Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-06 / 79. (527.) szám
Sí Vasárnap, április 6. ielést támasztott a konuniin alatti megszállás költségeinek megtérítése fejében, mert azt állította, hogy Magyarországot a kommün alatt nem önszántából szállta meg és ezért neki jóvátételre van igénye. Ez a kérdés sokáig a jóvátéteü bizottság előtt volt. Annakidején Londonban mi is leszögeztük, hogy elismerjük Románia követeléseit. THulescuval megegyezést létesítettünk, amelynek értelmében mindketten lemondunk egymással szemben támasztott igényeinkről. Ebből kifolyóan az országot semmi kár nem érte, mert ha Romániával szemben való követelésünket fönn Is tartjuk, abból egy fillért sem látunk, mert az egész összeget a jóvátétel! számlára fordítottak volna. — Kérem a nemzetgyűlést, hogy ebben a történelmi pillanatban őrizze meg komolyságát és a javaslatok tárgyalásainál legyen figyelemmel az ország életérdekeire. A kormány megtette kötelességét és fölemelt fővel áll most a nemzetgyűlés elé. Kérem a javaslatok elfogadását. (Percekig tartó zajos taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Ezzel a mai ülés véget is ért. A legkö-' zélebbi ülés hétfőn lesz, amikor is a nemzetgyűlés megkezdi a javaslatok fölött az általános vitát. A javasflatdk vitája hétfőn indul meg és bizonyosra veszik, hogy husvét előtt véget fog érni A keresztényszocíalisía párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen elhatározta^ hogy nem fog akadályokat gördíteni a javaslatok törvényreemdése ellen. A párt álláspontját a Házban Haller István fogja kifejteni. Korányi soha nem látta oly kedvezően a helyzetet, mint most Az egységes párt tegnap este értekezle- 1 ref 'tartott, amelyen Korányi pénzügyminiszter ismertette a szanálási javaslatokat. Föltétlenül bízik abban, hogy az ország kijut a- mai válságból, azért vállalta el a pénzügyi tárcát, hogy szilárd alapokra helyezikedhetrk az ország. Miután Bethlen Parisban és Londonban sikeresen véghezvitt© a diplomáciai front áttörését, most a gazdasági front átérésére kerül a sor. Sohasem látta olyan szerencsésnek és kedvezőnek a helyzetet az ország újjáépítésére, mint snost. Klj^ont|, hogy öt pártérdekek nem irányítják P egyetlen céljának azt tekinti, hogy az országot mali súlyos helyzetéből kivezesse. Kállay beszéde osztatlan sikert aratott Káílay beszéde után budapesti munkatársunk több előkelő poitükust megkérdezett, hogy miként vélekedik Kállay beszédéről és a vita folyásáról a beérkezett válaszokat itt közöljük: Apponyl Albert gróf: A vita eleién föl fogok szólalni ós ki fogom fejteni álláspontomat. Megállapítom, hogy Kállay beszéde reám jó hatást keltett, logikus voSt, nem túl hosszt! és olyan érveket sorakoztatott föl, amelyeket meg kei! szívlelnünk. Vass József dr. népjóléti miniszter: Kállay beszéde rám nagy hatást tett, alapos volt és szakszerű. Egyike, a legszebb beszédeknek, amelyet nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék is feszült figyelemmel ihalíga- tott. Kállay beszéd© kicsavarta az ellenzék kezéből a fegyvert. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem a kormány, hanem az ország érdekesről van szó és a javaslatokat meg kell szavazni. Nekem az a benyomásom, hogy a szociáldemokrata párt is íisz'ában van ezzel és nem fog obstrukcióí kezdeni a javaslat ellen. Pártom és a kormány a legteljesebb bizalommal tekint a szanálási akció megkezdése elé és bizton hisz az ország újjáépítésében. Korányi Frigyes báró pón mgymini.s*z 1 er: A beszéd nagy hatást tett rám. Eddig is nagyrabecsültem Káffiay hatalmas munkabíró képességét és remélem, hogy az ország érdekében továbbra seon fogja tőlünk támogatását megtagadni. Almássy László, az egységes párt alelnöke: Káílay beszéde nagy hatással volt az ellenzékre. Megfigyeltem, nem volít olyan párt, amelyet ne sikerült volna meggyőznie. Előadásából mindenki megérthette azt, hogy ha a javaslatok megszavazása elé akadályokat gördítenek, az országot legsúlyosabb katasztrófába kergetik. , A legfontosabb momentumnak azt tartom, hogy Káílay, aki eddig mindig pesszimista volt, ezúttal optimisztikusan Ítéli meg a helyzetet. Nagy Emil volt ig azság tigyTranis zt e r, pártonlkivüli .ellenzéki: A beszédet figyelmesen hallgattam végiig, reám azonban majd a záróbeszéd lesz nagyobb hatással, mert kiváncsi vagyok, hogy Kállay miképpen fogja megcáfolni azokat az adatokat, amelyeket beszédemben föl fogok hozni. Farkas István szociáldemokrata: Kállay beszéde kéteégteínü! lojális volt és bennünk is jó hatást váltott ki. Véleményt méig nem mamáin átok, a vita során alkalmunk lesz arra, hogy álláspontunkat kifejthessük. a siaüiiü imstatoK lUrféiiirrcincifécűMl Senki sem tervez obstrnkciót Benedek János, Beck Lajos, Eckhardt Tábor és Peyer Károly nyilatkozata a P. M, H. részére Budapest, április 5. (Kiküldőit mtsrikaiársiUinktóL) A parlament folyosóin alkalmam volt a legkülönbözőbb poliílükai irányzatok képviselőivel beszélgetni a szanálási javaslatok felől. Minden pártban őszinte örömmel fogadták az ellenzék együttes értekezletén hozott azt a határozatot, mely szerint az ellenzék nem lép passzivitásba, hanem részt vesz a vitában. A dekíarációíölolvasásnak gondolatát is elvetették. Ez a terv egyébként, mint beavatott helyen közölték velem, nem is volt komoly. Raipipert találta ki és vetette föl, szereplési Vterketegségből. A szóéiáklemckmaták, akik a legközelebb állnak az októbrista Ruppert- bez, maguk is nevetség esnek és célra rém vezetőnek tartották ezt a harcmodort. A szanálási j-av»slatak ellen még Szitágyt L&jot,. pártonkivüli 'liberális képviselő fejt ki aglíá- ciót, de ennek a harcnak nem tárgyi, hanem személyi okai vannak. Köztudomású ugyanis Szilágyiról, hogy Rakovszky Istvánnal együtt ö a legnagyobb személyes ellensége Bethlen István gróf miniszterelnöknek, akinek megbuktatására — sikertelenül — minden eszközt megragad. Az egyes ellenzéki pártoknak a szanálási javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontját a következőkben Igye- kezem összege zni. Benedek János demokrata,, aikü Vázsoriyi Vilmos távolléte alatt elnöke a demokrata pártnak, ezeket mondotta: — A szanálási javaslatok, sikerük esetén, azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy az országot jelenlegi súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetéből kivezetik. A javaslatokban nem látok semmi politikumot, éppen ezért pártunk elhatározta, hogy azok törvényerőre emelkedése elé nem gördít akadályt és a javaslatok megszavazását nem fogja megakadályozni. A demokrata párt annál Is Inkább elfogási a Javas- , kotokat, mert minden olyan alkalmi amely az j jelenlegi súlyos l«-!yze$éböl kivezetni aikaínjás, megragad és támogat. Reméljük, hogy a javaslatokhoz belülről és kívülről fűződő várakozások meg fognak valósulni. Magyarországnak most nincs egyéb teendője, mint hogy a háború és forradalmak okozta megrázkódtatásokat kiheverje és hogy erőre kapjon. Ezt az erőt a mostani javaslatok — reméljük — meg fogják adni. A magunk részéről csak örülni tudnánk annak, ha a kormánynak ezekből a javaslatokból sikere lenne, mert a kormány sikeréCSAK NAL VEGYEN HASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 bői ezúttal csakis az országnak és a nemzetnek lehet haszna. Beck Lajos a liberális pártonkivüli ellenzék vezető tagja Így foglalta össze véleményét: — A külpolitikai és belpolitikai helyzet szükségessé tették, hogy osztrák mintára Magyarország is külföldi kölcsönt vegyen föl. Csakhogy, miként Ausztriában, úgy Magyarországon is a kölcsön későn jön. Az a tény, hogy a kölcsön megszavazása és folyósítása ennyire kitolódott, ma már szinte lehetetlenné teszi, hogy annak meghiúsításával egy uj pénzügyi kibontakozást toljunk előtérbe. Kétségtelen azonban, hogy ha kellő időben felépített pénzügyi program lett volna, akikor a külföldi kölcsönnel nem kellett volna keresztut elé állítani a nemzetgyűlést. Túlzás volna azt mondani, hogy a kormány úgy taktikázott, hogy a nemzetgyűlést ebbe a zsákutcába kényszerítse, de ■ kétségtelen, hogy, ha nemcsak egy ütőkártyára tette volna fel az egész tétet, szerencsésebb megoldást is lehetett volna találni. Eckimrát Tibor a fajvédőpárt szellemi vezére pártja álláspontját a következőkben fejtette ki: — A keresztény ellenzék a legélesebb harcot határozta el az úgynevezett szanálási javaslatok ellen. A mai kormányzat taktikai okokból úgy állította be a külföldi kölcsön ügyét, mintha ez volna az egyetlen megoldási lehetőség. Ezzel teljesen kiszolgáltatta magát ellenfeleinknek. A külföldi kölcsön feltételei a nemzet szuverénitását illuzóriussá teszik és egyenesen katasztrofális következményekkel fognak járni az elcsatolt területen élő magyarokra. (?) A magyar kérdés a külföldi kölcsön következtében lekerül a napirendről és 250 millió aranykorona Ígéretéért minden lehetőségét föladjuk hogy az idegen íenhatóság alatt élő Rágnak a békeszerződésekben éje a kisebbségi szerződésekben biztosított jogainak érvényesítésére, valamint a magyar határoknak a Miilerand-féle kísérőlevélben biztosított igazságosabb megállapítására húsz éven át eredményes munkát fejthessünk ki. A háromszoros ellenőrzés, a költségvetési jog feladása és a pénzügyi tényezőktől való messzemenő függőségi viszony minden magyar kormánynak, bármilyen is annak a szándéka, olyan mértékben fogja megkötni a kezét, hogy a népMások, ha vége már a karneválnak, bűnhődni vágynak, hamut hintenek, álmot temetnek, fejlehajtva állnak... — Leikében tovább tombol még a tánc s ha a halál szemei intenek: mellébe iő kis gyöngyházpisztolyáből... Mécs László.-----------------------------Da liás Ének 1919-ből Lxntklsérottei előadja egy pesti ügyvéd — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Komáromi János. Azelőtt úgynevezett élők eh) fővárosi ügyvéd voltam. A bolsevisták kineveztek tehát a váci kertészeti telep ügyvezető igazgatójává. Ez április elején lehetett. Mint ügyvezető igazgatónak az lett volna legelső dolgom, hogy a felásott gyepen spárgával kiméressem az egyes kertágyakat. A spárgát nevezzük ei röviden gyepágy madzagnak. Igen ám, csakhogy a fölméréshez hiányzott a madzag. Körülnézek erre Vácon, hogy inaid veszek gyepágymadzagot. De ilyen madzag nem volt az egész városban, sőt egyáltalán semmiféle madzag sem volt, mert a tanács- kormány akkor már bevont minden madzag- félét. Azt mondja az egyik boltos: A gyepágy a földművelés körébe tartozik. legokosabban tenné tehát elvtárs, ha a földművelésügyi népbiztossághoz szó'na be. Ott alighanem kiutalják a madzagot. Kapom magamat, beszaladok Pestre, megyek a földművelésügyi népbiztossághoz s előadom, hogy a váci kertészeti telepnek kétszáz méter madzagra volna szüksége. A politikai megbízott azt mondja erre: — Mi az, hogy madzag? — Spárga! — mondom rá. — Na? — kérdi gúnyosan. — Ismeri talán más nevét is? — Hogyne. Például: spagát. A politikai megbizott ingerült lesz. _Az elvtársnak, ha valamilyen telep üg yvezetője, rendelkeznie kellene annyi intelligenciával, hogy nem madzag, nem spárga és nem spagát, hanem „kertágyhoz szükséges lenzsinór!“ — Hát akkor legyen kertágyhoz szükséges lenzsinór! A politikai megbizott úgy tesz, mintha gondolkoznék és akkor a következőkben adja meg a fölvilágositást: _ Ez az ügy a Lenközponthoz tartozik, de a kérvényt hozzánk kell benyújtania. Az elvtárs most elmegy innen a Lenközpontba, ott ráütteti a bélyegzőt... — Mire? Az üres papirosra? Az elvtárs komolyan bólint: — Úgy van, eltalálta. Az üres papirosra. Onnét majd visszajön... — Kérem, — szólok közbe, — nem gondolja, hogy ez kissé, mintha bürokratikus forma lenne? Az elvtárs int, hogy hallgassak: — Nem gondolom. Mert bürokrácia — az egy kicsit megdöglött minálunk. Sietek erre a Lenközponthoz s kérem az üres kérvényre a bélyegzőt. Ott azt kérdezik: bolond vagyok-e? Erre átszaladok a legközelebbi trafikba, ott összeütöm legalább a kérvényt s megint rohanok vissza a földművelésügyi népbiztosságra. — Na? — érdeklődik a megbízott elvtárs. * Mondom neki, hogy nincs bélyegző s hogy a Lenközpontban kinevettek. — Hát akkor adja ide azt a kérvényt — s oldalt teszi le az árkuspapirt. — Majd rá- üttetjtik a bélyegzőt utó’ag. Én várok azalatt. A megbizott elvtárs a körmét rágja: — Mire vár, kérem? — Az utalványra, elvtárs, amelynek alapján ki fogják utalni a kertágyaklioz szükséges lenzsinórt. A politikai megbizott nem érti: — Hja, barátom, az nem úgy megy! Az utalványt előbb a népbiztoshelyettes elvtárs megbízottjának kell aláírnia! Hát méltóztassék vele aláíratni, mert nekem még ma vissza kell utaznom Vácra. — Hogy aláírassam? — s fölnevet kedvesen. — Jó. Csakhogy nekem írásban kell referálnom erről az ügyről. Különben is a népbiztoshelyettes elvtárs megbízottja nincs is bent e pillanatban. — Már elment? — ó nem. Csak még nem jött be. Tessék holnapután érdeklődni. Érdeklődöm három nap múlva, érdeklődöm hét nap múlva. Április utolsó hetében végül bejutok a népbiztoshelyettes elvtárs megbízott-helyettese elé. A megbízott-helyettes kikerested s olvassa az utalványt, vakarhatja a szakállát, valami nem tetszhe- tik neki, mert kicsit diskurál magamagához, végre is azt mondja: Hordja el az ördög ezt az egész dolgot, az aktakezelés nem egészen szabályszerű ugyan, ő mindazonáltal kivételesen aláírja ezúttal, bár az ilyen komplikált ügyek igazság szerint nem tartoznak az ő hatáskörébe s rendes körülmények köpött nem is szokta aláírni. De nekem aláírja. Majd igy folytatja: — Most siessen az elvtárs a Lenközpontba, ott ráütik a bélyegzőt. Rohanok a Lenközpontba, de mire odaérek, zárnak. Jöjjek holnap. Másnap tehát újra bejövök Vácról s fél- tizre a Lenközpontban vagyok. A titkár azt mondja: tessék helyet foglalni. — Mikor juthatnék be, kérem? — Hia, — von vállat a titkár, — ki tudná azt megmondani! A csoportvezető elvtárs fontos ügyekben tanácskozik odabent. Várok... Másfél óra múlva mégis csak sikerül a csoportvezető elvtárs elé jutnom. A csoportvezető elvtárs a haját tépi: — Ilyenkor mászik be? Majd én most késsek le magának az ebédről! No, adja ide! Tárcarovaftmk: Kedd: Szentmi hályi Ödön: A rádzsá; kincse (regény). Szerda: Pór Imre: Álomvárás tavassza (vers). Frank Ilelier: Pisotti pupia (Osvátl Kálmán fordítása). Csütörtök: Szentmihályi Ödön: A rád zsák kincse (regény). Péntek: Nyáry Andor: A lencse. Szombat: Szent mi bátyi Ödön: A rád zsák kincse (regény). Vasárnap: Kersék János: Mit bánt ha ar com sápadt... (Vers.) Lőrinczy György A lelkek virágoskertje. A iassz leány Kócos leje: Nap, {is szereim! nyárból, égnek az arany napsugár-hajak... Ha e sugárzás férfi-szívbe lángol, a férfi-álmok földjén különös, item álmodott bíbor virág lakad. (A nők szivén mérges palánta támad...) Lelkében folyton ünnepei a Farsang, vágyak bokáznsk édes éjszakán s egy ősi mámor kacajokat harsant A leikéből kicsordul az öröm a két szemén, két léiek-ablakán: s a báuatuccán baílagóra csöppen... Kacagva mond ki nagy, mázsás igéket: Isten, halál, élet, vagy szerelem, mikhez tapad sok vér, könny, bűn, igézet s miket olyan nehéz kimondani! Ajkán a szó sziromként megterem 5 percek szele sziromként tovaiujja... Az ösztönöknek tarka rétjén táncol. Törvényt nem Ismer: sosem lázadott... Formás mellét átlátszó gyémánt-páncél takarja — s nincsen Achilles-sarok. Nyilak, miktől vóreztek századok: az ü szivéig soha ncrn röpülnek. Férfíszivekkel kövezett teremben virág-táncot lejt vadul, egyedid s míg körbe iár kacajósán kerengve: nem látja, hogy a padjen vér folyik. Fekete, furcsa prímás hegedül s az ablakon tavaszi szél dörömhöz.
