művész, aki már az utegyenesben van. Kiemelkedő értékű vásznai az Anya, Olvasó nő, Csinszka és a Ker­tész. A szobrászok közül Vedres Márk, Med- gyessy Ferenc és Csorba értékesek. Radnay Oszkár. * (UJ életre kelt a Beregmegyei Irodalmi és Müpártoló Egyesület Beregszászi tudósitónk je­lenti: A Beregmegyei Irodalmi és Müpártoló Egyesület, amely mögött munkában és sikerekben gazdag harmincéves múlt áll, miután átdolgozott alapszabályai: az ungvári kormányzóság jóvá­hagyta, hosszú tetszhalálából uj életre kelt. E Beregszászon székelő kulturegyesületet Benda Kálmánná teremtette, meg és fejlesztette naggyá, akiben Isten különös’kegyelme a munkaerőt és a szép iránti rajongást fiatalos üdeségben máig meg­őrizte, igy az egyesület ügyeit ma is e nagyszerű magyar matróna vezeti. Ez az egyesület, vallásni való különbség nélkül, maga köré tudott gyűjteni mindenkit, aki a magyar kultúra emlőjén nőtt fel s aki lelki szondát ezentúl is magyar forrásokból igyekszik kielégíteni. Ezentúl Ruszinszkóban a magyar kultúra legszebb templomát ebiben az egyesületben kell látnunk. Rövid ujra-fennállása óta teljes sikerrel már egy Mécs-estét rendezett, május 18-lkára nagyszabású Csokonai-üimepet hirdet, inig ugyancsak május 25-én nagy és érté­kes anyagból álló képkiállitást nyit meg. De az igazi kulturmunka csak az ősszel kezdődik, ami­kor műkedvelői előadások, hangversenyek, mese- délutánok és faji sajátosságainkat kidomborító mulatságok sűrű egymásutánban fognak következ­ni. Az egyesületnek, az elnöknőn kívül, Kertész Mórné, Dercsényi Bella, Weisz Ignácné, Kovássy Elemér, Klein Jenő dr„ Tamás Mihály, Kovách Béla dr. és Kabácsy Viktor dr. a legmunkásabb tagjai. retettel sem képes és csak egy Ici-pici igaz­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ — \ Menyasszonyi kelengyék áruháza | \ Saját késritményü önöm férfi \ fehérnemű, wW1 iá* \ térítők és mindennemű lenáru ^ Árusítás nagyban és kicsinyben rVTfVrrrTfTyffeTIflVTTtWWrTfTfTIfffTTTfTffWTIlfTfTTrmVTfTTTVTr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom