Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-11 / 83. (531.) szám

/ g ___________________ is meretlen tényezők játékszere lett. Végül követelte az autonómia megadását és a szojmi választások haladéktalan kiírását. Egry beszéde közben Rohacsek cseh ag­rárius szenátor többször közbeszólt, úgy­hogy az elnök kénytelen volt öt csendre in­teni. Babka cseh szociáldemokrata azt a közbekiáltást kockáztatta meg, hogy csak a rossz hazafiakat utasítják ki. Matuscsák ta­lálóan megjegyezte: „Rossz hazafi az, aki lop és csa!.“ Egryt beszéde végén lelkesen megéljenezték, hasonlóképpen a karzatra belépő Kurtyákot is. Az ütés mség tant. A következő ülés csak husvét utam, -mégpedig valószínűen április 34-én tesz. Az ötödik aíeluöki állás A szenátus alkotmányjogi bizottsága mai üléséin elfogadta azt a javaslatot, amely .szerint az ©dicSgá négy áktoöflci áilláls helyett ezen tud öt akínöiki állás fesz a szenátusiban. Az- igy betöltésire kerülő helyet Pnanta cseh nemz£ii demokrata szená t-orral fogják hetei- tenll Lemondott a képviselőház mentelmi bizottságának elnöke A képviseiőház tegnapi ülésének végén kínos íölitünést keltett, hogy a koalíció a men­telmi bizottság jelentésével ellentétben Tau- sik kommnnisa képviselő ügyében úgy hatá­rozott, hogy azt föíüfvizs'gálás végett újból visszaküldi a bizottságnak. A bíróság azérí kérte Tausük kiadatását mivel egy nagy­szombat! gyűlésen a következőiket mondotta: „Éppen most áll háború előtt Németország­ban a francia-belga hadsereg éts ura, vagy Íróinap a mi burzsoa-korrnányurik is ki fogja függeszteni a 'mozgósitáis parancsokat. Kér­dem tőletek proletárok, hogy ti, ba ezt a moz­gósítási hirdetményt olvasni fogjátok, be fog­tok-e vonulni a katonjaságtaz?1* A mentelmi bizottság úgy határozott, hogy Tausük men­telmi jogának föüfüiggesztéis-ét nem ajánlja a ipié-rmmnak. Amikor ez a határozat nyilvános­ságra került, a koalíciós sajtó nyomban he­ves kampányt indított, amelynek az lett a kö­vetkezménye, hogy a koalíció tizes bizottsá­gának megbízásából Dyík cseh nemzeti demo­krata kéip,viselő ellen indítványt terjesztett elő’ amelyben azt javasolta, hogy az ügyet ismét küldjék vissza a bizottsághoz. A koalíciós többség megváltoztatva eredeti fölfogását, a tegnapi ülésen meg is szavazta Dyík indítvá­nyát. Tausik mentelmi ügye ilyen módon is­mét visszakerült a mentelmi bizottsághoz, amely ma délelőtti ülésén foglalkozott vele. Az ülésnek nagy szenzációja lett. Péntek, április 11. Mazanec cseh néppárti képviselő, a klub elnöke ugyanis a koalíció tizes bizottságá­nak és Dyk képviselőnek eljárása miatt le­mondott nemcsak a bizottság elnöki állásá­ról, hanem bizottsági tagságáról is. A további fejlemények igen érdekesnek Ígérkeznek. Az összeférhetetlenségi javaslat Az alkotmányjogi bizottság a 9. 10. és 13. szakaszok kivételével elfogadta az össze­férhető! ens égi javaslatot, amelynek hátralévő részeit legközelebb veszik elő, majd hozzá­fogott a választási bíróságra vonatkozó tör­vény kiegészítés érő? szóló javaisftat vitájához, *»»♦♦»«»»»«♦♦»»♦»♦»»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»»♦»+♦»*♦»♦>♦♦♦ A közigazgatási feiréság dösit¥ésiyei az illetőség kérdésében Irta: Peírogaíli Oszkár dr. IV. A közigazgatási bíróság nem ismeri éls nem Is hivatkozik a joggyakorlatra, ahelyett idézi az 1871. és 1876. évi törvényeket olyan beállításban, amelyre válaszolni azért nem tudok, mert nem értem, hogy mit akar azzal bizonyítani. Ugyanolyan joggal 'lehetne hi­vatkozni az 1848 előtti törvényekre, amikor Magyarországon éippen trgy. mint egész Európában a város engedélyétől függött nemcsak az illetőség megszerzése, hanem a letelepedés, sőt a város falain belül akár éj­szakán át való tartózkodás is. Ez a határozat nem jöhetett volna létre, ha a jog éts a célszerűség követelményeinek megfelelően csak egy magyar nemzetiségű bírája is lett volna a tanácsnak, e.gy bírája, aki ismeri a magyar törvényeket és a ma­gyar jogfejlődést. De egy sem volt, amint tudtommal a bíróságnak egyáltalán nincs magyar bírája s igy döntöttek olyan bírák, akiknek egész idegen a magyar törvények szelleme ás ismeretlen a magyar joggyakorlat Tudom, hogy e fejtegetéseim nem igen illenők egy napilap kereteibe, mégis igény- bevettem a P. M. H. hasábjait egyrészt, mert jogi szaklapunk nincs, másrészt, mert ez a döntvény elsőrangú politikai éts jogi sérelmet jelent. Ha ez a döntvétny a közigazgatási bí­róság végleges álláspontját fogja jelenteni, úgy mindenki, aki a kormánynak nem ked­ves, akár azért, mert poptikailag neki nem tetsző tevékenységet fejt ki, akár azért, mert nyugdíj, vagy egyéb címeken az államtól kö­vetelni valója van, ki van téve annak, hogy máróbhofinapra megfosztják keresetétől, pél­dául eltiltják az ügyvédi, vagy orvosi gya­korlat folytatásától, elveszik nyugdiját, ki­utasfftják és ezzel földönfutóvá teszik. Ez a sors nem egyeseket, nem tizeiket, Ivarnem ez­reket és ezreket fenyeget. Nem nézhetjük tehát tétlenül a dolgokat és nem törődhetünk abba a sorsba, amelyet ez a döntvény reánk zuidit. Igen, de mit kell és mit lehet tennünk? Elsősorban mindent meg keli! tennünik annak érdekében, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság ezt az ál­láspontját változtassa meg. Jogilag nincs akadálya ennek, hiszem, hogy egyéb aka­dálya sem lesz, mert ez a bíróság számtalan­szor igazolta pártatlanságát és emelkedett igazságérzietéf, igy mihelyt meggyőződik ál­láspontjának téves voltáról, © beismerésének következményeit le fogja vonni és más állás­pontot foglal el. Sürgősen meg kell tennünk a lépéseket, hogy a parlament utján orvoslást találjunk. A törvényhozásnak, vagy talán a kormány­nak is módjában áll egy magyarázó novellá­val, vagy egy végrehajtási rendelettel a tör­vény helyes értelmét érvényre emelni. Reméljük, hogy ez eszközöknek alkal­mazásba vétele ezúttal nem lesz hiábavaló, ha mégis azok lennének, úgy élnünk kell azokkal a törvényes jogorvoslati eszközök­kel, amelyek rendelkezésünkre állanak, mert ez az álláspont nemcsak a Saint-Germain en Laye-ben, de a Trianonban kötött nemzet­közi szerződések kötelező redelkezéseit is sérti. Háfaorns fairek Beszaráfaiáfaó! Paris, április 10. A Matm tegnapi száma belgrádi jelentés alapján azt a hirt közli, hogy a jugoszláv kormánykörök véleménye szerint a besszarábiai kérdés miatt Románia és Oroszország között a helyzet rendkívül feszült A lengyel-cseh-szlovák és jugoszláv kormányok Bukarestből olyan híreket kap­tak, hogy az oroszok a besszarábiai határon háborús előkészületeket tesznek. Belgrádi lapok táviratokat közölnek Bukarestből, melyek szerint ukrán önkéntesek több helyen átlépték a határt. Egyes román haíárösége- ket megtámadtak. Kavarodás a koaliciós sajtóban a sajtó­novella miatt. Jieíeutettüik, hogy a esdi újsá­gírók szervezetei a képvisielőbáz alkotmány­jogi bizottságánál élesen tiltakoztak a készü­lő saijitójavasliait ellen. Jellemző, hogy a Ceské S-óvo tegnapi számában, a Venkov pedig mai számában nemcsak hogy védtelimébe veszi a javaslatot, hanem neki támad azoknak az ujsági rótkrnak, akEk a sajtóiavasliat ellem tilta­kozó küldöttségben részt vettek. Szomorú jel© a pártabszolü'tjiizimuisinak! A javaslat kü­lönben ma v ag y holnap nráír a képvisel eh a z alkotmányjogi bizottsága elé kerül Cipéi CSAK „SA®Sr“ NAL vegyen ✓ MÁSSÁ, FO-UTCA 23. . 177a A kormányszlovákok klubot alakítottak Prága, április 10. A koaikiióhoz tartozó szlovák képviselőik éis szenátorok tegnap tartott értekezletükön isimét életire keltették a szlovák klubot, amely a fórradialimi nemzetgyűlés idején egyszer már működött. Ez a közös szervezet a kia­dott kommüniké szerint „éber figyelemmel fogja kísérni a szlovemsizkói gazdasági, kul­turális és politikai életek hogy Szlovén sz-kó érdekeit kell óiképpen megvédellmezzék“. A klub Elnökévé Pocisfk szocááMeimokrata kép­viselőt választották meg. — Úgy hírlik, hogy a uuszinisizkói képviselők is pártállásra való tekintet nélkül közös szervezetet készülnek alakítani, amelynek az lennie a feladata, hogy Ruisziiüszikó és lakosságának e.gyetemies ér- dekeiit képviselje olyan ügyekben, amelyek nsam pártkérdések. ( A 'tanácskozások folya­matban vannak. Érdekesnek tartjuk fölemliteiná, hogy a cseh légionáriusok lápja befejezett ténynek veszi Soenedki teimontíiását, Kamiinszkyval azonban rdniosen megelégedve és helyébe inkább Petrigallát (?) ajánlja. Lapszáiráskor arról értsülünk,. hogy a ruszinszkói képviselők tanácskozásán egy olyan közös míerpeí’áció benyújtása került szóba, amelyben mind a nyolc ruszinszkói képviselő követelné az autonómia sürgős megvalósítását és az autonómiára vonatkozó törvényjavaslatok haladéktalan benyújtását. Az interpelláció hét nyelven készülne. Érte­sülésünk szerint a kommunisták, a keresz- tónyszodalista és magyar kisgazdapárti bép- viselők^jkal^mint a német polgáriak támo­gatnák aláírásukkal. Az ellenzéki képviselők kivétel nélkül hozzájár utak ehhez az eszmé hez, míg Necas és Gagatkó hónap délutánig meggondolás! időt kértek. J^T*! CTsdrr #n<ss>sK<ákTsSi tssvrt&&0f. tartsd S&&üe£<ss8ég<sf&v3£& ti$ ííáre&e* is . f53e«»jr«'Kini 7 Tárcaíró vaftmk: Szombat: Szent mihál yi Ödön: A rád­zsák kincse (regény). Vasárnap: Kersék János: Mit bánt, ha ar­com sápadt... (Vers.) Lórin czy György: A lelkek virágoskertje. Á lencse Igaz történet két sokat látott köztisztviselő életéből — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor Az élet olyan, mint a kerék. Hol az alsó része kerül fölül, hol meg a felső alul. A felső és alsó rész kicserélődése sokszor komikus, sokszor tragikus körülmények között törté­nik. Engem inkább a komikus helyzetek érdekelnek, mert benne látom a legnagyobb tragédiákat, a tragikus rész pedig azért nem érdekel, mert a mai fölfordnlt világ közepeit minden nap leélem a magam életében. T ellát! János adótiszt volt, András pedig katasz­teri mérnök. Az egyik Dunántúl lakott, a má­sik Erdélyben s mivel sógorok voltak és igen szerették egymást, minden esztendőben meg­látogatta egyik a másikat. János nyáron vette ki a szabadságát és akkor ment Erdélybe. András nyáron a falvakat méregette, neki télen volt a nyara, hát január felé kérte a 1 szabadságát és akkor ment látogatóba Jáno- sékhoz a Dunántúlra. Amint mondtam, nagyon szerették egy­mást s mert úgy gondolkoztak, hogy a szere­tet csak akkor ér valamit, ha azt ki is mutat­ják. minden látogatásuk alkalmával ajándékot vittek egymásnak. Ezt, azt, apróságokat. I Koronás cigarettaszopókát, egy-egy .skatu- i lya kandirozott gyümölcsöt a sógorasszony- nak. Szóval mindig olyasvalamit, ami igazán . arra volt jó, hogy vele a rokoni szereletet \ külsőleg is kifejezzék. Akkor még lehetett, hiszen pár fölösleges f koronája volt mindenkinek. De aztán hirtelen fölfordult a világ. Meg- I változtak az országok, emberek, az élet. 'András egy napon fölszedte a sátorfa iát és feleségestől, Bözsi leányostól együtt pár vá­rossal errébb húzódott az Alföldre. Attól kezdve aztán ott méregette a falvakat­Minden megváltozott, a két sógor azon­ban most is, ezután is törhetetlen szeretettel szerette egymást. János is meglátogatta Andrást, András is Jánost. Pontosan minden nyáron és minden januárban. Éppen úgy, mint eddig. A különbség csak a rokoni szeretet külső megnyilvánulásában változott. János is úgy gondolta, meg András is, hogy a kandirozott gyümölcs és a cigarettaszopóka helyett ta­lán jobb volna valami más. Teszem azt, va­lamiféle darab szalámi, egy jókora szál deb­receni. Amiből a nehéz viszonyok között ha­rapni is lehet. Akkor még mindig akadt pár megtakarí­tott krajcár az ilyesmire. Aztán megint fordult az élet kereke- Esett a korona, mint az őszi levél. András­nak elszakadt a cipője, Jánosnak kirojtoso­dott a nadrágja. Az asszonyok négyeszten­dős kalapban jártak s a kis Bözsi leány csak hir’oöl ismerte a torkosságokat. És jött a tél, közeledett január. András mérnök ur gondolkozott, hogy mit vigyen a sógoroknak. Akkor már a pénz másra kellett, a meg­takarított garasoknak csak emléke élt, magát a garasokat régen elvitte a drágaság. Andrásnak csak annyi pénze volt, hogy a vonatjegyet megválthatta oda, meg vissza. Busán ballagott haza. Most mit csináljon?! A régi, kedves szokás, mint édes emlék, húzta, ha elkergette magától, megint csak visszatért és nem hagyott neki békét. Törte a fejét, hogy mit csináljon. Mert azt nem teheti, hogy annyi év ajándéka után beállítson üres kézzel. Mit szólna a sógor, meg a sógor asszony? Két éjszaka nem aludt. A harmadik napon azt mondja neki a felesége: — Tudod mit, András! A kamrában van néhány kiló lencse. Még Erdélyből hoztam. Vidd el azt Jánoséktnak, András arca földerült: — Igazad van! — mondta boldogan. — Elviszem a lencsét! János úgyis szereti. Nagyon boldog volt, összecsókolta okos asszonyát, a harmadik éjszaka nagyot aludt s a negyedik nap reggelén ultrákéit Jáno- is ékhoz. János ék örömmel fogadták s amikor a sárga kis utazótáskájából az egész család, jelenlétében kiemelte a fehér vászonzacskóba kötött lencsét, a rokoni szeretet külső meg­nyilvánulásaképpen olyan lármás boldogság támadt, hogy a sógor bácsi tiszteletére a két apró gyerek mindjárt hajba is kapott s mivel mind a kettő azon mesterkedett, hogy ő viszi ki a sógor bácsi lencséjét, a lelkes hangulat­ban úgy összepofozkodtak, hogy alig lehetett őket szétválasztani. Aztán eltelt a szabadság, a sógor vissza­ment­A sógorasszony megnézte a lencsét. Já­nos ugyanis inár napok óta piszkálta, hogy főzze meg a sógor lencséjét, hadd egyen már belőle kedvére. A sógor hozta. Az asszony meg is nézte. De biz* el is ment tőle a kedve. A lencse zsizsiikes volt, csak úgy mozgott. Nem állhatta meg, hogy el iné mosolyodjék: — Na, a sógor ugyan finom ajándékot hozott! Először az volt a szándéka, hogy a len­csét kiönti a csirkéknek, de aztán meggon­dolta magát. Pá(r kiló lencse ma sokba kerül, ki tudja, hogy mi lesz ezután! A lencsét jól leforrázta, aztán visszaön- tötte a zacskóba. Hátha szükség lesz rá valamikor! A napok közben múltak, a hó elolvadt, a. fák kizöldiiltek, a nyár teljes melegével meg­érkezett. Most Jánoson volt a sor. Most ő megy a sógorokhoz. Szabadságengedélye már meg­érkezett, mehet. Hiszen ő ment is volna. De tn cg ál Htoil't a v al ami. Mit vigyen a sógoroknak? Mert az nem teheti, hogy ne vigyen semmit. András is hozott nekik a téten. ,0 se aludt két éjszaka, A harmadik na­pon megszólalt a menyecske: — Tudod mit, János! — mondta öröm­mel. — András nagyon szereti a lencsét. Vi­gyél neki pár kiló lencsét. János ránézett a feleségére: — Van neked lencséd? — Van, — bólintott a menyecske. — Még megvan az, amit a télen András hozott — Na és? — csodáikozoitt az ember —, azt akarod, hogy én most visszavigyem neki azt, amit a télen ő hozott? — Márt ne — felelt az asszony —, len­cse lencse. Arra a lencsére nincs ráírva, hogy éppen az az, amit ő hozott. Az ember elgondolkozott: — Igazad van! — mondta s a szeme föl­csillant. — Elviszem a lencsét. És elvitte. A sógorék megörültek a kedves aján­déknak s a zacskóba kötött lencsét — amis az otthoni állapotokról kikérdezik egymást — odaállították: a sarokba, hogy a hangulatot ne zavarja. Beszéltek, kérdezősködtek, örültek, ne­vettek. De legjobban János örült, hogy a lencse- histórián szerencsésén átvergődött­Az ám, csakhogy a java ezután jött. A pufókkápü kis Bözsi leány ugyanis nagy munkában volt. Nagy fakalapáccsal agyalta a celluloidbabáját s amikor a zacskót odatették a sarokba fölneszeit. Női kíváncsi­sága lábujjhegyre csuccsant benne, odanégy- kézlábolt a zacskóhoz, kioldozta a száját, belenyúlt és egy marék lencsét kiemelt. —- Mi lehet az? Alig vetett azonban egy pillantást a fur­csa lencsére, a marék szemet hirtelen ledobta a padlóra s amint Kolmnbus Kristóf tehette, amikor Amerika partját meglátta, telkesen fölkiáltott: — Anyukám! A sógor bácsi visszahozta a zsizsikeket! A fölkiáltást halálos csönd követte. Csak a fakalapács kopogott a padlón, amint Bözsi leány hősies elszántsággal verte igyon a ti 1 úszkáló állatkfókat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom