Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-02 / 52. (500.) szám

Kurucok ivadékai

(fi.) Prága, március 1.

Vasárnap ismét választani mennek az érsekujváriak. A koalíció nem akarta a helyén megtűrni azt a kép v i-sel őte S'tület'e t, amelybe szeptemberben tizenkilenc képviselőjüket hozták be szövetkezett ellenzéki pártjaink és kiadta a parancsot, hogy eleget kell tenni a néhány cseh vasutas által benyújtott föllebbezésnek és szét kell kergetni

gyár érzést, amely ellenfeleink tagadása ellenére is benne él az érsekujvári magyarság lelkében. Ez a nemes erővel párosult büszke magyar érzés fogja hevíteni a szivüket holnap is, amikor újból meg kell mutat'niok, hogy önérzetes polgárok fölött a hatalom nem rendelkezhet úgy, amint azt kénye-kedve tartja.

A szlovenszkói magyarság, mint egy nagy család, lelkében holnap ott lesz Érsek- ujvárott, hogy buzdító támogatásával segítse a végeken küzdő testvéreit- Erősen hisszük és reméljük, hogy az őszi választásokon aratott fényes győzelmüket újból sikerül megismételniök és megmutatniok az, ellennek, hogy él magyar, áll Buda még.

PcfrogalEi Oszkár a zsMákírfósrdi

a lakosság bizalmát bíró testületet A nyit- rai zsupán engedelmes szolga módjára szót fogadott az ukáznak és megsemmisítette a szeptemberi választást- Hetekig tartott a lakosságra rákényszeritett uj választási küzdelem, hetekig próbálták meggyurni a kvruc- város gerinces polgárait a kormány mindenre kész kortesei, hetekig tombolt az erőszak és hetekig hallatszottak a mázes-mázos Ígéretek, i “ligten beköszöntött az uj választás napja. Holnap ismét az urnák elé járulnak az érsekujvári magyarok.

Mert Érsekújvár magyar város volt a múltban és az is marad a jövőben. Hiába állítják az ellenkező oldalon, hogy a lak iág magyar jellege csak az évtizedes /.íw*gze-l sltás“ eredménye, az újváriak jól tudják, hogy ez nincsen így. ök tudják, hogy a hajdani végvár falai körül Őseik mennyi drága magyar vért ontottak a török elleni küzdelemben és tudják azt is, hogy az 5 dédapáik sorából kerültek ki Rákóczinak azok a kurucai, akik kiverték a városból a megszálló labancsereget. A magyarság legádázabb, de egyszersmind legszentebb harcainak emlékei fűződnek e városhoz és ezek az emlékek ott égnek minden érsekujvári polgár szivében s ott sajognak mindegyikük lelkében.

Amiként végvára volt Érsekújvár a múltban ai szorongatott magyarságnak, úgy végvára ma is fenyegetett nemzet! btrtokállomá- nyunknak. Ezt jól tudja és érzi a hatalom és ezért mindent elkövet, csakhogy minél előbb megtörje a várőrzők szívós ellentátJását. Egyik ostromot a másik után indítja ellenük. Idegen tisztviselők sokaságával árasztotta el a várost és a cseh vasutasoknak egész légióját küldte ki a magyar többség mesterséges leszorításának céljából. A kormány és közegei minden eszközt megragadnak, amelyet alkalmasnak találnak arra, hogy vele a nagy magyar többséget letörjék. Semmiképpen sem tudják elviselni, hogy ez a magyar többség az őszi választások alkalmával oly gyönyörűen megnyilatkozott és ezért nem riadtak vissza attól sem, hogy kicsinyes ürügyek hangoztatásával egy uj választás nagy költségeibe kergessék bele a város polgárait Ettől a választástól pediglen azt remélik, hogy ismét őket ülteti a nyeregbe.

Érsekújvár férfiúi és asszonyai azonban ehhez nem fognak segédkezet nyújtani. Nem fogják megengedni, hogy az ő otthonukban idegenek parancsoljanak. Nem fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a várost fokozatosan el- nemzetlenitsék és megfosszák meghitt magyar jellegétől. Szentségtörő kezek szétzúzhatták a II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Vak Bottyán dicsőségét hirdető dom- bormüvet és eltávolithatták a költő Czuczor Gergely mellszobrát, de nem törhették szét és nem távolithatták el azt a lángoló maPrága, március 1.

A kormánysajtó egy nagy része rosszakaratú ferdítésekkel kommentálta Petrogalli Oszkár dr., a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok központi igazgatója s a P. M. H. főszerkesztője áltál ez elmúlt vasárnap Érsekujvárott mondott beszédének ama szakaszait, amelyekben részletesen kifejtette álláspontját a zsidókérdésről. Mivel meg akarjuk előzni azt, hogy e fontos állásfoglalás téves beállításban kerüljön be a köztudatba, szükségesnek tartjuk a beszéd idevonatkozó részeit szóról-szóra, úgy, mint azokat Petrogalli elmondotta, közzétegyük az alábbiakban:

— Mélióztassamak megengedni, tisztelt’ polgártársaim, hogy ez alkalommal foglak

az ■:dL^¥^£,

Akik az én közéleti tevékenységemet ismerik, azok kiállítják nekem azt a bizonyítványt, hogy én sohasem voltam azok sorában, akik a zsidóságnak akár politikai, akár gazdasági, akár társadalmi egyenjogúságát támadták. Többször volt alkalmam arra, hogy ilyen támadásokkal szembe helyezkedjem. Nekem tehát jogom van a zsidósághoz őszintén beszélni és teljes nyíltsággal elmondani ebben a kérdésben saját egyéni álláspontomat.

— Mindenki, aki az eseményeket tárgyilagosan bírálja, el ke!!, hogy ismerje, hogy a magyar zsidóságnak becsülésre- méttó, nagy érdemei vannak a magyar nemzeti gazdasági élet föllendülésében, kivette részét nemzeti kultúránk fejlesztésében is. Viszont a zsidósAg a magyar nemzet jobb napjaiban gazdaságilag hatalmasan megerősödött, magyar nemzeti kultúra segélyével emelte saját kultúráját és a közélet minden terén teljes egyenjogúságot élvezett. Abban az időben a zsidóság túlnyomó része magát magyarnak vallotta, sőt odáig ment, hogy bántónak találta, ha zsidónak nevezték, mert ebben külön faji- ságának hangoztatását látta.

— Természetes volt tehát az a várakozásunk, hogy amikor nemzetünknek emberi jogait kell megvédelmeznünk, hogy ebben a védelmi harcban a zsidóság velünk lesz és velünk egyenlő elszántsággal fogja a harcot folytatni.

— Sajnálattal kellett megállapitanunk, hogy zsidó polgártársaink nagy részénél ez a föltevésünk nem vált be. A zsidóság széles rétegei helyesnek találták, hogy zsidópárt néven, mint külön faj és külön nemzet szervezkedjenek, ezzel a külön szervezkedéssel kifejezésre juttatták azt, hogy a magyarság küzdelmeivel magukat nem azonosítják, azokkal szemben legalább egyelőre semlegesek maradnak.

— Kétségtelen, hogy a zsidóságnak meg van a joga, hogy magát külön fajnak, külön nemzetnek deklarálja s ennek megfelelően a politikába külön utakon járva, elsősorban főként csak saját fajának érdekeivel törődjék. De tisztelettel kérdem zsidó polgártársaimat, számot vetettek-e elhatározásuk következményeivel?

— Tisztában kell fenniök azzal, hogy ez a külön szervezkedés a magyarságtól való elszakadást jelenti. Az elszakadásnak pedig elmaradhatatlanul az lesz a következménye, hogy viszont a magyarság is Idegeneknek fogja őket tekinteni. Tisztában kei! lenniök azzal is, hogy a zsidóságnak, mint külön nemzetnek a szervezése és föntartása ma már anachronizmus a zsidóság szórványos elhelyezkedése mellett és hosszú időre fönn nem tartható.

— A zsidópárt; csak egy átmeneti állapotot jelent, ott e pártban a zsidóság hosszú időre el nem helyezkedhetik, teljes elkülönülése épp a zsidóság érdekeit veszélyezteti legjobban. Ebből a pártból a zsidóságnak újból választania kell, hogy merre vegye az útját, vagy visszatérjen ahhoz a nemzethez, amelyet most elhagyott, vagy pedig egy újabb beolvasztási processzusnak vesse magát alá és a cseh-szlovák pártokhoz csatlakozzék.

— Azt, hogy a megtett első lépést, amely a zsidóság nagy részét a magyarságból a zsidópártba vezette át, további lépéseknek kell . követniük, mi sem bizonyítja jobban, mint az az eset, amely a nyitramegyei zsu- pai választások idejében történt, amikor a megyei zsidópárt a cseh-szlovák nemzeti demokratapárttal kapcsolta listáját. Hát, tisztelt polgártársaim, nem szeretek erős kifejezéseket használni, de ez a kapcsolás egyenesen elárulása a magyarságnak s cinikus megtagadása mindazoknak a hagyományoknak, amelyek a zsidóságot a magyar néphez fűzték. Ennek a nemzett demokrata pártnak vezére K ram ár Károly, aki nyíltan és ismételten kijelentette, hogy gyűlöli a magyarokat és e pártnak szlovenszkói exponensei azok, akik vezérüknek szellemében legeikeseredettebb vezetői annak az irányzatnak, amely a magyarságot minden téren üldözi. Ez a kapcsolás egy lemoshatatlan ballépés volt. amelynek súlyát csak az enyhítheti, hogy ez csupán egynéhány törtető vezetőembernek a machinációja volt, amellyel a .zsidópártnak túlnyomó része is szembehelyezkedik.

— Én kérem zsidó polgártársaimat, hogy ne tulajdonítsanak szavaimnak semmiféle rejtett célzatot, én őszintén beszélek és azt hiszem, hogy tartozunk azzal egymásnak, hogy őszinték legyünk. Az őszinteség mindig eiőmozditja a félreértések elintézését és megkönnyíti a megértést.

— Biztosra veszem, hogy a zsidóság csakhamar tudatára jut annak, hogy fejlődését és boldogulását csak úgy találja meg, ha a magyar nemzet jogaiért folytatott harcban teljes erővel és föntartás nélkül vesz részt.

— Ne ámítsák magukat, tisztelt polgártársaim, hogy eleget tesznek a magyar nemzettel szemben kötelezettségeiknek az által, hogy most is magyarul beszélnek. A magyar beszéd még nem minden, még nagyon kevés. Éppen a zsidóság emlékezhetik vissza legjobban arra, hogy az a zsidó generáció, amely becsületesen és öntudatosan megindította a zsidóság beolvadását a magyarságba, még németül beszélt s német neve volt, de német beszéde és neve dacára magyarul érzett és •a magyar nemzeti fejlődésnek őszinte harcosa volt. Magyarnak lenni annyit jelent, hogy harcolunk minden erőnkkel azért, hogy magyarnak maradjon az a generáció is, mely utánunk jön. Arra kérem tisztelt zsidó polgártársaimat, hogy gondolják meg jól, hogy milyen kötelességeik vannak az elhunyt elődökkel, önmagukkal és a jövő nemzedékkel szemben s vessenek számot saját lelkiismeretükkel, mielőtt határoznak. Hiszem, hogy ez az elhatározás meg fogja hozni részünkre a teljes megértést.

Gazdasági nivellálás

Kassa, március 1.

(S. P.) Ferre.ro, a méltán nagyhírű olasz történetíró állapította meg a minap, hogy a vagyoni küsönibségek a háború befejezte útién rrég nagyobbak, mint amin ők a békében voltak. A dolog csakugyan így van. A háború — termesz étéből kifolyólag — bőséges alkalmat adott arra, hogy sok-sok millió ember elszegényedjék s viszont egy pár szerencsés ezer ■szédítő arányban szaporítsa meg vagyonát. Akik a frontokon harcoltak, azok neon űzhették kereső foglalkozásukat, nem gyarapithat- ták tőkáiiüket s legfeljebb a zsoidbóí tehettek félre valamit a takarékosabbak. Azok ellenben, akik a katonaság szükségleteinek a fedezésében nagyobb mértékben vehettek részt, hatalmas nyereségekhez juthattak. Á háború befejezte utáni idők a maguk átmeneti, zűrzavaros viszonyaival szintén kedvező konjunktúrákat nyújtottak az ügyeseb- bekrnék, ia számítóknak, a szemfüleseknek anyagi helyzetük nagyarányú megerősítésére.

Ám a kívánatos,- a virágzó társas élet szempontjából sem a mammutvagy ónokról, •sem a tömegek einyoimorodásárol nem szólhatunk elismerően. Azt a realitásokkal számoló, józan ember nem óhajthatja,' hogy senkiinek se legyen magánvagyona, mert ez természetünk járuléka, személyiségiünk kifejezésének eszköze s legalább még ma a szorgos munka legfőbb ösztökéie. Magáért ■a dologért ezi'dőszerint igen kevesen hajlandók dolgozni, hanem igen is küzködnek, fáradoznak, lótmak-fútnak az emberek azért, j hogy maguknak, családjuknak ekképpen va- í •iajmit szerezhessenek. Arról sem leibet higgadt fejjel beszélni, hogy egyforma legyen j a vagyona •mindenkinek, mert ezáltal erősza- 1 kot tennénk a természeten, amely egyforma- ] Ságról nem tud, mert megfosztanék a na- j gyobb igyekvési, szorgalmat és takarékossá- j got megérdemelt jutalmától. Ér belő és jogos j tehát a magánvagyon, az is megokolt, hogy j nem egyforma mindegyikünknek az anyagi, helyzete, de az már méltán hívja M maga ] ellen a közjóért hévül# lélek kritikáját, hogy, j kevesek fulladásig menő bősége mellett a j tömegek sorsa a legriasztóbb nyomorúság. 1

Melyik az a legfőbb szempont, amelyet sohasem szabad elfelejtenünk s amelyhez hozzá kei alkalmazkodnia egyháznak, államnak, gazdasági berendezkedésnek, iskolának, családnak, mindennek, de mindennek a földön. Semmiesetre sem az, hogy egy pár hatalmas állam alakuljon, amelyek aztán cápaként nyeljék el a kisebb halakat, a gyengébb , országokat. Az sem, hogy néhány Krőzusi j leinmei jen a viliág, akiknek siralmas sorsú ran- ; szolgája gyanánt tengődjék az egész emberiség, j hanem igenis az, hogy mennél több gazdag- j ildjfoü, nemiesszivü, harmónikus szépért, éné- j •nyért és iagazságért hevülő ember fejlődhes- i sók ki 1777 millió lelket számláló társadat- ] irmunkban.

Ha azonban ez a célunk, akkor az ijesztő I vagyoni különbségeket, a dúsgazdagságot és] a nyomorúságot semmiképen sem helyesel-] hetiük. Nem pedig azért, mert ezek egy fór- j

100 cseb-szl. korondOrf>

fizettek ma, március 1-én: Zürichben 16.74 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát

Berlinijén 12219330 000000*— német márkát

J

)/&Ásr7irs, <5.., i

EE3^CU/tyr \ Dfta“ / Prága, vasárnap, 1924 március 2

aww—w CffPSV (BSHMft. l'j tőflZötéöl &T&& b ol- £8 külföldön;

wJm #wi wr j&SFnl' Eg6s% óvre 300 Kfélévro r->°

fwm v /m mJltéJh&M M/Mj MJ sűríts. sl*e. kbik

^ nliee l8- “•> TeIefon 6797. Bzám,

%10^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —

Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő;

PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.