Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-04 / 53. (501.) szám

2

Kedd, március 4.

nél szorosabb lesz a francia—angol antant [viszonya.

A levélváltás és a francia sajtó

Paris, március 3. A ma reggeli lapok terjedelmesen foglalkoznak Macdonald és Poincaré levélváltásával. Az általános benyomást a Matin cikke vetíti elénk, amely megállapítja, hogy a levélváltás egy uj metódus arra, hogy a tárgyaló felek közelebb jussanak egymáshoz- Noha mindkét írás fölötte szívélyes formában és barátságos érzésektől telitetten kelt, egyik sem leplezi el a szükséges igazságot. Mindkét írásból kitetszik az a törekvés, hogy Anglia és Francia- ország megértse egymást. Az előbbi angol minisztereknél attakos és parádés párbajt! láttunk, aminél sokszor az a kívánság dominált, hogy megsebezzék a velük szemben álló felet most arra irányuló szándék tűnik ki, hogy kiküszöböljenek minden oly mellékes körülményt, amely nem vonatkozik di- rekt a megoldandó problémára és hogy elősegítsék a kölcsönös megértést és előkészítsék a konstruktív eszmecserét. A levél nyomán három vezetőgondolat alakul ki.

1. Szövetségközi adósságok nem sza- kithaíók el a jóvátétel! kérdéstől s viszont ezek nem választhatók el a biztonság kérdésétől. 2. Semmit sem lehet Európában megoldani addig, amíg Franciaország és Anglia meg nem egyezik egymással. 3. Amerika csak oly Európát támogathat, amely egységesen lép föl a gazdasági béke helyreállítása érdekében.

A Petit Journal konstatálja, hogy a levélváltás a kölcsönös bizalmatlanságnak megszűntét jelenti. — A Le Journal sajnálja, hogy a leveleket nem tették egész terjedelmükben közzé, mert csak így jutna világosan kifejezésre a két levél szívélyes hangja és nyíltsága. — A Petit Párisién úgy véli, hogy a levélváltás a további tárgyalások útját készíti elő. — A baloldaliak lapja, az Ere Nouvelle gratulál Poincarénak, hogy egy- szersmindenkorra véget vetett annak a legendának, amely Franciaország aggressziv szándékait hangoztatja. Most már tudjuk, mit akar Anglia és hogy miért akarja azt — írja a lap. — A L'Ouvre szerint Macdonald bátor karakter, aki őszintén kívánja a problémák megoldását. Ezzel szemben Poincaré válasza pseudomacchiavellisztikus maráer, amelynek tetszik az, hogy kicsiségeken civakodjék.

London, március 3. A Reuter-ügynökáég ahhoz a jelentéshez, amelyet a Havas-ügynökség Macdonald leveléről kiadott, a következőket fűzi hozzá: Amíg Franciaország úgy fogja föl a biztonság kérdését, mint amely Németország ellen irányul, az angol kormány ennek a szónak sokkal messzebbmenő jelentőséget tulajdonit.

Ami után mi törekszünk, az a háború elleni biztonság kérdése. Az én fölfogásom

szerint — írja Macdonald —, a biztonsági probléma nem csupán francia probléma, de egy oly európai kérdés, amely egyforma mértékben érdekli Angliát és Németországot, Lengyelországot és Cseh-Szlovákiát, Magyarországot és Jugoszláviát, Oroszországot és Romániát, Olaszországot és Görögországot.

Az a^go! lapok véleménye

London, március 3. Az angol lapok rendkívül kedvezően imák Macdonald leveléről. A Morning Post kijelenti, hogy Európa békéjét nem egy pártpolitikus, hanem csak egy államférfiu hozhatja meg. Ha a titokzatos sors Ramsay Macdonaldot erre a föladatra szemelte ki, úgy számíthat a konzervatív párt támogatására. — A Times rámutat arra, hogy a frank esése a ruhrpolitika gazdasági hátrányait mutatja, hogy a belga válság e politikával összefüggően tört ki, hogy MusBukarest, márciíus 3. Mértékadó román politikai körökben az a fölfogás uralkodik, hogy Romániának a kisantant két államával kötött szerződése ma már idejét múlta s lényeges tartalmát teljesen elvesztette, meri a magyar kérdés, ma már korántsem oly heveny természetű, mint a kisantant megalakulásakor volt. A lengyel-román szövetség, amely Oroszországgal szemben tartalmaz véd- és dacszerződést, meglehetősen arányía'annak látszik ma, amikor Cseh-Szlo- vákla és Jugoszlávia megtagadták hozzájárulásukat az Oroszország ellen irányuló szövetséghez és amikor a nagyhatalmak nagy része elösmerte a szovjetkonnányt. Románia

Késmárk, március 3.

(Saját tudósítónktól.) A keresztényszo- ciáli’S párt tegnap tartott népgyülésén Köt- mendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő nagyobb beszédben számolt be választóinak. A képviselő beszámolójának különösen az a része érdemel igen nagy figyelmet, amelyben az egységes ellenzéki front megvalósításának szükségességét és a szlovák néppártra e tekintetben váró hivatást fejtette ki éles logikával. Beszédének ezek a részei itt következnek:

— Az ellenzéki politika sikerének kulcsa a szlovák néppárt kezében van, mert

solinl ellensége e politikának s hogy Hollandia állást foglal az ellen, hogy a Rajnavidék- kel való kereskedelmét megakadályozzák. Minden oldalról tehát az a kívánság merül föl, hogy ezeket a problémákat uj nézőpontból vegyék figyelembe. — A Daily Mail „Egy jobb békéhez vezető ut“ cím alatt ir a levélváltásról. — A Daily Express konstatálja, hogy

Macdonald álláspontját nemcsak saját pártja, hanem a liberális párt és a konzervatív pártnak jelentősen nagy része is támogatja. Macdonald erőt mutat ott, ahol elődei gyöngéknek bizonyultak.

A Daily Chronicle nem elégszik meg azzal, hogy Franciaország tagadásba veszi annexiós szándékait, de követeli azt is, hogy maradjon távol azoktól a szeparatiszdkus puccskísérletektől, amelyek a Rajnavidéken történtek.

külpolitikája tehát uj támaszpontokat keres s igyekszik megvárni azt, amíg az európai láthatáron a francia vagy az angol, vagy az olasz politika nyomul döntően előtérbe. Nem tartják valószínűnek azt, hogy a román királyi párnak április 23.-án kezdődő európai utazása politikai szerződések megkötésével járna. Valószínűnek látszik, hogy csak a francia és o asz választások lezajlása és az angol munkáskormány helyzetének eldőlése után fogja a román kormány elhatározni magát oly diplomáciai lépésre, amely az eddigi kötelékeivel való szakítást s egy más nagyhatalomhoz vagy hatalmi csoportosításhoz való csatlakozást hozna magával.

számbelileg az a legerősebb és mert mint kifejezetten szlovák párt ebben az államban k:z ellenzéki vezetés eredményes átvételére elsősorban hivatott.

— Azonkívül — és ez rendkívül fontos momentum — a s'zlovák néppárt az, amely a magyar és német lakosságot a sokszáza- dos együítlétében tökéletesen megismerte, annak érzelmi és gondolatvilágát átérteni képes. A vele való együttműködés tehát a sors- és érdekközösségen kívül históriai szempontok által is megindokolt.

— Sajnos azonban, a szlovák néppárt mai vezetői nem bírnak azzal a bátorságlom Mia szerint ® ktsanfánt lücjéi mnNa

KOrmcndfi-Ckcs a Hcresifénpiociális párt c§ a szlovák ilppirl vlsioiiiréi

HHnkáék a magyar és német őslakosság nélkül nem küzdhetik ki az autonómiát —■ Az Irredentizmus meséje már nem kompromittálhat senkit — A késmárki népgyülés

Tárcarovatunk:

Szerda: Darkó István: ítélkezés. I.

Csütörtök: Urr Ida: Hattyúdal. (Vers.)

Darkó István: ítélkezés. II.

Péntek: Darkó István: ítélkezés. III.

Szombat: Tóth Béla dr.: Európa kalandregénye. Vasárnap: Jakab Géza: Valamire emlékszem.

(Vers.)

Egry Viktor: A toronyszoba.

Laza Ferdinánd

Budapest-LJpótvárosi adoma.

— A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Hajnóczy R. József.

Mílliiárdósék tündén C Le ellőj e egyszer valamelyik vidéki barátnője kedvéért elment !c\ Nemzeti Színházba. Igazam nem a maga jószántából, mert inkább szerette a Vígszínházát, meg olykor-olykor a Dalszínház tánc- müveit. De a barátnője úgy földié sér te néki Az ember tragédiája nagyszerű szépségeit, hogy kiváncsi lön megtudni: milyen a magyar komoly színmű, francia zene és amerikai tánc nélkül?

Valóban szép volt, sőt gyöngyöm! Telve olyan tartalmas és súlyos gondola tokkal s femiköH érzésekkel, amin cikkel a tündéri Ci~ oelíe még soha sem találkozott húszéves hosszú életében. Kedve kerekedett alaposan megismerkedni a remeik színikÖl t-eiméiny rejtett szépségeivel is. Akaratos tündér létére, mindjárt másnap elkérte a nagybátyjától, a híres országgyűlési képviselőtől, Fehér Jenő irodalomtanárt kalauzául. Harmadnap már ott ültek a nagyszerű színmű pompás képes diszkiadása mellett.

Fehér Jenő igazi tanár volt; mintaszerű könyvmoly. A kartársai gúnyolódása szerint mindent tudott és még három kötetet, de azonkívül semmit óorn. A ^jakmája tízezer kanyargóin útvesztőjében behunyt szemmel 14 biztosan járt-kelt, hanem a, mindennapi

élet nyílt utcáján soha sem tudta, hogy merre van előre vagy hátra. S az eltévedtek módijára, rendesen az elérkező irányba igyekezett, mint ahová eljutni szeretett volna.

A tündéri Cieellének szépen fejtegette Az ember tragédiáját, részint az Alexander Bernét magvas értelmezései nyomán, részint a maga mélyreható fölfogása szerint. Mindennap egy-egy színnel haladtaik előre s a tanár mindennap mélyebbre véste figyelmes hallgatója készséges elméjébe a hatalmas szinimiü bölcs alapgondolatát: „Ha a cselekvő személyben rejlő fenkölt nemes erő a néki eszariényincik látszó cél felé igyekezve, a világrend ellentállásán teljesen megtörik: ez tragikum; a cselekvő testi halála nem szükséges hozzá, mert a fenkölt irányú erős akarat megsemmisülése mélyebb közsajnálkozást érdemel, mint a vesztes elmúlása.

Hát bizony a tündéri CiceCle is megsajnálta a szegény tanárt, akit finom modoráért, nagy tanultságiért és gyeirmekies együgyü- ségaért csakhamar megkedvelt, s akinek valamennyi magánviszonyát megismerte nyolc-tiz nap alatt. Tiz tizenöt, unokabátyja sógora, mind székesfővárosi ügyvéd, orvos, bankos és kószáló, mind beállott öntudatlan nyomozójául s ügyes kérdezősködésére pár nap alatt összehordták eléje a Fehér Jenő életefolyása egyszerű mozaikját.

A hatodik kerületi állami főgimnázium tanára. Ott nagyon becsülik és szeretik. Kifogás tálán úriember. Túlságosan szerény. Nős és két-gyermekes. Szegényesen él. Ajándékokat nem fogad el. Egyetemi magántanárságra törekszik. Valami nagy kódeksz-értel- mező müvén dogozik, de nincsen elég anyagi eszköze hozzá. Tehát az ő fenkölt nemes iigyekvése is megtörik a világrend ellen fóliásán. Bizony az ö sorsa is: Az ember t r a gódr álja kicsinyb en.

Az akaratos tündéri Cicclle eldöntötte magában, hogy ez nem Jól van így. Nem

igazság, hogy a tanár el ne érhesse, amit imieigérdemel. Ö majd másforma Luciferé lesz ■enniek az Ádáimnak és a.z Évájának! Elnevezte Fehér Jenőt Laza Ferdináindnaik. Ezt a tréfát az atyjától hallotta, hogy a nagy üzletiesek a jóravaló embereiket azon a néven mutatják be üzlet barátaiknak: Laza Fer- dinand, vagyis: Láss auch verdienen,

avagyis: Hagyd ezt is keresni! Attól kezdve, ahol csak szóba hozhatta, pedig ugyan igyekezett ám, naponta tízszer is, mindig hozzátette, hogy: „Az én kedves Laza Ferdinán- diom.“

Pár hét múlva Fehér Jenőt elárasztották százféle irodalmi fölkéréssel és megbízással. A fél Lipótváros a magyar nemzeti irodalom gyönge kamatú szelvényeire vetette magát. Az egyik milliomos családnak tudományos előadások kellettek, a miáisikrak szépirodalmi szakkönyvtár szervezése, a harmadiknak ujirodalmi bonyolult vitakérdések megoldása. Az egyik ur Petőfi-gyüjteményit kért a menyasszony-leánya számára, a másik Arany-gyűjteményt a költői hajlandóságú fiának. Tiz-husz fiatal ur ujdívatu irodalmi termékei megbirálásáért járt nála, s volt olyan is, aki az ó-klasszilkiai verselésben kiképzését kérte. Sőt valamelyik jóképű bankira a Honalapító Árpád című drámája szerzőtársául is is meghívta, hogy segítsen a müszabályok szerűt jól megokolni, az Almos-féle széthúzó törzs-szerkezet bukását az Árpád-féle központosító fejedelemséggel szemben.

Midőn aztán egy év múlva Fehér Jenöt beik láttáik egyetemi magántanárrá, a díszes közönség előtt a tündéri Cioelle avval üdvözölte, lnogy nagyon sokáig sikerüljön hallgatói tízezreinek lelkét betöltenie a magyar nemzeti költészet bűbájos gyönyörűségeivel, iránt az övét, auráért holtáig hálás híve marad! — Pedig bizony nem volt szerelmes belié a már-már egyéves boldog menyecske.

gal, hogy velünk az őslakossági közös érdekek védelmében nyíltan fegyverbarátságot vállaljanak.

— A néppárt céltudatos, közös és erőteljes ellenzéki munka helyett önállóan, de még egymás között sem egységes taktikával csinál ellenzéki politikát, amely fulmi- náns cikkek megírásában és egetverő beszédek elmondásában merül ki, de arra nincsen elszántsága, hogy közös érdekeink védelmében nyílt színen velünk együtt lépjen fel.

— Milyen más hatású lenne a mi küzdelmünk, ha mindenütt együtt jelenhetnénk meg és közösen emelnénk szót a közös érdekekért?

— Milyen hatása lenne, ha a parlamenti küzdelemben, amely ma teljesen ellanyhult, mivel a meddőség lelohasztotta a kedélyeket, együtt lépnénk fel? A mi szövetségünk ellenállhatatlanul magával ragadná a német pártok egy részét is, a többi német pártot pedig mihamar mellénk és velünk egy táborba kényszerítené a náluk is elkeseredett néphangulat ereje.

— így és csakis ezen az utón lehetne a kormányt olyan politikára kényszeríteni, amely nem a soviniszta cseh érdekek szolgálatát tekinti egyetlen feladatának.

— A szlovák néppárt minden egyes tagja teljesen tisztában van azzal, hogy

Szlovenszkó autonómiáját a magyar és német őslakosság segiíő támogatása nélkül soha nem képes kikényszeríteni.

Tudja és érzi azt is. hogy így elkülönítve külön utakon haladva, egyenkint köny- nyen legyőz bennünket a kormány, mert annak minden eszköz korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll ahhoz a hadviseléshez, amelyet a politikai küzdelem ma itt jelent.

— Ám ha mindezt tudja és napnál világosabban látja, hogy programjának leglényegesebb része, az autonómia megvalósítása, igy, a mai taktika mellett, a mai külön utakon lehetetlenség, akkor vájjon

miért nincs meg benne az erkölcsi bátorság ahhoz, hogy elfogadja a feléje nyujtotí kezet, hogy egy frontot alkosson azokkal, akik ugyanazoknak a céloknak, ugyanazoknak az őslakossági közös érdekeknek szolgálatára és védelmére készen állnak és a halaszthatatlanul szükséges együttműködésre nemcsak hajlandók, de évek óta ennek az együttműködésnek előkészítése képezi politikai tevékenységük legfőbb célját és alapját?

— A keresztényszociális pártot a maga működésében és terjeszkedésében egyenesen megbénította az, hogy a néppárt érdekeire és érzékenységére mindig tekintettel volt, mert sohasem tévesztette szem elől, hogy ez az a párt, amellyel a politikai és gazdasági érdekek közös bázisán együtt kell dolgoznia s amellyel a világnézeti álláspont azonosságánál fogva is a megértés létrehozása a legkönnyebb. A községi és megyei választások küzdelmei alatt soha, egy beszédemben sem mulasztottam el az alkalmat, hogy a legmelegebb elismerés hangján ne emlékeztem volna meg a néppárt vezérének tiszteletreméltó személyéről és egy pártembernél egészen szokatlan önzetlenséggel minden alkalommal kiprovokáltam részére az éljeneket. Meg voltam róla győződve, hogy a választásoknak előrelátott győzelme után a néppárt is elérkezettnek látja az időt, hogy összefogjunk.

— Nem ez történt. A néppárt még ma is külön harcol, külön utakon jár és nem hajlandó az ellenzéki közös frontra. Szeretném tudni, mire vár még? Mert addig, amig rólunk a verebek is azt csiripelték, hogy irredenták vagyunk, meg tudtam érteni, hogy nem akarják magukat kompromittálni a velünk való nyílt fegyverbarátsággal.

— De ma, amikor az Irredentizmus meséje már régen elkopott és mindenki megérti már, hogy csak a vak szokott fejjel a falnak menni, ma, amikor négy év alkotmányos küzdelmeivel beigazoltuk, hogy csak törvényes alapokon csinálunk ellenzéki politikát s át tudjuk érezni a felelősséget, amely bennünket népünkkel szemben terhel, hogy ma miért nem vagyunk még egy fronton, ezt senki nem fogja megérteni, aki igazán komoly és eredményes ellenzéki politikát akar.

— És nem elég- hogy a néppárt fázik még a velünk való közös munkától, de azt is akarja, hogy a keresztényszociális párt mondjon le teljesen a szlovák vidékeken való ‘szervezkedésről. De hát kérdezem, hogy lehetséges-e erről még csak komolyan beszélni is addig, amig nincs meg közöttünk a teljes együttműködés? Lehet-e erről beszélni különösen akkor, amidőn nem tudjuk még azt sem, hogy vájjon a néppárt egyik kisebb része nem-e kívánkozik vissza abba a kormánypártba, ahonnan éppen a kercsz- tényszociáüs pár? szlovák osztályának mind