Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-19 / 90. (538.) szám

Szombat, április 19. bán nyomorog, mint régen s mindössze az történt, hogy urai, elnyomói, kizsákmányo­ló! cserélődtek ki A szeltem, a belső, a lé­lek megváltozása nélkül hiába minden forra­dalom, minden nadonalizálás,- minden szo­cializálás, hiába a felsőbb rétegek könyörte­len kiirtása, a regi rend csakhamar visszatér, mert ur maradt a szivekben továbbra is a határtalan élvezetvágy, az igazságosságot nem ismerő önzés s a féktelen hatalomvágy. Viszont a Krupp-vallalat vezetősége s a jé­nai Zeiss-alapitvány megalapítója, az uj mik- roszkóp-e'méleí kitűnő megalapozója. Abbé, a kapitalista társadalom oltalma alatt sokkal nagyobb vagyont szerezhettek volna, mint aminőt szereztek, mert emberiességük, igaz­ságos érzületük munkásjőléti intézményekre fordittátta velők azt a hasznot, amit más lel­kületű munkaadók a legnagyobb cinizmussal zseb re vágtak volna. Abbé fejedelmi jövede­lemről mondott le, beérte hivatalnoki fizetés­sel, pedig birtokosa volt a világhírű mecha­nikai műszereket készítő gyárnak s a bevé­tellel alkalmazottai sorsát és jogi helyzetét akarta emelni. Az angol munkások; világosfejü és mér­sékelt vezetője, Ramsay Macdonak! is azt vallja meg, hogy az embert nem csupán a zsebe és anyagi ál apota irányítja, hanem a jóról és rosszról való erkölcsi felfogása, esz­ményei is. A politikai és társadalmi fejlődés indító oka szerinte nem gazdasági, hanem értelmi és erkölcsi. Az a nehezen éiö mun­kás, aki nem veszi észre, hogy vele igaz­ságtalanság történik, amikor hajnaitól-nap- estig való állandó fáradozása mellett is nyo­morog, mig nem egy here fulladásig menő bőségben él, az sohasem lesz forradalmárrá, az helyzetének a megváltoztatására erői tel­jességével aligha fog törekedni. Á robban­tást itt a belátás s a felháborodott erkölcsi érzés végzi. őrömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a felfogás egyre szélesebb és szélesebb réte­geket hódit meg. Az az idő már elmúlt, ami­kor Marx szenvedelmet keltő elmélete előtt tömegével hódoltak meg az emberek- A kri­tika sikerrel mutatott rá képtelenségeire s a materialista filozófia bukásának maga után kellett vonnia a materialista szocializmus aláhany állását is. Mussolini otthagyta a vörös tábort és mindenre kész íeketeinges fascistá! jélenté- keny mértékben a materialista szocializmus seregeiből rekruíálódtak. Ausztriát a teljes pusztulástól az idealista szocializmus embe­rei mentették meg s azok kormányozzák ma is. A társadalmi mechanika naiv hívői nem tudtak annyira segítségére lenni, mint egy katolikus pap vezetése alatt az Istenben hívők pártja. Németországban a munkásság tízezrével iratkozik be a keresztény szak- szervezetekbe. Franciaországban s Ameri­kában a marxisták befolyása az államéletre jelentéktelen. Angliában a marxizmus sem mint szociáldemokrácia, sem mint kommu­nizmus nem tudott soha gyökeret verni, Írja a Manchester Guardian. A Labor Party a műit évi választások alkalmával 4,348.379 szavazatot kapott, de ebben a számban az öt szocialista szervezet csak 31.760 votumma! szerepel, a többi mind a szakszervezetektől ered. Az említett lap azt is hangsúlyozza még, hogy az angol szocia’ista párt az euró­pai szocialista pártok között a legkevésbé doctriner-je, amelynek fejlődése ugyanaz lesz, mint minden angol intézményé: a kompromisszum fejlődése, az elmélet és dog­ma érdekességeinek letompitása. Belgium­ban és Hollandiéban a keresztény gondolat kormányoz. Hogy nálunk micsoda tömegek állhatnak a marxista zászló mögött, azt a községi és megyei választások napnál fé­nyesebben igazolták. A minap, amikor An­glia és Olaszország elismerték az orosz szovjetet, a szélső materialista kormány húlaadó istentiszteleteket rendelt el a mosz­kvai templomokban. Ahol Marx hívei ma is hangadók, vagy legalább is hangosak, ott ez kizárólag a polgárság tehetetlenségének, rö­vidlátásának, ügyetlenségének, lomhaságá­nak vagy a munkások végzetes vakságának tulajdonítható. Szerfölött érdekes, hogy a jelenlegi an­gol pénzügyminiszter, Snowden. hogyan nyi­latkozott a Constructive Quaterly egyik ré­gebbi számában a keresztény egyházak fe­lelősségteljes szerepéről a szociális refor­mok keresztülvitelében. Aki közömbös a nép ipari és társadalmi helyzetével szemben, az nem hisz igazán Krisztusban, irta a már ak­kor híres munkásvezér. Óriási az a befolyás, amelyet az egyházak gyakorolhatnak, ha megpróbálják Isten akaratát a gyakorlati ál­lamkormányzat lényeibe átárasztani. Első­sorban ők vannak hivatva arra, hogy Isten eljövendő országának útját itt a földön elő­készítsék. Az ipari és társasélet tényei ön­zővé, gyiilöíködövé, vallástalanná alakítják a lelkeket és hatástalanná teszik á vallás szolgáinak fáradozását. Az egyházaknak az tehát az első kötelességük, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsák. A munkásvezérek sokat beszéltek a munkások jogairól és hatalmáról, de keveset kötelességeiről. Ezt a hibát az egyház úgy teheti jóvá, hogy hirdeti a maga méltányos szociális evangéliumát, de ugyanakkor a legerőteljesebbén hangsúlyozza, hogy min­denki felelősség terhe alatt köteles megten­ni mindazt, amit hatáskörében csak megte­het. Á hive-k szociális lelkiismeretét kell megtisztítani, hogy aztán ez a Üeikiismereí gyakorlati érvényesülésre találjon a gazda­sági és politikai szervezetekben. A városi és állami kormányzat jellege, megfelel a pol­gárok értelmiségének, erkölcsiségének. Te­hetetlen vagy korrupt nemzeti és köz­ségi kormányzat Snowden szerint ál­landó szemrehányás az egyháziakkal szem­ben, hogy kötelességeiket elhanyagolták. A kapitalista gazdasági rend hírneves teoretikusa, Sombart is másképen gondolko­zik már ma a szocializmus eszmei hajtóerői­ről, mint régen. A mélyebb szocializmusnak — mondja egy nemrégen tartott bécsi előadá­sában — semmi köze a tudományos szocia­lizmushoz, Marx szocializmusához. Ez olyan ellentmondás, mint az „erkölcsi kémia.44 A jövő az egyenlőtlenek harmóniája lesz, amelyben a szellem a döntő. Hogy ez a szellem elérkezzék egykoron közénk, azért vallási megvilágosodásért kell imádkoznunk. „Die Zukunft wird óhne Religiositát nicht auskommen.14 És így gondolkodik az embe­riség legkiválóbb szellemeinek egész sora. ügy Iá iszik tehát, hogy a materialista szocializmustól lassacskán e’fordulnak az el­méletnek és a gyakorlatnak az emberei egyaránt és .bekövetkezik az az idő, amikor a szocializmus megvalósításában nagyobb szerepet hajlandók juttatni az eszmei, mint az anyagi tényezőknek. iírcr ivan dr. és i ruszlnszkói illetőség Komárom, április 18. Abban a jogvitában, amelyet a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak 1923 október 6-án kelt 16.485. számú döntése keltett s amellyel a P. M. H. is foglalkozott, uj fölszólaló jelent­kezett: Dérer Iván dr. volt teljhatalmú, majd uniíiikációs miniszter személyében, aki a Po­zsonyban megjelenő és Fajnor Vladimír dr. által szerkesztett Právny Obzor cimü jogi és közgazdasági folyóirat legutóbbi számában nagy fölkészültséggel és kimerítően tárgyalja ezt a kérdést a kialakult bírói joggyakorlat és az idevágó irodalom teljes vértezetével fölszerelve. Dérer cikke, amelyből ma e lap korlátolt tere következtében, sajnos, csak szemelvé­nyeket közölhetünk, a szenzáció erejével fog' ■hatni bizonyára azokban a körökben is, ame­lyek az illetőség kérdésében végső fokon el­járni hivatottak. Az illetőségi döntés tárgyalásánál ismé­telten fölmerült a sajtóban a kérdés: hogy a legfelső közigazgatási bíróság1 döntésének lehet-e olyan joghatályt tulajdonítani, ame­lyet abba az alantas közigazgatási hatóságok máris belemagyaráznak, hogy az eddig szer­zett illetőségi jogokat megsemmisíti? Jogá­szok előtt ez a kérdés nem lehet vitás egy percig sem. Dérer a következőképpen vála­szol reá: — Lehetetlen, hogy az akkor érvényes törvény szerint egyszer már megszerzett jogok és igények most, utólag, a törvény más értelmezése folytán megszünieítesse- nek. Ha az egyszer megszerzett jog, azt csak törvény szüntetheti meg, de sohasem bírói gyakorlat. Igen ám, de a közigazgatás! . hatóságok egy része (Pozsonymegye) már utasítást is kapott a döntvény végrehajtására, amelyet a zsupán „miheztartás céljából** közölt a járási hivatalokkal és községekkel; a többi nagy­megyékben a döntést még nem hirdették ki. Dérer álláspontja erre vonatkozóan ez: — Nem szükséges magyarázni, hogy a legfelső közigazgatási bíróság álláspontja a közigazgatási hivatalok részéről történő szigorú alkalmazás esetében lehetetlen és esztelen konzekvenciákkal járna- Már eb­bői az okból erősen kételkedni lehet a leg­felső közigazgatási bíróság magyarázatá­nak helyességében. A törvényt mindig úgy kell értelmezni, hogy elérje célját. De milyen törvényt kell értelmezni? A homályos, a nem világos tör­vényrészeket. Ámde a vitás 10. szakasz oly világos, hogy félreértésekre alkalmat nem ad és így magyarázatra sem szorul. A tör­vényhozó akarata, amely a törvény megoko- lásából kétségtelenül kitűnik, világosan adja az automatikus illetőségszerzés minden 3m- peratlv föltételét. Most azután előáll egy jogi lehetetlenség, a törvény elkésett, négy évti­zedes kialakult joggyakorlattal ellentétes ma­gyarázata erősebb lenne, mint maga a tör­vény és a törvény erejével bíró joggyakorlat. — A legfelső közigazgatási bíróság —- Dérer szerint — alapjaiban ingatta meg Szlovenszkó és Ruszinszkó sok tízezer békés polgárának állampolgárságát, bár, mint utólag megállapítja, nem igazolt az 1886:XXI1. törvénycikk 10. szakaszának ilyen értelmezése, hogy ezáltal kétessé váljék a szlovenszkói lakosság jelentékeny részének állampolgársága­Azután kifejti a cikkiró, hogy „már ma­gának a törvénynek a rendelkezéseiből s a természetéből következik tehát a szükséges­sége a liberális, extenziv magyarázatnak*1. A törvény, amely az illetőségi jog kiterjesz­tését célozta, a törvényhozó akarata szerint nem magyarázható jogkorlátozó értelemben. ■— Nem szabad — írja —, a törvényt úgy értelmezni, hogy kétség esetében va­laki elveszítse igényét a község által való eltartásra, állampolgárságra stb,, hanem fordítva: a törvényt úgy kell értelmezni, hogy in diibiis- azokat a jogokat tehessen elnyerni, amelyek kedvéért a honi illetőség institúciója konstatálva volt. A pozsonymegyei közigazgatási hatósá­gok máris úgy alkalmazzák ezt a döntést, hogy az minden korábbi illetőséget, szerzett jogót eltöröl és megsemmisít Tehát aki 1886. évben illetőséget szerzett és itt lakik, adózik több, mint negyven év óta, arra a döntvényt alkalmaznák: községi kötelékbe fölvételét nem kérte, tehát illetősége nincs. De ha egy­szer volt illetősége, szerzett joga? Ki vette el tőle? Törvény nem, hiszen azt törvény alapján szerezte meg. hanem a döntvény, amelynek igy negyven évre volna visszaható ereje, ami jogi abszurdum-, Erre is felel Dérer dolgozatában: — Vitán fölül áll azonban, hogy 1918 október 28. előtt a honi illetőség megszer­zését illetően Szlovenszkón és Ruszinszkón érvényben voltak az 1.886: XXÍL törvény­cikk rendelkezései és hogy azt a kérdést, hogy valaki Szlovenszkón nyert-e az ál- lamíordulat előtt honossági jogot, egyedül az akkor érvényes magyar jog szerint je­liét elbírálni. Kétségtelen tehát, hogy ha valaki az áüamíórduíat előtt Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében a 10. szakasz szerint nyert honi illetőséget, ezt az illetőséget a legfelső köz gazgaíási bíróság, vagy egyéb hivatal nem semmi­sítheti meg (kivéve az 1920. évi 236. tör­vénycikk 9. szakaszában említett eseteket). Logikus- okfejtése alapján, amely telje­sen födi a mi ezen kérdésben elfoglalt törvé­nyes álláspontunkét és Komárom város kép­viselőtestületének határozatával, annak meg- okolásával is teljeseid kongruens, ugyanarra a következtetésre jut: — A legfelső közigazgatási biróság ál­láspontja az én nézetem szerint téves és csak az 1886: XXII. törvénycikk előzmé­nyeinek, a magyar joggyakorlatnak és iro­dalomnak nemismeréséből és a törvény helytelen értelmezéséből keletkezhetett. CSAK „ülNAL VLGYLN KASSA, FÖ-UTCA 25. 177r, Mi sem áldottunk sem többet, sem ke­vesebbet: ez az objektív igazság, amelyhez Dérer tudományos alapon eljutott. Alapy Gyula dr. Mussolini követeli a Euhr-vidék kiürítését Prága, április 18. A Jóvátétel! bizottságnak tegnap; ülése, amely a szakértői javas atokkal fog alko.zott, elöntő jelentőségű határozattal végződött. A bizottság tudomásul vette a német kormány ama válaszát, amely hozzájárult a szakértői javaslatok végső következtetéseihez és ezeket a Javasatokban foglalt módszerekkel együtt maisáévá tette. Elhatározta a bizottság, hogy a javaslatokat megküldi hivatalosan és azok elfogadását ajánlva a szövetséges kormá­nyoknak és a keresztülvitel e'lemmmká ataí- ként megkeresi a német kormányt, hegy ter­jessze a legrövidebb ‘den belül a jóvátételt bizottság elé azokat a törvény- és rendel Jt- terveíket, ameyek biztosítják a szakértői javaslatok ke rés ztü vitelét s jelölje meg az egyes bizottságokban helyet foglaló delegá­tusok nevét. A Jóvátétel! bzotíságmaik eme határozata után valószínű, hogy a húsvéti ünnepek el­múltává! a jóvátétel kérdés megoldása gyor­sabb lépésekben fog előrehaladni. Egy római jelentés arról ad számot, hogy az olasz kormány fe' ülbtrá'ta a napokban a szakértők javaslatait és megelégedéssel álla­pította meg, hogy azok alapjában véve az pl$sz áháspöní igazolását jelentik. ■ Mar jelentéseink: Berlin, április IS. A Lokalauzeiger rónia? tudósítása szerint Mussolini határozottan köve­teli a Ruhrvidék kiürítését. Mussolini nyiltan állást foglal Poinearéval szemben s ez az állás­pontja érvényesülni fog a szakértő! javaslatok keresztülvitelénél is. Berlin, április 18. Német politikai körök a tegnapi párisi határozatban a szakértőd javaslatok praktikus me gv alósításámak kezde­tét látják. A demokrata lapdk az elvállalandó terhekkel szembeállítják a birodalom pénzügyi szuweréniifásának jelentőségét. A nacionalista, lapok ezzel szemben erősen támadják a kor­mányt. Általiéban azt hiszik, hogy a kormány eleget fog tenni a bizottság határozatának. Belgrádi is szövetséget köt Poincaréval Páris, április 18. Franciaország, amely a ki'santant áramaival kötendő szövetségi szer­ződések utján igyekszik középen.répái hege­móniáját biztosi1 tani — ha helytálló, a Matki- nek tegnapi belgrádi jetonitése — újabb sikere­ket könyvelhet cl, mert állítólag Sándor jugo­szláv király és Mária királynő májusi hiva­talos párisi látogatása alkalmával delien ziv szövetséget köt Franciaország Jugoszláviával A framőia politika már régebben kísérletezett azzal, hogy Jugoszláviát a c $ eh-szlovák- francia szövetség mintájára magához láncolja. Tudvalevő, hogy Beiies volt ennek a külpoliti­kai 'liezóumak közvetítője s hogy a belgrádi konferencia alkalmával Jugoszlávia nem kért a francia szerelemből, de Olaszországhoz keresett csatlakozást. A jugoszláv-olasz szö­vetséget általában mindenütt úgy fogta főt, minit Poímcaré kü'palibikájának kudarcát. Ha most mégis- létrejön a francia-jugoszláv szö­vetség, úgy ez bizonyítéka lesz annak, hogy Franciaországnak \ sikerült akkori kudarcát helyrehozni és Jugoszláviát a saját érdek­szí é r á jába b eika.pcsok 1!. Humburgi és lenvásznak minden szélességben Valódi Schroll-féle ^7“ SchtlIonok, vásznak, cretonok és tornásztok nagy választékban *ssa’ Fou’ 'Pamaszf-asztalnem Élek. Kész nöl fetaémemüek. Szent-háromság Schroll-Schlffon 7, vászon 6 korona szoborral szemben ÜL

Next

/
Oldalképek
Tartalom