Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-30 / 73. (521.) szám

||Í 8^ H. évfolyam 73. (521.) szám Főszerkesztő: PETRÖGALLI OSZKÁR dr. A Szlovensxkói és Roszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A ramnszkói választások és a demagógia (p) Besztercebánya, márcáus 29. A kormánypártok sir iát a lezajlott ímeaiw zetgyülési várásatásoknál az éretten oépnéi termékeny talajra talált iéSrteáe® demagógia ásta meg. így olvassuk ezt a nagyszámú cikkekben, kítetentesekben, amelyeket a kor­mánypártok íiotaböitásaítol az újságok hoz­nak nap-nap után. A demagógia mellett szerepe volt — ezt Is hozzáteszik — a páhnkátuaík, a pénznek és a terrornak is. Intézzük eí röviden először ezt az állítást. Helyes, Rusztoszkóba® szere­pet játszott a demokrácia nagy óbb dicsősé­gé re a pálinka is, a pénz is. a terror s külö­nösen a hatósági terror is. .Akiknek betekin­tésük votí a konmónypár toknak, s különösen az agrárpárt 'és az utóbbi magyar függvé­nyeinek választási pénztárába, akik hallatták e papiak kort-seinck hjvaíkodó lejelentéseit az anyagi eszközök bőségéről akik a kor­mánypárt híveinek mulatozásait s e imáato- z ásóknál folydogáló pálinkát látták, akik jelen voltak feloszlatott elteriizéki gyűléseken és akik szemtanai voltak annak, 'hogy egyes jelölteket tafernaíták a falvaikban, lastok n#d ihajáan'őok tiszta lekifemerettel igazoM e •kormánypárti állítások valódiságát. De egynrfM azt te igazobák,. hogy a riáitafea., a - pto-s y-a terror ereöníénye a megójköttóbr-' niany pártokra teaidoit ez avasatokban nyert kifejezési. Például, hogy .a® agrárpárt mégis össze tudott, szerezni tizienötezer .szavazatot, ezt jó részben e most íötoanaszoít eszközök pazar módon való igénybevételiének köszön­het. Egy bizonyos: a választások azt is igazolták, hogy ezek az eszközök: nagy ha­tással ma mát nem igen alkalmazhatók. A demagógia tényleg féiktoteji és párat­lan volt a tezáüött választások előtt. De a kormány önmaga iratot nagyon igazsá.gtaían ■és twiságosam szerény, amikor azt hirdeti, hogy tehetetlen volt az eltíen-zéknek demogó- ■giálávaí szemben és azzal nem. tudta fe-1­fdáöitását is. Ez a demagógia mindössze két­ezer és egynéhány száz szavazatot ered- mériyezett. StraJmas eredmény, de ez siíral- mas eredmény megnyugtató bizonyítéka annak, hogy a mi népünk józanságán meg­bukott a demagógia. Hodasárjaik külön tompját, a „földosztók'14 díszes társaságát külön beomitatounk nem. kell. Szfovensz'kcm ép agy. működitek. amint tevékenykedtek Rarszinszkóban a válasz­tások előtt Ez a társaság igazán ieMiimd- hatfeui a hangnak durvaságában, az uszítás­ban és izgatásban. Ezek nem riadnak vissza semmiféle eszköznek aatoateazásától $ ha Hodtzsánk antoiclája az volt, hogy bemutassa a legszéteöíbb demagógiát, úgy jobban nem tudta voirta emebereit összeválogatni. Mi nem ismerjük e párt választási 'pénztárának adía- tast, de Hodzsa miniszter imn-ak módjában áü e párt választási hadjáratára fordított pénzösszeget Mosztam a pártra leadott ezer- ötszáz szavazat között és kiszámíthatja, hogy mennyibe került egy szavazat. A fele­mésztett erkölcsi tőkéről, amely ennek a de- nragógBánák nyomában járt, nem is beszélünk. Az agrárpárt a ruszin nép között szin­tén nem tukankodott a demagógiával nem maradt hátra a magyar • „testvérpártok" között Ezzel szembe® az ellenzéki pártoknak a demagógiája miben síkút? Az autonóm ruszin fötói^vesspért tudfóiütaia! mm birde- 4xfá rászán­kell adná. azokat é jogokat, amit néki nem­zetközi szerződősök és a tőr,vények biztosí­tanak s hogy ezekről a jogokról lemondani árróás. Ha ez demagógia, úgy a párt- dema­gógiát cskéit, de iga,zárván, és akkor ad-ema- gogi-a jogos fegyver. A kommunisták demagógta-val dolgoz­ik VafószSnüleg. A ikommtorrista program meggyőződésünk szerint demagógia. De mégis van különbség a kormány és a kom­ra uffitatapárt dejmagógtója között. .•Antit ai kor­mány ígért, az legalább a nyugateurópad államok felfogása szerint szintén bolseviz- iítws. De ha a kormány ígér olyant ami bolse- viznms, úgy ennek nyomatékot adhat azzal,1 hogy övé a hatalom és így módjában van Ígéretét beválfani. A komraumstapárt nem hwatfifcozhatik a hatalom birtokára s így igé- retemek beváltását csak úgy helyezheti kilá­tásba, ha a nép előbb (kész oly harcot foly­tatni, amely megbuktatja a mostani rend­szert. A nép a két demagógia között az utóbbit, választotta s e választások azt mu­tatják, hogy kétségbeesettnek látja a hely­zetet, nem ad hitelt a kormánypártok Ígére­teinek. Nem mondjuk, hogy örvendetes a ruszin- szkős választási eredmény. A konnmunSzanüs váratta® és hatáSmas előretörése súlyos be­tegségnek szímptómáit tárja föl. A veszede­lem fenyegető jellegét domborítja ki az, hogy a szeptemberi közigazgatási választások óta a. kommunizmus óriási mérvekben terjed. Itt gyors és gyökeres segítségre van szükség. A segítséget megjelöltük többször, most megismételjük, M van áfítvsa az alternatíva: öntőnorma vagy bófeevtofmGs. Meg kell való­sítani az 'autonómiát, nehogy botsevíiztmís jöjjön, A Práger Presse úgy találja, hogy a feg­?jtfb türehnoson vám megvárm a M~. ■ tufráfis és gazdasági nevető munkáltak ered­ményét. Azonban csakhamar meg fog győ­ződni, hogy nem feliét kevésbé okos állás­pontot elfogató, mmt a. íofvábbí várakozást. ESüsszük, hogy a kormánynak volna erre türelme, de a fontosabb tényezőnek: » nép- inteák már nincs türelme, a nép gyors intézke­dést követel. Poincaré y! minisztereivel a régi politikáiét bástyázza körül Hogy imák az aj kormányról a párisi és berlini lapok? veohi a verseny t Az Igazságnak tartozunk annak lesz ögezésévei, hogy a kormáaiy bámutatos tehetséget nsutatott fel ezen a téren és mirncsak Rusziínszkóban.., de annak határéin- anesszetaü őt illeti iheg a babér, övé a rekord. Alig találunk példát arra, hogy egy kormány annyi merészséggel aikabnazza váltogatás *tiélkiüi a damagjógááoak legveszedel­mesebb fegyvereit te. A mi pántjainkat is azok közé sorozza, a többi között Déren exminiszter ur, akik a legrad&álisabb jelszavakkal és demagógiával harcoltak. Dérer ur és kollegái adósak ma­radták. a mi demagógiánkról e.gj-etien egy tényt sem áll itoltak és így nem áll módunk­ban cáfolni A mi programiunk i'smeretes, mi •nem tagadtuk, liogjr a korinány minket nem kedvek a mi kedvűinkért előnyöket nem ád, neim izgattunk osztályok ellen, mert hisz a mi poétikáink a nemzet egyetemére táttiiasz- kodík s így nekünk bajos tett volna a dema­gógia fegyvereit használni még akkor is, ha azok hasznátatátó! erkölcsi feKogásurk és politikai ttezteáségérzetünk vissza nem tar­tam. Elleniben igasás volt szerencséik szeim- behélyezkedini 'a ctemagógiával amelyet párt­jaink ellen a koinmáirty pro rektorátusa nvéiett fobdaftak. A kormány pártfogása és a nagy ban­kok- támogatása mellett alakúit meg a pol­gári párt, amely vegyesker*:Aödést nyitott és árult kormány ige retekét s nvxiái’enütt azt hirdette, hogy a® Ígéretek bévéför,'zérói csak akkor tehet szó. ha. a magyápság1 .öSihei- a párthoz csaUak-ozák. E feltiéte^Sl függően Ígérték a itenztebéyegzó.í'itel okózott igáz- sáigitatouságok reiparáaásó-S, a 'dézsmá-tehef könnyitését a helyi iparnak kfózszállitások- •ban való rá... cslíését, sót Uugvirrott a ’gsni- názhim meííent magy-ar paraltel osztályok Prága, március 29. Ma reggelre köztudomásúvá tett Boh> care írj kabiné-tjének listája. Az to kormány­ban résztvevő fraíícia poíitikwsok névsora arra val, hogy Poincare nemcsak formail átiakáftást \égizctt kormá'nyábar. hanem mélyebb és je-lertósebb változtatásokat esz­közölt. KüJönősen fontosnak kdl tekintenünk külpolitikai szempontból azt a körülményt, hogy az uj miniszterek legnagyobb része a Rühr-pol'iti'ka híve és harcosa és így az ui francia kormány minden esetre zártabb sorokban főig Po-ineare háta mögött felsora­kozni, mint az előbbi. A tefolyt francia kor- mánykrizis bizonyítékát alkotja annak, hogy Poráoaréban rendkívül' erős a pozícióhoz való ragaszkodás ós hogy m-eig van nrniden képes­sége ahhoz, hogy a saját pozícióját válságo­kon keresztül is emelje és szi'lárditsa. Az eímu'lt hét kritikus hét volt Poincarera nézve, Poincare azonban, akit az eHemzéki lapok a „francia Mussolhiánialk“ nevezetek, szívós energiával és akaraterővel, úszta meg a krízist. Az wj Poincare-kabinet kül-politikai- lag még merevebben fog ragaszkodni ahhoz az áthoz, amelyet Poincare nyitott meg és szélesített ki. Az -uj kormány tagjai a köveitkezők: Poincare (batofklíah repnblilcárcus) niiaiiszterelnök és külügyminiszter; ; de Se Íves (mérsékelt republikánus) beiKigymiiniszter: A megelőző kormányban nemi vett reszt. Cáillaux kormányában külügyirrsinnszter volt és a Marokkó-kérdés­ben játszott Szerepet. M a g i n ő t (független radikális) hadfi gy- miniszter. le Trocqueur (baloldali rep«biká- iijits) közmsmkaügyj. .miniszter. Francois Marsai tmórsékelt bal­oldali. republikánus) pénzügyminiszter. Mil- teransd kormány árjak tagja volt. A háború óta vezérigazgatója volt a Banque Unton ParískaMie-nek. Louchen.r (radikáite 'nemzeti) keres­kedelemügyi minászter. Pafetlénte és Ge- mencear kormányá-ban mnatóciósügyi minisz­ter volt ;s azután- a felszabadított területek mwsztere. A jóvátcteli kérdések körül nagy szerepeit játszik. Bakonowski (radikálte nemzeti) ten- gerészetügyi miniszter. A kamatra köl'tség- vetésügyi el’őaidója volt. D a ni el V i n c e n t (haladó radikális) mnnk-a-és egészségügyi mintezter 1921-ben Briand kormáinyánalk tagja volit. Henry de Jonvenel (ra'diikáÜs Poincare párti) közoktatásügyi nritnáiSrier. A Maiin főszerkesztőije és Franciaország kép- visdője a 'népszövetségben. Lefebvre - dm - Pre-y ((mérsékelt baloldali republikánus) igazságügyimintazter. Briand. kormánstaban fötembtelés-ügyi mi­niszter volt. Louis Mart i 11 (métsékoít bak>íid'<d.i repuibhkámrs). A felszabadított területek minisztere. Eddig a kamara' aleínöke volt. F a b r i alezredes (független radikális) gyanma-tügyi miniszter. Az Intramsigecmt fő­szerkesztője. A hadügyi bizottság etoaétoja, A Irábonulban súlyosan megse-besült és az egyik lábát amputálták. Capus: földmivelésiigyi rrániiszter. A híres Alfréd Gapus testvére. Az u;j niifniszferek kinevezése holnap reggel jelerdk ímeg a hivatalos lapban. Va­sárnap- délután öt órakor Mileirand elnöklete •aitatt ntiniisztwtenácsi iites tesz. Az «i kor­mány nydalkozatát lnédön terjeszti Poincare a íkamara elé. Beriin március 29. A Vorwárts azt írja, hogy az nj francia kormány összeállitása alkalmas a legnagyobb föltünés keltésére, mivel Poincaré a tizenhárom miniszteri tárca közül tizet uj miniszterekkel töltött be. A két kegyelmet nyert miniszter Marginet had- ügy és Le Troquer vasutiigyi miniszter, a volt kormány legreakcionáriusabb tagjai kö­zé tartoztak. Mindketten Millerand különös bizalmas emberei, akik mellé most Marsai, az uj pénzügyminiszter személyében, Miile- rand legbelsőbb barátja került a kabinetbe. Poincaré a hálátlanság tetőpontját azzal érte eí, amikor Sarraud gyarmatügyi minisztert is elejtette, aki pedig inkább kizáratta ma­gát a radikális pártból, semmint hogy a meghatalmazási törvénynél való szavazás­nál hátba támadta volna főnökét. Loucheur- ről azt Írja a Vorwárts, hogy zseniális ci­nikus. Ugyanez áll Jotrvenel u.i közoktatás- ügyi miniszterre is, aki Géniben mondott ugyan pár békéltető beszédet, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy illúziókat ébresz- szen. A lap végül megjegyzi, hogy az u.i kormányalakítás nem más, mint Millerand és a francia tábornokok elkeseredett kísér­lete, hogy ismert nevű emberek miniszterre való kinevezésével a választásokat a nem- zefiblokk javára befolyásolja. — A Vossísche Zeitung is osztja a Vorwárts utoljára ernii í'GtonézetátMegíeiJÖ. nöcv kujar J r;., Poincaré hajójába. Jouvenel miniszter ugyanolyan tendenciájú beszédeket fog mon­dám, mint Jouvenel szenátor? Poincaré a nullák kormánya helyébe, melyben ö az egyes volt, a fejek kormányát nevezte ki. — A Berliner Tageblatt csodálkozik, hogy Lou- cheur megelégedett egy jelentéktelen mel­lékállással, ami azonban tekintélyének utób­bi időben való elhomályosodásával magya­rázható. Egészben véve az uj kormány nem annyira színtelen, mint az előző. Loucheur— Jouvenel—Maginet—Bokanovszki nem tar­toznak az igent mondó szavazógépek sorá­ba. Németországnak legalább az a vigasza marad meg, hogy nem következik rosszabb a rosszra. Paris, március 29. A ma reggeli francia t lapok véteménye szerint Poincaire uj ko.r- imánya alkalmas ama, hogy átélje az ué választásokat. A legtöbb lap kiemeli, hogy a megelőző kormányból csak a Ruhr-politíká- inak: közvetlen hívei, mint Magiinot és Le Trocquer maradtak meg az uj kormányban. Az Edio de Paris a nemzeti blokk lapja kiie- lereti, hogy de Sefcves, irránt belügyminiszter bbtosiitékát allkotja: a politikai lojalitásn-ak. A tan konstatálja, hogy a .kormányban oly sízemélyisségek is résztvesmek, akik a páriá­imén tbeo a felfaiaéaáhiiazáisi törvény ellen kuz- 'döttek, de úgy \feli, bogy a választások előtt, nem rossz gondolat ezeknek a pohtikusoknak bevonása a -‘kormáry munkájába. Ezzel az uj kOiPmánytaigok magukévá teszik Poincare politikaiját, annak minden kon ze kv en ci á i va í - együtt. A lap szerint Loncheurra az a föladd ti vár, tíogjr adott pilanatban keresked-eürnii egj^ezrrtenyt kössön Németországgal. — A Petit Párisiién kifejti, hogy Poincare doktri- rátiához híven a republikámis koncentráció1 kormányát alkotta meg. A Poincare áftal követendő politika főbb vonásaiban hoteap ugyanaz lesz, mint ami tegnap volt. — A Miatta szerint Poincarét a kor­mányalakításnál két szempont vezette. Elő­10® cseli-szl. !$oroeá€rt fizetteti ma, március 29-én: Zürichben 17.20 svájci frankot Budapesten 23 2000.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronái Miien Í2?iöö880ö§iö.— német márkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom