Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-28 / 49. (497.) szám

// /: v^r ■ 41 i üN: 1?5-69, ' 'V ' \ '/ YS \J \ 3 1 ; 3( Hlríarelőfizeiósi irodája ? ^Budapest, Vi‘. Keríéüz-uíca 37. ]£ f C/Píja Á jtf7K, ¥ «■ (497.) ni. jj# \ J Prága, csütörtök, 1924 február 28 M e^xae^»*™«r jt* JB*' Mr£S J7$& — jSŰT7, , - —- ^ /W*v Jv*y „I.íj , ■ - ___ |.|.„ 111,11111 Előfizetési árak bal* és külföldön: SSSSIfi i Jry v i^t#_#/T#i # ü *<««■** nlioe 1& Telefon 6797. szám, fgBÍ' '%j/p — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. S2eA^^ flí évfolyam 49. (497.) szám Prága, csütörtök, 1924 február 28 szám ha egy gimnáziumért, vagy másfajta lényeg­telen koncesszióért nem adja el a jussát, mert igazi eredményt csak akkor érhet el, ha jogainak lényegéből lealkudni semmit sem enged. Alapjában véve tehát helytelen az az okoskodás, hogy nekünk kell alkuba bo­csátkoznunk a kormánnyal. Helytelen volna még akkor is, ha föl lehetne tennünk, hogy a kormány hajlandó velük tisztességes alkut kötni. Ámde a kormány erre sohasem gondolt komolyan. A mi belpolitikai viszo­nyaink köá&tt a kormánynak, ha csakugyan nemzetiségi békét akarna teremteni, a dolog természetétől kifolyóan elsősorban a néme­tekkel kellene megegyeznie, mert hiszen ők alkotják a legerősebb nemzeti kisebbséget 'és a cseh nemzet a német kér­désben van közvetlenül érdekelve. Még­is azt látjuk, hogy a kormánynak esze- ágában sincs a szudétanémetek politikai kö­veteléseit kielégíteni, iskolaügyi kívánságait teljesíteni, gazdasági érdekeinek kedvezni. Hiába mutattak jó arcot bizonyos német pártok, hiába kínálkoztak föl számtalanszor a német szociáldemokraták az aranyhid föl­építésére, hiába alakult meg aktivista pro­grammal az úgynevezett munkaközösség, a kormány egy fokkal sem fért el eddigi irá­nyától. Bechyne mai nyilatkozatából is kitű­nik, hogy a koalíció nem hajlandó .tárgyalni a németekkel. Ami az utóbbiakra áll, az fo­kozott mértékben áll mireánk is: a kormány álmában sem gondol arra, hogy velünk ko­molyan szóba álljon. Ilyenkor, választás előtt leereszkedik ugyan odáig, hogy ígére­teket tegyen, de ezekben az ígéretekben legföljebb az bízhatók meg, aki minden szal- maszálban mentőhorgonyt lát. Csánkiék is testestöl-lelkestől eladták magukat a kor­mánynak, de vájjon elértek-e valamit, ami­nek kedvező hatása volt az egész magyar nemzet sorsának további alakulására? Ugy-e, hogy nem?! A kormány a magyar nép áru­lóit szívesen fölhasználja ugyan, meg is fi­zeti szolgálataikat, de komolyan sohasem veszik őket. Már csak azért sem, mert tudja, hogy bennük nem testesülnek meg a nemzet vágyai, ideáljai és törekvései A nemzet számára értékes eredménye­ket: igy elérni nem lehet. Eredményeket a nemzet csak akkor érhet el, ha a mostani koalíciós rendszer megbukik és helyét egy tisztultaibb, belát óbb, bölcsebb és igazságo­sabb rezsim váltja föl. Két-három esztendő múlva, az általános választások után ez a változás be fog következni. Dőreség volna tehát támogatni a halódó koalíciót és annak életét m orfiumin jek ci ókkal meghosszabbí­tani, amikor a másik oldalon friss erők máris feszítik azokat a kapukat, amelyeken át ha­marosan be fog vonulni az igazság, hogy jo­got, nyugodt életlehetőséget és jobb jövőt biztosítson a köztársaság öt nemeséül nemze­tének, különösen pedig a leginkább sanyar­gatott magyarságnak. I StiscbbsegvftkM javaslatot tárhatja a maguar nemzettguülfó Bethlen a kőlcsőnakció technikai munkálatairól — Mokcsay Zoltán és Láng János a szlovenszkói magyarok sérelmeiről Rossz alkuszok Prága, február 27. Az alig tíznapos ruszinszkói választási küzdelem eddigi lefolyása is ismételten bebi­zonyította, hogy a magyarságnak mennyi mindenféle rágalommal kell megviaskodnia. Az egyik oldalon azt kiáltják feléje, hogy a zsidóság fölhasználásával igye­kezett a múltban „elnyomni" a ruszinokat, de csaknem ugyanabban az időben a másik oldalról az a vád éri, hogy előre megfontolt szándékkal mindent elkövetett a zsidók elnyomására, sőt elbutitására. A cseh kormánysajtó rossz néven veszi a magyar­ság vezetőitől, hogy a népszövetség utján kierőszakolták a választások megej- tését, de ugyanakkor a magyarnyelvű kor­mánysajtó berkeiben azt huhogják a baglyok, hogy a magyarság eddigi politikája zsákut­cába került, mert nem tudott eredménye­ket kicsikarni a kormánytól. A koalíció fő­kolomposai ideförm Prágában következete­sen azt hirdetik, hogy a magyarság „állam­bomlasztó" elem, de már odalent, Szloven- szkóban és Ruszinszkóban nem olyan szűk­keblűét a kortesek és mindenkit hajlandók belevonni az ,,államföntartók“ exkluzív kom­pániájába,, aki kész eladni a lelkét a Csánki- huszároknak, vagy a polgári párti strébe­reknek. Kár volna ellenfeleink minden ráfogását Hlön-küiön visszautasítani és nu 3 cáfol ni, mert hiszen azokban sem ők maguk, sem pe­dig az elfogulatlanul gondolkodó emberek nem hisznek. Elég lesz, ha fegyvertáruk egyetlenegy mérgezett nyilát vesszük elő, azt, amelyről azt hiszik, hogy a legveszedel­mesebb. Arra az álérvükre gondolunk, amely szerint a magyarság vezetői eddig rossz uta­kon haladtak, mert negációs politikájukkal szükségszerűen lehetetlenné tették, hogy a magyar nemzet Ruszinszkóba szakadt része jogainak elismerését elérje a kormánynál. Ez az okoskodás vagy végtelen naivi­tásra, vagy pedig — ami valószínűbb — ci­nikus rosszhiszeműségre vall. Mert el lehet-e képzelni, hogy a magyarság csak azért nem kapta meg a békeszerződésekben biztosított jogainak teljességét, mert vezetői, nem akarták ezt a jogukat eladni egy tál lencsé­ért? A magyar nemzeti kisebbség nemzet­hez illő életet legalább félig-meddig csak úgy élhet, ha a kormány föltétlenül végrehajtja azt a minimális programot, amelyet a saint- germaini szerződésben ünneplésén elfoga­dott. Tudatában vagyunk annak, hogy e program még mindig csak a kezdetét jelenti annak, amivé a kisebbségi jogvédelemnek egyszer ki kell fejlődnie. De éppen ezért jog­gal állíthatjuk, hogy minden mínusz, ami ez­zel a programmal szemben előáll, lehetet­lenné teszi a kultnmemzethez egyedül illő sza­bad nemzetó élet kifejlődését és puszta vegetá­lásra kényszeríti • azt. Deák Ferenc, akiről talán az ungvári „reálpolitikusok4’ sem fogják kétségbevonni, hogy minden radikális kuruckodástól ment, óvatos és körültekintő reálpolitikus volt, si­kerrel alkalmazta azt a hires tételét, hogy csak az a jog veszett el, amiről a jogosított lemondott. Gáncsoskodás helyett babérko­szorú illeti meg ruszinszkói véreink vezéreit azért, hogy a magyarság bölcsének ehhez a bevált elvéhez liiven, mindig a magasba tar­tották s most is a magasba tartják a két kő­táblát, amelynek egyikére Ruszinszkó ősla­kosságának önkormányzatát, a másikára pe­dig nemzeti kisebbségünk elemi jogait vésték egyedüli bufelejt'őtil a saintgermami békekö­tők. Amiként Deák nem volt hajlandó elkó­tyavetyélni a nemzeti szuverénitást a bécsi császár még oly tetszetős engedményeiért' sem és ezzel a taktikájával tizennyolc nehéz esztendő után végre mégis csak kikénvsze- r.Hétté az ország jogainak elismertetését, úgy a ruszinszkói magyarság is helyesen teszi, Buda;pest, február 27. (Budapesti szerkesz tőségünk telefon je­lentése.) Az egységes-párt tegnap este párt­vacsorát tartott, amelyen Egri-Nagy János üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnö­köt, Bethlen az üdvözlésre (hosszabb beszéd­ben válaszolt, amelyben a többi között eze­ket mondotta: — Fordulópont előtt állunk. A külföldi kölcsön tekintetében még hátralevő munka már nem. politikai, hanem technikai termé­szetű, de nem lehet elvitatni, hogy még na­gyon nehéz munkánk van hátra, amely elé súlyos akadályok gördülhetnek. A lehető­ség meg van adva arra, hogy lehetőleg ko­moly gazdasági és pénzügyi po’it’kát kezd­jünk el. Eddig lehetetlen volt szerves kon­cepciójú pénzügyi munkát végezni. Eddig c?ak a nemzet erejét konzervá'hattuk, de ezt is csak részben. Gyakran megállapítot­tuk az eszközök hiányát, amelyekkel na­gyobb slilü pénzügyi munkát véghezvihet- tünk volna. A nemzetgyűlés mai ülését meglehetős nagy érdeklődés mellett 11 órakor nyitotta meg Szclovszky Béla elnök. Klebelsberg Kunó gróf 'kultuszmi­niszter beterjesztette a középiskolák reform­járól szóló javaslatát, amelynek értelmében 1924 szeptemberétől kezdve az eddigi két tí­pusú középiskola: főgimnázium és fő reá! isko­la midié egy harmadik tipusu középiskolát: reálgimnáziumot szerveznek, amelyben a la­tin mellett kötelező tantárgyként fölveszik a francia, angol, vagy olasz nyelvet és a ké­miát. A javaslatot kiadták a tanügyi bizott­ságnak. Ezután következett a napirend értel­mében a kisebbség, nyelvhasználatáról szóló ‘örvény tárgyalása. Az előadói jelentés után Mokcsay Zoltán kormánypárti képvi­selő: A törvényjavaslatból tanulhatnak az nemzet, amelyet a békeszerződések a leg­nagyobb szenvedéseknek tettek ki, a szen­vedélyek viharainak is ki van téve. Ezen­túl nemcsak rendőri és reprezentatív esz­közökkel, de az organikus gazdasági esz­közökkel is munkálodnunk kell. Meg va­gyok győződve arról, hogy sikerülni fog a gazdasági konszolidáció előbbrevivésével a pilitikaii konszolidációt is előbbre vinni, mert politikusainknak a nagyfontosságu ala­kitó munka végzésére nyugodt idők kelle­nek, Ha feljutottunk a legnehezebb munká­val a hegyre, ame’yre fölvonszoltuk a nem­zet terheit, akkor beletekinthetünk a jövő­be és együttes erővel dolgoznunk kel! a kon­szolidáció kiépítésén. Tartsatok ki mellet­tem és bízzatok bennem, mert ez az ut, amelyen én vezetem a nemzetet, újra szá­mottevő faktorrá teszi országunkat az eu­rópai nemzetek között. Tisztességgel jár­tuk eddig az utat, járjuk ezentúl is tisztes­séggel. úgynevezett utódállamok és erőt meríthet­nek az elcsatolt területen élő magyarok. Fölhozza, hogy a Magyarországtól elcsa­tolt területeken a békeszerződéseket nem hajtják végre, az ott élő magyarság védel­mére kel. (Közbekiáltások: „Csak mi tet­tük volna ezt!“) A jelenlegi Szlovenszkó- ban a csehek nem veszik figyelembe a kisebbségi jogokat, sőt még saját törvé­nyeiket is kijátsszák. Fölemlítette, hogy például Pozsonyban hogyan akarták kiját­szani a cseh-SzIovák nyelvtörvénynek azt a rendelkezését, amely szerint azokban a községekben, ahol a nemzeti kisebbség szá­ma meghaladja a húsz százalékot, az illető kisebbségek anyanyelvükön érintkezhet­nek a hatóságokkal. Pozsonyba nagyszá­mú cse|i katonaságot hoztak, hogy ezzel a nemzetiségi arányszámot megváltoztatva, a magyarságot nyelvhasználati jogá'M el­üssék. Fölemlítette, hogy Hodzsa Milán a Csallóközben a magyarok földjeit a légio­náriusok között osztotta föl. Fölolvasta a cSch-Szlovák vasutügyi miniszternek azt a rendeletét, amely elrendeli, hogy a vasuta­sok a szolgálatban csak csehül beszélhet­nek. Ugyanekkor a miniszter azt is elren­delte, hogy lehetőleg magánérintkezésben se használják a magyar nyelvet (Fölkiál­tások: „Még imádkozni sem szabad ma­gyarul!") A magyaroknak minen jogát el­vették, a gyülekezési és sajlószabsságról, amely csak papíron van meg, nem is szól­va. Dicsérettej emlékezett meg Könnendy- Ékes Lajos dr. keresztény?zociaíisía kép­viselő nagy érdemeiről, aki retten hetetlen bátorsággal védelmezi a prágai parlament­ben a magyarság jogait. A három utódál­lam uralkodó nemzetei között a csehek a legintelligensebbek, el lehet képzelni, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában és Jugoszláviában. A szerb hadsereg Eszti- karának huszonöt százaléka analfabéta. Jugoszláviában elkobozták a katolikus és protestáns egyházak vagyonát. A javasla­tot ennek ellenére elfogadja, mert példát akar nyújtani ezzel az utódállamoknak. Láng János báró: Az elcsatolt területe­ken egyre inkább terjed az a nézet, hogy a magyar uraílom idején a nemzetiségek jogait sokkal jobban respektálták, mini most. A iiSíXFá: i.ii"étsfiyti t,•> cs-urv a íífágyársa g ;1; 'i játszották ki, mert a megyéket úgy osztották be, hogy a magyarságot elüssék jogaitól.­Kpallér Győző és Rothenste-in Mór szociáldemokraták a javaslat rendelke­zéseit keveslik és ezért nem fogadják el ■ Szakács Andor független kisgazda: Kötelességének tartja leszögezni, hogy sehol a világon nem bántak olyan szabadelvűén a nemzetiségekkel, mint éppen Magyarorszá­gon. Mindemellett hajlandó a törvényjavas­latot elfogadni. Ezután a vitát félbeszakították. Az inter­pellációk előtt C s á k y Károly gróf honvédelmi minisz­ter válaszolt Kiss Menyhért képviselőnek a Prónay-ügyben elmondott interpellációjára. Kijelentette, hogy a katonai bíróság teljesen a törvény értelmében járt el és Kiss Meny­hért nem olvasta el a törvényt, amikor en­nek ellenkezőjét állította. A miniszter beszé­de közben nagy fölháborodást keltett Hébelt Ede szocialista képviselő egyik közbeszólása, amelyben a katonai bíróság függetlenségét igyekezett kétségbevonni. A Ház ezután áttért az interpellációk meghallgatására. Egész sereg interpelláció van bejegyezve, amelyek között a legna­gyobb érdeklődés Horváth Zoltán interpellá­cióját kíséri, aki Albrecht főherceg debreceni fogadtatása és Csáky Károly gróf honvédel­mi miniszternek ama nyilatkozatát teszi szó­vá. hogy amíg 5 ül a miniszteri székben, ad­dig. a honvédség a királyi ház tagjait meg­különböztetett tiszteletben fogja részesíteni. A képviselő kérdi a miniszterelnököt, hogy ez a nyilatkozat hogyan egyeztethető össze az 1921. évi 47. törvénycikkel, amely a Habs­burgok detronizálását kimondja. Kérdi, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a hivatalos Habs- burg-propagandát beszüntetni, a honvédelmi minisztert nyilatkozatának rektifikálására, vagy pedig arra kényszeríteni, hogy elvi ál­láspontjának megfelelően, a kormányból lép­jen ki. Hír szerint az interpellációra Bethlen maga fog válaszolni. cseli-sil. köröné Ari fizetted ma, február 27-én: Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 193 500.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 12219309 000000.— német márkát — A jovateteli bizottság határozata po titikai téren is fordulópontot jelent. Egy :A párt egybegyült tagjai percekig tartó tapssal és ovációval üdvözölték a miniszter­elnököt. A szlovenszkói magyarság helyzete a nemzetgyűlés előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom