Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-29 / 50. (498.) szám
HL évfolyam 50. (498.) szám Prága, péntek, 1924 február 29 _^___ Előfizetési árak bel- és külföldön; Égés* évre 800 Kő, félévre 150 Ke, W Mm negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1'20 Ke. — Szerkesztőség; Prága II., Stő- pánská-nliee 40. L Telefon : 80349. _ — Kiadóhivatal; Prága. L, Liliova t(á& olioe 18. sz^ Telefon 6797. szám, — Sürgönyeim: Hírlap, Praha, — T’ 9m « • Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. A Szlovenszkoi és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Magyar példaadás (fi.) Prága, február 28. A szlovenszkoi és ruszinszkói magyarság igaz örömmel veszi tudomásul, hogy a budapesti nemzetgyűlés tárgyalás alá vette a magyarországi nemzeti kisebbségek védelméről szóló javaslatot és ezzel tanúié lét szolgáltatja annak, hogy a legkomolyabban veszi a minoritások kérdését, amelynek nagy jelentősége ma már az egész világon minden kétségen fölül áll. Sohasem csináltunk titkot abból a kívánságunkból, hogy miként minden nemzeti kisebbségnek, úgy a magyarországiaknak is jól menjen a dolguk. Szivünkből óhajtjuk, hogy minél szélesebbkörii jogokat kapjanak és még annak is csak örülni tudnánk, ha nálunknál sokkal nagyobb mozgási szabadságot élveznének, mert hiszen a mi szempontunkból csak kívánatos lehet, ha valamely más ország példája a fölöttünk uralkodó kormányt a mainál minél nagyobb szabadelvü- ségre serkentené. Az elmondott okokból a legnagyobb elismeréssel fogadtuk a magyar kormány múlt évi rendeletét és az annak alapján készült javaslatot, amelyről most folyik a vita a dunaparti fényes törvényhozási palotában. Amikor a javaslat alapelvei ismeretesekké váltak, kimutattuk, Hogy a magyar kormány sokkal nagyobb, $JőréV tv-ségr óhajtf*r»nusi- tani nemzeti kisebbségei iránt, mint amilyenben mi részesülünk a prágai kormány részéről. Ennek az előzékenységnek pedig annál nagyobb értéket! kell tulajdonítani, mert általánosan tudott dolog, hogy a mai Magyarország nemzetiségi viszonyai homlokegyenest eltérnek a nálunk uralkodó állapotoktól. Amott a magyarság mellett szinte elenyésző számot képviselnek a nemzeti kisebbségek, míg minálunk — a szlovákokat is beleszámítva— a kisebbségi nemzetek többségben vannak az uralkodó nemzet fölött. Amott szétszórtan élnek a magyar tengerben a más- nyelvű néptöredékek: Baranyában és a nyugati megyékben a németek. Békésben, a Nyírségben és Pestmegyében a szlovákok, említ ellenben tekintélyesen zárt nyelvterületeket alkotnak nyugaton a németek, délen a magyarok, északon a lengyelek, keleten a ruszinok és az állam szivében a szlovákok. Amott élő valóság a nemzeti állam, emitt ellenben csak egyes soviniszták túlfűtött agyában fölbukkamó kényszerképzet, amely soha valósággá nem válhat. Ilyen viszonyok között a cseh-szlovák köztársaságnak sokkal inkább, mint Magyar- országnak, azt parancsolná a kötelessége és úgy kívánná az érdeke, hogy a békeszerződésben vállalt kötelezettségeit is fölülmúló mértékben tegye lehetővé a kisebbségeknek, hogy területén igazi otthont találjanak. A cseh-szlovák köztársaság azonban nem ismerte föl ezt a nagy hivatását és eddigi viselkedése miatt sohasem számíthat arra, hogy a nemzetiségi kérdésnek, korunk középponti problémájának történetében hirt és dicsőséget szerezzen magának. A példaadás tehát más államokra vár. Végtelenül örülnénk annak, ha Magyar- ország magához tudná ragadni a kezdeményezést. Tudjuk, hogy a magyar társadalom és a magyar tudomány már eddig, is milyen értékes szolgálatokat tett á nemzeti kisebbségek ügyének, most a magyar törvényhozásra és a kormányra vár az eszme gyakorlati megvalósítása. Magyarország ezáltal egy korszakalkotó mozgalom. élére állhat és példájával irányt szabhat azoknak az államoknak is, melyekben.a magyar nemzet sokmilliónyi hűséges fia küzd létéért s fönmaradásáért. Mi, akik közül igefi !sokakat nem a vér közössége, hanem ennél is erősebb kötelék: nagymultu kultúránk rajongó szeretete kapcsol elválaszthatatlanul a magyar nemzethez, tudjuk és érezzük a legjobban, hogv milyen alapfalan rágalom volt az „elnyomás" emlegetése, de tudjuk és érezzük azt is, hogy ez a rágalom mennyire hozzájárult a nagy nemzeti tragédia felidézéséhez és ezért is kívánatosnak tartanok, ha a-magyarság otthon- maradit törzse újabb tettekkel is bebizonyítaná, hogy most is, amiként hosszú századokon át, mindenkor testvéreknek tekinti azokat a népeket, akiket régi hazájukból az ő áldott földjére vetett a végzet. Ilyen elhatározás nem csökkentené, hanem ellenkezően, növelné azt a centripetális erőt, amely a múltban oly hatalmas lendülettel ragadta a magyar nemzeti eszme bűvkörébe és tette — ha nem is nyelvükben, de lelkűkben — a magyar nemzet hü fiaivá az ideszakadt idegeneket. Amikor a magyar nemzetgyűlés nemzeti kisebbségi vitájának egyik szónoka fölemlítette Körmendy-Ékes Lajos nevét, lelkes élBudapest, február 28. (Budapesti szerkesztőségünk teteifonje- ilentese.) A nemzetgyűlés mai illését, amely igen nagy érdeklődés kísért Bethlen miniszterelnök előre beharangozott nyilatkozata miatt, délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg Huszár Károly atelnök. A napirend érteimében folytatták a kisebbségek nyelvhasználatának biztosításéiról szóló törvényjavaslat vitáját. M ó z e r Ernő (egy&égespárti): A javaslatot szükségteiliennek tartja, mert a magyar nemzet eddig is oly lo váltásban részesítette a nemzetiséget, mint azelőtt. Az egész magyar történelmen végigvonul a magyar vendégszeretet, a világ miniden részéről ide- özönilött idegeneket tárt karokkal. fogadtuk és az itt letelepedettek egyenlő jogokkal bírtak a magyarokkal. A magyarság sohasem éreztette a nemzetiségekkel, hogy nem ugyanabból a fajból származnak, mint mi és az állaim életének irányításából nem kapcsolta ki őket. Ezután behatóan foglalkozott Scotus Viiator és Tardieux temdemcvózuis propagandájával és ismertette az utódállamokban élő magyarság . szomorú helyzetét. Az elcsatolt területen élő magyarság sérelmeit jól isimeri a népszövetség is, hiszen nap-nap mellett érkeznek be a népszövetséghez a sérelmeikről szóló memorandumok. Z s i r ik a y János (fajvédő): Követeid, hogy az utódállamokban tartsák be a békeszerződéseknek azokat a rendelkezéseit, amelyek az ottélő magyarság védelmét célozzák. A magyar parlament sohasem hozott olyan törvényt, amely a neme isis é gek elnyomását célozta volna. Sőt ellenkezőleg, a nemzetiségek részére minden ut meg volt nyitva az érvényesüléshez. Mivel azt látja, hogy az utódállamokban a magyarokat kiforgatják jogaiíkibó', nincs abban a lelki helyzetben, hogy a javaslatot elfogadja. Az utódállamokban a földreform sem céloz mást, minthogy a magyarokat kiforgassa jogaikból. Pintér László egységespárti felszólalása után Bethlen István gróf miniszterelnök beszélt: Csodálkozik azon, hogy az a kétszakaszos íörényjavaslat, amely csak láncszeme ama javaslatok sorának, amelyeket a kormány a nemzetiségek jogairól benyújtani szándékszik, ilyen hosszú vitát provokált. A kormánynak eltökélt szándéka hogy a Iegmesszebbmenőleg biztosítja a nemzetiségek jogait. A B-iistás köztisztviselők közti! azokat, akik valami yen nemzetségi nyelven beszélnek, nem bocsátjuk e! állami szo'gálatból, hanem nemzetiségi jenzéstől visszhangzott a pompás gótikus ülésterem. Úgy érezzük, hogy egyik vezérünknek ez az ünnepelte'tése közvetve a szlo- venszkói és ruszinszkói magyarság heroikus létföntaríó küzdelmének is szólt. Bizonysága volt annak, hogy a legutóbbi esztendők szenvedései nem téphették szét a lelki kötelékeket az anyaország és az utódállamok magyarjai között, bizonysága volt annak, hogy az anyaország magyarsága a békeszerződésekben megszabott keretek között segíteni kívánja az utódállamokban élő testvéreit és bizonysága volt annak, hogy a mi panaszaink odaát mindenkor élénk visszhangra találnak. Az anyaország magyarsága pedig közvetve segítséget nyújthat nekünk az által is, ha nemes példaadásával eddigi gyülöletpolitiká- juk föladására kényszeríti rá az utódállamok kormányait. vidékekre helyezik, ahol tudásúikat ki fogják használni. Ami a felhozott kifogásokat illeti, azokra azt válaszolom, hogy a magyar kormányra nézve nem lehet irányadó az, ami az elcsatolt területeken történik az ott élő magyarsággal s nem gátolhatja meg abban, hogy a legteljesebb mértékben ne teljesítse a kisebbségekkel szemben való kötelességeit. Nem akarja védelmezni a régi kormányok nemzetiségi politikáját, amely politikának maga is részese volt, de vissza kell utasítania azokat a vádakat, hogy az országot azért darabolták fel, mert nemzetiségi politikája rossz volt. A szocialista felszólalók a régi nemzetiségi politikát bírálták és hangoztatták, hogy a régi közigazgatás üldözte a nemzetiségeket és szándékos tudatlanságban tartotta őket. Azt is állították, hogy a nemzetiségek azelőtt nem részesültek jogokban. Ami az első vádat illeti, lehetséges, hogy a közigazgatási hatóságokban nem volt meg a kellő szociális érzés, de ezt a magyarok éppen úgy érezték, mint a nemzetiségek. Igazságtalan az az állítás is, hogy a nemzetiségeket szándékos tudatlanságban tartották, amit az is igazol, hogy az utódállamok nemzetiségeinek kultúrája magasan fölötte áll amaz országok kultúrájának, melyhez tartoznak. Fölemlítette, hogy a szászoknak állandóan képviselőik voltak a parlamentben és a kormánypártoknak mindig kötelességük volt, hogy a nemzetiségek közvetlen érintkezését a kormány tagjaival lehetővé tegyék, hogy ezzel is orvosolhassák esetleges sé- re'raeiket. Ezekkel eléggé beigazolta a vádak igazságtalanságát, majd statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy Magyar- országon sohasem nyomták el a nemzetiségeke. 1899-ben 19,325 magyarnyelvű iskola mellett 3329 nemzetiségi és 3204 ve- gyesnyelvü iskola volt. 383 iskolában csak németül, 525-ben csak tótul, 2157-ben csak románul, 93-ban csak ruthénul és 134-ben csak szerbül tanítottak. 9222 olyan magyar anyanyelvű tanító volt, aki nemzetiségi nyelven is beszélt. 1261 tanító egy szót sem tudott magyarul, csak a nemzetiségek nyelvét beszélte. 9 német középiskola volt, volt ezenfelül szerb és román nyelvű gimnázium is. Ezután annak az állításnak a helytelenségét bizonyította be, hogy Magyarországot nemzetiségi kérdésben tanusiíott politikája miatt darabolták szét. Fölemlítette, hogy Ausztria, amely a nemzetiségeket még Magyarország rovására is mindig dédelgette, volt az oka annak, hogy Magyar- országon a nemzetiségek és a magyarok között néha nem volt meg a kellő béke. Arról, hogy Ausztria keverte a kártyát, most mindenki meggyőződhetik a bécsi titkos levéltár aktáiból. Ezután Károlyi Mihály és Jászi Oszkár nemzetiségi politikájának helytelenségét és teljesen téves utón való járását bizonyította be a miniszterelnök, majd kifejtette, hogy a Bleyer-féle nemzetiségi rendeletet sem lehetett végrehajani. A magyar- országi nemzetiségi politika az 1868. évi 44. törvénycikk alapján teljesen kifejleszthető. Lehetővé kell tennünk, hogy a nemzetiségek saját anyanyelvükön tanuljanak, föltéve, ha ők is akarják ezt. Ez nem ellenkezik a hazafisággal, mert aki tótul tanul, az még lehet jó magyar hazafi. A kormány és a resszortminiszterek már doboznak a törvény végrehajtási utasításán, amely rövidesen el Is készül. A kormány ezt a rendeletét komolyan veszi és komolyan végre is akarja hajtani. Kéri a javaslat elfogadását. (Zajos taps a jobbolelten és jobbközépen.) A nemzetgyűlés többsége ezután a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes vitára a nemzetgyűlés bolnap tér át. A napirend megállapítása előtt Szilágyi Lajos aiz elnök engedélyével ismertette annak az ellenzéki pártszövetségnek a célját, amelyben a demokratáik kivételével a szocialistáktól a fajvédőkig máidén ellenzéki párt részév esz. Kifejtette, hógíy ez a szövetség nem akar koncentrációs kabinetet, sem az oktobrizmus eszméit nem akarja védelmezni, oéla csapán az, hogy a pénzügyi kérdésekben és a drágaság kérdésében együttesen lépjen föl. Ezután Szilágyi kifejtette az uj ellenzéki szövetség oéliját. Visszautasította a lapoknak a támadásait és arra kérte a sajtót, bogi'- ne :illesse kritikával az uj alakulást, amelyben nem az elvek a fontosak, hanem az, hogyan találja meg a jelenlegi gazdasági válságból az ország a kivezető utat. Bejelentette, hogy a legközelebbi napokban a kormány gazdasági kérdésekben egységes ellenzéki fronttal fogja magát szemben találni. Gömbös Gyula: Indítványozza, hogy idézzék a Ház elé Csálky Károly gróf honvédelmi minisztert, aki szerinte törvényellenesen járt ed akkor, amikor Győrffy László őmagy-hadb'iró ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Az indítványt a Ház elvetette. Ezután az elnök napirendi javaslatát fogadták el, maid az ülés délután három órakor véget ért. Kállay dolgozza ki a költségvetést Az Est jelenti: Bethlen István gróf miniszterelnök értesítette a kormány tagjait arról, hogy Kállay Tibor volt pénzügyminisztert bízta meg azzal, hogy az állam költségvetést aranykoronás alapon megalapítsa. Harding népszövetségi főbiztos és a kormány tagjai között összekötői tisztet meghatalmazott miniszteri rangban Kállay fogja betölteni, aki kijelentette, hogy ennek a megbízatásnak tejesen politikamentesen fog megfelelni. A tizenkettes bizottság ülése Az egységes párt tizenkettes bizottsága, amelyet a kényszerkölesön alapjául szolgáló adójövedelem megállapítására küdtek ki, holnap délelőtt Walkó Lajos helyettes péuzügy100 csete-sil. Koronáén fizettek ma, február 28-án: Zürichben 16.75 svájci frankot Budapest esi 194500.— magyar koronát Becsben —.—- osztrák koronát BeriiüiieD 12 219 300 ÖOÖÖÖO.— német márkát M magyar neimefgyiSés elfogadta a kisebbségvédelmi Javaslatot A kormány további javaslatokat készit elő — Nemzetiségi vidékre a nép nyelvén beszélő tisztviselőket küldenek — Az uj költségvetést Kállay Tibor volt pénzügyminiszter dolgozza ki
