Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-26 / 22. (470.) szám
a ___________ Sz ombat, január 26. Rimaszombat a járási beosztás ellen Elfogadták az ellenzéki pártok memorandumát — Küldöttség indul Masarykhoz Rimaszombat, január 25. (Saját tudósítónktól.) Rimaszombat községi képviselő testűje te január 23-án tartotta meg közgyűlését. Több helyi jelentőségű ügy elintézése uüátn Csorbái főjegyző beje jen- tette, hogy Pitta Rezsőnek a rimaszombati villany telep könyvelőjévé történt megvá- • lasiztása elleti föítebbezéssel élt, mire a járási fönö.k a választást megsemmisítette. A főjegyző felolvadta a felébb ezéet, mely szerint Pitta nem tudta az álilám nyelvét és úSiasmel- lenes magatartást tawuisií. A megindult vitában Törköly József dir. is fölszólalt. Kijelien- tette, hogy az ügyben politikai zaklatási lát és javasolja, hogy Pittát mindaddig hagyják meg állásában, amíg ügye elintézést nem nyer. A közgyűlés így határozott. A polgármester beiden tét te, hegy memorandum érkezett a közgyűléshez, amely a rimaszombati járás jelenlegi beosztásában való megmaradását kéri. Csorbái főjegyző 'tiltakozott a memorandum fölolvasása ellen, miire Törköly József dir. fölvilágosította, hogy ez nem áll jogában, legföljebb a határozat él- len van vétójoga. A főjegyző ezután fölolvasta a memorandumot z A memorandum A memorandum hivatkozik az 1920. évi 122. számú nyelvtörvény 2. szakaszára és a köztársasági elnökinek a nemzetiségi béke s egyenoguság érdekében elhangzó tt tanítására, mely szerint lehetőleg egynyelvű járásokat kell alakítani. Kéri, hogy Rimaszombat városát, melynek lakossága kilencven százalékban magyar, a kilencvenhat százalékban magyar lakossággal bíró feledi járáshoz csatolják, míg ma a város a rimaszombati járáshoz tartozik, amelynek községei tuJnyo- mórészben szlovákok. A város esetleg megnyugvást találna abban a megoldásban is, hogy Rimaszombat maradjon meg a rima- szombati járásban, úgy azonban, hogy ennek a járásnak a nemzetiségi számaránya mesterségesen és tendenciózusan változtatást ne szenvedjen. Ha azonban sem az egyik, sem a másik megoldási mód nem találna méltánylásra, úgy azt kéri a memorandum, hogy a feledi és a rimaszombati járás bírósági és közigazgatási szempontból egy járássá egyesi ttessék. A memorandum fölül vaisása titán bejelentette a főjegyző, hogy a cseh-szlováik pártok részéről eTenmiemorandum érkezett be. Törköly József dr. pártolta a memorandumot és kifejtette, hogy a memorand "mban foglaltak nem politikai óéit szolgálnak, hanem a magyarság kereskedelmi és gazdasági szempontjait veszik elsősorban figyelembe. Indítványozza, hogy a képviselőtestület ebben az ügyben Intézzen átiratot a rimaszombati és feledi járási főnökséghez, Zólyom nagymegye zsupánjához, valamint az összes illetékes minisztériumokhoz és a memorandumot küldöttség utján terjessze elő a köztársaság elnökének is. A cseh-szlovák pártok külön véleményét Qyvrkovícs János dr. és Rydkr mérnök terjesztették elő, majd hosszabb vita után az elnök elrendelte a szavazást. A közgyűlés óriási szavazattöbbséggel Törköly József dr. indítványát fogadta el és a Prágába küldendő bizottság tagjaivá Vladár József polgármestert, Kovács László dr.-t, Rábely Miklóst, Sichert Károlyt, Altmaran Samut, Szoyka Pált, Vozáry Samut és íiiozek Jánost választotta meg. Az indítvány mellett nemcsak a kisgazda és keresztényszociális tagok szavaztak, liánom mellette volt a zsidópárt és a kotnniu- niifsfa pártnak két tagja is. A magyar népszövetségi hilcsöit ucist feltételei biztosítva vannak Az uj jegybank 20 százalékig fedezni fogja étkészlettel a pénzforgalmat — A belső kölcsön jegyzésének két lehetősége van Budapest, január 25. (Saját tudósitónktól.) A magyar népszövetségi kölcsön aktualitásával elmúlt néhány hónap óta úgy a politikai, mint a gazdasági élet figyelme erre a kérdésre összpontosult. Lázasan figyeli mindenki a tárgyalásokról kiadott jelentéseket és aszerint,válik bizakodóvá, vagy elkeseredetté a közhangulat, ami éppen úgy fejeződik ki aztán a parlament képén, mint a tőzsdei értéktáblázatokon. Az esemény hatása ma van a legfoko- zottabb stádiumban azzal, hogy publdkussá lett a kisantant újabb manővrirozása a kölcsön ellen, másrészt, hogy Magyarország kénytelen a külföldi kölcsön főföltételéül két súlyos belső kölcsönt produkálni: egyet a jegybank fölállítása javára, egyet pedig az állami deficitek fedezésére. A kisantant ugyanis azzal a kijelentéssel vonul föl Pá- risba, hogy a magyar jóvátételi moratóriumot csupán akkor lehet elismernie, ha a hatalmak az ő függő háborús adósságaira is kiterjesztik a moratóriumot. A belső kölcsön ügyében pedig az a helyzet, hogy csak az egyik, a 30 millió aranykoronás iegybankköl- csön tekinthető biztosítottnak és igy a magyar kormánynak minden valószínűség szerint a második nagyobb nemzethitel megszerzésénél a kényszerköicsön eszközeihez kell folyamodnia, amely tekintetben szó lehet bankok, vállalatok és a földbirtok bizonyos arányú állami haszonrészbevételéről, vagy újabb pénzlebélyegzésről is. Mert a kormánynak mindenek fölötti szilárd elhatározása az, hogy az országot megállítja a végzetes gazdasági lejtőn. A kölcsöniigyek bonyolult eseményeiről egyébként egy vezető magyar pénzügyi kapacitás a következőket mondotta a Prágai Magyar Hírlap részére: — Ha elfogulatlanul akarunk ítéletet mondani a most folyó magyar népszövetségi kölcsönakclóról, meg kell állapítanunk, hogy az kisiklott az eredeti irányvonalról és igy mai formájában inkább látszik külpolitikai harcnak Magyarország és a kisantant között, mint komoly lehetőségszerzésnek arra, hogy azzal gazdasági szanálást lehessen produkálni. A kölcsön leredukálódott 250 aranymilíiólg, tehát annyira, amennyivel a pénzügyminiszter legjobb esetben is háromnegyedé vés költségvetést csinálhat. Ezzel szemben az ellenértékűi vállait kötelezettségek horribilisak. A jóvátétel! kérdésnek bekapcsolása, de főleg a kölcsön összegének ilyen redukciója, amellett, hogy egyidejűleg belföldi kölcsönök igénybevételére is kényszeritették a kormányt, alig jelenthet számotíévőbb előnyt, sőt inkább nagy megterhelést Magyarországra, A kormány igy tartozni fog a külföldi kölcsön összegével, viseli a zálog'dö súlyos politikai következményeit, végül a belföldi kölcsön amortizációjának terhével is tartozik, amikor az a helyzet áll elő, hogy még mielőtt a fölvett összegeket befektethette, illetve a reorganizálásokra fordíthatta volna, a fizetési kötelezettségek részletei esedékessé válhatnak. — A belföldi kölcsön kérdését vizsgálva, a következőket mondhatom: A belföldi köicsön lebonyolításának két módozatáról van szó. — Még pedig vagy önkéntes jegyzés utján megszerezhetni a szükséges összeget, vagy kényszerköicsönt kiróni az ország teherbíróbb elemeire. A kormány természetesen a végső szükség esetén nyúlna csak a kényszerköicsön eszközeihez. Ezért először nyílt fölhívással fordul az ország lakosságához, olyan módon, ahogy az annak idején a hadikölcsönök jegyzésénél történt. Minden valószínűség amellett szól, hogy a kölcsönjegyzés első tétele, a 30 aranymiiiiós jegybankkölcsön biztosítva van, mert hiszen jól átérzett tudat az, hogy Magyarország függetlensége ezen az utón megőrződik. Az állami jegybank első ténykedése pedig az lesz, hogy 20% értékben fedezi a jegyforgaímat. — A második fölhívás, amely az állami deficitek fedezését és az állami háztartás reorganizálását célozza, már kisebb reményű, bár az általános tájékozódás képe még nem végleges. A kormány természetesen ezzel fog elsőnek kísérletezni és amennyiben egy egészen rövid terminus végén megállapítható, hogy a fölhívásnak kellő eredménye nem volt, következnének a kényszerszabályok, amire a kormány minden körülmények közt fölhatalmazást kap. Eszerint igénybe venné a kormány a bankok, vállalatok bizonyos arányú üzemrészesedését a tulajdonjog teljes tiszteleiben- tartása mellett és ugyanígy a földbirtokok termelési tényadat. Ezt azonban készpénzzel, részvények leadásával, vagy természetben? kényszeradózássa! meg lehetne váltani. — Mindezek azonban a legvégső szükség eszközei. Mert a kormánynak szilárd és tántoríthatatlan akadálya az, hogy megállítsa az országot a gazdasági dezorganizáció veszedelmes lejtőjén. És ez nemcsak Magyarország, de Európa érdeke, (r. o.) Lenin temetése előtt Riga, január 25. Mivel a szentpétervári szovjet Szinovjev távirati javaslatára elhatározta, hogy Szentípétervárat Lenínvámak lógják átkeresztelni, mai tudósításomat igy kell kezdenem, hogy „Leninvárból“ érkező | jelentések szerint Lentinek holttestét a szak- | szervezeti egyesületek székhazában fölraya- I talozták és a lakosságot tegnap a katafclk- | hoz engedték. Mivel kedden óriási hófúvás ! dühöngött Oroszországban, a telefon és táv- ! iróösszeköttetés Szentpétervárral teljesen ; megszakadt és igy csak kerülőuton érkeznek hírek a temetés részleteiről. .,Leninyáron** az épületeken íélárbócra eresztett zászló leng, ugyanígy gyászolnak a külföldi nrsz- sz'ók épületei is. Lenint az úgynevezett VÖ- röspacon a tribün és a szimbolikus munkásszobor között fogják eltemetni. Temetkezési helyéül egy piram’s formájú mouzoleumot fognak emelni. Amint a sirt megássák, a sir fölé az üvegtetővel ellátott koporsót hatalmas piedeszfálra helyezik, amely körül széles erkélyt építenek, hogy a lakosság ezrei eldef'ürozihassanak a halott vörös diktátor előtt. Ma délután három órakor Brockdorff Ranzan gróf ^rnet követ a d'ploniádai kar nevében koszorút helyez Lenin koporsójára. Moszkva, január 25. Lenin temetését vasárnapra halasztották, mert számos vidéki és külföldi delegáció csak vasárnapra ér- kezhetik meg. Csicserin a részvét'táviratok- nak egész sorát kapta, igy a többi között táviratozott Izmed pasa és Nansen is Musz- tefa Kemal Kalioínhez intézett részvéttáviratot. A külföldi missziók kormányaik nevében kifejezték részvétérzetüket. Ezt a híradást eddig nem erősítették meg. Más hírforrások arról szólnak, hogy a temetés szombaton lesz. Tárcarovaíunk: Vasárnap: Mécs László: Üzenet tavasznak ősszel. (Vers.) Sas Ede: A beteg. Beszéd a Nobeí-dij fölvételekor — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta és felolvasta: Selma Lagerföf Svédből fordította: Osváíh Kálmán Királyi felségek! Hölgyeim és Uraim! A napokban vonaton utaztam Stokhoimíba. Alkonyaira hajlott az idő. Odakünn kezdett szürkülni, benn a kupéban már homály borongott. Utitársaim szundikáltak, ki-ki egy sarokban, még jömugam némán ülve hallgattam a vonat zakatolását, amint tova robogott a síneken. Ültömben akaratlanul is eszembe ötlöt- tek egyéb s tok holmi ütném. Többnyire valami nehéz dologban kellett a fővárosba utaznom. Egyszer vizsgázni, másszor a magammal véti kézirat számára kiadót keresni. Most pedig azért készültem Stokbolmba, hogy fölvegyem a Nobel-dijat. És szinte úgy tetszett, hogy ez sem valami könnyű dolog. Az egész őszön teljesen vésszavonulton éltem régi otthonomban Vármelandiban és érne most meg kellett jelennem egy sereg ember előtt. Mintha magányomban elszoktam volna az élet lüktetésétől és szinte fáztam tőle s aggodalommal telt el a szivem arra a gondolatra, hogy megint ki kel! lépnem a nagy világba, emberek közé. Dekát alapjában véve mégis csak fölöttébb örültem a díj elnyerésének s azzal igyekeztem lecsTlapitani aggodalmamat, hogy rágondoétain mindazokra, akik Örvendtek a szerencsémmel:. Hág ondóiban szépszámú régi jó Imiét:1.ónra, testvéreimre s legelső sorban öreg édes anyámra, akinek odahaza repesett a szive, hogy megérhette e nagy eseményt. Ám rá kellett gondolnom az édes atyámra is és elszorult a sziveim arra a gondolatra, hogy immár nem élt s nem beszélhettem el neki, hogy elnyertem a Nobei- dijat. Pedig szentül hittem, hogy ha értesülne róla, ki sem örvendene nálánál jobban. Mert nem ismertem senkit viliágéletemben, aki annyi szeretettel és tisztelettel csüngött volna a költészeten meg a költőkön, mint édes atyám. És ha most tudomására jutna, hogy .a svéd akadémia fényes költői díjra érdemesített----------igazán fájt a szivem. ho gy el nem mondhattam neki. Aki sötét éjjel vonaton utazott, tapasztalásból tudta, hogy a. vonat olykor huzamos ideig csodálatos simán, mit sem rázva, siklik tova a síneken. Zakatolás, csikorgás elnémul s a kerekek egyenletes gördülése olyan, akár a csendes, egyhangu muzsikaszó. Mintha a vasúti kocsik nem is a síneken törnének előre, hanem tovább siklaná- nak ki a világűrbe. No és ahogy igy eltűnődtem riadta, be szeretnék találkozni az édes atyámmal, hát ilyesmi esett meg velem is. A vonat olyan zajtalanul és könnyedén haladt előre, hogy úgy rémiéit, mintha nem is a földön siklianék tova. És szabadjukra eresztettem csapongó gondolataimat. Jaj, ha a mennybe szálihatnék öreg édes atyámhoz! — Azt hiszem, hallottam róla, hogy másokon megesett ilyesmi, hát azt gondoltam, mért ne eshetnék meg rajtam is? A vasúti kocsik csak siklottak tova szépen, csendesen. Ám bárhova igyekeztek is, bizonyosan hosszú ut várt rájuik. S az én gondolataim előbb célhoz értek, mint a vonat. És édes atyám, amint találkozom vele. hintaszékben ül a verandán, előtte nagy. szép'égés, napsugár;s kert, te'e virággal meg madarakkal — s természetesen a Frithjof-mordát olvasgatja. Amint megpillant, félre tolja a könyvet, homlokára teszi pápa-szemét, aztán fölkelvén, e'.ém&iet. — Hozott isten! — mondja — hát itt sétálsz? — Majd azt kérdi régi szokása szerint: — Hogy vagy, édes fiam? És csak azután kezd csodálkozni rajta, hogy meglátogattam', midőn ujna helyet foglal a hintaszékében. — Csak nincs valami baj odahaza? — tudakozza egyszerre. — Nincs, atyám, minős. Rendben van minden. S éppen hozzá akarok fogni, hogy elmondjam neki az örvendetes hirt, de megint azt gondolom, mégis jobb lesz egy kicsinyég tartogatnom és kerülő utón közölnöm vele. — Csak azért jöttem, atyám — fogok bele hát szomorúan a mondókármba —hogy tanácsot kérjek tőled. Tudniillik nagy adósságba keveredtem. — Ebben a dologiban, tartok tőle, nem igen segíthetek rajtad — mondijla. atyám. — Mert e helyről is bátran elmondhatni, akár a várnrelandi régi udvarházakról, hogy van itt bőséggel minden, csak pénz nincs. — Hiszen nem is pénzzel tartozom — vetem ellen, — Annál rosszabb •— feleli atyám. — Csak mondd el hát, lányom, tövéről-hegyére. És nem is kereskedem rossz helyen — folytatom tovább —, amidőn hozzád fordulok segítségért, mert neked is részed van benne, hogy ennyire eladósodtam. Hiszen tudod, atyám, hogy te taníthattál bennünket gyermekkorunkban a zongoránál Bellmon dalaira. Azt is nyilván tudod még, hogy te olvastattad föl vélünk minden rstenáMott télen újra meg ujna Tegnért. Runeberget meg Andersent. Innen ered, látod, első nagy adósságom. És most monddsza csak, hogyan háláljam meg nekik, hogy megkedveltet tök vetem a reg-két, a idők megy tetteit, édes szülőfőÁlcmot meg az emberi életet 1 minden nagyságával és fogyatkozásával!? E szavak halta tára félegyenes ediik hintaszékében az öreg ur s kigyui a szeme. — Örülök rajta — szól —, hogy ilyen adósságba kevertelek. Lehet, hogy igazad van, atyám — hagyom rá —, de ne feledd, hogy ez még nem minden. Mert egész sereg ilyen hitelezőm van. Gondolj csak mindazokra a szegény, hontalan gavallérokra* akik ifjúkorodban bejárták Vár méla ndot, kártyázva, dalolva. Óh mennyi bohó kalanddal, ötlettel meg tréfával tartozom nékik. És gondolj egytöl-egyig azokra az erdőszélen kicsiny, rozoga kunyhókban gunnyasztott öregekre, akik -manókról, s-eílökről meg a hegyekben elbűvölve fogva tartott szüzekről meséltek előttem. Ök tanítottak meg rá. mint lehet kemény kőszikláikat, sötét erdőket a költészet fényével bearanyozni. És azután gondolj, atyám, mindarra a sok sápadtarcu, beesett szemű barátra meg apácára, akik homályos kolostorokban görnyedve látásokat láttak és hangokat hallottak. Nekik is adósuk vagyok mindazért, amit az általuk gyűjtött legendák dús kincséből köllcsön vettem. És gondolj a dalekarlfei földművesekre, akik Jeruzsálembe zarándokoltak. Bizony nekik is hálávall tartozom, hogy megajándékoztak e nagy cselekedetükkel, amelyet megírhattam. És még itt sincs vége. Mert nem csupán az embereknek vagyok adósuk, hanem az egész természetnek is, a földön élő állatoknak tneg a-z égi madaraknak, a fáknak meg a virágoknak egyaránt, mert, látod, egytöl-egyig elmesélték a titkaikat. Az öreg ur csak rábólint helybenh agyán s bánatnak nyoma sincs az arcán. — Behathatod hát, atyám, hogy mind ez az adósság önsúllyal nehezedik reám. És mert a földön nincs senki emberfia, aki tudná, hogy’ törle^ztheiném le, azt gondoltaim: itt az égben csak tudjatok.
