Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-08 / 6. (454.) szám
25 Kedd, január 8. Scotus Viator a sziovenszkői közigazgatásról A szlovák vasutasok helyzete rosszabb, mint régen — A pitísburgí szerződés erkölcsi jelentősége — Az uj-csehek tapintatlansága Prága, január 7. Scotus Viator Sziovenszikón szerzett tapasztu.atait összefoglaló könyvének előszava után. amelyet mi is részletesen ismertettünk, a Lidővé Nováffiy vasárnapi számában most a sziovenszkői közigazgatási problémákról tesz közzé egy cikket, amely — | úgy látszik — azonos készülő müvének egyik fejezetével. Az angol publicista mindenekelőtt a közigazgatás átvételével foglalkozik az uj álltamban és összehasonlítja a tört én elírni országokban és Szlovenszkón uralkodó áfla- p otokat. rejiegetései szerint a közigazgatás átvétele sokkal könnyebben ment a töntémelmi országokban, mivel a maffia erről még a háború idején részletes tervet dolgozott ki és a csehországi tisztviselők legnagyobb részében a nemzeti eszmék tüze lobogott, ágy tehát azokat en bloc át lehetett venni. A csehek ezenkívül müveit középosztállyal rendelkeztek, melynek tagjait' elhelyezhették a megüresedett és újonnan létesített állásokban. Szlovenszkón ellenben kezdettől 'fogva az volt a helyzet, hogy az egész adminisztráció nemesek magyar, hanem soviniszta magyar is volt és azt szlovák ellenesen (?) irányították, a nemzeti öntudattal bíró müveit szlovákok száma pedig nem volt több 750—1000-néi Ilyen körülményiek között Seton WaHsoh természetesnek toláíija. hogy a hiányzó szlovák tisztviselőket csehekkel pótolták, akiknek egy része nemzeti entu- ziaszmusból menti le Szlovenszkóba. E meg- á'lapitás után Sootus Viator ezeket az igen jellemző szavakat írja: — Úgy látszik, elkerüllheteolien végzete minden nemzeti mozgalomnak, hogy az első időszak tiszta idealizmusa hamar összekeveredik materialista motívumokkal... A Szlo- vemszkóra került csehek között igen sok jóakarata ember volt, akik azonban nem voltak tisztában Szlovenszkó társadalmi szokásaival. Tapintatlanságukat egyesek rosszak arlatuan félremagyaráiztátk. (?) Komolyabb volt az, hogy a jövevények szintén különböző helyekről kerültek oda. A legfontosabb és a 1 egf e’ el őss ég tel j esebb helyeikre csak teljesen megfelelő egyéneket helyeztek. (?) A szükséglet azonban nagy volt ós az alacsonyabb fokú szolgálatokra kétséges értékű személyek is kerültek. Ezenkívül nagyon sok cseh tisztviselő, aki Csehországon kívül eső országokban volt állásban: különösen Boszniában, visszatért hazájába és teljesen érthető volt az a tendencia, hogy ezeknek Szlovenszkón keressenek alkalmazást. A nép széles köreiben azt készük, hogy a cseheknek nincsen joguk ,ja uj szlovákokban" hibát keresni és azokat magyar ónoknak de- nunciáilni, mikor nekik is szükségük van az „uj csehiekre", akik csak Boszniából és Galíciából való hazaérkezésük után fedezték föl nemzetüket. Rendkívül érdekesek és sóik helyütt találnak azok a Sejtgetések, amelyek a vasut- ügy terén uralkodó állapotokat vázolják. Ezekről igy elmélkedik Scotus Viator: — A csehek a szlovenszkói vasutasok és postások között erős többséget terem tettek maguknak és amiként a cseh-szlovák köztársaság különleges belpolitikái helyzete az egyes pártoknak különleges előjogokat juttat bizonyos minisztériumokban, tigy a vasút ügyi miniszterium is a cseh nemzeti szocialisták kezébe került, akik között a szlovákok számuknál és jelentőségüknél fogva quantiíé négllgeable voltlak. így antago- nizmus keletkezett azok között az emberek közötti, akik benne vannak és nincsenek benne a pártban. Ez az antiagonizmuis idővel küzdelem jellegét öltötte föl a csehek és a szlovákok között1 a Szlovenszkón megüresedett állásokért; Ez a rendkívül sajnálatra- méltó küzdelem, éppen úgy, mint egy másik tényező, hozzájárult Szlovenszkón a mai feszültség megteremtéséhez és olyan, hogy az ügyek állása szerint be kellett következnie s csak egy felülről jövő akcióval lehet megszüntetni. Hegy ilyen akció eddig nem indult meg, azt úgy látszik nem annyira annak lehet tulajdonítani, hogy hiány van olyan megfelelő hivatalnokokban, akik tovább látnak az orruknál, hanem főképpen a prágai központokban uralkodó politikai intrikák holt ballasztjának. A csehek a válság ideién saját embereikkel megszerveztek a szlovenszkói vasutakat és postákat... Az azonban kevésbé természetes, hogy az 1919. évi tapasztalatok után rendkívül bizalmatlanok a' szlovenszkói megbizhatiatlian elemek iránt és hogy nem egyszer azonosítják a köztársaság érdiekéit a saját kis oligarchiájuk érdekeivel... Nem lehet várni, hogy Szlovenszkó még tovább tűrje a mai rendszert, me'yben nemcsak a legjobb állások nagy többségét töltik be a csehekkel, hanem még az alárendelt állásokban is mindig inkább részesítik előnyben a, cseheket, mint a szlovákokat (ez sok esetben .nemcsak előnyben való részesítés, hanem szemmel látható favorizálás). Scotus Viator véleménye szerint évek fognak eltelni, míg a bárói és tanári állásokat szlovák ókkal lehet majd betölteni. A vasutasokról azonban mór másként vélekedik. —... Az á'lomásfőnökök, alacsonyabb rangú tisztviselők, vagy a vasúti állomások porttes állása inak betöltésére — írja — a szlovákok éppen annyira alkalmasak, mint a csehiek és minden megüresedett állásnál őket kellene előnyben részesíteni saját fö'éjükön. A vasút és a pos-ta a régi Magyarországon az egye fen (?) terület volt, amelyen a szlovákokat is nagy számban a'kalmazták. tehát ezekre az adásokra elegendő szlovák pályázót lehetne találni és ha talán el is lehet mondani, hogy a felelősséggel bíró tisztviselők nagy többségénél a magyarén tendencia a techn'kiai képesség rovására fejlődött ki, »wwrTiinrr'r"i" ... ezt magától értetődően nem lehet vonatkoztatni az alárendelt tisztviselők nagy tömegére, amelynek csak gyakorlatra és nem nagy kvalifikációra van szüksége. — Ma a szlovák tisztviselő úgy a kis városban, mint a faluban sokkal előnytelenebb helyzetben van, mint a magyar uralom idején volt. Az igaz, hogy akkor magyarul keltett tanulnia és gyermekeit magyar iskolába kellett járatnia. De ha ezt megtette, akkor biztosítva volt a karrierje, jó kilátásai voltak és gyermekeinek társadalmi helyzete is biztosítva volt Ma az ö nyelvén tanítanak az iskolában, de azokat az állásokat, amelyeket joggal tekint a magáénak, gyakran idegeneknek juttatják. Teljesen iüuzórius az az ellenvetes, hogy az embernek többre kell becsülnie az erkölcsi és a szeretni értékeket, mint az anyagi előnyöket. Ez csak frázis és a kenyérkérdés minden embernél természetesen e’sö helyen áll... Sootius Viator végül fölveti azt a kérdést, hogy miképpen kellene berendezni Szlovenszkó közigazgatását és ebben a vonatkozásban foglakozik a pttesburgi szerződéssel is, amelyet jogilag ugyan nőm tart kötelezőnek, de amelynek nagy erkölcsi jelentőséget 'tulajdonit; Radics ügyében szenzációs fordulat várható Belgrád, január 6. A jugoszláv politikai életnek állandó izgató moimeimtuma Radics Isítváiron&ík külföldi szereplése. Beavatott politikusok úgy tudják, hogy Radics István ügyében a közel jövőben szenzációs fordulat várható. Nagy meglepetést 'keltett az a hír, hogy Prpics Milán zágráb’ nagymaros, aki Rádiósnak legbensőbb barátja és Radics moz- gaömároaik finanszírozója, tegnapelőtt Bögrédben két ízben tanácskozott Pasics mi- iüszteremel-kei!. A tanácskozásról sem a nii- miszter elnök, sem Prpics nem tettek a sál tó számára nyilatkozott, tény azonban az, hogy a tanácskozás után prpics azonnal útlevelet kapott és elutazott Bécsbe. A kormányhoz közelálló körök értesülése szerint maga Paslcs küldötte Radics barátját Bécsbo, hogy Radics akcióját semlegesbe, vagy bevonja Radicsot a belpo’itikába. A másik jelenség, amely jelentős fordulat bekövetkezését sejtteti, az, hogy Petes Dusán szociálpcTtiíhm miniszter tegnap Zágrábba utazott, állítólag azért, hogy Radics hiverve! tárgyaljén és megegyezés esetén szabad hazautazást biztosítson Radxsnak. Bombamerénylet Tokióban London, január 7. A Reuíer-ügynökség jelenti Tokióból: A japán császári csa’ád távolléíében a császári palota előtt tüntetés volt, melynél egy koreai ember bombát vetett a tömegbe, mely nem robbant föl. A merénylő lakásán tartott házkutatásnál állítólag három bombát találtak. Kramár a szovjet elismerése ellen Prága, január 7. Kramár Károly a Národni Lisíy hasábjain cikket irt a belgrádi konferenciáról, melyben nem valami hízelgőén pyialtkozik Benes uj orosz politikájáról, amikor ezeket irja: — A szovjet melletti vallornástétel a jelenben nem nyújt nekünk semmit, a jövőben pedig egyenesen katasztrofális következményekkel járhat különösen akkor, ha sikerülne rávennünk Franciaországot is a szovjet elismerésére, mert ezzel örökre elidegenednék tőlünk az eljövendő Oroszország, amely teljesen közömbösen nézné azt, ami Középeuró- pában fog történni, ha Németország ismét megerősödik... A legkisebb kétely sem merülhet föl az iránt, hogy Németország munkájának vezérmoílvuma csak kárára válhatik a nagyrészt orosz vérrel fölszabadított szláv nemzeteknek. — Remélem, hogy Belgrádiban nem fognak az áldemokrácia palástjába burkolózni. Az igazi demokratának gyűlölnie kell a bolse- viki vezérek abszolutisztikus uralmát. Hiszek a jugoszlávok szláv érzelmeiben! Ezért kívánatosnak tartom, hogy a szlávságnak Béig- fádban ne okozzanak megokolatlan károkat, hanem teremtsék meg Franciaországnak a szláv államokkal való szoros együttmüködé- j sénék alapjait. Továbbá hozzák létre az Oroszország vezérlete alatt álló szlávság és. Franyiaország szoros közeledését, amelyről a háború legnehezebb időszakában álmodtunk. A Beneshez közelálló Ceské SIovo esti- lapjában erősen nekiront Kramárnak, akit kioktat arra, hogy álláspontjának itthon szerezzen érvényt és ne avatkozzék olyan „to- íakodóan és sértően" Jugoszlávia ügyeibe. A külügyminiszter szócsöve a legnagyobb fokú Mésrelemiségneík tartja Kramárnnk azrt a kívánságát, hogy Jugoszlávia ne teljesítse Benes óhajait, noha Benes annak a kormánynak a tagja, amelynek többségében Kramár pártja Is helyet foglal. A Tribuna és az olasz sajtó. A Tribuna foglalkozik a Secolo című olasz lapnak a szlovenszkói viszonyokról szóló cikkével, melyről ml is megemlékeztünk és amely szerint Olaszország élénken érdeklődik a szlovenszkói események Iránt. A Tribuna a következőket irja: Ha mi is olyan érzékenyek lennénk, mint az olasz barátai!*, akkor arra kérnök a külügyminisztériumunkat, hogy akadályozza meg a túlságosan temperamentumos olasz lapok illojális sajtókampányát, mikor a prágai olasz szövetség minden a mi sajtónkban az olasz viszonyokról megjelenő cikkre reagál.** Az idézett lap ezután nekiront Hlinkának és így vélekedik: „Hlinka talán nincsen teljesen tisztában azzal, hogy milyen veszélyes dolgot müvei és hogy mennyire árt a szlovákoknak akkor, amikor azokat külön nemzetnek minősíti. A nemzetközi szerződések és a köztársaság alkotmánya csak cseh-szlovák nemzetet és ezenkívül nemzeti kisebbségeket ismernek. Ha a szlovákok nemzetiségi és politikai szempontból nem azonosak a csehekkel, akkor ebben az államban csak kisebbség lehetnek.** Tárcarovatunk: Szerda: Mády Lajosné: A kincs. (Vers.) Orosz Sándor: Hajrá! I. Gsütörtök: Orosz Sándor: Hajrá! II. Péntek: Farkas István: Gábris adója. Szombat: Bányay Béni: Egyszer egy asszony. Vasárnap: Jakab Géza: ör a Hargitán. Dánielné-Lengyel Laura: A feleség. Mese (Gabin ak) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Radnayné Soltész Irén Jól van kislány, mesét kívánó idő van, csúnya eső kint, duruzsoló meleg este itt benn, elkezdem hát. Nem gyújtunk lámpát, hiszen a felnyitott kályhaajtó mögül előjön a vörös, bársonyos parázsszin és úgy fekszik lábainkhoz, mint egy nagy, lusta ango- racica és doromboigat nekünk. Üljön közc- lébb hozzám, átölelem, simogatom kicsit a baját Is. Aztán ... Nézze csak... elkezdünk ilmodni most... Eltűnik lassan ez a szoba... is ott vagyunk, ahol annyiszor járt már a maga fantáziája, hiszen gimnazista lány... Látja, nagy sivatag mindenfelé... és úgy süt a csodálatos, forró, tikkasztó egyiptomi nap ránk arról a még csodálatosabban izzó egyiptomi égről, lábunk meg belesüpped a sivatag homokjába, ahogy a kékvizii Nílus felé megyünk a sziinkszcktöl, amelyek 'titokzatos muzsikáját hallgattuk az elmúlt hold- világos éjen... Van a Nikis partján egy szent lugas, köo ml ad ék ok bő!, amit állítólag maguk az egyiptomi istenek hordok össze oda a mem- pliisj és thebai templomok oltárköveiből és ami fölé most hatalmas pálmák terítenek hüs fedelet. Bévül pedig dús moheágyak kínálják nyugatommal az erre tévedt sivatag- vándort, aki ha belefekszik, álomba simogató zümmögést hall és érzi, hogy balzsamos illatú árnyak gyűlnek köréje, letelepszenek a mohaágy szélén ... Amint kibontakoznak árnyszerüségiükből, hát királyokká lesznek mind és szépséges barnaarcu, nevető, aranyba-selyembc takart királyasszonyokká, ajcik eljöttek a vándor halandóhoz tnc- 'sélri a nagy istenségek szent Karcolról... Megérkeztünk a lugas elé. Adja a kezét és ne féljen bejönni. így. Ugy-e, nem félelmetes? Aztán, nézze csak... játszik az alig mozduló szellő a pálmatető levéllapjaival. amik nagy síkban himbálóznak felettünk. És ezek itt a mohaágyak. Fekündjürik bele. Simuljon szorosan hozzám és hunyja le szemét, kislány... Hallja már? Jönnek a ba'zsaimos illa te árnyak, a királyok, királyasszonyok ... Körónk telepedtek már ... Meg is simogatnak minket jóságos, pihentető símogafcásukkaí... és most... megkezdik. Kezdik a mesét' a szent harcokról, csend... Hol volt, hol nem volt... Álmodunk .. ...Az egyiptusi ég legszebb palotájában iakott a zöldszivii, hatalmas vállu, mosolygó Kronosz, a föld mindenséges ura ragyogó tündért feleségével, R'heával. ölelkezésük gyönyöre ráterült a lent domborodó világra é.s. csókjaik szivárványossá tették a boifflzatot; az emberek fölött Szerették házasságukat a többi örökistenek is és békesség uralwodott akkor az égben, a földön. Egy hajnalp'ros reggelen Rhea boldog- ságos álmából két istemgyermeket szült urának, amely örömtől felgyulladt az ég az istenek kivilágított palotájának ragyogásában, amik milliárd csillagként játszódtak. Lent az emberek térdre hull obiak a nagy fény láttára és ők is tudták, hogy áldott gyümölcsöt hajtott' a Föld és a Nap isten- szerelme. Hallelujáztak és füstölgő oltárokon mutattok be áldozatokat a zsengékből az újszülött Osirisnek és Isisnek... Hordták a fehér bakot a férfiak az oltár elé, a leszúrt álla# oltártiizről gomolygó füsttestével sasok szálltak fel Osirishez... Hordták a kalászzsengét az asszonyok s füstülatát dalos madarak vitték a leánygyermek Isisnek, aki csöpp kezecskéivel tapsolt örömében ... És elmúlt az ünnep. Növekedtek az égi gyermekek. A magasságok csöndes derűje pedig leáradt az emberek közé. Am Rhea termékenysége még két tóteai- mugzatot szül#, fiút és leányt megint, akik megérkezésekor azonban elborult volt az égboltozat, elszomorodott volt a Nap és soká-soká notn mutatta még magát aranyos ragyogásában... Az történt ezalatt, hogy lázadozott már a föld zöldszivü szelleme n Nagyur ellen és ennek a lázadásnak tértiével fogant az egyik újszülött is, Typhon, aki csúnya, barna, szőrös nagy testével nem fért el a puha, selymes-csipkés bölcsöcské- ben, aztán hamar nőtt és nemsokára túlérte jóságos arcú babatestvérkéit... Vége lett az égi békességnek. A rossz gyerek szétkuszálta az édesanyja mosolygásából ragyogó szivárványt az emberek fölül, később a palota tündérkertjét gázolta le és leszólta belőle a meghalt színes virágokat a Nílus szemetjei közé. Osiris megpróbálta öccsét jóságra oktatni, de az megverte érte, a szépséges Isist is, akinek könnyhullajtása illatos esőként csepegett, a földre. Bánatosan tárták karjaikat ilyenkor az emberek a huiló cseppek elé, szomorúak voltak, de belehelték az áradó illatot és áldoztak érte. Typhon garázdálkodását szelidlelkü édesanyja nem tűrte soká, a két másik gyermeke mellé bátor Őrzőt adott, erős szolgáját, felöltöztette vértbe-pajzsba, hogy megvédelmezhesse őket az apához szegődött csúnya lázadótól. Typhon azonban igy se félt tőlük, a verekedés most már harccá változott. Fellázította az apa és fiú az istenek békés táborát' és megkezdődött az ég szent háborúja... Vértbe öltöztek Osiris is, Isis is, mögéjük gyülekezett a békcsséges istenek nagy csoporttá. Megátkozták a lázadókat és ettől olyan fekete lett a testük azoknak, mint vezérüké Typhoné, de ez a békességcs isten- csoport sikra szállani ellenük csak ritkán mert, hiszen vadak és elkeseredettek voltak a kiüldözöttek és leszálltak a íö'dre is az emberek közé, ahol megbontották az emberi békét és harcba hajszolták őket is egymás ellen. Történt időközben, hogy végképp . ;eg- sokalta a szépséges Rhea a sok zűrzavart, elment a Nagy úrhoz békét könyörögni. — Áldott az utad, ragyogó Napasszony — fogadta örömmel Rheát a Nagyur. Békét csak te hozhatsz nekünk is, az embereknek is, ha jobban szeretsz bennünket a zöldszivü lázadónál.
