Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-20 / 42. (490.) szám

Szerda, február 2b. 3 Ó riási panama hamispénzzel Amerikában Újabb petroleumpanama Berlin, február 19. Egy newyorki távirat arról ad hírt, hogy washingtoni kormánykö­rökben tegnap óta élénk izgalmat okozott egy újabb panama híre. Jól informált körök úgy tudják, hogy egy nagyarányú s hamis pénz­zel űzött operációról rántották le a léptet s hogy ezt az operációt az amerikai jegybank egyik fiókintézetének tisztviselői igazgatóik segítségével akarták keresztülvinni akként, hogy két millió dollár értékű hamis bankje­gyet akartak becsempészni a jegybank trcsz- szorjába és azt mint állami bankjegyeket akarták forgalomba bocsátani Ezenkívül egy újabb petroleumpanama foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. A panamát vizsgáló bizottság foglalkozni fog a Sahaün-szigeíen lévő petroleumforrások kon­cessziójának ügyéve! is. Sinclair ugyanis, aki a szovjetkormány részéről koncessziót ka­pott a Sahaíin-sziget északi részének kiak­názására, annak idején magával vitte Moszk­vába Fali képviselőt, aki azelőtt belügyi ál­lamtitkár volt. Azt hiszik, hogy Sinclair az orosz kormánytól a koncessziót csak annak ellenében kapta meg, hogy Fal! befolyásolta a bolsevíkiekeí és hogy biztosította őket ar­ról, hogy az amerikai kormány e! fogja is­merni Szovjetoroszországot. Kanada legelőkelőbb téli sporthelyén — A P. M. H. eredeti tudósítása — Báni?, Alberta, Canadian Natio­nal Park, február eleje Nagyságos Asszonyom! Emlékszik? úgy búcsúztunk augusztus végén a Klubban: „Hát aztán csak Írjon egy­két szép cikket, kíváncsian várom érdekes útleírásait." Hogy érdekesek lesznek-e, más kérdés, de hogy nem felejtettem el kedves kérését, bizonyság rá e levél, melyet Kanada egyik legszebb pontján, a Rocky Mountaíns szíve közepén, a világ leggyörnyörübb téli sporthelyéről irok, s körülnézve a szállodák jól fűtőit halijában s od'akünn a havas hegy­csúcsok között, öleíshü fotográfiát igyekszem küldeni megfigyeléseimről. Banffot alig ismerik Európában. S azok a bolondos .amerikaiak is Svájcba, St Moritz- ha, a Riviérára, Monte-Carlóba, Nizzába jár­nak költeni a pénzüket, holott a világ leg­szebb télisporthelye az orruk előtt vau. A C. P. R. (népszerűén „Szipiárí'-nak nevezik a Canadian Pacific Raihvay-társaságot) olyan szállodapalotát épített ide a hat-tízezer láb magas hegycsúcsok közé, hogy a st. moritzi Engad’ner Kulim-, Paíace- és Carltoo-szállo- dák elbújhatlak előle. De meri közel van s olcsóbb, mint a Svájc, a gazdag amerikai té­len inkább a tengereken 'túli helyekre tódul s nem becsüli meg a szomszédos kincset. A benszülött kanadai azonban szereti otthonát s ritkán utazik Európába. Mást, mini kana­dait álig találtaim a környéken, a természet szépségei mellett ez teszi főleg olyan kedves­sé Banfrot. Szelídített szarvasok. Calgaryból este 11 órakor ér a vonat Banfíba. Szánkóval küldtem csomagjaimat a szállóba, a holdvilágos gyönyörű téli éjszaka" bán gyalog sétáltam be az állomásról. Mint gyémánt diadémok szikráztak körülöttem a hófehér Mount Editül, a Cascarde, a Devits Head Moun'jain s a többi sok-sok ezer láb magas hegycsúcs. A szánkók elcsilmgeítek, magam haladtam a simára fagyott erdei utón. Sehol egy hang, puha csendben pengett a mélyre nehezedett fenyő gályák ml egy kis mókus zavarta hócsomó. Teli tüdővel szív­tam magamba a pompás hegyi levegőt. Milyen jó itt lenni! A Brodway. a Fiíth Avenue s New-York többi lármás he’ye ju­tott eszembe. A felhőkarcolók Bt a kilenc­ezer láb magas csúcsok, a milliónyi reklám fény helyett szelíd szép holdvilág ragyog s az utcák lármája . . . Nagyot zörrent mellet­tem a hullott ág s a havas utón finom szök­kenéssel ugrott elém egy hatalmas szarvas. A hold ezüstös fényétől bevilágítva, pompás aggancskoronája ott rengett néhány lépés­nyire tőlem, nagy okos szemeivel rám bá­mult, — s nyugodtan tovább sétált. Szent Hubertus ámulatával élveztem az álomsze­rű csodát s szinte önkéntelenül dörzsölni kezdem a szemem. Nem álmodom? S csak miután Bandiba érve, a házak között több ilyen szelíd példánnyal találkozom, ráesz­méltem, hogy errefelé valószín üteg hatósági­lag óvják a vadat s ez a nálunk oly nagy ér­tékkel bíró pompás erdei vad, akárcsak a házőrző eb, idők folyamán teljesen hozzá­szokott az emberekhez. Az indiánok rémei Szeretnék valamit a „Mounted Polká­ról mesélni. Valamikor negyven-ötven évvel ezelőtt az indián törzsek megfékezésére, vagy amiint az angolok hangoztatni szeretik, Nyugat-Kanada civilizációjának biztesitásá- ra szervezték a lovasttott hegyi rendőrséget, Kanada és az Unió eredetileg tudvalé­vőén nem az angoloké, hanem az indiánoké volt s lépésröl-1 epésre, vad harcok közepet­te kellett azt tőlük — mondjuk ki őszintén — elrabolni. No de nem baj, a .honfoglalás** a „civilizáció szent nevében" törént s igy igazolva vau. Az indián urakkal azonban ne­hezen lehetett megértetni, hegy mindez ér­tük és a civilizáció érdekében történik. Nagy elszántsággal álltak ellent minden hódítási kísérletnek, míg végre a „sok lúd disznót győz" elvénél fogva, lassankint, de nem egyszerre, megadták magukat az elke­rülhetetlen sorsnak. Ez a „lassankinit" simán s egyszerűen van mondva, pedig mennyi harc ősi dac és sok-sok vér rejlik mögötte. A Mounted Police-n-ek volt a feladata a még teljesen meg nem nyugodott s helyen- kint fel-fel lázadó indiánitörzsefcet időnkint rendre, békére tanítani és főleg arra figyel­meztetni, hogy a nyílnál messzebb visz az angol fegyver és hogy csak kettő között vá­laszthatnak, vagy elfogadják a rájuk kény- szerített civilizációt s élvezik annak áldá­sai^ vagy pedig kérlelhetetlenül lehengerelik őket. A vad indián harcosokkal vívott, nem ritkán igen véres harcokban tanúsított bátor magatartásuk idők folyamán legendás hősö­ket nevelt a Mounted Police pompás ember- példányaiból s ezek ,a hatalmas szál legények a nép között ma is köztisztelet és csodálat tárgyai, tekintélyük pedig oly nagy. hogy a még i-donikinií ki-kitörő indiánzavargások ese­tén, három-négy tagból álló, ska,rí átszőni for­maruhában megjelenő lovas őrjárat elegen­dő egész fellázadt törzsek megfékezésére. . Izgalmas medvekaland A veszedelmes hegyi utakon való kala­uzolásra, főleg azonban — úgy hiszem — kóbor indián csapattal való találkozás eseté­re előáílható kellemetlenségek elkerülése vé­gett, az itteni állomás figyelmes parancsnoka egyik ügyes emberét osztotta be mellém kí­sérőül, akivel most már a legnagyobb bizton­sággal járom be, részben lóháton, részben kutyákvontatta szánkón, a Rocky Mountaíns csodálatosan szép, de a jára'Üan idegen előtt sokféle veszedelmet rejtegető nyaktörő he­lyeit. Egy gyönyörű napsütéses délután azonban minden bot és fegyver nélkül, csak­is Kodak-gépemmel kezemben, egymagám indultam nagyobb sétára, az ötezer láb ma­gasságban fakadó melegvizü szulfur-források megtekintésére. Azt mondták, hogy másfél óra latt megjárom az utat s fél órai pihenés után még besöbétedés előtt érhetek vissza az öt órai teára. Igen ám, de azzal nem számol­tam, hogy az utat nem ismerem s hogy a legkisebb eltérés a megjelölt útiránytól, könnyen egy-két órai késedelmet okozhat. S úgy is volt. Egy keresztező erdei utón helytelen irányit választottam s nemcsak hogy a meleg forrásig nem jutottam el. de oly messzire kerültem, hogy koromsötét lett mire kínos bukdácsolás után a rendes szekér- utra kerültem vissza, melyen lefelé haladva, mái el nem tévedhettem. A magas fenyőfák övezte útra azonban csak alíg-aíig szűrődött át némi világosság a csillagos éjszakából s igy nem egyszer botlottam meg valami lefor­dult fában s buktam be hőtakarta gödörbe s bizony-bizony hálát adtam az Egek urának, mikor végre, bár még jó mélyen alattam, felpíslogoít hozzám a hólepte házak első ablakfénye. Az igazi veszedelem azonban még előt­tem volt. Tompa dübörgés távoli zajára ne­szeltem fel óvatos lefelé menetelés közben. Megálltam s hallgatództam. Közeledő vonat zaja nem lehet, ment ennyire rövid időkö­zökben a vasút nem szünetelget Autó puffogá" sa is másképpen hallatszik. Esetleg embe­rek . . . viagy talán állat , . . erdei vad . . . ohó, de miilyen? . . . hosszabb csend, majd valamivel közelebbről, de már erősebben ... mintha vastag dorongokkal vernék a fákat s közben morogva szuszog valaki, vagy va­lami . . . Istenemre, ez csak medve lehet. Egy pillanatig a tegnap látott buffalokra gon­doltain, ezek azonban Kanada ezen a részén csak magas drótkerítéssel elzárt területeken tartózkodnia ínak, tehát csakis medve lehet. Egy újabban tanult kanadai káromkodást foj­tottam magamba hirtelen. Most légy okos, Domokos! Kezdtem sajnálni, hogy annak ide­jén a gimnáziumban nem elég lelkiismerete­sen tanulmányoztam az állattant. Vájjon a medvének is olyan jól ki van fejlődve a szag­lász! tehetsége, mint például a vizslának, mely száz lépésről megérzi a vadat és ha igen, mivel lehetne a kellemetlen bestia or­rát félrevezetni? Fél-e a medve a fűztől, miint a farkas, mert ez esetre szerencsére velem volt a villanyláimpám. Vagy talán egy do­rongot keressek s végső esetben ezzel vár­jam be a medvét? Nevetséges, nem vagyok én Kinizsi, pedig ő is asak farkasokkal, nem pedig efféle Rocky Mountaíns-beli medve- óriással hadakozóit. A gyermekkoromban ta­nult mese jutott hirtelen eszembe: földre kell feküdni s holtnak tettetni magát, a medve nem bántja a dögöt. Szép, szép, minderről igy utólag a Cascade-szálló irószobájában elmó- káznl, bezzeg ott a sötét őserdőben . . . Re­csegés, ropogás s én akkora gyorsasággal, amint csak hókeztyüs kezemtől tellett, egy jókora hótorlaszt kapartam össze az Piszéi­re s szégyen, vagy nem szégyen — mögéje kuporodtam. Hogy is csinálja a strucc?! — talán, ha én nem látom őkéimét, sötét lévén, talán a medve sem lát meg engem... Újabb dörgés, — most már tisztábban hallom a medve morgását, —- mi a csudának kellett nekem igy télvíz idején ebbe a fene hideg Kanadába jönnöm? . . . s azután mindig csendesebb és távolibb a zaj s néhány perc milva, már csak minit elhaló sötét emlék, a túlsó völgykaiihanból száll felém valami is­meretlen mese ... S egyszerre megint na­gyon bátor lettem. No és különben is, eszem­be juthatott volna, hogy a megve sohasem tiámad s csak ha megsebzák, megy neki a va­dásznak. De én azért most már mégsem fo­gok többé éjjel a hegyekben mászkálni. Fürdés mimiSz 10—-15 Fahren­heit fokos hidegben Á környék legnagyobb nevezetessége az előbb említett forrásoknál kevésbé nehe­zen megfközelithető világhírű kanadai „Cave and Basín“ bariangforrás és a télen-nyáron üzemben lévő nyit medence, melyben mínusz 10—15 Fahrenheit fokos hidegben 90 Fahren­heit fokos szuiforos meleg víziben a szabad ég alatt fúrdenek az emberek. S fürödtem persze én is. Le is fotografáltak, amint Óhaj­ra mindenkit lefotografálnak ok, a jég-csapok és havas szikláktól körülvett nyílt meden­cében. Máskülönben azt hinnék Európában, hogy az egész csak afféle Hári János féle mese. Fürdő után persze igen gyorsan ugrál­nak kifelé az emberek s bújnak be a jól fü­tötit kabinokba. Meghűlni mégse lehet, mert az alatt a néhány pillanat alatt, mig az illető a kabin ajtóig jut, a kiáradó szuiforos forró pára nem engedi kihűlni a testet. Szánkózás kutyafegaton A legmulatságosabb sportok egyike itt a kutyákvontatta szánkózás. Négy-öt hatalmas komondort fognak teknőformáju, együléses, alacsony szánkóba s aztán hajrá! Repül a könnyű szerszám, a kutyáik csaholva rohan­nak a süppedő hóban, ugyancsak meg kell fogódzkodni, nehogy kirepüljünk s a kutyák utas nélkül térjenek vissza, ami a helybeli la­kosság nagy gaudiuimára, nem is olyan ritka' eset. Nagyobb távolságra persze csak friss hóban tanácsos útra kelni, mert jeges utón könnyen farolgat a szán s csúszhat be vala­mi szakadékba. Beljebb a hegyek között ház­nál nevelt szarvast is fognak az Indiánok a szánkó elé s éppen úgy kezeik, mint a lég’ járnlborabb lovat. Egyenes utakon, sima me­zőnyön teniss-rakett formájú hó talpakon csúsznak, rohannak az emberek, a skizés ke­vésbé divatos, főleg az idegenek űzik; feb­ruár első hetében tartják a karnevált, amely­re messze vidiékről seregük össze a lakos­ság $ ékkor tartják a sportversenyeket is. Hölínafiárradtan a napi sportolástól, hó- csizmábam, sveaterben a nagy kandalló kö­rül telepszik le a szálló társasága. Vaíameny- nyl kanadai angol, magam vagyok csak ide­gen, külföldi. Kínai pincérek hordják körül a teát, vajas pTiíós kenyeret s mindenféle kek­szet. A hölgyek felhörpintik teájukat s szo­báikba vonóinak, lent csak az urak maradnak vissza. Most* mér a pipáik is előkerülnek, a lá­bakat felrakják székre, asztalra s valakinek zsebéből egy lapos ezüst kulacs is előkerül. — Iszik egy kis orvosságot? — kínálják egymást tréfás komolyan. Az én kezembe is eljut a kulacs, hörpiníek belőle, — brr! — méregerős tiszta whisky... Bodor füstfelülök kavarognak a fejek fö­lött, a csendesen indult társalgás hangosabb, majd megindul az adomiázás Mindenki tud valami jót, nagyokat kacagnak, mégis csak más az itteni, mint az angolországi angol, lassan én is előhozakodom egy-két ,hazai- val“, majd ismét ők kerülnek sorra s képzelje, egy csomó olyan adomájukat kacagtam meg gáláns udvariassággal, melyet rég ismertein s szentüj hittem eddig, hogy azok nálunk született eredeti magyar viccek. Hát nem ki­csi a világ?! Hét óra. Dinerre csengetnek. Sietek át­öltözni. Búcsúzom. Kezelt csókolja és mind­nyájukat szívélyesen üdvözli Dobay István. A ruszinszkói kormánypártok egymás köpött Közös listán dolgoznak a szeszpanamás pártok — A magyar pártok öntudatos állásfoglalása a masstagoló kormánypolitikával szemben — Munkában a ruszin dlsszidensek IJngvár, február 19. (Ruszimszkoi szerkesztőségünktől.) A vá­lasztások kiírása után az egyes pártok kebe­lében gőzerővel megindult a munka és a nyomdák lázasan dolgoznak a különféle röp- iratokon. Elsőnek a magyar pártok szövetsé­gének röpiratfa jelent meg vasárnap reggel. A „Ruszinszkói Magyar Hírlap" rendkívüli kiadásában intézett szózatot Ruszinszkó ma­gyarságához. A prágai kormány minden igyekezetével azon van, hogy az összes ruszinszkói úgyne­vezett kormányhü pártok közös listát állít­sanak föl. A cseh agrárpárt ugyanis, amely hihetetlen mennyiségű szeszp anamapénzt dobott most a választási piáéra, a ruszin nép körében jókora talajt vesztett. Hogy a tér­vesztés ne legyen oly szégyenteljes, az ed­digi kétszázötven agitátort mégegyszer any- nyival egészítették ki és főleg magyar fal­vakra vetették rá magukat. Ezen a téren azonban szintén nem nagy siker kecsegteti a cseh agrárokat, egyfelől azért, mert a ma­gyar nép aligha fog beugrani nekik, másfelől pedig azért, mivel a szociáldemokraták is a magyar vidéken kísérleteznek. Az egyik szociáldemokrata politikus nyíltan ól lakozik ama híresztelések ellen, hogy a szociáldemokrata párt is hozzájárult ahhoz a paktumhoz, amely közös táborba akarja terelni' Ruszinszkó „köztársasághü" pártjait, úgymint a polgári pártöt, a zsidó­pártokat, az alakulóban lévő iparos és keres­kedő pártot, a nemzeti szocialistákat és a cseh agrárpártot. A szociáldemokraták kije­lentették, hogy az ő pártjuk nem kompromittálhatja magát közös listán sem a spirituszból fabrikált müagrárok, sem a nemzeti demokrácia leple alatt maszlagoló és sovinizmustól túlfűtött reak­ciósok, még kevésbbé holmi klerikális uszályfaordozók pártjával. Ebből a kijelentésből a magyar választó­közönség megitélheti, hogy a kormánypártok milyen „erkölcsi" alapon állanak. Nem a magyar ellenzéki pártok állítják ezt róluk, hanem egy másik kormánypárt. A szociál­demokraták állásfoglalását elsősorban a ma­gyar nép fölötti marakodás befolyásolta. E marakodás személyi harccá fajult, amelyet a szociáldemokraták sajtóorgánuma a követ­kező közleményben tálalt a publikum elé: — Komédiáról cikkezik Kaminszky ur, a spirituszban fogant agrárpárt méltó ve­zére és alaposan leszedi a keresztvizet azokról, akik, kiválván a pártból, nem akarnak Kaminszky úrral együtt úszni a — spirituszban. Furcsa dolog, hogy a ko­média szót éppen az veszi a tolla hegyére, aki — maga is holmi vásári csepürágó 2«D«Bevoi*BKBvmttarc*Bi9i''nv«cjTBgsflf(T«aaBO!i9nn03'B«rcB£R iiüíMWf árpái a legjobb cigányprímás és Szlovenszkó kedvence jj isméi Prágáli érkezet! i Február 16-tól, minden este a I BOSTON BABBAN [ (Prága I., Mustek 5 szám) muzsikál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom