Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-19 / 90. (538.) szám
Vasárnap. ar>rít?c, ‘5ő. 29 Márciusi akarat. Irta: N. Jaczkó Olga* Hiába, óriási hatalom a márciusi lelkesedés! Nemcsak a zsinóros attila gombjait pattanja fél forradalmasán, ahhoz is meg van a kellő ereje, hogy hosszú teleken át az emberekhez kenödött, gubancos ködrnönöket bontogasst, amelyek szinte a szivig látszanak belenőni az atyafiak testébe. A nagyböjt közepe táján kitört az elégedetlenség a kurátorokkal szemben; amit megtűrtek uosszu éveken át, most nem lett jó: hogy mindig csak Komán Gyuri kortyintgasson a vasárnapi perselypénz rovására? Az ehhez hasonló alakzatokban vajúdó gondolat mint kész lelkesedés- bontotta ki szárnyait a zsíros ködmönök aiól. Legyenek uj kurátorok! Miért? Mert tavasz van, nem jó ilyenkor, ami már egész télen posliadt, az asszony Is csak arra áhítozik, hogy uj burgonyát hajítson főni a fazékba és mostoha gorombasággal cibálja a réginek megeredt haját. A hegyek utolsó téli szenyesöket is leáztatják a patakba, ahol m.nden vizcsep olyan zúgással igyekszik, mintha egymaga egy egész tenger volna. A böjt negyedik vasárnapján már fel is esküdtek az uj emberek. Ott térdeltek az Búcsú. Veled le szett az alkonyaiban, És veled leszek éjszakákon, Én leszek minden ébredésed, Én leszek szemeden a mákony. Én leszek botdog nevetésed, Ki szivedből kacagva cseng iÖI, És altkor elborul a lelked, Én hullok majd ki a szemedből. Szobádon én leszek az ablak. Akin át a távolba nézel És én leszek a messzeség Is, Kibe merengve átenyészel. Én leszek a négy fal körötted. És aki féltőn elzár: ajtód. Asztmádon én leszek gyertyád. Kire imádat rásóliajtod. Kulcsod leszek, kft elfordítasz, És kezed alatt bű kilincsed. Én leszek a reád vigyázó Láthatatlan, örök tekintet. Én leszek majd az érv eresed És én leszek estéll lázad. Én leszek erőd. gyengeséged, Mikor szived bánatba bágyad* Én leszek a könyv a kezedben, Én. ki a betűk közé állok, Ödön parknak halott csendjében Én leszek majd a némaságod. Én leszek kályhád zümmögése, Kiben lelked álomba réved, Keserűségben orvosságod, Orvosságos keserűséged. Én leszek órád mutatója. S a hatvan perc az óra lapján, A késésed és sietősed. És nyugvásod nyugalmak napján. Én leszek maid, akire felsírsz, És kire énekelsz: a kottád. Én leszek minden állomásod, KI ulf.d mentén felragyog rád. Mert én vagyok a messze ut is. Ki lenn szalad fel-ér szalagban, S egyszer, oh higyjiik, nemsokára Megindulsz visszafelé rajtam. Falu Tamás. evangélium előtt, a gyertyák fénye kinyújtott. nyelvével mintha kíváncsian kóstolgatná őket. A Béró János falujában megőszült feje oiyan volt, mint a sötét szakadékokban sokáig makacskodó hó. Megőszült, de még semmire sem mondta rá edd.g, hogy jó, maga volt az ősellenkezés és semmit sem akart elfogadni. A másik amerikás volt, kemény síneket rakott le arcán a szenes targonca: ezekben a kidagadt vastag erekben demagóg kifakadásokig lobogott a vér. A pap szigorú szájából, mint sziklából fakadt forrás, kezdett csordogálni az eskü mintája. Folydogált, simogatott, csobbant, koppant is — csodálatos, — a két ember úgy érezte, hogy az eskü, az áhitaíos hangulat szájaizének megfelelően kezd .alakulni a leikük, a makacs hő lassan elmosódik, a sínek töredeznek, kifoszlik terhe alól az elnyomott talaj és szüzén hányja ki ibolyáit... Egyszerű lelkűknek teljes buzgalmával esküdtek a lila eggyügyüségben bodorí- tott papírvÍTágok, a fehér gyertyák, a csengő persely — a. templom egész vagyonának, szegény özvegyek; két fillérjének védelftiéfe. Mise végeztével egymáshoz bólogatott a két kobak. —• Mutassuk meg, hogy van iakfa a szónak! — Felszálló lelkesedésük egyhamar horogra akadt. •— Ni, milyen ez a stahétli! Husvétra megcsináltatjuk a kerítést a templom, a paróchia körül! — A friss lelkesedésre mindenki rávágyoít, mint a friss kenyérre, mindenki akart belőle kostolót, megszavazták a javasolt munkálatokat Szerdára á leendő kerítést már tervrajzzá cirádázta a városban, Makó, a vállalkozó. Zsebre tette és elindult vele a Csip- Csap utcába, ahol a kis házakban azok a mesteremberek laktak, akikkel a szerencse csodalöva még nem vágtatott ki a főtérre. Ott lakóit Kacsa Gyurka is, a félesztendeje felszabadult deszka soványságu, siheder legényke. A kapufélfához támaszkodott, talán az egyetlenhez, melyet felszabadulása óta faragnia adatott. Fanyarul nézte, óreg, özvegy anyja, hogy sózza az apró peírezse- lyemmaggal a zsíros rögöket, s hogy titulálja őket sza’onnásoknak. — Jó volna, ha tényleg szalonna volna rög helyett, úgy sincs husvétra semmink, — csavarta a fiú még szorosabbra az anyja nyomasztó gondjait. — — Lehet, hogy a téli salátát eladogatom addig, cirógatta az öreg asszony a’ reménységgel és akkor talán még sodart is vehetek! — És úgy mi lenne, ha lemondanánk a so- J darról: inkább nadrágot vennék magamnak? — mondta a fin k'csit szégyenkezve, hogy j férfi létére pályázik az anyja keresményére. De na nincs munka az istenért sem, az a nadrág pedig okvetlenül keMHgaz, a szükséget az ábrándjai tágították, mert hiszen meg-; járna a régi pantalló, de mikor most mindenki j a bricseszt hordja. Csukaszürke ’-'bcsavar- j ral, mely úgy megacélozza a gyengébb lábMásuapra már úgy forgatták a seekercék az erdőből hozott törzsek derekát, hogy azok , sustorgó sírással szórták szét barna héjukat !az udvaron. Gyurka a gödrökbe dobbantott [oszlopokat kötötte össze vékony gerendákkal, íándzsásra nyesszentve a lécek hegyét* sorjába tűzdelte őket a gerendákra. — Horniét kezdjem? — kérdezte Makótól. — Ahol jól esik! — A kis kertecskánél kezdte az ablakok alatt. , Egy ablak nyitva v-olt és nótaszó surrant ki [rajta, mely egyszeriben rálibbent a Gyurka szive hegyére. Mint a kis madár az ágra. Egy félénk füttyöt szalajtott a nóta után, amit az ablakból kacagás követett. Erre már beki- váncsiskodott. Szemrevaló leány mosogatta a reggeli edényt, aki szívesen válaszolt a | Gyurka, „jóreggelére“. Mire a másik ablakhoz ért a lécezéssel, annyira megbarátkoztak, hogy a lány áttette a mosogatődézsát az asztal túlsó oldalára, csakhogy átellenbe kerüljenek. Gyurka annyira melegséget érzett, hogy úgy kezdeti beszélni a leánnyal, amint még eddig eggyel sem. Nem csapott szalmalángot, amelynél felpattog a kukorica, komoly szavakat gyújtott egymásra, melyeknél megsülhet a mindennapi' kenyér* ...... - 1 — jól megy a sorod? kérdezte a leánytól. , Mint a cselédnek! — " v [ — Itt hagynád a helyet? — — Ha jobbat kapnék? — De miért kérdi? — — Mert tőlem függ, — fordította Gyuri fél- tréfásan — nézd, ha akarom beszögezem a kis kaput és nem tudsz kimenni, ha akarom, hagyok átjárót és kivezetlek rajta! «— — Hátcsak jó szélesre hagyja, hogy ez is kiférjen, nevetett a lány egy testes ládára mutatva. — Az edény elfogyott, Gyurka is a sarokhoz ért, ahonnét más fele kellett fordulnia. — Gyöjjön el munka után, akkor már én is szabad vagyok. Elbeszélgetünk, mert Iá- i torn, hogy van kive! szóbaállni, — kiáltott utána a leány. A legény sohasem érzett annyi jókedvet, annyi reménységet. Ügy látszik takaros, szorgos a lány, telegyüjthette azt a vaskos ládát, párnával, ruhával, garas is csörren bizonyára fiókjában. Husvéire talán már jegy-: be is léphetnének és volna minden... Ső- dar, ruha — asszony is a tetejébe. Á kételynek tájára sem került, mégis csak cseléd: nem menne hozzá iparos emberhez? Gyurka után az inas igyekezett, két vödör festékkel, melyekből átmázolta a léceket. A Gyuri, tomboló kedvének kevés volt a maga munkája, elirigyelte a másikét is. Hogy más kurjantsa az ő küszködése végére a diaímas él jent? Kivette az inas kezéből a pamacsot és égő vörösre pofozta vele jó sornyi lécnek lándzsás hegyét. Délben, mikor a többiek hanyatfekve puhították a tenyerük kérgét, ő úgy érezte, hogy el kell tömni a markát, nehogy ki fakadjon rajta zajotjgó vére. Elkérte a mestertől a biciklit és háromszor körülfutotta rajta a templomkertet. — Munka után ideadhatná a Makó «r, beszaladnék egy kicsit a városba. j sietett a konyha felé. Két sörös üveg ezüst ! kalapja kandikált ki az ablakon, mögöttük í tiszta blúzban a lány. —- Jöjjön csak jöjjön, — mosolygott Gyuri elé és a magáéhoz kapcsolt kezét odairányi- totta a sarok felé, ahol a ládát látta reggel. A Gyurka arcáról eliramodott a mosoly. Pedig nem a mesebeli csupaszemü kuíyus ült a ládán, csak egy szál legény, akire a kincstár rég rászabta a Gyuri álombéli bricsesszét, a jó étvágyú falusi nap kiitta arcából a kamasz évek sápadt csigerét és megtöltötte helyébe loboga pírral. A vőlegényem, — mosolygott a lány, de Gyurkával nem volt megelégedve, mert éppen csakhogy ráengedte a szájára egy pohár sör habját, hogy bajuszt mázolt neki és zavart köszönéssel búcsúzott. — A reggel mást néztem éri ki magából, azt hittem, hogy jól fogunk mulatni máma — csodálkozott a lány. Gyuri volt az első, aki dunnát bubozott a színben a gyaluiorgácsból. — — Hát nem kell a bicikli? —• szíveskedett Makő. Kint a kurátorok vizsgálták a munkát. Lassan melléjük fonódtak a Sfahétninál a többi ködmönök, elnyujtogatták a munka dicséretét, mig néni valaki megszakította. — És áldomásra nem megyünk le? Hé, | gondnok urak 1? — Mert eddig úgy tudták szokásban, hogy közterhekből közös Örömre is jutott. — Tán nem hallották vasárnap az esküvé- süriket? Ha marad valami, beíartalékozzuk , a templomkasszába, jól lesz tömjénre mi egymásra! — A falu bizalma mini morgó komondor vonult a gubák vackára. Bár az a március soha meg nem nyitotta volna. Jó lenne újra tenni valamit, megkérdezni, fejött-e a püspök jóváhagyása és ha nem, megsemmisittetni a választást. Gaba már le akarta vetni a bundáját, hogy bemegy a paphoz. De fent a hegyen, most április mókázott, futó mosoly után magára rántotta a felhőket és megdobálta hóval az egész falut. szárat is. mintha valamennyi harcterei végig vitézkedíe volna. Az öregasszony elmosolyodott. — £n beleegyeznék, de hidd el fiam, ák- korsem futotta az én salátáimból nadrágra, mikor magad, sem voltál nagyobb legény, mint egy kimagzott szárú saláta! — Akkor jött-Makó, napszámost keresett, két napra a felvállalt templomkeritéshez. Hogy áldotta Gyurka a sorsot, mely olyan érős szárnyakat bontott a telj ködmönök gubőiból, hogy öt is clhordják minden ábrándjával egészen a teljesülésig! — Mi bolond szél kergetne annyi munka után? — — Sutkáékhoz kéne beszólni . . . Csütörtökön szoktak ölni, frisslbe választanék egy sódart, amit megfüstölnének nekünk husvétra. Mert nekem nem kell az olyan bizonytalan, amelyik talán a legutolsó dögvésztől lóg a kéményükbe! — A mester nem tudta megérten! a dolgot, mert jól ismerte a Gyurkáék viszonyait. Az utolsó léceknél csoda, hogy7 nem elolvadt a Gyurka kezében a szög, olyan tűzzel, meleggel igyekezett. Kibújt a kötényből és Húsvéti csizmák. Irta: Farkas István. Szivárványszínű fellegek enyelegtek az uj- raíiaíalocló nappal. A völgyben kigyővonaíban ezüstözött a nemrégen még hatöles hullámokat tajtékzó patak, fecskék sikongiak a levegőben. Egyszóval teljesen mesébe illő idillikus táj íestődött az, áprilisi falura... Kerékkötő István a városból jön hazafelé. Egy pár ráncos csizmát csináltatott a húsvéti napokra, hogy jói kialkuűia magát, szemei csillognak a megelégedéstől. Tasi Béla koma éppen az alvégnél jön, az útkereszteződésnél egymásba botlanak. István köszön először: — Aggy* Isten hé? Hazafelé? — Oda tee! Aggyon Isten! Hát a városbű? — Onnan én! Ezeket a köznapló csizmákat csinátattarn. Mutatja is őket Béla végigtapogatja. Alulról fölfelé, majd vissza. A talpát is megnézi. Még a szögelést is rajta. Bolonddá akarja tenni az a koma. Ki az ördög hordana el ilyen csizmákat hétköznapra?! Ravasz politikával bök! kis — Fajnak no! Meg kő’ hagyni! — Azok. Örömben villognak az István szemel Sokba kerüt e? Um» Tanája ki! Béla tanakodik az önnöneszével. Kis idő múlva kiveti a hangot: —- Hát száz pengőt kérhettek érte! — Kértek bízott többet! — Százhúszat! , • — Huszonötöt. — Még igy is megéri! Hogy az ár irányában igy már eligazodott, meg is kívánja a csizmát. Legelteti rajta fél vágyakozással a szemeit — Annyit én is adnék érte! — Eriggycn! Van még bori a csizmadiának — nevet feleletül István. Újabb nézője akad a csizmának. Kispali Imre a csordás. Mint jólnevelt községi szolgához illő ntesz- szlröí előreköszön: — Beszédeinek? Aggyon Isten! — Neked is! A csizmákat nézegettyük. Imre is közelebb merészkedik. Elölről kezdődik a tapogaiás. Kivételes eset, hogy a cselédnek megengedtetik, de István a dagadó büszkesége mellett a kisebb büszkeséget elfelejti. — Mennyit adott érte gazduram? — Tanájad ki no, okos! Imre kiköp egyet jobbra, Kackiásan, be* tanult kocsis módjára. — Negyvenet adhatott érte! István íölforíyan: — Az eszed tokját nem? — Negyvenötöt! —• Lebegi kötelességül- dóan Imre. j Százná is többet, te vaksi! Taplgasd ,csak még eccer ezt a bőrt! Süss ide a talná- i ra! Ki bolondja csinána ilyet a mai patylka- drága világba? Imre bünbánólag csóválja a fejét: — Nono! Nem sokat értek hozzá. Én csak az olcsóbba járegatok. Mutatja is. Engesztelésül. Istvánt újból, visszatereli a megelégedés a jobbik kerékvágásba. Imre félve a még esetleg elkövetkezendő baklövéseket elköszön. — Istem álgya magokat! — Isten . . . E'mehetsz! A végét már halkabban teszi hozzá István, Hogy azért mégse halija. Retten maradnak. Egyrendbéíiek, A csizma Imre táyoztával immár le tárgyaltaiéit. Különben is felnyikorog a kerepel^. B^ü* leíes ember ilyenkor áhitatta! veszi U a kalapját. István is leveszi, de csak a komát utánozza vele. Mig a koma imádkozik, ő el van telve a saját gondolataival. Mit szól majd az asszony? Válogatós az, mint a nyúlbőrös zsidó, lehet, hogy még az orrát fogja rajok felforgatni, ahelyett, hogy dicsérné. — Milyen nap is van máma? — Csak hogy a komát se hagyja imádkozni. Az íölijed. Felteszi a kalapját. ~~ Nagypéntek! Még a’sse tudnád? — Hm, hm ... Vecsernye is lesz, ügyi? — Oda szól a kereplő! No, akkor én megyek, mer9, ha elmulasztom mésszid az asszonyom! — Jó mulatást! — Neked is, hé! István odább áll. A csizmákat csendesen ríszálja a hátán, az udvarok felé, hogy mindenki lássa. De, hogy az udvara felé közeleg, óvatosan tisztítja meg őket a kabát ujjával. Nehogy észrevegye az asszony azokká! a nagy vizslaszemekkel a ráverödött pert. Meri abból még egykönnyen erős veszekedés támadna, dacára a nagypénteki napnak. Mert ilyenek azok az asszonyok ... Az éjszaka. Nyugati égen rőt sugár lebeg, Csonka, álmodó árnyakat temet Az éjszaka, A földön csend 01, pfhegd, sötét, Csillagszemévé! vlrraszt most az ég A féld felett. Lídércfény bomlik, pislogó, ledér. ~~ Boszorkánytáncba kezd a kósza szít A fák között, Árnyak torpannak, sötétség zokog. Alom sírásó csákánya kopog, A föld szivén. — Vajúdva sziíf most barna árnyakat, Csillaggal kivert takaró alatt Az éjszaka, Lajos,
