Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-01 / 99. (547.) szám

Csütörtök, május 1. $ El akarják tussolni a Luáikar - Driboy botrányt Prága, április 30. Jelentet ifik, hogy a PEV. prágai francia cég Lndikar nevű főnökét és Duboy nevű igazgatóját letartóztatták, akiknek érdeké­ben a prágai francia követ is interveniált. Az intervenció úgy látszik eredménnyel járt, • mert az ügy mára egészen más fordulatot vett, A helyzet — a Ceské Slovo szerint — ugyanis a következő: Az importált villany- mérőkről megállapították, hogy azokban ólomiemezek voltak. Ezekről azonban nem lehet azt állítani, hogy azzal a céllal helyez­ték őket a villanymérökbe. hogy azok súlyo­sabbak legyenek és hogy emiatt kevesebb vámot kefljjen fizetni. A kihallgatott szakértőik szerint a vilíanymérők óloml emezek nélkül is megfeleltek volna rendeltetésüknek. A leme­zek azonban mégsem voltak fölöslegesek és nem lehet állítani, hogy azokat célzatosan helyezték volna el. Eszerint nincsen szó bűn­tettről, hanem legfeljebb jövedéki kihágásról. 'A cég azt állítja, hogy nem minőén villa ny- mónőbem voltak ólomiemezek, amiért is meg kell állapítani az óíomlemezekkel fölszerel vifanymérők számát. A cég főnökét és" igaz­gatóját azért tartóztatták le, hogy ne tudják a vizsgálatot befolyásolni és hogy ne tudják eltüntetni a vifftanymérőket. ialkozik a Nemzeti Bank akciójával. A hely­zetet rendkívül kedvezőnek látja és azt írja, hogy az ország rövidesen érezni fogja a köl­csön áldásait. A lap meg van arról győződve, hogy az ország a legrövidebb időn belül a gazdasági és pénzügyi megszilárdulás útjára lép. Az uj lakásrendelet Ma jelent meg a népjóléti miniszter, ren­deleté, amely a május elsején fizetendő lak­béreket az 1914. évi bér aranyparitásának 11.75, az üzletbéreket pedig az aranyparitás 25.5 százalékában állapítja meg. Tizenhatezer magyar korona felel meg egy aranykoroná­nak. Káilay a koronáról Kájlay volt pénzügyminiszter a Reggeli Hírekben megjelent cikkében azt fejtegeti, hogy nem volna célszerű, ha a magyar valu­ta valamely állam pénzrendszeréhez igazod­nék és a latin érmeunió felé való orientálódás mellett foglalna állást. Káilay szerint a nép- szövetségi program végrehajtásának kezde­tén nem lehet a magyar valutát ugyanolyan értékmagasságban stabilizálni, mint az osz­trák péiizt. Az adórendszer kérdésénél meg­jegyzi, hogy elegendőnek tartja a fejenkinti 50 koronás adót és nem lehet az adózókat az államadósságok kamatszolgáltatásának érde­kében nagyobb adókkal megterhelni. Változatlan a budapesti nooimtószsztrájk Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- fectése.) A nyomdászsztrájk tovább tart és egyre jobban elmérgesedik. A kormány köz­vetítése eredménytelen volt és most az egy­mással barcbanálió felek között kísérlet sem történik a közeledésre. Hivatalos helyen megcáfolják azokat a híreket, mintha a nyomdászsztrájk kiszéle­sednék és mintha általános sztrájk fenye­getné az országot. Megállapítják azonban, hogy a helyzet feszült, amit azonban főkép­pen a lapok meg nem jelenésének lehet be­tudni. A Nemzeti Bank A Nemzeti Bank részvényeinek jegyzése az egész országban nagy érdeklődés mellett folyik. Valamennyi foglalkozási ághoz tarto­zó egyének tömegesen jegyzik a jól kamatozó részvényeket. Az eddigi jegyzések szám­arányát technikai okokból még nem le­hetett megállapítani. A községi jegyzők egye­sülete tegnap ülést tartott, amelyen követel­te, hogy a községeknek is tegyék lehetővé a részvényjegyzést. A részvényt lehet arany- rúddal jegyezni és egy kiló aranyat 3280 aranykoronának fogadnak el. A Neue Freie Presse nagy cikkben fog­Irockll mólos elsejei hadüzenete raacdonaldnah Trockij angol szövetséggel fel tudná fordítani a világtörténelmet „ Moszkva, április 30. Trockij, a moszkvai szovjet ünepi ülésén a május elsejének jelentőségéről beszélt. Ki­jelentette, hogy a május elsejei ünnepségek­nél alapvető jelszó gyanánt szerepelt a nyolc órai munkaidő, a nemzetközi szoüdarizmus és a miíitarizsnus elleni küzdelem. Jelenleg Eu­rópában a nyolc órai munkanapból majdnem sémim: sem maradt. Az egyetlen állam, amelyben a nyolcórai munkaidő meg van va­lósítva, a szovjetköztársaságok szövetsége. A népek testvériesülésének jelszavából szin­tén csak nagyon kevés maradt fenn. Csak a szovjetköztársaságok folytatnak oly pllftikát, amely a népek testvéri együttérzését kíván­ja. Franciaországban, Lengyelországban és Romániában a ni ili tar izmus uralkodik. UtTí különösen a japán militaristákra, akik ismét kijelentették, hogy a Csendes-Óceán partján lakó orosz nép az állami függetlenség után törekszik és Japántól kér segítséget. Nagyon jól tudjuk, — mondotta Trocikj — hogy ez Divatos drágakövek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — Budapest, április 30­A romantika százszinü szivárványa fel­hősük: az éksizerbo'l'tok halk előkelősége kö­rül, aiz elzárkózottság és megközehthete&n- ség exkluzív varázsa, mely már távolról hat, snánt az exctiküs méreg és olyan vonzó tud 3enni, mirt mÁndten, ami elérhetetlen... A seiymesiogásíi, jószagu bőrből formázott, finomművű kis tokok, étiri-ék és kazetták miudíniegannyi külön, lezárt virágai cgy-egy drágakőcscdáirak, mely étit, a bágyad tsz inü bárány párnázatok hűvös izoláltságában is folytatni látszik a maga légies és gyökértelen életét. Ki tudja csak egynek is pontosain a meséjét; muftiját, odisszeáját. míg távoli em­bersorsok halálos útvesztőjén át legalább ideiglenesen révbe tálát1? Honnan jönnek és miből lesznek az emberiségnek ezek a kincsei, M—MSafl* *BI» ‘Ül 'fílti; vetéssel gondoltak azokra, akik lenn marad­tak. Nevették őket, csuíondárosan. Mintha nem is lett volna párja egyik se, egyiknek se. Azalatt pedig Kigyós Béla és Törék Lenke ott ültek lenn a pádon, ök hallgattak. Csak a patak locsogott előttük és tovább sietett. A fákon mókusok kergetőzíek. A gá­lyák között madarak röpdösíek. — Milyen jó itt! — szólt a leány. Csönd van. — Igen, csönd, — bólintott a fiú. — A yölgy mindig is kedvesebb. Szelíd. Nyugal­mas. Azt hiszem, a boldogság is lenn lakik a völgyben, nem odafönn. Itt béke van. Amott vihar. £s Emmi mégis mindig oda vágyik. A messzilátó kell neki. Nekem a völgy. A leány elmélázott. — Többet ér a kandalló, mint a Vezúv. A szemük nyájasan mosolygott össze. Kigyós fitymálva mutatott föl a messzilá­tóra. — Hát érdemes azért törnie magát az embernek? Hogy épp ott legyen! Csak ép­pen azért!... * Hazafelé már megfordítva mentek, mint ahogy jöttek. Törék Lenke Kigyós Bélával és Halápy Emmi Lágody Ferivel. Most is suttogtak mindanégyen. A huszonöt lépés tá­volságot most is pontosan betartották. Sőt Lenke és Kigyós néha meg-megállott, mintha a völgy és a hegy, a lenn és a fönn teóriá­ját tovább fűzné és szidná a messzilátót. Olyankor' viszont Emmi és Lágody előre siettek. Valójában már alkalmatlanok vol­tak egymásra nézve. A nyaralók közelében észrevétlenül el is váltak; már nem tudták, ki merre jár. Emmi a nagynénje, özvegy Halápy Ge­deonná vendége volt. Szelesen rontott be a kapun. Az arca égett és a szeme ragyogott. Még a füle is piros volt; tele azzal, amit belésuttogott Lágody Feri, meg — a messzi­látó. özvegy Halápy Gedeonná elébe sie­tett. Meglepődött. Értelmetlenül nézte őket. Nem Lágodyt várta, Kigyós Bélát. — Mi történt? — kérdezte és összefonta a karját. Emmi megcirógatta az özvegy ráncos arcát. — Na, ne csodálkozzál, tántikám! Sem­mise történt. Csak annyi, hogy elmentem, mint a Kigyós menyasszonya .. És ... — Te, Emmi! Mit fecsegsz te itt össze­vissza? — No, igen, — szólt határozott hang­súllyal a leány és fölvetette a fejét. — Az­tán visszajöttem a vőlegényemmel, Lágody Ferivel. — Lágody? — Persze, Lágody. A messzilátónál vol­tunk. — És Lenke?... Kigyós?... A leány vállat vont. — Nem tudom. Nem is érdekel. Talán ők is megértették egymást. De mi közöttünk és Ő közöttük ott áll a — messzilátó, tán- tikám. Büszkén, majdnem gőgösen és elbizako­dottan biggyesztette föl formás kis piros száját. És Halápy tánti csak csóválgatía őszülő fejét. Ezek a mai lányok! Nem ér­tette a dolgot. A verandáról a messzilátó fe­lé bámult, számon kérve a kis húga szerel­mes fordulását. A hegyoldalról a messzilátó közömbösen, hidegen, méltóságosan tekin­tett alá. De a vö'gyből előkanyargó utón Tö­rék Lenke és Kigyós Béla kart karba öltve sétálgatott. Néha bizalmasan egymáshoz si­multak és összemosolyogtak s szeliden föl­nevettek a pöffeszkedő messzilátóra. díszei, — átkai? Fény törő, sírnia lapjaikon mi tükröződik, sokszögű csiszolt felületükhöz mi minden tapad s láiíhatiatiiaanüí él szintié to­vábbra is bennük, hány emberi tragédia és élet, a becsületnek egy-ogy végső foszlánya, mennyi kin és könny, verejték és vér s nm- cscda kiifogyhatatlac,' rejtelmes őshataloimból orozzák a szinte mágikus erőt, hogy mindeze­ket túlragyogva, örök bálványai tudnak ma­radni minden Idők népének? A drágakő hatalma Még alig szilárdult a fold izzón forgó • kérge s vajúdó őskáosza mélyén finom, kris­tályosodó parányaik már ott rejlettek, a mai krétahegyeik milliárdnyi elemie még a tenger­part fövényén nyüzsgőit, aiz emberkéz kultú­rája még csupa tétova forrnak ere sgél és volt s primitív csiszolyanyaik már ott ékeskednek öskelta bálványok naiv kőszobrain, szikrázó áradatukba merítve később az őskor egész tékozló mesevilágát! Még titok volt a fizika és mechnika ezernyi csodája, a technika vég­telen skálája, az elektromosság, mágneses­ség és a gőz — s a drágakő uralnia már vér- reil és arannyal megpecsételt zsarnoksága volt a kmesszomjas Földnek, megdönthetetlen és végleges, mint a kát legősibb hatalomé: a tü­ze és vízé . . . Egynémelyiküknek egyenesen isteni ha­talmat tulajdoni tarnak, földöntúli erőt minden­féle babonák, rontások és igézetek ellen. Hi­szik, hogy óvni, védeni, veszedelembe dön­teni tudnak, sőt egyenesen befolyásolni vise­lőjük hangulatát: a bérül szerencsétlenséget hoz, a korall gazdagságot s a verbéna-esszen­ciába áztatott galambvénszin rubin csalhatat­lan talizmán minden szerelmi hűtlenség ellen. Perzsiából való hauiviaskék türkizek, mélysötét ázsiai zafirok, rozsálló baktrániai nemes opálok, tavaszi fűzőid smaragdok szi- várványlása fényű be a százféle antik .rítu­sok súlyos és tömör pompáját, istenszobrok, oltárok szentélyét, trónok magasságát, krip­taboltok mélységét, bágyadt ibolyaametiszek, bőrszínű topázok, macskaszemü hyacintu­sok, crytophrasok keverednek egybe, — az eisülyedt Atíanltis, Opbir és Tharsis napkeleti révének egész legendás gazdagsága, — tul- tönröttségig menő pazarlásukkal elsősorban is a nőket ragyogva be te tő tői-talpig... Az asszony és az ékszer Ilyen módon valami öntudatalatti ataviz- i mis sál volna talán megmagyarázható és menthető a nő cxaltált drágakőimádata is, a liajiamok nem változnak s a motívumok mindvégig ugyanazok, az ősasszony színes kvarofüzérétől elkezdve az asszír-bab kon és óegyiptomi királynők skarabeusdiszes három­szögletű gyémánt tiaráján, a cin que centó gyöngy tobzódásán keresztül a mai zsurdáma platinafoglalatú brihiárs dáadémiéig. Az egy­re fémininebb, dekadens férfidivat már annyi mindent elvett a nőktől, színek, forrnák és anyagok rramdeu változatában, a drágakövek kultusza azonban egyre jobban asszonyt ki­váltsággá specializálódik. A fér®ékszernek mindig van vaílamá reális rendeltetése, valami logikus haszna, szükséges, tehát nem számit, elvonatkoztatott, önmagának és önmagáért való, meddő szépségével. Tart pornr fart varázsával, nem játnul hozzá az életformák tö- kéletesitésébez, a fogalomnak wiidei értelmé­ben tehát nem is lehet szép. Az asszony éke­sítő csecsebecsék lég nagyobb része minden különösebb rendeltetés és cél anélkül való, leszámítva persze a legideálisabb, sőt egye­düli célt: a női szépségnek mindeneken felül való karagyogtatásá t, ami az asszony és drá­gakő között tulajdonképpen egy hallgatóla­gos, kölcsönös megegyezés, mióta csak fel­fedezték egymást. A hedonista Doriar Gray még jobban el tudta mélyíteni ezt a rafinált varázst, az ékszereknek ezt az önmagukért való, szinte érzéki szépségét; íoglaliafliam drágakövek egész kincseshalma-zát őrizte egy céd'rus- lédi'ka mélyén s parázsló fénytörésüket órá­kig játszatta színes selyemrernyők reflexében, miig hűvös kristály testükkel izzani látszottak s szinte lobot vetni a gérnai brokátteritők ■virágos bíborán. Ha igaza van Wildérnek, bogi'' minden művészet haszon nélkül való, úgy a haszon nélkül való Szépség a legteljesebb művészet. Divatos drágakövek A váci-utcai ékszerüzlet, ahová beme­gyünk kicsit érdeklődni, fehér brokát és fe- ket-eiakk mterie űrjének fetompitott finomsá­gával, maga is olyan, mint egy ékszerdoboz s az ezeregyéjszakabelíi Aladin csodalámpása a földalatti barlangban bizonyára nem vrlági- tott kevésfobé impozáns kincsekre az itt fd- lialmozottakná]. A tuüajnonos, egy zsakettcs, aranyevikkeres, diisztimgvált ö:reg ur, meghitt közvetlenségben éldegél1 itt arisztokratikus portékáival s olyan eMgyuló szeretettel be­szél róluk, mint egy bibliofil1 kedvenc köny­veiről. — Most kizárólag gyöngy és briliáns dominálja az ékszerpiacot, fényes-fekete onyx vagy szil"te feketen-kék kashrnirzafír kombi­nációval, — magyarázza — tehát a fehér-fe­kete összeállítás, a színes kövek letűntek, az indiai s kolumbiai smaragd kivételével, de ez viszont a1 legnagyobb raritás s karátja öt­hatezer franknál kezdődik. A legnagyobb a forgalom gyöngyben; a párisi gyöngypiac nieim győzi a keresletet, a ceyloni gyöngy­halászat nem ütött be a legfényesebben s im- poirtális nehézségekkel is küzdünk. Ma már oly tökéletes a gyöngyipar, hogy az egyes szemek átformálásától sem riad vissza s .az egyenlőtlen, úgynevezett barokkgyöngyök- ntek szabályos gömbölyüséget tud adni, csi­szolja, faragja, sőt valósággal lehámozza a kényes drágaságot, ha a fakó kéreg alatt szindusabb, selymesebb fényű mészréteg Ígér­kezik; a csehországi Idairban úgyszólván! mindenkinek ez a mestersége. A mexikói öböl úgynevezett „édesvízi44 gyöngyei is alapos preparálásra szorulnak, az eljárás körülbelül ugyanaz velük, mint a közismert Tecla-imitációknál, amelyek tej­üveg, mész és viaszmasszájuknak még súly­ban is nagyjából egyező tökéletességével szinte megközelítik az eredetiek szépségét. Semenov akciója, t bemen ov tábor nők, aki annak idején a bajkáloníuii kozákok pa­rancsnoka volt, jelenleg Japánban tartózko­dik.) A s z ov j e t köz tár saság ok szövetségének tehát álandóan őrt kell állania. Európában uj éra következett el Az európai és amerikai burzsoázia a szociáldemokráciára alapozza a maga játékát. Látjuk, hogy a Macdonald-kormány mennyire fél a bur­zsoáziától, Ha az angol inunkáskormány- nak bátorsága ienn% akkor oly szerződést kötne velünk, mely felborítaná az egész világtörténelmei. Az orosz munkásság összeköttetése az angol mnukásággal a béke alapját alkothatná. Macdonald legutóbb ezt mondotta: Moszkva ellen harcoltunk és győztünk. Ez nem helyes. Macdonald nem győzheti le a nagy Lenin által fölépített vörös Moszkvák Az az em­ber még nem született meg, aki győzhetne a %örös Moszkva fölött. Miudsky cirkuszaj | Jnvalidovsia — Zswalidus tér — SnvaUiSetiplatz. i| furápo; atzaftciös nézőiére, — .Hfáimcis- ■ ö&szetéű&fii sálba as összes fk&zzáitart&zö mettéfk- H ftelBfisééefofcei 10.000 néző OcfoO^Uásúra Siérgpes. I Minden szerdán, szombaton és vasárnap, valamint ünnepnapokon két íj nagy ünnepi előadás. Délutáni 4 órai és este 8 órai kezdettel. Az I esti előadás végeztével Prága város minden irányának megfeleiöleg I közúti villamos vasút áll a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Ll II eleíánl, 20 leve, 70 Iskolázott iajló, egQ Óriási víziló, ■ H 20 oroszlán, 20 tigris, 50 máfom, jegesmedvék, zebrák slb. g I JHinden előadás IO® I aBBBBBUSBBBBBBttaiSBBffiESHaBBBBBBHBBHBBBKjSaiaiBSHBBnHBBBSaB&iSilsaiiaEgBBaB ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom