Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)

1924-01-25 / 21. (469.) szám

\ Péntek, január 25. Prásek Vencel azt ajánlotta, hogy Ferenc József lengyel királlyá koronáztassa magát A Pragieír Tagblatt a Prásek Vencel állal rendelkezésére bocsátott másoljatok alapján további részleteiket közöl Prásek Vencelnek a kabinetirodához intézett leveléből. Egyik levelében azt ajánlja a császárnak, hogy a lengyelek királyává koronáztassa magát és ily módon megelőzze a cárt, akinek bizonyá­ra hasonló szándékai vannak. A kabin etiiroda főnökié, Sdhlesisfi báró erre arról értesítette Prásek Vencelt, hogy politikai kérdésekkel nem foglalkozik és ennek folytán nem áll módjában, hogy levelét fölhasználja. Prásek Vencel 1915 január 12-én azután újabb leve­let intézett Károly Ferenc József trónörökös kabineti robajéihoz, amelyben az osztrálk-tnra- gyar monarchia átalakítását indítványozza, olyan formában, hogy az öt főnemzetböl (nemietek, csehek, magyarok, lengyelek és délszlávok) szövetséges államot alkossanak. Ajánlotta a cseh államjog elismerését és a cseh koronázást. Prásek Vencel állításai sze­rint a trónörökös és Burán báró január 20- ám megkezdett csehországi útja ezzel állott összefüggésben. Harmadik levelében az élel­mezési állapotokat panaszolta föl Prásek Ven- cel és tizennégy javaslatot tett az orvoslásra nézve. A koalíció is beleszól a szeszbotrányba A koalíciós pártok tíztagú végrehajtó bi­zottsága holnap üi össze. A bizottság a Ceské Slovo értesülése szerint a kormánytól a szeszbofcráoyira vonatkozóan föl vall: gioisátást fog kérni. A tárgysorozaton ezenkívül a főid­ői rtoíklbi vadai kérdése szerepel. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Prásek a szesz­botrányról annak idején nyilatkozott a de- szitikában s az agrárpárt vizsgálóbiizodtság.a éppen erre a nyilatkozatra való hivatkozós- sad neim bocsátkozott bele az ügy érdemle­ges megvizsgálásába. Ez után teljesen érthe­tetlen ez az uj fordulat, hogy a tizes bizott­ság újabb fölviTágos'itást kér. A ruszinszkói választások előcsatározása megkezdődött Frankenberger és Volosin egy gyékényen? Tart a harc a Visztnik körül Ungvár, január 24. (Ruszinszkói tudósítónktól.) A ruszinsz- kói választási harcot behirdetö pártmozgal­mak kezdetüket vették. Legalább erre enged következtetni az, hogy a politikai sikereket hajhászó Frankenberger a minap érdeklődött Volosinnál aziránt, hogy a vezetése alatt álló ohliborob-párt meg van-e elégedve Srá- mekékkal, mert ellenkező esetben itt az al­kalom, hogy a chliborbok egyesüljenek a cseh agrárpárttal és közös listával vegyék föl a választási küzdelmet. Frankenberger ilyen módon óhajtaná ellensúlyozni azt a veszteséget, amely a cseh agrárpártot az Tárcarovatunk: Szombat: Selma Lagerlöf: Beszéd a Nobel-dij fölvételekor Vasárnap: Mécs László: Üzenet tavasznak ősszel. (Vers.) Sas Ede: A beteg. autonóm földmivesszövetség kiválásává! ér­te, Egyelőre nincs értesülésünk arról, vájjon a tárgyalások lefolytak-e és milyen ered­ménnyel. Föld esi Gyula nyomda tulajdonost e na­pokban értesítette a rendőrigazgatóság ar­ról, hogy a Karpatoruszkij Visztnik ügyében ;. benyújtott bejelentését nem vették tudomá­sul és a lap tulajdonosáinak ezentúl is Ka­min szkyt tekintik. A lap második száma mind azon által megjelent és a pártszakadás részleteit ismertette meg a ruszin közönség­gel. Hír szerint a kormány pár nap múlva megjelenteti a maga el len-Visztnik jé t. Lenin holttestét Moszkvába szállították Szombaton lesz a temetés — Szürke hét köznapi ruhában fekszik a vörös diktátor a koporsóban Moszkva, január 24. Lenin holttestének Gorlkibó'l Moszkvába történt szállítása igy mén; végbe: Tegnap tíz órakor Stalin, Kra- sin, Bucharin, Zinovjev és Kamenev elhe­lyezték a koporsóban a vörös zászlóba bur­kol; holttestet s a koporsót Lenin legjobb barátai, tanítványai és a kormány tagjai föl­váltva vitték a négy kilométerre fekvő leg­közelebbi vasúti állomáshoz. A koporsó mö­gött Lenin családja haladt. Több tíz kilomé­ter távolságból gyűlt össze a falusi nép, hogy megadja az elhunytnak az utolsó üdvözle­tét. A koporsót száilitó vonat tizenhárom órakor ért Moszkvába. A pályaudvarról Le- n:n barátai és a katonatács tagjai fölváltva vitték a koporsót a szakszervezeti szövetség épületéig. A halottas menethez óriási tömeg csatlakozott. Tizenhat órakor a szakszerve­zeti szövetség épületének oszlopcsarnoká­ban fölravatalozták a holttestet. Lenin szür­ke hétköznapi ruhájában fékszik a koporsó­ban, a vöröszászló rendjellel a gomblyuká­ban. j Moszkva, január 24. Lenin temetése I szombaton lesz. A diplomába: missziók főnö- i kei ma összejövetelt tartottak a német kö- | vétségén Broekdoríí-Ranzau gróf elnöklete i alatt és arról tanácskoztak, hogy milyen for- | mában vesznek részt a külképviseleti misz- sziök a temetésen. A cseh-szlovákiai kommunisták gyásza Prága, január 24. A kommunista párt végrehajtó bizottsága Lenin halálhírének vé­tele után azonnal összeült és elhatározta, hogy részvéttáviratot küld Moszkvába. A cseh-szlovák kommunista párt országos szervezetei szombaton délután, a temetés napján osöndes tüntetést rendeznek. A prá­gai kommunista munkások szombaton dél­után félkettőkor gyülekeznek a régi város­háza előtti téren. A gyászünnepség befejez­tével tüntető fölvonulást rendeznek a Gra- benen és a Vencel-téren keresztül Szovjet- oroszország képviselőjének palotája elé. Mw, ls«i;ri!€€a]áiMEc£Égif!«3efc Egy angol humorista rajzoló a münkáskor- inány megalakulása előtt az alakulófélben levő kormányt a fenti rajz szerint tippelte: A kép baJsarkában elől ül Ramsay Mac Donald mi­niszterelnök. Jobbján Haldane lord kancellár van. Följebb Thomas gyannatügyi államtitkár, Jones és Henderson (bél- ügy) vannak. Mac Do- nalddal szemben paróká­ban és az angol bírák talárjában Hasíings, fö­lötte Walsh (hadügy), Palmoor (a titkos tanács elnöke), Clynes (titkos pecsétőr) és Webb (ke­reskedelem) ülnek. Fönt a két sor között Adam- son skót miniszter áll. A felső jobbsarokban bal­ról jobbra a következők láthatók: Jansbury, Jo- weth (munka), Thorne és Snowden kincstári kan­cellár, alattuk pedig Smillie, Irwing és Ber- ton vannak. Macdonald tárgyalni akar az európai kérdésekről Első dolga Oroszország elismerése. — Lord Parmoor Anglia népszövetségi képviselője London, január 24. A Daily Telegrapíi jelentése szerint Macdonald felkérte lord Par- rnoort, hogy Angliát a népszövetségben kép­viselje. — A Daily News úgy tudja, hogy Oroszország elismerése után 0‘Gradt mun­káspárti képviselő lesz a moszkvai angol követ. — A Daily Express szerint Macdonald akciót fog kezdeményezni an­nak érdekében, hogy különböző európai kérdések fölött tárgyalások induljanak meg. Ezek közé tartozik a jóvátétel! kér­dés, a francia kormány pol'tjkája, Orosz­ország elismerésének kérdése. A Da:!y News kijelenti, hogy az uj kor­mány első fel adatát alkotja —■ Macdonald szavai szerint — véget vetni annak a balga felfogásnak, amely távoltartja magát Oroszországtól. Macdonald Moszkvával közvetlen összeköttetésbe fog lépni. Esik a font Fölemelik az angol kamatlábat? London, január 24. (Saját tudósítónktól.) Macdonald kormányrajutása a londoni pénz­ügyi világban meglehetősen nagy megráz­kódtatást keltett és a tegnapi tőzsdén a fönt erősen esett. A Standard szernt a font esé­sét nagyobbszabásu francia eladások okoz­ták. A City körében arról beszélnek, hogy az angol hivatalos banklkamailábat föl fog­ják emelni. A német aranyi egy bank alapítása Páris, január 24. A Petit Párisién berlini tudósítója közli lapjával Schacht dr. birodal­mibanki elnöknek terveit az uj német arany­jegybank szabályzatáról. A jegybank jegyzé­seit nemcsak Németországban, hanem a kül­földön is eszközölnék. A bőnk nem fog spe­kulatív üzletekkel foglalkozni. A kiadandó bankjegyeknek aranyban, vagy devizában való beváltását egy év letelte után garantál­ják. A részvények aranyban fizetendő oszta­lékot fognak kapni. A bank fönnállása hu­szonhat esztendőre lesz garantálva. Az aranyjegybankot egy milliárd aranymárka tőkével alapítják. A kibocsátandó bankjegyek értéke két milliárd aranymárka lesz, azaz öt­ven százalék fedezettel bírnak. Berlini jől- értesiilt körökben kétkedéssel fogadják a Petit Parisiennek ezt az értesülését. Paslcs és Mmcsics Rómában Róma, január 24. Paslcs miniszterelnök és Nincsics külügyminiszter ma reggel ide­érkeztek. Tiszteletűikre a király mta udvari estebédet ad. A jugoszláv-oktsz szerződésit és a fiumei jegyzőkönyvet szombaton írják alá. Vasárnap a Pa’iazzo Veneziában Musso­lini rendez nagy estélyt a vendégek tisztele­tére. Pasics és Nincsics január 28-án hagy­ják el Rómát. A nagy tűz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor. Horog János meg volt elégedve az élet­tel. Volt földje, vagyona, háza, aztán volt ne­ki olyan csinos felesége. Mivel pedig az egyszerű emberek hite azt tartja, hgoy a gyerekáldás csak azoknál van, akik szeretik egymást, a szeretet fokát meg a gyermekek száma mutatja meg, hát ezen az alapon Horog János a sok jó mellé még azt is elmondhatta, hogy ők ugyancsak szeretik egymást, mert rövid tizenkét’ esz­tendei házasságuk után olyan nyolc makk- egészséges, pufók gyerekök született, hogy csak úgy gurultak a g omboly őségtől. A menyecske már meg is sokalta a bő istenáldást. Nem egyszer mondta az ember­nek. — Hallja kend, elég volna már az isten- áldásból. Az ember azonban más nézeten volt, ke­reken kijelentette: — Amit az Isten rendelt, hadd jöjjön! Amint mondom, nagyon boldog, megelé­gedett életet éltek, nem volt azoknak sernm - féle bajuk, bánatuk. Egy napon azonban, —m'nt a hirtelen jött nyári zivatar, megváltozott minden. Úgy kezdődött, hogy egy'k cs e, am kor az ember munkából hazajött, a menyecske a konyhaajtó küszöbén guggolt, maga elé né­zett az udvarra és gondolkozott. Horog János kétszer is aggyonistenezett neki, mire meghallotta. Meg is kérdezte tőle: Mién gondolkoztál? A menyecske felállt mosolygott, v.állat- vont, aztán kitérő feleletet adott: — Álmos voltam. Több szó nem esett erről. Az ember már el is felejtette, az asszony szeme azonban fur­csán révedezett, sokszor nem azt cselekedte, amit éppen alkart volna. De az ura nem vette észre. Nemsokára rá egy zimankós este aztán Horog János különös dolgokat észlelt a me­nyecske körül. Mikor ugyanis lefeküdt és belehuzódott a meleg dunyha alá, rendes szokása szerint oda,szólt az asszonynak: — Elolthatod a lámpát! így volt ez már tizenkét esztendő óta minden este. Mindig a menyecske fújta el a lángot. Az ő dolga volt. Most azonban- mintha megbabonázták volna, meg se mozdult, de még csak nem is felelt a szóra. Mikor aztán Horog János má­sodszor is kiadta a parancsot, egyszerűen vállatvont és azt mondta: — Fújja el maga! Az ember gondolkozott egyet, aztán mit csináljon, elfujfa a lámpát Másnap is igy volt. Harmadnap is. Aztán megint. Az ötödik napon Horog János megsokal- ta az oltogatást s nrkor a menyecske megint rátukmálta a fújást, megállt a szoba köze­pén és mérgesen rá villant az asszonyra: — Hát ez mindig igy lesz ezután?! Az asszony a fal felé fordult: — De nehezére esik, — vetette oda és és többet nem szólt Az ember mérges volt, akárhogyan akart volna is porolni, veszekedni, nem lehe­tett, mert a menyecske rá se hederiíett, ha­marosan elaludt, ő miatta aztán beszélhetett a párja akár hajnlig is. Amúgy egész nap kedves volt, vidám volt, éppen úgy, mint azelőtt. Este azonban megbolondult. Nem fújta, el a lámpát, ha mindjárt a halállal fenyegette is a gazda. Minden este pöröléssel végezték a na­pot. Egyik este Horog János olyan mérges volt, hogy majd a guta ütötte meg. A me­nyecske azonban nem engedett. Most már azért se nyúlt a lámpához. — Horog János felkapta e fejét: —Nem fújod el? — Nem! — Hát jól van! — mondotta az ember, — ha nem fújod el, hát én se! Azzal megfordult és kiment a szobából. Egyenesen a kocsmába ment. Gondolta magában, hogy addig nem megy háza, amíg a lámpa ég. Az első liter után el is ólálkodott a háza felé. de hasztalan volt, a lámpa égett, csak úgy lobogott, pedig már későro járt. A7. asszony nem oltotta el. Horog. János nagy kínjában még egy literrel leöntött s mikor úgy éjfél táján lámpákérdiés megoldásához már elég erőt érzeti magában, kifizette a borát, aztán ha- zagőzölgött. Most lesz uemulassj A menyecske aludt, mint a bunda. Horog János megállt a szoba közepén# sötét dolgok kavarogtak az agyában, hogy mit csinál, hogyha a felesége nem oltja el a lámpát. Most azonban, hogy az asszonyt al­va találta, nem tudta hamarosan, hogy mit csináljon, összezavarodott. Hogy valami mégis legyen, hát úgy segített magán, hogy nagy hamisan odament az asszony ágyához, aztán nagyol rikkantott: — Hopp császáré! A menyecske megijedt, felpattant, mint­ha rugó dobta volna, ijedtében azt hitte, hogy tolvajok járnak a szobában. Lármát úKart csapni, de mikor felismerte az urát, szörnyen neheztelő hangon csak ennyit mondott: Megbolondult?! Az ember a szives kérdésre nem felelt, csak állt, a bor dolgozott benne, a lába néha megbicsaklott, aztán nagy hallgatás után, mintha akikor jutott volna eszébe, hogy tu­lajdonképpen mit is akar, a lámpára muta­tott, aztán nagyot kiáltott: — Fújd el a lámpát'! A menyecske megrántotta a vállát: — Fújja el az, aki nem állhatja. És befelé fordult. Az embert elöntötte a méreg: — Nem fújod el? — Nem! — Hát akkor majd eliujom én. — kiál­tott az ember, azzal lekapta fejéről a kala­pot s olyat vágott vele a lámpára, hogy csak úgy kalimpáltak az üvegdarabok. A petró­leum meg szétfolyt a szobában s a terjedő lángok, mint apró ördög: nyelvek benyal­dostak a bútorok alá. Hörögné jóformán még magához se tért amikor a szalmával töltött ágy már lobbot vetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom