Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-29 / 97. (545.) szám

a ,9°iRÁmTMiffmx76Rwa> Kedd, április 29. írn-1 — i—i ~r*r—r-rtTTiiii-iiBm A z ólyomi nagymegye első közgyűlésének lefolyása A német kancellár a fanatikus hazafiasság ellesi Düsseldorf, április 23. Marx bkodialifai kancellár Düsseldorfijain egy iiépgyülésein mondott beszédében a vá­lasztások történelmi fontosságát emelte ki és annak a reményének adott kifejezést, hogy a centrum a kötelezettségek tetjesi lésének po­litikáját fogja támogatni a német—francia közeledés érdeklőben, fia a szélsőséges jobb­oldali párt ken:ütove uralomra, úgy ez Német­ország Szerencsétíenséget és egész Európa összeomlását okozná. A fanatikus hazafias­ság propagandája vétek a német nemzet eí~ kin. Azok, akik a megegyezésre való törek­vést kritizálják, eifékítik, begy a minden ka­tonai erejétől megfosztott kormány nem csői ekedbe tik ugy, ahogy esetleg szeretne. Meg kell alapítanom, — mondotta Marx ér. I _ hogy minél közelebb érünk a megszállóéi' területekhe z, annál inkább sz erűbe ötlőbb, Imgy mennyivel éMiroesebfo a lakosság és mennyire idegenkedik az ultranaciofniai'is ta eszméktől. Szeretném látná, vájjon mii tör­ténne, ha a megszálló hadsereg néhány ez­redé bevonulna Bajorországba és mit cslnál- náoafe azok a hangos tónknak, akik most biz­ton iszónokoigaírnak, mert tisztes távolban ér­zik magukat tőlük. Marx ér. beszédét azzal fejezte be, hogy ellenzi Németország belépé­sét a nép-szövetségbe, annak maii formája mell éti és kSjelentiettie, hogy a szakértői ja- vasiatok megva iósitásá-nak feltétele, a biro­dalom gazdasági és kormányzati feuirihaíósá- gának helyreálátása, a kiutasítottak vissza­térése és a fogly ok s zabado-nfeocs áfása. Választási előjáték rendőrségi beavatkozással BerSn, április 28. A német fajvédők vá­lasztói gyűlése után a kommunisták gummi- botokkal megtámadták a gyűlés résztvevőit. Parázs verekedés támadt, melynek a rend Őr­ség beavatkozása vetett véget. Három súlyos sebesülés történt. A rendőrség tizenhat vere­kedőt letartóztatott. Berlin, április 29. A Mootegspost düssel­dorfi jelentése szerint Marx dr. tegnapi be­szédében a többi között a weimari alkot­mányt is megvédte a szélisőjobboídabákkal szemben és azt mondta: Ha Münchenben, a HHier-pör aikailmából maguk a jogi niagysá- gok is megállapítokáfc, hogy: számukra a weímiari szerződés nem kötelező, ugy erre csak azt a választ lehet adni, hogy a mün­cheni törvényszéknek ■nemcsak a szeme előtt volt kendő, hanem az egész feje be volt bur­kolva. ' Ha Németország a jóvát-ételá poliitika mel­lett van, azt nem vezetői bátorságának hiá­nyában teszi, han-em azért, mert egyszerűen nevetséges lenne, sétálótokká! támadni a világ legerősebben felfegyverkezett hatol- ma ellen. A Hitler-por következményeit már is ér­zi Németország, mivel Anglia, mely már a katonai ehenörzás enyhítéséért lépett közbe, most arra a felfogásra jutott, hogy az ellen­őrzés mégk nélkülözhetetlen. Losonc, április 28. (Saját tudósítónktól. Hlkésve érkezett.) A P. M. H. szombati számában röviden már beszámolt a zólyomi nagymegye első köz­gyűléséről. Mivel azonban e közgyűlés jelen­tősége fölülmúlja a hétköznap jelentőségét, szükséges annak lefolyásáról részletesebb képet adni. Az ülés elején a bizottsági tagok letették a fogadalmat. A hét szövetkezett ellenzéki és két kommunista tag magyarul tette le a fo­gadalmat. A zsupán hosszabb előadásában a megyei reform „előnyeit" fejtegette, majd indítványozta, hogy Masaryk elnököt üdvö­zöljék, amit egyhangúan elfogadtak. A nyolc­tagú megyei választmányba négy ellenzéki (két néppárti, egy szövetkezett ellenzéki, egy kommunista) és négy kormánypárti (három rolnickár, közöttük két kinevezett darabont és egy szociáldemokrata) tagot választottak, mire a zsupán fölolvasta bizottsági tagok névsorát, közöttük a darabontok neveit is. P e t r o g a 11 i Oszkár dr. a kinevezésre vo­natkozó miniszteri rendelet fölolvasását kö­vetelte, de a zsupán ezt megtagadta azzal, hogy a rendelet a hivatalos lapban meg­jelent. Az egész ellenék a magyar nyelv tói vényes jogaiért A zsupánnak azzal az indítványával szemben, hogy: a képviselőtestület határoza­tait a hivatalos lapban csak az állam nyelvén tegyék közzé, Q y a p a y Ede dr. azt az in­dítványt terjesztette elő, hogy a határozatok magyar nyelven is megjelenjenek, inig H e r z (kommunista) ezt az indítványt azzal egészí­tett e ki, hogy az egész hivatalos közlöny jelenjék meg magyar nyelven is. A zsupán Gyapay indítványát szavazás alá bocsátja, mig Herz indítványáról, mivel nem vették föl a tárgysorozatba, nem rendeli el a szava­zást. P e t r o g a 11 i Oszkár dr. tiltakozik az ellen, hogy Gyapay indítványát a zsupán szavazás alá bocsátja, mivel kétségtelen, hogy a megyében a lakosságnak több, mint húsz százaléka magyar anyanyelvű és igy a zsupán köteles a határozatokat magyar nyel­ven is kihirdetni. Ezt a jogot az állam alap­törvénye biztosítja és ettől a többség szava­zatával bennünket megfosztani nem lehet Bándy azzal is támogatja Gyapay indítvá­nyát, hogy a szlovákul nem értő bizottsági tagok legalább utólag megtudják, hogy mi történt a megyei képviselőtestületben. El­várja a zsupántól, hogy szavazás nélkül is érvényre emeli Gyapay indítványát és ilyen értelmű kijelentést tesz. A zsupán azzal a megokolással. hogy azt, amit Gyapay java­sol, a nyelvtörvény nem írja elő, elrendeli a szavazást. Gyapay indítványa mellett szavazott a hét szövetkezett ellenzéki, tiz szlovák néppárti és öí kommunista bizottsági tag, összesen huszonkefíen, tehát az utolsó emberig az egész ellenzék, azaz a megvá­J lasztoít megyei bizottsági tagoknak több, mint kétbarraadrésze. Eiíene tizenhárom választott és tizenegy kinevezett kormány­párti szavazott, összesen tehát huszonné­gyen. A szavazásnál gúnyos közbekiáltá­sokkal illették a kinevezőiteket: „főrendek, darabontok, mágnások** és hasonló jelzők röpködtek feléjük. A zsupán ezután azt indítványozta, hogy a megyei bizottság március, június, szeptem­ber és december hónapokban tartson rendes közgyűlést. Tarján Ödön élesen támadta a kormányt amiatt, hogy a törvény rendelke­zései ellenére a választások után hét hóna­pig nem hívta össze a megyegytiléseket, ugy, hogy a letárgyalásra váró anyag összehal­mozódott, amiért is a nép érdekében köve­teli, hogy a megyei bizottság minél előbb kezdje meg az érdemleges munkát. Tör­köly József dr. kifogást emelt az ellen, hogy a többi bizottság megalakítását nem tűzték ki napirendre, noha a megyebizottságok ko­molyságával ellenkezik ez a halogatás. A zsupán több hasonló értelmű fölszőlalás után kijelentette, hogy még májusban összehívja a megyei választmányt, junius első felében pe­dig a megyei képviselőtestületet. Ezután az egyes pártok szónokai tették meg előterjesztéseiket. A roinickárok nevé­ben Slávik János evangélikus esperes ol­vasta föl pártjának hosszú nyilatkozatát, amelynek legépületesebb része az, amelyben a magyar iskolák számának leszállítását és az „elmagyarosiíott" szlovák községek visz- szaszlovákcsitását követelte. A szlovák nép­párt deklarációja, amelyet Ravasz Viktor dr. terjesztett elő, a párt rózsahegyi gyűlésé­nek határozata alapján készült, amelyet an­nak idején részletesen ismertettünk. Támadta a kinevezési rendszert és kijelentette, hogy a darabontokat a nép választott képviselőivel egyenrangúaknak elismerni sohasem fogják. Tiltakozás a daraboltok kisaevezéíse ellen Petrogalli Oszkár dr. emlékeztet arra, hogy a zsupánnak a köztársasági elnök üdvözlésére vonatkozó inditványát a bizott­ság egyhangúan, tehát az ellenzéki szavaza­tokkal is, elfogadta. Az üdvözlés ellen nem tesz észrevételt, de kiemelni kívánja, hogy az ilyen konvencionális és hódolatteljes üd­vözlések erősen emlékeztetnek a monar­chiákban otthonos bizantinisztikus szellemre. Majd a kormánj/ kinevezési rendeletét tá­madta s kijelentette, hogy nem vagyunk kö­telesek tűrni olyan kormányrendeletet, amely beleütközik a törvénybe. Ennél a pontnál hosszabb disputa fejlődött ki a szónok és a zsupán körött, aki meg akarta akadályozni Petrogallit beszédének folytatásában azon a elmen, hogy a kormány ténykedéseit támadni nem szabad. Petrogalli azonban a bírálat szabadságára hivatkozva, folytatta beszédét, majd előterjesztette a következő indítványt: — Mondja ki a megyebizottság, hogy a kormánynak az 1920. évi február 29-én kelt 126. számú törvény 12. szakaszának 2. CSAK NAL VEGYEN gtL&SSA, FŐ-UTCA 25. 1779 bekezdése alapján kibocsátott azt a rende­letét, amellyel tizenegy megyobizottsági tagot a megyei képviselőtestületbe kineve­zett, tudomásul nem veszi és mint törvény­telent a legfelsőbb közigazgatási bíróság­nál panasszal támadja meg. — Panaszát indokolja a megyei kép­viselőtestület a következőkkel: — A megyei törvény 12. szakaszának 2. bekezdése értelmében a kormány a XV—XX. számú megyékre, tehát erre a megyére is, a megyei képviselőtestületbe tagokat csali azzal, a törvényben megálla­pított eloíöltétellel nevezhet ki, „ha rendkívüli viszonyok azt kívánatossá te­szik" e megyék valamelyikében. Kétségte­len, hogy ilyen kivételes körülmények me­gyénkben nem forognak fönn. Kétségtelen az is — ezt a legfelső közigazgatási bíró­ságnak állandó gyakorlata bizonyítja —, hogy a kormány kinevezése csak az eset­ben rendelkeznék a törvényesség kellékei­vel, ha a rendelet részletesen fölsorolná a törvén}/ által követeit kivételes körülmé­nyeket és azok tényleges fönnállását iga­zolná is. A most idézett kormányrendelet azonban e törvényes követelményeknek eleget nem tett és igy e rendelet sérti a törvényt A kormány által kinevezett kép­viselőtestületi tagoknak megbízatása ép­pen ezért szintén nélkülözi a törvényes alapot. Az indítvány föloívasása után a tanács­kozási rend 24. szakasza ’alapján azt java­solta, hogy a darabontokat szólítsák föl, hogy az indítvány tárgyalásának tartamára hagyják el a termet. Megjegyzendő, hogy az indítványt az egész ellenzék, tehát huszen- ketten Írták alá. A zsupán viharos tihakozás közben megtagadta az indítvány ^ szavazás alá bocsátását, mível az szerinte politikai jelleggel bírt. Az ellenzéki pártok erre bejelentették, hogy saját nevükben fordulnak panasszal a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz a da­rabontok kinevezése ellen. Dvoracsek Márton a cseh nemzeti szocialista párt nevében, Swarz Jaroszlav pedig a kommunisták nevében olvasott föl deklarációt. M i s c h á k István szlovák nép­pártit, aki pártjának határozati javaslatát ol­vasta föl, a zsupán kétszer Is rendreutasi- totta. A cseh szociáldemokrata párt pro­gramját Brychta Bedrich ismertette. Bit­esek Mátyás néppárti a kormány vissza­éléseit ostorozta. Tárcarovatunk: Szerda: OttHk Paíma: Magyar zenei élei. Csütörtök: Kárpáti K- Jenő: Alig virrad... (vers). — Lőrlnczy György: A messzilátó. Szombat: Nyáry Andor: Az ördög és az asszony. Vasárnap: Segesáy Lászlót Arckép (vers). — Maróthy Jenő: Eső előtt, eső után. Kant Csodálatos jelenség az emberi szellem fejlődésének történetében, hogy nem egyszer akadnak kivételes emberek, akik távol a szel­lemi és anyagi javak kicserélődéseinek góc­pontjaitól szürke, kisvárosi környezetben, könyvtárak magányában élik le életüket és mégis birtokába jutnak annrk a császárokénál és királyokénál is nagyobb hatalomnak amely azzal az erővel ruházza föl az embert, hogy még századokkal a halála után is irányító ha­tást gyakoroljon az utódok gondolkodására, szellemével serkentse az emberi észt és meghatározza a helyes cselekvés törvényét. A mi Bolyai Jánosunk, akinek emlékéi csak nemrégen ünnepeltük abból az alkalom­ból, hogy egy század telt el azóta, amióta „Tentámenjévcl“ megdöntötte az euklideszi matematika megdönthetetlennek hitt tételeit egy kis erdélyi városból Marosvásárhelyről amelynek hírét előtte talán sohasem hallotta a világ, mutatott 113 irányt az oxfordi, cambrid- gei, párisi, göttingai és más nevezetes egye­temek világhíres matematikusainak. Kant élete még a Bolyaiénál is szcmlél- tetöbben igazolja állításunkat. Kön'gsberg- ben, a Keleti tenger mellett fekvő keletpo­•roszországl városkában, amelyet állítólag so­hasem hagyott el, pergett le külső négerben egészen szürke, nyárspolgárias élete. E vá­ros egyedüli nevezetessége az ö föllépéséig csak az, hogy itt koronázták meg a porosz királyokat. Az egyetem pedig, amely eddig hamupipőkéje volt a nagyszerű német egye­temi szervezetnek, szintén csak annak kő- I szönhette hírnevét, hogy egyszer Kant Im­it) ánel volt a professzora. Ezt a csöndes mi­liőt predesztinálta a tudomány géniusza arra, hogy minden zavaró momentumot távoltartsa a bölcstől, aki itt teljesen elmerülhetett önma­gában és az emberi gondolkodás törvényei­nek vizsgálatában. Itt jelentek meg vaskos kötetekben „a königsbergi remete" gondolko­dásának eredményei, amelyeknek híre hama­rosan bejárta az egész világot. Nehezen ol­vasható, rossz stílusban megírt könyvek ezek de hatásuk olyan maradandó, mint amilyet a korabeli szépirók között legfeljebb Goethe ért el. Egy magyar gondolkodó az emberiség hat legnagyobb bölcsét igy sorolja föl: Tha- les. Sekrates, Platón. Arístotefcs. Leibmitz és Kant. Kétezer esztendő: a nagy hellén flozómsolc halála óta valóban Kant rendsze­re jelentette az első határozott lépést előre. Verulami Bacon. Descartes, Spinoza és Look előtte s Fichte, Hegel és Spencer utána rend­kívül értékes kincsekkel gazdagították az új­kori filozófiát, d’e Kant működése fölét mind­azzal amit ők egyenként és Összesen al­kottak. * Megi.mérésünk a létező világról csak annyiban van, amennyiben reánk hat, 4c hogy micsoda önmagában, vagyis micsoda mint magán-való dolog (Dingan Síeli), arról müts-em tudunk. A Tiszta Ész Kritikájának logikai fun­damentumát ebben az egy mondatban foglal­hatjuk össze. A létező világ dolgait Kant tanítása szerint sohasem ismerhetjük meg igazi valóságukban, az — legalább egészében — mindig titok marad számunkra: „ignora- mus et ignorabimus" —• mondhatnék Dubois Raymond!dal. Ebben rejlik Kant kriticizmu- sa, logikai rendszerének középpontja. Az em­beri megismerés nem határtalan; a tudás fá­jához csak a tapasztalás, valamint a térbeli és időbeli szemlélet úján juthatunk el; az utóbbi szemléleti formák á priori valók, az­az egyetemesek, szükségképiek és függetle­nek a tapasztalástól; összevetve: „a világ­rend észelvekben gyökerezik". — Milyen végtelen korlátolt, mégis milyen végtelen nagy emberi elme; nem ismerheti ugyan meg a lé­tezés lényegét, a teremtés minden titkát, de azért maga is alkot és a maga képére teremti a létezőket! m Kant működésének súlypontja nem a lo­gikára és metafizikára esik. Ezen a téren nem egy tételét döntötte romba a kritika és nem egyről mutatta ki, hogy csak korábbi ki­fejtése annak) amit már Sokrates, a logika és Aristoteles, a metafizika megalapítói tanitat­tak. A filozófia történetében működése ellen­ben korszakalkotó azért, mert ő alapozta meg az etika és esztétika autonóm rendsze­rét, amikor a Jót és Szépet önmagukban vizsgálta meg. Erkölcsi tanításának veleje ez a mondat: ,r.C&ele.kedj ugy, hogy akaratod elve minden­kor az általános törvényhozásnak is elv gya­nánt szolgálhasson." Kant tanítása szerint nem azért kell az embernek igy, vagy amúgy cselekdnie, mert attól az ember hasznot vár, hanem függetlenül a váriható haszontól, egy­szerűen az erkölcsi törvény iránti tiszteletből amely törvény fölötte áll a létezésnek. A Jó tehát abszolút fogalom Kantnál, aki a bünte­tést sem arravalónak tarja, hogy vele a jö­vőre nézve megelőzzék a bűncselekmények megismétlődését, hanem az szerinte a bűn szükségképpeni következménye. Ha a társa­dalmi tudományokban lehet beszélni relativi­tás! elméletről, ugy annak legnagyobb ellen­fele a gyakorlati Ész Kritikája és az Erköl­csök Metafizikájának Alapvetése szerzője, aki a Jót fölébe emeli a tér és idő változásai­nak és egy magasabb, tisztultabb szférában ragyogtatja meg azoknak örökfehér fényét A íegszögesebb ellentétben áll ez a felfogás a Bentham utilitarizimisával is, amely szerint az ember minden cselekvését csak a hasznos­sági belátás szabja meg, amint azt min álunk például Pikler Gyula hirdette. E fölfogás sze­rint igazi kötelességről sincsen szó, mig Kant éppen a kötelességteljesiiésnek legnagyobb apostola. Szerinte az erkölcsi törvény ugyan­is kategorikus imperatívusz, föltétlenül köte­lező az emberi akaratra. Nemzetének egyik ősrégi erényét öntötte itt filozófiai formába a német tudós, de tanításával nemcsak kife­jezte, hanem fokozta is a kötelességérzetet, amely egyik legértékesebb utravalója népé­nek a reá váró küzdelmes utón. Ahogy a Jót is független entitásnak tart­ja, ugy a Szép is abszolút fogalom nála. Szén ugyanis az, mii érdek nélkül tetszik. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom