Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-18 / 63. (511.) szám

K*M, március 18. *-e • ttKtnK-ww^t líl Külpolitikai tükördarabok (g.) Prága, márcm-s 17. amióta Etenc/s legutóbbi expozéjában be­jelentette, hogy Cseih-Szlovákia reparációs flidósságaiiinaik és az úgynevezett föiszaba-di- fáisi költségeknek mérséklését kérte a nagy- antanittóL, azóta ez a kérdés nap trenden volt és a belpolitikai hajcilbálás e kérdés körül is tobzódott. A tegnapi nap némi tisztulást ho­zott ebben az ügyben, mert a kormány hiva­talos kornnnüittikében közölte a ryilrtáwosság- gaJ, hogy Benesmek sikerült az adósságok mérsékléséhez (neímcsak FtanciaországirnaJk, de Amgíiájnak és Olaszországnak hozzájárulását is megnyemk. A kommiioiíké nem mond ennél többet, mindössze azt árulja el, hogy ez a hozzájár nuSás csak elvi, mert a részletkérdések körül még tárgy adások lesznek. Nem tudható tethált az, mennyit és milyen árért sikerült Bemosnék JeaJkuidma. Pedig ez a legérdekesebb kérdés, mert ha MacdonaBd- ;ról föl ás lehet tenni azt, hogy elvi és princi- piáfo lállJáspontja után indult, mikor a irtepará- cáók mérsékléséhez hozzájárult, Mussolini hozzájárulásánál önkényrelemil elötotakszák asz a kérdés, miképpen érvényesítette jt-t és Mjost az ismert <k> irt des politikái át? Mi kit volna, ha a francia frank tovább esik? Mi következett voára, ha a farncia sze­nátus nem fogadja el Podmoaré pénzügyi re­formjavaslatait? Ezek a kérdések annyira kézenfekvőik, ho,gy az angol publicisták is fe­leletet keresnek reájuk. A felelet sokkal ér­dekesebb, mint az ember gondolná. Az angol lapok ugyanis arról tudnak és arról írnak, hogy a szenátus péntek éjszakai határozata és a váratlanul bekövetkezett fnaiikfaossz egy ■fascísítajellegű államcsínyt hiúsított meg vagy odázott el. A francia politikának vezető egyé­niségei s ezek között elsősorban Miller and köztársasági elnök és Maiginot hadügyminisz­ter ed voltak határozva arra, hogy ebben az esetben útilaput adnak a renitens szenátus alá és össziehvjaik Vensalüesbe az úgynevezett nemzetgyűlést, mely meghosszabbítja a ka­marai választásokat és megadja a kormány­nak a fölhatalmazást arra, hogy az összes szükséges intézkedéseket rendeleti utón te­gye meg. A Daily Héráid, az angol munkáspárt hi­vatalos lapja arról is túrd, hogy Magmot had- ügyimtaiszter a múlt vasárnapi miniszterta­nács után leiratot intézett a párisi katonai fő- parancsnokhoz és megadta az utasitásoíkiaít arra nézve, hogy milyen intézkedéseket tesz, ha Páré fölött ki kell hirdetni az ostromálla­potot. Ez mind nem következett be. De az angol lapok nem hiszik azt, hogy ez a terv véglegesén elmerülhet a nemaktualitás mé­lyébe, mert a Manchester Guardian például azt véli, lrogy a mesterséges eszközökkel fel­hajtott frantóknirzus csak ideiglenes s annak stabilitása nem követkézbetiik be addig, rrrig Franciaország nem változtat azon a politikán, amelynek természetszerű k övetkezménye volt a pénzügyi egyensúly megingása. * A frankhossz más fronton is érezheti ha­tását és kivált politikai megnyilatkozásokat. Az olasz sajtó is erősen foglalkozik ezzel az eseménnyel és úgy tudja, hogy a frank meg­mentése a líra kárára történt, mert a francia kormány több millió olasz lírát dobott piacra, hogy megmentse a saját pénzének árfolya­mát. Ebből azután a keserűség és az elkesere­dés politikai következtetéseit vonják le az olasz lapok. Vannak, amelyek az antant-szo­lidaritást látják az ily manőverek által veszé­lyeztetve. Ezek megfeledkeznek arról hogy a frank megmentése Franciaországra nézve államüzleti érdek, amely elsőbbrendü, mint minden barátsáigi szólam és szövetségi frázis. A ítépszőveíségi delegáció meghallgatja a magyar poltflkosoftaf Magyarország külön kölcsönt vesz föl az állami üzemek újjáépítésére — A bizottság a szanálási javaslatot mihamarább tető alá akarja hozni Smetánét Prágán kívül csak halála után ismerik meg. (Meghalt 1884 május 12-én az örültek házában.) Tulajdonképpen azonban csak egyetlen müvével hódította meg az európai színházak műsorát, az „Eladott menyasszony“-nyal. Sem a többi operája (Dalibor, A csók, A titok, A két özvegy — hogy csak a nevesebbeket említsük), sem ka­marazenéje, szimfonikus müvei, zongoraszer­zeményei, V2gy karai nem tudtak értékük szerint elismerésre szert tenni. A hangver­senyterem számára való zenemüveknél ez nem is csodálatos, mert az ilynemű szerze­mények mindig a népszerűség mostohagyer­mekei voltak. Hacsak nem kapta föl őket va­lami divathóbort, mindig csak néhány kivá­lasztottnak szóltak. A Dalibornál és a Libus- sánál az erős nemzeti tárgy volt az elterje­dés akadálya. De a Két özvegy könnyed, pi­káns vígjátéki zenéje, amelyhez hasonlót ma Wolfí-Ferrarj irt csak, a Titok érett, fölényes humora világnézete, a Csók idealizált népies­sége megérdemelték volna, hogy gyakrabban forduljanak meg az európai színpadokon, de hiába, a Sabina szövegére irt falusi víg opera Budapest, március 17. (Budapesti 6zerke&ztőségürtk télefonje­teiríóse. A népszövetségi bizottság tanácsko­zásai az egész szanálási programot felölelték. Bethlen újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy a bizottsággal való tanácskozások e (hét köze­pén végiét érnek. A bizottság tagjai tegnap es­te soairén jelentek meg Bethlen miniszterel­nöknél. Tegnap megérkezett Budapestre Páni olasz delegátus is. A népszövetségi bizottság tagjai tegnap délelőtt kezdték meg a politikusok meghall­gatását Valamennyi meghívott eleget tesz a delegáció feíihi vasának, csupán Friedrieh István és Szilágyi Lajos jelentették ki, hogy a megjhiivást visszautasítják. A delegáció a képviselőket hármas cso­portokban fogadta. Az első csoportban Peidl •Gyula, Horváth Zoltán és Púp,pert Rezső je­lentek meg. A bizottság tagijai kijelentették a képviselőknek, hogy nagy gondot fordítanak arra, hogy a kölcsön ratifikációja mielőbb megtörténjék. A második csoportban Apponyá Albert gróf, Ugrón Gábor és Rass&y Károly jelentek meg a bizottság előtt. A bizottság mindannyi- ufcat meghallgatta és kérte a megjelenteket, tegyék lehetővé, hogy a kölcsönügyi Javas­lat mihamarabb tető alá kerü'jön, nehogy az esetleges parlamenti vita elhúzódása ki­tolja a kölcsön folyósításának idejét, ami­ből az országra igen nagy kár háramlanék. Apponyii tömör beszédben kifejtette né­zetét a köliosömiről. Kifejtette, hogy aggodal­mai vaunak az iránt, hogy az újjáépítés mun­káját két és fél esztendő alatt végre lehessen hajtani és hogy nézete szerint a kétszázöt­venmillió araaiykoronás kölcsön nem lesz ■elegendő az ország újjáépítésére. A delegáció vezetője részletes választ adott Apponyiíiak és válaszéival sikerült is Apponyii aggodalmait eloszlatni. A kétszázötvenmiHiós aranykoronás köl­csön az a célt szolgálja, hogy fix pontot te­remtsen az ország kuszáit gazdasági életé­ben. A kölcsön nyújtásával a gazdasági élet és az államháztartás stabil támaszpontot nyer. Azonfelül a kölcsönnek meg van az az előnye, hogy a népszövetség Magyar- országgal karöltve olyan atmoszférát te­remt, amely megerősíti a Magyarországba vetett bizalmat és enybiti a külpolitikai helyzet feszültségét. Apponyl az informá­ciókat megnyugvással vette tudomásul. A harmadik csoportban Me,$kó Zoltán és Ecíkhardt Tábor keresték föl a bizottságot. Eddhiairdt kifejtette kétségét, vájjon el lehet-e majd1 helyezni a külföldi kölcsönt. A bizottság Vezetője erre kijelentette, hogy három pénzpiac is van, amely hajlandó a magyar kölcsönt lejegyezni. Arra a kérdésre, hogy az állami üzemiek, főként pedig .az állaim vasút helyzetét miként akarják szanálni, a bizottság vezetője azt vá­laszolta, hogy a terv szerint a MÁV egy külön kölcsönt vesz föl, a luxuscikkek nneg- válmoláisára periig a kormány teljesen szabad kezet kap. Az állami üzemek rekonstruálására Ma­gyarország a kétszázötven millió koronán fölül újabb kölcsönt fog fölvenni, amelyről már folynak a tárgyalások. Ennek a köl­csönnek a folyósítása a nagyköícsön folyó­sításával egyidőben várható. Végül az egységespárti képviselők cso­portja jelent meg kihallgatáson a bizottság előtt. Moyois Miksa gróf a párt megbízásából kijelentette, hogy külön kérdésük nincsen, mert a tárgyalásokat közvetlenül Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök, a párt elnöke foly­tatta le a bizottsággal. Bethlenben a párt tel­jesen meígbizik és nem tartja szükségesnek, hogy újabb kérdésekkel álljon elő, mert- jól tudják, hogy Bethlen miegvédeltmezte az or­szág érdekeit. Csupán arra akarják a bizott­ság figyelmét fölhívná, hogy az uij Jegybank fölállításánál a mezőgazdasági érdekeiket is vegyék figyelembe és hosszú lejáratú hiteílek- kd tegyék lehetővé a mezőgazdaság inten­zivebbé való tételét. A bizottság erre ígére­tet tett. Ezzel a politikusok kihallgatása végiét is is ért és a népszövetségi bizottság munkájá­nak nagyrésze befejeződött. A meghívottak közül a föntebb említett képviselőkön kívül nem jelentek meg Gömbös Gyula, Zichy Já­nos gróf, Peyer Pár oly, Wolff Károly és An- drássy Gyula gróf. Ez utóbbi a Reggel mun­katársának kijelentette, hogy azért nem ment el, mert a kölcsönügytö! távol akarja magát tartani, amelyért nem hajlandó sem­miféle politikai felelősséget vállalni. A köl- csöniügybeu elfoglalt álláspontját egyébként a nemzetgyűlés egyik legközelebbi ülésén rész- etesen ki fogja fejteni. Ma délután a népszövetségi delegáció új­ból megkezdte tárgyalásait Bethlennel, Wal- kóval és Kállayval. A tanácskozás egy-két napig fog tartani és azon az öt félévre szóló aranykoronás alapra való költségvetés meg­állapítása kerül szóba. Ha a tanácskozásokat befejezték, a delegáció munkája véget ért. A delegáció elutazása után időszerűvé válik a szanálási törvényjavaslat parlamenti tár­gyalása. A fölhatalmazási javaslat már el­készült és jelenleg politiki és diplomáciai tárgyát képezi. A Tőzsdei Hírlap arról értesül, hogy a népszövetségi delegáció nemcsak a behoza­tal és kivitel teljes fölszabadítását, hanem a devizaforgalom mostani korlátainak meg­szüntetését is követeli. Ma megje’ent a kényszerkölcsön máso­dik részének beszolgáltatásáról szóló rende­let. Hivatalos kimutatás szerint március 1 -töl máig 366.000 adózó 192 milliárd korona kényszerkölcsönelőleget fizetett be az állam­pénztárba. A MÁV deficitje nyolc hónap alatt 68 rnilliárdra emelkedett. A kiadások 484 mil- üárdra rúgnak, amivel szemben a bevétel mindössze 416 milliárd. Hivatalban az igazságügyminiszter Pesthy Pál, az újonnan kinevezett igaz- ságügyminiszter ma elfoglalta hivatalát. Szétoszlatott szocialista gyűlés A Magyar Országos Tudósitó jelenti: Tegnap délután a szociáldemokratapárt a Petőfi-téren ünnepséget rendezett, amelyen nyolcezren vettek részt. Az ünnepség után egy másfélezer főből álló tömeg a Kossuth Lajos-utcán végigvonulva a Marseillest éne­kelte és Károlyit, Kun Bélát és Bokányit él­tette. A Rákóczi-utnál gyalogos és lovas­rendőrség föl akarta oszlatni a tömeget, amely köveket dobált a rendőrség felé. Erre a rendőrök kardlapot használva szórták szét a tömeget. Sérülésről eddig nincs jelentés. A szétoszlatás után mintegy hétszáz főnyi tömeg továbbvonult a Rákóczi-uton, de a rendőrség ezeket is szétoszlatta. A rendzava­rás mindössze egy negyedóráig tartott. A népszövetségi delegáció munkája Budapestéi A Budapesten tartózkodó népszövetségi delegáció egyik nagysulyu tagjától kaptuk a következő rendkívül érdekes információkat, amelyek széles perspektívában világítják meg a külföldi kölcsön körülményeit. — A népszövetségi delegáció — mon­dotta informátorunk — Bethlen gróf minisz­terelnök és Kállay volt pénzügyminiszter in­formációi alapján már Budapestre érkezése előtt is bőséges statisztikai anyaggal rendel­kezett Magyarország gazdasági s elsősorban termelési viszonyait illetően. Igen nagy há­lával tartozunk Korányi Frigyes báró párisi magyar követnek, aki a prellimináris munká­latokban mindig nagy előzékenységgel járt kezünkre. A delegáció budapesti tartózkodá­sának céljait a következőkben lehetne kör­vonalazni : 1, A népszövetségi tanács mindenekelőtt részletesen ismerni akarja az egyes állami üzemek (ál­lamvasutak, monopóliumok stb.) efiektiv jövedelmezőségét; az egyes beruházások indokoltságát és gaz­daságos voltát, valamint azokat a terveket, amelyekkel az állami üzemek némelyikénél — elsősorban az államvasutaknál — mutat­kozó deficit elmúnáiható lenne. Hangsúlyoz­nom kell, hogy a delegáció e tárgyban nem hozott magá­val kész terveket * s munkája kizáróan a magyar kormány ter­veinek megvizsgálására és részletezésére szorítkozik. 2. A delegáció bizonyos határozottabb formulákba öntve foglalkozott a. követendő pénzügyi politikával, amelynek részletezését különben — javaslatok formájában — már Géniben elvégezték. A népszövetségi tanács érett megfon­tolás után bizonyos adó- és devizapolitikai javaslatokat tett a magyar kormánynak. Ezeknek a javaslatoknak legnagyobb ré­szét a magyar hivatalos körök is helyeselték, legföljebb néhány alárendelt jelentőségű pont körül folyik a vita. A népszövetség pénzügyi bizottságának véleménye szerint a magyar korona értékét a végleges meg­oldásáig semmiféle módon nem szabad be­folyásolni, mivel minden erőszakos beavatkozás a gaz­dasági életre igen hátrányos következmé­nyekkel járna. Hasonlóképpen káros lenne a belső kölcsön fölvételénél minden olyan rend­szabály, amely az egyes ipari és termelési ágakra aránytalan terheket ró* 3. Igen fontos föladata a delegációnak, hogy megismerje a magyar magángazdaság viszonyait is. Ez a föladat három részre oszlik: a pénzpiac, a gyáripar és a földbirtok teher- biróképességének megvizsgálására. A delegáció a legintenzívebb munkát fejti ki, hogy e tárgyban tiszta és teljes képet alkosson magának s mindig módot keres arra, hogy az ipari, illetőleg agrárérdekelt­ségek véleményét meghallgassa. Megállapításaink ez Irányban termé­szetesen nem befolyásolják a jóvátétel! fizetések már megállapított menetét. 4. A népszövetségi delegáció legfonto­sabb föladatának tartja, hogy az átmeneti időszakra biztosítsa a pénzügyi egyensúlyt, E célból ismételten tanácskozott Bethlen gróf miniszterelnökkel és Kállay Tibor dr. volt pénzügyminiszterrel, akinek két és fél­évre előre kidolgozott költségvetési javasla­tát részletes megbeszélés tárgyává tette. ÜL ekkor már elvágta a magyar földhöz kap­csoló szálakat (talán ezért halaványodnak el mindjobban tisztáira artisztikus, szimfonikus müvei), ezzel szemben Smetanában frisseb­ben szólalnak meg, mint valaha, a népies ha­gyományok. A „Moldva" című részben ott halljuk a cseh erdő lombjainak susogását, a folyón tutajozó hajós mélabus énekét, a vízi­malmok ritmikus kerepelését, a lakodalmas falusi nép táncát — mindez elevenebb, mint a zenei ellenpont és hangszerelés szintén nem mindennapi tehetségre valló művészete. Ilyenformán a tanítvány szinte fölülmúlta mesterét, azért, mert őt még a dicsőség és európai brr nem szakította el attól az őstalaj­tól, amelyből Antaeusként minden művész­nek uj erőt kell merítenie. , elnyomta őket mind- Az Eladott menyasz- szony amúgy igazában mutatja, mily csodá­latos, örökéletü az igazi népművészet —. olyan ez a zene, mintha nem is emberi elme retortáján ment volna keresztül, hanem ott nőtt volna magától az Isten gyönyörű ter­mészetében, mint a hegyről csobogó patak üveghangja és a fák ütemes, rejtélyes lornb- susogása. Smetana munkássága mintha csak a Homéroszéhoz volna hasonló, aki össze­gyűjtötte mindazt a hagyományt, amely vég­telen gazdagságban burjánzott körülötte, megnyirbálta, hogy csak a legsudarabb, leg­hatalmasabb és legegészségesebb hajtások maradjanak meg és aztán megszólalt rhap- szódi szerénységében és egyre csak dalolt, dalolt... Pedig a Smetana müve zenefechnikailag is elismerésre méltó, legfőképpen azért, mert soha egy pillanatig sincs a hallgatónak az az érzése, hogy- itt egy nagy műalkotás terv­szerű egyetemessége épült föl, hogy egy ná­lánál hatalmasabb művészi egyéniség nagy­szerű koncepciója nyomja el. A technikai tu­dás annál nagyobb művészet, minél kevésbbé lehet megnyilvánulását észrevenni és ezért sikerült legjobban az Eladott menyasszony zenéje, mert csak a műhelybe be-bekukkantó szakértők tudják hangszerelésének és kont- rapunktikájáiiak zseniális tudatosságát meg­becsülni — a naiv hallgató élvez ugyan, de mintha azt mondaná: Hát ez is művészet? Igenis művészet, a legnemesebb fajtából! Valamikor a népdalt is dudvánaik nézték, ne­vették — míg Herder rá nem mutatott szent őserejére. Ugyanilyen igazságtalanság volna a polkát, a néptáncot lebecsülni, inért a mű­vészet berkeiben minden anyag nemes, mely virágszerüen a természet keblén nő! Aki ezt fölismeri és az ősi erőt benne észrevétlenül idomítja, oitogatjn, irányítja, az birtokában van a legnagyobb tehetségnek: az az embe­riség művésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom