Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-01 / 51. (499.) szám

-£ _______________________■ Az ő slakosság autonóm párt­jának nagygyűlése Técsőn Korláth Endre és Spolarich János program­beszéde Técsö, február 29. (Saját tíudósitóníkitól.) Szerdán tartotta nagygyűlését az őslakosság autonóm pártja a técsői városháza nagytermében. A lelkes tömeg zsúfolásig megtöltötte a tanácstermet, ugyannyira, hogy alig lehetett ott mozogni. Ezúttal még a nők is nagyobb számban jelen­tek meg, hogy dokumentálják azt, hogy a választásból ők is ki akarják venni a ré­szüket. A gyűlést Ács Lajos Sámuel helyi elnök nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket. Korláth Endre, a párt listavezetője megmagyarázta, hogy a listát miért' nevez­ték, el az „őslakosság autonóm pártja listájá­nak. Már 1920-ban kialakult az a világos föl­ismerés, hogy csak egységes fronton érvé­nyesülhetünk kis számunknál fogva. Bár kü­lönböző pártok alakulták — igy Técsőn a magyar kisgazdapárt —, azok egy szövet­ségben tömörülték. A ruszinnak, szlováknak, németnek, románnak és magyarnak egy a baja s azért össze kellett fognunk. — Mindnyájan — mondotta — köve­tetjük az autonómiát, vagyis azt, hogy az őslakosság maga intézkedjék a maga sorsa fölött. Magunk akarjuk hozni a törvényeket, amelyek szerint élni akarunk.** Majd kiemelte, hogy a párt vezérei a népszövetség utján kikényszeritett'ék a vá­lasztások elrendelését és igy folytatta be­szédét: — Mi először a kormányhoz mentünk. Én voltam az, aki egy kétszáztagu küldöttsé­get vezettem Prágába. A köztársasági elnök nem fogadott bennünket. A kormány tagjai mindenfélét ígértek, de nem adtak semmit. Azután mentünk csak a külföld elé, amikor itt már hiába kopogtattunk. Korláth szavait! Szol! ősi László tol­mácsolta ruszinul. Nagy Sándor, a magyar kisgazdapárt főtitkára beszélt azután és a gomöri gazdák üdvözletét tolmácsolta. A kisgazdapártnak egyetlen gondolata, hogy szabadabb, boldo­gabb népet teremtsen, amelynek alapköve a földmlves. Ha ez boldogul s jómódban van, boldogul utána az iparos, a keerskedő, a hi­vatalnok, az állam, mindenki. Erő, egyönte­tűség, fegyelem kell hozzá, hogy akaratukat érvényesítsék. Egy az egészért s az egész egyért. Vállat a válthoz s akkor még a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk. Spolarich János, a nagyszöllősi ke­resztényszociális párt elnöke emelkedett az­tán szólásra. — Mi, keresztényszocialisták — úgy­mond — mindig az őslakosság autonómiájá­ért és jogaiért harcoltunk. De csak a szeretet erejével alkarunk harcolni s népünket fölvi- lágositani. Együttharcoltunk az itteni ősla­kossággal a szabadságért a török ellen. Kö­zös jogainkat 1848-ban is együtt vívtuk ki. Szabadságharcunkban külföldiek is részt vet­tek. Guyon angol volt, Damjanich szerb, Pöltenberg német. Behm lengyel. A francia képviselőházhan ekkor mondotta egy képvi­selő, hogy á távol Keleten van egy nép, mely saját vérével irta be nevét a történetbe. For­radalmat hirdetünk, de a lelkek forradalmát', ahol ember és ember megérti egymást, mint a fa. amelynek ágai összeborulnak. Mi nem széthúzni, hanem összehajtani akarjuk ez ágaikat. Sohasem volt itt oly lobogó gyűlölet, mint amilyet a mai rendszer megteremtett. Eket vertek itt nemcsak a magyar és ruszin, de a ruszin és ruszin közé is. Ez a munka hasztalan, mert ruszin testvéreink meg fog­ják látni, hogy közös fronton, egységesen kell harcolnunk az őslakosság jogaiért. Demjén András bátyúi kisgazda talp­raesett beszédében azt jelentette ki, hogy öt esztendeié az Ígéret földjén lakunk. Aki hisz az Ígéretekben, az nem jön velünk, de aki az ígéretekkel már betelt, az velünk fog tartani. Isaák Imre a népszónok minden rutin­jával, népies példákkal, hasonlatokkal és ki­szólásokkal fűszerezett beszédében meg­okolja, hogy miért nem lehet ő kormány- párti? Nem lehet az, mert a kormány min­den erejével azon van, hogy a magyarság zsebéből kivegye a pénzt. ígérnek mindent, de nem adnak semmit. A gimnáziumért már régóta harcolunk s most egyszerre megígé­rik, ígérnek a reformátusoknak, katolikusok­nak papnevelőt, sőt a görögkatolikusoknak már meg is adták a főiskolát — Száldoboson, ahol hat hónap alatt kocsisokból papokat ne­velnek. A vagyotidézsma, a földreform, a hadikölcson mind azt bizonyítják, hogy a ________________________ ____ Szombat, március 1. ma gyar nem lehet kormánypárti. Kormány­párti legföljebb csak akkor lehetne, ha jönne egy kormány, amely az őslakosságnak min­den őt megillető jogát megadja. De addig vérszerzödést kell kötnünk a ruszinokkal, ro­mánokkal, németekkel, szlovákokkal, hogy együtt haladjunk és együtt vívjuk ki jo­gainkat. A szavatartó Hodzsa A ruszinszkói magyar választók figyelmébe Handalbusíyaháza, február 29. (Saját tudósítónktól.) A Csánki-párt óriási hazugságait öles plakátokon hirdeti Ruszinszkó legkisebb községében is. Égre- földre dicsőíti Hodzsát. Azt a Hodzsát, aki egy magyar küldöttség előtt, amely feltárta iskolai sérelmeit, igy nyilatkozott: „Le­sülyedt-e már a magyar kultúra a ruszin nívójára ?“ Azt a Hodzsát, aki nem a ruszin kultúrát akarja emelni, hanem a magyart akarja minél mélyebbre sülyeszteni. Dicsőiti a földosztást, amelyet Sala­monban oly nagyszerűen hajtottak végre, hogy mindenki kapott földet, csak a szegény nép nem. Egy bankigazgató négyszázhat­van, három cseh pedig háromszázötven hol­dat kapott. Bátyúban is kaptak az idegen telepesek földet, de bezzeg felkopott az ál­luk az odavaló szegény magyaroknak. Ez mind Hodzsa müve. Azé a Hodzsáé, aki a csallóközi magyarság földjét szláv te­lepeseknek akarja adni, mert szerinte ott szlávok laktak ezer év előtt. A handalbustyaházi kincstári fűrész­telep alkalmazottainak is megmutatta Hod­zsa, hogy mily igazságos az őslakossággal szemben. A múlt év augusztusában egy kül­döttség kereste föl az Ungváron tartózkodj Hodzsát s kérte, hogy hátralékos fizetésüket folyósittassa és véglegesen alkalmazza őket. A miniszter ur becsületszavára fogadta, hogy megadja mindkettőt, csak lojalitást kért tőlük cserébe. Nem lojalitás, de hiper- lojalitás van bennük szegényekben, hisz moccanni sem mernek, ök szegények meg­tartották szavukat, csak a miniszter, a nagy és hatalmas, feledkezett meg róluk. Min­denütt megkapták már a hátralékos fizeté­süket, csak Bustyaházán nem; mindenütt véglegesítették a hasonló alkalmazásban lé­vőket, csak Bustyaházán és Rahón nem. A miniszter ur Ígéretét a községi vá­lasztások előtt tette, a mostani választások előtt is biztosan megismétli, de hogy mikor váltja be, azt senki sem tudja és senki sem fogja megélni. páratlanul állanak is, mindazonáltal egyik sem annyira megkapó, mint a dobsina i jég- barlang.“ A jégbarlang kiterjedése 8874 négyszög- méter, ebből jégterület 7171 négyszögméter, jéggel nem borított sziklás felület 1703 négy­szögméter, mely a barlangnak úgynevezett Pokol neyü része. A barlangban levő jégtömeget néhai Ruf- finyi Jenő százötvenezer köbméternél többre becsülte, amely — egy köbméter jeget 9.1 méíermázsának számítva — másfél millió métermázsánál többet nyom. E roppant mennyiség jég egy részével, anélkül, hogy a jégbarlang szépségét távolról is csorbítanák, könnyen segítettek 1874-ben Becs város jég- inségén, amikor még nem voltak müjéggyá- rak. A barlang számos jégürege közül kiválik a Nagyterem . . . Egész padozatát tükörsi­ma jég alkotja, félve lépünk rá, hogy el ne csússzunk. Lábaink alatt a lehullott ezer jég­kristály recseg-ropog. A felfedezés első évei­ben, 1872-ben, 1626 négyzetméter volt a nagyterem kiterjedése, de azóta folyton vas­tagodnak, ma a sikterület, ahol 1893 óta min­den nyáron folyik a korcsolyázás, mintegy 560 négyszögöl. Magyarországnak ezt az egyetlen nyári korcsolyapályáját nagy élve­zettel használják ki a mükorcsolyázás buda­pesti fanatikus hívei. A dobsinai jégbarlang párját ritkító örö­kös jégpályáját 1893 óta, azaz 30 év alatt igen sok ismert műkorcsolyázó kereste fel és mutatta be fényes jégünnepek keretében évek során a külföldi és hazai turistáknak korcso­lya-művészetét. 1894 julius 18-án ott láttuk a magyar mükorcsolyázás most már el­hunyt bajnokait: Porzsolt Gyulát. Tergov- csies Jenőt és Dezső Artúrt. Azóta a régi gárdából ott jártak: Meszléry Tivadar, ifi. Urbáry Sándor mükorésolyázók és számos budapesti és vidéki hölgy korcsolyázó. Ezidén, julius közepén, ha a hatóságok akadályt nem gördítenek, a budapesti Vén Fiuk közül mindazok, akik az 1893. évi első nyári .'korcsolyázáson résztvettek. fölkeresik a Ddbsinai-jégbarlangot és egy korcsolyaver­senyt rögtönöznek a pompás jéggel rendelke­ző Nagyteremben. Markó Miklós. A rimaszombati magyarság felebbezése a bírósági eljárás rendezése ügyében Rimaszombat, február 29. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy Hanes Emil járási főnök megsemmisítette a képviselő- testület határozatát a bírósági járás rendezéséről azzal a megokolással, hogy a képviselőtestület túllépte illetékességét E határozata ellen most huszonöt képviselőtestületi tag felebbezést nyúj­tott be, amelyben alőadja, hogy az alkotmány 116. szakasza szerint mindenkit tehát a községi kép­viselőtestületeket is megilleti a kérvényezési jog, még pedig annál inkább, mert a feledi és rima- szombati járások egyesítése Rimaszombat szék­hellyel lényegesen összefügg a város gazdasági, érdekeivel. Mivel a határozat sem a törvényt nem sértette, sem a képviselőtestület hatáskörét túl nem lépte, sem pedig a község javát nem ve­szélyeztette, a jegyzőt nem illette meg a vétójog, amiért is azt el kell utasítani. Lengyelország és a kisantant Varsó, február 29. A szejm külügyi bi­zottságának tegnapi ülésén befejezték a tú­rát Zamojszky külügyminiszter expozéjáról. A vita után Zamojszky a többi között a kö­vetkezőket mondotta: Lengyelország békére törekszik és okvetlen szüksége van a nép- szövetségnél való állandó képviseletre. Hogy a népszövetségi helyzetét megerősítse, min­denekelőtt vitás kérdéseinek likvidálására kell törekedni és a népszövetség többi álla­maival való szorosabb összeköttetést keresni.. A balti államokkal ebben az ügyben már megegyeztek és hasonló egyezményt kell ke­resni a többi államokkal is. Ami a kisantantot illeti, úgy Lengyelországnak az az érdeke, hogy a kisantant ereje és egységessége sér­tetlen maradjon. A kisantantot alkotó álla? moknak az az érdeke, hogy a saintgennaini békeszerződés, valamint a többi szerződések szoros betartását védelmezzék. Lengyelor­szág ezekben a szerződésekben a kisantant- államokkal egyenlő mértékben van érdekel­ve, úgy, hogy Lengyelország politikája és a Kisantant politikája ebben a kérdésben egy irányban halad. Lengyelországnak Cseh­szlovákiával való viszonyának javítására kell törekedni és a külügyminiszter kijelen­tette, hogy ilyen értelemben fog dolgozni. Annak ellenére, hogy Lengyelország politi­kája a Franciországgal való szövetségen ala­pul, ezért Lengyelország közeledése az an­tant államaihoz, különösen pedig Angliához, nincs kizárva. Beszéde végén a miniszter a dauzigi és a Themeli kérdéssel foglalkozott Visszaemlékezés a dobsinai jégbarlang most elhalt felfedezőjére Hagyan fedezték föl Szlovenszkó világhírű nevezetességét Lapunk egyik számában megírtuk egy rövid hír keretében, hogy Ruffinyi Jenő, bá­nyafőtanácsos, Dobsina város főmérnöke, az ottani jégbarlang egyik felfedezője, hetven­hét éves korában elhalt. Ez alkalomból nem lesz érdektelen a világhírű jégbarlang felfede­zéséről megemlékezni, annyival inkább, mert e nyáron lesz ötven éve, hogy a bar­langot a közhasználat számára megnyitották. A jéglyuk A Dobsina város tulajdonában levő Du- csai-hegy vadászterületén már emberemléke­zet óta ismerték a dobsinai vadászok az úgy­nevezett jéglyuikat, honnan társas lakomák alkalmából egy-egy- fiatalabb, merészebb va­dász a meredek szikla alatti jégoduból jég- csapokat hozott fel, az elmaradhatatlan va­dászital lehűtésére. Az ötvenes évek elején néhai Nehrer Mátyás, a későbbi rozsnyói vas- gyáros, figyelmeztette Dobsina város veze­tő férfia.it, hogy az ismeretes jéglyuknak az ott észlelhető nagy léghuzat után Ítélve, ok­vetlenül folytatásának kell lennie. Ezt a meg­figyelését közölte az akkori selmeci bánya- akadémiáról Döbsinára visszakerült Ruffinyi Jenövei is, ki egy vadászat alkalmával be-be- lőtt a jéglyukba, ahonnan a puskadörrenésre hosszantartó dübörgő visszhang felelt. Ruffi­nyi akkor eltökélte, hogy a jéglyukat kikutat­ja. 1870 julius 15-én a szükséges kötelekkel, létrákkal, hegyes botokkal és más segédesz­közökkel felszerelve, elindult a kérdéses helyhez. Ruffinyi kíséretében voltak még Láng Gusztáv honvédhadnagy, Fehér Nán­dor dr. dobsinai orvos és Méga Endre városi tisztviselő. A fölfedezés története Gondos előkészületeik után Ruffinyi Jenő derekára kötött egy övét, mely egy erős kö­télhez volt erősítve: a kötelet pedig egy for­gatható fajhengerre csavarták. Ruffinyi egyik kezében zsinórt tartott, mely csengővel vég­ződött és jeladásra szolgált. Derekán egy bá­nyamécs függött. Minden eshetőségre elké­szülve, különböző csengőjelekiben állapodott meg társaival, majd halál'megvető elszánt­sággal csúszott be a földalatti üregbe s csak­hamar eltűnt a sötét, fagyot lehelő jégvilág­ban. Életveszélyes vállalkozás volt ez. Közel két óráig kellett a beomolt kőtörmelék, össze­hányt fatörzsdarabok, gazzal tömődött szik­lahasadékok közt utat keresnie, hol sima me­redek jégparton csúszott lefelé, hol ismét vissza kellett kúsznia, majd jobbra, majd bal­ra bujkálnia, mindenütt a csillogó jég irányá­ban haladva. A vakmerő kutató nemsokára egy tágabb űrbe ereszkedett le, honnan egy hatalmas jégcsarnokba jutott, a mostani kis­terembe, hol egy sima jégdomb tetején állt meg, majd háton csúszott lefelé és az előtte levő síkos jégpadlón sebesen futott élőre do­bogó szivvel, örömtől elfojtott lélekzettel, A felfedezett hatalmas jégterem felüle­tét, valamint az ott talált három jégoszlopot, kezdetleges bánya mécsével világította meg Ruffinyi, amely persze gyenge fényt árasz­tott a nagy .sötétségben. Körülötte síri csend és pokoli sötétség, csak mécsese vetett elébe egy pár méternyire egy halvány fénysávot. Izgatottan futott vissza a nyíláshoz és resz­kető hangon kiáltott föl a kínos várakozás­ban levő társaihoz. — Fiuk csak előre, le utánam! Csodás jégvilág van idelenn! Ruffinyi segitőtársai mohó kíváncsiság­gal egymás után kúsztak le a jégbarlang elő­csarnokába. A bátor kutató derekára kötött s kívül végződött kötél Ariadne fonala lett. A barlang felfedezésének hírére a vissza­térő Ruffinyit és társait nagy ovációval fo­gadta Dobsina bányaváros közönsége, a bar­lang felfedezéséről pedig jegyzőkönyvet vet­tek fel, melyet a város levéltárában helyez­tek el örök emlékül. A barlang neve Dobsinai- jégbarlang, de Ruffinyi-ba Hangnak is hívják. Ruffinyi Jenő a barlang felkutatásához használt eszközöket mindhalálig ereklye gya­nánt őrizte meg s e tárgyakat a Dobsina vá­ros által létesítendő városi múzeumba fogják elhelyezni. Egy természettudós csodálata Hogy milyen hatással van a jégbarlang a világlátott természettudósokra is, idézzük er­re nézve az Eperjesen elhalt Peleoh János dr. gömör-kishontmegyei tb. dobsinai főor­vosnak a barlangot ismertető kiváló munká­ját. Pelech János dr. volt az első, aki a ddbsinai jégbarlangot tudományosan és szakszerűen, de azért mégis vonzóan ismer­tette a nagyközönség részére. A jégbarlang természeti szépségének láttára első benyo­másától a világlátott tüdős, Péleoh János dr., igy irt: „Láttam a viághirü Adelsbergi-bar- langt, bejártam a 9 km. hosszú Aggteleki cseppkőbarlang hatalmas labirintjait és ámu­lattal gyönyörködtem változatos cseppkő alakzataiban; meghatotta*! állottam a Niaga­ra partján, hallgatva az óriási zuhatag meny- dörgő szózatát, letekintettem az Alpok szédí­tő cs'ucsairól a borzalmas mélységekbe, a tá­tongó hegy szakad ékokba, a Vezúv füstölgő kráterének fojtó kénszaga közvetlen közelből hatott érzékeimre: a Nagy-oceán zajló ára- datja, meg a sivár glecserek holt világa meg- igézték lényemet. A természetnek e rendki- vüli alkotásai óriási nyilváirulásai bámulatra és csodálkozásra indítottak, nagyszerűek és megragadók azok, de meg kell mégis valla­nom, hogy bár nagyszerűség tekintetében 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA* 4 --'"""A t 1 ------ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza t ^ r h \ Saját készitményü finom férfi £ * \ és női fehérnemű, asztal- ai(l £ ^ \ térítők és mindennemű lenáru £ <á \ > 2 \ Árusítás nagyban és kicsinyben í _______________________________„________________js wi \

Next

/
Oldalképek
Tartalom