Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-23 / 116. (564.) szám

Péntek, május 23. ________________________________________________________s SZ ÍNHÁZ Ifes 1EME Nedbal Oszkár íizhónapos pozsonyi szezónt szeretne A. szinházkérdés még mindig napirenden — Távo­zó tagok a Földes-társulattól Pozsony, május 22. (Saját tudósítónktól.) Egy kis szélcsend állott be a színházi fronton. A minisztérium halogató ál­láspontja után a sok szinigazgatójelölt visszavo­nult fedezékébe és meg'ndult az úgynevezett „álló harc11. A kulisszáik mögött csak egy ember dolgozik biztosai!), tervszerűen és — alattomosan. Ez nem más, mint Nedbal Oszkár, a cseh-szlovák színház igazgatója, akinek már nem elég a pozso­nyi nyolchónapos szezon. Ennél többet akar: mi­után Kassára többé nem mehet, a pozsonyi' színhá­zat az egész szezonra akarja. A magyar és német színtársulatnak eszerint nem jutna más, mint a két nyári hónap. Szerdán szivárgott ki a hire annak, hogy a jóétvágyu Nedbal kérvényt adott be a prágai kultuszminisztériumba a pozsonyi szlovák sze­zon meghosszabbítása iránt. Kérvényében állítólag arra hivatkozik, h-ogy miután a kassai szezont elvették tőle, kénytelen (!) a társulattal mindvégig Pozsonyban maradim. Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy a kassai színházi drustvo Húrt Józsefet, a pozsony- kassal cseh-szlovák színház edd:gi vezető igazga­tóját bízta meg a kassai színház igazgatásával. Tudni kell, hogy Húrt eddig is ellenlábasa volt Nedbalnak, jóllehet egy színháznál működött vele. Most, hogy a két színházat — a pozsonyit és a kassait — ketté osztják, még nagyobb lesz a két sziuigazgató között a versengés. A legutóbbi színházi értekezleten — mint utóbb értesülünk — újra szóba került az összes színházi koncessziók (szlovák, magyar és német) egy kézben való tartása, azaz egy közös direktor alatt művezető igazgatókat neveznének ki. Ez a közös direktor természetesen — Nedbal lenne, akinek kezében azonban bajosan lehet elképzelni — magyar szinészetet. Az ellenzéki tagok ezt az értekezleten szóvá is tették és egyelőre a tervet levették a napirendről. E terv azonban tovább kísért. Földes Dezső színtársulatában a csöndes bom­lás folyamata kezdődött meg. A beköszöntött ká­nikulai hőség miatt a színházat nagyon gyéren lá­togatják a pozsonyiak. Hozzájárul e részvéttenség- hez, hogy a társulat repertoárja gyenge. A tagok egymásután hagyják ott a társulatot. Lackó Lola után most Szegedy Lujza távozott a vendég Tő­kés Annával együtt. Németh Irén és Teleky Sán­dor junius elsején távoznak. Losoncra tehát igen megfogyatkozott társulattal érkezik a pozsonyi színház. MilJ.fiMllM.4Ct (*) Poldini Ede új magyar operája. Budapest­ről jelentik: A magyar nemzet a jövő esztendőben ünnepli Jókai Mór születésének századik évfordu­lóját Lehetséges, hogy ebből az ünneplésből ki­veszi részét az Operaház is. Az állami színházak főigazgatója legalább is arról tárgyal a Farsangi lakodalom Budapesten tartózkodó szerzőjével, Poldini Edével, hogy zenésitse meg azt az opera- szöveget, amelyet — Wlassics báró felkérésére — Hevesi Sándor ir Jókai Mór A háromszéki leá­nyok cimü regényéből. M ml a te érdefted? Kramár ipari sovinizmusa A nehéziparnak abszolút „ánamhü“ kezekben kell maradnia Prága, május 22. Tegnap tartotta a Cseh-szlovák textil- gyárosok egyesülete teljes ülését, amelyen élesen kidomborodott a cseh-szlovák érdek- képviseletek sovinizmusa és ezúttal Kramár dr. adott hangot a vezető körök elfogult és türelmetlen magatartásának. Annak ellenére, hogy a gyűlésen számos német gyáriparos és kereskedő volt jelen, a teljes ülésen egyetlen német szó sem hangzott el. Kramár dr. a tel­jes ülés alkalmát arra használta föl, hogy megokolatlan támadást intézzen a cseh-szlo- vákiai német gyáripar ellen. A gyáriparnak az államhoz való viszo­nyáról szólva, kifejtette, hogy a cseh-szlovák gyáriparnak legsúlyosabb a helyzete azért, mert eredetileg öfcven millió lakos fogyasztó­képességére alakult és ma csupán tizennégy millióra van ráutalva. Ezt a tullndustrializá- lódást mindazoknak szem előtt kell tartani, akik a gyáripar sorsáról határoznak. A cseh­szlovák gyáripar töke dolgában sem min­denható és ha sovinizmust is vetnének a szemére, mégis megállapítja, hogy az állam szem­pontjából roppant fontos kérdés, hogy a hatalmas gyáripari vállalatok abszolút ál- iamhii kezekben maradjanak. A nagyvállalatok államosításában nem lát előnyöket a munkásság- és az Összgazda- ságra nézve. Nincsen nagyobb hiba annál, mintha néhány üzem, mint például a Witko- witzi müvek és mások germanizáló politiká­jukkal az államosítás utján történd védeke­zést provokálják. Kramár még szociálpolitikai kérdésekről is beszélt és különösen hibáztatta azt, hogy az állam szocialista jelszavak hatása alatt érthetetlenül terhes adópolitikát inaugurált. Ebben mi is igazat adunk neki és bár sokban nem lehetünk egy véleményen Kramárral, azt köszönjük neki, hogy nyílt és őszinte színval­lást tett gazdasági és különösen ipari politi­kájáról. — A szlovenszkói kereskedelmi kamarák zsolnai ankétje. Zsolnáról jelentik: A szloven­szkói kereskedelmi és iparkamarák legutóbb Zsolnán tartott ankétjén főképpen a közszál- litásoknál a szlovenszói vállalatoknak enge­délyezett 5 százalékos ártöbbleti kedvez­ményről volt. szó. Stodola Kornél kamarai el­nök, az ankét vezetője hangsúlyozta, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés egyensúlyát Szlovenszkó és a köztársaság többi részei között el kell érni. Határozottan ellenzi a gazdasági dualizmust. Szlovenszkó hozamké­pességét fejleszteni kell, de ehhez olcsó hite­lekre van szükség, továbbá minél előbb ki kell építeni a Szlovenszkón tervezett vasútvona­lakat. Stodola sajnálkozással konstatálta, hogy a prágai és brünni kereskedelmi kama­Hé, A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye. Irta: Komáromi János. (2) A fő-kozák, miután megértette, miiről van szó, nyuodtan ennyit mondott: — Mink megtesszük a magunkét! De most elkotródiatok innét, mert dühös kezdek lenni! Benyitott a szobába, elkiáltotta magát: — Hé, kozákok! Ez a kiáltás ,.munká“-t jelentett. Az apáim, meg Vajda György abban a szem- pillantásban felugrott az asztal mellől. A következő szempillantásban már az udvaron voltak mindhárman. Egy-két ciká­zó fordulat: a fő-kozák kihúzta a szekérru- dat, Vajda György, meg az apám lekapott egy-egy lőcsöt. És akkor — rúddal és lő­csökkel a vállaikor. — rohanni kezdtek le­felé a falun. Sokan szegőd ek utánuk s kü­lönben is nagy volt a sivalkodás. A fő-kozák­nak, mikor a negyedik szomszéd táján fu­tott el, már lobogott a haja. Elcsattogtak. Nagyanyám pedig kiált a pitvarajtóba megtámaszkodott a félfának és miközben kötényét a szeméihez emelgette, sírni kez­dett keservesen: — Mária-Anyáin, egyszer még agyon­ütik őket valahol . . . Kár volt félteni a kozákokat! Mert akkor már nagy lárma és kavarodás jött errefelé a kocsma irányából. Az utcán futkozni kezd­tek asszonyok, gyermekek, férfiak. Mindenki az udvarokba menekült s jobb ról-b álról csapkodták a kapukat. Azalatt közeledett-nőtt a kiáltozás, meg a lábak dobogása. S egyszerre csak felbuk­kantak az utcában a márki tót legények, amint lihegve húzódtak a felvég irányának. Egyszer-kétszer megálltak azért, talán hogy kifújják magukat. Egyesek odaugrottak a ke­rítéshez, karót törtek ki hir tel énül, mások kést forgattak magasra-emelt kezükben, is­mét mások köveket kapkodtak fel s úgy zú­dították üldözőik ellen. De akkor elkiáltotta magát valamelyik rekedt legény: — Tágulni, gyerekek! Meggyött a vén kozák, az a vészéit! A kalimpáló kőfelhők alól akkor már feltűnt a nagyapáim is, amint kusza hajjal, mér égtől-ve résén kergette a tótokat. Való­sággal kaszált a szekérrud s nyomában Vajda György, meg az apám fújt a lőccsel. Utánuk három-négy ráskai legény káromkodott és fenyegetődzött. Nagy bobokkal hadonásztak. A márki tótok feljebbhuzódtak az utcán s hirtelen rávetették magukat egy kőrakás­ra. És akkor zúgni kezdtek a kövek. Kopog­tak a kapuk, csörögtek az ablakok . . . Nagyapámat, mikor éppen a házunk előtt in­tézte a támadást, éles kő érte homlokon. Fel- orditott a fő-kozák, megrázta a haját, pilla­natra elejtette a szekérrudat s odakapoít a homlokához. Véres lett a tenyere. Felkapta erre a rudat, két marokra s ki­áltott egy másodikat: — Plé, kozákok! Csapjunk agyon min­den tótat! S nem törődve többet a kövekkel, neki- 1 említette magát a márki legényeknek. Meg­emelte a rudat, vágott vele. Valaki jajgatni kezdett. A fő-kozák sarkában ottrohant Vaj­da György, meg az apám. Mindig feljebb rák állást foglaltak a szlovenszkói közszálli- tások 5 százalékos kedvezménye ellen. Ha­sonló értelemben szólaltak föl a beszterce­bányai és kassai kereskedelmi kamarák tit­kárai. Kapp mérnök, a Cseh-szlovák gyár­iparosszövetség titkára kifogásolta, hogy a rendeletek és panaszok ellenére még mindig nem jutnak nyilvánosságra a már elintézett árlejtések. Burda miniszteri tanácsos meg­ígérte, hogy az ankéten elhangzott kívánsá­gokat illetékes helyen támogatni fogja. Szlo­venszkó három kereskedelmi kamarája me­morandumban fogja követelni az itt fölsorolt kérdések elintézését. — Vasúd épiíomunkálatok Szlovenszkón. A vasutiigyi minisztérium nyilvános árlejtést hirdet a Zólyom—krupinai ui vasútvonalon lévő Krupina állomás alépítményének föl építésére. Közelebbi részletek a zólyomi éprtökezel őségnél, valamint a Prága-karlini (Palackéiho tfida 552) középponti épi­tőkezelőségnél tudhatok meg. Ajánlati határidő: junius 16. — A Szlovenszkói íimárcserforgaíom szabályozása. A keresked: lomügyi minlszte- riiuim be- és kiviteli osztálya május 26-ára ankétet hivott össze, amelyen a szloven­szkói tímár cser ezidei termésének forgalmát szabályozni fogják. — A Bank für Katidéi und Industrie tőke­emelése. A Tribuna úgy értesül, hogy a Bank für Handel und Industrie (előbb Landerbanlc) 80 millióról I2o millió koronára való tőke­emelése biztosítva van. A tőkeemelés egy konzorcium közreműködésével történik, amelynek élén a Ceska Agrarna Banka áll, — A pozsonyi kereskedelmi és iparka­mara teljes ülése. Pozsonyból jelentik:-A po­zsonyi kereskedelmi és. iparkamara most tartotta teljes ülését, amelyen Stodola Kor­nél elnök megnyitó beszédében kifejtette, hogy az angol, német és francia választások megmutatták, hogy győzedelmeskedik a be­látás. Európában stabilizálódni kezd a köz­társaság. Amerika ugyan nem törődik Euró­pa ügyeivel, de erre majd rákényszerítik a gazdasági viszonyok. Stodola jó jelnek tart­ja, hogy a gyáripar, amely roskadozik a sú­lyos adóterhek alatt, nem roppant össze a válság folyamán. Sikerült az iparosoknak ál­lami munkálatokat szerezni, úgy, hogy ezek­nek életviszonyai is javulni fognak. Stodola végül bejelentette, hogy a cseh-szlovák— magyar kereskedelmi kamara legközelebb meg fog alakéin! A teljes ülés szónokai is­mételten rámutattak Szlovenszkó és Ma­gyarország szoros gazdasági kapcsolataira és annak az aggodalmuknak adtak kifeje­zést, hogy Magyarország gazdasági válsága Szloverjszkót is súlyosan fogja érinteni. A teljes ülésen azt is indítványozták, hogy Po­zsony helyzetének megjavítása, érdekében engedjék meg újból a pozsonyi kerti termé­nyeknek Becsbe való kivitelét. — Szállítások. A brünni állanrvasutí igazgató­ság árlejtést hirdet a cseh-szlovák államvasutak 1924. évi felsöépitési apróanyag második részének szállítására. A közelebbi feltételieket a hivatalos lapok közlik. — Az dmützi államvasuMgazgatóság árlejtést hirdet a Morva-folyó uj vasúti hídjának fölépítésére. Közelebbi fölvilágositást a prágai ke­reskedelmi és iparkamara ad. mm ii wi bih ■ mi i ii 111111 •irmnwin n n ■ i m i — i — Ilii rrm—T III' II B SBBflBW rifiT — Javult a papíripar helyzete Szlovenszkón. A Pr. Pr. mai számában cikket ír erről a kérdés­ről és megállapítja, hogy a papír- és oellulozo- gyártás Szlovenszkón az utóbbi időben javulni kezd. Tavaly a Szlovenszkó területén levő öt pa­pírgyár szinte kivétel nélkül üzemen kívül volt, ezidén pedig valamennyi szlovenszkói papírgyár, kivéve a poprádit, ismét üzemben van. A tavalyi üzem redukciónak legfőbb oka a koronaárfolyam emelkedésében található, amiáítal a szlovenszkói papírgyárak elvesztették exportképességüket. Az utódállamok valutáinak romlása és e piacok el­vesztése folytán a papírgyári ipar gyártmányai­nak az északi államokban keresett elhelyezkedést és mivel Svédországból nagyobb érdeklődés mu­tatkozott cellulózé iránt, a szlovenszkói papír­gyárak üzemeiket cellulozegyártásra korlátozták. A belföldi fogyasztás jelentéktelen. Ennek oka, hogy Csehország szükségletét saját maga látja ei, másrészt, mivel Szlovenszkó papirszükséglete finom és csomagolópapírban havonkint csupán 50 vagont tesz ki, amit a szlovenszkói papírgyárak két munkanap alatt tudnak elkészíteni. A. többi huszonnégy munkanap termelése tehát exportra szorul. Számottevő eladási terüld a cellulozc'par részére Amerika, úgy hogy ezidőszerint Szloven­szkó cellulózét ermad'és én ek majdnem 70 százalékát az Egyesült Államokba szállítja A szlovenszkói cellulozeipar exportképességét csak úgy tudná növelni, ha a termelés költségeit a minimumra re­dukálná. Kedvezően befolyásolhatja a fejlődést, hogy az adóreformmal kapcsolatosan az eddig1 10 százalékos kereset: adót 0.5—4 százalékra szállí­tották le, de szükséges volna előnyös hitelek szer­zése, az exportszállitási dijak bevezetése és a vizierők kiaknázása, illetve az állam által történő kiépítésére, hogy ez az ipar eredménnyel vehesse föl a versenyt a világpiacon, különösen Észak- amerikában és Kanadában. További kívánsága a szlovenszkói papíriparnak az, hogy a kincstár! er­dőségekben leszállítsák a tőárakat, mérsékeljék a szénárakat és megkönny’tsék azoknak a nyers­anyagoknak a behozatalát, amelyekre ennek a pa­píriparnak szüksége van. — A Délszlovenszkól vlllamosmüvek. Komá­romi tudósítónk írja: A Délszlovcnszkói villamos­müvek kiépítése még ebben az évben várható. A villamoserőtelep Komáromban létesül a volt kato­nai lövőszergyár villamostelepének kibővítésével. Ebben az ügyben Ambrósz miniszteri tanácsos Ko­máromban járt és a minisztérium részéről tárgya­lásokat kezdett a város vezetőségével. A tárgya­lásokat a közel jövőben folytatja az erre a célra kiküldött városi bizottság. A vlllamosmüvek igazgatósága is Komáromiba kerül, ahonnét az egész vállalkozás igazgatását tervezik. — A szlovenszkói zománcedény gyáripar helyzete. Erről a Pr. Pr. a következőket ír­ja: A szlovenszkói zomámoedényipar helyze­te nem javult. Az üzemek még mindig korlá­tozva vannak és különösen a exportlehető­ségeik hiányát érzi ez az iparág. A szloven­szkói zománc edény gy á rak régebben a Bal­kánra és a közel Keletre szállították készít­ményeiket, ám ezeknek az országoknak e tekintetben való szükséglete most a tnim- imuimra csökkent. Azonkívül a verseny is for­dított arányban áll a szükséglethez és a szlo­venszkói gyáraknak súlyos küzdelmet kell folytatnánk az osztrák és a miagyar zománc- iparra! + Magyarországon újból fölemelik a fe­héráru tarifákat. Budapesti szerkesztőségünk, jelenti: A Pesti Hírlap arról értesül, hogy az állam vasaltak további 50 százalékkal föleme­lik a teke rá ru tarifát. Azér adtam három pengőt. Vegyél rajta bécsi kendőt . . . Már a házunk eíé értek és akkor befor­dultak az udvarba. Előbb zonban a ráskaiak elbúcsúztak a fő-kozáktól, aki keményen megrázta a kezüket: — Mondjátok ei odahaza, hogy vereked­tek a kozákok megint! Az udvaron ledobta a szekérrudat s odaszól: nagyanyámnak: — Nézz át a zsidóhoz, oszt ha szájai ni tanál, majd magam megyek hozzá. Fábaha- sitom a szakállát . . . Nagyanyám szó nélkül engedelmeske­dett. A fő-kozák az apáimhoz fordult: — Hozz be egy kis lóganéjt, mert rend­be kell szedni magamat. Azt hiszem, min- gyárt gyén Pilkor Andris. Ma tanácskozás lesz. Aztán odafordult Vajda Györgyhöz: — Menj ki a faluiba s próbáld nekem előkeriteni Paczal Jóskát, azt a csiszliket. Komoly beszédem volna vele. Akkor belépett a háziba. Odabent setét volt. A fő-kozák gyufát keresett s meggyujtotta a függő petróleum- lámpát. Én a kemencepadka sarkába bújtam s remegve néztem az öreget. A vékonyan sí­pokat ó lámpavilágnál ijesztő volt ránézni. Szétvert haja lecsüngött, homlokából szi­várgott a vér és amikor ingujjával letörölte magát, arcán végigmázolta a vér! S mélyen bentül ö szemeit, — félig maga elé bukva — amint végighordozta a szoba homáiyos zu­gain, olyan volt. mint egy ugrásrakész, sor­nyi hörcsöng. Féltem. nyomultak az utcán, mindig távolodott a nagyapám .gyilkos kiáltozása: — öljük meg őket! Gyújtsuk fel a há­zaikat! A tót legényeik akkor már a felvégen menekültek. Onnét nekivágtak az őszi szán­tásnak, mert a három kozák a sarkukban volt keményen. Aztán elhalt a kiáltozás. Az utcára fokonkint visszaszáll az élet. Az emberek kiáltván a házaik elé, csopor­tot verteik s élénken tárgyaltak. Minden föl­tevés szerint az imént lezajlott véres ese­ményről, mely a tótok nagy csúfságával végződött, miután négynek-ötnek kivételé­vel a ráskai miagyarok is el takarodtak az ütközet színteréről. Azalatt este lett. Nagyanyám a pitvar küszöbén üldögélt s elunván a siránkozást, már csak szipogott. Később magához vont, megsimogatta a hajamat: — Jaj fiam, őrizzen meg az Isten, hogy te is ilyen országháboritó légy! Akkor már jöttek is hazafelé a kozákok. Még a felvégen tarthattak, de a nótájuk már végigszállt a falun. Éles torokkal fújtak va­lami merész dalt. Később feltűntek a falu közepetáján: katonás menetben közeledtek. Elől a fő-kozák. A homloka vértől volt el­borítva, de azért peckesen tartotta vállán a rudat. Mögötte Vajda György, meg az apám sebesületlenül és győztesen. Vállaikon a lőccsel. Aztán négy-öt legény a ráskai ma­gyarok sorából. Karóval a vállukon. Már este volt. Vékony felhők álltak az ég legtetején s nyugaton piros volt az ég a letűnt nap utjátó! És akkor uj nótába kezd­tek a kozákok. Lelkesen fújták azt, hogy:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom