Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-09 / 105. (553.) szám

J )dÁf% T m. .05. <553., ­EK. l UwaW* ) Prága, péntek, 1924 május 9 föxÉf AMMBM ÉBBm ElőfiXOtéfii ÁT 8,Ül tfll* éé tCUlÍőldODí *\wysr yjni sb^s.1tűsr s /jrf■jrl/#Ti m #M Mmw/~wM^ sSBSEWrt«&;« ^ m, JÉF Jgf m,#/ 'wjK ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., LiUova m.."®* 1™ nlioe 18. ss., Telefon 6797. szám, '^/fP — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlcvenszkő! és Snszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETR0GALL1 OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Főszerkesztő: PETR0GALL1 OSZKÁR dr. Kállay is októbrista (fi.) Prága, május 8. A Prrtomn-ost című előkelő cseh politikai reVü'ben, amelyet Stránsky Jaroslav dr. szer­keszt, a múlt héten a szlovenszkói problémá­ról igen figyelemreméltó cikk jelent meg, amelynek szerzője, Heinz Ferenc dr. maga is tisztviselőként működött Szlovenszkón cs igy közvetlen tapasztalatból ismeri az ott ural­kodó viszonyokat. A szerző neve eddig is­meretlen volt publicisztikai körökben, ami természetesen nem zárhatja ki, hogy fejtege­téseivel — amennyiben közérdeklődésre egyébként számot tarthatnak — kritikailag ne foglalkozzunk. Már pedig a Heinz cikke a legnagyobb érdeklődést érdemli rneg. mert olyan dolgokat állapit meg, amilyeneket cseh iró eddig még alig mert papírra vetni. Azzal az igen helyes megállapítással ■kezdi meg fejtegetéseit, hogy ha a fejlődés a megkezdett utón halad tovább, úgy elkerül­hetetlenül bekövetkezik az autonómia. (Az autonómiában persze, mint minden igazhitű cseh. Ő is a legnagyobb szerencsétlenséget látja, mert az állam kétfelé tagozódásának kezdetét jelenti, amiért is valóságos kalixti- mus-háborut hirdet -ellene.) Igen 'érdekes- gon­dolatmenet ntánt. j^.^re következtetésre. Azt írja ugyanis;’^^á^a cseh-szloA^ák köz­társaságnak nincsen szerencséje Szloyen- sxkóbain amint ezt bárom eseméTTO-.v;bizo- nyitja. Az első volt a bolsevik} betörés, áiitély megakasztotta a konszolidáció kialakulását és odavezetett, hogy a köztársaság elvesz­tette a Kassától délre fekvő gazdag iparterü­letet. (A cseh imeprializmusnak nincsen ha­tára!) Azután következett az 1921. évi moz­gósítás. Heinz fölfogása szerint szerencse az államra nézve, hogy ez a mozgósítás csak mozgósítással végződött. (Ehhez hasonló föl­fogást eddig cseh publicista még sohasem hangoztatott! Hol a rendtörvény?) A harma­dik csapást végül a szeptemberi választások idézték elő. (Igen jól bőg a fiatal oroszlán!) Egyetértünk a szerzővel: ha a fejlődés így halad tovább — és nincs okunk kételkedni benne, hogy minden választás újabb csapást fog mérni a kormányra —, úgy Szlovenszkó autonómiájának fölvirradása kikerülhetetlen. Mi lehet e fejlődés oka? A cikkíró itt is igen helyes utón jár, amikor azt mondja, hogy a cseh nemzeti tanács kevés előrelátással kezelte 1918-ban a szlovenszkói kérdést, nem foglalkoztak vele kellő komolysággal és nem akadt soraiban férfiú, aki meg tudta volna oldani. Fején találja a szöget akkor is, ami­kor a cseh honfitársait hibáztatja amiatt, hogy program nélkül jöttek Szlovenszkóba és halvány sejtelmük sem volt arról, hogy milyen problémákkal találják itt magukat szemközt, főképpen pedig megfeledkeztek a tipikus magyar nemzetiségről, amely egy ezredéves fejlődés során nőtt itt naggyá és nem tanulták megismerni a történelemből a magyar lélek legyőzhetetlen erejét és annak állandó „konokságait". Igaza van az urnák! Ez a probléma magva! Az ezeréves fejlődés emléket nem lehet kitörölni a szivekből és a magyar nemzet leikéből kisugárzó varázst nem lehet megsemmisíteni. Az él és még so­káig élni fog s végzetes hibát követ el, aki vele számolni nem akar. Heinz tehát helyesen állapította meg a diagnózist és a kórokokat is, de nagyon té­vedett a gyógymódot illetően. Igen nagy té­vedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a szlo­venszkói kérdés főként adminisztratív és kulturális kérdés. Készségesen elismerjük, hogy a hatalmon lévő rendszer teljesen el­puskázott közigazgatást és kulturális politi­kát honosított meg. és abban is igazat adunk Heinznek, hogy a közigazgatást intéző szemé­lyek helyes kiválasztása elsőrendű jelentőség­gel hír, de nézetünk szerint az egyedül járható ut az, hogy olyan egyéneket állítunk a köt- igazgatás élére, akik a mi különleges viszo­nyainkat alaposan ismerik, tehát azokat, aki­ket elegendő törvényes ok nélkül elbocsátot­tak állásukból. A bajt csak elmérgesitené, ha az ajánlott módszer szerint a szoros értelem­ben vett közigazgatásban újból szaporítanák a cseh tisztviselők számát és ismét egy se­reg „ megbízhatatlan" egyénnek tennék ki a szűrét. Jellemző a cseh fölfogásra, hogy a cikk Írója még Kállay József teljhatalmú mi­nisztert sem tekinti eléggé megbízható cég­nek és őt is októbrista szlováknak állítja be. Jellemző az is, hogy szlovák nepotizmusról beszél. Ez a fölfogás kiválóan alkalmas arra, hogy még azt a kevés cseh-szlovákot is el­idegenítse Prágától, akik gyors karriér re­ményében kapaszkodtak bele a kormány szekerébe. Ne áltassák magukat azzal az il­lúzióval, hogy , a bürokrácia átszervezésével az ő javukra billen a mérleg és ne remény­kedjenek abban sem, hogy a közigazgatás megreformálása, a zsupaszövetség életbelép­tetése, a pozsonyi minisztérium föloszlatása és helyette néhány pozsonyi kirendeltség megszervezése megoldhatná a szlovenszkói .problémát. A baj gyökere 1918-ra nyúlik vissza, amint Heinz is helyesen megállapí­totta és mindaddig, amíg a nemzeti tanács és a forradalmi nemzetgyűlés, Kramár és Sro- bár szelleme végleg le nem tűnik, mindaddig álmodni sem lehet Szlovenszkó meggyógyu­lásáról. Japán a Csenács-Oceán nagy Morajára Készül Tokió, május 8. A Kokumin cimii japán lap szerkesztője, Tokutomi cikkben figyel­mezteti a japánokat arra, hogy legyenek el­készülve a Csendes-Oceán nagy háborújára. Kijelenti, hogy a japánok békeszerető nép, de a világbékét egy nemzet nem hozhatja meg. Még a legbékeszeretőbb népet is fegy­verkezésre kényszerít az, ha látja, szomszéd­jai mint készülnek hábornra. A Csendes- Óceán háboruján&k vagy békéjének kérdése Angliától, Japántól és Amerikától függ. A washingtoni konferencián Japán hajlandónak nyilatkozott flottáját redukálni, mert azt re­mélte, hogy eme készsége a Csendes-Oceán békéjének egyik faktora lesz. A washingtoni szerződések azonban nem oldották meg a béke problémáját. Ezek nem vakíthatnak el bennünket — Írja a cikk — és be kell lát­nunk, hogy csak az esetben teljesítjük ön­magunkkal szemben kötelességünket, ha kel­lően felfegyverzük magunkat. Ostobaság lenne nemzeti biztonságunkat más nemzetek jóakaratára bízni. E tekintetben a kérdés el­hanyagolása a legnagyobb ellenség. Ezt Ja­pánnak nem szabad elfelejtenie. Asquith Macdonald mellett — Churchill ellene London, május 8. Asquith Chelmafordban mondott beszédében kijelentette, hogy mig a munkáspárt oly liberális alapelveket követ, mint aminők a költségvetés összeállításánál érvényesültek, a liberálisok részéről szívé­lyes támogatásban fog részesülni. — Chur­chill Liverpoolban beszédet mondott s kije­lentette, hogy a liberálisoknak és konzerva- tiveknek össze kell fogni a szocializmus el­len s hogy a kormánynak nincsenek politi­kai alapelvei, de az tisztára oportumus tes­tület, amely egy napról a másikra tengeti életét. Összeütköztek az orosz és román előőrsök Trockjj a lengyel-- román határon Danzig, májuis 8* Trockij május 3-án Ka meny ev és Csaba kíséretet; néhány állami hivatalnokkal Kamenec-Podolszkiba érkezett, hogy megszemlélje a lengyel—román hatá­ron levő szovjethadsereget. Május 3-ának éjszakáján a Dnyeszteren orosz és román elő­őrsök között összeütközésre került a sor. Tizennégy párt küzdelme 4 francia választási küzdelem seregszemléje Paris, május 8. A vasárnap lefolyó francia választásokra 14 párt 2754 jelöltei állított föl s a szavazás 428 listára történik. Az egyes pártok mani- fesztumai és kortesfelhivásiai érdekes képet adnak arról, hogy az egyes politikusok mi­lyen programmal harcolják végig a választási küzdelmet. Az Action Francaise pártja, amely revi­zionista nemzeti uniónak is nevezi magát, nagy barátja az olasz fascizmusnák. A párt választási maniíesztuma kifejezetten azt állít­ja, hogy az olasz választások megmutatták a parlament lényegtelenségét és egy erős ál­lanak onrná nyzó jog os u 1 ts ágá t. Ez az államkormátiyzó a párt nézete sze­rint nem lehet más, mint egy király, aki utóda annak a tizennégy királynak, kik Franciaországban uralkodtak. Ez a párt az orleánsi herceget tekinti a francia trónra jogos igénnyel bíró Személyiségnek. A választási manifesztum szerint király nélkül Franciaország sohasem lesz abban a helyzetiben, hogy véglegesen legyőzze Né­metországot. Ezt a pár lót, amely a liberaliz­mus és kapitalizmus ellen rendkívül erősen ki­kel, a németországi fajvédők pártjával lehet összehasonlítani. Kevésbé patetikusan, de éppen oly energi­kusan törekszenek az uralom után a francia bonapartísták, akiknek vezetőjük Joiadiim Murát herceg. Ennek a pártnak a programja kimondott roijalista program, amely Napóleon utódainak igényeit helyezi előtérbe, de amely meg tud barátkozni az ország demokratikus elveivel'is. Hangoztatják, hogy nem akarják érinteni azokat a politikai vívmányokat, ame­lyeket a francia nép 1789 óta kivívott magá­nak. A harmadik helyen áll a nemzeti republi­kánus akció pártja, amely a pártvillongások helyébe a pártok közötti megegyezésre tö­rekszik. Követeli iá vallási békét s emellett a szociális és nemzetközi békét is. Azt állítja, hogy a békét csak akkor lehet föntartani, ha Né­metországot a versaillesi szerződés szigorú megtartására szortják. Ebben a pártban sok az idealista s ez a párt, leginkább -a vallási szabadság íönfeirtá- sát tartja politikai ideáljának. A legtöbb híve a francia protestánsok köréből kerül ki Ezután következik a republikánus föde­ráció. . amely kis pártnak tekinthető, de ame­lyet öntudatos soviniszták vezetnek. Ez a párt az energikus jóvátétel} politika mellett foglal állást s különösen szociális eszméket vall magáénak, követeli a lelkiismereti sza­badságot, követeli a nevelés szabadságát és a szociális törvények kibövitésct. Ezzel a párttal szemben áll a demokratikus republi­kánusok szövetsége, amely a francia népet a vallási tradíciók tiszteletbentartáxára akarja szorítani. Külpolitikailag Európa megnyugta­tását hangoztatják és ama reményüknek ad­nak kifejezést, hogy a háború következmé­nyeit gyorsan el lehet tüntetni. Ennek ké­rész tiilvi t ele é r r d ek éb e n követelik a békeszerződések abszolút tisz- teletbentartásáf és az úgynevezett energi­kus politika hívei s ezt a politikát Poincaré személyében látják megtestesítve. Szociális értelemben az intelligencia ve­zető szerepének jogosultságát és az egyes polgár felelősségérzetének kifejlesztését tart­ják szükségesnek. Ezeken kívül a liberálisok, a -szocialistáik, a kommunisták pártjai vonulnak föl. Ezek kö­zül meg kell emlékezni arról hogy a kommu­nisták a francia parlamentben két egymással ellenséges csoportot fognak alkotni. Az egyik szárnyuk a radikális szárny: a kommunista- szocialistáik csoportja. A másik a mérsékel­tebb kommunista szárny. A radikális kommu­nisták nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a választási küzdelemnek, mert az a meg­győződésük. hogy a -munkásságot csak maga a munkásság szabadíthatja föl és sohasem a polgári osztály. Ezeknek választási jelsza­vuk röviden ez: Le ia nemzeti blokkal, le a nehéz iparral le Poincaréval! Csütörtökön találkozik Nincsics és Benes Belgrád, május 8. Nincsics külügyminisz­ter a tegnap délután? minisztertanácson be­jelentette, hogy e hó 15-én Veldesben talál­kozni fog Benessel. Az amerikai: előválasztás Newyork, május 8. Az- elnökségi elővá­lasztásoknál Coolidge San-Franciskóban 240 ezer, Johnson Kaliforniában 195 ezer szava­zatot kapott, jovanovics nem tud kormáriyí: alakítani Belgrád, május 8. A király tegnap Jova- uoyscs sZkiiipstma-elnőköt bízta meg azzal, hogy mérlegeve egy ikxmoenifráiciiós rabbiét alakításának lehetőségét. Jovanovícs több po- !itikossal folytatott tárgyalás istám vissza adta a mandátumot és kájöleintette. hogy egy kon­cén trációs kormány alakítása lehetetlen. Teg­nap este a király Pribitoseyics közoktatásügyi minisztert fogadta hosszabb kihallgatáson. Válság előtt az orosz-angol konferencia London, május 8. A Manchester Guar- din az angol—orosz konferencia lassít mene­téről ir és megjegyzi, hogy a dolgok pilla­natnyi állása bizonyos kiábrándulást okoz. A kormány azonban bízik abban, hogy sikerül­ni fog leküzdeni a nehézségeket. Azonban mégis azt várják, hogy a konferencia döntő válsága két héten be­lül bekövetkezik. Az adósságok megállapításával foglal­kozó bizottság még mindig nem tudta a fantasztikus összeget praktikus számra re­dukálni. 100 csen-szl. Koronáin fizettek ma, május 8-án: Zűriekben 16.475 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 208300.— osztrák koronát BerllDben 12460000000000.— német márkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom