Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-30 / 25. (473.) szám
Szerda, január 30. 3 Polánszki jánös nyomtalanul eltűnt A társai tették el láb alól? —Régi rablások Pozsony, január 29. (Saját tudósítónktól.) A nagytapolcsányi bankrablás harmadik tettese: Polárszki János nyom nélkül eltűnt: Az Aranyosmarótra és Ipolyságra kiküldött detektívek eredménytelenül tértek vissza Pozsonyba. Megállapították, hogy Ipolyságon él ugyan egy Poláirszki János, ez azonban nem azonos a rablóval. Ezt láttáik mulatni egy Ipolysági szajkóban. Poláins'Zikit legutóbb a rablást követő negyedik napon, január 20-án látták Veronács és Zvala társaságában a Oalgóc közelében lévő Merőce határában. Ettől kezdve Polán- szkTunak teljesen nyoma veszett. Felvetődött az a gyanú, hogy Zvala és Veronács tették e! harmadik társukat láb alól, holttestét beledobták a Nyitra folyóba, pénzét pedig elvették. Veronács, mikor erről a csendőrök kihallgatták, konokul tagiadott. Az agyonlőtt Zvaláról feltételezik, hogy Polánszkit agyonlőtte, ment Zvalát mindenre elszánt gonosztevőnek tartják a nyomozó hatóságok. A két rabló régi bűnei után a nyomozás teljes erővel folyik. Két rablással és egy rablógyilkossággal gyanúsítják őket. Karcolatok a ruszin disszldensek kongresszusáról A cseh agrárpárt eredménytelen terrorja — Mocskos Iván Ruszinszkó minden népe számára autonómiát követel Huszt, január 29. (Kiküldött tudósítóink tói.) Az Autonóm Föl dm iivesszö vétség alakuló közgyűléséről távirati jelentés alapján már beszámoltunk, az alábbiakban a kongresszus részletes lefolyását ismertetjük. A kongresszusi kiküldöttek (163 község 218 delegátussal és 24 vendég) zsúfolásig megtöltötték a mozgófényíképszimház nagy- termiét. A cseh agrárpártiak egy kis csoportja a kapu előtt gyülekezett s szeretett volna a terembe jutni, hogy megzavarja a kang-resz- szust. A rendezőség csak igazolvánnyal ellátott jelentkezőiket engedett be a terembe, de nem tudta megakadályozni, hogy a folyosón a rendfenntartóikat ne irezuitálják. Reísinger rend ő r f elügy elónek s huszonöt-harminc rendőrének így csak a zavart csináló agráriusokkal volt baja. Buday István dr., aki fél kilenc órakor nyitotta meg a kongresszust, a város részéről üdvözölte a megjelenteket. Mikor fölvetette a kérdést, hogy benn akarnak-e maradni az agrár-pártban vagy belépnek-e az újonnan alakult földimives-szövetségbe, a kiküldöttek fölállva helyükről zugó lelkesedéssel köszöntő ttéle az újonnan alakult pártot. Mocskos Iván arca égett, szemei ragyogtak a lelkesedéstől, amikor fölszólalt. — Ruszinszkó belső életét — mondotta — azon az alapon kellene kiépíteni, mint azt Svájc teszi: minden itt élő népnek meg kellene adni az autonómiát. A kormány e helyett kétes erkölcsi értékű emberekre alapítja uralmát. Pedig beláthatná, hogy ilyenekkel — akik Judáspénzért elárulták saját népüket s Ruszinszkót — nincs mit kezdeni. Ruszinszkó jövője csak az autonómia lehet, amelyért az újraéledt Zemliegyelszky Sojuz küzd. A gyűlés elnökévé megválasztott Buday László dr. bereznaii ügyvéd bejelentette, hegy Rrskó Bellát betegsége akadályozza a megjelenésben, de szívvel-lélekkel együtt érez az autonóm ruszinokkal. Az agrárok zavargása s ordítozó lármája hadik be a terembe, amikor Kurtyák János hatalmas alakja lép a dobogóra. Mint a vihar zug át hatalmas hangja a termen s a hallgatóság helyeslő zúgásával . olvadt össze. Még az agrárok is mintha megriadtak volna, rövid időre elcsendesednek. Bejelenti a végleges elszakadást. Tetemre hívja az agrár- pártiak vezetőit,' akiknek bűne s terrorja miatt tért le a párt az autonómia útjáról. Ezért kellett az autonómia híveinek a nép Hasításait követve, a teljesen elcsehesedett párt vezetőségéből kilépni s a régi alapokon, régi hittel, de ujult erővel folytatni a harcot az autonómiáért. A hallgatóság percekig éljenezte a szónokot és az uj pártot s abcugolta a cseh agrárpártot, Kurtyák ezután bemutatja Földessi Gyulát, a Karpatruszkij Viszünk felelős szerkesztőjét, aki fogadalmat tesz, hogy ezután is minden erővél küzdeni fog népéért s annak nyelvi és politikai jogaiért Majdj eiszomo- rodva mondotta, hogy elvbarátai közül sokan cserbenhagyták, de e csalódásért bőven kárpótolja mosta ruszinsngképviselőinek lelkes, önérzetes és bátor magatartása. Demkó után Bródy Endre ismertette tü- teti. A program világos és tiszta. Csaknem teljes egészében a régi földmiives-prograin. Főbb pontjai: Autonómia; az autonóm terület ügyelt őslakosok intézzék; a föld legyen a föld népéé s ne hozzanak ide légionáriusokat; nyíljanak meg a gazdásági élet kapui; rendezzék a határkérdést. Demkó után Bródy Endre ismertette aü- zes, beszédben fajának kivánsáfeaít. Határozati javaslatot terjesztett a kongresszus elé,, amely szerint elfogadják a párt végrehajtó-1 Dobsina, január 29. (Saját tudósítónktól.) A kínosan köhögő vicinális jégvirágos ablakain a hegykaraj szíl- huettjéuek komor filmje pereg, melyre apa- tikusan bámul ia vonat három utasa: egy pincér! ©árny, egy kereskedelmi utazó és egy elnyűtt újságíró. Ez a parányi karaván maradt meg Ddbsina város néhai hatalmas idegen- forgalmából. Hosszú, keserves vergődés után megáll,apódunk a néma város néma állomásán. Az utcán az embernek csak hírmondója jár. Ezer bajával, nagy nyomorúságával mindenki megbuvik lakásának valamelyik zugában, hol kevésbbé érzi ,a tél dermesztő lehet. Kenyeret, kenyeret! Még a vámosi dobos hangos pengetése is alig' két-há.rom didergő vénasszonyt csal ki az utcára. Pedig a dob szava: „kenyeret, kenyeret, ki alkar kenyeret?4* Igaz, hogy az ígért kenyér messze földön, idegen országban, mélyen a föld alatt található. A gondolat is elfárad, a remény is elernyed, mire oda ér. Aki kenyeret akar, — pengi a hatósági dob — menjen Franciaországba, francia bányákba, ott még keletje van az embernek. M'enije- tek, menjetek! — ott ismét felcsap a láng most hideg tűzhelyeiteken, ott ismét gőzölgő tálat tolhattok sápadt gyermekeitek elé. Különös! Aliig pár napja hallottam egy Ítéletet, zordat, keményet, mely a kivándorlási ügynökökre sújtott le. — Dobsináln meg azt dobolják: Vándoroljatok ki! Az öreg- asszonyok szomorúan vonnak vállat. Nincs itt már férfiimnnlkás. régen elüldözte őket a — nyomor, Hét-nyolcszáz ember fúrta a hegyeket- Dcbsinán, ma azonban nincs itt egyetlen munkáskéz se, mind szétszóródott szerte a világban. Az összes bányák üzemeit beszüntették, az ipartelepek mozgása a haldoklóé. A foltozó Ipar, a legszükségesebbre leredukált igényeket szolgáló kiskereskedelem Dobsina egész mai közgazdasági élete. Valamikor ismeretes középosztályának is kiverték a kenyeret a kezéből. Ez is részben szétszóródott, vészben pedig szemérmesen rejtegeti nyomorát. A tízezer - holdás gazdag város polgárai bizony elszegényedtek s a tegnapi jólét helyén ma hangos panaszt hall, néma nyomort Iáit az idetévedt. Milliós ajándék Pedig a milliókkal csak úgy dobálóznak az uij nagyok. A 'város nemrégen degradált bírája, Lichmer Páll, ki az erdőkerülő kucsmát cserélte fel a polgármesteri süveggel, a városi favágatást bérlő Damubia-cégnek nem kevesebb, mint egy kerek millió koronát engedett el a bérből. A maga kénye szerint, a polgárok bőrére. Hja, a szabadság sok ilyen apró cárt termelt ki. Ez a jeles férfin a városi tisztviselőket is egy szálig kiszórta a városházáról. Ezt a hősi tettét felettesei is jóváhagyták, de a millió kérdése most újra szőnyegre került s az erdőőrré Visszavedlett kisbasa felelni fog ezért a gáláns gesztusáért. Eltűnt magyarok Ncwle ennél nagyobb csodák is megestek Jöájgá’ In. Csak egyet-kettőt mutatóba. Az 19^Pevi népszámláláskor 1S00 magyart olvastak össze a városban, rá két évre már csak 360-ra világított rá a statisztika lámpása. Ugyan ki ibondamá meg, hova tűnt el ilyen gyorsan másfélezer magyar. Ha el nem tűnnek, akkor se lenne gyönyörűség az életük. Lám, a németek az összlakosság 35 százalékát alkotják, még sincsen egyetlen német iskolájuk, olvasókörük, kaszinójuk. Ezen a nyomorúságos kis vasúton máig se tudtak ide eljutni a kisebbségi jogok. A nemrég virágzó kis iparváros társadalmaiban mégis él a holnap pislogó reménye. Harci készségük nem lohad,t s bizton hiszik, hogy a konszolidáció tisztító munkája az ő egükről is eltakarítja az ólmos ködöt. Milyen vigasztalan azonban ott az élet, hol a holnap sugara kihunyt s csak a tegmapbanézés ment meg a kétségbeeséstől. Pedig ilyen hely bizottságának január 3-iki deklarációját, mely a kiválást mondotta ki, továbbá kimondják az autonóm földműves szövetség újból való megalakulását és elfogadják a párt programját. Sürgetik Ruszinszkó autonómiáját és tiltakoznak a nagyzsupa gondolata ellen, amely merőben ellenkezik Ruszinszkó törvénybiztositotta autonómiájával s kifejezetten a centralizmus érdekeit szolgálná. A határozati javaslat elfogadása után megválasztották a párt tisztikarát és harminc tagú végrehajtóbizottságát. A ruszin himnuszt énekelték még el, ujjongva a szép sikeren s aztán az elnök záró- szavai után szétoszlott a kongresszus. is van Dobsinán. Szomorú, szent hely, hova levetett sáriikkal lépünk be s a szégyen kö- n.yüjével szemünkben távozunk. Emlékek Fadrusz Jánosról Mü vészle líke vissza röppen a messze múltba s szomorú szép szeme visszatükrözi a régi boldog napok sugarait. Mert sugaras, derűs, boldog volt az az évtized, amit Deréky Anna Fadrusz Jánossal, a legnagyobb magyar szobrászművésszel élt le. — ... Jánossal — muzsikál meleg altja — Becsben ismerkedtem meg. Én akkor festőiskolába jártam, ő meg az akadémián tanult. Akkor még téli kabátja se volt Jánosnak. Felgyűlte kis kabátjának gallérját s a nagy hidegtől remegve futott az utcán. S én úgy sajnáltam, mgy sajnáltaim, hogy egyszerre csak megszerettem a didergő kis szobrászt s miikor a pozsonyi Márlila Terézia szobor- kivitelével megbízták, a nagy szobrász felesége lettem. János nem akart megcsküdüi velem. „Minek az, Fiacskám, hiszen én anélkül is szeretni foglak.** De az esküvő napján még iis csak eljött velem gyónni. A. szűk kis sekrestyében a kályha várakozás közben nagy lyukat égetett a kabátján. S én varrtam, foltoztam a kabátját egész az esküvő percéig, miért hát lukas kabátban nem mehettünk az oltár élé. A visszaemlékezés boldog mosolya vidám kacajba csap s egy meleg, boldog köny- nyét kacag szemébe. * — ... Rosszban, jóban, mindig együtt, egymásért, egymásnak, boldogan. Minden álmát közölte vélem, minden tervét együtt beszéltük meg, minden munkájának dicséretét csak az én ajkamról leste. S én igyekeztem öt boldoggá tenni, ami hosszú tíz évig, — hej! rövid fiz év‘g — sikerült is. Pedig sokszor elnyeltem a kiikívánkozó eSlenszót. Mert a János minden pénzét eloszíogatía. Néha az utolsó százast, gyakran a szénre, húsra valót. Mégse szóltam, féltem, hogy akkor nem fog úgy szeretni. * — ... Mindig együtt. Csak egyszer utazott él tőlem, hogy a kolozsvári Mátyás- szobrot felállítsa. A lelepezés napján érkeztem Kolozsvárra. Szép, divatos aszályos selyem ruhában. Azt hittem, nekem is szerepem lesz ott. Volt is, de nem olyan, amilyet gondoltam. Rögtön a szoborhoz vitt. A lepel mögött fölállt a szobor talapzatára, mely borítva vélt koszorúkkal, virággal. Mutatta a szobrot, de én csak őt néztem, az ő szép oraszlánfejét láttam. Aztán kimerültén a karomba kapaszkodott s mg az egész város, az ország ünnepelt, ő halál sápadtan feküdt a kliis szállószoba pamliagán s én a szép selyemruhában mellette a földön ültem s ápoltam egész éjjeli. * — Negyvenötéi vés volt csak, mikor szép lelke elhivatott. Tele volt tervvel, sok szépet, nagyot alkart még alkotni. Kedvenc eszméjének se adhatott testet. Meg akarta faragni a Kerepesi-temetőben az öngyilkosok síremlékét. Mert a szerencsétleneket'nagyon szerette. „Bűn az, — mondta —• hogy a mi fokunkban pénz legyen, miig van éhező és ruhátlan.“ Nem is követett el bűnt, mert mikor meghalt, — egyetlen fillér sem volt a fiókunkban. Aztán engem ki is kergettek a naphegy! ^Etáinkból ha/mapost. Mennem kellett s nem volt hova. Rengeteg modelljét felajánlottam a múzeumnak, a városoknak,' — senkiinek sem kellett. Erre fogtam egy kalapácsot s mindent összezúztam. — Mégis jó, hogy nem élte meg szobrainak elpusztítását. Talán beleőrül a pozsonyi Mária Terézia-szoboir s a zilahi Wesselényi- szobor lerombolásába. Hallom,, hogy a pozsonyi szobrot cl akarják készíttetni Budapest számlára. A szobor mellékalakjainak modelljei itt vannak birtokomban, de a főalak modellje elpusztult. Lázár Béla szerint a szobor gipszmodell1!eit Cár Tarában összezúzták s sző 1 őtr ágyának ■használták fél. A zilahi szobornak is csak a •magyar paraszt melékaíakja van nálam. A többi sorsáról nem tudok. Tudom, hogy most kapva kapnának a naphegyi modellek után, de akkor... * rt — Most? A múltnak élek s dolgozom a mindennapi kenyérért. Szőnyeget szövök, dolgozom reggeltől estig, de így is nehezen tudom megkeresni a mindennapit. * Fadrusz János özvegye nélkülöz, küzdve küzd a betevő falatért. Most már a mi szemünkben a könny, a szégyen könnyűje. Azután végignézzük, meggyönyörködjük a nagy mester fafaragásait, világhíres Krisztusát, gyönyörű Toldiját és sok-sok relikviáját, amiket még nem nyelt el a kenyérgoud... A kis müvészlakás a nagy mester hagyatékain kívül tele-tele az özvegy remeik portréival s remek szőnyegeivel, amik mind vevőre várnak. Fadruszné útra készül. Hallotta, hogy Budapesten amerikaiak vásárolnak szőnyeget, képet. Talán a dollárok megmentik kínzó kenyérgond jahól. £ Még egy látogatás. Sárkány Jenő műtermében. Órákig gyönyörködünk remek akva- rélljeiben. Hangulatos, levegős, szép képeinek százai várják a — vevőt. Mindenki ment, megy, készül Dobsiaárúl. Csak ez a>z egy ember, akinek el kellene mennie, ez marad, két jámbor, kedves, öreg szülő kedvéért. A cseh bankok szorongat] ák Pozsony városát Pozsony, január 29. (Saját tudósítónktól.) Csak a Hegbeava- tottabbak tudták a pozsonyi városházán, hogy a várost a legkomolyabb csődveszély fenyegette. A kormányt támogató lapok mindig a „Pégi.rezsim bűneiről4* cikkeztek, pedig az uij rezsim is Olyan adósságokba juttatta 'Pozsony városát, amelyekből alig-olíg tud kiilálbolni. Még csak, néhány nappal ezelőtt nagy riadalmat keltett a pozsonyi városházán a cseh bankok felszólítása, amelyben erélyesen követelik, hogy a város rendezze függő adósságait és hogy a bankok ezt biztosítva lássák, formális gondnokság alá akarták helyeztetni a várost oly módon, hogy ellenőrző közeget rendeltek volna ki a városházára. A felszólítás a cseh-szlovák bankok prágai szövetségétől érkezett. Erre összeült a pénzügyi bizottság, amely a lég erélyesebben tiltakozott a bánik ok erőszakoskodlálsa ellen. A várost nem leibet gyámság alá helyezni a város autonómiájának' megsértése nélkül. A tárgyalások még nem fejeződtek be a pénzügyi bizottság, és a cseh bankok képviselői között, de már annyi kiszivárgott, hogy hogy a gondnokság veszélye elmúlt. A bankok eláíllotíak az ellenőrző közeg kirendelésének köveiteésétől. Ebben az ügyben különben a város pénzügyi helyzetét alaposan ismerő személyiségtől tudósítónk a következő információt kapta: A pozsonyi bankok, amelyek a városi kölcsönt adták, három csoportra oszlanak: Az egyikben a régi bankok vannak, a pénzintézeték szlovenszkói központjának (Jedno- ta) tagjai, a másik csoportban a cseh nagybankok foglalnak helyet (az úgynevezett Svazbanlkok), a harmadik csoportba tartozó bankok szervezetlenek. A város hitelezői közül a prágai Svaz-csoport fenyegetőzött gondnoksággal. Pozsony városának mintegy hnsz millió koronát kitevő régi, háború előtti adóssága van a régi bankoknál. Ennek a törlesztése rendben folyik. Mintegy ötven millió koronával tartozik a város a cseh nagybankoknak. Ezzel a nagyobb összegű kölcsönnel sok baja van a városnak, mivel magas kamatot fizet érte és ha egy negyedévi részletet elmulaszt, a késedelmi kamatok csak súlyosbítják a terhet., . Arról természetesen beszélni sem lehet, hogy Pozsony városa csődbe kerüljön, mert hiszen vagyona meghaladja az egy milliárd koronát. Maga a városi vizmü a „mellény- zsebéből** ki tuidná fizetni az ok veteti enkedö cseh bankóikat, de mivel mindennek meg van a maga rendje, a város egy hitelezőjével szemben sem akar kivételt tenni. Most állított össze a jegyzőhivatal egy tervezetet, amely szerint a város tizenkét év alatt kifizetné az ötven milliós tartozását. Ha ebbe a prágai Svaz belemegy. Pozsony pénzügyi válsága elintézettnejk tekinthető. (r. j.) Á bulinerek országában Toborzás a francia bányalégióba — Dobsina kulturális sérelmei — Látogatás Fadrusz özvegyénél
