Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-05 / 78. (526.) szám
Szombat, március 5. A sajtéj avaslat fogadtatása Prága, április 4. A kormány által tegnap beterjesztett sajtójavaslat, amely a fokozatos felelősség elvének áttörésével, az eskiidtbiróságok sajtójogi hatáskörének megszüntetésével és a szerkesztőségi titokba való belenyúlásával gyökereiben támadta meg a sajtószabadságot, az újságírói társadalmat természetesen közelről érinti és érdekli. Az ellenzéki sajtó a legélesebben tiltakozik e jogfosztó javaslat ellen, amely egy lépéssel még tovább halad azon az utón, melynek a rendtörvény volt eddig a legkiemelkedőbb pontja. Jellemző a a mai viszonyokra, hogy a cseh koalíciós lapok — egynek, kettőnek kivételével — nem mernek állást foglalni a kormány reakcioná- rius javaslata ellen, hanem a mögöttük álló pártok parancsára dicshimnuszokat zengenek róla. Azok a cseh lapok ellenben, amelyek érdemleges binálat tárgyává tették, szintén súlyos aggályokat táplálnak célszerűsége és méltányossága tekintetében. így például a cseh légionáriusok lapja is a legélesebben elitéli a mögötte rejlő sötét szándékokat. Az agrárpárti Venkov és a szociáldemokrata Právo Lidu részletesen ismertetik a javaslatot és azt elragadtatással fogadják. A Riidé Právo a tegnap benyújtott négy javaslatot egyfől-egyig reakciósnak mondja. A Bohemia véleményét ig-y foglalhatjuk ösz- sze: „Az az újabb csapás, amelyet a sajtószabadságra mérnek és amely gyökerében támadja meg az újságírást, azt mutatja, hogy a kormányon lévők ismerik azt a receptet, amellyel maguknak és utódaiknak nyugodt álmot biztosíthatnak, mivel az eskiidtbiróságok megszüntetésénél is rosszabb a szerkesztőségi titok ellen intézett támadás, amelyet még egy törvény sem alkalmazott ilyen erősen.11 A lap szerint a javaslat további célja a hatalmon lévő rendszer alátámasztása és életének nemcsak meghosszabbítása, de megkönnyítése is. A folyton erősödő ellentéttől való félelem és a koalíció belső nehézségei fő- rajról azoknak a rendelkezéseknek, amelyek a népbirákat szakbíróikkal akarják fölváltani. A Sozialdemokrat a sajtószabadság megpec- kelésének és az esküdtbiróságok demokratikus intézménye elleni merényletnek mondja a javaslatot, amely minden intézkedésében a legszentebb érzelmeikben megsértett koalíciós pártok dühöngő bosszúhadjáratához hasonlít és alkalmi törvény a legrosszabb fajtából. A Cech e szavakkal fejezi be vezércikkét: „Igazságügyminiszter ur, ezt a novellát nem kellett volna aláírnia.11 A Károdul Listy meg van elégedve. A jó magaviseleíü szerkesztőségek — írja — aiá fogják magukat vetni a szigorúbb rendnek, azzal a föltétellei, hogy nem fognak rosszabbul járni, mint azok a képviselők, akik azzal kárpótolnák ■magukat, amit a sajtótól elvettek. A Ceské SJovo kifogásai inkább alaki, mint efvi jellegűek. A javaslattal és annak alapelveivel egyetért és beterjesztését időszerűnek tartja. A Trlhima szerint a cseh sajtóban uralkodó viszonyok, amelyek nem voltak európaiak, kény- szeri tették a kormáiryt e radikális lépés megtételére. Szükségesnek látja azonban, hogy a parlamenti tárgyalás során a javaslatot szigora boncolás alá vegyék és megfelelően kiegészítsék, mivel sokkal többet vesz el az újságírótól, mint amennyit neki ad. A Lidové Noviny nem áll föltétlenül a javaslatok mellé, amikor igy ir: „Elkerüljük azt a kérdést, hogy egyáltalán helyes volt-e az esküdt- bíróságok kérdését sajtóügyekben szóba hozni, különösen most, az egyes korrupciós tünetekkel összefüggésben. A korrupció sajtó nélkül talán még jobban íölburjánzott volna, mint igy. Á korrupció, amely csak véletlenül és külsőleg van összefüggésben a sajtóreformmal és azzal a kérdéssel, hogy a kormány mit szándékozik tenni a korrupció megakadályozására, nemcsak az ellenzéki sajtónak nyújtott egy rendkívül örömmel üdvözölt alkalmat arra, hogy az elnyomott ártatlanság köntösében tetszelegjék, hanem a javaslat tárgyalásának is különleges jelleget adott11... A légionáriusok lapja: a Károdul Osvobozeni a sajtójavaslatot röviden, de velősen jellemzi: „A javaslat ctkornyás, hosszú és ártatlan címét ezzel a röviaebb, de találóbb címmel lehetne helyettesíteni: „A sajtószabadság elnyomásáról szóló törvényjavaslat". „Mi rosszat követett el a sajtó, hogy ilyen szigorú és reakciós törvényre volt szükség? Tehetnek-e az újságírók arról, hogy politikusok korrumpáltak, hogy tisztviselők megvesztegethették magukat, tehetnek-e az újságírók arról, hogy elpocsékolták az állam pénzét?" Ái. e!so tiltakozás A német szociáldemokrata újságírók szervezete ma délelőtt ülést tartott, amelyen elhatároz- j ía, hogy tiltakozik az uj sajíónovella ellen, mely | a sajószabadságot teljesen iiluzóriussá teszi. javaslat készül a. korrupció ellem? A Lidové Noviny kormánykörökből árról értesül, hogy a tegnap benyújtott javaslatokat rövidesen egy uiabb kormányjavaslat fogja követni, amely a korrupció ellen fog irányulni. Ezzel egyidejűén az állami szállítások ügyét megbi zhat óbb alapokra fogják helyezni. A francia kamara Pomcaré mellett Prága, április 4. Poúncarc második miniszterelnökségi be- mutaíikozását a kamarában hatalmas irxter- pellációáradat követte, amelynek vége, a most már elengedhetetlennek tekinthető bi- zalmaitszavazás volt- 408 szavazattal 151 ellenében a kamara azt a határozatot hozta, hogy a kormány szándékával egyetért és megbízik pollíik á j á bán. Páris, április 4. A lapok általában kiemelik a tegnapi kamari szavazás jelentőségét. A Figaro azt hiszi, hogy Poincaré csak megerősödött többséggel mehet a választásokba és kezdhet a szakértői jelentések átvizsgálásába, abban a tudatban, hogy a nemzet többsége mögötte van. — A L‘időmmé libre rámutat arra, hogy a kamara jól fogta föl, amikor belátta, hogy Poincarénaik júniusig szabad működési teret kell biztosítani. A baloldali biok lapjai nem látják különösebb jelentőségűnek a szavazást. A nemzeti politika megfenekíésre van ítélve. Az Oeuvre megjegyzi, hogy a Ruhrvidék kiürítése nemzeti szükségszerűséggé vált. Franciaország hajlandó minden okos engedményre, amely méltóságával összeegyeztethető. Páris, április 4- A leadott 514 szavazat abszolút többsége 25S volt. A. kormányra 383, ellene 131 szavazatot adtak le. A kormány ellen szavazott: 2 kommunista, 1 uni- tarista kommunista, 49 szocialista, 47 radikális, 7 szocialista köztársasági párti, 7 baloldali köztársasági párti demokrata, 2 köztársasági párti szocialista és 7 pártcukivüli képviselő. 42 képviselő nem vett részt a szavaJFlfítg tm.áia? g*srSexet&*$ .fessékmü tkiipefó&t és PH&iPrrr&mnit9 zásban, köztük Briand, Tardieu, Sarraut és Pamievé. „A jóvátétel joga nem fakad a győzelemből** Páris, április 4. A kamara éjjeli ülésén Varenne szocialista képviselő pártja nevében kijelentette, hogy Németországnak egy centimet sem hajlandó ajándékozni, mivel Németországot nemcsak legyőzöttnek, de a háborúért felelősnek is tekinti. Bimm képviselő csatlakozott a kijelentéshez és megismételt® a hamburgi szocialista kongresszuson mondott szavait. Németországnak meg kell fizetnie a jóvátételeket — mondotta —, de nem azért, mert legyőzték. A győzelem önmagában véve nem ad a győzőnek jogot. A jóvátételek joga nem fakad a győzelemből. Németországnak jóvá kell tennie a károkat, de nem azért, mert megverték, de azért mert pusztított. Kijeién tette, hogy a háborúért való fe’e’ősség elismerésének csak akkor van értelme, hogy ha az önként fakad. A szkupstinát májas közepéig elnapolták Belgrád, április 4. Nagy meglepetést keit a szkupstina elnökségének az a határozata, hogy a szkupstina legközelebbi ülését május közepén tartják. Kormánykörökben ezt azzal okolják meg, hogy a kormánypárti képviselők fáradtak és már most megkívánják kezdeni húsvéti szabadságukat. A szerb agráriusok klubja fölhívást intézett az egész ország agráriusaihoz arra nézve, hogy kövessék más népek példáját és egyesüljenek egy nagy agrárpártban. Ez a felhivás a lárvátokkal való megértés szükségességét hangoztatja. — Az e’lenzéki blokk körében optimizmus uralkodik s azt remélik, hogy rövidesen megbízatást kapnak kormányalakításra. Állítólag Raáics-párti képviselők rövid időn belül kihallgatáson jelennek meg az udvarnál. Jugoszlávia létéről van szói Belgrád, április 4. A radikális Balkán cimii lap Szerbia konszolidációját Horvátország és Szlavónia amputációsával egyidejűén sürgeti. — A demokratapárt Demokracie című lapja kifejti, hogy a szkupstina feloszlatása nyílt bizonyítéka lenne annak, hogy a horvátokat az állami igazgatásból kizárják és- hogy a horvátoknak saját államukban kevesebb joguk van, mint a nemzeti kisebbségeknek s hogy őket jogtalan rabszolgákká degradálták csak azért mert Radicsot követték. — A szerb agráriusok lapja, a Novosti kijelenti, hogy Pasics egy aggastyán makacsságával tart ki a kormányzati hatalom mellett. A lap fölveti azt a kérdést, hogy meddig lehet még az alkotmányt és a népakaratot egy aggastyán szeszélyének kiszolgáltatni. — A Beogradcki Dnevnik cimii független lap a jelenlegi helyzetet összehasonlítja a tiz év előtti állapotokkal, mikor az osztrák-magyar monarchia ultimátumot intézett Szerbiához, mert akkor is és most is az állam létéről volt szó. Belgrád, április 4. Davidovics, az ellenzéki blokk vezetője az ellenzék nevében ma azt követelte a szkupstina elnökségétől, hogy hívják össze azonnal a szkupstinát, hogy a parlament tudomásul vehesse a veriflkációs Tárcarovatunk: .Vasárnap: Mécs László: A jasszleány. (Vers.) — Komáromy János: Daliás Ének 1919-ből. Cigaretta —< A Prágai Magyar Iiirlap eredeti tárcája — Irta: Segesdy László. A kandaló parázsló tüze sárga-vörösre festette finom arcát. A szalonra sötétbe burkoltan feküdt a csend s az asszony meren- gön bámult a tüzbe. Fázósan húzta össze pongyolája széleit s bizsergő remegéssel simult a karosszék bársonyos oldalához. Jobb kezében vékonyan füstölgőit a cigaretta. Idegesen szívta, mintha szítani akarná a kandaló tüze ellen, aztán belenézett a gomolygó füstbe. Keresett valamit... Fáradt, unott arcából égő sugárként villogtak elő szemei s fürkészve lesték a füst rétegeit. Semmi... semmi... a szürke köd szétmállott s a tűz sugara újra belcsütött a csillogó szempárba. Lehunyta a szemét. Jobbkezét elernyedten engedte alá s feje is lanyha mozdulattal bukott előre. Egy pillanatig még vibrált előtte a tűz sárga fénye s elhamvadt cigarettájának csutkája halkan koppanva esett a lába mellé. Elaludt. A férj hangtalanul lépett a szobába. Megállt az asszony mellett és nézte. Szikár, kemény vonásai megenyhültek s tekintetével becézve simogatta az alvó kertét. Hirtelen fölkapta fejét. Kutatva nézett a szoba levegőjébe, melyen embermagasságban vékony füsréteg feküdt — cigaretta... A földön megtalálta a végeket; egy... kettő... három... ott feküdtek egymás mellett összenyomva görbén és furcsán, mint akikből kiszívták az életet. Haragos ránc szökött a homlokára. Az asszony fölrezzent. Ijedt tekintete beleszaladt a férfi szemébe, mintha előre meg akarna tudni valamit, aztán fáradtan mosolygott. —- Már hazajött? Ilyen korán! A férfi gyanúsan fürkészte a mozdulatait. — Mért, talán rosszkor? — Nem, dehogy... csak ... csak máskor későbben szokott jönni. — Nem volt kedvem: hazajöttem. Nem tudok dolgozni. Az asszony ijedten húzta magához? — Mi baja? Beteg? — Nem tudom... félek... magát féltem. — Engem? — Igen! — felelte a férfi és tekintetével kereste a húzódó füstréteget. — Ki volt itt? A nő hevesen fölpattant. — Hogy gondol ilyet!... A férj egy pillantással leintette. — A szobában valaki dohányzott, erős dohányos. Egy férfi. A cigarettavégek ott hevernek a lábai előtt. Ki volt? Feleljen! — De Béla!... Akarom, hogy megmondja az igazat. Ki volt? Az asszony sápadtan rogyott vissza a székbe. Pillanatnyi csönd feküdt közéjük s a nő zavartan babrálgatta a szék faragott támláját. — Nos? ... Szomorúan, bánatosan emelte föl fejét az asszony. — Nem volt itt senki, esküszöm! Én dohányoztam. A férj letilt melléje. — Gondoltam. Tudtam, hogy nem volt itt senki, de hallani akartam a szájából annak elismerését, hogy hazudott. Megígérte, hogy nem fog többé dohányozni. Megígérte, hogy fölhagy ezzel a férfias szenvedélyével és nem dobja oda gyönge szervezetét a nikotin áldozatául. Ezt Ígérte két hét előtt, ígérte? Az asszony bólintott. —- Tehát igen. Megígérte és nem tartotta be a szavát. Könnyelmű ígérettel nyugtatott meg engem is, a férjét és én tudtam hinni magának, mert maga a feleségem. Becsapott. Hát nem tudták meggyőzni az indokaim? Beszéljen! Gyönge, vontatott hangon válaszolt az asszony. — Nem tudom leszokni... hiába... Nem tudom ... A férfi hirtelen arcával odaült melléje. — Maga visszaélt a bizalmammal. Ellopta tőlem a hitemet, a magába vetett reményeimet, a terveimet, mindent, mindent, amit arra építettem, hogy boldog CSAK CIpéi = NAL VEGYEN Sí ASSA, FÖ-UTCA 26. >779 bizottság jelentését. Parlamenti körökben hire jár, hogy a korona a szkupstinának május közepéig való elnapolásához nem járul hozzá és hogy az elnapolás mellőzésével a Pasics—Pribicsevics-kabinetet lemondásra fogják kényszeríteni. A korona állítólag koncentrációs kabinetet kíván Jovanovics Ljub, a szkupstina eddigi elnökének vezetésével. Romániát nem iepte meg a bécsi konferencia fiaskója Bukarest, április 4. A Roumania, a nemzeti párt lapja, a bécsi román—orosz konferencia megszakítása alkalmából irt kommentárjaiban megjegyzi, hogy ez az esemény senki számára sem volt meglepetés, azt azonban senkisem tudhatja, hogy mi fog következni. A szovjetkormány valószínűen meg fogja kísérelni, hogy a besszarábiai kérdést valamilyen más európai itélőszék elé vigye. — A Lupta, a demokraták lapja azt hangoztatja, hogy korántsincs szó a konferencia megszakításáról, csupán „a játék leleplezéséről.11 Az orosz delegáció nem azért utazott Bécsbe, hogy tárgyaljon, hanem, hogy azt a látszatot keltse, mintha Oroszország a béke megszilárdítására törekedne. A delegáció tulajdonképpeni célja pedig az volt, hogy Romániát a szovjetkormány de jure elismerésére kényszerítse annak ellenére, liógy Oroszország nem hajlandó elismerni Romániának szerződésben megállapított határait. Romániának hátrányára szolgál az Oroszországgal való kedvezőtlen viszony meghosszabbítása. Romániának valóságos érdeke, hogy minden lehető koncessziót megadjon, hogy a nálánál hetvenszer népesebb állammal felvehesse a rendes összeköttetéseket. Romániának ezt a felfogását a világdiplomácia jól meg fogja érteni. — A független Adeverul kijelenti, hogy az orosz kormány azt várta, hogy a román—orosz konferencia számára propaganda célokra felhasználható kedvező alkalom legyen. A szovjet Romániára hárít minden ieleiósscget Moszkva, április 4. Az Isvestia kijelenti, hogy Románia a népszavazás elutasításával bizonyítékát adta annak, hogy Besszarábiára vonatkozó igényei nem alapulnak a lakosság hozzájárulásán. Ha Románia eljárásával Európa délkeleti részében súlyos helyzetet teremt és ez a helyzet a jövőben éles konfliktusokhoz fog vezetni, úgy ezért a felelősség egyedül és kizáróan Romániát és a Romániát támogató világburzsoáziát terheli. swr.1! évőxefmflnfi «te érdefted^ családi életet fogok élni. Nem engedi, hogy éljek, elveszi tőlem a boldogság lehetőségét, elfüstöli az akaratát és életkedvét, narkotikumot használ a fiatalsága ellen csak azért, hogy utálatossá tegye magát előttem. Pedig ez volt a hozománya, ez az Ígéret és azt hiszem, elég nagylelkű voltam magával. A nő mindjobban figyelő füle elkapta a szót, — Nagy lelkű ... velem? — Talán már nem emlékszik? — Mit akar mondani? Keserű mosoly görbült a férfi szájára. — Arra a főhadnagyra gondolok, aki megtanította magát cigarettázni. A lakásán, persze és ... egyedül... később beismerte — és mégis elvettem. Fájdalmas tekintet villant elő az asz- szony szeméből. — Hagyja abba, kérem... Mért mondta el? — Mert hallani akarta. Emlékeztetni akartam, hogy kötelességei vannak velem szemben s az a legkevesebb, amit megtehet jóságomért, hogy betartja szavát. Az asszony idegesen kaparta a szék oldalát. — Emlékezzen rá, hogy milyen szép életünk volt valamikor. Talán nincs is sok ideje, de maga már elfelejtette. Átkozott szenvedélye beleette magát az idegeibe és gyönge szervezete összeroppant a méreg hatása alatt. Módért* asszonynak akart látszaná Azt hitte, hogy sorvadt tüdő kell ahhoz,
