Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-14 / 37. (485.) szám

Csütörtök, február 11 Véres ostrom a pínnasensi városháza ellesi A lakosság kiverte a szeparatisíákat — Ke-; zlgránátos, tüzifecskendős és benzines őst-1 rom — Ég a városháza! Berlin, február 13, PirraaSensi lapje'en- tések szerint tegnap estétől az ottani lakos­ság a szeparaíistákkal heves harcot folyta^. A lakosság egy küldöttsége azt követelte,, hogy a szeparatisták azonnal vonuljanak ki a városból. Mikor kérésüket nem akarták tel­jesíteni, a városháza előtt ahol a szeprraíis- ták magúkat elsáncolták nagy tömeg gyűli össze. A szeparatisták erre lövöldözni kezd­tek a tömegre és kézigránátokat hajigáltak le az ablakokból. Több ember meghalt szá­mosán súlyos sérülést szenvedtek. A város­háza ellen tüzolíóíecsk emlőkkel vonultak ki, hogy a városházát vizzel e’árasztva a sze- paratjstákat megadásra kényszerítsék. Mikor a fecskendőkkel nem tudtak eredményt elér­ni, az épületet benzinnel lángokba borították. Mikor a városházának földszintjén a tűz már terjedni kezdett, a szeparatisták beszüntet­ték a lövöldözést és kegyelmet kértek. Köz­ben néhány ember létrákon behatolt a város­házára, akikkel a szeparatisták elkeseredett kéziharcba kezdtek. Az épületből kivonuló szeparatisíákat a mértéktelenül felháborodott tömeg agyonverte. Schwab, a szeparatisták különös brutalitásáról hírhedt kerü'etí biztosa és több ismert szeparatista lelt© halálát. A váipsháza ma reggel kilenc órakor még égett. Hir szerint a lakosság vesztesége há­rom halott. Nehéz sebesülés hu?z van. A megszálló csapatok az ostrom alatt teljes semleges magatartást tanúsítottak. Pirmasens (Pfalz) február 13. (Wolff.) Az eddig beérkezett jelentések szerint a városháza ellen indított ostromnál 17-en es­tek el, köztük Í4 szeparatista. Terjed a szeparatisták elleni harc Kaiserslautern, február 13. (Wolff.) Ma reggel nyolc órától a lakosság harcot viv a szeparatisták főhadiszállása, a kerületi hi­vatal épülete ellen. Marokkói csapatok lép­tek közbe, hogy a tömeget elűzzék az épü­let környékéről, ahol egyúttal a francia ke­rületi hivatal is el van helyezve. Eddig a lakosság közül egyet súlyosabban és több személyt könnyebben megsebesítettek. Franciaország bábomra szervezi a lakosságot Páris, február 13. A francia kormány törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé a lakosság általános megszervezéséről háború esetére. A javaslatban a következőket emeli ki a kormány: a) hosszú háborúra kell számí­tani, noha mindenki ennek ellenkezőjét kí­vánja, b) azzal kell számolni, hogy a háború a nemzeti tevékenység minden ágát fel fog­ja ölelni. Éppen ezért jónak Iá iák, hogy a béke idején: I. a modern háborús anyagokat állandóan" és rendszeresen átvizsgálják, to­vábbá, hogy a szükséges hadianyagokból órisi készletet halmozzanak fel. hogy az el-* lenségeskedések kezdetével azonnal fel le­hessen szerelni a katonákat a kellő muníció­val, mindaddig, míg az ipar a további után­pótlásról gondoskodik; 2, gondoskodni kell arról, hogy adót esetre az összes rendszabá­lyok automatikus életbeléptetését előkészít­hessék hogy biztosítsák a haderő számára nélkülözhetetlen anyagok tömeggyártását. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő Nyiíramegyében —- A Prágai Magyar Hírlap Ipolysági tudósítójától — Ipolyság, február 12. Az Országos Magyar msgázda-. Föld- utó vés- és Kisiparos Párt Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő részvételével jól si­került népgyülést rendezet: vasárnap Kür­tön, ahol Kanyicska Mihály és Muzslán. ahol Szórád János helyi elnökök nyitották meg- a gyűlést. A helyi szervezeti elnökök megnyi­tója után Füssy Kálmán nemzetgyűlési kép­viselő emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy ő is a nép gyermeke s őt is az idők hivó szava szólította el az eke szarva méltói, hogy abban a testületben, ahol minden nem­zetiségnek megfelelő számba kellene képvi­selve lennie s ahol a magyarságuk nagyon kevés számú képviselője jutott, szolgálja nemzete és a nép ügyét. — Az 1918. évi forradalom, amely ha­sonlatos volt a tenger háborgásához. Ma­gyarország hajóját a szikláihoz vágta s a ha­jó darabokra tört. Bennünket, mint ha jóron­cs óit megkérdezésünk nélkül a cseh-szlovák köztársaság keretói közzé kónyszeriteítek. Ha már erőszakkal ide kényszeritettek, ak­kor minit a cseh-sizlovák államnak polgárai tartsuk; itiszteletben a törvényeket, mert csak a törvénytisztelő követelheti nyíltan a rajta elkövetett sérelmeik orvoslását. A sérelmek tárgyalásában nem bocsátkozik, mert ahhoz nem egy-két óra, hanem napok, sőt hetek kellenének. — Az itt élő magyarság uralomra juttat­ta szociáldemokrata pártot, melynek módjá­ban lett volna a tett Ígéreteket megvalósí­tani, de ezt nem tette, hanem még azt is, ami eddig meg volt, elvette. Céltudatos munká­val igyekeznek kultúránkat tönkre tenni, kul­túránk istápolóit, a köztisztviselőket államo­sították, sőt legnagyobb részi- állásától, kenye­rétől megfosztották. Mikor a szociáldemo­krácia eme ténykedése nyilvánvalóvá lett, a magyarság tömegei megvetéssel fordultak el tőle és táborunk ajtaján kopog alva beocsáj- iást kértek. Ezt látva a mai rendszer hatal­masai., hogy bőm!ást idézzenek elő. megszer­vezték a Csáki-Neumann pártot. Kérdem tudják-e kikből is alakúk ez a Csánki-párt? Ennek szószóló5 és istápolói rovott múltú elemekből kerültek ki, akik Magya,-orazág- ból az igazságszolgáltatás ítélő keze elől me­nekül '<eik íide. Felkérte a jelenlevőket, hogy hamis Ígé­reteknek ne üljenek fel, mrt ezáltal a vég- romlásba rohannának. A nagy tetszéssel és é!jenzéssel fogadott beszéd utón Hegedűs Balázs osztály-titkár szólt s vissza pillantást vetett az elmúlt 5 esztendő politikájára. Hogy élnek az „emigráció"4 vezérei Jugoszláviában? Károlyi hetenként megjósolja a „kurzus" összeomlását — A limonádé-ezredes, aki ke­gyelmes-uraztatja magát A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása második titkár a hölgy előtt mély hajlongá- sok között igy szólt: — Utasításom, hogy Százados Jenő urat a nagyságos kisasszony elé vezessem. A nagyságos kisasszonynak szólított ügyet sem vetett a második titkárra, aki kü­lönben már el is tűnt az ajtó mögött, hanem éles és gyakorlott szemekkel Századost vizsgálta, miközben bemutatkozott: — Jobbágy Margit, első titkár. Margit, gondolta magában s nézte vé­gig a leányt Százados, rendkívüli módon jól van öltözve, veszedelmes és igen intelligens szeme van. — Kérem — kezdte tétován — én az igazg... — Tudom, kérem — vágott a szavába a leány, de azért hangja meleg, barátságos volt. Szeme azonban most is állandóan für­készve figyelte Századost. — Miben lehetek szolgalatjára? És bizonyos nyugtalansággal várt a fe­leletre. Százados Jenőt meglepte a feltűnő udvariasság, amellyel itt kezelték: az igaz, gondolta, hogy az igazgató nem fogadta, de viszont a második titkár feltűnően szívesen kezelte. Az első titkár pedig úgy fogadta, mint valami bankfejedelmet. Pedig Százados, mióta elhagyta a hadsereget, bizony csak egyszerű szaladó megbízottja volt egy ga­bonabizományos üzletnek. Ellenben az igaz, hogy kenyéradó gazdái szerették Századost biztos és határozott fellépéséért s kénye­sebb ügyeket szívesen bíztak rá. Most is ilyen megbízatása volt. A gabonabizomá­nyos cégnek, úgy látszik, valami közös üz­lete volt a ki- és behozatali társasággal és egy bizalmas aktára a behozatali társaság igazgatójának aláírását neki kellett megsze­reznie. (Vége következik.) nyal a szép szemeikért — jó darabig folyósí­tott nekiik, biztosítsák maguknak azok után is, amikor ez a bőségesen folydogáló forrás elapadt, gondoltak merészet és közönsége­set. A balsikerbe fulladt griindotós: a „ta­nácsköztársaság" után uiabb, de kisebbsze- rü vállalatot gründoitak, a hangzatos „Ma­gyarországi Menekültek Gazdasági (!) Egye­sülete" cím alatt, amelybe az ,,emigráns- testvéreket szelíd nógatással terelték be. A nógatás döntő érve az volt, ho-gy csak az részesül menedékjogban, aki tagja tesz az egyesületnek, ehhez pedig az szükséges, hogy: 1. a testvérek leigazolt ássák a jelent­kezőt: hifhü és valódi „etn:gltóns“-e, 2. hogy — megfizesse a tagsági dijat, amelyet 3 di­nártól 10 dinárig állapítottak meg, nem na­ponként, hanem csak — hetenként. Az „émigráns"-tesfvérek természetesen gondolkodás nélkül fizettek, hiszen különben a kíutasittatás Damoklész kardia himbáló­zott a fejük fölött és így ez a grünctölás nagyszerű és fényes üzletnek bizonyult. Annyira fényesnek, hogy bőségesen ellátta az „emigráció" haszonélvezőit: Línder Bélát ás vezérkarát (körülbelül 10.000 tag 30— 50.000 dinárt jelent hetenként), hanem a fö­lösleges pénzeken alkalom nyílott némi ra­gozni üdülésekre és párisi, bácsi és moszk­vai utazgatásokra is . . . Moszkva . . . Mert úgy van, az „emig­ránsok" sohasem szakítottak létük és lelkü­letűk termőtalajával, a bolsevista Mekkával, autót az is bizonyíthat, hogy az egyesületük egész csinos komm u n is t a - teu yé s z dé ne k bi­zonyult s a szerb hatóságok akárhány bara­nyai menekültet tettek lakat alá, vagy hají­tottak át Ausztriába, túlságosan hangos kom- munistó. apóstoloskcdás miatt. A fényesen beütött gründolás hasznán az ..emigráció" legravaszabb ki élő je, haszon­élvezője és managera: Línder Béla, a limo­nádé-ezredes nagyszerű lakosztályokat ren­dezte tett be magának Bclgrádban, abban a városban, ahol a magyar proletárok az utcák sarában és a férges nyomor tanyákon hálnak a szörnyű lakásínség miatt. Az operett-mi­niszter, aki közben nagyszerű diplomáciai si­kereket könyvelt el (megismerkedett és va­lóban beszélgetéseket folytatott az egyes missziók — szolgáival), valóságos diktafon hatalomra vergődött fö! és merész lendület­tel megkotr igáivá a „nem akarok katonát látni" kezdetű zöld kupiét „nem akarok többé emrgránst látni" hangzásúra- el- és be­zárkózol testvérei és bajtórsai elől. Nem ereszkedik le ma már a közönséges proletár- emigránshoz. ő. aki megköveteli, hogy ke­gyelmes urnák szólítsák, mert nem akarta, hogy ragyogó fényűzéssel berendezett laká­sát, a pompás, drága szőnyegeket bepiszkítsák a t. c. elvtársak. A fölmagaszrosult fővezér­hez csak a táborkarihoz tartozó .tómigráns"- oknak szabad bejáraink és azoknak, akik egy s más griindoiásaik révén alaposan meg- tollasodtók a jugoszlávok hazájában s /.sze­gény földönfutókéból, a fehér terror áldoza- 'tai“-ból többszörös milliomosokká fejlődtek. A belgrádi Moszkva-kávéliáz a meg­mondhatója, hány és milyen aljas liaditerve- kcí főznek ki Linderék és alteregóík ebben a gyanús és lezülött lokálban. Néha megjelenik ott az egész vezérkar és paradicsomi idill végignézni ilyenkor ezen a társaságon. Eb-- ben a díszes gyülekezetben gyakorta tisz­teletét tette Magyarország főbb sírásóinak egyike, Károlyi Mihály is, akit a táborkara és pumpolói megható és demokratikus egy­szerűséggel ..Elnök ur“ titulussal illetnek. A lecsúszott ma rx i sta-1 e n i ntót a mágnás kéjesen hallgatja ezt a megszólítást és hogy a hó­dolatot valahogy meghálálja, magához kéreti a lapoknak azokat a Tidósitóit. akik még annyira zöldek, hogy lejegyzik tizenötezre­dik nyilatkozatát, — aztán vizenyős nyilat­kozatban jelenti ki, hogy a mai magyar kor­mányrendszer néhány hét múlva biztosan összeomlik' és a mai rezsimet egy demokra­tikus kormányzat (értsd: Károlyi és elv­társain aik uralma) fogja fölváltani . . . Megjelennek ebben a díszes kávéházi köztársaságban az elég rövid ideig élt „Pécs- Baranyai szerb-magyar köztársaság" elne­vezésre hallgatott fából vaskarika vezéralak­jai is, élükön Dobrovics Pétór ,,e!nök"-e1. A társaság dagadó tárcákkal ül le a kártyaasz­talok mellé, pár perc múlva tízezrek hever­nek a bankadó előtt és amikor a „szegény földönfutók" sikeresen és kölcsönösen ki­fosztották egymást, valamelyik miniszterim! autója (!) elrobog velük a bárba, ahol mag­nóm áldomás következik, sok pezsgővel, ci­gánnyal, minden ^zéppel-jóval . . . így élnek, jól élnek az ..emigráció" vezé- re! Belgrádiban, a naiv. magát készségesen fejni engedő ,,em:gráns“-testvérek garasain. Március elejém megáll a magyar bankóprés Budapest, február 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A Tőzsdei Hírlap jelenti: A kül­földi kölcsönt okvetlenül meg kell előznie a belföldi kölcsön fölvételének. A belföldi kölcsönt február 25-én Írják ki jegyzésre. A kölcsön összege 300 milliárd papirkorona lesz, a kötvényeket azonban aranykoronára bocsátják ki. Terv szerint egy aranykorona után 7500 papirkoronát kell fizetni. A kor­mány garanciát vállal arra, hogy a lejegy­zett összeget a külföldi kölcsön folyósítása után aranykoronában fogja visszafizetni. Ka február végéig vagy március első napjaiig a belföldi kölcsön jegyzése befejeződik, akkor március elsején megállítják a bankóprest és ezzel a kormány eléri a korona stabili­zációját. A kormány nem tervez kényszerintéz- ! kedéseket, de ellenőriztetni fogja azt, hogy mindenki vagyona és jövedelmi adója ara­nyában részt vegyen a jegyzésben. íiohler távozik? A Magyarország arról értesül, hogy Koh­lé r budapesti angol ikövet megválik állásától. Utóda állítólag Anglia jelenlegi bolíviai követe íe,sz, A illírt teljes feptairtá.Gsal kell fogadni. Töispáni értekezlet A főispánok ma értekezletre ültek össze. Ezzel kapcsolatban elterjedt .a híre annak, •hogy az .értekezletet a.z ui választások tették szükségessé. Rakcvszky István belügymi­niszter egy újságírónak kijelentette, hogy uj választásokról szó sincs, a főispánt kart az­ért hívta össze, hogy tájékozódjék az egyes megyékben levő hangulatról. Az értekezlet­nek csak adminisztratív célja van. Elnöki értekezlet. A szenátus holnapi plenáris ülése előtt elnöki és klubelnöki ér­tekezlet lesz, A képviselőház munkarendje. A koalíciós pártok tíz tagú végrehajtó bizottsága csütör­tökön fog a képviselők áz tavaszi munka­rendjéről tanácskozni. Politikai körök véle­ménye szerint a március első felében kezdő­dő tavaszi ülésszak munkarendjének legfon­tosabb pontja a szociális biztosításról szóló törvényjavaslat lesz. Ezenkívül több szoci­ális javaslatot kell elintézni. így például a la­kók védelméről szóló (törvényt kell megbosz- szabbitani, mert a mai törvény április végén érvényét veszíti. A törvény érvényességét minden valószínűség szerint meg fogják hosszabbitaim mert a mai lakásviszonyok és a nem kielégítő éipitési mozgalom a nleghos­szabb itást kívánatossá teszik. Beigrád, február 13. Az úgynevezett „emigráció" a Magyar- országgal szemben legellenségesebb maga­tartást tanúsító Jugoszláviában húzta meg magát. Ennek a semmtóserte se pusztán ro- kanszenvi érzelmeken alapuló barátságnak azok-a szolgálatok ágyaztak alapot amelye­ket a kommunistáik a jugoszlávoknak a pécsi ás baranyai szerb uralom alatt végeztek, aminek viszonzása a szerbek részéről az a lanyha és ezerféle módon kijátszható — és iki is játszott — menedékjog lett, amelynek védelme alatt élnek Linderék és Károlyiék a demokráciának ebben az álvárában. Hazzátekemik: nagyon jól élnek ebben a várban. Akárcsak a várarak a kényük- kedvük alá tartozott területeken éltek egy­koron. Hogy azokat az obuluszokat, amelye­ket a belgrádi kormány — minden bizony­kor már teljesen rendbe szedte magát, ott ült az arcán a megszokott sztereotip mo­soly, mely mindig dominálta kifejezését, va­lahányszor valakivel beszélt. Volt ebben a mosolyban. valami jóakaratféle és egyben valami bizonytalan kifejezés. Amikor a né­niké bemutatkozott, hogy ő az édesanyja a vállalat egyik alkalmazottjának, Szliácsnak, akkor az igazgató olyanfélét mondott, hogy üljön le, de a hangsúlya mintha azt mondta volna, hogy a kínálást nem kell komolyan venni. A nénike nem is vette igénybe a fel­kínált helyet, hanem böbeszédiien magya­rázta a fia helyzetét a nagy kiviteli vállalat­nál, ajtó bizony a mai nehéz időben nem tud ínegélni a kis fizetéséből. Az igazgató ur az egész előadás alatt röviden csak ennyit fe­lelt: igen, igen. És mikor a' nénike azt mondta közben, hogy milyen szemrevaló szép ember az igazgató ur, erre is azt fejel­te, hogy igen, de látszott rajta, hogy jó! esett neki ez a megnyilatkozás, mert kissé kihúzta magát, hogy megcsörrent feszülő mellényén vastag arany óralánc,a. Közben megigazította egyébként csodálatosan ren­des frizuráját. A nénike azután jóindulatába ajánlotta az igazgatónak a fiát. Igen, felelte az igazgató, mire a néniké fizetésjavitást is /kért, erre azonban az igazgató már nem szólt, hanem arcán jóakarata mosollyal el­búcsúzott látogatója tói. Ezalatt az idő alatt a másodtitkár tágas dolgozószobába lépett be Századossal,^ hol az Íróasztalon több telefonkészülék állott. Mikor beléptek, az íróasztaltól középkorú, eléggé csinos hölgy kelt fel, aki éppen az egyik telefonkagylóba ennyit szólt: — Legyen egészen nyugodt, roppant okos leszek... Most a hölgy a belépők felé fordult. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom