Prágai Magyar Hirlap, 1924. január (3. évfolyam, 1-26 / 449-474. szám)
1924-01-24 / 20. (468.) szám
A vörös cár halálára (fi.) Prága, január 23. Nagy események előestéjén, amelyek a szovjetrendszer tökéletes átalakulását és az orosz birodalom Európához való visszatérését hordják a méhükben, sújtott Je a halál Uljanov Iljics Vladimirre, vagy amint publicisztikai álneve után általánosan nevezik: Leninre, az európai civilizáció sokaktól imádott és még többektől rettegett istenostorára. Hosszú szenvedés után hunyta le a szemét, még mielőtt megérhette volna, hogy az „uj gazdasági rendszer41, azaz a kapitalista rendszerhez való visszatérés, amelynek szükségességét a pusztítás borzalmas munkája és számos eredménytelen kísérlet után élete utolsó hónapjaiban önmaga is világosan fölismerte, rendet és nyugalmat adjon a poklok minden poklán áthaladt nagy orosz népnek. Ma még minden bizonnyal nélkülözzük a történelmi távlatot, amely szükséges ahhoz, hogy helyes képet alkossunk magunknak erről a világtörténelmi egyéniségről. Mert Lenin kétségtelenül az volt 4 világtörténelmi egyéniség a Nérók, Ropespierrek és Marat-k fajtájából, akik fölött ugyan a világtörténelem itéíoszéke eltörte a pálcát, de azért lépteik nyomát nem törölhette ki az emberiség kál- váriás országújáról. Jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy darabokra zúzta szét a? orosz cárizmusnak Nagy Péter kora óta fölépített deszpotikus állami épületét, de ez a romboló munkája annyira radikális volt, annyi vér és borzalom tapadt hozzá, annyi ártatlan emberélet pusztulását és keserű számkiveítetését idézte elő, hogy hétesztendei uralmán nincsen és nem is lehet áldás. Marxnak legortodoxabb követője ő volt, olyan ortodox, amilyen csak az orosz ortodoxia talajából nőhetett ki. Rajongó fanatikusa az osztályharc elméletének, amelyet következetesen valóban csak a Lenin módszereivel lehet keresztülvinni. A hírhedt Cséka volt ennek az osztályharcos rendszernek legjellemzőbb alkotása, amely tízezrével végeztette ki az orosz társadalom legértékesebb elemeit, százezrével üldözte ki az orosz nép legjobb fiait és az emberek millióit kergette a nyomorba, éhségbe és elkeseredésbe. A cári Oroszország eltűnt, a cár kancsukáia nem sújt le többé az orosz muzsik meztelen hátára* Szibéria ólombányái már nem telnek meg politikai foglyokkal, de azért a régi brutális módszerek megmaradtak és a politikai bűnösök légióinak a szibériai deportálás helyett a nyugateurópai száműzetés keserű kenyere jutott osztályrészül. A cárizmus más alakban újból testet öltött és a szentpétervári fehér cár helyét a moszkvai vörös cár váltotta föl, a Romanovok véres trónusát Uljanov foglalta el, a kocka csak megfordult, de nem változott meg és a Kremlben trónoló Lenin hamarosan Oroszország koronázatlan császára lett. Melyik volt a kettő közül bünö- sebb és kegyetlenebb? Mereskovszkij Dmitrij, a legújabb orosz irodalom romantikusa e szavakat jegyezte föl naplójában Lenin egyéniségéről: „Nikoláj cárnak Rasputinja volt, a Nép cárjának Leninje van. Az egyik paraszt volt, a másik intellektüel; az egyik kéjenc volt és Korhely, a másik kasztrált és abszlinens; az egyik fanatikus volt Istennel, a másik fanatikus Isten nélkül. Mennyire különbözők és mégis menynyire hasonlók! Nem a szemükben, de a tekintetükben, sőt magában a tekintet lehetőségében — ugyanaz az orosz mámor, az orosz démon, a fekete Dyonisos; ugyanaz az őrülete a vallási orgiáknak, mindegy, hogy London, január 23. Benesnek Curzon lorddal folytatott beszélgetéséről cseh-szlo- vák diplomatakörök a B. Z. am Mittag munkatársa előtt akként nyilatkoztak, hogy Benes londoni tartózkodása elsősorban a magyar kölcsön kérdésével függött össze. Noha Magyarországnak még várnia kell a kölcsönre, ez a technikai természetű késedelem nem fog hónapokat igénybe venni. Természetesen fölhasználta az alkalmat Benes arra is, hogy Curzonnal a francia—cseh-szlovák szerződésről tárgyaljon. A cseh diplomaták kijelentései szerint Benesnek sikerült e szerződéssel szemben minden angol bizalmatlanságot eloszlatni. Ezzel szemben az angol közlések úgy tudják, hogy a tárgyalás Benes és Curzon között rendkívül hidegen folyt le. A csehszlovák diplomaták Londonban úgy hiszik, hogy az angol kormány változás nem iog Kp- j melyeké — a monarchikusoké, vagy az anarchisztikusoké.44 Hugó Viktorral kiáltjuk: „Jaj a halottaknak, mert nincs igazuk!44 Lenin meghalt és nem tudja megcáfolni Mereskovszkij iszonyú vádját, amely úgy hangzik, hogy ő volt a megtestesült Antikrisztus. zépeurópa politikájában változást okozni. Szovjetoroszország elismerésének kérdésében cáfolják a cseh diplomaták azt, hogy Be- nes Franciaország és Oroszország között közvetíteni kíván, de viszont elismerik, hogy e kérdésben a cseh-szlovák és francia politika nem jár egy utón. Cseh-Szlovákia nem akarja a szovjet elismerését elsietni, de nem akar utolsónak sem a sorban kullogni. Az angol munkáskormány és Olaszország a következő hetekben elismerik Oroszországot és Cseh-Szlovákia közvetlenül csatlakozni fog hozzájuk. A londoni cseh-szlovák1 diplomatakörök erősen tartanak attól, hogy az Egyesült-Államok az erős szociaiistaelienes érzelem következtében, az angol politikai viszonyokra való tekintettel, most még inkább Visszahúzódik Európától. és elriasszák azt az állandó félelmet, hogy ilyen esetek megismétlődhetnek. — Szükséges lesz, — így fejeződik be a hivatalos karamünilké — hogy ebben az irányban a jövőben megteremtsék a koalíció föntartásánaik biztosítékait. Csak ezzel tehet megokolni azt a személyes áldozatot, melyet Práseik hozott ebben az esetben a válságos helyzet megoldássá érdekében. * A szenátus sajtóirodája jelenti, hogy Prásek Károly ma bejelentette a szenátus elnökségének, hogy állásáról lemond. Ezután elbúcsúzott a szenátus tisztviselői karától. * A cseh agrárpárt tegnapi ülésének lefolyása arra enged következtetni, hogy a koalíció kénytelen volt elejteni Préseket, de ezt olyan formában tette meg, amelyből élénken kiviláglik, hogy kímélni akarta Préseket, akitől nagyon félnek azért, mert olyan dolgokat tud, amelyek számos koalíciós nagyságot kompromittálhatnának. Az utóbbi időben sokat lehetett hallani arról, hogy Prásek lemondása esetén uj pártot alapit és ezzel kényszeríti a koalíciót az uj választások kiírására. Az agrárpárt tegnapi határozata ezt a lehetőséget nem szüntette meg, mert — föltétlenül megbízható helyen szerzett értesüléseink szerint — Prásék ezzel a gondolattal nem szakított. Prásek Vencel lev.ele Dénes az orosz kérdésben cserDenhaguJa Poincaréf Cseh-Szlovákia rövidesen elismeri a szovjetet — Amerika még tartózkodóbb lesz Európával szemben Práiscii lemondott A koalíció kímélte személyét — Sphiessl diszkréciója — Piásek Vencel „foderalisztikus alkotmányra gondolt" — Parlamenti vizsgálatot indítványoznak a szociáldemokraták a demmeiáiások ügyében Prága, január 23. Az agrárpárt elmökségámelk tegnap', ülése a késő éjfél utáni óráikig húzódott el. A sziesz- botrány megvizsgálására kiküldött- szüikebb- körü bizottság, amelynek eiimöke Staneik volt, beterjesztette a jelentését, amelynek előadója Visikovsky földhivatali elnök volt, mire a párt elnöksége egyhangúlag tudomásul vette, hogy Prásek lemond a szenátus elnökségéről. A jelentés az előzmények ismertetése után a következőképpen szól: r\ — Az agrárpárt a Práseik-ügynek nyilvános megvitatása alkalmából nem bocsátkozott polémiáiba, mert Prásek elnök éppen a nyilvános vita hatása alatt bízta az ügy elintézését az agrárpárt elnökségére és a parlamenti gyakorlatnak megfelelően állását a párt -rendelkezésére bocsátotta. Szükségesnek mutatkozott, hegy a bizottság nemcsak az ügyet, hanem az ügy következtében előadott helyzetet !s megvizsgálja. — A Prásek-ügyről taná cskozva a bizottság -egyhangúan úgy határozott, hegy nincsen oka (?) Prásek elnöknek azokban a kijelentéseiben kételkedni, amelyeket a koalíció tizes bizottsága előtt, még ped'g a képviselőházban november 12-én, a szenátusban pedig november 27-éíi tett. A tizes bizottság Prásek kijelentésed tudomásul vette és ezzel ezt az ügyet eüinté- zettnek kellett tekinteni. . , — A bizottság azonban nem zárkózhatott el az elől, hogy meg n.e vizsgálja azt a helyzetet, amelyet az ügy a nyilvánosság előtt Előidézett. — Az agrárpárt, amely joggal (?) elhárítja magáról a felelősséget a botrány kifejlődése körül, mégis bedátja, hogy a botrány következményei az egész koalíciót és igy a cseh agrárpártot is érinti. A nyugtalanság olyan méreteket öltött, amelyek a parlamenti élet egyensúlyát veszélyeztetik. Az adott helyzet korao ysága arra kényszeríti az összes tényezőket, hogy olyan eszközöket alkalmazzanak, melyek megoldják a válságot. — Az ügy megvitatásából kivnághlk, hogy ■a megoldás nem történhetik Práseik einök becsületének rovására. — A bizottság az összeférhetetlenség kérdésével is foglalkozott; Megállapították, hogy e kérdés fölvetésekor bizonyos oldalról rámutattak a szenátusi elnök funkciójának az egyéb parlamentien kívüli funkcióktól való elválászthatatlanságára. Prásek elnök ekkor hajlandónak mutatkozott arra, hogy a parlamenten kívül viselt állásairól lemond. Lemondását be Is jelentette. — Prásek a helyzet komolyságát fölismerve, szenátusi állását is pártja rendelkezésére bocsátotta és ezzel llmeghozta a legnagyobb áldozatot, amit meghozhatott, miért a helyzet, amint a bizottság egyhangúan megállapította, olyan volt, hogy csak személyi áldozat árán lehetett megoldani. A bizottság úgy ítélte meg a helyzetet, hogy azoknak, akik ilyen magas méltóságot töltenek be, tudniok kell, mint viselkedjenek, hogy teljes mértékben képesek legyenek értékelni azokat a kötelezettségeket, amelyek válságos helyzetekben méltóságukból folynak. A bizottság abbeli reményének adott .kifejezést, hogy Prásék elnök, aki olyan energikusan tudta -a szenátus jelentőségét és hatáskörét érvényesíteni, meg tudja állapítani azt is, amit tőle a mai helyzet követel. ~ Az agrárpárt elnöksége a bizottságnak ezt a jelentését egyhangúan tudomásul vette, mire Prásek elnök kijelentette, hogy a pártelnökség egyhangú határozatához alkalmazkodva, lemond a szenátus elnöki méltóságáról. Az elnökség a lemondást tudomásul vette s abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy ennek az áldozatnak hatása csak akkor fog mutatkozni, ha a többi tényezők >s megteszik mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a megrendült lojalitás megszilárduljon Prásek Vencelnek a bécsi kabinetirodá- hoiz intézett leveléről, amely rendkívül nagy feltűnést keltett, Schlessel báró, volt. kabinetirodái főnök úgy nyilatkozott az Allgoméi- ne Zeitung munkatársa előtt, hogy a levél kelte ideijén a kabinetiroda Ischibő’l éppen Becsbe költözött. Schtess! Prásek Károlyt személyesen ismerte, Prések Vencelre azonban nem tud visszaemlékezni és arra sem emlékezik, hogy a kérdéses levél megérkezettbe hozzá. Ha a levelet meg is kapta volna, azt bizonyára ad acta tétette volna, mivel a kabinetiroda magánszemélyek leveleit sohasem szokta megválaszolni. Schiessl báró nyilatkozatával egyidőben Prásek Vencel is nyilatkozott. Beismerte, hogy ő írta a levelet, de azt állítja, hogy senkit sem denunoiálit, hanem ellenkezően a cseh ügynek kívánt szolgálatot tenni azzal, hogy az államnak föderalisztikus alapokra való átalakítását indítványozta. Prásek Vencel állításának bizonyítására az inkriminált anyagot a nemzeti tanács elé terjeszti; a Pravo Lidu ellen pedig sajtó- port indít. Prásek Károly a Vemikov munkatársa előtt u.gy nyilatkozott, hogy a Levél-ügy elintézését bátyjára bízza. Bátyjával nincsen bizalmas viszonyban, vele politikai kérdésekről soha sem tárgyalt és nem i!s tárgyal, már csak azért sem, mert Práísek Vencel más politikai párthoz tartozik. A Pravo Lidu követeli hogy Práseik jelentéseit külön bizottsággal biráiltassák felül, mint ahogy a forradalmi nemzetgyűlés is bizottságot küldött ki a rendőrségi okmánytár megvizsgálására. A bizottság összetételét a képviselőház, esetleg a nemzetgyűlésnek mind a két háza állapítaná meg. A lap véleménye szerint a jelentés alapján ma még biztosan meg lehet állapi tani, hogy Prásek Vencel milyen testületektől, milyen tanácskozásokról és kiktől szerezte információit, továbbá, hogy politikai vagy egyéb céljuk volt-e, 100 cseti-sil. Koronáért fizettek ma, január 23-án: Zűriekben 16.80 svájci frankot BudapesteR 87 600.— magyar koronát Béesbcn 206200.— osztrák koronát Berlinben I22443Ö0 OÖOOÖO.— német márkát Jff ÜL évfolyam 20. (468.) szám ' M Prága, csütörtök, 1924 január 24 TITIHT^i^SrwBlTl oro'VTnQ mbrmugr* (Mrui Elofiü/Ctéíll ár&k. bői- éS kÜlföldÖD. jf /S/lsste _ JW # $J$r m Ér m m m m ÉBf - Szerkesztősé*: Présra II.. stí. fi JÉW Jf m* ^mÉr^JBt m ## P Mhf vM /W tifc JP jm ül Mg Jrm Jf pánská-uliee 40. I. Telefon: 30349. ma M wL J/g m dSStJSBL ^ - Kiadóhivatal: Prága I.. Llliova 9BS _ ulioe 18. sx-, Telefon 6797. szám, ^ — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
