Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-25 / 118. (566.) szám

Vasárnap, május 25. 5RÍ lova: Székelyvér, amely már hetek óta, amióta köztudomású lett, hogy eljön Prágába, reás favo­rtja a versenynek. Tavalyelőtt a magyar tenyésztést Horváth Ákos lovat Szeged képv's-e'te, amely Nagy Gézá­val a nyeregben könnyen vitte diadalra a magyar színeket. Tavaly a magyar tenyésztés nem volt képvi­selve a cseh-szlovák Derbyben s így a téli favo­rit: Wallada, mint elhanyagolt outsider, győzött Bursoherl II. és Pontmard ellen. Az idén a következő telivérek várhatók a starthoz: Great Hope, 57, lov. Pintér Székelyvór, 57, lov. Pretzner Sweet Meart, 57, lov. Guttmann J. Cleoparta, 55lé, lov. Kertész Brisaut. 55lé, lov. Stolz Dér Mohr, 57, lov. Mii’ler Licinius, 57, lov. Rojik Simplicius, 57. lov. ? Bmnmerín, 55%, lov. ? Furulyás, 57, lov. Guttmann E. Bytliumia, 55lé, lov. Holoubek. Székelyvér az idén több versenyben kiválóan szerepelt. Részt vett a bécsi Trial-Stakesben, amelyben, mint a verseny favoritja — a versenyt Altér Drahrer könnyen nyerte — a negyedik he­lyen végzett. Majd a budapesti Milleniumi-dijban futott, ahol a két legjobb négyéves: Ascanio és Rícsay mögött, jó harmadik lett, maga mögött hagyván legjobb, kortársait. E jó szereplése alapján határozta e! istállója a cseh-szlovák Derbyben való indítását. Székelyvér, amelyet a jelenleg legjobb ma­gyar zsoké: Pretzner lovagol, „bar aeddent", a De.rbyt el sem vesztheti. A cseh-szlovák háromévesek közül kétségen kívül a Kary-istálló Sweeí Heart-ját illeti meg a második esély7. Utolsó rossz futásától el kell te­kintenünk, egyrészt azért, mert jóval többet tud, mint amit e versenyben mutatott, másrészt pedig azért, mert lovasa nem támogatta kellő eréllyel. Bizunk benne, hogy a holnapi nagy díjban a leg­jobb oldaláról fog mutatkozni. A harmadik esély a Majestic-istálló Liciniusáé, amely rendkívül rohamosan és nagyot javult, to­vábbi javulása esetében keresztülhúzhat minden számítást. Legutolsó három győzelme nagyon im­ponáló volt és ha a távot végig állja, 5 lesz a legveszedelmesebb ellenfele Székelyvérnek. A futásban még résztvevő lovak közül föl- emliíésre méltók: Dér Mohr, Great Hope, Cleo- patra és Furulyás, amelyek a jobb hendikep kiasz- szisba tartoznak és amelyektől io szereplést vá­runk, de bármelyiknek győzelmét kizártnak tartjuk. A verseny többi résztvevője csak statiszta­szerepre vau hivatva. Véleményünk szerint Székely vér győzelme a legvalószínűbb, inig a helyekért Sweet Heart és Licinius fognak küzdeni. L. F. A kassal kerület igazgatótanácsa hétfőn este veszi revízió alá a KSC—Vasas-SC meccsének ügyét. Több fontos és kényes kérdés vár igazsá­gos revízióra, hogy a béke sülyedő hajója partot érhessen, mielőtt a hullámok összecsapnának felette. ,, Nemzetközi teimiszverseuy Pöstyénhen. Mint illetékes helyről értesülünk, az idei nemzetközi tenniszverssnyt Szlovcnszkó bajnokságáért és a pöstyéni vándorserlegért, valamint a többi értékes díjért ismét Pö'styénben fogják augusztus 18 és 25.-c között megtartani. A vándorserleget tavaly Kozeluh, az ismert bajnok nyerte meg, aki azt az idén védeni fogja. A vasárnapi kassai mérkőzések. A bajnokság tavaszi fordulójában a KSC és K Törekvés vezet. A helyzet tisztázásához ez az utolsó előtti vasár­nap lényegesen hozzájárulhat, mert a KSC kitűnő formában levő csapata ezúttal a Húsos SC erős • fizikumú együttesével kerül össze. A hasonlókép­pen munkáscsapattal találkozó K Törekvés a Pr. Törekvéssel szemben valószínűen megszerzi két pontját. A harmadik érdekes meccs az ETVE és Vasas SC találkozása lesz. A KAC szabadnapos s így a listán való lemaradása szomorú ómen az egykor hírneves és verhetetlen „bajnokcsapatnak14. A kassai kerület a KSC-t eí akaria ütni a baj­nokságtól. Kassai tudós'tónk jelenti: Emlékezetes a mintegy három héttel ezelőtt lejátszott KSC—Va­sas SC bajnoki mérkőzése, amelynek során a mécs­esét vezető Nagy B. (KAC) biró egy Vasas half által elkövetett hands miatt a KSC javára 11-est ítélt, mire a Vasas a II. félidő elején levonult a pályáról. A KSC a 11-est góllá értékesítette s a legrosszabb esetben várta a hátralévő II. félidő utánjátszásának elrendelését, helyesebben a szabá­lyok pontos betartása mellett 2 pontnak 3:0 gól­aránnyal az ő javára való írását. A kerületi bi­zottság először azt a baklövést követte el, hogy a biróbizottsághoz való átírás, a netáni bírói téve­dés birótcstületi kivizsgálása nélkül az egész meccset egyszerűen a saját, hatáskörében meg­semmisítette cs már szombaton kirendelte a két csapatot a mérkőzés megismétlésére. A kerületi előadó önmagát delegálta a mérkőzés vezetésére s sikerült úgy referálnia az ügyet a három héttel később összeülő s immár biróbizottsági kivizsgálás és döntés után ítélkező kerületi bizottság előtt, hogy az az objektív sportkörök egyenes megbot­ránkozására, a KSC-t marasztalta el és jogos győ­zelmétől megfosztotta. A dologban az a legkíno­sabb, hogy időközben a biróbizottság megejtette a kérdéses „bírói tévedés41 dolgában a maga vizsgá­latát és a már-már fölborulással fenyegető sport- helyzet megmentése kedvéért a birótestületi el­nökség békés deklarációt tett a szövetséggel való harmonikus együfcmüködés érdekében. Ez a szö­vetségi határozat egyszerre mindent lerontott. A birótestület jogosan érzi magát és érd-ekeit sértve, a KSC s vele együtt más klub is, a legélesebb oppozicióba fog, aminek vége ismét a kassai szö­vetségi élet vége lehet! | liüicr lesiférei | p harangöntődéje, ép illet- ^ ÍÖ és műlakatosműhelye j§ MolöavskáoKr.28. bike-Im SzeP8i-kö?üi 20. q 15 lg jgj Harangjai A tartósság tekin­továbbá vasha- Öj fű rang állványokat a i ÍJ S " mindennemű M II épület és müla­S Több arany és | ezüst éremmel i E5 ki átüntetve! C’nH*aear^®®a*al*^ & ’ 9 .wc >résziét (itcBtltH — Mi ez — szerelem? Mi­helyt fölveti önmagában a kérdést és nem tudja önkényt rámondani, hogy: nem, ak­kor igen. A szimptómák, amiket megirt, szintén arra vallanak, hogy, a szerelem mikroszkópján tekintve, a baj konstatálható. „Úgy érzem néha, amikor nem látom őt, hogy semmim sincs az életben, úgy érzem, hogy olyankor, amikor határoznom kell valamiben és nem kérdezhetem meg tőle, akaratnélküli bábu vagyok . . .“ ezt írja és még föl meri vetni a kérdést?! Az ad aggodalmat,' hogy nem érzi a „szerelem nyugalmát", „a boldog­ságot", nem alakul ki magában a szerelem szerepe az életében? — Ne aggódjon. A leg­több betegség lázzal kezdődik, a szerelem sem kivétel. A nyugtalan tépelődés küzdés a szerelem ellen, nem akart és nem tudatos küzdés, de az egyéniség életharca, mert az egyéniség tudja, hogy jön valaki, aki lenyű­gözi, szolgájává teszi. Ezt a küzdelmet végig kell élni és ebben el szoktak bukni a tizen­nyolcéves leányegyéniségek. — „Magyarnak lenni." Higyje meg, hogy a mai helyzet sok tekintetben a nemzeti lé­tünk tüzpróbája. Higyje meg, hogy a mai helyzetben ez a legnagyobb kérdés, milyen legyek, hogy jó magyar maradjak? Jó ma­gyar — ez ina annyit jelent, mint öntudatos, észszerű magyar. Nem a külsőségeken lova­goló, kesergő és önkinzó magyar, aki a két­ség harakirijével elgyötri az amúgy is le- gyöngitett lelket, de a mai körülmények kö­zött megmenteni, ami menthető, utakat ke­resni, ahol a magyar lépés tapodhat egyet, erőt tartani és adni a kishitüeknek s az áb­rándok politikájából a realitások bázisaiból kiépített hitet formálni — ez az észszerű, ön­tudatos magyar kötelesség. Szeresse, amit írunk, higyje, amit azok mondanak, akik a magyar lét küzdelmének első csatasoraiban állanak, szűrje ezt keresztül a gondolatán és meggyőződésén és nyugodtan élheti annak tudatát, hogy jó magyar... Alsósjátékos. Az Ön által fölhozott eset csu­pán ekként lehetséges: Ön az induló .Az eredeti szint lepasszolja és másodszor is passzol. Erre partnere, akinek kezében tere piros alsó van az ásszal, valamint tök ász, tök tizes, zöld ász és zöld tizes, abszolút pirosat mond tuletroa, család, összes aduval. Az Ön kezében a négy lap fölvéte­le után a következő kártyák vannak: nyolc mák, piros hetes, nyolcas, felső és király. Erre Ön, hogy partnerét megtévessze, kvint kontrát mond, megkontrázza a család, összes adut, az abszolútot és bemondja a bélakasszát Partnere erre, mivel Ön csak kvintet mondott, az abszolútot megrekon- trázza. sőt bemondja a százast. Mivel Ön tisztán látja, hogy partnere csak négy adut üthet és így legföljebb 58-at csinálhat, megszttb'kpntrázza az abszolútot és megkontrázza a százast. A parti le­játszása után természetesen ön nyert. — T. I., Temesvár. Csch-Szlovákiábau külföldi utazások megrendezésével a Cedok menetjegyiroda foglal­kozik, szíveskedjék kérésével a jelzett irodához fordulni. Címe: Pruha II., Mikulandská 7. — K. P.. Koitiáromy János a budapesti Magyarság irodal­mi szerkesztője, körülbelül 32 éves fiatalember. Címe: r>ajza-utoa, Peroii-naz. — irata. E. T. =: Falu Taraás; (ma) : Marék Antal; (mia) : Meré­nyi Gyula; glin : Gál István; Gregorián : Szántó Rezső; Lacrirna : Ternyei László. — Piroska. Sötét maroqűainruhához a piros cipő som nem ízlé­ses, sem nem divatos. Színpadon még csak elvi­selhető, de az utcán nem elegáns. — Kétségbe­esett. A szeplő bizony kellemetlen nyári jelenség, aminek eltüntetése azonban a kozmetika mai fej­lettsége mellett nem lehetetlen. Forduljon egy koz­metikushoz és ne essék kétségbe. Egy tizennyolc­éves leány szeplővel sokszor szebb, mint egy .huszonnyolcéves szeplő nélkül. — S. D., Ógyalla. Az írásaiban van sok szép és üde gondolat, ked­ves és meleg szinlhatás, de túlságosan keresett a kifejezésénél és tulhalmozott a szóvirág. Próbál­jon egyszerűbben írni és természetesebb szavak­kal játszva, érzéseit kifejezni. — Reménykedő, Aranyosmarót Levelét elintézésre budapesti szer­kesztőségünknek küldtük meg. Szíveskedjék a válaszunkat türelemmel bevárni. — Takács János, Temesvár. A szóbanforgó zarándoklatról a „Ce­dok", ceskoslovensky doprávni spol., Prágában adhat bővebb íölvilágositást. — Nem közölhető' kéziratok: Az óra, Virágbimbók, Csend olajához, Kicsike nyomorrügyek, Májusi levél faluról . . . (versek), Virágfakadáskor... A legjobb barát, Száraz néni (tárcák), Márciusi ének májusban, Szerelmes májusban. Menekülés, Newyorki zsol­tár, Énekes bús melódia... Az adás dicsérete (versek). PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP Szlovenszkói szerkesztő: Ruszínszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA, RÁCZ PÁL, ÍGLÓ. UNGVÁR. Kiadja: FlacbbarthErnődr. — Nyomatott a Deutsche Zelíungs-AktSen-Gescllschaft nyomdá­jában Prágában. — A nyomásért felelős: O. Kelik. Kosice város Tanácsa. 11236—1924. tan. szám. Felhívás. Kosice város közönsége a városi képvi­selőtestületnek f. évi május hó 19-én 11240— 212—1924. szám alatt hozott határozata alapján közhírré teszi, hogy a Magyarorszá­gon, Forró és Garadna községekben fekvő mezőgazdasági és erdöbirtokát (Garadnán 1306 kát. hold, Forrón 1539 kát. hold) a hoz­zátartozó gazdasági épületekkel SzíOAen- szkóban fekvő birtokkal kicserélni kívánja. Ez pkból felhívja azon birtokosokat, akik itteni birtokukat a város magyarországi bir­tokaival kicserélni óhajtják, hogy részletes és köteles zárt ajánlatukat f. évi junius 2ö-á* nak déli 12 órájáig a város polgármesteréhez nyújtsák be. A város a beérkező ajánlatok felett az összehívandó képviselőtestületi ülésben fog véglegesen határozni. Részletes felvilágosítások a magyaror­szági birtokról a város mező- és erdőgazda­sági hivatalánál, Kosice, Fő-utca* 114. szám nyerhetők. A szóban forgó birtokra vételi ajánlat is tehető. Kosice, 1924. május hó 19. A város képviselőtestületének megbízásából: Dr. Párol Novák v. r. starosta. Hé* kozákold A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye. írta: Komáromi János. (4) Egyszer aztán megmozdult a fő-kozák s Vajda György felé biccentett: — Mikor gyöíi már az a csavargó?-- Paczal Jóska? ■ —1 Az. • • — Nem tanultam az anyjánál. Megint kószál vclaium. Még nagyobb hallgatás lett a vá’asz. Mintha megérezték volna egyszerre, mi fog itt következni mostan. E pillanatban nem voltak a hetyke és önérzetes kozákok többé. Görnyedt, vézna, megroppant emberekké es­tek vissza. Lesirt róluk a nyomor és nélkü­lözés. Így előredőlve, szegényes bőrben, tá­gult szem-golyókkal nézték egymást sokáig. A fő-kozák vol: megint, aki rátalált ma­gára. Szikár öklével* az asztalra sújtott: — Hát most mán elég volt! A mindensé­git ennek a cudar életnek, levágunk minden urat, aki szembeszáll velünk! Pikor András fe’ugrott, az asztalra vá­gott szintúgy: — Levágunk mindenkit! Nem hagyjuk magunkat megnyomorítani! Utak rá Aho^v lecc',,-pod-4ak né-mikAnip s visszaültök, a fő-kozák kezd'e a szót. A többiek rácsiigge'íz'otté'' szemeiket s nagy figyelem közt hallgatták. Az őri*;" így bec'/é’t: — Barátaim! Idchi'talak ma éccakára, mert meg keü tanácskoznunk - dolgunkat. Tudjátok mán- hogy a legclőbérlctet aiiie- -' ot huszonegy esztendő ót:i bírunk mához jövő őszre felmondta nekünk Brugós kasz­nár. Hát majd felelünk néki, aki Istene van! — s felugrott az asztalnál, mert ekkor már vértől fulladozott a szeme. A . többiek hallgattak. Csak Turbis Antal szólt közbe: — Jó lenne tán, ha imánk a gróf ur­nák . . . De látván a fő-kozák nagy haragját, be­kapta a többit. A fő-kozák végignézett a gyülekezeten: — Azt mink nem tehetjük. Az öreg gróf, aki jótevőnk volt életibe, már megtióW. A fiatal gróf külországokba jár mindég, tiz esztendeje is lehet, hogy nemi járt idehaza. Azt mink nemi ismerjük s tán meg se kapná a leveliinket. Ha pedig megkapná, nem törő­dik az úgyse mivelünk. Hát mondom, azért 'láttalak ide barátim, hogy m-egtaiiácskozzuk a közös dolgainkat. A bérlet nélkül úgy já­runk, mint a partra tett hal. Megdöglünk! A többiek bólogattak, hogy ez az igaz­ság. A fő-kozák halkabbra vette a szót, ta­lán, hogy mindenki megértse, amit mondani fog: — Pedig mink nem adtunk okot Br Li­gásnak, hogy igy kitegyen velünk. Mán most, ha állni fog a felmondás, hova tereljük majd a lovainkat? De nemcsak mink, hanem a gazdák is. Hisz a‘ határba minden rét, szántás erdő a grófoké, meg a zsidóké. Hisz mán halászni se szabad, mert a Latorca is az övéké..Jó van, legyen minden az övéké de azér' nekünk is kell élni. Azért mondom ba­rátaim, hogyha minden kötél szakadni tanál, le fogunk számolni Brugóssal Jogunk van ehhez, mert . . . Itt már íelvisiíott. Méreg fesziletle az arcút: — ... niertóia baj van, mindenkit mink huzunk ki belőle. Mink mentünk verekedni Rákóczival, amikor megszorongatták, mink támogattuk Kossuthot, amikor izent, hogy menjünk mán, mert késő lesz, mink szolgál­juk Ferenc Jóskát . . . Hát hol itt a hála? — Az mán igaz, — -helyeseltek sorba. — Azért mondom, — folytatta a fő-ko­zák. — Most csak azokat hittam ide, akikbe halálig megbízok. Mert hogy megtudjátok, miről van szó, hát. arrul van szó, hogy Pacal Jóska nem gyütt el, mert cícsuvargott megint valamerre, deha Brugós nem enged a-'szavunknak, Paczal Jóskával meggyujtat- juk mindenit . . . Nagy csönd lett. Pikor András furcsán nézett föl: — Hogy gondolod te azt, Mihály? — Hogy gondolom? — pillantott szét gőgösen a fő-kozák. — Hát úgy, hogy meg­fizetjük, tanú meg nem lesz rá, a csendőrök biztosan előszedik majd Jóskát, de rábizo­nyítani nem tudnak semmit, hát eleresztik. De Brugós tudni fogja, hogy a mi kezünk van a dologba, hát megijed, oszt akkor mégis csak engedni fog . . . Sándor György kisbiró a fejét vakar- gatta: — De mi lesz akkor, ha Paczal Jóska megvallja, hogy mink béreltük fel pénzzel? — Paczal Jóska? — legyintett nagy fö­lénnyel a fő-kozák, — Attul ne tartson senki, mert akkor én agyonverném ötc:. Ezt már pedzettem neki. Most hát arrul van szó, hogy mink nem akarunk Amerikába menni, családjainkat meg Kihagyni veszélybe . . . — • Nem akarunk' kimenni! Itt akarunk él­ni! — kiabálták óvszerre valamennyien. , Az általános helyeslésre' a fő-kozák ke­selyű-nyakán kifeszültek az erek: — Elég volt, elég! Azt mondom, hogy­ha szembefordulnak velem, levágom őket mind, oszt felgyújtom őket rakásra, hogy égni fognak a csűrök, meg a kazlak minden­fele! Hát kik vagyunk mink ebben az or­szágba, teremtésit a sok sehonnai ingyenélo- nek! Meggyujtom őket én magam, mint ami­lyen igaz, hogy kozákok vagyunk! S nagyot csapott a mellére. En már elaludtam ekkor. Nem annyira a fáradság, mint a félelem folytán. De egyszerre nagy dobogásra ébred­tem. Mintha egy sereg ördög döngette volna a házat. Es amint félénk-óvatosan föl mer­tem nézni a dunna alól. őket láttam, a kozá­kokat, mialatt széttart hajjal, remegő nyak- szirtckkel táncoltak körbe a házban. A szo­ba fekete volt a füsttől s e füstködben cikáz­tak föl és le, dobogtak a lábaikkal és kurjon­gattak élesen. Körvonalaik ijesztőn tetszet­tek, amint fölmerültek s arábukkantak a füst­ben. Táncolt az apám, rázta magát Vajda György, nagyokat rikoltott a fő-kozák, Pikor András a csizmáját csapkodta a tenyerével, forgott és verte a taktust Csatnak suszter, Turbis Antal, meg Sándor György Nagy bo­tokat forgattak a fejük felett, valami vad ka­tonadalt énekeltek, egyszer ledobbantak a csizmáikkal, hogy csörögni kezdtek az abla­kok, másszor felugráltak a levegőbe mialatt botjaikkal a mestergerendát verték s azt ki­áltoztak egyszerre: — 1 e az urakkal! Halál az urakra! DörgÖtt tőlük a ház. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom