Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-28 / 120. (568.) szám

Szerda, május 28­lelhetett szavazna és a szavazást a napirend Végére kellett elhalasztani. Az ülést Soutkuip aleinök negyed 6 óraikor nyitotta meg. Napi­renden szerepelt a cseh-sziovák—norvég ke- treskedekra szerződés ratifikálásáról, a jöve­déki kihágások fölJiel eotöi juta,Ima zásának el­törléséről és az 1920. évi zárszámadásról szóló javaslatok. Az első (két javaslathoz senki sem szólt hozzá. La.pzáráskor a zár­számadási javaslat előadója beszél. A plenáris ülés előtt klub elnöki és el­nöki értekezlet volt Ez utóbbin Donát sze­nátusi elnök bejelentette, hogy a szenátus holnap és pénteken, tart ülést, miikor is tető alá hozzák a saátómov ellát, az összeférhetet­lenségi javaslatot és megszavazzák a válasz­tási bíróságok hatáskörének kibővítéséről szóló törvényt. A Földbirtokhfvatal reformja is — poli­tikum. A koalíció politikai választmánya még ezen a héten foglalkozni fog az állami Föld­birtokhivatal reorganizálásának kérdésével. Ez azt jelenti, hogy a koalíciónak a reorga­nizálás rendezésére kiküldött külön bizottsá­gában a koalíciós pártok képviselői nem tud­nak megegyezni, úgy, hogy a koalició leg­főbb politikai fóruma fog ezzel az üggyel foglalkozni és politikai diktátummal fogja rendezni" ezt a gazdasági kérdést. A Föld­birtokhivatal átszervezésének ügye tehát fon­tos politikai kérdéssé nőtte ki magát, amely­nek rendezésénél nem tárgyi, hanem politikai momentumok lesznek döntők. Hir szerint a Földbirtokhivatal átszervezése személyi vál­tozásokat is fog maga után vonni. A többi között, hir szerint, Laube képviselő, aki a cseh nemzeti szocialista pártot reprezentálja a Földbirtokhivatalban, távozik és helyére a pártnak az országos közigazgatási bizott­ságban helyet foglaló megbízottja, Frabsa képviselő kerül. j _(A felekezeti és a községek által fön­ta rtott iskolák tanerőinek államsegélye.) Az Sskolaügyi miniszter ma nyújtotta be a kép- yiselőháznak a felekezeti és községi iskolák tanerőinek 1924—25—26. években egy-egy Ízben kiutalandó államsegélyről szóló javas­latát. Erre az államsegélyre a nyugdíjasok­nak és özvegyeknek is igényük van, ha il­letményeiket egyébként az országos tanügyi nyugdíjalapból élvezik. Az egyszeri évi ál­lamsegély összegének maximuma a nyugdí­jasoknál 2800, az özvegyeknél 1400, a nevel­tetési járulékot élvező gyermekek után fe­jenként 280, a kegydijasoknál pedig 280 ko­ronát tehet ki. Az államsegélyből le lehet yonni azokat a* összegeket, amelyeket ^ a nyugdijat élvezők 1918 október 28-ika előtt kaptak a magyar kormánytól különféle se­gélyek cimén és amely összeg kifizetését a cseh-szlovák kormány részéről nem hagyták jóvá. _(riodzsa visszatért.) ríodzsa Milán dr. fö l dm ive lésttgy i miniszter tegnap váratlanul visszatért Prágába és átvette a földhiitvelés- •ügyi minisztérium vezetését. Ez a körülmény azonban egyáltalában nem változtatott azo­kon a híreken, amelyek szerint Hodzsa a bu- kóíélben lévő kormánynak legbukottabb 'tagja. ü német néppárt torpedózta meg Mara kormányát Berlin, május 27. A német politikai események úgy követ­keztek be, mint azt tegnapi jelentésemben előrevetítettem. Ma összeül a német birodal­mi gyűlés és nincs német kormány. Marx kormánya ez éjszaka lemondott. A lemondás közvetlen okát a német nemzetiek ama ha­tározata alkotta, mely szerint a német nem­zeti párt ragaszkodik hozzá, hogy kormányt alakítson s nem akar programról tárgyalni, de ragaszkodik a birodalmi kancellári pozí­cióhoz. Kijelentették a német nemzetiek, hogy a szakértői jelentésekkel kapcsolatosan az ismert feltételeiket fentartják. Amint a német nemzeti pártnak határozata a közép­pártokhoz került, összeültek a középpártok vezetői s a tanácskozáson a demokraták és a centrum ama véleményüket nyilvánították, hogy a német nemzetiekkel a tanácskozások teljesen megszakadtak, mgi a német néppárt úgy vélte, hogy a további tanácskozásokra megvan a lehetőség. Mindahárom középpárt véleménye megegyezett abban, hogy Marx kormányának le kell mondania és a birodal­mi elnöknek a kabinetalakitásra vonatkozó intézkedéseket meg kell tennie. A ma reggeli berlini lapok természetszerűen bőven foglal­koznak az éjszakai eseményekkel. A cent­rum lapja, a Qermania a német néppártot hi­báztatja, amehi’ ragaszkodott ahhoz, hogy a birodalmi kancellár nyújtsa be a kormány lemondását s ezt az eljárást elsietettnek mi­nősiti. A lap szerint a válság megoldása nem következik be ha­marosan. A Berliner Tagblatt úgy véli, hogy a krízist csak a régi kabinet újabb megbízatá­sával lehet elintézni. A Vossisehe Zeitung kijelenti, hogy a német néppárt elhamarko­dottan torpedózta meg Marx kormányát és ezzel szolgálatot tett a német nemzetieknek. A német nemzeti Lokalanzeiger szerint Marx lemondása után csak a német nemzeti pártot lehet megbízni a kormányalakítással. A lap szerint a német nemzetiek Tirpitzet fogják előtérbe állítani és bekövetkezik az, aminek már régen be kellett volna következnie: Németországnak nem formulákra, de ve­zető egyéniségekre van szüksége. A par­lamentarizmusnak nem lehet az az értel­me, hogy a kormányalakítást külpolitikai formulák alapjára helyezzék. A nemzeti szocialista szabadságpárt, vagyis a fajvédők pártja tegnap ülést tartott és elhatározta, hogy követelni fogja a biro­dalmi elnök újraválasztását. Ezenkívül szám­talan határozatot fogadtak el, amelyek a köztársaság védelmével összefüggő törvény megszüntetésére és bizonyos Ítéletek felül­vizsgálására vonatkoznak. A birodalmi elnök ma délelőtt fogadta Loébe birodalmi gyűlési elnököt és ezután az egyes pár­tok vezetőit, akikkel a kormányalakításról tár­gyalt A birodalmi gyűlés mai ülése formalitások­kal telik el. 1 magyar tornáin rövidesen i noicsoi m Készül az aranymérleg — Elsimultak a keresztény gazdasági pártban az ellentétek — Sándor Pál a vámtarifa ellen Budapest, május 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefon-jelen­tése.) A keresztény gazdasági párt tegnapi esti értekezletén sikerült eHimánálni azokat az ellentéteket, amelyek Wolffék és Zichy ék között a miniszterelnök hódmeyővásárhelyi beszéde óta fönnállottak. A tegnapi értekezlet után valószínűnek íátiszik, hogy párfcszaka- dáisra nem került a sor és Wlolífék továbbra is a kormányt támogató blokk soraiba ma­radnak. Ezzel kapcsolatban a fővárosi poli­tika terén fölmerült ellentéteket is el fogják simítani. A poltikai élet egyébként a szanálási ak­ció újabb fázisait kíséri figyelemmel. A pénz- ügyminisztériuimban Búd János vezetése alatt konferencia kezdődött, amelyen az uj és végleges vámtörvény szövegét állapítot­ták meg. A tanácskozásba belevonták az ér­dektestületek kétpjviselőit is. Nagy figyelemmel kisérik azt a párisi je­lentést is, amely Teleszky János volt pénz­ügyminiszter útjáról számol be. Teleszky, mint ismeretes, a kormány megbízásából Párisban és Londonban tárgyalt a kölcsön elhelyezéséről. Teleszky most Rómába utazott és vele együtt ment a népszövet­ség megbízottja is, hogy tájékozódjanak a helyzetről. Teleszky Rómából vissza fog ■érni Budapestre és csak ezután dönt a kormány a népszövetséggel egyetértésben arról, hogy egészben, vagy fele részében vegye föl a kölcsönt, vagy pedig csak a szükségletnek megfelelő előleget vegye föl. Természetesen a kölcsön fölvételére meg fogják várni a legalkalmasabb időt. ==: Cipői = CSAK NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 A szanálással kapcsolatban napirendre került az aranyimérleg kérdése is. Az erre vonatkozó tervet Kállay Tibor a pénzügymi­niszter megbízásából már el is készítette. A nemzetgyűlésen tovább folytatták a vámtarifa javaslat vitáját. A mai ülésnek egyetlen érdekesebb szónoka volt: S án d 0 r Pál, aki nagy beszédben fordult a javaslat ellen. A javaslat szerinte olyan vámrend­szert statuál, amely egyáltalában nem alkal­mas arra, hogy normális viszonyt teremt­sünk azokkal az államokkal, amelyekkel há­borús viszonyban állottunk. A javasai egy zseniális ember fixa ideája, de csak egyesek érdekeit védi. Búd győri képviselőjelölt Ma délelőtt a győri polgárok küldöttség­gel keresték föl Búd János volt közélelme­zési minisztert és fölajánlották neki a győri kerület jelöltségét. Búd kijelentette, hogy az egységes polgári front kiépítése érdekében elfogadja a jelölést. A szovjet a német proletár- forradalmat sürgeti Berlin, május 27. (Saját tudósitónktól.) A Lokal-Anzeiger ma egy igen érdekes titkos okmányt közöl, Sinovjev orosz népbiztos ma­gánlevelét a berlini orosz követség első taná­csosához. Ez a levél tartalmazza a kommu­nista agltációra vonatkozó uj irányelveket és a követendő taktika módozatait. Föltétlenül szükségesnek tartja a németországi proletár- forradalom meggyorsítását s mindent elő kell készíteni arra, hogy a német proletáriáíus aktiv beavatkozhassak. Franciaorszagnak közvetlenül kell tárgyalnia Németországgal Páris, május 27. De Monzie szenátor, akit úgy emlegetnek, mint a következő francia kormány pénzügyminiszterét, Lót de-parte- mentben beszédet mondott s kijelentette, hogy Franciaország sem követeléseit nem engedheti el, sem eddigi barátaival nem sza­kíthat. A szenátor szerint Franciaországnak és Németországnak közvetlenül kell tárgyal- niok. A tárgyalásnak gyorsan kell történnie. Az uj francia kormány első kötelessége a francia pénzügyek stabilizálása. A katonai terheket le kell szállítani a tizenkéthónapos szolgálati idő bevezetésével. Követelte Oroszország elismerését. — (Meghosszabbítják a munkanélküli se­gélyről szóló törvényt.) A kormány ma ter­jesztette a képviselőház elé a munkanélküli segélyről szóló törvény érvényének meg­hosszabbítására vonatkozó javaslatát. E ja­vaslat a kormánynak nyolcvanmillió korona póthitelt engedélyez a munkanélküli segély további fizetésére. T árcaro vaíimk: Csütörtök: SEGESDY LÁSZLÓ: Szobor (vers). — PAKOTS JÓZSEF: Vízió. Szombat: SZILÁRD JÁNOS: Csirikla tancol. Vasárnap: FALU TAMÁS: Ablak mögül (vers). — ZILAHY LAJOS: Az ősember. Valakikeresés *— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Schalkház Sára. Elindult. Elindult, mert már nagyon keményen vagdosták fejéhez: eredj! De hová? Hová? Kihez? Csak úgy: eredj! Eredj? liát ment. Kezével szeméhez nyúlt és szeméből va­lami hosszan lógó nedv csörgött. Szivetáját tapogatta és szive őrülten ka­lapálta mellét. Verekedni még nem tudott, hát gyomra mindjobban és jobban kottyantotta az üres­séget. Éhes lett. Éhes volt. Szeméhez nyúlt és az már szárazon per­zselt, szivetáját tapogatta és az már meg- megállón dobogott. Akkor megpróbált verekedni. Hó! hisz nem oly nehéz! Két karja jól bírta. Hatalmas, ropogó iz­mok lendítették testét. Hatalmas, ropogó iz­mok csapkodtak jobbra-balra, szcrtc-széjjel. Nem fáradt el. Valaki kemény ököllel öklözte mellette az asztalt, hogy az asztal fájdalmas vonyi- tása mérgesen kaparta fülét és idegesen pat­togott melle. Hát diihödten ütötte le a kemény, öklöző öklöt. És ismét tovább. Előtte egy kettétör hm el 1 i i csörtetett las­sú vánszorgássnl. Egyszer megállt. Nehéz, fekete hörgést sípolt. Akkor türelmetlenül hátbavágta a ketté- törtmellüt. Annak melléből elnyujtottan fütyült a hántás. És száján habosán vergődött a véres hörgés. Kemény izmokkal lökte félre és az jajo- san habosvérii szájára esett. Elnyúlt. Aztán szembekerült egy ugyanoly erős­sel. Verekedtek. Kemény tenyérrel csapdos- ták egymást. Az ugyanoly erő-s már nem bírta, hát könyörgött: — Elég!... Ne bánts! •.. Anyám van, feleségem és négy gyerekem!... De ő csak bánamis ón esen hahó tázott és mUtörödöntösen felrúgta. És megint tovább. Újult öklözéssel, ujult gyötrelemmel. Aztán egyedül maradt. Nem volt már kit öklöznie, nem volt már kit felrúgnia. Egyedül, leverhetetlentll állott. Hatalmas diadal emelgette mellét. Szeméhez nyúlt és szeméből nem lógott hosszan csurgó nedv és nem perzselt szára-1 zon, Szivetáját tapogatta és szive nem ka­lapálta őrülten mellét és nem akadozott meg- megállón. Egyedül állott. Egyedül ment. Egyedül. Egyedül. Egyedül. Ez az egyedüilség hirtelen csapott rá hi­deget. Körülnézett. Sehol senki. Lobogó szeme lobogva keresett valakit. És nem talált senkit. Jaj, jaj, de rossz egyedül! Valaki! Valaki! Valaki kéne! Szája hosszakat üvöltött az egyedülség- be: — Valaki! Valaki! Hol vagy te valaki! Valaki kéne! Hallod, te valaki: jöjj! Jöjj! Egyedül vagyok! De nem válaszolt senki és nem jött senki. Aztán megindult. Keresni valakit. Rohanva rohant. Fáradhatatlan szeme fáradhatatlanul keresett. Sokat rohant előre. Előbb csak előre verekedett, most előre­rohant, előrekeresett. Aztán hirtelen megállt. És visszanézett. Ott, messze, mögötte látta a tömeget. Verekedtek. Fülébe szakadozott zugásuk egy-egy eltört akkordja. Azt gondolta: vissza kéne menni, ott a tömegben kéne keresni valakit. De mégsem! Nem! Csak vissza nem! Előre! Uj előrével még előbbre! Csak ment. A nagy hegyhez ért Ott megállt. És nagyot sóhajtva, tel­in dúlt. Ment felfelé a hegyen. A hegyre! A nap hátára a'kaszkodott és arcára ló­gatta meleg lábát. És ő ment felfelé, hátán cipelte a napot és a cipelés forrósága homlokáról szaladt lefelé. Szája feltátogva hozott és nyelve ki-ki­esett néha száján. A hegytetőn! Magasan állott. Állott. Sokáig. Lobogva nézett. Szerte­szét. Köröskörül. Sok mindent látott. Nem a vidéket maga körül. Az utat, melyen jött. És a kemény, öklöző öklöt, melyet dü- liödten leütött És a kettétört-mellűt, akit véreshabu szájára lökött. És az ugyanoly erőset, aki kegyelmet kérve, nem kapott kegyelmet. És másokat, sokakat, akiket szintúgy le­ütött! Rémületre torzult szája. — Rossz vagy! Rossz vagy! — dobolta rémületre ijedt szive. — Azok voltak rosszak! — dadogta görcsösen kapaszkodva mások rosszaságába szája. —Rossz vagy! Rossz vagy! — Azok voltak rosszak! De szája nem győzte, szive hatalmasabb volt. őrülten préselte, csikorgatta mellét a hatalmasabb szív;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom