Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-19 / 41. (489.) szám
gwmMe&zmm Kedd, február 19, A szánok reméli, hogy a jövőben tényleg el fog jönni az az idő, amikor az olaszok és jugoszlávok őszinte barátságot köthetnek, de ez nem történhetik meg Olaszország imperialista ambícióinak alapján. Ezután az ülést estére elnapolták. A megyei bizottság működésé Prága, február 18. A .megyei írépviseiőtestütet és a járási bizottság tárgyalási remdjiépeSk ismertetése után az alábbiaíkbain röviden közöljük azokat a rendelikezéselvei', amelyekkel a konmány neirnirég szaíbáüyoszta a megyei állandó bizottság (viibor) működését. Minden megyei képviselőtestület áiSlandó ni&gyei bizottságot (vihar) választ, amely nyolc rendes és nyolc póttagból ál. A bizottság miegváü'asztálsáaiiaik módiját asz 1920 április 14-én 330. szám alatt kelt törvény 54. szakasza állapítja meg. A bizottság megválasztása a megyei képviselőtestület első ülésén történik. A bizottság elnöke a zsupán. Tagjamak jogait és kötelességeit a megyei képv isaotestíütetek íárgyaláisi rendje áiapütja meg. A ímeigye! bizottságot a zsupán minden hónapban egyszer hívja öss®e iiDésire a megye székhelyére. Azonkívül összehívhatja akkor is, ha szükiségesnek látja, de kötetes összehívni öt napon belül, ha ezt a bizottság hiinom tagja a tárgysorozat megjelölésével írásban kéri tőle. A bizottság főiképpen a kővetkező ügyekkel íoglaMeozük: 1. A zsnpán indítványa, tíöíerjcsztósei, jelentései és közlései. 2. Azok a»z ügyeik, amelyeket a megyei képviselőtestület a megyei bizottsághoz tftalt át. 3. A megyei bizottságok indítványai és jelentései. 4. A bizottság tagjainak nyolc nappal «z illés előtt írásban előterjesztett indítványai. Politikai ügyöket nem szabad a tárgysorozatra kitűzni. Az ülésen általában a zsupán elnököl, aki az eímökíés jogát valamelyik megyei tisztviselőre vagy a bizottság valamelyik tagijára is bMiatja. A megyei bizottság ülései nem nyilvánosak. Az üléseken a bizottság tagjaim kívül részt vehetnek azok a megyei tisztviselők is, akiknek hatásköriébe tartozik a megyei képviselőtestület hatáskörébe tartozó ügyeknek önáTJó elintézése. Szavazati joggal úgy, de tegreSjebb kiét tisztviselő bír, akiknek személyét a zsupán határozza meg. Ezek azonban a választásokban nem vesznek részt. A zsupán a bizottság ülésére meghívhatja a megyei bizottságik elnökeit és előadóit is, hogy jelentést tegyenek a bizottságok működéséről. Az ülés elején vita nélkül megválasztják a jegyzőkönyv két hitelesítőjét. Az elnök a megyei bizottság többségének hozzá- iánílásávaíí Idmondlhatja. hogy ugyanahhoz a tárgyhoz legfeljebb kétszer szabad hozzászólni, illetőleg, hogy a beszéd idejét korlátozzák. Ha az elnök két ízben hiába figyelmeztette a szónokot arra, hogy a tárgytól ne térjen el, rnégvomhátía tőié a szót. Ha pedig agy látja, hogy az ügyrenddel visszaélnek abból a célból, hogy a tárgyalást meghiúsítsák, vagy megakasszák, a bizottság hozzájárulásával az enrekányüló előterjesztéseket és indítványokat kizárhatja a tárgyalásból. A bizottság határozatképességéhez szükséges, hogy a tagoknak többségié jelien legyem. A határozatokat általában szótöbbséggel liozzák. A tagok kéthammadrészémek jelenléte szükséges a költségvetésiben nem fedezett kiadások megszavazásához. Olyan határozatokhoz, amelyeklrez a felsőbb hatóság jóváhagyása szükséges, v.alarnieininyi tag többségének szavazatta szükséges. H a tároza (képtelenség esetiéiben az eljárás ugyanaz, mint a megyei képviselőtestületek esetében. A szavazás módja is ugyanaz, mint a plénumiban. Kéréseket és panaszokat az ülés előtt tói a zsupánnak bejelenteni, aki megállapíthatja, hogy mikor adnak reájuk viáÜaszft.. Seoüis Via tor kritikája a szlovák iskolaügyről A Szepesi német iskolák Prága, február 18. A Lidové Noviny vasárnapi számából is. mét nem maradt ki Seton Wlatson egy újabb cikke. A szlovenszkói iskolaügyről szóló fejtegetéseit folytatja ott, ahol a múlt számban abban hagyta és megpróbálkozva a tanítók s tanároko nyelvi vizsgájának igazolásával, felsorolja azokat a méltánytalanságokat is, amelyeket ez a rendszer előidézett. Hibáztatja, hogy a cseh tanerőket nem vetették alá e vizsgának és hogy mig a szlovákokat mintegy csak megtűrték a saját hazájukban, kisebb fizetést adtak nekik és csupán szerződéses viszonyban alkalmazták őket, addig a cseheket nemcsak hogy jobban fizették, hanem napi dijakat is adtak nekik és magasabb fizetési osztályba sorozták. Nagy hibának tartja azt is, hogy a határozás joga az isko- laiigyekben mindinkább & prágai iskolaügyi minisztérium kezébe megy át és valahányszor Prága és Pozsony összemérték az erejüket, mindig Pozsonynak kellett engednie. E rendszer hátrányait több ismert példával illusztrálja. A többi között kikel az ellen, hogy ■az iskolai könyveket Prágában nyomtatják, elhanyagolva azokat a szlovák cégeket, amelyek még a forradalom élőt bokros érdemeket szereztek maguknak a szlovák könyvek kiadása terén. Ha a Matica által kiadott olvasókönyvekből kitépték a „Szlovák vagy ok“ kezdetű költeményt, vagy ha Hurbán- Vajanskyt bojkottálták a hivatalos kiadvápiimrHiwmWi™nnanimrrTrri,^f ^ nyokban, úgy ezek a látszólagos csekélységek jobban beszélnek Prága csebesitő politikájáról, mint sok más, alapjában véve jelentősebb eset. .Végű! szóváteszi Scotus Viator a szepességi német iskolaügyet is és hibáztatja, hogy ott nem szepességi, vagy esetleg erdélyi tanárokat alkalmaztak, hanem csehországi német tanerőket, akik úgyszólván első izb-en vitték el oda szőkébb hazájuknak pátigermán föfogását. «**t**'e<^«<K*4-**fr*««**»$&****'!>********M*<> ♦*♦♦♦♦ Kereiasgky és Kraraár a szovjet elismeréséről Prága, február 18. A Prager Tagblatt körkérdést intézett több politikushoz afra vonatkozóan, el- ösrnerje-e Cseh-Szlovákia Oroszországot. Megszólaltatja Kerenszkyt, aki kijelenti, hogy a cseh-szlovák kormány pontos határvonalat vont az orosz nép és az azt pusztító bolseviki terrorisztikus és abszolutisztikus rendszer között. Cseh-Szlovákia Oroszország érdekében és saját érdekében fölvette a gazdasági kapcsolatokat a szovjettel anélkül, hogy jogilag és diplomáciaiiag elösmer- te volna a szovjetkormányí. Nem akar beavatkozni a cseh-szlovák politikába, de kijelenti, hogy a jelen pillanatban, amikor több nagyhatalom elismerése után az orosz kérdés a nemzetközi helyzetben megváltozott, lehetségesnek tartja, hogy azok, akik az orosz kormány elismerésének kérdésében eddig visszautasító magatartást tanúsítottak, be fogják látni, hogyha a cseh-szlovák köztársaság elösmeri a szovjetkormányt, ezt a lépést úgy keli tekinteni, mint az általános nemzetközi helyzet által diktált cselekedetet. Megszólaltatja -a lap Kramart is, aki a kérdésre válaszolva kijelenti, hogy lehetetlen az, hogy a cseh-szlovák köztársaság el- ösmerje az orosz kormányt. Túlságosan hosszú ideje él a politikában Kramaf ahhoz, hogy át tudja formálni a népjogok moráljának bizonyos alapelveit és hogy magáévá tudja tenni ezt az álláspontot: a kereskedelem mindenek előtt! Hivatkozik arra, hogy Oroszország a cseh népnek nemzeti és politikai küzdelmében morális támogatója volt s úgy látja, hogy a modern politikai lekszi- konban ez a szó „hála“ nem igen fordul elő. Nem hisz abban, hogy a bolseviki rendszer evolúciója bekövetkezik. Kifejti, hogy a szovjet gazdasági rendszere mellett lehetetlen Szovjetoroszországgal kereskedelmi viszonyt feníartani. Megfoghatatlannak tartja, hogy a cseh-szlovák állam a maga nehézségei mellett még önként szankcionálja és megkönnyitse a kommunista agitációt. istenségeiéi tkettHwet ÖSiSIt me£ vma&un# Se£Szedííe61 Sfresemann a birodalmi és közié- kedési egységet követeli Elberíeld, február 18. A német néppárt legutóbbi pártgyülésén Stresemann dr. külügyminiszter beszámolót tartott a bel- és külpolitikai helyzetről. Kifejtette, hogy a megszállott területek kérdése rendkívül bonyodalmas és nehéz. Németországot abban a törekvésében, hogy a szociális és gazdasági káoszt kikerülje és a stabilizálódáson keresztül az újjáépítésig eljusson, egyedül a francia és a belga megszállás által elszakított területek okozta veszteségek gátolják. A Franciaországgal folytatott jelenlegi tárgyalások kiindulópontjául a megszállott területek viszonyai szolgálnak. A kicserélt emlékiratok a vámmentesség visszaállítására, a szabad közlekedésre és több olyan kérdésre vonatkoznak, melyek a német ien- hatóságnak a német határokon belül való helyreállításával vannak összefüggésben. A megszállott területek minden kérdése a jóvátétel! kérdésben való megegyezéstől függ. A szakértő bizottságok tanácskozásaira vonatkozóan a külügyminiszter azt mondotta, hogy a győztes államokban is felmerült a kétség, vájjon a megkezdett utón helyes irányban haladnak-e. A kölcsön felvétele okvetlenül a Ruhr- vidék megszállása előtti állapotok visszaállításától és az egységes birodalmi és közlekedési egység helyreállításától függ. A külügyminiszter azt hiszi, hogy valamennyi szakértő felfogása értelmében Ítél, ha azt mondja, hogy a német birodalmi vasút nélkül nem létezik kölcsön és hogy a német birodalmi vasutközlekedés a megszállott területek vasútvonalai nélkül nem jelent közlekedési egységet. Macedónia véres tavasznak néz elébe Belgrád, februáir 18. Nincsics dr. külügyminiszter tegnap kijelentette, hogy egészségi állapota annyira javult, hogy ma megjelenhet a parlamentben. A mai ülést politikai körökben nagy érdeklődéssel várják és pedig nem azért, meri az Olaszországgal kötött szerződés ratifikációja szerepe] a tárgysorozaton, aminek jóváhagyását bizonyosra veszik, de mert a kormányhoz közelálló lapok közlései szerint ez^n az ülésen szenzációs nyilatkozat történik Jugoszlávia politikája kérdésében. Különféle változatokban hiresztelik azt a hírt, hogy Bulgáriában változás várható s áz egyik hír arról tud, hogy az ezt e öidéző akció a Cankov-kormány eilen irányul, a másik hír pedig azt á ütja, hogy ezt a Cankov-kor- inány készíti elő, hogy a macedóniai kérdést a világ fóruma elé vigye. A külügyi hivatal szócsöve kijelenti, hogy Macedónia véres tavasznak néz elébe. Tárcarovatunk: Szerda: Radnay Oszkár: A tavaszváró. Csütörtök: Tibor Géza: Salome. (Vers.) Egri Viktor: Anyák beszélgetnek. Péntek: Slírányi Miklós: A tilinkós ember. Szombat: Tóth Béla dr.: Romain Rolland. Vasárnap: Mécs László: A Iámpásos ember útja. (Vers.) M a r ő t h y Jenő: Randevú. Julis néni megbocsát — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Trta: Farkas István Decemberi fehérség hullott a falura. A hópihék ugrándozva kergették egymást a levegőben, majd lassan-lassan kimerülve, aléltan hulltak alá a földre. Apró házikók takarosán kimeszelve, katonás rendben sorakoztak egymás mellé, a tél a harmónia kedvéért talán — berizs- porozta a szalmatetőket is. Julis néni háza a legszélén állott. Mikor az urát temette, akkoriban fizették ki érte a bankot, azóta tisztán áll özvegyi nevén, ha csak a sors valahogy másként nem hozza magával. Mert a balsors nemcsak a gazdag városiakat látogatja meg, hanem néha napján betér a falusi szegénység közé is és akkor ugyancsak kitölti a mérget, amit a vándorlás közben magában felejtett. Julis néni sütötte a karácsonyi kalácsot. A városból hozta a hozzája való lisztet, hogy fehérebb legyen a-más idők kalácsánál ... Meg az is igaz, hogy fogytán a malomi liszt, pár sütet kenyérre való maradt csak, nem érdemes azt pocsékolni. A barnább kalácsból több fogyna, mert többet megenged magának a száj is. A kemencében pattogott a tűz, volt hát ideje még átballagni a szomszédba egy kis karácsonyelőtti tercierére. Át is ballagott, jó falusi »£okás szerint csak amúgy téve be maga utó.n az ajtók nem pedig kulccsal i&^íryíu A szomszédasszonynál már kinn volt a íuróslepény meg a kalács. Kínálta is belőle Julis nénit, ahogy a szájabősége engedte: — Egyék mán, szomszédasszony! Ijjen kalácsot ugyse eszik! — Nono — tiltakozott sértődötten Julis néni — a gőzmalomból hoztam a lisztjit! — Semmi a! Két teremtett emberfia nem süti mégse ugyanazt! — No mán egy darabot csak mekkösío- lok, ha úgy erőlteti — nyugodott meg Julis néni s kézbefogott egy jókora darabot a lepények közül. ízlett is valójában, a beszéd meg csak úgy pörgött mellette, mint a könnyű orsó. A negyedik darab csuszkáit már lefelé a torkán, amikor eszébe jutott az otthon- hagyott kemencéje. Ijedten ugrott fel a lócáról. — Teremtő szent Isten! A kemencém meg kihidegül a nagy beszélgetésbe! Magára kapta a kendőjét, köszönni is csak az ajtóból köszönt: — Isten álgya meg magát! * No hiszen őt is megáldotta. A pitvarajtó tárva-nyitva, benn a konyhán a macska lakmározik a tejfeles túróból, de még a ház ajtaja is nyitva, pedig mióta pirkadni kezdett, nem járt benn. Ijedten ugrott befelé. A meglepetés majd hogy holttá nem rémítette. — Terem tőm, atyám, teremtőm, atyám — ismételte gyors egymásutánban, mig keze támaszték után kapkodott, hogy valamiben megkapaszkodjon. A szekrény ki volt nyitva, ruhák hevertek előtte széjjelszórva, valami sietős idegen láb még az imakőriyvet is alája túrta. Világos, mint a decemberi nappal, hogy tolvaj járt benn. Most már nincs segítség! — Jaj az én életein! Az én nyomorult ulalcml Av íVi-rl/Au vili eiumtu síhha a'x átkozott szomszédba! — sopánkodott Julis néni. Ide-oda szaladgált, keresett valamit, de nem tudta, mit csinál. Kipördült az ajtón. Könnyei ráíolytak az orrára, bele a szájába is. Fuldokló sirással kiabálta: — Jaaj — jaajjaaj! Iigy meegloopnii! Eegy koódűúst! Szeent éég! Jajjajjajjaj! A különös csendzavarásra csakhamar kendők bújtak ki a kapukon, megrémült és kiváncsi asszonyfők zavartan keresték a legrövidebb utat. Borcsa néni elől csörtetett a maga nyolcvan esztendejével. A templomba alig tud felkapaszkodni, de a szokatlan visitás erőt .adott a lábaiba. — Tee! Mit rísz tee! ? — lihegte, amint az udvarba ért. — Tán csak nem a hideglelés van rajtad, íeeü! Julis, látva a közeledő asszonynépet, még nagyobb keserűségre fakadt: — Één Isteneem! így kell mejjárnoom! Segitseneek máán! Jajjajjaaaj! A szomszédos Erzsók, aki januárra volt várandós, egészen elfulladt. Majd hogy el nem esett ijedtében. Egy asszony — talán az ángya — hes- segette őt visszafelé: — Eriggy no! Csak nem akarod itt a gyereked a világra születni! Nem néked való mulatság ez ittén! Tuszkolta őt kifelé. De nem lehetett már, annyian összecsődültek körülöttük. — Jaaj! így jártam e! Lássák-e kentek!? A bitang, az akasztani valójal — Beszéjj mán! Csak nem azér rísz. hogy a macska eszi a túródat — mondotta egy öreg asszony, aki félszemmcl a túróra sandított, vájjon több-e rajta a tejföl, mint az övén. — Aajjaj! Melloptak, néném! Mcllopoít valami istentelen fattyú, íz rágja meg a lo- pös kézit! Akkor, tekintettek. C?ak beljebb a szobiba. Bizony itt tolvaj járt. Fejek csóválódtak nagy elégedetten. — Hát kár, bion, kár — mondta valaki — Hogy kár-e, mongya kend? De hogyne lenne kár! Ezer forintom vóí csupa százkoronásba, osztán most egy fia krajcárom se maratt! — sopánkodott tovább Julis néni. — Jaajjaajjaj! Meegveertéél, aatyááám e szeent naapodon! Méér is meentem één csak eelü A szomszédasszony, akinek a lepényét kóstolgatta, csititani próbálta: — Ugyan no, maga se tehet róla! Ha úgy akarta az Isten, úgy van mán! — Mennyen innen, csak mennyen 1 Kiéd vót oka annak, hogy ottmaradtam! Mi a nyavalyának tömte belém a büdös lepényit!!? A szomszédasszony majd hányát esett. — Enyim lepényem büdös?! Azt meri még mondani!? Ügy köll kiédnek, hogy lopják meg másszor is, ha nem ég ki a szeme kiédnek illyet mondani!! A szoknyák közelébb suhogtak. Hogyisne! Csapatostól jön a látnivaló. — Meennyeen máán! — üvöltött Julis néni és egy hirtelen kezeügítebe akadt söprővel tolta kifelé a szomszédasszonyt! Az tajtékozott a dühtől. — Engem ver ki kiéd! Verné a macskáját,, amellyik magára piszkitson! Ez a fizetség, amé’ clébb ollyan szívesen láttam! Megyek, megyek, de a boszorka fejit be ne dugja többet az ajtómon, mert teleköpöm, úgy éllyeld!! A többiek csak úgy szürcsölték a szavakat. Ez aztán már karácsonyi csemege! Lesz hát miről beszélni a két ünnepen!... Hogy a szomszédasszony hátrált kifelé, egyesek még tüzelték őt: — Ne haggya kied! Lopja ki neki még a két szemit is, a szemtelennek! Egy órahosszat is ott bámészkodtak, megfeledkezve a rengeteg dologról. De ha az asszony egyszer kiváncsi, nem mozdítja azt el a helyéről négylovas hintó sem,
