Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-14 / 60. (508.) szám

Péntek, március 14. $ Egy cseh lap a keress tény szociális párt sikereiről Prága, március 13. A cseh néppárti Lidové Listy az elmúlt napokban föl tűnést keltő szlo vetiszkói politi­kai levelet közölt, amelyet érdemesnek tar­tunk az alábbiakban idézni: — E párt (a keresztényszociális párt) — írja a L. L. — ótátrafüredi és a tavalyi po­zsonyi gyűléseiből, valamint a pártnak a községi, járási és a megyei választásokon el­ért eredményeiből látható, hogy ez a párt Szlovcnszkóban rövidesen meghódította a ta­lajt A párt nemcsak a magyarok és németek, hanem az ellenzéki érzelmű szlovákok sorai­ban is sok hívet szerzett. Az elnökségben a szlovákoknak autonóm képviseletük van a magyarokkal és a németekkel együtt. A párt tekintélyes számú egyházi és világi munka­társat biztosított magának és ennek követ­keztében erősen megnövekedett az a remény, hogy a szlovákság körében mindinkább tért fog hódítani- A keresztényszociális párt pro­gramja a szlovákok körében azért talál ro- konszenvre, mert a keresztényszociális párt programját kibővítette Szlovenszkó néhány úgynevezett „nemzeti" követeléseivel. — Ebből arra lelhetne következtetni, hogy a szlovák néppárt talán nem tart ki szilárdan a szlovák nemzeti autonómista program mel­lett és hogy a szlovák nép, amely az autonó­miát akarja, nem csatlakozik teljes mértékben a szlovák néppárthoz, hanem legnagyobb­részt megelégedéssel csatlakozik a magya­rok vezetése alatt álló keresztényszodális párthoz. A szlovák néppártiak teljes erejük­kel az autonómia végrehajtását akarják el­érni és ha a két párt erre vonatkozó követe­lését összehasonlítjuk, akkor el kell ismer­nünk, hogy noha a keresztényszociálisok is Szlovenszkó autonómiáját követelik, a szlo­vák néppárt törekvései mégis radikálisabbak. A keresztényszociáliis párt sikerének okát te­hát másutt kell keresni. Az ő javára kell Írnunk részben a szlo­vák népnek a helyi viszonyok iránt tanúsított érzékét, valamint a keresztényszocialisták­nak talán nagyobb helyi agitációját, de mégis úgy látszik, hogy ezzel minden lehetőség nin­csen kimentve, fia figyelembe vesszük a ke­resztényszociális párt pozsonyi’ kongresszu­sán elhangzott programot... akkor föltűnik nekünk a széleskörű politikai, gazdasági és kulturális program. A keresztényszociális párt az úgynevezett keresztény program minden pontját földolgozza. A földművesnek és a munkásnak gyümölcsöző munkát, ki­sebb adót, a nemzeti kisebbségeknek a ki­sebbségek jogainak védelmét és szabályozá­sát, valamint a gazdasági viszonyok nregja- vitásart, a korrupció és a háború megszünte­tését biztosítja. A párt ellene van a titkos nemzetközi szerződéseknek és állást foglal a keresztény erkölcsnek az iskolában, a köz­életben és a templomokban való teljes védel­me mellett; eleget tesz a helyi viszonyok kö­veteléseinek, követeli Szlovenszkó autonó­miáját, mint a decentralizációs keresztény program magától érthetődő fejezetét és igyekszik a mindenféle nép kívánságának a lehetőség szerint eleget tenni. Ez hiányzik a szlovák néppártnál. Annak programja, noha a keresztény demokrata program minden té­tele odatartozik, a szlovák autonómiából ered s a szlovák autonómia körül forog. A többi kérdéseket csak alkalmilag oldja meg. A szlo­vák néppárt tiz határozata közül gyakran ki­lenc határozat autonómista. Az autonómia a nép ön elhatározásának ügy e és hogy a többi programpont érvényesül oly határozottan a szlovák néppárt programjában, ez a párt gyengeségét jelenti a keresztényszociális párttal szemben. Felosztatták az aotonónipáil finsztl iCpgiiMsé! Körmendy-Ékes éles ellenzéki beszéde nem tetszett a hatósági kiküldöttnek — Listavezetőink nem mondhatták el programbeszédüket — Olaj a tűzre Huszí, március 13. (Saját tudósitónktól.) Az őslakosság autonóm pártja e napokban gyűlést tartott Huszton, amelyen Korláth Endre dr. képvi­selőjelöltünknek és Egry Ferenc szenátusi listavezetőnknek is programbeszédet kellett volna mondaniok. A hatósági kiküldött tör­vénytelen eljárása azonban lehetetlenné tette a gyűlés befejezését, úgy hogy csak Spola- rich János, a keresztényszociális párt nagy- szöllősi szervezetének elnöke és Körmendy- Ékes Lajos dr., nemzetgyűlési képviselő be­szélhettek, mig a többi szónok nem jutott szóhoz. A felháborító esetről alábbi tudósí­tásunk számol be: Nagy és lelkes közönség várta az állo­máson Korláth Endrét és Egry Ferencet, va­lamint az őket elkísérő politikusokat, közöt­tük Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselőt. Amikor megérkeztek, Végh Já­nos, a keresztényszociális párt huszti szer­vezetének elnöke üdvözölte a vendégeket, majd egy magyarruhás leány köszöntötte őket. A pályaudvarról a mozgóíényképszin- házhoz hajtattak, amelynek terme nem volt képes befogadni a gyűlésen résztvenni óhajtó nagy tömeget, úgy hogy számos vá­lasztó nem juthatott be a terembe. A nagygyűlést Spolarich János, a ke­resztényszociális párt nagyszőllősi szerve­zetének elnöke nyitotta meg hatásos be­széddel. Kifejtette, hogy minden erőszakos hatalom, amelyből hiányzik az erkölcsi erő, magában hordja a bukás csiráit. Ez az er­kölcsi erő hiányzik Európa mai urainál, kö­zöttük a cseh-szlovák kormány vezetőinél is. A kormány a megosztás s a politikai ül­barátság élőnkbe szab, remények és siker közt lépni az írói pályára és egy pár év múl­va eltemetve mindlen magasabb becsvágyat ..a betegség szenvedései s a szerkesztői asztal gépies foglalkozásai közt tölteni el az ifjú és férfikor legszebb éveit, lemondani az élet örö­meiről, nyugodtan hordani súlyát; a közélet munkása, a szülői ház vigasza, a baráti körök díszes íel'derltő'je lennii íme Páikh Albert éle­te a szenvedés, a türelem, a lemondás és áldo­zatkészség pályája, melyre egy érző, de tör­hetetlen telek humoros derűje árasztó fényét." Gyulai Pál mondta ezeket Pákh Albert­ról, Gyuilai Pálról pedig köztudomású, hogy soha, miég véletlenségből som mondott valót­lanságot. * A mai szamom időben, melynek hasonla­tossága ijesztően nagy a 49 utáni sötétséghez, alig Iliét szebb dolgot elképzelni, mint fölidéz­ni az elmúlt éjszaka lámpagyujtogatójának, Pákh Ab ennek emlékét. Bár támadna nekünk is egy Kaján Ábelünk, aki végigjár az ember- város minden utcasorán, pislogó kis' lángocs­kával a kezében. Viliága alig látszik egy lé­pésnyire, de hiába dühöng a legnagyobb szél­vihar, az a kis láng elolthatatlan. S amerre el­megy, a kicsi tüztől széles körre szóródó fe­hér világosság .gyűlik, vigasztaló derű ömlik el az utcákon, fény és jókedv lópózik az em­berek leikébe, egymásra ismernek a barátok, meglátják az ellenségüket s ha éjjel van is, ” lg, már nem félelmes a sötétje, ment miu- tudja, hogy nem örökös az, a szított vi- ,. ,gosságot fel kdl, liogy válüsa.az élő yjágos- í ság, a verőfényes uj reggel. dözés módszerét használja. Ezzel szemben a magyarság áll, egységbe akarja összefoglal­ni az őslakosságot és ezt a célt szolgálja az őslakosság autonóm pártja is. Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyű­lési képviselő a saint germaini szerződésre hivatkozott, amely Ruszinszkó autonómiáját biztosítja. Ennek az autonómiának kellene az e területen élő nemzetiségek olyan békés együttélését megteremteni, amint amilyen egyetéréts uralkodik a Svájcban élő népek között. A mai kormányzat azonban nem akarja az együttélést, sőt annak megzavará­sára törekszik. Számos példával beigazolta, hogy a kormány nem törekszik arra, hogy megteremtse a nép megelégedettségét. Szpecsik hatósági kiküldött erre fölszó­lította a szónokot, hogy ne bírálja a kormányt A hatósági kiküldöttnek ez a furcsa föl- szóliíása nagy izgalmat váltott ki a hallga­tóságban, amelynek zajos helyeslése közben Körmendy-Ékes Lajos azt válaszolta Szpe- csiknek, hogy mint nemzetgyűlési képviselő, igen jól ismeri a törvényeket és tudja, hogy mit szabad beszélnie. Ezután az incidens után még élesebben támadta a kormányt és a szesz-, benzin- és más panamák ismerte­tése kapcsán kíméletlenül ostorozta a mai rezsimet. A hatósági kiküldött erre újból föl­szólította Körmendy-Ékest, hogy ne birálja a kormányt, mire a képviselő találóan jegyez­te meg, hogy hiszen ő és a pártja azért ellenzéki, hogy hangot adjon a kor­mány működésével szemben uralkodó elé­gedetlenségnek. Majd azt a kérdést intézte a hallgató­sághoz, hogy vájjon meg vannak-e elégedve a mai kormánnyal. A tömeg, mint egy em­ber, azt kiáltotta: „Nem, nem vagyunk meg­elégedve." Szpecsik hatósági kiküldött erre felosz­latta a gyűlést. Spolarich János elnök enged­ve az erőszaknak, fölszólitotta a választó­kat, hogy távozzanak el békésen. A hallga­tóság azonban nem akart engedni az erő­szaknak és csak akkor vonult ki a teremből, amikor a rendőrök gummibotjukkal akarták kikergetni a választókat. Jellemző, hogy a ruszin választók oszlottak szét legnehezeb­ben. Mondanunk sem kell, hogy Szpecsik hatósági kiküldött törvénytelen, tapintatlan és ügyetlen eljárása csak használt az ősla­kosság autonóm pártjának és annak harcos táborát ismét újabb hívekkel szaporította meg. A risszin ellenzék királyházai gyűlését is feloszlatták Királyháza, március 13. (Saját tudósí­tónktól-) Királyházán csütörtökön két érdekes gyűlés volt. Az egyiket Kurtyák János, az autonóm ruszin földmivesszövetség listave­zetője, a másikat Klofács szenátor tartotta. Mig azonban Kurtyák erős ellenzéki beszédét a hatósági kiküldött több ízben megszakí­totta és yégiil a gyűlést is feloszlatta, addig Klofács zavartalanul beszélhetett, noha az ö beszéde miatt legalább is ugyanolyan joggal lehetett volna feloszlatni a gyűlést, mivel a legvehemensebben izgatott a magyarok el­len. A gyűlés feloszlatása azonban nem, hogy Iánk aisz tóttá, ellenkezően erősen lelkesítette a jelenlévő ruszin hallgatóságot és fokozta annak ellenzéki kedvét. Kahr a keresztkérdések pergőtüzében A Hftier-pör mai napja München, március 13. A mai tárgyalás negyed tiz órakor kez­dődött. Az elnök megkezdi Kain tannukiihalil- gatáisát. Kahr kijelenti, hogy a november 6-iki gyűlésen a nacionalista kormány létesítését jelölte meg politikai céljául. Arra nem emlék- szili, hogy Stresemannról beszélt volna a gyű­lésen. Gademann ügyvéd: Tudott ön arról, hoigy Ésízaknémetonszáigfba'n is tárgyaltak ha­zafias szervezetekkel és hogy a tárgyalások folyamán a Re'ictisweíhr parancsnokai biztosí­tékokat nyújtottak, hogy a katonaság nem fogja fegyverét használni a szervezetek el­len? Kahr: Eriről nem tudhatok. Kriebel alezredes, Gadeimann védence. Kahr emlékezetéibe idézi Auffes báró beszé­dét és azt kérdi, hogy Kaihr miért nem mon­dotta október ha tód lkán, hogy a Berlin elleni felvonulás nemzeti szerencsétlenséget idéz elő. Kahr Lüitfceibruume ügyvéd kérdésére vá­laszolva kijelenti: A célom az volt, hogy a kormány élén olyan 'emberek legyenek, akik át legyenek hatva a nemzeti szellemtől és minden parlamenti befolyás nélkül megold - hassák feladataikat. Ezután Hitler intéz kérdéseiket Kahrhoz. Kérdi, tudott-e Kahr arról, hogy az é'szak- bajor országiak nem Hitler emberei, hanem Ehnhardt szervezeteihez tartoznak. Kahr er­ről sem tud semmit. Hitler: A november 6-ltki ülésnek nem az volt a célja, hogy megakadályozza azt, hoigy valamelyik szervezet idő'előtt keresz­tezze annak a pucolnak a végrehajtását, ame­lyét ön ék barátai terveztek? Kahr: Soha9erm terveztem puccsot. Köhl ügyvéd ezután a kerületi szerveze­tek egyik szeptemberi gyűléséről beszél. Ezen a gyűlésen kijelentette, hogy „elég a szavakból, most tettek következnek". Kahr Kohl mellett ült. Hitler: Mi az áldozatai lettünk azok­nak a fogalmaknak, amelyek évezredek óta határozott alakot öltöttek. Nem hatolhattunk e három ur leikébe. Ha Kahr, Lossow és Sejsser ma másképpen értelmeznek teljesen világos fogalmakat, akkor kérem tekintetbe venni, hogy a múlt év novembere óta az áí- lampuccs szó Kahr nézete szerint mást jelent, mint amit azelőtt jjeieníetí. Lütkebrunne védő leszögezi, hogy Kahr, akit a közvélemény kiváló államférfinek is­mer, a bíróság előtt állandóan csak azt mond­ja, hogy nem tud semmit és hogy nem em­lékszik semmire. Ez a tanúvallomás nem tűr­hető. Az elnök visszautasítja a Kahr elleni tá­madást. Zozsdliwitz védő ezután több kérdést in­téz Karhoz, hogy tisztázza az Enhardthoz va­ló viszonyát. Nagyjelentőségű annak a meg­állapítása, hogy Kahr Erhardtot Bajorország északi, határán csak mint rendőrtisztet tarto­gatta, vagy 'pedig berlini személyekkel tár­gyalt-e Erhadtnak Bajorországon kívül való fölhasználásáról. Kahr kijelenti, hogy nem emiészik arra, hogy Eitoardtról tárgyalt volna-e valakivel. Ki fogják adni Mayert. A képviselőház mentelmi bizottságának tegnapi ülése Mtikuli- csefk kommunista 'képviselő mentelmi ügyé­ben, aki ellen az ügyészség súlyos testi sértés elmén emelt vádat, úgy hatrozott, hogy ki­adatását javasolja a háznak. Mayer József német agrárius képviselő ügyével, amely ab­ból indult ki, hogyr Mayer a képviselőház 1922 junius havában tartott együk rendkívül viharos ülésén állítólag testi sértést követett el egy teremőrrel szemben, a bizottság teg­nap nem foglalkozott. Értesülésünk szerint Mayer imunitási ügyével a koalíciós peíka foglalkozik. Amig a cseh agráriusok, a nép­párt és a szociáldemokraták hajlandók volná­nak Mayer kiadatása ellen állást foglalni, ad­dig a nemzeti demokraták és a nemzeti szoci­alisták ragaszkodnak a képviselő kiadatásé­ihoz, sőt ebiből pá-rikérdést is csinálnak. A nemzeti demokraták és a nemzeti szocialisták magatartásának az lesz a következménye, hogy, a ház ki fogja adni Mayert. Ruszioszkói ^ ^ m Az Őslakosság Autonóm ffiSBj Éj őslakosok: SS m ■■■«*■■ * Pártja listájával, melynek É Magyarok! ^ száma: j "aMSJKKiL'injMKrs* r-va»mMacstA&vsxyt : r matufgt-jíí. • ávjn-irrwtaaatsm a betegség, mely hűen kitartott mellette az élete végéig. Az eszméinek megérése előtt két.évvel hullt ki kézből a szapora tolla, hogy csak a nagy temetés után vehesse föl újra. Akkor tért vissza a hazájába, mikor, az egész ország egy temető volt. Eszmék és hősök sír­jai mnidenütf ahová a szem ellát. Aki életben maradt is, élő halottként, szédülten „Nem ta­lálta honát a hazában". Rabság, szegénység és tudatlanság teszik még vigasztalanabbá a sötét képet. És ha e mellé állítjuk az újabb, leg­nagyobb bukás előtti Magyarországot, a szel­lemi tisztultságof, a haladás napfényes pá­lyáját, a gazdasági megalapozottságot, a nyu­gati nagy nemzetek közé való íelsorrkozást, a két kép közé eső alig félszázad szédületesen gyors utján lehetetlen észre nem vennünk Pákh Albertét, aki a 67-ben bekövetkezett ha­láláig betegen, gyötrő'ten is ennek a haladás­nak legfőbb mozgató ereje volt. Közvetve, vagy közvetlenül a Vasárnapi Újság adta mind azt az eszmét, mely Páklh életében, vagy aztán valósággá lett. Ugyanavval az éles szemmel, műt újdondász korában, látta meg azután az élet hiányosságait s ha mást nem tehetett, a tudás terjesztésével terméke­nyítette meg a lelkeket az eszmék befoga­dására. Hogy ne tűnjék ez az állítás egy ünnepi beszéd uagyhanguságának, hadd idézzem egy kortársának és munkatársának szavak: , Egy szenvedélyteljés élet tárul föl előttünk. Húsz évig hordani egy rosszul gyógyított beteg­ség álkos következményeit s mégis teljesíteni, amennyire lehetséges minden kötelességet, j melyet a hazafiasság, fiúi, testvéri szeretet és |

Next

/
Oldalképek
Tartalom