Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-04 / 77. (525.) szám
Péntek, március 4. & 3 Mmúxawte&wei őslafiosofi ? Ma^aroft! 1 || M vasárnapi válaméásmi szavaxxatofr B &L I a sxöwetíkexdt ellesmééi párámé listáira 1 I H$Mma ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ g iasxAvna || af &e&e&xténn- fiK&cíéiMtttm ttáevú tteúmsxémvei JfigráÉraissegnei ésSa&&s&& f Jflaéwaw&fc ! jf vasárnapi váímmimsma. szavaxMataé m ssmweiéemitellemzéM páriáé listáira A ruszmszkói választékhoz! Ungvár, április 3. Az a kitüntető megtiszteltetés mely nekünk a 'köztársaság nemzetgyűlésébe a képviselői megbízatást nyílj tattá, bizalmi viszonyba hozott váilasztókiídfcal, mert elveinket és nézeteinket a 'közügyek intézését illetőleg. salát felfogásunkkal egyezőnek találták. Ezt különösen kiemeleiidönck tartjuk azért, mert ez elvek és nézetek nem egy párt igényeit vannak folytatva kielégíteni, hanem egész Ruszinszkó, mint ország közügyéire vonatkoznak. Fonitosnaik tartjuk ezt kiemelni már a lefolyt választási harc mikéntje okából is, mert bármit mondjanak a harcban állott púir- tolk, mi voltuk az egye dűllek, kik kimondottan Ruszimszkó legfőbb érdeke, az auitonómia megvalósítása, teltét Rnszlnszikó fönnállásának egyedüli lehetősége érdekében küzdőt tü nk. Hogy pedig ez Így van. annak legnagyobb bizonyítéka, íhog'y habár mi Ruszin- szkó autonómiájának tervezetét -még február derekán közreadjuk és minden pártot testvéri érzülettel felhiv'tmrJk, hogy e tervezet töfcélete'sbitéseTicz hozzrájáruljanak, a mai napig egyetlenegy politikai párt sem méltatta Ruszinszkó jövőjét arra. hogy e kérdéssel foglalkozzék. Pedig csak ömrendelkezőt jogunk éle ibéfóptetésc biztosíthatja Ruszinsziké minden társadalmi rétegéneik a prosperáiba- tását. E prosperálás azonban mindaddig leheleden, míg a köztársaság kormánya az autonóm Ruszinszkó, mint egységgel szemben, a centralizáció poílftiikájáí; foilytatja. Pedig hogy ez a céuja, annak nagyobb bizonyítéka nincs, mint a reánk oktrojált mert hozzászóJhatá- stinik nélkül törvényerőre emelt — választási törvény alapján most végrehajtott nemzet- gyűlési választás. Minden autonóm terület kell, hogy bizonyos szuverenitással rendelkezzék, tehát fogai á-fob is önmagának keit határoznia afelett, hogy mily módon akarja .képviseltetni magát annak az államnak nemzetgyűlésén, melyhez „önként“ csatlakozott. A most lefolyt választás pedig a .rzojm hatáskörét erősen tángálja, mert egy ilyen autonóm egység, mint Rwszin- szikó, csak saját törvényhozásán aik delegáltjai álltai képviseltetheti magát a közársaság nemzetgyűlésében. Ez állításunkat megerősíti, hogy Önök bennünket nemzetgyűlési képviselőknek választottak meg és mint ilyenek, az ott tárgyaláks alatt levő minden kérdésnél hozzászólási és szavazati joggal bírunk és ténykedésünkért bennünket senki felelősségre nem vonhat, vagyis, mi a nemzc tg y ülésben mint a cselt-szlovák köztársaság és nem mint a,z autonóm Rus-zinszkó képviselői szerepelünk, mert ha ezek volnánk, akikor a satut germain-en laye-i szerződés 13. cikkelyének utofisó mondata értelmében mi, Ruszinszkó képviselői a köztársaság parlamentjében nem bimánk szavazati joggal olyan törvényhozási ügyekben, amelyek Ruszinszkó országgyűlése hatáskörébe tartoznak. Ha pedig ez így van. akkor nekünk Prágában csak a közös ügyek tárgyalásánál, különben pedig Ruszinszkó országgyűlésében vem a helyünk, vagyis, mi a köztársaság nemzetgyűlésében csiaik mint a szóim delegáltjai szerepelhetnénk, mert csak az ilyen delegáltak és néni mint a kö'zös kormány védnöksége alatt választott képviselők bírhatunk erős hátvéddel Ruszinszkó őslakosságának érdekeit kellőképpen megvédeni. Minden állampolgárnak kötelessége az állam törvényeik tiszteletben tartása. Ez elvi álliáispo ntunknak fel eltűrik meg mi. Ruszin- szkó őslakosai, midőn a kormány az érvényben levő választási törvény 11. cikkely utolsóelőtti bekezdésének rendelkzésc alapján RtiszinszJk'őban a nemzetgyűlési választásokat lefolytatta. Most pedig midőn először lesz alkalmunk a nélküliünk hozott, de reánk fájdalmas kihatással bíró törvények és felhatal- iu izás alapján kiadott kormányrendeletekről alkotmányos utón nézetünket köztudomásra hozni, ismét csak állampolgári kötelességnek fogunk eleget tenni, hí a nejre amién y elit törvények és rcndeleíek megváltoztatását, az érvényben levő törvények keretén belül mozogva, igyekszünk keresztülvinni. Ez fárasztó és nehéz munka, de ha érezzük az Önök bizalmát és egyöntetű támogatását, könnyűvé válik, mert az a méltóságteljes magatartás, mely bennünket a legnagyobb polgári megtiszteltetéshez juttatott, akaratunkat csak a célozza és képessé fog tenni az 1924 március 27-én a népakarat, a népfenségen ejtett erőszakos sérelmet is megtorolni.. Ne felejtsék cl, hogy maga az atkotmáuy- okiratuntk 1. szakasza szerint is a cseh-sizlo- váik fcöz'táirsaság ákarnliaitabminak egyetlen forrása a nép! Árky Ákos, a ruiszinszkói őslakosság * aito-nómpárt ögyvezetővie, mint Ruszinszkóbam törvényesen megiváliasztott nemzetgyűlési 'képviselő 1 ns^tfir szanálási jnvaslaMfiHik nincs ellenzéke Az egyedNÜs helyes ut az volt, amit Bethlen követett — A javaslatok nagypéntekig tető alá keralsiek — Huszár Károly és Berky Gyula dr. nyilatkoznak a P. M. H. részére Budapest, április 3. (Kiküldött munkatársunktól-) A magyar belpolitikai élet minden mozzanata szerves összefüggésben van az úgynevezett szanálási javaslatokkal. Az ország egész közvéleménye megegyezik abban, hogy az volt az egyetlen helyes ut, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök követett, mert az országot jelenlegi súlyos helyzetéből egyedül a külföldi kölcsön segítségével lehet kivezetni. A nemzetgyűlés többsége szilárdan áll Bethlen miniszterelnök mögött és ezúttal nemcsak a többségi párt, hanem az ellenzéknek komolyabb része (Ugrón Gábor, a pártonkivü- liek nagy része, a demokraták, Rassayék stb.) is azon a véleményen van, hogy a szanálási javaslatokat meg kell szavazni. A kölcsönnek és ezzel kapcsolatban az ország újjáépítésének tulajdonképpen csak a radikális Kossuth-párt és a fajvédők az ellenzői. A szociáldemokraták mérsékeltebb álláspontra helyezkedtek. De ha figyelembe vesszük, hogy sem a fajvédők, sem pedig a Kossuthpárt nem jelentős politikai tényezők, mert egyrészt a közvéleményben sincs talajúik, másrészt pedig parlamenti képviseletük is kicsiny, akkor láthatjuk, hogy a szanálási javaslatoknak úgyszólván nincs is ellenzéke. Alább néhány nyilatkozatot fogunk közölni, amelyekből kitűnik, hogy a magyarországi politikai pártok miként vélekednek a kölcsönről és ezzel kapcsolatban az ország újjá építés érői. A szociáldemokraták — amint föntebb említettük —- mérsékelt ellenzéki álláspontra helyezkedtek. Ez érthető is, mert a kölcsön segítségével sikerülni fog az ország pénzügyeit és gazdasági rendszerét biztos alapokra fektetni, ami elsősorban a munkások és a fixfizetésü alkalmazottak érdekeit szolgálja. Huszár Károly nyugalmazott miniszterelnök, a nemzetgyűlés alclnöke és a keresztény egység pártjának vezére a következőket mondotta munkatársunknak: században ennek a népnek Hunyadi Jánosa, Corvin Mátyása mentette meg Európát a törökök igájától. Sőt tovább megy; nemcsak a múltja, a jövője is érdekli ennek a népnek és átérzi azt a nyugtalanságot, mellyel a magyarság a. hegyek közt lakó szlávokat nézi, kiknek szaporasága elnyeléssel fenyegeti a köröttük élőket. „Les Hougrois ont misen de se méfier des Slaves, qui leur ont toujours été funestes“; a magyarok jól teszik, ha tartanak a sziávoktól, akik mindig végzetesek voltak a számukra (Revue eon- ternporaine; avril 1857). Amint ezekből a töredékekből is következtethető, Petőfi költészetét épp nem a legtisztább irodalmi szempontokból tárgyalják. Petőfi mellett még Jókait ismerik külföldön jobban. Mindkettő annak köszönheti európai népszerűségét, hogy müveiknek nemzeti jelentőségük van. Petőfi a szabadságharc poétája és halottja, Jókai a csüggedek hitének sugárt hozó mesélöje az életben maradtak mellett. A regényíró folytatja azt a munkát, amit a költő félbehagyott. Ch. Simond az egyik Jókai-forditás előszavában ezeket írja: „Jókai minden munkájában csak egyetlen dologgal volt elfoglalva; - mindenáron arra akarta megtanítani honfitársait, hogy ne tegyenek le a nemzeti hitről, mert minden erejük abban van. Minden alkotásának a mélyén megtaláljuk a politikust és a hazafit4*. Jókai tehát a franciák szemében a nemzeti érzés ébrentartója, ki az elnyomás éveiben a megtorpant magyar lelkeket élesztgeti. Valóban, midőn az 1900-iki párisi világkiállításon Magyarország mint külön állam vesz részt, a vendégül látott Írónál nem üdvözölhetik hivatottabb képviselőjét a fejlődés útjára jutott nemzetnek. Akad olyan ltémulója is Jókainak (Louis Ulbach), aki azt emeli ki nála, hogy, visszautasítva a német nyelv használatát, tollából a nemzeti függetlenség számára egy újabb fegyvert csinált. Ez a gondolat majdnem megdöbbentő világításban mutatja be a magyar Író szerepét: néha már érdeméül lehet betudni azt. is, hogy magyarul ir. Jókainak főleg arról a munkáiról bírnak tudomással, melyekben az 1848—49-iki és az utána következő idők emlékeit dolgozza föl. Egy a magyar irodalomban elég tájékozottnak nevezhető francia (R. Chélard) egyenesen a forradalom regényírójának nevezi, megállapítva róla, hogy ahányszor országán és földjén kivi}) álló tárggyal próbálkozik, mindig kevésbé sikerült munkát ad. Es nemcsak ö látja Jókai munkásságát elsősorban politikai fontosságúnak abban az értelemben, hogy befelé az öntudatot tartja ébren, kifelé pedig a közbecsülést vívja ki hazája számára, hanem ugyanez a felfogás szűrhető le körülbelül az általános érdeklődésnek inkább szociális, mint művészi természetéből, Esztétikai oldaláról nem igen tudják értékelni egyik írónkat sem. Petőfi mindenki szemében egyszerűen a szabadság és a hazaszeretet rajongólelkü dalosa, Jókai pedig a csodálatos termékenységit elbeszélő (épp ezért legtöbbször Dumas-val hasonlítják össze), ki a magyar népet mutatja be Európának. Petőfinél előszeretettel említik meg, mennyire szerette a magyar földet, melyért meg is halt, Jókaitól meg olyan müveket fordítanak le mindenekelőtt, melyek lehetőleg teljes festőiségében ábrázolják e föld népének életét. A legelső francia Jókai-forditásban (1855) például a bolondoknak válogatott paraszti figurái vonulnak fel. Annak dacára, hogy Petőfinek aránylag igen sok verse le van fordítva franciára, — például Desbordes-Valmore kötete egyedül 200 darabot ad; a János vitéznek két átültetése is van, — barátainak köre csak addig ér, ameddig honfitársainak a szava eljut. A tavalyi ceiitetmiárium talán messzebb is elhintette a nevét, hanem Jókainak közeledő százéves születési évfordulója alighanem kisebb visszhangot fog kelteni, különösen itt. Mig a német irodalomban mintegy 140 fordítása van Jókainak, a franciáknál csak 7 kötete jelent meg és ezenkívül vagy egy tucat elbeszélése. (Megjegyzem, hogy a fordítók részben magyarok s van egy Karagyorgye- vics herceg is, aki vállalkozott hasonló feladatra.) Magyarázatul szolgáljon, hogy a magyarul tudó francia fehér holló; ha fordít is magyar Írót, vagy valamely más európai nyelven megjelent szöveg, vagy pedig egy magyar barátjának úgynevezett nyersfordítása alapján teszi. Arról nem is kell beszélni, hogy az ilyen másod-, harmadkézből való átültetésekben az eredetinek mennyi szine, finomsága veszett ki. Végeredményben a magyar irodalomnak bizonyos elhanyagolását látjuk, különösen irói részről. Talán E. Coppée az egyetlen neves iró. aki melegebben érdeklődik iránta (fordít Petőfit, költeményt ir hozzá, Mik— A szanálást javaslatok nagypéntekig okvetlenül tető alá fognak kerülni. Meggyőződésem, hogy obstrukció nem lesz. és a javaslatok vitája a normális medret nem fogja átlépni. Itt nem a kormány, hanem az ország érdekéről van szó és nem lii- 1 szem, hogy lenne olyan magyar ember, aki a javaslatok esetleges meghiúsulásáért és ezzel kapcsolatban az ország újjáépítésének lehetetlenné tételéért a nemzet és a történelem itélőszéke előtt hajlandó lenne i a felelősséget vállalni. Az egységes párt álláspontjáról Berky Gyula ár. kormány főtanácsos, a párt egyik vezére a I következőket volt szives kifejteni: — Az ország mai gazdasági és pénzügyi j helyzetében az összes mértékadó gazdasági tényezők azon az állásponton vannak, hogy a külföldi kölcsön és ezzel kapcsolatban a szanálási javaslatok tör vény reemeiése nélkül nem lehet az ország pénzügyi talp ráállítását elképzelni. Egészen más kérdés az, hogy a különféle pártok miképpen Ítélik meg a szanálási javaslatokat. Az ország gazdasági és pénzügyi érdekeit nem szabad összetéveszteni az egyes politikai pártok szempontjaival. Elég csak arra rámutatni, hogy a szociáldemokrata párt és a szélső radikális ellenzék bizonyos politikai követeléseket támasztott •és ezeknek a teljesítésétől teszi függővé ál-1 lásfoglalását. Nem vitás, hogy vannak ezek között a követelések között olyanok is, amelyek diskusszió tárgyává tehetők, azonban botorság és az ország életkérdéseivel teljesen ellentétes volna, fia ezektől a politikai követelésektől lenne függővé téve Magyarország pénzügyi és gazdasági talpra- áüitásának mikénti elintézése. — Az ellenzék részéről a javaslattal j szemben a fajvédők és a radikális Kossuth- ! párt helyezkednek teljesen elutasító álláspontra, mig a szociáldemokrata párt normális vita után hajlandó átengedni a javaslatokat. Különösen a fajvédők hajthatatlanok- Kérdezhetné valaki, hogy mi ennek az oka?. A találós kérdésre könnyen lehet felelni. A kommunizmus bukása után kialakult ellenforradalmi politikai hangulat teljesen veszöben van és ennek a politikai hangulatnak a szószólója a mai nemzetgyűlésben a fajvédőcsoport. Bethlen István gróf mi- | nisziereinök urnák sikerült úgy a kommá- ; nizmus, mint az ellenforradalom kinövéseit ; és nyúlványait lenyesegetni és a konszo- j Jidált társadalmi életet megteremteni. Ami j a konszolidációból ma Magyarországon I még hiányzik, annak kizáróan szociális j okai vannak. Ha tehát Bethlen István gróf miniszterelnök urnqk sikerül azokat a szó- j szálhoz bevezetést ad stb.) s bár nem ritka | az ilyen nyilatkozat, mint Emilé Faguetnak, i a nagy irodalmtörténésznek a szavai: „Sze- j retem a magyarokat. A szellemük eredeti. I Kevésbé ködösek, mint a németek s nem oly < bőszavuak és áradozók, mint az oroszok s j emellett mély költői érzékkel s széles tér- jj mészetérzéssel rendelkeznek44; — mégis azt ] vesszük észre, hogy az ehhez hasonló nyi-T latkozatokban több az őszinte kedveskedni j akarás, mint valamely nagyságunknak min- j den melléktekintetnélkiili felmérése. Miért? | A választ Chélard próbálta megadni, j Szerinte az Ember tragédiáját kivéve irodai- , műnk nem általános emberi érdekű, hanem 1 csak a nemzeti életre szorítkozik. Aki meg akarja érteni a magyar irodalmat, annak is- j mernie kelt a magyar történelmet; és ebben ; nagyon igaza van. Világi ihletű irodalmunk j kezdeteinél Balassi, Zrínyi végvári harco- 1 sok; hamis egyenruha alatt eszmélnek a j testőrök is igazi hivatásukra: a magyar j nyelv védelmére; s akik valaha is írtak, szi- j vük vérével áldozó katonái voltak a ma- J gyár művelődésnek. Az irodalom sehol má- j sutt nem volt annyira nemzetfentartó ténye- j zö, mint nálunk; amihez pedig életérdckeink- nek ezer és ezer szála tapad, az nem lehet a többiek számára az örökszép kristálytiszta példája. Hanem vigaszul álljon itt (iaston Dos- ; champs néhány sora: „Szeretném jobban is- ! merni a magyar irodalmat. Az a sejtelmem, hogy itt valami igen nemes, igen nagy van.“ Eélek, hogy közülünk ezt sokan nem is sejtik.
