Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-10 / 34. (482.) szám

Vasárnap, február 10. _______ SZ ÍNHÁZ fes ZiME • (Vaszary János kiállítása.) Budapesti szer­kesztőségünk jelenti: Minden esztendőben külön eseménye Vaszary János kiállítása a képzőművé­szeti vlágnak, mint ahogy a legiorongóbb, legrap- szódikusabb magyar piktor Vaszary, akinek örökös fejlődései mindig hoz különleges meglepetéseket. Most az Ernsí-muzeum termeiben mutatja be uj gyűjteményét, hatalmas kollekcióját az ő különleges fortisszimo-pikturájának. Vásznairól ezernyi színes festékfolt alól bonyolítnak lázas álmában látott élettörténetei, csupa sejtett ember, sejtett tájakon, mint a „Buddha-csoporíozac** figurái, mint a derű­sebb „Balatoni fürdözök“ vagy mint a „Jegenyék11. Vaszary nem hiszi azt, hogy a mindenki élete küröl ■magát megmutató természetből csak annyi igaz, amennyit a mindenkik meglátnak belőle. Ö felku­tatta a nap ragyogásában sziporkázó milliónyi szí­nek óriási világát és ezek tobzódásába állítja be azokat az embereket, tájakat, amelyeket szeret és úgy, ahogyan szerette. Vaszary a színben fejez ki minden mondanivalót és ezért fokozza túl a ter­mészet színgazdagságát és ezért jutnak el szmmeg- látásai a vízió határához, (r. o.) (*) A Seícik-vonósnégyes budapesti hangver­senye. Budapesti zenei munkatársunk jelenti: Dí­szes és előkelő közönség töltötte meg február 4-én a Zeneművészeti Főiskola nagytermét. A Seícik- vonósnégyes, a régi híres quartett magas színvo­nalú művészi hagyományainak lelkes őrizője, szép hangversennyel áldozott a csenek kiváló nemzeti zeneszerzője, a népe által „cseh Beethovenének ne­vezett Smeíana Frigyes emlékének. Március máso- dikán lesz Smetana születésének századik évfor­dulója. A Sevcik-quartett hétfői hangversenyé­nek gerince, az erre való kegyeJetes megemléke­zésül a kitűnő cseh zeneköltőnek „Életemből1* cí­mű híres vonósnégyese volt. A poátikus kompo­zíció, amelyben igen sok a szláv zenei motívum, ma is üdén hat Színeit és hangulatainak irisse- ségét nem halványították meg a keletkezése óta eltelt évtizedek. A szerző életének zenébe leheilt tragikuma ezúttal is belemarkolt a közönség szi­vébe. A quvartett nagy és odaadó szeretettel in­terpretálta nemcsak Smetana müvét, hanem Dvor- cak F-dur vonósnégyesét is (op. 96), amelynek minden tétele épp oly viharos tapsot aratott, mint az utolsó számnak előadott Beethoven- quartett (op. 18. 2. sz.). Ottlik Pálma. (*) Strauss Ricbárd Mussolininál. Rómából je­lentik: Mussolini miniszterelnök napokban fogadta Strauss Richárdot, akinek szerencsskivánatát fejez­te ki abból az alkalomból, hogy Salome cimü ope­rája Olaszországban óriási sikert aratott. Mussolini köztudomás szerint maga is kitűnő zenész és na­ponta gyakorolja magát a hegedüjátákban. (*) A „Gyilkos** a budapesti Belvárosi Szín­házban. Budapestről jelentik: Az Un;o igazgatósága úgy határozott, hogy Pauliny Béla „Gyilkos** ci- mti szatíráját a Belvárosi Színházban hozza színre, a Magyar Színházban a „Kék Haway“-t „IV. lien- rik“ követi. A „Gyilkosának hatvankét szereplője van, tehát az Unió személyzetének nagy részét foglalkoztatja. (*) Kaiser György tizennégy íelvonásos nép­színműve. A becsi Raimunu-sziunáz most mutatta be Kaiser György Egymás mellett cimü tizennégy íelvonásos népies színmüvét, A rendkívüli szerke­zetű darab különös cselekménye ez: Egy öreg zá­logos búcsúzó levelet talál egy fraaköltönyben, amelyre kölcsönt adott. A levelet a frakk tulajdo­nosa, egy fiatalember irta egy fiatal leánynak. A címzett nevét azonban nem lehet elolvasni, mert a zálogos benzinnel kitisztotta a ruhát és eközben el­mosódott a levél címzése. Pedig nagyon fontos volt ez a levél, mert a zálogos megái.ap.toíta belő­le, hogy az a fiatal leány, akihez a fiatalember a levelet intézte, öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem kap feleletet. Az öreg zálogos úgy érzi, hogy belekeveredett két idegen ember élet-halál harcába és bűnösnek érzi magát a leány végzetének felidé­zésében. Mivel semmiképpen sem teheti jóvá a hi­báját, mert nem tudja felkutatni a levél Íróját, fel­korbácsolt lelkiismerettel kinyitja éjszaka a gáz­csapot s a leányával együtt elpusztul. És mi tör­tént ezalatt a másik leánnyal, aki halálra szántán várta a fiatalember levelét? Lemondott a levélről és egy jóravaló falusi gazda felesége lett. A fiatal­ember pedig, aki a frakkjában felejtette az életbe­vágóan fontos levelet, véletlenül pénzhez jutott siber lett s hatalmas vagyon szerzett. A közönség nagy figyelemmel hallgatta az első felvonást és különösen Pallenberget, az öreg zálogos megsze­mélyesítőjét ünnepelte, meg Károly Lilit, a zálogos leányát. A második felvonásban már lankadt a fi­gyelem s a sok változás kezdte idegessé tenni a közönséget. Később zajos derű tséggel nézték az expressionista díszleteket, de belefáradtak ebbe is s a darab második felét már csöndes bosszúsággal nézték végig. (*) Uj angol dráma Budapesten. Budapestről Jelentik: Legújabban Sutton Vane angol Írónak Outward bound ejtnü három íelvonásos drámáját kötötte le előadásra a Vígszínház, amely az érdekes és Londonban tugy sikert arató darabot valószí­nűleg még ebben a szezonban színre is fogja hozni, Az új angol szerző darabja, amelyre! címe ma­gyarra fordítva körülbelül annyit jelent, hogy Útközben, meghatározott rendeltetéssel, érdekes és merész tómát visz a közönség elé. bár a szerző­nek nem mindenütt sikerült a megoldásban is az elgondolás irodalmi szintjén maradni. Sutton Vane darabja egy útban levő hajóról szól, ame'yről senki sem tudja, hogy merre megy és hová tart. A függöny felgördülésekor a yagy luxusba jó bár- szórakoznak űz utasak. Az ablaknyiláson át a messzi végtelen tenger kéklik. Egy magas széken ülő fiatalember, aki wbiskit iszik, éppen fizetni akar, de a pincér nem fogadja el a pénzt. Aztán mások érkeznek a bárba, a világ minden tájékának amberei, az emberi lelkek legkülön­bözőbb típusai és ebbe az előkelő társaságba egyszerre csak belecsöppen egy kopottas külsejű szegény asszony. A többiek tiltakoznak, mert a szegény asszonynak a harmadik osztályon a helye, mire a barátságos barkeeper közbeszól és azt mondja, hogy a szegény asszonynak joga van itt maradni, mert ezen a hajón nincsen különbség .az emberek között. Ez nagy megütközést kelt. _ Hát milyen hajón vannak? Az egyik fiatal úrnak feltűnik, hogy sem legénységet, sem kapitányt nem lát a hajón. Azonkívül arra sem tud emlékezni, hogy hová váltotta, meg a jegyét és hogy ez a hajó merre tart És most egymásután az utasok mind megállapítják, hogy nem is tudják az uta­zásuk célját. Nagy izgalom után végre a barkeeper megnyugtatja őket, hogy ő nem egyéb, mint Cbaron, az alvilág hajósa modern öltözékben és hogy ez a hajó az örök útra indul, a halálba, a túlvilágra. Meghatározott rendeltetése (szószerint ennyit jelent a darab elme, Outward bound), hogy a hajó a túlvilágra megy. És akik itt vannak, azok már valamennyien mind halottak. Rövid izgalom és lázadás után az utasok belenyugszanak a változ- hatatlanba és megérkezik a hajóra az examinátor is, aki pontosan meghatározza, hogy kinek hol kell kiszállnia. A túlvilág! vámhivatalnok kérdéseket intéz az utasokhoz és szabályszerűen elosztja őket rendeltetési helyükre. Csak egy fiatal pár nem kerül vizsgálat alá és egyedül marad a hajó fedél­zetén. Nem tudják, mit tegyenek, eszeveszetten szaladgálnak, elvesztik egymást, kiáltoznak egy­másért, a férfi emlékezetében még rémlik valami emlék egy gázcsapról, amely nem volt elzárva és mintha messziről kutyaugatást hallana. Mintha ez az ugatás visszahívná az életbe. Ök talán még nem haltak meg egészen. Aztán megtalálja erejét, megkeresi a nőt és magával hívja vissza az életbe. Ez a tartalma az új angol szerző darabjának, amelynek London után Budapest lesz a kontinens első bemutatóhelye. nsl a te érdcftedl Tömeges nevezések a tátrai bajnoki síversenyekre A verseny Középeurópa egyik legfontosabb sport­eseménye lesz — A chamonlxl slelök is beneveztek — Özönével érkeznek a külföldi nevezések Ótátraíüred, február 9. (Saját tudósítónktól.) A tátrai bajnoki siverse- nyek február 22—24-én lesznek Tátraszéplakon és Ütátraíüreden. 22-én lesz a staféta verseny: az ifjú­sági a „Sporthaus Hohe Tátra** vándordíjáért, a bajnoki a Karpathen-Post vándordíjáért; mindkettő délután Tátraszéplakon. 23-án délelőtt lesz az I., íí. és az öreg korosztály távversenye Tátraszéplakon* 18 km-es pályán, délután pedig az iijusági és a hölgyverseny Ótátrafiireden. Az ifjak is, a hölgyek is 3 csoportban futnak kor szerint, pályájuk 5, illet­ve 8 km, Vasárnap reggel az ifjak ugranak a tatra- széplaki régj sáncon, a kereszthalmin, délelőtt pedig az I., II. és az öreg korosztály a tátraszéplaki uj sáncon, amely a Felka-patak áttörésében ezévben épült. A bajnokságot az nyeri, aki a futásban és ug­rásban, az eredményeket összevetve, a legjobbnak bizonyul. A verseny igen látogatott lesz. A belföldi német siszöveíség a Riesengebirgc legjobb futóit nevezte be; máris biztosan jönnek Fisoher Oskar, Gottstein Vinzenz és Ha'ler Johann I. oszt. futók, Schneider Kari dr. hohenelbei tanár vezetésével, azonkívül kilátás van a Chamonixban oly szép eredmémtcel végzett ugrók: Buchberger, Weude, Zinnecker indulására is. A cs.eh siszövetség összes szlovenszkói szervezeteit felszólította a versenyen való részvételre és kilátásba helyezte bajnoki futók küldését is. A Magyar Si Szövetség 5 nevezést adott le, de valószínű, hogy még sokkal több ver­senyzőt hoz. Az osztrák és a német siszövetség is bejelentette, hogy képviselőt kü’d ki és ha lengye­lek jöhetnek, akkor igen nagy számmal lesznek képviselve. Az ugróversennyel kacsolatban u?;ró- birói vizsga is lesz, amelyet a Hauptverband sibi- zoítságának elnöke, Ladisch Eduard vezet s a melynek tagjai a kitűnő m.oslraui sibiró, Schwager Kari. továbbá Guhr dr. és Hefty lesznek. A ver­senyre igen sok látogatót jelentettek be. Pozsonytól Munkácsig ott lesz az egész Szlovenszkó és Ru- szinszkó és szépen képviselteti magát a sziléziai szénvidék is. Aki az egész versenyt végig akarja nézni, az jöjjön fel 22-én délelőtt, aki erre nem ér rá, az igyekezzen, hogy 23-án délután felkerü'jön a Tátrába, mert aki csak 24-én reggel indul, az az ugróversenyek egyikét biztosan elmulasztja. A fő­verseny elérhető még 24-én reggel, amikor is a tátraszéplaki állomáson szánok várják a vendége­ket, hogy az uj sánchoz felvigyék. A versenyzők és a versenybíróság tagjai Tátraszéplakon lesznek el­szállásolva, a vendégek részére Felsőházi, Táíra- otthon. Uj- és ótátrafiired, a Tarajka. Tátralormrc és Matlárháza jöhetnek tekintetbe. A versenyek idején a napi teljes ellátás ára 35 K a lakás 10 K átlagban, persze némely lie’yen drágább lesz. A Karpathenverein tagjai a tátrai villamoson féláru, vasúton 33 százalékkal olcsóbb jegyet válthatnak; ezek váltáséról minden osztályunk kioktatást ad és ott kapható tagsági igazolvány vagy ezéví meg­hosszabbítás is. Aki nem lakik osztály székhelyén, 3/ forduljon a KarpaUienverein elnökségéhez, Kés­márk, 12. sz. postafiók, ahol minden felvilágosítást megadnak. Ugyanott jelentendők be a verseyzők is, míg szállásért a Karpathenverein lakásbizott­ságához, Tátraszéplakra kell fordulni* KÖZGAZDASÁG A cseh-szlovák kormány pénzügyi és gazdasági politikájának birálata Ótátrafiired, február 9. (Saját tudósítónk tói.) Tarján Ödön mérnök, gyáros a Szlovenszkói és Ru- szinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Vezérlő- és Közös Bizottságának ófátra- íüreden tartott ülésén elmondott nagy­hatású beszédéből: I. — Hogy a kormány pénzügyi és gazda­sági politikáját, az abból a népre háromló terheket és a jövő kilátásait helyesen Ítél­hessük meg, az államháztartás kritikájával ke'lt kezdenünk és sajnálatunkra nem állha­tunk azok közé, akik a köztársaság pénz­ügyi helyzetét a jól megfizetett kiil- és bel­földi propaganda révén rózsásnak igyekez­nek feltüntetni. A cseh-szlovák köztársaság folyó évi költségvetése körü'lbdiül 17 mil­liárd kiadás mellett 16.4 milliárd bevétett elő­irányoz, tehát látszólag 0.6 milliárd hiány­nyal zárul, amihez a beruházási költség- vetés 2.23 milliárdnyi fedezetlen szükséglete még hozzászámítandó. Az 1923. évi költség- vetési előirányzattal szentben tehát látszó­lag 3877 millió koronával csökkent az elő­irányzat. Azonban, sajnos, ez a redukció semmiképpen sem válik a köztársaság lako­sainak a javára és nem fog az adóterhek le­számításával járni, mert a fenti megtakarí­tás, mint azt Englis volt pénzügyminiszter állítja, a valóságban csak 1 midiárdot tesz ki és iigy a cseh koronának időközben be­következett mintegy 100 százalékos emel­kedésével szemben a költségvetésfoenX csak 5 százaléknyi megtakarítást jelent, ami más szóval a közterheknek, aranyértékben szá­mítva, csaknem kétszeresére való emelke­dését eredményezi. A költségvetés leszálli- tását ugyanis egyrészt a számokkal való zsonglörködéssel, másrészt pedig a köztár­saság adósságaiból folyó terhek ne k elha­nyagolásával érték el. A költségvetésből megállapíthatjuk, hogy a tisztviselők rend­kívüli segélyének összegével, ami 1923-ban cca 700 millió koronát tett ki, a személyi kiadásokat 7630 millió koronáról a folyó évi költségvetésben S122 millió koronára emel­ték. Az állami tartozások kamataira és tör­lesztésére a mull-évi 2790 millió koronával szemben a folyó évre csak 1980 millió ko­ronát irányoztak ellő, ami magáiban 804 mil­lió korona látszólagos csökkenést mutat és ezt olymódon érték el, hogy egyrészt az esedékes részetek visszafizetését későbbi időre halasztják, más tartozásokat pedig konvertálni szándékoznak. Az önkormány­zati testületek államsegélyét 231 millióval, a miniszterelnökség költségvetését 359 millió koronával szállították le azáltal, hogy a földbirtokhivatal költségvetését az állami költségvetéstől külön választották, ez azon­ban nem jelent könnyítést az adózó polgá­rok szempontjából. Végeredményben tehát megtakarításként 1 mil'Iiárdon felüli összeg mutatkozik, melyet a dologi kiadásoknál ér­tek el. — Már az itt előadottakból is meg álla­pítható és nehogy elfogultsággal vádoltas- sam, hivatkoztam Englis volt pénzügymi­niszter véleményére, hogy a köztársaság pénzügyi politikájának eredményei a kül- kereskede'mi mérleg aktívuma segélyével stabilizált cseh koronában és az államház­tartás látszólagos egyensúlyában jutnak ki­fejezésre, nem a cseh-szlovák köztársaság népeinek javát szolgáló komoly eredmé­nyek; hanem a köztársaság pénzügyi hely­zetének egy olyan csalóka képe, mely minden pillanatban délibábként tűnhetik el szemünk elől. Ez a politika ugyanis először leplezi és halmozza az államháztartás de­ficitjét, másodszor nem számol a lakosság tényleges teherbiróképesságével akkor, mi­kor súlyos kötelezettségeket egyelőre figyel­men kívül hagyva, nem a bevételi lehetősé­geket vizsgálja és a várható jövedelemhez képest szabja meg a 'kiadásokat, hanem a tisztviselők majdnem 300.000 főnyi létszá­mával, mint adott körülménnyel számol és éhhez viszonyítva igyekszik bevételeit biz­tosítani. Hogy emellett a termelés úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban napró'l- napra súlyosabb helyzetbe kerül, a lakos­ságnak az állam érdekében fejlesztendő fogyasztóképessége csökken és a vállalko­zási kedv teljesen megszűnik, olyan szem­pontok, amelyeket nem tartanak érdemes­nek figyelembe venni. — Az állam adósság ok tételénél a bel­földi tartozások 20.8 milliárd összeggel sze­repeinek, mely összegből 13.084 millió ko­rona, tehát 62 százalék a hosszúlejáratú kölcsön, 7796 millió, vagyis 38 százalék pénztári utalvány, bonok és egyéb rövid- Iejáratu tartozások. A belföldi tartozáshoz hozzászámítandó az amerikai élehmszer- köJcsön 63 millió dollár összegben, az angol éjelmiszerköicsön 446.565 font sterling, az angol beruházási kölcsön 3,300.000 font sterling, nemkülönben az amerikai beruhá­zási kölcsön 14 millió dollár összegben. To­vábbá 700 millió francia frank fciszabadilá- si kölcsön, valamint az olasz és orosz légiók felszereléséből és fentartásából keletkezett tartozások. Ez összegekhez hozzászámitan- dók a cseh-szlovák köztársaságnak a volt monarchia háború előtti tartozásaiból Rasin által kimutatott 4.3 milliárd cseh korona, valamint a sainf-germaini békeszerződés 203. és 204. és a trianoni békeszerződés 186. és 187. szakaszaiból a köztársaságra há­ramló tehertételek, amelyek az Ausztria- Magyarországtól átvett vasutak, erdők és egyéb állami javak ellenértékeként a jóvá- tételi bizottság á-tal fognak megáliapittatni és amelyeknek az ellenértéke az utódálla­mok által a jóvátételi számlán lesz fize­tendő. Ezt az összeget, melynek megállapí­tása folyamatban van, Gothein dr. volt né­met birodalmi pénzügyminiszter 12 •milliárd aranykoronára becsüli. — Néhány számadattal kívánom a mai pénzügyi gazdálkodás terheit megvilágítani: A folyó évi költségvetés szerint a köztársa­ság minden egyes lakosára a személyzeti kiadásokból 605 korona, vagyis egy 4 tagú család állami közigazgatására 2420 korona összeg jut évente. A dologi kiadások lako- sonkint 650 koronát, egy 4 tagú családra számítva 2600 koronát tesznek ki. Állam- adósságokra — bár azoknak kamatait és törlesztéseit, amint azt fentebb láttuk, túl­nyomó részben elhanyagolták — a költség- vetés 11.6 százaléka, egy lakosra 143 koro­na, illetve a múlt évi költségvetéshez vi­szonyított indokolatlan leszállítás figyelem- bevételével 209 korona jut. Ezzel szemben Ausztria és Magyarország egy lakosra eső összes államadóssága 1912-ben 247 arany­koronára rúgott, az évi kamatteher pedig Magyarországon 10.45 aranykoronát, vagyis a cseh-szlovák költségvetésben feltüntetett összegnek harmadát tette ki. A honvédelem költségeire ugyancsak 1912-ben egy lakosra 9.8 aranykorona, Ausztriában 12.6 arany­korona jutott, ezzel szemben a cseh-szlovák költségvetés 178 cseh koronát előirányoz hadügyi kiadásokra. A kirügyi képviselet ugyancsak az 1912. esztendőben Auszfr'a- Magyarország 1 lakosára 38,5 aranyfii'cr terhet jelentett, inig ugyanez az összeg ná­lunk 2 aranykoronára, vagyis az előbbinek ó-szorosára rúg. — A centralizmus ránk erőszakolt poli­t ákájá n ak in e g s emmis i t ö k öv e tk ezmén y e i kérlelhetetlenül jelentkezni fognak, mert .a lakosságra háramló közterheik már ezidő- szerimt is meghaladják teherbiroképessé- günkeií, a jövőre nézve pedig a cseh-szlovák köztársaságra háramló kötelezettségek foly­tán lényegesen emelkedni fognak. — Az állami gazdálkodás rossz, mert a lakosság érdekeinek figyelmen kívül hagyá­sával lehetetlen feladatokat tűz maga elé, amidőn a takarékosság elveit nem anyagi erőnkhöz képest alkalmazza, a cseh korona nemzetközi értékelését figyelmen kívül hagyva, aranyértékben clviseheterien ter­heket ró a lakosságra. Tényleg a folyó évi költségvetés aranykoronában még az 1922. évi költségvetéssel szemben is a cseh ko­rona időközben való értékemelkedésének megfelelően legföljebb 1700 millió arany­koronát tehetne ki a mai 2832 millió arany­koronával szemben, ami azt jelenti, hogy költségvetésiünk 7 milliárd cseh koronával haladja meg az 1922. évi költségvetést és súlyosbítja közterheinket. Pedig már 1923- ban az egyenes adóknál 1834 millió helyett 1600 millióval, tehát — 234 millió K-val, a szénadónál 1050 millió helyett 750 millióval, tehát —300 millió K-val, a forgami és luxusadónál 1800 millió helyett 1500 millió­val, tehát —300 millió K-val és a fogyasz­tás; adónál 1074 millió helyett 919 mil'ióval. tehát —155 millió K-val, tehát összesen 989 millió koronával maradt a tényleges bevé­tel az előirányzat alatt. A folyó év kilátásai pedig a múlt évnél semmivel sem látszanak kedvezőbbeknek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom