Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-29 / 24. (472.) szám
Nem sikerűt lagzi (g.) Prága, január 28. Az a szövetségi szerződés, melyet Poin- caré és Benes 'aláírása díszít, amit a diplomácia stilisztikája szerint formásán és a megrögzött szokásokhoz illően fogalmaztak meg, nem hatott sem a szenzációssag bonv baerejével, sem az eredetiség meglepetésévei az itthoni és a külső politikái közvéleményre. A szerződés szövegében jóformán semmi újság sincs, nincs benne semmi, amit ne harangoztak volna 'be előre és heteken keresztül a félhivatalos orgánumok s a szerződés tartalmaiból sem kiált elő valami különös politikai újság. Kár volt Benesnek fuvatni a sipoí, veretni a dobot és táncoltatni az orruknál fogva pórázon tartott sajtómaokákat, kár volt hirdetni azt, hogy Benes a politikai szövetkezésnek, az á'thimok közötti kapcsolásnak uj és eredeti módszerét találta föl, amit érdemes lesz csodálni, megtapsolni és utánozni, mert a tegnap napvilágra hozott szerződésre a mai politika zűrzavaraihoz szokott ember csak annyit mondhat, hogy az nem más, mint irásbafoglalása ama viszony egy részének, melyben esztendők óta Prága és Paris él. Nem más ez a szerződés, mint két, évek óta egy, Míósz^báhau .ilfi. férfi és. asszony rászánt lépésé az oltárhoz és az' anyakönyv- vezeíöhqz. Egészen bizonyos, hogy ezt az esküvőt másként tervezték, hogy a lagzival együtt keresztelőt is szerettek volna tartani, hogy a családhoz fűzzenek egy pár csemetét, hogy egyszerre legális politikai faimiiiát alapítson Poinoaré apa és Benes anya, amelyhez gyermeki szeretettel csatlakozott volna Dúca és Nmcsics, az eddig engedelmesnek látszó két csemete. Ámde megfeledkeztek arról, hogy ez a szándék későn jött, hogy a két csemete időköziben nagykorú és ön-jogú lett s így történt azután az, hogy az egyik gyermek duzzogva jelentette ki, hogy őneki ne alapítson más otthont, a másik pedig leült egy eddig haragos cimborájával az asztalhoz és miután elkártyázta Fiúmét, nyakába borult a régi c ivód ás partnerének. Azok a francia és cseh ujsághangok, amik az uj frigy nyomán íölcsendültek, amikben az üres elragadtatás egy pár akkordján kivül semmi invenció, semmi konstruktív tartalom sincs, bizonyságai annak, hogy ez a szerződés, mint politikai jelentőség, nem nyom sokat a latban s megerősítik azt a fölfogásunkat, hogy annak inkább intrikus, demonstráció és talán provokatívabb célja volt, mint uj pozitívum teremtése, uj politikai föl- épitmény létesítése. Egy régen álló, betetőzött és az idők viharától már megvert és meg is rongált házra kibiggyesztették a házszámot és azt a kis reklámtáblát, amely hirdeti, hogy ez a ház biztosítva van tűz, betörés, sőt talán földrengés és háború esetére is. Furcsa és groteszk helyzetet teremtett a szerződés szemlélője számára az a körülmény, hogy ugyanaznap, amikor a nagy gar- ral hirdetett aláírási aktus lefolyt, a szerződés egyik szignatáriusa: Poincaré délután megszólalt a francia kamara vitájánál és kijelentette, hogy a békeszerződések nem tökéletesek. Azok a békeszerződések, amelyeknek védelme és érintetlen föntartása érdekében délelőtt szerződést kötött. Ez az ellentmondás nem tángálja a helyzetet, ebből csak a mi „elfogult" kritikánk vetheti föl a kérdést, hogy politikailag érett, kívánatos és értelmes dolog-e, egy nem tökéletes kiépítésű alapra szerződéseket helyezni? Ez az ellentmondás a pénteki szerződének politikai értelmét kisebbíti, jelentőségé* csökkenti és értékét faragja le. A szerződésnek ez a szépséghibája, születésben fogyatékossága annál szembeötlőbb, mert vele egyidőben jött létre iaz a másik politikai szerződés, amely Belgrádot Rómához fűzi s. amely a békeszerződés alapján kötött rapallói szerződést összetépve, kereste és találta meg két európai állam között a reális kapcsolat reális föltételét. A „római paktum*4 mellett a „benesi paktum" elvesző és eltörpülő jelenség már csak azért is, mert mig a Benes politikája a nemzeti érdekek bigott vélelmezésére alapul, addig a római paktum bizonysága annak, hogy a nemzeti érdeknek néha háttérbe kell szorulnia, ha állampolitikai célok és észszerüségek követelik azt. Benes azt hirdette, hogy őt utánozni fogják, hogy ő uj politikai szerződés blankettáját adja a diplomáciának és íme, az események azt mutatják, hogy Benesre ráférne egy szeminárium azon az akadémián, ahol Mussolini a professzor és Nincsics az eminens növendék. Nem mondjuk azt, hogy a római paktum a két nép tiszta akaratának kiforrottsága, hogy örökéletíi mti és tökéletes alkotás, de a párisi paktumhoz állítva, Góliát, amelyet nem győzhet le a kis „Dávid" még akkor sem, ha a bibliai logika ezt parancsolná s ha a francia lapok Dávid ügyességét imputálják Benesnek. Plac«ioitaSdí ngllf utaTollása a franciéi politika ellen Anglia nyugtalan és bizalmatlan — Keni lehet büntetlenül érdekeiben sértem és megalázni egyetlen nemzetet sem — Angliának uj szövetségeseket keli keresnie Berlin, január 28. A Quotidienne szerkesztője Raimsay Macdonaíddal hosszabb beszélgetést folytatott, melynek során az angol miniszereinök a következőket mondotta: — Franciaországinak szemére vetik a Ruhrvidék megszállását, mely nézetünk szerint főokozója lett Anglia mai súlyos gazdasági válságának. Szemére vetik Franciaci^ szágíiuk, hogs-'üei: vult c-agendő Eűrópa magasabb érdekeire és semminemű tekintettel nem volt Anglia különös érdekeire sem. Általános az a nézet, hogy Francia- ország a kis államok fegyverkezéséhez nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásával egy uj háborút tesz eikerülheteileiii né. Franciaország Izgalomban tartja népünket, mely nyíltan arra gondol, hogy nem került-e vájjon abba a szülíség- helyzeíbe hogy a maga részéről katonai előkészületeket tegyen és uj szövetségeseket keressen. — Nem akarok — mondotta a miniszterelnök — a kereskedők és munkások nyugtalanságáról beszélni, mely bizonyos előre bejelentett nagy ipari kompenzációk miatt fogta el őket és amelyeknek éle minden látszat szerint Anglia ellen irányul. Nem akarok arról a nyugtalanságról sem beszélni, melyet az angolok Franciaország hallatlan légi fegyverkezése miatt éreznek. De azt meg kell mondanom, hogy a legkiválóbb férfiak is nyugtalanok és bizalmatlanok. Személyes meggyőződése az, hogy a francia és az angol nép alapjában egymás iránt barátságot érez és a veszélyes felhő, mely most húzódik az égre, az igazi szükségletek és az igazi kívánságok kölcsönös félreértéséből ered. Ezért nyíltan kell beszélni a dolgokról és ezzel minden félreértést ki lehet küszöbölni, — Macdonaid nem hiszi, hogy a szakértői bizottságok az akciójuknak szabott szűk keretek között kielégítő megoldásokat találhassanak. Arra a kérdésre, vájjon az an- gá? ^OTn'j'ai'íy- qá'V gJömi ' fugAí-vO' SVgl UH ' gyobb hatáskört ruházzanak a bizottságokra, Macdonaid igy felelt: — Bevárjuk, amíg a bizottságok maguk fogják kérni ezt. Ha megteszik,'valószínűen támogatni fogjuk követeléseiket. Ha véleményeltérések adódnának a francia kormánnyal szemben, tárgyaljanak vele. Fegyverkezés helyett a népszövetség — Macdonaid legbensőbb meggyőződése szerint Franciaország még a legerősebb fegyverkezéssel sem biztosirhatná sohasem a francia területek biztonságát. Azt kívánja, hogy Franciaország hagyjon föl azzal, hogy hitét egyes-egyedül katonai hatalmára alapítsa és lássa be, hogy mennyivel nagyobb védelmet találhatna a népszövetségben. Egy további kérdésre Macdonaid ezeket mondotta: — Nézetünk szerint nem lehet tárgyalni Franciaország angliai tartozásának kérdését anélkül, hogy ugyanakkor ne tárgyaljuk a;z egész európai helyzetet. Sohasem fogom megengedni, hogy ezt a kérdést egymástól elkülönítsék. A miniszterelnök azután a népszövetségről nyilatkozott és kijelentette, ho>gy Németországnak a népszövetségbe való beléPoincaré és Jaspar váratlan Itiüercnciáfa Az angol-francia viszonyról folyt a tanácskozás — A belga kormány a jóvátétel*! kérdésben nemzetközi megegyezést sürget Páris, január 28. A tegnapi napnak meg- lepetésszerü eseménye, hogy Jaspar belga külügyminiszter váratlanul Párisba érkezett és a délután folyamán hosszú konferenciát tartott Poncaréval. Nöba nem valószínűtlen az a föltevés, hogy a tanácskozás a jóvátétele bizottság szakértői albizottságának berlini működésével is összefügg, mégis inkább arra lehet, következtetni, hogy ezt a hirtelen konferenciát az angol-francia viszony kérdése hozta létre, amely viszony a pfalzi szeparatista mozgalommal kapcsolatos állásfoglalás következtében és az uj angol kormány éppen nem barátságos viselkedése következtében a meg- érettség stádiumába jutott. Az Etoile Belge brüsszeli lap úgy értedül, hogy Macdonaid szombaton tanáé hozást folytatott a londoni belga követtel, miszerint Jaspar ma visszautazik Brüsszelbe és még a mai nap folyamán részt vesz a belga minisztertanács ülésén. A Tems tegnapi száma úgy tudja, hogy Benes, aki tegnap megbeszélést folyatott Poir.caréval, tárgyalt Jas- parral is. A lapok ma terjedelmesen kommentálják Poincaré és Jaspar tanácskozásait. Hangoztatják, hogy ez a tanácskozás nem tekinthető konferenciának s ezen nem hoztak defi- nittv határozaoka. Az Erenouvelle úgy tudja, ..ogy a brüsszeli kormány Jaspar utján tudomására adta Poincarénak, hogy előnyösnek tartaná, ha a jóvátételekre nézve a lehető leggyorsabban nemzetközi megegyezés történne. A lap szerint Poincaré most már kevésbbé makacs, mint egy pár hónappal ezelőtt volt. pése a legjobb biztonságot nyújtaná Franciaország számára keleten. Arra a megjegyzésre, hogy Poincaré politikájának Francia- országban is vannak ellenzői, de ezek azt hiszik, hogy a Ruhrvidéket nem lehet addig kiüríteni, amiig egyéb garanciákat nem létesítettek, Macdonaid igy felelt: . —: Ezt tudom, de legközelebb szemben vá: raguikat a rc-idi,• - vagy a* örvény felé sodortatjuk magunkat. A francia Ruhr-megszállás sem Franciaországnak, sem Angliának, sem más valakinek nem hoz előnyöket, de a bonyodalmak mindenféle csiráját rejti magában. Garanciákról beszélnek, de ha a pillanatnyi állapot tovább tart, még mielőtt elmúlna húsz év, meglátják, micsoda biztonságokat hozott a Ruhr-megszállás Fanciaországnak. A jövőre és az európai vüáigbéke íentartására kell gondolnunk. A német demokráciáért Arra a kérdésre, vájjon Macdonaid nézete szerint Németország demokratái őszinte pacifisták-e és őszintén hajlandók-e jóvátételek fizetésére, azt felelte, hogy erről meg van győződve. Nekünk munkásoknak célunk olyan politikát űzni, amely, amennyire hatalmunkban áll, a német demokráciának megkönnyíti a korrnényrajutást. De ha következetesen olyan politikát űznek, amelynek révén a német reakcionártusoknak kezére járnak, akkor ez oly badarság volna, amelyet mindnyájan drágán fizetnének meg, >a franciáik, az angolok és egész Európa. — Nagy tévedés volna föltételezni, hogy hosszú ideig büntetlenül érdekeiben meg lehet sérteni, vagy büszkeségében megalázni valamely nemzetet Arra a kérdésre, mi a véleménye Mac- donaldnak a Pfalz-mozgalomról, azt felelte, hogy nézete igen egyszerű és megegyezik egész Anglia nézetével. Ha egy szeparatisz- tikus mozgalom magától indul, ahhoz semmit közünk. De ha ezt a mozgalmat külső hatalom inszcenálja, abban az esetben az nézetünk, hogy megsértik a versaillesi békét. Prések már is ellenzéki húrokat penget. Prásek Károly volt szenátusi elnök a cseh agrárpárt végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a 28. Rijen jelentése szerint az adóügyek megvitatásánál különböző követelésekkel hozakodott elő. 100 cseti-szl. koronáért fizettek ma, január 28-án: Zürichben 16.7625 svájci frankot Budapesten 92100.— magyar koronát Bécsbers 205700.— osztrák koronát Berlinben 12194400000000.— némét márkát /WZ7L Ijjj^ IIL évfolyam 24. (472.) szára t l J8leiw'k J Prága, kedd, 1924 január 29 ^7 — ........ m • J pr llí JlFTp ||yjp f? ml Aj&y m mg ÖT IflrfS Év m Mf ® Jm páSkíSSoetwT l TelffonV’sofía ffla ^cáSBi M VLJR W&p Js&t * — Kiadóhivatal: Prága I., Liliova *1P *1,1111 nllce 18 „ Telefon 6797. szám,- Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkői és Roszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: RETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
