Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-25 / 69. (517.) szám
Kedd, március 25. Scotus Viator . a szlovenszkói magyarságról Prága, március 24. Scotus Viator szlovenszkói tanulmányútja tapasztalatainak ismertetésében eljutott odáig, hogy a Lidové Noviny vasárnapi számában elmondja véleményét a szlovenszkói magyar kisebbségről is. Fejtegetései mindvégig elfogultak. A prágai kormányzatot tőle telhetőleg mentegetni igyekszik és ebben a törekvésében — mint látni fogjuk —* az igazság elemi követelményei ellen gyakran vét. Egy pár megjegyzéséből mégis arra lehet következtetni, hogy a dolgok mai rendjét még ő sem tartja helyesnek. Azzal kezdi, hogy véleménye szerint a szlovenszkói magyarság több joggal bir, mint amennyi joguk a szlovákoknak volt a forradalom előtt, majd beismeri, hogy a magyarságnak az uj köztársaság sohasem nyújthat kát pótlást azért a veszteségért, amit elszenvedtek. A magyar közélet egy vezető személyiségének ezt a kijelentését: ..rmt gondolna rólunk a külföldi és még inkább a cseh-szlovák közvélemény, ha ml minden további nélkül az uj rend lábai elé borultunk volna*4, azt a megjegyzést fűzi, hogy olyan emberek, akiknek bizonyos büszkeségük van, nem adják meg magukat egyszerre és föltétel nélkül. A nyelvtörvényről az a megjegyzése, hogy a magyarok maguk is beismerik, hogy a törvény megfelelne, ha teljes egészében végrehajtanánk, (itt meg kell jegyeznünk, hogy Scotus Viator téved, ha azt irja, hogy a nyelvtörvény nekünk teljesen megfelel, mert nézetünk mindig az volt és azt előtte is kifejtettük, hogy a törvény nem biztosítja nekünk mindazt, amihez a saínt germaini szerződés értelmében jogunk volna. A szerk.) Az érvényben levő választási rendszert is szerinte demokratikusnak és a jogegyenlőség elvével megegyezőnek tekintik a magyarok, (Ez a megjegyzés is téves, Losoncon Petrogaili Oszkár igen erősen rámutatott arra az igazságtalanságra, hogy Szlo- venszkóbán ezer aláírásra van szükség egy képviselőválasztási lista érvényességéhez 'és hogy a kassai és érsekujvári választókerületben sokkal több lakosra, ihletve választóra esik egy mandátum, mint a cseh vagy szlovák kerületekben. A szerk.)) Majd azt mondja, hogy a kormány teljes joggal llivat- kozhaíik arra. hogy a forradalom idejében egyetlenegy magyar sem vesztette el az életét és hogy a kiutasítások csak ritkán (!) fordultak elő a régi rendszer valamely jelentős exponense ellen. (Élénken visszaem- léksziink arra, hogy Scotus Viator az ara- nyosmaróti és zólyomi esetekről értesülve volt és hogy a kassai esetet előttünk jegyezte be a noteszébe. A szerk.) Mindazonáltal helyteleníti, hogy az alaptalanul üldözöttek semmiféle kártérítésben nem részesültek. Még inkább helyteleníti az 1920. évi •letartóztatásokat és internálásokat, amelye- ket ö maga is úgy magyaráz, hogy azok a ' magyarság választási küzdelmének parali- zálása céljából történtek. Azt tanácsolja a pozsonyi kormánynak, hogy vizsgáltassa meg ezeket az eseteket . A Mária Terézia- szobor lerombolását azzal igyekszik mentegetni, hogy a Károly-puccs idejében történt és hogy — szerinte — ennek a szobornak kevesebb a művészeti értéke, mint a kolozsvári Mátyás-szobornak. Nézete szerint ez a szobor Magyarország területi integritásának volt a jelképe, lerombolását mégis vandalizmusnak mondja, amely nagy mértékben diszkfeditálja a kezdeményezőket, az eljárás pedig, hogy a tetteseket nem büntették meg, kételyeket ébreszt a hivatalok pártatlansága tekintetében. Scotus Viator felfogására igen jellemző, hogy nézete szerint az úgynevezett „e’ma- gyarositott“ községekben a kormány nemcsak jogosult, de köteles is a szlovák nyelvet a magyar nyelv helyébe visszaállítani. Kulturális tekintetben azonban szükségesnek tartja egy magyar tanítóképző intézet létesítését, valamint azt is, hogy a magyar ifjúság saját anyanyelvén művelhesse magát. Ajánlja, hogy a pozsonyi egyetemen magyar előadásokat tartsanak s magyar katedrákat létesítsenek és úgy hiszi, hogy egy magyar kulturális egyesületnek alakulását inkább támogatni, mint megakadályozni kellene. Az, hogy egész Szlovenszkó területén csak egy magyar színtársulatot engedtek meg, ezt a nyugateurópai közvélemény szerinte is igazságtalannak tekinti, Scotus Viator mégis menthetőnek tartja. Azt, hogy a „Slovák“ szerkesztősége ellen elkövetett erőszakos merénylet tetteseit nem állították a bíróság elé, ő is úgy kommentálja, hogy a köztársaságban kétféle mértékkel mérnek. Végül a „magyarónság** problémájával foglalkozik cs azt hiszi, hogy Szlovenszkón nagyon kevés személy van, akinek mtiltjá- ban ne fordulna elő valami, ami magyarón- ságnak tűnhetnék föl. A földbirtokreform végrehajtását ostobaságnak tekintené, ha Cseh-Szíovákia a magyar területeken telepítési politikát űzne és véleménye szerint a földbirtokreformot a különböző nemzetek érdekében egyformán kellene végrehajtani. Cikkének végén nekitámad a magyar kormány szlovák politikájának és abbeli véleményének ad kifejezést, hogy ennek megváltozása első feltétele a Budapest és Prága között most uralkodó viszony rendezésének, azonkívül pedig a cseh-szlovák köztársaság ellen bizonyítana, ha az valamely okból nem akarná biztosítani a kisebbségi jogokat. Láthatjuk tehát, hogy Seton Watson most is az elfogultság látószögéből itélímeg a szlovenszkói magyarság nehéz helyzetét, amelyet nem tud és nem akar igazságosan megítélni. A ruszinszkói választási bizottság tiltakozik a valótlan hírek terjesztése ellen Ungvár, március 24. (RusahiSZkóí szerkesztőségünktől.) Az országos választási bizottság napok óta a kgmegfeszítetfcebb munkával dolgozik a választási eredmények pontos megállapításán. E munkájában nagyon zavarja a közhangulat megnyilvánulása, amelyet egyes ruszinszkói és csehországi lapok valótlan és erősen tendenciózus közleményei bafoly ásóinak, A valótlan és tendenciózus hírek köz* 5- lése terén első helyen az ungvári „UJ Közlöny4* vezet, Paklik János dr. -bizottsági tag indítványt tett a bizottságban, hogy a tendenciózus híreket közlő lapokat a bizottság figyelmez- tesse helytelenségeire és egyben az eddig megjelent valótlan híreiket igazítsa helyre. Av bizottság Pkulik János dr. indítványát elfogadta és ebben az érteleimben már lépéseket is tett. Ruszinszkóban egyébíként híre kelt, hogy a kormány retorzióképpen a választási eredményekért minden közsegélyezést beszüntet, az állami építkezéseket félbehagyja,^ az Ungvár—munkácsi vasútvonal építkezését nem folytatja, sőt szó van arról is, hogy az ung-< vári vágóhíd ügye is kútba esett. E hír nagy izgalmat keltett úgy a pénzügyi, mint munkáskörökben. Necas nem kap mandátumot? A C csíkié SÍ ovo arról vél tudni, hogy Necas mérnök, ;a köztársasági elnök irodájának referensé, aki szociáldemokrata programmá1] lépett föl, nem kap mandátumot, mi vei c párt Szavazataihoz tévedésből háromezer szavazattal többe!: számit attak hozzák, mint amennyi megilleti, úgy hogy ezeknek levonása után a párt .nem érné cl a húszezer szavazatot. Egy cseh közjogász véleménye Weyeir Ferenc, a bt unni cseh egyetem közjogi professzora á Lidové Noviny Vasárnapi számában vezércikket if a ruszin szik ói választások jogi alapjáról, amelyben kimutatja, hogy az a vélemény, amely sízerint az 1920. évi maradék szavazat okát tekintetbe kell venni a ruszinszkói mandátumok kiosztásánál, teljesen helytelen és törvénytelen. Beszkid tárgyalásai Prágában Beszkid Antal, Ruszinszkó kormányzója szombaton tárgyalásokat folytatott Malypetr belügyminiszterrel Ruszin szikó helyzetéről, amint az ..a válíasz-tásoík után kialakult, A Néródul Lísty szerint Beszkid kormányzót nem fogják meneszteni. A cseh néppárt a rendszer megváltoztatását követeli A cseh néppárt végrehajtó bizottsága szombaton értekezletet tartott, amelyben a többi között a ruszinszkói helyzettel is foglalkoztak. Egyhangúan megállapították, hogy az eddigi kormányzati módszerek tarilhatatla- nők. Blií'tétélk egyes hivatalok pártos eljárdTárcarovaftink: Csütörtök: Nyáry Andor: A jótékonyság. Péntek: Kárpáti R. Jenő: Romok között (vers). -Nemes Árpád dr.: Bíró Lajos: Hét év IJj* Guineában. Szombat: Sz. S 2 i g e t h y Vilmos: A róka meg a süldő. Va s áf n a p: D o n á s z y Kálmán: Tavaszi szimfónia (vers). — Molnár Jenő: Olyan furcsa 'Hőérzetem van. Márciusi dal Rügyező Március Fiiszeres szele, Leánykám hajába Vígan kap bele. S-’ajzánul clbáíja Jól összekuszálja. Szemtelen Március Féktelen szele! Hóbortos Március Tavaszi Jieve, Leánykára szivébe Kapaszkodj bele: Forduljon én íelém Bolonduljon belém, Könyörgöm Március Kegyekkel tciel Szemtelen Március Tavaszi heve. Leánykám szivébe Vígan kap bele. Pajzánul cibálja Jól összekuszálja. De jaj! ö már másba Bolondult bele! % Valla Frigyes. Vissza a kaptafához! A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Maróíhy Jenő. Nem azért nevezetes a Sándor-utca, mert Sándor főherceg nevéről keresztelték, hanem mert ott lakik az öreg Hajagos Mihály. foglalkozása szerint „polgári és katonai cipész14, akinél mindennemű javítás gyorsan és jutányosán „készíttetik**. Bár hiszen felesleges öt bemutatni: nem a cimek szerzik a hírnevet, hanem az érdem: akármekkora ez a Budapest, széltében-hosszában ismerős a Hajagos bácsi neve, mert becsületes munkával rótta mindenik betűjét a mai ínséges generáció szive-fenekére. Persze, a becsület egymagában — akármennyit ér is — nem volna elegendő arra, hogy borostyánt fűzzön Hajagos bácsi gyér haja köré, hanem ha megfontojuk, hogy az a clpőtalpalás, melyért akármelyik kis suszter tizennyolcezer koronát kér, Hajagos bácsinál csak tízezerbe kerül: kezünkben a népszerűség kulcsa s ezentúl — szégyen, nem szégyen — magunk is csak hozzávisszük valamennyi kirepedt oldalú lábbelinket. Már igaz, hogy a sok mindenféle emberi tulajdonság között elég régen osztják az istenek a szerénységet, lehet benne gyakorlatuk elég, de Hajagos bácsinál rettentő módon elcsúszott a kezük: annyit mértek neki, hogy négy suszternek is sok volna. Innen van az, hogy a derék öreget ki- I veri az izzadtság, valahányszor a végzett munka diját kérdezik tőle: — Hát mit is fizetek, Hajagos uram? — Százötven koronát, — szótagolja lesütött szemmel az öreg s tenger aggodalommal teszi hozzá: — Nem lesz sok? Múltkor egy Amerikából visszatért dolláros magyar javíttatta nála a vadászcipőjét. Ujjnyi vastag talp, csigaszöges sarok kellett hozzá. Súlyra is sok az ilyen portéka, hát még fizetségre. — Tizenkétezer korona! — pislogott Hajagos bácsi. — Tizenkétezer?! — kiáltott fel meglepődve az amerlkánus, aki- legalább harmincra volt elkészülve, — de hisz az lehetetlen! Hajagos bácsi válla közé húzta a fejét: — Legyen hát... tizenegy, többet nem engedhetek, mert magam fizetek rá. — De, hiszen én nem sokallom! Ellenkezőleg. Ez nevetségesen kevés! — Kevés zsebretenni, de kifizetni!... Bízza azt csak rám az ur. Az amerikánus sehogyse értette meg a furcsa logikát. — De hiszen Hajagos uram teszi zsebre. — Ez igaz. De az ur fizeti ki, — viszonozta ellentmondást nem tűrő hangon Hajagos bácsi, s jeléül annak, hogy a vitát befejezte, uj cipőt szorított a lábszij alá. Csoda-e ezek után, hogy a környék úgy néz föl Hajagos bácsira, mint valami újkori szentre, akit a gondviselés a védtelen szegények istápolására hajított ebbe az elvetemült világba. Hogy pang az ipar? Dehogy is pang. Nézzétek csak meg Hajagos bácsi műhelyét. Ember ember kezébe adja a kilincset. Kőbányáról, Újpestről is hozzá kívánkoznak a kórba esett cipők, mintha tudnák, hogy az ö orvossága az a csodaszer, melytől nemcsak, hogy maguk gyógyulnak ki, hanem a gazdájuk se betegszik meg. sát, amely sok kárt okozott az állam eszmének. Végül elhatározták, hogy a ruszinszkói kormányrendszer gyökeres megváltoztatását fogják követelni. Nem a polgári párt eszközölte ki a pénzbeváltási kedvezményeket Az Ungvári Közlöny, a polgári párt csúfos bukása után azt irta a polgári pártrói: „Nincs a tizenhárom küzdő pártban kívüle még egy, amely a maga objektivitását, fegyvereinek tisztaságát úgy meg tudta volna óvni, mint a polgári párti*4 Ezzel szemben Korláth Endre és Árky Ákos képviselőink megállapították, hogy a polgári párt igenis rutul visszaélt a pénzügyminisztérium 1924 január 15-én kelt rendeletével, amellyel a miniszter fölhatalmazta a pénzügyigazgatóságot, hogy a pénzbecserélésné'l károsodást szenvedett egyéneket kártalanítsa. A polgári párt azt hirdette, hogy ezt a kedvezményt ő eszközölte ki. Ezzel szemben képviselőink Prágában megall api tö tták, hogy a rendeletet nem a polgári párt kedvéért adták ki. ^Olaszországnak szüksége van erős liadserögre'1 Róma, március 24. A fascista szervezetek megalapításának ötödik évfordulója alkalmából >a Piazza dl Venezíán hatalmas népgyü- lést tartottak, melyen a különböző íascista községek Ötezernél több képviselője vett részi A gyűlés résztvevői a Kvirinalhoz vonultak, attól hódolatukat mutatták be a királynak, Majd Mussolini tartott nagy beszédet, melyét Rónia hercegének szentelt, aki a vernéikül!'igazi forradalmat előidézte. Ü'asz- ötszág külpolitikájáról megállapkofta, hogy nem álltja meg a helyét az az állítás, hogy Olaszország elszigetelten áll az európai államok között. Mivel Olaszország békés politikára törekszik, mindenütt jelen van, ahol nemzetközi érdekek vannak képviselve. Olaszország elismerte Szovjetoi oszországot és nem kifogásolja Német országnak a népszövetségbe való fölvételét sem. Bármily békés Olaszország politikája, a pacifista álmodozóknak inéig nem szabad hinni. Olaszországnak szüksége vau egy erős hadseregre, tengeri és légi flottára, Mussolini beszédét azzal fejezte be, hogy a kormány a választások után hozzáfog a parlamenti munkához, D élői aszom ágba n és Isztriában (hatalmas reformok kerülnek végrehajtásra. Mérséklik az adókat és nagyobb politikai szabadságot blztositánaik az olasz nemzetnek. Róma, március 24. Londoni lapjelen- téseík szerint az angol kormány az olasz kabinet meghívására két megbízottat fog küldeni Olaszországba, hogy azok a választás szabályos menetéről meggyőződhessenek. Tízezer font a queenstowni merénylők kézrekerifésére London, március 24. A queenstowni merénylet tetteseinek kiderítésére az ír szabad- álltaim kormánya tízezer font jutalmat tűzött ki. • Bent az alkóv alatt embermagas tornyokat alkot az összehordott „betegállomány44, Nem ám csak úgy halomra hányva, hanem szépen rendbe rakva, — kor és nyavalya szerint osztályozva, mint a sebészeti klinikán. S ahol az egymás mellé emelt piramisok a görcsös, dudoros padlón szabadon hagynak egy jó négyzetméternyi területet, ott üt az öreg Hajagos kerek háromlábú széken (Dodonában triposnak hívták), akkora füstöt gerjesztve rövidszáru makrapipájából, hogy olyat semmiféle jóshely személyzete nem produkált, akárha Hellasz legmérgesebb füvei églek is a zsarátnokon. Varázsfüggöny ez, melyen halandó nem lát keresztül s ha szippant belőle, elfelejti, hogy mért is jött tulajdonképpen. Hajagos bácsi pedig jobban tájékozódik mögötte, mint a szabad levegőn. Szó, biztatás, felszólítás nélkül átveszi a papírban hozott cipőt, megforgatja, megnyomkodja s odaveti Ferinek, a legkisebb inasnak: — Három, egyszázhetvenkettő! Azaz: harmadik oszlop (ez mutatja a betegséget), százhetvenkettedik szám (ez mutatja a rangsort), a többit már csak Hajagos bácsi tudja, Ha aztán a tulajdonos arra is kiváncsi, hogy mikor lesz készen a cipő, Hajagos bácsi lassan felemeli a fejét a így válaszol: — Máj* megcsinálom. — De mégis... — okvetetlenkcdik egyik-másik türelmetlen kliens — az időpontot mondja meg, Hajagos uram. Hát, tegyük fel, a jövő héten? Hiába minden mesterkedés. Hajagos bácsi lassan feleiiTeli a fejét s igy válaszol:
