Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-08 / 80. (528.) szám

IVCUU, ^ tárgyalásánál Svehía miniszterelnök expozét fog mondani, amelyet politikai vita követ. A tárgyalási ügyrend értelmében ennél a vi­tánál a rnszin-szikól képviselőknek módjuk­ban fesz a deklarációt felolvasni. De még abban az esetben is, ha Svehla nem monda­na expozéi, a ruszinok ói képviselők fölol- vastbatjálk deklarációjukat, mive! a javaslat fölött meginduló vita pár exelencc politikai vita lesz. Korláté endre dr. hosszabb beszéd kíséretében terjeszti elő deklarációját Egyébként az ülés iránt kevés érdeklő­dés mutatkozott. Az ülést 3 óra 45 perckor nyitotta meg Tomrasek elnök. A napirend érteimében hozzákezdtek a lakbérlök oltalmáról szóló javíttat tárgya Fásához. Langer, a szociálpoli­tikai bizottság előadója részletesen ismer­tette a javaslatot és a bizottság jelentésé. H a urna nti (német szociáldemokrata) törölni ajánlja a javaslat ama rend de zését, hogy a lakást föl lehet morén i kikor is, ha a bérbeadó, vagy annak felesége nem bün­tetendő as el eked ecet követ el. Követeli, hogy a telkeket és az építési anyagokat szaciaHz álják. T ’oüzil ikGmmms-hi): A. javaslat rosszabb, mint az érvényben lévő törvény. A kormány azt áiíitja, hogy nincs pénze épít­kezési célokra, noha rendelkezési papokra és spiclire telik az adózó polteáTok pénzé-! bői Kost ka (német demokrata): Pártja nem vesz részit a javaslat tárgyalásában, annál kevésbé, mert a módosító indhványo- fcaít a többség „szcciáípohdMú1' okéból el­lj uífcasüja. Az ülés még tart A kommtsjtísták kormány uy ibéko- zaíot követelőéi Rtrs/mszkórőí. A képviselőh'áz mai ülésén a kommirnls- ia párt sürgős interpellációt intézeti a bel- ügym misterhez, amelynek szövege a kö­vetkező: A rutszinszkói képviselők első al­kalommal lépnek a nemzetgyűlés termébe. A kormány kötelessége, hogy nyomban nyilat- koEZék RuíSzIn-szkóra vonatkozó szándékai­ról. Kérdezzek a belügyminiszter urat, haj­landó-e a ruszáiszkói képviselőiknek a há;zh>a való belépésékor a kormány nyilatkozatot tenni Ruszinszkórói és hajlandó-e nyilatkoz­ni arról, hogy a kormány milyen köveikez- méyeket von le a riíszinszkói népnek a leg­utóbbi. nemzetgyűlési válasza sok a Sea Imá­val történt afearmegryilváruiásábó 1. Az olasz választások Róma, április 7. Az olasz törvényhozó-1 testületbe való választások tegnap folytak le. j Általában a nemzeti lista nagyíöiényü győ-1 zelmét várják. A választások a legnagyobb | rendben folytak le. A választások erednie-, nyéí szerdán iogják lezárni. Róma, április 7. A kormánylista tuínyo- j rnó többséggel vezet. Eddig valamennyi vá­lasztási eredmény kétharmadrésze Ismeretes, Tizenkétmillió választó közül körülbelül hét­millió szavazott. Tárcarovafunk: Szerda: Pór Imre: Álomvárás tavasszal (vers). Frank Heller: Pisotti púpja (Osváth Kálmán fordítása). Csütörtök: Szentmihályi Ödön: A r ád- zsák kincse (regény). Péntek: Nyáry Andor: A lencse. Szombat: 5jzentmlhályi Ödön: A má­zsák kincse (regény). Vasárnap: Kersék János: Mit bánt. ha ar­com sápadt... (Vers.) Lőrinczy György: A lelkek virágoskertje. A rftdzsák Kincse KALANDOR-REGÉNY A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: Szentmihály! Ödön. Mondhatom, nagyon csodálkoznának, hacsak sejtenék is, ki rejtőzik Andamaiia hercegnének inkögnitója alatt. Lehet külön­ben, hogy már rövid idő múlva többet mondhatok. Tehát a viszontlátásra, uraún! Mr. Löwis meleg kézszor itassál vAlit meg az újság íróiktól s amint bucsuzkodás közben ide-oda hajlongott, mellénye hajtókáján meg­pillantották a „Turáni Titkos Propaganda Bi­zottság" jelvényét, a felkelő nap aranyos síu- gárké veiben fürdő ezüst nagy T betűt. MlkoT aztán észrevette, hogy az újságírók egylké- neSc, a Keteteurópa munkatársának pillantása kissé hosszasabban szegeződik a láthatóvá vált jelvényre, ujját figyelmeztetően ajkához emel­te és mosolyogva lépett be ura után a szom­szédos terembe. Félóra múlva Andnmaii’a hercege mr. Le- wrs 'kiiK'étretótijem a szálló étterme felé tartott. A közigazgatási bíróság döntvényei ax illetőség kérdésében Irta: Petrogaííi Oszkár dr. Losonc, április 7. Az állampolgárság kérdésében évröl- évre rosszabb a helyzet s a közigazgatási bíróság legújabb döntvénye alkalmas arra, hogy teljessé tegye a káoszt, általánossá a jogbizonytalanságot és évtizedek óta itt la­kó családok sorsát kitegye a hatóságok ön­kényének. A legfelső közigazgatási bíróság ítélke­zéseit a köztársaság polgársága nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül bizalommal fo­gadja és alig van intézmény, amely pártat­lanságának, emelkedett tiszta jogi felfogásá­nak és elfogulatlanságának annyi tanúidét adta volna, mint éppen ez a bíróság. Annál megdöbbentőbbek ismételt döntései, az ál­lampolgárság és a községi illetőségnek kér­déseiben. A bíróságnak e döntéseit nem ne­vezzük elfogultaknak, ahhoz nincs sem jo­gunk, sem alapunk, de viszont kétségtelen, hogy e döntések megokolásai a kirívó és egyenesen megfoghatatlan jogi tévedések egészen láncolatát alkotják. Bírósági dön­tésről lévén szó, nem beszélünk arról, hogy e döntések kimondbatlan szenvedéseket okoznak ártatlan családok ezreinek, meg­fosztják őket exisztenci'ájükiól. Iákergetik saját otthonukból és bizonytalanságnak te­szik ki sorsukat Jó, a bíróság a törvények szerint dönt s nem mérlegeli a törvény al­kalmazásának következményeit, nem a bíró­ság, hanem a törvényhozás íribája, ha „sum­mám ius, summa inniuria." De ezekért a döntvényekért a felelősség a bíróságra há­rul, mert a döntvénye egyenesen szembehe­lyezkedik és megsérti az itt élő és érvényes törvényeket. A közigazgatási biróság az állampolgár­ság kérdésében először kimondotta, hogy a St. Germain en Layeben kötött nemzetközi szerződésnek az állampolgárságot szabályo­zó rendelkezései nem érvényesek, mert a cseh-szlovák törvényhozás egy külön tör­vényben ezzel ellentétesen szabályozta az állampolgárságot. A közigazgatási bíróság­nak az az álláspontja, hogy e szerződés klauzulája, amelyben Cseh-Szlovákia kötele­zettséget vállal, hogy a szerződés rendelke­zéseivel ellentétes törvényeket nem hoz, ér­vénytelen és azt figyelembe nem veheti, mert sérti az állam szuverénitását. Ez az első döntvény indította meg azt a vexációt, amellyel a hatóság megsanyargatja az itteni őslakosságot. Jogbizonytalanságot idézett elő e kér­désben meghozott másik elvi jelentőségű ha­tározata is, amellyel kimondotta, hogy lete­lepedés utján a volt Magyaroszág területén csak az szerezhetett községi illetőséget, aki négy éven áí egy községben lakott és mind a négy éven át szakadatlanul hozzájárult a község terheihez. Ezt a döntését már kifeje­zetten a törvény világos megszegésével hoz­ta meg. Figyelmen kívül hagyta először. liogv a magyar adózási törvények értelmé- beiT az állami tisztviselők, a véderő tagjai és a munkások egyáltalában mentesek vol­tak minden községi teherhez való hozzájá­rulástól s a törvényhozás intenciójával ellen­kezik az, hogy akiknek az állam kedvezmé­nyeket ao*. ugyanakkor azokat megfossza at­tól a jogtól, hogy letelepedés utján községi il­letőséget szerezzenek. Ez álláspontom iga­zolására hivatkozom arra, hogy bár a régi magyar törvények szerint a választói jog alapja az adófizetés volt, a tisztviselők és munkások a községi választói jogból kizárva nem voltak, sőt városi képviselőtestületi ta­goknak is meg voltak választhatók. Tehát gyakorolták azokat az alapvető jogokat, amelyek csak a községek polgárait illetik meg. Még'szembeöüöbb e döntvény törvény­ellenessége annál az intézkedésnél, amely­ben az illetőség megszerzésének további fel­tétele gyanánt annak bizonyítását követeli meg, hogy az illető négy egymásután követ­kező évben, minden évben hozzájárult a köz­ség terheihez. Az 1886:XXII. törvénycikk 10. szakasza, amely az illetőségnek letelepedés utján való megszerzését szabályozza, ezt a feltételt nem állítja föl, azt a közigazgatási biróság döntvénye állította fel és igy nem törvényt alkalmazott, hanem törvényt pó­tolt, uj törvényt hozott, amihez a biróság­nak nincs joga. Ha az uj állam érvényében íeníartotta a régi államnak egyes törvényeit, CSAK „lilsf-” NAL VEGYEN M.ASSA, FÖ-UTCA 2-5. 1779 úgy az államban nemcsak a régi törvény be­tűi kötelezők, de kötelező az a joggyakorlat is, amely e törvény alkalmazásánál évtize­deken át kifejlődött. Ez nagyoh elemi jogsza­bály, amelyet a közigazgatási biróság is jól ismer. Már pedig a több mint három évtize­des magyar joggyakorlat állandóan és kivé­tel nélkül a törvényt úgy alkalmazta, hogy négy évi állandó oftlakással megszerezte mindenki az illetőséget, aki igazolja, hogy e négy év alatt akár egyszer is bármily kis összeggel, akár egy-két fillérrel vagy ter­mészetbeni szolgáltatással, például árviz vagy tűzvész esetén díjazás nélkül teljesí­tett munkájával hozzájárult a község íerhei- he?. (Folytatjuk.) 3STETSJ3T?CTKri«J»r* 1 mrnmIlciiiCi DasMlcs-KMla Miként értelmezte a törvényhozó és miként értelmest & kösigasgaMd biróság as ominózus szakaszt? Prága, április 7. Azok között a kérdések között, amelyek a szlovenszkói és ruszinszkóí magyar köz­véleményt állandóan foglalkotatják, alig van súlyosabb és alig van az egyes egyének életébe mélyebben belenyúló probléma, mint a községi illetőség bonyolult kérdése. A köz­ségi illetőség ügyének rendezetlensége már eddig is számtalan magyar embert fosztott meg kenyerétől és űzött el hajlékából, úgy hogy a magyar közvéleménynek mindent el kell követnie arra nézve, hogy vlaamÜyen humánus és ésszerű megoldás jöjjön létre. A P. M. H. mint eddig, ezentúl is kötelességé­nek fogja tartani a megoldás állandó sürge­tését és a legcélszerűbbnek találná, ha a leg­felsőbb közigazgatási biróság teljes ülésén megváltoztatná a legutóbbi döntésében kife­jezett elvi álláspontját. A sérelmes döntvény isiegokolása Megbízható helyről vesszük a furcsán hangzó hirt, hogy a rokkantak, amennyiben nem állampolgárok, ezt a jógot megszerez­hetik, ha a rokkantságukkal járó segélyezési igényükről lemondanak. Egy rokkanttal tör­tént nemrég, hogy közjegyzői okiratba fog­lalt nyilatkozatot adott rokkantigényeiről való lemondásáról az állampolgársági jog ellené­ben. Azt tudjuk, hogy annak, aki állampol­gárságért folyamodik, hadikölcsönigényeirő! íc kell mondania, de hogy rokkantakkal iiyen kevésbé erkölcsös üzleteket kössenek, nem mertük hinni. A közigazgatási biróság A. J. beszter­cebányai lakossal a szlovenszkói teljhatalmú miniszter ama határozata ellen benyújtott panaszát terjedelmes megokolással elvetette. A megokolásnak idevonatkozó része szóról­szóra igy hangzik: — A panasz azt állítja, hogy Besztercebánya város. tanácsa határozatának idején már illetőség­gel birt ebben a községben, mert már 1915 január elseje előtt négy éven át megszakítás nélkül la­kott ottan és a község terheihez hozzájárult, úgy hogy ezen a napon az 1886:XXII. törvénycikk 10. szakasza értelmében automatikusán megszerezte e községben az illetőséget. — A panaszos eme nézetét a legfelsőbb köz- igazgatási biróság nem ismerhette el jogosnak; ellenkezőleg arra a felfogásra jutott, hogy az idé­zett 10. szakaszban megjelölt feltételeik teljesíté­sével a más községbe átköltöző személy abban a községben még ipso ]ure nem szerzi meg illetősé­gét, hanem ebben az esetben még hozzá kel! já­rulnia az uj községnek kifejezett akaratnyilvánítá­sának, hogy ezt a személyt fölveszi polgárainak illetőségi kötelékébe. A legfelsőbb közigazgatási biróság erre a felfogásra a következő megionto­A pazar dísszel berendezett és fényesen kivi­lágított teremben már ott zsibongott a szálló egész In te maci ónál is sokadalma, amely a ma­gyar metropolist a margitszigeti játéktermek megnyitása óta a mulató világ országúrjáinek egyik legjelentősebb állomásává avatta. Antit a főváros természeti szépségei, világhíres gyógyiíáíorrásai és magas fejlettségű kultúrá­ja évtizedeiken át sem tudott megteremteni, a játéktermek •asztalán perdülő golyó néhány év alatt megvalósította. A világ 'születési, szelle­mi és péinzerfeztoíkráciája valóságos aranylhíiill- 1 ám óikkal borította el a város gazdságt életét s a hömpölygő arany-folyam hullámai ideosá- bitották a nemzetközi szélhámosok arisztok­ráciájának, a nagystílű kalandoroknak min­denféle fajtáját; súlyos gondol okoztak a ma­gyar főváros rendőrségének, amely megfi­gyelésükre valóságos kirendeltségeket tar­tott a dumaparti fényes szállókban. Így a Splendid-száJló éttermében zsibon­gó vendégsereg nagy részének sem volt sej­telme róla, hogy az a kifogástalan eleganciá- ju gentleman, aki a terem egyik sarokasztalá­nál olyan vidám hangulatban és kedélyes fesz'.ellenséggel társalog hasonlóan kifogásta­lan estélyi toa leiben pompázó hölgyével, szintén a budapesti rendőrség egyik embere, akinek a szálló személyzete közt is nem egy titkos segítőtársa van. Igen. Kánya détekrtiirvf síügyelő a feszte­len társalgás és csendes szemlélődés lepte blatt az egész társaságot szemmel tartotta s mikor And a tnana hercege rmr. Lewis-szel a 'tereimbe lépek, kutató tekintetével nyomban -alapos ostrom alá fogta, és tetőtől-talpig fi­gyelm 1 esen végignursírálka. A lierceg nagyúri biztonsággal haladt a kiváncsi pillantás dk kereszttüzében a terem vécében sorakozó intim fülkék egyikében el­készített asztala felé. Olajos-barna arcára szinte reáfagyott az a fatalista közöny, amely Kelet mindéül fiára annyira jellemző; úgy ha­ladt át a termien, mintha az teljesen üres lett volna s amelyben a szemek számára semmi látnivaló nem kínálkozik. Pedig az estélyi Toalettek mély dekoltázsából 'kivillanó fehér asszonyt vállfáik és az őket koronázó szebb- nél-szebb női fejek szinte kínálkozva hajla­doztak érdekes alakja felé. Az egyik aisztal előtt mintha kissé meg­enyhültek volna a vonásai. Valami mosoly- gásféíle torzult rá szoborszert! arcaira és néma főhajtással köszöntötte az asztalnál vacsorá­zó társaság egyik kreoiisizépségü mötagját, aki élénk, de egyben csodálkozást eláruló mo­sollyal viszonozta az üdvözlést. A társaság tagjai nyomban a kérdések kr eszitttizébe fogták a szépasszonyt, Giviletti (hercegnét, akinek minden szépsége és szelle­messége háttérbe szaruit most amellett az egyszerű tény mellett, hogy az exotikus ide- ; géni ismerősei közé számíthatja. — Ah, igen. Őfensége régi ismerősöm, — , válaszolt a kérdezett diszkrét mosoly kiisére- , tőben, — báróim vagy négy évvel ezelőtt Meuitoneban töltöttünk együtt néhány kelle­mes hetet. A herceg köziben elfoglalta n zitalák ; Nyomban egész pincér had sürgölődött köcrü- ; lőtte és a fejedelmi borravaló reményében : egymás h egyén-hát ám buzgótedtak, hogy a 1 nagyút legmagasabb megelégedését kivívják. — Őfensége sehogy sem tetszik nekem, — súgta oda ászt diái sáliak a eletek üvfeh . ügyelő, — mintha már láttam vofaia valahol. Mindenesetre emlékeztet valakire, bár egye­lőre sejtelmem sincsen, kire. Nem fog ártani, ha kissé szemrn elit ártjuk. Aztán ez az isme­retsége Civiléül hercegnével, akiről az egész világ tudja, hogy mint brettlí-pómadonna indult neki kanrierjélnek, amelye-t végül is hercegi koronával sikerült betetőznie. Igaz ugyan, hogy boldogult férje vérbeli olasz herceg voílt, akinek vagyona azonban se­hogy sem állt arányban tiszteletreméltó őseinek tekintélyes számával. özvegye mégis fényűző, nagyvilági életet él, anélkül, hogy jövedelmi forrásainak titkát kifürkész­ni lehetne. Ili. Túrán, Európa szívétől a Gsendes- oceám partjáig terjedő utj világbirodalom: a világtörténet színpadán méltatlanul háttérbe szorult turáni népek világbirodalma! Ez volt a nagy háború utáni években a Turáni Gon­dolat rajongóinak az indo-európai népek vi- lághataiTimának megdöntésére törő álma. En­nek az álomnak megvalósitásáira szervez­lek meg tiitkos szövetségüket, amelynek nemcsak a turáni népek országaiban, hanem a világ minden metropólisén meg voltak a maga titkos komitéi. A budapesti komité a Turul-Mid) palotájának rejtett helyiségeiben tartotta összejőve Leüt; nem mintha működé­sét a hatosáig ok bármiképpen is zavar ák volna, hanem inkább a titkosság varázsa miatt. A komiité elnöke, Szentmártoni profesz- szaiig az európai hirii orientalista, éppen eb­ben a pillanatban nyitotta meg a komit6 N agy tanácsának ülését. (Folyt. kÖY.) •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom