Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-01 / 1. (449.) szám

Kedd, január 1.

jövőben is várható, mivel mintegy 50 pénzintézet a lefolyt évben kénytelen volt hitelezőivel egyezségi tárgyalásokat kezdeni, ami azok felszámolását, vagy más pénzintézetekbe való beolvadását elkerülhetetlenné fogja tenni.

Ugyanis Szlovenszkóban 45 és Ruszin- szkóban is egynéhány pénz ntézet belátta, hogy az állampapírok alacsony árfo'yama folytán képtelen a rendes üzleti bevételekből azokat a nagy veszteségeket eliminálni, melyet a hadlkölcsön kedvezőtlen megoldása és a valuta szétválasztása elődézett. A felelősség tudata, némely helyen talán a hitelezők beavatkozása is maga után vonta, hogy csupán Szlovenszkóban 45 pénzintézet hitelezőivel kényszeregyezségi tárgyasokat kezdett folytatni. A 45 pénzintézetnél 5 esetben volt megállapítható, hogy nemcsak az említett körülmények, hanem az igazgatóság mulasztása is fokozta a veszteségeket. Ezeknél az eseteknél azonban részben a kormány beavatkozása, résziben a hitelezők nyomása kényszer tette az illető pénzintézetek igazgatóságait arra, hogy a veszteség egy részét sajátjából fedezze. Ennek tulajdonítható, hogy bár az említett 45 pénzintézet összesen mintegy 260 millió betétet kezel, ezek legnagyobb része — körülbelül 150 millió — hiánytalan visszafizetése garantálva van a betevőknek

1—3 évi határidőn belül. Mintegy 100 millió betétnél a betevők kvótaszerü kielégítést nyernek, melynek átlaga meghaladja a 70 százalékot, úgy hogy a veszélyeztetett 260 millió betétnél a betevőközönség vesztesége aligha lesz több 10 százaléknál. Ezt annál Is inkább állíthatjuk, mert csaknem kivétel nélkül mnden egyes esetben az egyezkedő pénzintézetek a tárgyalásokat megelőző’eg tekintélyesebb és mobil pénzintézetekkel szeződésgs viszonyt létesítettek, mely hátvéd garantálja egyrészről a betevőikkel szemben az egyezség pontos betartását, másrészről az intézet békés lehkvidálását, illetve szanálását. E szerződések azonban a legtöbb esetben feljogosítják a garantá’ó pénzintézetet arra, hogy az egyezség keresztülvitele után a válságba került hitelintézetet magukba olvasz- szák vagy más, érdekkörükbe tartozó pénzintézettel egyesítsék, mely szerződésbeli jogokkal a tapasztalat szerint a legtöbb intézet élni is fog.

Ily módon Szlovenszkó és Ruszinszkó önálló hitei ntézeteinék száma rövidesen a felére fog csökkenni és ezek között több előnyösen ismert szolid és konzervatív pénzintézet is éltünk, melyeknek egyedüli bűne az volt. hogy a háború okozta infláció folytán betétállományuk oly mérvben gyarapodott, hogy azt közvetlen körükben e’helyezni nem tudták. Vigasztalásul szolgáljon azonban, hogy ezekkel számos ks törpebank is eltűnik, melyeknek létjogosultságát már a mult- ban is kétségbe lehetett vonni és ezek helyén bár számra nézve jelentékenyen kevesebb, de annál erősebb hitel'ntézetek keletkeznek, melyek a gazdasági konszovdác ót fokozottabb mérvben fogják szólalhatni.

Schinidt Imre.

— A ruszinszkói kereskedelmi és Iparkamara. A rusziwszkói kereskedők országos szövetsége s a ruszinszikói iparosok országos szöetsége január 6-án közöst küldöttséget meneszt Prágába, hogy az önálló ruszinszkóá kereskedelmi és ipánkamara létesítéséhez a kormány hozzájárulását kieszközölje. A ru- szmzkói kereskedők és iparosok ugyanis elérkezettnek látják az idő arra, hogy az önálló ruiszinszJkói kereskedelmi és iparkamarái megalakítsák s törekvésüket azzal okolják meg, hogy a ruszinszkói kereskedők és iparosok 380,000 korona kamarai adót fizetnek a kassai kamarának, vagyis oly összegeit melyből az önálló kamarát fenn tudnák tartani.

— A poszony! Városi Takarékpénztár leszállítja a kamatlábat. Pozsonyból származó félhivatalos jelentés szerint a pozsonyi Városi Takarék- pénztár ezidőszerint 7 százalék mellett nyújt hitelt. Az igazgatóság elhatározta, hogy ezt a kamatlábat 6 és fél százalékra és a betétállomány további növekedése esetén 6 százalékra leszállítja, sőt számolni lehet a hitelkamatlábnak esetleg négy százalékra történő leszállításával is.

— Megszűnt a tennényközpont fölszámláló bizottsága. A szomorú emlékű állami ter- ményközpont december 31-vel végiéig ed tű nt a gazdasági élet színéről, amennyiben a központ fölszámoló bizottsága az 1923 június 8-án keli 128. számú törvény értelmében beszüntette működését.

— Cseh-szlovák tőke a világ legnagyobb bu- torkoncernjében. Nemrégen alakult meg Svájcban a Mundus-Tiionet-Holding Co. cég, melynek alaptőkéje 15 millió svájci frank s melynek finanszírozását egy nemzetközi pénzügyi szindikátus vállalta. Ez az alapítás a világ legnagyobb butorkon- cernje. A szindikátusban részt vállalt a prágai cseh Unionbank Is és az Eskompte és Kredit- anstalt.

— A cseh-szlovák—osztrák kereskedelmi tárgyalások. A cseh-szlovák kormány és az osztrák kormány közötti tárgyalásokat, melyek egy kereskedelmi szerződés s elsősorban egy tarifaszerződés létesítésére irányulnak, január 2-án Bécsben folytatni fogják. A tárgyalások befejezését február elejére várják.

— Kereskedelmi szerződés Svéd- és Finnországgal. félhivatalos közlés szerint a folyó évben tárgyalások Indulnak meg Cseh-Szlovákia, Finnország és Svédország között kereskedelmi szerződés megkötésére nézve.

— A pozsonyi Szlovák Álta’ános Hitelbank uj elnöke. Pozsonyból jelentik: Mícsura kassai ítélőtáblái elnök helyébe a pozsonyi Szlovák Általános Hitelbank elnökévé ' Hon- etek Fedor volt közélelmezési minisztert vá- ' úsztatták meg.

— Magyar szalámigyárak Cseli-Sz'ová- Iriába költöznek? A magyar szaiámigyárosoik a Tnibuna értesülése szerint az élősertés kivitelének betiltását követelik, mert a sertéshús ára Magyarországon a világpari ásón főül van. Több magyair szalámigyár Csehszlovákiába szándékszik költözni, mert itten egyrészt állítólag olcsóbban szerezhetik be a nyersanyagot, másrészt pedig nem kell magas vámokat és kiviteli illetékeiket fizetmiök, úgy hogy Cseh-Sdoválkiában sokkal versenyképesebbek lesznek, mint Magyarországon.

— Cseh-Szlovákia kétezer mázsa szerb dohányt vásárolt. Belgrádbói táviratozzak: A csehszlovák dohányjövedék kétezer métermázsa szerb dohányt vásárolt s még nagyobb vételre is hajhajlandó. A vételárat a newyorki City bank közvetítésével dollárban fizetik.

— A Szepességben minden csendes. Kolos Ödön, a késmárki Zipser Bank vezér- igazgatója, érdekes cikkben vázolja a szepes- ségi közgazdasági helyzetei egy budapesti közgazdasági lap hasábjain. Kifejti, hogy a pénzpiacon javulás nem tapasztalható. A termés gyenge volt, így a gazdák pénz nélkül maradtak. Építkezés nem volt s az iparosok a rég megtakarított vagyonukat élik föl, míg 'a kereskedők nem tudják kiheverni a cseh korona hirtelen emelkedése folytán előállott gazdasági válságot. Az ipar vállalatok legnagyobb része szünetel, egy kis része pedig redukált üzemmel dolgozik. A mateóci gyár van némileg foglalkoztatva, a késmárki szövőgyár 500 szövőszékéből mindössze 50—60 dolgozik. A poprádi papírgyár másfél év óta szünetéi, a poprádi gépgyár és keményi-tő- gyár nagy nehézségekkel küzd, egyedül a poprádü sörgyár az, amely üzemét fönn tudja tartani. A fűrésztelepeken volt némi föllendülés, de a németországi események ás a lengyel vasutassztrájk folytán ez az ipar ismét tengődik. A Zipser Bank megkezdett szanálási tevékenységét tovább folytatja. A poprádi, sz epes-szombati és felkai intézetek felszámolása és beolvasztása már majdnem teljes befejezést nyert most a Szepesbéai Hitelbankot likvidálják és helyébe fiókot állítanak föl. A Késmárki önsegélyző Egylet a hadik öles önv e s ztss ég folytán szintén fizetésképtelenné vá’it. Örömmel állapítja meg, hogy a pénzilmtézetl válság a Szepességen jóformán teljesen megszűnt s hogy a közönség bizalma visszatért az intézetekhez, aminek tulajdonítható, hogy a Zipser Bank tavalyi 28 ml®ló korona betétállománya jelenleg 35— 40 millió borona körül mozog.

— Pető Imre a cseh-szlovák bankhivataí szlovenszkó! működéséről. Pető Imre, a Barsmegyei Népbank vezérigazgatója, a Magyar Lloyd legutóbbi számában cikket irt a cseh-szlovák bankhivaí almák szslovenszkói működéséről. A cikk megállapítja, hogy a Bankúiivatalinak Szlovenszkóban és Ruszin- szik óban hat fiókintézete és húsz mekékbelye van. Megállapítja, hogy a bankhivata! működésében nem volt tekintettel Szlovenszkó sajátos viszonyaira és arra, hogy a különben is tőkeerős történelmi országok az állatnakku- lás idejétől a pénzlebélyegzés idejéig kényelmesen felkészülhettek a valuta elv á ásra, míg Szlovenszkó ettől a lehetőségtől teljesen el volt zárva. így történt, hogy a történelmi országok a jó'.értesü.tség folytán az Osztrák- Magyar Bank nál zsír ős z ámteköv e t elé se ike t

1616.8 millió koronára, pénztári követeléseiket 468 és félmillió koronára emelték és ezeket azután cseh körönében kaphatták meg, sőt hadiköicsönelket is 427 és félmillió erejéig lombardirozha11ák. Szlovenszkó ezalatt mit sem tehetett. Amíg a tőré nemi országok a pénzlebélyegzést fölkészülve várták, addig Szlovanszkónak rn:ijdinem minden pénze a pénz lebélyegzés tényével Budapesten rekedt.

így a cseh tőke meg tar tóttá diadalmas bevonulását Szlovenszkóba, amit a bankhivatal politikája is dömozditott azáltal, hogy mig a történelmi országokban a bankhivataí által nyújtott hitelek 1920-, 21- és 22-ben összesen 11.161 millió K-t tetteik ki, addig Szlovenszkóban csak 615 millióra rúgott ez a hitel Ezenkívül, mivel Szlove-nsakó területén a hatalmas prágai intézetek fiókjai is működnek, a bankhivataí szlovenszkó! fiókjainak kimutatásában is jórészt prágai intézeteknek nyújtott hitelek szerepelnek. Ha még hozzávesz- szüik azt a körülményt, hogy Szővenszkóti sem záloglevelet, sem községi törlesztéses kölcsönöket nem folyósítanak, magunk előtt látjuk a síZlovensizikói hitelviszonyok sivárságát. Ennek következménye volt az, hogy az 1921- és 1922-es kritikus esztendőkben a cseh tőke könyörtelen felmondásokkal élvén, sok virágzó szlovénnak ói vállalatot ok nélkül végzetes helyzetbe hozott.

— A vagyondézsma gyorsítani lógja a deflációt. A vagyondézsma és vagyonnövekedési adó- törvénynoveliának a parlament által való elfogadásával kapcsolatban az a hir terjedt el a közönség körében, hogy a papírpénzt újból lebélyegzik, hogy ezáltal értéke 50 százalékkal emelkedjen. Ezek a hirek teljesen alaptalanok. A Pravo Lidit szerint csupán az bizonyos, hogy a Bankhivatal sürgeti a vagyondézsma gyors behajtását. A legújabb számítások szerint vagyondézsma cimén 5 milliárd korona még befizetendő. A vagyondézsma behajtása bizonyára nagy befolyással lesz a cseh-szlovák valutára. A Bankhivataí a öefolyt összegeket nemesfémek beszerzésére fordítja, úgy hogy a bankjegyeknek már most hu- szonötszázalék nemesfém, illetve külföldi devizafedezete van. A jegybank megalapítására vonatkozó törvény 35 százalék fedezetet ir elő. Egy- milliárd koronának befizetése elegendő tehát a forgalomban levő bankjegyek fedezetére.-f- A magyarországi ipar 61 százaléka a Hitel* bank kezében. Budapestről jelentik: A Magyar

Általános Hitelbank a most elmúlt esztendőben jelentősen kiterjesztette ipari érdekeltségeit, úgy hogy jelenleg 152 ipari vállalat, vagyis a magyar- országi ipari vállalatok 61 százaléka tartozik a bank érdekkörébe.

= Stinnes a fiumei Lfoyd társalapítója. Fiúméból jelentik: A nemrégiben megalakult „Lloyd Fiumano1* hajóstársaság részvénytöbbsége a trieszti Lloyd és Stinnes kezében van. A „Lloyd Fiumano“ hajóit az Adrián fogja járatni.

= Amerikai buzaeső Európában? Az Egyesült Államok földmivelésügyi minisztériuma az elnöknek azt javasolta, hogy egy nagy kiviteli társaságot létesítsenek, amely az amerikai buzaíölösle- get az európai piacokon minden elfogadható áron eladna. Az esetleges kárt azután az egész termésre osztanák fel.

= Középeurópal vaskoncem alakul. Egy félhivatalos lap arról értesül, hogy Castiglioni Camillo egy hatalmas középeurópai vaskoncem létesítésén dolgozik. A Schöller- és Bleckmann-müvek fúziója után a krajnai vas és az Alpine fúziója várható. E két vállalat részvényeinek áremelkedését ez a tervbevett művelet magyarázza.

= A gabonaárak emelkedése Északameriká- ban. Az északamerikai gabonapiacokon az utóbbi időben némi szilárduld® következett be. A szilár- dulás oka minden valószínűség szerint abban keresendő, hogy a december végi időpontra való tekintettel a spekuláció erősebb fedezeti vásárlásokat eszközöl.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Csermely Gyula

A fordítás, megfilmesítés és színpadra való feldolgozás jogát a szerző saját magának tartja fenn.

I.

Vagy kétszáznegyven esztendővel ezelőtt még jó magasan tündöklőit Szent István királyunk országa fölött a félhold görbe szarva és alig hitte akkor valaki, hogy már múltával egy emberöltő felének sápadtan bágyadtan, fogyatkozó fénnyel a láthatár alá fog bukni. Hiszen akik három lusztrummal később, ezerhétszáz előtt néhány évvel, végleg megdöntötték a hatalmát, amelyet de sokáig nyögött az ország, azok ezerhatszáz- nyolcvanban még gyerekek voltak, vagy legénykék; és akik Szőregnél, Lippánál, Zen- tánál rohamra vezették a törökök ellen küzdőket: az ezredesek, a tábornokok, a hős magyar csapatok vezérei, azok ezerhatszáz- nyolcvanban még fiatal férfiak voltak a javából. Csak ifjú százados, vagy őrnagy lehetett a legöregebb is köztük.

Az utolsó török harcok egyik legrokonszenvesebb hőse. Cttsani Camillo ezredes is, aki — mint a haditörténet írja — ott esett el a csatában, a lugosi lapályon, „fiir Kriser und Vaterland“: conte Cusani Camillo is ezer- baíszáznyolcvanban még csak száz°dos volt és liuszonötéves. Veterani tábornok vezérkari főnöke volt, amikor meghalt.

Mantovában szolgált mint százados — akkor osztrák birtok volt Mantova -- és úgy élt, mint ilyen korban bármelyik fiatal nemes

és katonatiszt. Ifjú volt és gondtalan és pénzt költött, meg mulatott és udvarolgatott a lányoknak, a signorináknak a városban és a környéken. De templomba is járt és áldozott, meg gyónt is, mert nagyon vallásos érzelmű ember volt, ősi katolikus családból származó.

Hát, udvarolgatott a lányoknak, de különösképpen egynek, a szépséges Paola For- naciarinak, aki egy dúsgazdag müiparos leánya volt. Tán nem is volt komolyan szerelmes — tud is ilyen korban, huszonötéves korban, komolyan szeretni az ifjú? , de mert úgy vette észre, hogy mások is buzgólkodnak a leány körül, ezért már ifjúi becsvágyból is, csak magának akarta a pálmát.

El is maradoztak az udvarlók, ki jámborul, ki elfojtott dühve!, mert Cusanival nem versenyezhetett egyik sem. se daliásság. szépség, se bátorság és fegvverforgató ügyesség dolgában: csak Muno S"ntl, egy tnantovai nobile kétes iellemü fia, tartott ki mellette, a gyönvörü leány mellett, mint egv kutya. Szerette Paolát szomjas szerelemmel és tékozolni, vagy koldulni, hason csúszni, vagv repülni, vagy a mélvséges pokolba le- szállani. de még gyilkolni is tudott volna a leányért, csakhogy melhódítsa, elnyerje, üdvözöl ten, boldogan bírhassa.

Meg is mondta a leánynak, akinek szülei házába bejáratos volt, hogy szereti, imádja és isteníti, mint egy szentet és könyörgött, de még sirt is. hogy hallgassa meg, legyen az övé. Adja ki az utiát a conténak, őt Mu- zio Sántít tüntesse ki. Hiszen nyilvánvaló dolog, hogy conte Cusani Camillo nem fogia ől. elvenni soha — ezy conte egv müiparos leányát! — és nem is elég mély az 5 szerelme.

Paola F<*rnaciari. aki szebb volt, mint a velencei Santa Barbara modellje, Paola For- naciari, az ostromlott szépség, ezt nem hitte el, hanem azt mondta Santinak aki rossz ember hírében állt, hogy amíg meg nem győződik róla, hogy Cusani Camillo őt csak ámítja, addig nem ígérhet meg neki semmit.

— Ha meggyőződöm róla, hogy Cusani csak hiteget engem, csak ámít, akkor úgy lehet... meglátjuk ... — mondta.

— Meg fogja látni, meg fog győződni róla, hogy a conte csak játszik önnel. — felelte Muzio Santi és sóhajtott. Majd álszenteskedéssel folytatta: — Cusani egy nobile és ami a jellemét illeti, madonnám, bizony magam is mondom, aki gyűlöli, hogy inkáim meghal, semhogy eltűrje, hogy a nevére csak a legparányibb kis folt essék. Mégis el fogja

j önt hagyni, hűtlenül, mint a hainali álom.

— Lehet. — mondta a leány és tartózkodó hűvösség áradt ki bizalmatlan szavából. — A férfiaknak nem erényük az állhatatosság, a nőknek pedig gyöngéjük, hogy ezt nem veszik figyelembe, hanem remélnek.

— ön is remél hát, Paola és ezzel értésemre adja, hogy...

— ... hogy egyelőre ön semmit sem remélhet.

A havasi hó nem oly hideg, mint egy megkívánt nőtől ilyen válasz.

— Semmit sem? — hördült föl Santi és , inefisztói nézésű szemeiből sötétes villámok ! cikáztak. — Akkor félreállok és elzarándokolok a Szentföldre, — tette hozzá álszeliden és lágysággal. — Visszajövök-e, nem-e? rzt hiszem, Paola, hogy azok után, amit most mondott, nem jövök ... de a Megváltó sirjá- nál is önért fogok imádkozni, madonnám. 1

Állott is a szavának; pénzt keritett, csomagolt, megáldatta magát néhány pappal és három nap múlva már nem volt a városban Muzio Santi. Velencébe ment és ott hajóra szállt, hogy keletre utazzék, a Szentföldre.

De jól ösmerhette Santi a még ki nem forrott jellemű ifjakat, lelkűknek legrejtettebb zugát is, hogy átengedte riválisának a teret, maga meg elbujdosott messzire. Mert I conte Cusani Camillo, amint észrevette, hogy | a városban már senki sincs, aki veszélyes lehetne reá nézve, mindjárt kevésbbé tüzesen beszélt szerelemről és hűségről a leánynak. Tán az esti csillag is, ha maga volna az égen,

| sem igyekeznék tigy ragyogásával és fényével.

No de ha ösrrrerte is Muzio Santi a riatal emberek lelkét: a nőkét nem ösmerte. Mert i Paola Foraciari, mennél jobban érezte nap- | nap után, mint bágyadozik Cusani heve, an- ! nál erősebben vonzódott a daliás fiatal tiszt 1 úrhoz. Amig csak egy volt a conte a sok közül, még játszhatott vele. mint veréb a szöcskével; amikor másodmagávaí volt Santival 5, Paola, még reményt nyújthatott ennek, hogy: meglátjuk, ha Cusani csak ámít, akkor úgy lehet, remélhet, hát várjon... de most, hogy Santi is félreállt és Cusani, a győzelmes, elhidegülni látszott iránta: most csak

azért is mondta, hogy vagy Cusani Camillo, vagy senki...

De csak mondta ezt a titokban sokat szenvedő Paola Fornaciari, tenni bizony nem tehetett semmit, hogy véglegesen magához kösse a contét.

Vagy öt hónappal azután, hogy Muzio Santi elment, egy Fra Saverio nevű szerzetes jött Mamtova városába a Szentföldről