Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-03 / 76. (524.) szám

«5 Csátöriök, március 3. pártok a négy szobánál nagyobb lakásokat akarják kivenni a védelem alól. Nézeteltérés merült föl akörül a kérdés körül is, hogy az eddig érvényes törvényt egy vagy két év­vel hosszabbitsák-e meg. Kisrtyákéfcat meg akarta környékezel a kormány Ungvár, áptafe 2. (jRas-ziiisiácói szerkesztőségünktől.) Ma­ltert •nyilvánvalóvá leit. hogy az autonóm íöMkréb/esszövetság két mandátumhoz jutott és Kwrtyáík János, mint képviselő, Risskó Béla pedig mini szenátor kerülnek be a prá­gai .törvényhozásba, a cseh agrárpárt részéről megindult .az akció abban az irányban, hogy a cseh agrárpárt és Kurtyákék között fölme­rült „személyi ekem téteket“ kiegyenlítsék. E végből Éránként) er.ger levelet intézett Kur- tyáác képviselőhöz, Rozsypáí helyettes kor­mányzó pedig utasítást adott a lniszti zsupán­nak, hogy úgy Risskó Békával, minit Kártyák Jánossá 1 tárgyalásokat kezdjen. A huszti zsupán nagyon táp int a ti ama 1 fo­gott hozzá a tárgyat ásókhoz. Mindjárt az első beszélgetés alkalmával azzal próbálta Risskó Bélát leszerelni, hogy zsupán! állást ajánlott föl neki arra az eset- re, ha a cseh agrárokkal való megegyezés sikerül, Rlsskó az ajánlatot a leghatározottab­ban vissziíntasHüíía, Ekkor Rozsypal inás utón igyekezett a párthoz hozzátérközní és magához kérette Földes! Gyula ungvári nyomda tulajdonost és arra igyekezett öt rábírni, hogy vállalja el a közvetítést. Föl- desi azonban erre nem volt hajlandó és így a ..közeteUés“ politikája kútba esett Ez a kudarc nagy kihatással lesz a Rozsypal he­lyettes kormányzó állására. A cseh -agrárpárt hivatalos Hapja mór uiyiivánosa-n is tárgyalja ezeket a prőbálko- 'zásokat amelyeket úgy tüntet Söl, minit a vá­lasztótok előtt is kezdeményezett ■egyesit:és eszméjének ujraíöiv ételét. A lap úgy véli, hogy .a páríszakadásnak elsősorban személyi •okai voltak — a kibékülés r.«n Is olyan ne­héz, 'különösen, akkor, amikor azt „a kárpát- orosz iöymlvesszövetség érdekei egyenesen ímegkövetelik**. A párt azzal kecsegteti Kw- Ityáké’kaft, hogy egyesülés esetén a pártnak Ivét képviselője lenne az ukraitof® s-zoc-lálide- Intokrata pást egy kép viselőijével szemben. Nagy Örömmel inja végiül a lap,-hogy a köze- fledés érdekében -már most is fontos tárgyáfá­tok folynak, amelyeket megkötinyiit a® „a líiszteiet és szimpátia, amellyel az autonóm ffölfhniv e s szövetség Beszlkid konmányzó s<ze- mtélyévél szembein viseltetik Kurtyákék környezetéből -ezzel szemben szít az információt szereztük, hogy tárgyalá- tsokiról a fönt leírtakon kívül sző sem voít és Begkevésbbé szimpátiáról Beszkid kormányzó személyével szemben. A politikai helyzótvál- itozásnaik megfelelően, a kormányzó kieseié- üléséről beszélnék a pártiban. Rövid helyzeSj elentés a korrupciós dzsungelról Prága, április 2. A hodonini Slováoko egy uj panamának jutott a nyomára- Az egbeJi állami naftabánya szállításait nem a legolcsóbb ajánlattévőknek, hanem protekciós egyéneknek adták ki. Egy hodonini vaskereskedő, cég egyetlenegy szál­lításon kétszázezer koronát keresett. A telefonbotránnyal kapcsolatban a leg­közelebbi napokban öt tisztviselő letartózta­tása várható. A papirbotrányban az eperjesi Gros-s- ítiann Ernőn kívül egy prágai cég is kompro­mittálva van, amely versenytárgyalás nélkül 4000 könyvet és 30.000 nyomtatványt rendelt a katonai irodák számára. A szállításokat Kindl kapitány adta ki, aki elrendelte, hogy minden csapattest csak ezeknél a cégeknél szerezheti be szükségleteit. A könyveket 65 koronával számlázták, noha értékük legföl­jebb 20—25 koronát tett ki. A katonai kincs­tár körülbelül 200.000 koronával károsodott. A Národni Demokrácia a következő esetre hívja föl az igazsugügymiíiiszte-r fi­gyelmét: Közvetlenül a forradalom előtt egy morvaországi cipőgyárnak az osztrák állam bort adott ki 40-000 darab olcsó, 40 koronás polgári cipő elkészítésére. Ezt az olcsó cipőt a legszegényebb néprétegeik között osztották volna ki. A forradalom után a bőr a köztár­saság tulajdonába került, amelyért éppen úgy, mint minden más állami vagyonért, jó­vátétel! fizetéseket kell teljesítenie. Az a cég, amely a bőrt majdnem ingyen kapta az oszt­rák kormánytól, nem szállította le a cipőket a köztársaságnak, hanem a cipőt hároimszáz- ötvenkoronás áron külföldre szállította. A kemztéayszoeiaBstik és & sdovák néppárt vimmy& liünka citcke a Cechben Prága, április 2. Hlinka András a Cecilben válaszol a Ná­rodni Politikának ama cikkére, amelyben legutóbb megtámadta a szlovák néppártot A hosszú cikkben Hlinka a többi között eze­kéi Írja: — Nem tudom, hogy kivel való szövet­kezésről ir és kit gondol a cikkírója. Mi sen­kivel nem állunk szövetségben, nekünk meg­van a saját programunk, saját taktikánk. A mi programunk határozott és világos. Mi nem beszélünk és nem írunk a köztársaság topo­gráfiai, vagy geográfiai helyzetéről úgy, mint egy hurkáról, amelyet föntartani nem lehet. Mi sohasem voltunk romboló elem. A múl­túnk tiszta. A mi vérünk olyan szüzüszía, hogy a cseh politikusok sok jót tanulhatná­nak tőlünk, azonban a cseh politikusok sem­mit sem tanultak és semmit sem tanulnak. Azután Scotus Viatomak arra a szemre­hányására válaszol, hogy a néppárt Tukát bizta meg az alkotmánytervezet megszöve­gezésével és megállapítja, hogy a párt hiva­talos autonómiatervezeté nem Tukátóí, ha­nem Labaytól és Jurigától ered, akik a nép­párti klub közreműködésével készítették azt el. Titkáról azt írja, hogy nincs a néppártnak fegyelmezettebb tagja, mint Ö. Azután a ke- reszténysozciális párthoz való viszonyra tér át és ezeket írja: — Mi egy párttól sem félünk és egy párttal sem paktálunk, legkevésbé a magyar keresztényszocialistákkal. Mi odaküldjük őket, ahová tartoznak, mint magyarokat a magyar községekbe és városokba, mint szo­cialistákat az ipari üzemekbe és gyárakba és mint magyar keresztényeket a magyar ke­resztények közé. Mi nem félünk tőlük, mi szemébe néztünk önöknek, a kormánynak, a szocialistáknak és a kommunistáknak: bele­nézünk az ő szemükbe is. Minél inkább át­orientálódik a nép és a papság, annál inkább fognak ők talajt veszíteni a szlovák nép kö­zött. Ezt megmutattam Szepesben, ezt meg­mutattuk Sárosban, Liptóban és Árvában. Ml magas piedesztálon állunk. A szlovák meg­szentelt kereszténység piedesztálján. Nem akarjuk a magyarok sérelmét. Nem akarunk tőlük egyetlenegy lelket sem elhalászni, sem elidegeníteni. Azonban egyetlenegy szlovák lelket sem engedünk át nekik. Mi együtt har­colhatunk, párt a párttal, ellenzék az ellen­zékkel. Azonban egyesülésről vagy fuzioná­lásról szó sem lehet. Aki velünk jön, az előtt kitárjuk karjainkat. Azonban nem engedjük magunkat senki által vezetni, még kevésbé terrorizálni a pokrokároktól, centralis­táktól, vagy olyan politikusoktól akik a szlovák vagy a cseh-szlovák, vagy akár magyar palást alatt saját személyi vagy anyagi politikájukat csinálják. Hlinka ez alkalommal is a régi nótát fújja: a keresztényszocialistákat nem enged­jük be a szlovák falvakba, noha Szepesben és Sárosban nem egy szlovák csatlakozott már eddig is a keresztényszocialista párthoz. Majd kijelenti, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a két párt együtt harcoljon, de egye­sülésről vagy fuzionálásról szó sem lehet. Ámde ez — tudtunkkal — soha nem is jött szóba, hanem csak az, hogy a két párt együttműködése, amelyet Hlinka is lehetsé­gesnek tart, valamely alkalmas formában biztosittassék. A kérdés tehát egyedül- akörül forog, meg lehet-e teremteni ezt az együtt­működést, minden más válasz csak az álta­lánosságok keretei között mozoghat. Mindben ünnepli Ludenderffot Mfiriche.il, áp#fe 2. Tegnap este fáklyás menet vollt Ludendprff lakása előtt. Luden- dorff ke tízben is beszédet mondott és éltette Hitleri Feíínivta a (IMIÍgatÓságot, hogy április 6.-án a bajor orsszággyíiSétei választásoknál t el ]estis e k ö téi ességét. Cipii VB&étK S?3£P!£-3tákvZ& ÍGZKÉ&fXi&ff. Sü&tí©®eee«5SN5<*S»»*fl"!f8f a*# fótira^*# fi® sn?«w«£f*orofT CSAK J/l®rlT-« NAL VEGYEN KASSA, FÖ-ÜTCA 26. 1779 Ujafeb amerikai panama Newyork, április 1. Az amerikai meg­vesztegetési botrányok fejezete egyre bővül. Scaife kapitány az igazságügyminisztérium volt ügynöke azzal vádolja az amerikai se­gélybizottságot, hogy az éhező oroszok szá­mára gyűjtött adományokból Hoover mosta­ni kereskedelmi miniszter parancsára 1919- ben egymillió dollárt Kolcsak fehér admirá­lisnak adtak ki, Bismarck ísisök&id. a i£©»eti monarchiát követeli Berlin, április 2. A .német nemzeti párt hamburgi pár tompján Sdhtange pártvezér mondott beszédet, amelyben fe'Ülnvta a német ifjúságot arra, hogy meggondoMs nélkül a döntő pillanatban tegyék meg azt, ami az állam és a nép megmentése, érdekében szük­séges. Ab ily férfiak mögött álí majd 2 német nép hazaszeretete és ellenséggyülélete. Ez­után Bismarck unokája, Bismarck Ottó her­ceg beszélt és kijelentette, hogy a német ií- juiság a nemzeti monarchia liive. Sfreaemam* a jbismarcki reálooBfikávél ChormiHz, április 2. A német néppárt' Bismarck estélyén Stresemaíin külügymitiisz- tér beszédet mondott, amelyben megrajzolta Bismarcknak, mint reálpolhükusnak képét. Bismarck lett volna az első. — mondotta — aki a mai külpolitikái helyzet konzekvenciáit levonta volna. Ha hiányoznak a fegyvere­ink, akikor szükség 'van egy nagy nemzeti egyséig,re és annak morális erejére, hogy egy hatvkninTiiiós nép szava minden erőszakos­ságokkal szemben halható legyen. Ehhez azonban dy politikára van szükség, ami a nép egységére törekszik és nem annak széf- forgácsolására. Hangoztatta a reális külpoliti­ka szükségességét, mély méltányos határok között áldozatokat is vállal, hogy ezzel meg­szabadítsa a Rajna- és Rutin vidéki testvéreit a mai 'helyze&ből. Ennek a felszabadj' ásnak az érdekében áldozatokat hozni kötelessége egész Németországnak. Ez a politika, amely a ssafoadiság eszméje, oly politika, amely a toréneiem itélöszéke előtt és Bismarck sze­me előtt is megátiÜmt. Tárcarovatunk: jP’é-ntek: Klimits Lajos: Rohan aa élet (Vers.) — Tóth Béla dr.: Francia nézetek a magyar irodalomról. Szombat: S e g e $ d y László: Cigaretta. Vasárnap: Mécs László: A jasszleány. (Vers.bj — Komáromy János: Daliás Ének 1919-ből. Búcsú SchönbnmBÍól A nyírott lonibial hervadó tövében Mélázva áll a sok fehér szobor. Halk őszi álmok tisznak át a kékesi... A szív, miként üveg, ma oly törékeny... Emlékek ajkán édes asszu-bor. A Sékoü (oszló, zöid alouzs-parófca, A gerléit mögött az alkony áM. Lehajlik a napóra mutatója .., Lehullt időn túl, messze utazóba Rég elnémult „Kverauz!“ visszhangja száll. Tivoliból becsipett, kandi árnyak Már ritkán szöknek át kisérteni! Kik hajdan ujbor-kóstolókra jártak, S búcsú-torán kalandnak és pohárnak LehuOtak, mint az ősz levelei... Az álmodó fríz ég a sárga napban. Az árnyék ujja tapogatva jár. A kapu-bálvány áll inaszakadtan, A lomb-kulisszák lény-taréja csappan ... Néma esallíból rebben egy madár ... A nagy-erkélyre már nem lép ki büszkén Az ősz Nagy-or, a reggel hogyha bél. Tűnődni emlékek bogárző füstjén ... ...A nagy-medence fekete-ezüstjén IJszkál a sárguló piatánlcvél. Az ősz király az Őseihez tért meg S letűnt vele a múlt arany-kora. A régi hit, erény, jó régi pénzek! Rangos kora a dalnak és a fénynek És nem tér vissza már%többé soha!... Bezárt kriptákon, hervadó avarban Virraszt a Múlt, a pókhálót szövő... A régi Becsnek szive dobban halkan. Hősök alusznak árnyas, régi parkban És rajtuk átlép a szárnyas Jövő!... BsP?? írma. Pillangó — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —• Irta: Strelisky József. Az igazi nevét már nem tudom. Kicsi volt, mint egy babüjáték és úgy szállott bó­dultán valami messze, nagy fényesség felé, mint amikorra fiatal lepke elindul gyenge kis szárnyával a napot elérni és elneveztem Pil­langónak. A haja rövid, bomlott, szőke volt, ami­kor megrázta a fejét, szétrebbent, mint egy borzas, arany-glória. Szeme, az égről lehul­lott két tiszta csepp, a könnyeken át is min­dig kacagott, átnézett rajtam és átnézett min­den máson, valami Elérhetetlen felé. A szája pirosán hivott és olyan kicsi volt, hogy soha­sem hittem el, hogy azon énekel. A vállát csak egyszer láttam, tudom, akkor ő sirt, a válla gyötrődve, vakítón hullámozott és én álltam szédülten, kínban és martam magam, hogy rá ne boruljak. Kis testét könnyű, kar­csú lába kacóran vitte a vágyai felé. Szerettem, mint egy gyengébb ióbará- tot, tanítottam, vigyáztam rá és óvtam min­denkitől. ö is szeretett és ha szidtam, puhán, szégyenlön simította a kezem. Az évek rán­cos köpenye alatt lassan érik az élet, tizen­nyolc éves lett és szőke fejében felcsendültek uj, bolondos dalok. Tavasz lett. Az esti sé­tán búcsúzóul megfogtam kezét, valami os­toba bölcsességet mondtam a szerétéiről, az asszonyról, férfiről, talán meg sem értett, a nyakamba borult és fellángolt vérrel, tékozló csókkal megkereste az ajkamat... Egy csók vad, viharzó, végtelen ítélete harsam meg fölöttem, hogy egymásnak dob­jon két szédült szivet és ón buta becsülettel tiportam 111 again. Dacos, vérező, kínlódó harccal védtem meg őt önmagámtól, a haja lehanyatlott, megszidtam az áldozott csók­ért, sirt és akkor én nevettem. Bennem is dalolt a csók, az Ö vére is izzóit már vakon, tudtuk mindaketten, én tagadtam és csókta- I«n gyötrődtünk békés hazugságok alatt. Az estéken hamarabb elváltunk, a szó közöttünk megfogyott, ha éti néha hosszasan beszéltem, a szeme olyan kegyetlenül elke­rült. Egy este vártam előbb olyan biztosan, azután némán, didergőn, hitetlenül és tudtam, hogy magamra maradok. Egy év elszaladt közöttünk, észrevétlen, az én homlokomra uj ráncot húzott, néha könnyel, néha kacajjal fakultak alatta az em­lékeim. Találkoztunk egy éjszakán, a lámpák dermedt fénye ölelte át a testét, én meg­ér eztem rajta idegen csókok, bukott örömök, más férfikarok, ölelő vágyak szédült, fanyar illatát. A szeme hivott csóklidérctüzeket gyulva, hivott a karok márványos csarnoka, hogy sikoltva felrohanjak az ajkak bíbor-tró­nusáig. Én szidtam, hogy remegő kis teste engem keres, engem, aki úgy szerette, mint egy vigyázó, jó barát és vitázó, gyötrődő kínnal védtem meg önmagámtól. Szeme kigyuladt, mint az ég, ha átcsap rajta egy rlanó csillag száguldó, izzó tüze, a hangja élesen, magasan csengett. — Emlékszel, egyszer megcsókoltalak, szédülten, tisztán, igéretíogadón. Te levetted válladról a kezein. Akkor már felgyultak bennem minden romboló, kívánó asszony tü­zek, a vérem tombolva tépte a testemet. Ne­ked kevés voltam, vagy féltetted a lángoktól magad és engem a vágyam odadobott a töb­bi férfiállat közé, a kincs, ami neked számí­tott, mind prédára került! Most itt vagyok, még lobognak bennem a tüzek, még Vannak bennem nagy, el nem égett, tikkadt éjszakák és mind a csókot, amire várhatok, feláldo­zom neked! Vigyél, vigyél, repülj a napig velem, gyönyörhintőkon, vágylovakkal! Bn feleltem keserű tagadással: Nem! Nem kell a csókod, mert nem szeretlek. Van egy csendes halottam, egy csóktalan, tiszta kis leány, az emlékét tar­tom, titkolom, az ő szája nem a te szád, mert azon csak egy gyönyör van, a békés, boldog álom, messzire révülí tiszta várás és nem szomjas, tépő, vad tüzek... Elváltunk és kiűzött a seb, ami felsza­kadt. Néhány évmesgyét boronáit az idő felet­tünk. ősz volt, a ködben olyan valószinütle- nül csillogott a nap, a rokkant lombok alatt egymásnak sodort az alkonyat. — Holnap utazom Párlsba cs vissza nem jövök soha! Mondta büszkén, boldogan felragyogva és kitárult szépséggel repült a messzi, őrjön­gő lámpafény felé a kis Pillangó, hogy — ta­lán — perzselt szárnyakkal nap helyett, sze­métbe hulljon. Nem volt erőm és nem volt szavam hoz­zá, csak néztem busán, dermedtem dacosan, hogy könnyű szárnya viszi, bomlott vágyak­kal, szédült karokkal, mámoros szemekkel, gyönyörszomjas szemekkel Paris emésztő tüzébe viszi fény beké búit pille testén az én tavaszomat...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom