Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-27 / 48. (496.) szám

Szerda, február 27. 3* Nagy botrány az ungvári képyise!őtestü!et illésén Ungvár, február 26. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Tegnap délután tartotta az ungvári képviselőtestület •közgyűlését, amelyen páratlan botrány ját­szódott le. A közgyűlésnek gazdasági taná­csost kellett választnia. Az elnöklő Szíro.p- szky zsupánhelyettes úgy intézte a jelölést Ihogy csupán egy Jefremov nevű ukrán emig­ránst lehetett megválasztani, aki mint a vá­rosi gazdasági hivatal vezetője az őslakos­ság legngyobb utálatát szerezte meg magá­nak. Mikor a képviselőtestület tudatára éb­redt annak, hogy a városi önkormányzat leg­elemibb jogait hogyan akarja a zsupáphet- tes kijátszani, az ellenzéki pártok között, ■amelyek többségben vannak, óriási vihar tört ki. Követelték, hogy a jelölő listára ve­gyék föl Terray Elek eddigi városi tanácsos ■nevét is. A nagy tumultusban és zajban a zsupánhelyettes egyszerre csak kijelentette, ibcgy a közgyűlés Jefremovot választotta vá­rosi tanácsossá és az ülést meglepetéssze­rűen be rekesztette. A zsupánhelyettesnek er­re ,a kijelentésére még csak fokozódott a bot­rány. A kommunisták íölugráltak helyeikről és az elnököt vették körül, akit szidalmazni és fenyegetni kezdtek. A rend csak nehezen állott helyre. Az ellenzéki pártok a teljes sza- bályszerütlenül és törvényellenesen létrejött választást meg fogják felebbezni. Hadka kapitány gyilkossági pőrének főtárgyalása A múlt év katonai hadgyakorlat véres szen­zációjáról lehull a Iepel — Saját felesége lö­vette agyon a századost Brüim, február 26. (Sajtá 'tudósítónktól.) A brünni törvény­szék óriási érdeklődés közepette ma kezdte meg a Hanikia-féle gyil-kossági pör főtárgya­lását. Hanika Károlyt, a 43. cseh-szlovák gyalogezred századosát, mint azt annak ide­jén jelentettük, 1923 szép ember 3-án a bosko- vieei hadgyakorlatok alkalmával rejtélyes kö­rülmények között agyonlőtték. A nyomozás megállapította, hogy a gyilkosságot a kapi­tány feleségének és anyósának felbujtására, feleségének unokabátyja, Vesely János követ­te el. Az ügyészség vádirata szerint a kapi­tány felesége, Charvat Hilda, ki nevelőnő, majd irodistanő volt, mielőtt a kapitány el­vette volna, könnyelmű életével pokolé tette férj© életét, kitől már 1923-ban el akart vál­ni. Mikor férje a válásba nem egyezett bele, megszakított vele minden összeköttetést, majd elhatározta, hogy elteszi láb alól. A gyilkosságra rábeszélte Veselyt, kivel azt a tervet eszelte ki, hogy a kapitányt a had­gyakorlatok alkalmával lövi agyon Vesely, hogy a gyilkosság gyanúja valamelyik kato­nára terelődjék. Vesely több napi sikertelen hajsza után szeptember 3-án Roskovice mel­lett megtalálta Hanika százados szállását, a kapitányt fdköltötte és közölte vele, hogy & felesége halálos* beteg, mire Hanika elhatá­rozta, hogy azonnal haza utazik. Kettesben indultak az állomás felé, útközben Vesely ki­rántotta ismétlőpisztolyát, melyet a kapitány feleségével együtt vásárolt Rrünnben és két lövéssel Ieteritette Hanikát, majd a holttes­tet az utmentí burgonyaföldre hurcolta. A vádirat' fölolvasása után elsőnek Ve­sely elsőrendű vádlottat hallgatták ki. Beis­merte bűnösségét és azt mondta, hogy unó-1 Prága, február 26. Guítmann a ruszinszkói zsidó iskolai szervezetek képviseletében Parisban járt, hogy megnyerje a l’Alliance Israelite támo­gatását. Guttmann párisi tartózkodása alatt levelet intézett a L’Europe Nouvelle szer­kesztőségéhez, melyben a ruszinszkói zsi­dóságról a többi között a következőket Írja: — A ruszinszkói zsidók száma mintegy százezer és a 575.000 főnyi lakosság tizen­nyolc százalékát alkotják. Ezek a zsidók teljesen különböznek a többi keleteurópai zsidóktól úgy kulturális, gazdasági, mint po­litikai tekintetben. Kulturális tekintetben a ruszinszkói zsidók rendkívül vissza vannak maradva, jobban, mint a többi zsidók: en­nek oka az, hogy a régi magyar rezsim po­litikai okokból elhanyagolta ezt az ország­részt. (!) A magyar rezsim előre megfontolt szándékkal (!) tudatlanságban és müvelet- Ienségben tartotta vissza a ruszinokat és a zsidókat (?), hogy jobban el tudja nyomni őket. (!) Az iskolaügy tehát nem mutatott semmi fejlődést. Oly városokban, hol mégis építettek iskolákat, gondoskodtak arról, hogy ezekben az iskolákban semmit se ta­nítsanak. (!) Ezek az iskolák magyar állami iskolák voltak és a nép magyarosítására törekedtek. Voltak katolikus és görögkato­likus felekezeti iskolák is, azonban ezeket a zsidók nem látogatták, mert hivek marad­tak vallásukhoz. — Gazdasági tekintetben á ruszinszkói zsidók helyzetén javítani fog a földbirtok­reform, mert a kormány megígérte, hogy földet fog kiosztani közöttük. (?) Mind­ezekben a kérdésekben az iniciativa a cio­nisták kezében van, akik a zsidóság ifjú és aktív elemeit képviselik. A Masaryk-Benes- kormány felismerte azt, hogy a ruszinszkói zsidókból lojális és a cseh-szlovák köztár­sasághoz ragaszkodó állampolgárokat nyer­kanővérét halálosan szerette és angyalnak tartotta. Unokanővére állandóan panaszko­dott neki, hogy férje üti-veri és bestiának, rengi?' cafatnak nevezi. Unokanővére egy banknál állást ígért neki arra az esetre, ha végez férjével. Amikor a gyilkosságra rábe­szélte, hangsúlyozta azt, hogy férje rendkí­vül szigorú a katonákkal szemben és ezért a gyilkosság gyanúja könnyen azokra fog há- ramlani. A tervbe Chárvát Franciska, a ka­pitány anyósa is be volt avatva, aki azt fa­nácsolta Veselynek, hogy Hanika fejébe, ha­sába, vagy szivébe lőjiön, amit Hanika fele­sége élénken helyeselt. A tárgyalás tart. hét. A ruszinszkói zsidók egyetlen (!) szer­vezetbe egyesültek, amelybe egyaránt be­lépnek a cionisták és az ortodoxok. Politi­kai erőt képviselnek, mely a tiszta zsidó ér­dekek védelmén kívül a cseh-szlovák köz­társaság konszolidációját tűzte ki egyetlen céljául. A kormány elismerte, hogy mily jó munkát végez a zsidóság és ezért igen jó­indulatú irántuk. Magának a zsidóságnak az az óhaja, hogy föntemlitett iskolaügyi szer­vezete fejlődjék és hajtsák végre a föld­reformot; nem kívánnak mást, mint az al­kotmány szellemében rejlő jogaiknak tisz­teletben tartását. * E sorokat — őszintén bevalljuk — a legnagyobb meglepetéssel olvassuk, mert az a hang, amelyet Guttmann ur megpendít, egészen uj és szokatlan azért, mert eddig sohasem hallottuk még azt, hogy a régi liberális magyar kormányzat olyan politikát követett volna a ruszinszkói zsidókkal szem­ben, amely bennünk a jogtalanság érzését váltotta volna ki. Ellenkezőleg! Éppen ru­szin és cseh-szlovák részről hallottuk igen gyakran azt a szemrehányást, hogy a ma­gyar rezsim állítólag a ruszinok rovására éppen a zsidókat favorizálta. Guttmann ur minderről megfeledkezik és mint jó kon- junkturaemberhez illik, ő is beáll ordítani a farkasok közé és szidalmazni s ócsárolni kezdi most a magyarságot. Meg vagyunk győződve róla, hogy a ruszinszkói zsidóság többsége, még pedig az is, amely a legutóbbi években nemzeti alapra helyezkedett, a leg­határozottabban el fogja Ítélni Guttmann urnák ezt a furcsa külföldi szereplését, amely alkalmas lehet arra, hogy — ellentét­ben a zsidóság jól fölfogott érdekeivel — konkolyt hintsen a keresztény és zsidó- vallásu ruszinszkói őslakosság közé. A ruszinszkói hangyaboly Gatimann parisban szidalmazza a magyarságot ; Magyar elnyomásról mer beszélni — A ruszinszkói zsidóság nem azonosítja magát vele! mes tanító, akit csak nagy későre neveztek ki tanfelügyelőnek, mer nem akart kimozdul­ni a falujából, a bír!okáról . . . Azt mondod Fodornak, hogy a felesége zárdanövendék volt, de amolyan! ... — és közelhajolva súgta Morvay a Sóky fülébe . . . Az epefakasztást előkészítették. Fodor tanár mindent tudott a főispán érkezése nap­ján. Alig bírta tartani a pompás leleplezést. Ott szorongott az elsők közé furakodva és a küldöttségek fogadása után nemsokára őt en­gedték a főispán elé . . . Mintha kicsinálták volna? . . . Az üdvözlő szavak után, a mosolygós arcú, szúrós szürke szemű, sok epéi ü Fodor tanár gyorsan áttért az uj tanfelügyelő sze­mélyére . . . — Kötelességérzettei és bizalommal köz­löm mékóságos főispán úrral, Ihogy az uj tan- felügyelő . . . — Ah! . . . Az uj tanfelügyelő, — mon­dogatja a főispán, akit Morvay igazgató már a díszes fogaton, a négyes fogat robogása közben beavatott az epefakasztás titkába. — Egy felvidéki, gyanús múltú öreg ta- nitócska . . . egy falus! iskolapenész jött C&obánka városába az int-e!'igencia közé . . . — Ah! ... ez meglepő! ... — és igaz­gatja halszerűén a monokliját a főispán ur... — Egy senki!... Hát még a felesége?!... — Ah! M't hallok? . . . — A nagyságos tanfelügyelőné . . . Zár­dái. növendék volt leánykorában . . . — Ah! zárdái növendék? . . . — Igen, — suttogja Fodor tanár, — de abban a zárdában szabad bemerte1 e van az iszákos férfiaknak . . . — Hát ez meglepő! ... beszél a fő­ispán, — mert ezt még nekem nem mondotta senki! . . . — Azért siettem méltóságom uram köze­lébe . . . — Igen helyesen! ... — dicséri a főis­pán és levette szeméről a monoklit, hogy há­lájának tetszetősebb kifejezést adhasson. — Azért volt ez igen helyes Fodor tanár ur­náért ilyesmikkel már több alkafomm# szives volt nekem szolgálni . . . — Becsüetbeli kötelességemet teljesítet­tem csupán! ... — mentegetődzik a sok- epéjü ember és nem veszi észre a főispán szavaiban a gúnyt . . . — Most különösen érdekes az Ön lelep­lezése és jólértesül'tsége, mert erről még nem i is hallottam. Igazán hálás vagyok . . . — Kérem méltóságos uram! . . . mondo­gatja mély hajlongás közben Fodor tanár... — Hálás vagyok pedig azért, —vágta rá nyomatékosan a főispán, — mert közel har­minc év alatt ezt meg nem tudhattam, pedig az uj tanfelügyelő a sógorom! ... a felesége a nővérem! . . . A főispán szemei szinte szikráztak. Hir­telen elfordult és ott hagyta a sokepéjü em­bert. Fodor tanárnak ijedtében tátva mara­dott a szája, mint a halottaknak . . . Talán ő is halott volt? . . . Mire felocsúdott, ideje sem maradt a bocsáfia-kérésre, a mentegetődzésre, mert a főispán már másokkal beszélt. Morvay igaz­gatót. Sóky aljegyzőt az uj tanfelügyelővel fogadta. És bizalmasan jegyezte meg előttük: — Ezt nagyszerűen csináltátok . . . Mind a tiz epéje fölfakadt egyszerre . . . Másnap egy kis újsághír jelent meg a Csókánk a! Híradóban, melyben a. szemfüles szerkesztő megírta, hogy sajnálatos eset tör- i tént a főispán! fogadtatáson Fodor Jenő tanár- j rab akit éppen a kihallgatás alkalmával snj-: tott le régi betegsége, az epeömlés . . . Ezek után más nem volna hátra, mint-! hogy éjszaka költözött el Csobánkáről a sok- j cpéjü ember, bucsuzkodás nélkül. Munkács, február 26. (Saját tudósitónk­tól.) Ruszinszfkó területén a választási agitá­ció teljes erővel dühöng. A cseh agrárpárt lé- giónyi fullajtárja valósággal rázúdult a ma­gyar, ruszin és német falvakra. Az agrárok mozgósították az egész közigazgatási gépe­zetet is. A jegyzőik, tanítók és az állami alkal­mazottak mindenütt, minden igyekezetükkel az agrárok mellé állottak. Az agitáció köz­pontja Munkács, ahol a vendéglőkben az agrár fullajtárok csapatja: állandóan a medve bőrére isznak. A szállodákat és kiadó ma­gánlakásokat teljesen elözönlötték. Munkács rendkívül megélénküli, különösen az éjszakai élet. Részeg agrár-agitátorok duhaj kiáltozá­sa veri fel a utcák csendjét. Úgy látszik még mindig telik szeszre a szeszpanamás pénzek­ből. Az agrárok zajos és kiabáló propagan­dájával szemben a többi pártok eddig telje­sen csöndben dolgoznak. Minden párt részé­ről azonban megtörténtek az előkészületek s a pártok vezetőf éri iáik egész sorát össz­pontosítják a városokban. A kommunisták Je- boziatták Taussik, Merta és Bubnik képvise­lőket. Bábuik a volóci, Merta a munkácsi és Taussik a vereckei járásban irányítják a vá­lasztási kampányt. A ruszin disszidensek Kurtyákék tábora, csendben, de mint hirlik hatalmas erővel dolgozik. Valószínűnek tart­ják, hogy Kurtyákék részéről óriási meglepe­tés fogja érni a kormányt. A zsidópártok kö­zött, mint már jeleztük, beállott a teljes sza­kadás. A szociáldemokraták táborában is teljes a káosz. A szövetkezett ellenzéki pár­tok is akcióba léptek. Minden részrehajlás nélküs, objektíve meg lehet állapítani, hogy az ■agitáclójuk a legtisztességesebb és legbecsü­letesebb. Az iparopárt és polgári párt torz- sziilött eszméje véleg hutbaesett. A munkácsi iparosság teljesen elfordult a bomlasztani akaróktól. Az iparosok pénteki választmányi gyűlésén a kirobbant indulat majdnem tettle- gességig vitte a dolgokat. Csak a vezetők higgadtságának köszönhető, hogy a felhábo­rodott iparosok meg nem verték a két „ve­zért": Katricsot és Meiselst. A munkácsi zsi­dóság is teljesen elzárkózott a mozgalom elöl, mert egyrészük természetszerűen a zsidó­párttal, másik részük az őslakos párttal tart. Tizenhárom párt küzd kilenc mandátumért Ungvár, február 26. (Sajtát tudósítónk­tól.) A ruszinszkói választási küzdelem első fejezete a jelölőlisták benyújtásával befeje­ződött. A kilenc képviselői mandátumért ti­zenhárom, a négy szenátori mandátumért pedig tizenkét párt küzd. A központi válasz­tási bizottságnak az egyes pártok a követke­ző sorrendben terjesztették be jelölőlistáikat: 1. a komunisták, 2. cionisták, 3. cseh nemzeti szocialistákkal egyesült trudova párt, 4. az őslakosok pártja, 5. a cseh agráriusok, 6. a zsidópárt, 7. szociáldemokraták, 8. Voloszin- féle chliiborobok, 9. az utón óm Szojuz (Kur- tyák-féle ruszin agrárius ellenzék), 10. a Si­mon vezetése alatt álló független szociálde­mokraták. 11. ruszin nemzeti párt. 12. a pol­gári párt és 13. Csánkiék. A Csánki-párt tisz­tában van azzal, hogy a választásokon a biz­tos bukás vár reája, ami kitűnik abból, hogy a szenátusiba már nem is állit jelöltet. Hason­lóképpen kevés reménye lehet az utolsó pil­lanatban megalakult ruszin nemzeti pártnak, mely mögött a tanítók szervezete áll. A köz­ponti választási bizottságban csak tiz párt delegátusa kapott helyet. A jelentéktelen pártok, mint amilyen például a Csánki-párt, nincsenek képviselve a választási bizottság­ban. A bizottság ma tartja első ülését. javaslat a régi postatakarék­pénztári betétek rendezéséről Prága, február 26. A kormány beterjesztette a nemzetgyű­lésnek a Budapesten 1922 november 7-én Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Ro­mánia, Jugoszlávia és Cseh-Szlovákia között a magyar postatakarékpénztári betétek tár­gyában létrejött egyezményt és javaslatot nyújtott be a posíatakarékbetétek, a csekk­számlák és letétek átruházásáról. Letartóztatott Mtvesgysikos Pozsony, február 26. j-|W$:>oz sunyi tudó silónk teliefonjeieníése.) A csendőrök ma délelőtt Szenácéről a pozsonyi államügyészség fogházába kísérték Pivák Mátyást és atyját, Páváik Ádámot. akik Pi- vik Mátyás feleségét decemberben meggyil­kolták. Pivák akkoriban az asszony eltűnését ■bejelentette a csend-őrségen, amely azonban a legszorgosabb kutatás ellenére sem tudta az asszonyt előkenitenh Pár héttel ezelőtt ar­ról kezdett a faluban a fáma beszélni, hogy az asszonyt Pivák tette el láb alól. Néhány nap előtt a csendőrségihez egy névtelen levél ér­kezett, amelyben az ismeretlen levélke arra hívta föl a csendőr ség figyelmét, hogy Pivák, aki rendkívül rossz viszonyban élt a felesé­gével, az asszonyt az apja segítségével a be­fagyott Morva folyóhoz csalta ki s a jégen 1 é- ket vágott, amelybe beleiüllasztofta az asz- szonyt. A csenbörség ezen a nyomon elin­dulva letartóztatta a két Piivákot, akik beis­merő vallomást tettek. Az asszony holttestét még nem találták meg. Pivák harmincöt év körüli'ember, aki a forradalom kitörése után tért vissza Amerikából, ahol felesége is vele volt. Rövid táviratok Lopez tábornok a fölkelőket Paso Del Macho mellett Veracruztól nyugatra megverte. A íölke- lők százötven embert vesztettek. Három vezé­rüket elfogták, haditörvényszék elé állították és kivégezték őket. A római Tribuna jelenti, hogy Macdonald ki­jelentette az olasz követ előtt, hogy a jelenlegi kormány még nem foglalkozott a Jubaföld kér­désével. Olaszországra nézve tehát igy nem kö­vetkezett be kedvezőtlen fordulat. gBBBBBBBBBBBBIiBDIIBIlBBBEBtlBaBgiSBBBaBBaBHBBBBIlBBa^ ífialftavg árpái! *J ^ “ a legjobb cigányprímás 9 • és Szlovenszkó kedvence ! isméi Prágába érkezeit, j M ■ S Február 16<tólt minden este a S jműm mmm! I (Prága I., Mustek 3 szám) • I? fit muzsikál. ■ ■ « m '<* ■ a * un •« m m \* m m ta m k * w *• a h b m m wnmmm a <x jí* a u a n « * a a » a u u u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom