Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-17 / 40. (488.) szám

Észrevételek Benes expozéjához (p.) Besztercebánya, február, 16. Benes külügyminiszter nyilatkozatai mindig súllyal és jelentőséggel birnalk. Nem szállítja le február 6-ikán elmondott expozé­jának jelentőségét az a külsőség, hogy azt a külügyi bizottságban, alig tiz ember jelenlé­tében mondotta el. Benes mindig bizonyos fölénnyel kezeli azt a nyilvánosságot, ame­lyet a prágai parlament normális körülmé­nyek között nyújt. Ha beszél, ezt mindig ab­ban a feltevésben és azzal a pretenzióval te­szi, hogy az ő szavai a prágai szószékről el­jutnak mindenüvé, aihol Európa sorsa felett határoznak. Érthető tefhát, hogy bizonyos idegenke­déssel fogadta a külügyi bizottság előtt meg­tett, sőt bosszantó módon el is fogadott, azt az udvariatlan indítványt, hogy az expozét a nemzetgyűlés plénuma előtt terjessze elő. A nemzetgyűlés tagjai között vannak és pe­dig kellemetlenül nagy számban olyanok, akiket Benes ebben az expozéiban megbé­lyegzett, akik „öt é.ven át destruktív mun­kát fejtettek ki mindazok ellen, akik a köz -szempontjából bizonyos értéket képvisel­nek". Ezekről fel lehet tenni, hogy az expozé előterjesztését is megragadják, mint kínálko­zó alkalmat, destruktív munkájuk folytatá­sára, megtámadják Benest és politikáját, az expozénak előadását tapintatlan tiltakozá­sokkal, ellenmondásokkal és cáfolatokkal -szakítják félbe. Nincs semmi értelme annak — Benes felfogása szerint — hogy a külföld tudomást vegyen arról, hogy itt a határokon belül az 5 nagyszabású politikája nem ta­lálkozik — a destruktív elemek üzehnei miatt — osztatlan elismeréssel, amelyet 5 és a külföld joggal elvárhatna. Benest nem érheti joggal az a szemre­hányás, hogy fukarkodik a nyilvánosságnak adandó nyilatkozatokkal. De a mostani expo­zéjában fölülmúlta önmagát. Ha csak a terje­delmet tekintjük, úgy kétségtelenül ez a leg­hatalmasabb külügyi expozé, amely a béke- tárgyalások óta elhangzott. A nagy formá­tumú Gazette de Prague négy é!s fél oldalát foglalja le annak teljes szövege, S azt hi­szem, hogy helyesen járunk el, ha az itt-kö­zölt francia szöveget tekintjük az eredeti szövegnek és nem a bizottságion felolvasott cseh _ szöveget, hisz ismételjük. Benes első sorban nem nekünk, hanem a külföldnek be­szél, a külfölddel való érintkezéseinél pedig a francia nyelvet használja. Benes előadásának nagyon szerény ói­mét adott, amikor azt expozénak keresztelte el. Sóikkal megfelelőbb cim lett vo’na: „Európa történelme 1919-től napjainkig. Csi­nálta és ismerteti ezt a történelmet Benes, Cseh-Szlovákia külügyminisztere". Valójá­ban Benes történelmet akar ismertetni, a le­folyt öt esztendő történetét s az természetes, hogy az öt esztendő eseményeinek központ­jában ő áll s minden ami jól töréník, az az 5 közreműködése folytán és akaratának meg­felelően jött létre s ha valami balul ütött ki, úgy annak csak az az oka, hogy öt elgán- csolák. Az első kérdés, ami felvetődik, milyen indokok játszottak közbe, hogy Benes ilyen expozét adjon elő? Miért tartotta szükséges­nek most az egész külügyminiszteri működé-! sét ismertetni, összefoglaló jelentést tenni j aktuális dolgokról éppen úgy, mint olyan eseményekről, amelyeknek aktualitása már rég megszűnt. Benes ezt nrndiárt az éxpozé bevezeté­sében megoko'ja. , Most egy uj periódusba lépünk". Ezt jellemzik, hogy Anglia kor- ^ Hiányzását egy szocialista kormány .ve te át., hogy Szovjetoroszországót Angl'a és Itália elismerik, továbbá az a kísérlet, hogy Fran­cia- és Németország között, ury zn en Francia- és Angolország között végl ges megállapodást hozzanak létre, végül Ameri­kának részvétele Európa gazda-sági és pénz­ügyi politikájában. Benes megismétli „most lépünk be a háború utáni második „lusirum"- ba, amely reméljük be fogja fejezni a békét." Nem tudom, de re ám ez a meg ok olás azt | a benyomást teszi, hogy az nem komoly, nem azért mondott' Benes történelmet. Az uj „periódus" és „lustrum" felállítása egy kis­sé önkényes és profcsszoros. Nem hiszem, hogy az események igazat adjanak Benes- nsk, amikor olyan nagy jelentőséget tulajé < Önigazolására azt állítja, hogy minőig a re­alitások politikáját követte, hogy minden tö­rekvése odairányult, hogy összes szomszéd­jaival, a volt szövetségesekkel és volt ellen­ségekkel egyaránt barátságos, jó viszonyt teremtsen. Le nem tagadható ténykedéseivel ellentétben áll az az állítása, hogy becsüíe- :esen, a morál parancsainak megfelelően min­dig azon dolgozott, .hogy Középeyrópa ösz- szes országaiban a gazdasági egyensúly helyreálljon, a népeknek a háború és a béke nyomában eöállott nyomorúsága szűnjön meg. Nem felel meg a valóságnak, hogy olyan politikát szolgált a határokon belül, amely az itt élő nemzetek egymáshoz való viszonyát „a demokráciához méltó módon" oldotta meg. Benes következetes volt a demokráciái a békeszeretet és politikája morális alapjai­nak hirdetésében, de következetes volt mind­ezen hirdetett elveknek a valóságban való meghamisításában is. Ezért sújtja őt a jelen­kor Ítélete, amint sújtani fogja egykor a tör­ténelme is. A teljhatalmú miniszterválság elintéződött Kállay marad — Ruman nyilatkozata nit a felsorolt eseményeknek. Még legalább is nagyon bizonytalan, hogy a Macdonald- : kormány megjelenése a nagypoliliika szin- ! padlón állandó jelentőséggel bir-e s nem egy | ikremet jelenség? Oroszországnak, iheíöleg a bolsevik; kormánynak elismerése nem most vetődött fel, az elismerés már megtör­tént, hogy annak az elismerésnek más for­mát adták, a lényegen és a dolgok mene- ! ién nem nagyon változtat. A háború befeje­zése óta nem volt idő, hogy nem hirdették volna mindkét oldalról a komoly törekvést egy végleges megállapodás létrehozására Franciaország és Augia, valamint Németor­szág közölt. A törekvés és jószándók hirde­tésén kívül mást most sem látunk. Amerikát is hívjuk mindig kezdettől fogva, hogy ve­gyen részt Európa gazdasági életének hely­re állításában, de ma is csak Európa kér s Amerika még mindig nem válaszolt. A hosszú expozé nem győzött meg, nem tudta elhitetni velünk, hogy a békekorszak első öt esztendejének leteltével az emberiség egy nyűgöd :abb, tisztultabb korszaknak megy neki. De Benes nem is helyezett túl nagy súlyt ennek meggyőzésére. Maga sem foglalkozott azzal, hogy kifejtse e tényeknek kihatásait s Így bizonyítsa azt az állítását hogy immár a káosznak, az örökös bizonyta­lanságnak, a gazdasági romlásnak vége. Államférfiak akkor szoktak müiködésük­Pozsony, február 16. (Saját tudósítónktól.) Körülbelül három hét óta rebesgetik jól informált cseh-szlo- vák politikai körökben, hogy Kállay József dr. teljhatalmú miniszter távozik helyéről és utódja Ruman János dr. kassai zsupán lesz. Ezenkívül Micsura, Stodola Emil dr. pozsonyi ügyvéd és — Bellay József dr. ne­vét is emlegették. Amikor a Rudé Právo a szeszbotránnyal kapcsolatban Kállay mi­niszter nevét is pellengérre állította, már- már úgy látszott, hogy Kállay megbukik, de az utolsó negyvennyolc óra óta jelentős fordulat történt, amelyről Ruman zsupán igy nyilatkozott a Magyar Újság munkatársá­nak: — Miniszterválságról nem lehet szó. Ma jöttem Prágából, ahol hallani sem akarnak Kállay távozásáról, mivel telje­sen tisztázta magát a szeszpanama vádja alól. A szeszkontingens-leadás fölöslegé­ből származó összeget a szlovenszkói kö­zös bizottság osztotta szét párt- (!) és egyéb jótékonysági célokra. Ruman nyilatkozatából tehát világosan kitűnik, hogy a koalició szlovenszkói expo- ziturái egytől-egyig részesedtek a szeszpén­zekben, amelyeket a fogyasztó közönség megkárosításával és a szesz megdrágításá­val hasaltak be a szeszgyárosoktól. E vád aló! még Prága sem tisztázhatja a rolnická- rokat és a szlovák szociáldemokratákat. Teljes erűvel megindult a választási Harc RuszinszháDan Malypetr miniszter hiába terrorizálja a zsidókat — Havi huszonötezer koronát kaptak a szociáldemokraták az állampénztárból — A cseh lapok elszólásai ről összefoglaló, jelentést tenni, amikor úgy érzik, hogy hivatásukat befejezték, amikor megüti őket a dicsőség múlandóságának a szele. Minél jobban elmerülünk az expozé tanulmányozásába, annál inkább erősödik bennünk az impressziónk, hogy Benest a kül­ügyminiszteri székből való távozásának szó­rnom sejtése tartja fogva. Egy miniszter munkájának kellő közepében, amikor folyton felmerülő nehéz problémák megoldása vár reá, nem fog közhelyek ismétlésével, közis­mert tények csoportosításával s azok elő­adásával foglalkozni. Egy aktív és a jövő programjával lekötött miniszternek nincs ide­je arra. hogy elméleti előadást tartson a de­mokráciáról, a pacifizmusról, a morálról, az, ország lél érdekeinek a nemzői erő segélyé­vel való megvédelmezéséröl. Benes rossz sejtelmei ott nyernek meg­kapó kifejezést, amikor a rezignáciö méiaj hangján mondja: „A történelemnek és némi a politikai pártoknak feladata Ítélkezni.a mii ideáljaink és. intencióink felett s megáll api ta- i ni, elkövettünk-e politikai hibákat." Ez úgy. hangzik, mint egy felebbezés a jelen Ítélete ellen a jövőhöz. Aktív államférfiak akkor hi­vatkoznak a történelem rté'öszékére, amikor marasztaló ítéletet kaptak koriársaiktól. A történelem itélőszékére való appelldlás nem egyéb, mint menekülés a kortársak Ítélete elöl. De Benesnek nem szabad rossz né ver j vennie, ha mi nem fogadjuk el az ö döntését, amellyel illetékesség hiányában visszauta­sítja a mi bírálatunkat. Benesnek tűrnie kell és el kell fogadnia koriársainak é's elsősorban | lioníitársamak bíráltait, a jelenkor és nem a történelem hivatott elsősorban Ítélkezni mű­ködése felett, ez a jog megillet mindenkit, a bölcseket éppen úgy, mint a tudatlanokat, az uralkodó, győző nemzetek tagjai: csak úgy. mint a legyőzött nemzetek fiait. A Jelenkor és majd egyszer a jelenkor­ral összhangban a történelem is ki fogja mondani, hogy nincs igaza Benesnek, amikor •’ Prága, február 16. A cseh agrárpárt, a polgári párt, az iparospárt és a zsidó pártok Prágába kiküldött megbizottainak tanácskozásai Svehla miniszterelnökkel, Malypetr belügyi és Bechyne iskolaügyi miniszterrel ma befejeződtek. Föltétlenül megbízható helyről szerzett értesü­léseink szerint a zsidópártok körében igen nagy az elkeseredés amiatt, mert annak elle­nére, hogy ők csupán a trafik- és iíalniérési engedélyek tárgyában követendő eljárás enyhítésének kieszközlése céljából utaztak föl Prágába, a kormány mégis arra igyekszik őket rászoriíani, hogy a választásokon ne vegyenek részt önálló listával, hanem vala­mely kormánypártot támogassanak szavazataikkal. A kormánynak adandó válasz tekin­tetében a keddre Munkácsra összehívott gyűlés fog határozni. A prágai audienciák hatása alatt a cionisták és a többi zsidó pártok között máris mélyreható ellentétek me­rültek föl. úgy hogy zsidó körökben is számolnak azzal, hogy a cionisták önálló listá­val veszik föl a választási harcot. A polgár! csoport képviselői sincsenek egészen meg­elégedve, mert noha azt hangoztatják, hogy Svehlától és Bechynétől állítólag ígéretet kaptak az ungvári magyar gimnázium és egy magyar ipariskola létesítésére nézve, a vagyondézsma enyhítéséről és a pénzbeváltás alkalmával szenvedett igazságtalanságok reparálásáról mélyen hallgatnak, ami annak, a íanujele, hogy a kormány nem tanúsított velük szemben előzékenységet Mind a négy csoport körében különben általános az a vélemény, hogy a szociáldemokraták annyira tért vesztettek, hogy egy mandátumot sem fognak megszerezni. A ruszinszkói választások kiírásának publikálása után a cseh sajtó mindjárt be­hatóan kezdett foglalkozni a ruszinszkói vá­lasztások kilátásaival. A félhivatalos Ceskoslovenská Republi- ka nem ringatja magát illúziókban és tisztá­ban vau azzal, hogy a választások nem lesznek a ruszin nép egyhangú akaratának kifejezői. E lap szerint a választások az első lépést jelentik Ruszinszkó autonómiájának megvalósulása felé, amelyet a szojmi vá­lasztások fognak betetőzni. A népszövetség hozzájárult az előkészületekhez, amelyeket a ruszinszkói autonómia megvalósítása ér­dekében tett a kormány. A további munká­ban már a ruszin nép választott képviselői is részt fognak venni. (A kormány félhivata­los lapjának közléséből tehát kitűnik, hogy a népszövetség kívánsága nagy mértékben hozzájárult a ruszinszkói választások kiírá­sához, a népszövetség figyelmét pedig fő­ként az ellenzéki pártok hívták föl a ruszin­szkói eseményekre, vagyis ők kényszeritet- ték ki a választásokat. A szerk.) A Ceské Slovo hosszabb cikkében éle­sen támadja a Kramár-pártot azért, hogy sokszor hangoztatott nemzeti programjával ellentétben idegen köpenyben fog kandidál­ni. (A lap bizonyosan az iparospártra és ha­sonló alakulatokra gondol. A szerk.) E lap véleménye szerint e taktika oda fog vezetni, hogy a cseh pártok szavazataiknak nagy részét el fogják veszíteni, mert valószínűtlen, hogy a cseh nemzeti de­mokraták el tudják érni az egy mandátum­100 cseh szl. körönéért fizettek ma, február 16-án: Zürichben 16.725 svájci frankot Budapesten 94 200.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben I21695ÜQÜ(H)000.— német márkát Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. ________________ ...........................— ni IMI ..........I 1 ■ Hl I IMIHÜ —Ilii IIIIH Hllll I IIIUIHII II ll— III II ■ Ilii I 111 Ilii M lllll 111111111111W

Next

/
Oldalképek
Tartalom