Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-19 / 287. (440.) szám

Prága, szerda, 1923 december 19 ^d0n9M«| db <f]wiwsg jmomb ftjvwmn'sww. g«MgnNMMk Llőflsdtásí áx&k bel* és külföldöm WffMRjtlRI^P ^ r-vumr' *S8íB2&jp nlioe ia sjl, Telefon 6797. szám. '®E5pr ,%g£r ^BE®®SK91BSS®ggi^^^9W^ -— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Udvarlás Moszkvának (g.) Prága, december 18. Az európai politikába és annak úgyneve­zett tengelykérdései közé kezd beleillesz­kedni az az Oroszország, amely a maga belső politikai és államberendezési rendsze­rével kiválasztotta önmagát az európai poli­tika szerves egészéből. Az az izoláció, ame­lyet az európai államok polgári és szocialista politikai ideológiája a moszkvai „vörös rém“-mel, mint iníiciáló fekéllyel szemben megteremtett s amelynek bekövetkeztét maga a szovjetpolitika is elősegítette azzal, hogy a belső politikai, gazdasági és társa­dalmi rombolás és építés munkájára szorít­kozott s külsőpo'Iitikailag széttépte azokat a vonalakat, amelyek egybekapcsolták a tör­ténelmi és eseménybeli kontinuitással, kezd enyhülni. Azt a merev vonalat, amelyet elsősor­ban a győzelem kihasználói és vámszedői ál­lítottak föl Szovjetoroszország és az európai cirkulusok között, az utóbbi időben kezdik áttörni és a politikai nézetváltoztatással s gazdasági szükségszerűségekkel közelednek ahhoz az államtesthez, amelyet, mint a poli­tikai pestis inficiált fészkét, hermetice elzár­tak maguktól és az európai élettől. Hogy ez a jelenség előtérbe nyomul, an­nak elsősorban gazdasási okai vádnál Első­sorban a 'gazdasági versengés és az európai gazdasági élet szerves egységének tudata készteti a nagyhatalmakat arra, hogy tár­gyalóasztalhoz üljenek az orosz bolseviki dip­lomatákkal, de talán nem is másodrendű, de a gazdasági versengés tényével egyforma erejű inditóok az is, hogy az antant egysé­gének laza kötelékei alkalmat adtak egyes kormányoknak arra, hogy az eredetileg meg­szabott és egységesnek látszó állásponttal szemben megtehessék a maguk külön-külön lépéseit Moszkva felé. Azok az őstermészeti kincsek, amelyekkel a hatalmas orosz föld rendelkezik és amelyekre különösen a hábo­rús gazdasági ziláltság stádiumában Európá­nak életszükséglete van, a politikai álláspon­tokat túlhaladó vonzóerőként léptek föl és maguk felé irányították azt az érdeklődést, amelyet a politikai érdekek lenyűgözni igye­keztek. Ennek következménye az, hogy az euró­pai államok sorra megindították és keresték a-z összeköttetés megteremtésére irányuló tárgyalásokat a szovjet diplomáciájával és gazdasági testületéivel s ez az akció az utóbbi időben több oly pozitív megnyilatko­zást váltott ki európai politikusok részéről, hogy joggal hihetjük azt, hogy nincsen mesz- sze az az idő, amikor Oroszország ismét beleszóló és súllyal ható erővel rendelkező faktor lesz az európai politikában. Csak Mussolininek a kamarában mondott beszé­dére kell gondolnunk, vagy azt a jelenséget kell a figyelmünk előterébe állítani, hogy az angol választásokból nagy erőnyereséggel kikerült Labour Party külsőpolitikai pro­gramja az orosz szovjetkormány de jure és de facto elismerését kívánja, hogy Francia- ország Jugoszlávia bekapcsolásával arra tö­rekszik, hogy Oroszországot, mint politikai, gazdasági és sztratégiai szövetségestársát, magához köthesse s mind e jelenségekből tisztán áll előttünk mint könnyen konstatál­ható tény, hogy az európai hatalmak ma mo­solygó arccal és parolázásra kész tenyér- nyújtással udvarolnak Moszkva felé. Csicserinnek az Északamerikai Egye­sült-Államok elnökéhez intézett jegyzéke, amely azt javasolja, hogy az amerikai- orosz megértés és megegyezés érdekében ta­nácskozásokat indítsanak meg és ennek az akciónak az amerikai politikai hangulattól várható kedvező fogadtatása arról beszél, hogy Oroszország nem csak az európai po­litikában kezd szerepet játszani, de ügyesen és öntudatosan épiti azokat az ösvényeket is, amelyek segítségével belekapcsoiódhatik a világpolitika hatalmas komplexumába. Hogy ez a jelenség a mi speciális és a kö­zépeurópai politika gócpontjában álló hely­zetünk szempontjából mit jelent, erre a kér­désre feleletet kell majd adnia a január má­sodik hetében megtartandó belgrádi kisan- tantkonferenciának. Az előjelek arra valla­nak, hogy a kisantant államai nem fognak elmaradni a szovjet felé settenkedő szelado- nok mögött, de mert a román—orosz tárgya­lások kedvezően haladnak és mert a jugo­szláv politikai életben is teret nyer az Orosz­országhoz való közeledés gondolata, Kenés­nek könnyű és kényelmes lesz a kisantant orientációját Moszkva felé beállítani. És hogy ha egészen könnyen belátható időn belül az európai politikában a megterem­tett kapcsolatok és esetleg politikai kötelé­kek révén Oroszország szóhoz jut, akkor na­gyon valószínűen ismét érvényesíteni fogja ama politikai fölfogását, amelyet Bismarck már 1871 után fölismert és amely szerint Oroszországnak kötelessége és érdeke az európai egyensúly helyreállítása és föntar- tása. Hogy Oroszország ma is érzi ezt a tra­dicionális és kötelességszerü hivatását, az ki­tűnik az orosz politikának abból az ideges mozgolódásából, amelyet a német birodalom szétbontására irányuló francia politikával szemben észlelhetünk, de kitűnik abból is, hogy az orosz szovjet szimpátiával fogadja a spanyol—olasz-antant megteremtésének gondolatát, mert úgy érzi, hogy a földközi- tengeri hatalmi kapcsolat a reálison túlnövő francia hegemoniális törekvések kiegyensú­lyozását célozza. Hogy Oroszországnak, ebből az állás­pontjából a kisantanttal szemben milyen po­litikai magatartás fakad, atekintetben Benes elé nem festhetjük a rózsaszínű reménység perspektíváját, mert az orosz politika a kis- antautót úgy fogja föl, mint az európai egyensúly kialakulásának akadályát s mint­egy átmeneti s az Európára nehezedő nagy hegemoniális törekvés függvényeként jelent­kező alakulást, amelyre építeni és amelyre a politikában fontos s a jövőbe kiható akciókat bazirozni nem lehet. M műéi clii^físira síéiül fel i mm Királyi Athén, december 18. (Havas,) A mtéi-z- tertánács tegnap este tanácskozott a válasz­tások folytán előállott uj helyzetről és a kö­vetkező hivatalos kommünikét adta ki: Mivel a megválasztott alkotmányozó országgyűlés rövidesen összeül és tanácskozni fog az ál­lamformáról, amely az ország akaratának a leginkább megfelel, a forradalom vezérei és a kormány azt tartják, hogy a közrend bizto­sítása érdekében szükséges, hogy azt java­solják a királynak, hogy az államforma vég­érvényes megállapításának időpontjáig hagy­ja el az országot. — A király holnap fog vá­laszolni a minisztertanács javaslatára. Prága, december 18. Quiinones de León párisi spanyol követ határozató javaslata, amelyet a népszövetség tanácsa tegnapi ülésén elfogadott, a követ­kezőképpen hangziik: — A népszöeiség tanácsa tudomásul vette a nemzetközi báróság jogi véleményét Lengyelország és Csek-Szlovákia szepesi területen való elhatárolásának kérdéséről. A népszövetség tanácsa megelégedéssel álla­pítja meg, hogy a két érdekelt kormány kép­viselői meghajoltak a jogi vélemény előtt. Az érdekelt államok kívánság ára a népszövetség tanácsának a következő kérdésekkel kell íoglalozmia: — összhangban állanak-e a határ megál­lapító bizottságnak 1922 szeptember 25-én tett javaslatai azokkal a föltételekkel, ame­lyeket a nagyköveti konferenciának 1920 jú­lius 20-án kelt határozata és különösen e ha­tározat 2. cikkének 3. bekezdése megállapít? (Módosítások köz- vagy magánérdek miatt, tékán-tettel a különös helyi viszony okra. A szerk.) Igen vagy nem? A népszövetségi tanács erre a kérdésre nemleges választ adott. A határmegáilJapi'tó bizottságoknak ja­vaslatai ugyan, amiint azt egy a nagyköveti konferenciához 1922 szeptember 26-án inté­zett levél tartalma bizonyítja, megokolják e területek lakosságának érdekeit!, azonban a népszövetségi tanács azon a véleményen van, hoigy ez a határozat jogi szempontból meghaladja a ha tármegái lapító bizottságnak adott meghatalmazást. A nemzetközi bíróság falóban semmi kés éget nem hagy fönn ama pont iránt, hogy ama határok megváltozta­tása, amelyeket az 1920 julius 28-ám kelt döntés ineg nem engedett, csak az uj határ­vonalra vonatkoznak, tehát arra, amely e határozatban körül van árva, nem pedig a határnak ama két részére, amelyeket Ma­gyarország és Galícia régi határai alkotnak. (Az 1920 julius 28-iki határozat igy állapította meg a szepesi határt: „A régi galíciai—ma­gyar határnak a Bialka-folyó mellett Brzegi községtől mintegy 500 méternyire fekő pont­jától kelet észak-északi főirányban ugyan­ennek a határvonalnak közel a 487. magas­lathoz, a Czorstyn és Szepesófalva között fekvő utón pontjáig egy a helyszínén megál­lapítandó vonal, amely az 1001., (Bria-Vrch), 909., 956. (Malozovka), 607. (a folyó mellett, körülbelül 2 kilométernyire Szentmindszent- Sől délre), 873. (2 kilométernyire északkeletre Nagybank vágás ától) számú magaslatokon és északra a 751. és 540. számú magaslatokon át húzódik. A szerk.) A magas bíróság azon a véleményen van, hogy ez a két határszakasz nemzetközi határ jellegével bír, amely két államot választott el egymástól, nevezetesen az osztrák államot és a magyar államot és hogy ezt a határt a határmegáillapitó-bizottk- ság működéséből ki kell vonni, amiért is a határmegállapitó bizottságnak szerepe e szakaszokban egyszerűen a határkö­vek megújítására korlátozódik. Ebből az okból minden javaslat, amely ezt a két szakaszt érintené, á priori ki van zárva. A népszövetségi tanács tehát megke­resi a nagyköveti konferencián képviselt kormányokat, hogy keressék meg. a határ­megállapitó bizottságot uj javaslatok előter­jesztésére, amelyek megfelelnek a bíróság jogi véleményének, valamint a népszövetségi tanács végkövetkeztetéseinek, ami természe­tesen nem alkot prejudiciumot a két érdekelt kormány esetleges békés megállapodásai számára. Ezt a határozati javaslatot a népszövet­ség tanácsa bizonyos kiegészítésekkel fogad­ta el. A kiegészítések a következőképpen hangzanak: — Az állandó nemzetközi bíróság jogi véleménye idézi a cseh-szlovák jogi expozé­nak azt a helyét, amely szerint az 1920 jú­nius 2-án kelt határozat módosításának kö­vetkeztében a régi galiciai—magyarországi határ bizonyos részeiben, akár kiindulási, akár zárópontján következhetnének be. A hágai biróság avis consultatifja a mó­dosítható szektor meghatározásáról és a haj­dani nemzetközi határok föntartásáról ele­gendő a népszövetség határozatának meg- okolásához. Hozzá kell tenni, hogy a határ­megállapitó bizottság által javasolt vonal a régi határvonalat egy olyan vonallal helyet­tesítené, amely több kilométerrel keletre hú­zódik és az 1920 junius 28-án kelt határozat­tal csak 5 kilométer távolságban egyezik meg, noiha e vonal 46 kilométer hosszú. A határmegállapitó bizottság által javasolt vo­nal észak-déli irányban húzódik, míg a nagy­követi konferencia által 1920-ban megállapí­tott vonal kétharmadrészben nyugat-keleti és egyharmadrészben déli-északi irányban ha­lad. A hágai biróság kétséget kizáró módon kifejezte abbeli véleményét, hogy a mó­dosítások nem változtathatják meg telje­sen, vagy majdnem az 1920. évi határo­zatot. A népszövetségi tanács reméli, hogy az uj javaslatokat március 10-én megkezdődő ülésszaka már tudomásul veheti. A határozat ellen mind Benes, mind Skir- mund bizonyos föntartásokat jelentették be. Benes föntaríásai ezek: 1. Technikai okokból a módosítások csak néhány tiz méterre ter­jedhetnek. 2. Ilyen módosítások csak az ér­dekelt kormányokkal való megállapodás után engedhetők meg. Lord Róbert Cecil — a Veder értesülése szerint — a cseh-szlovák álláspont mellett szavazott, miig Hanoíbux francia népszövet­ségi delegátus a békés kiegyezést ajánlotta a feleknek. Grabszki a Rezignált lengyel kormányelnök Varsó, december 18. A köztársasági el- • nők Grabszki volt miniszterelnököt és pénz­ügyminisztert bízta meg az uj kormány meg­alakításával. Románia nem tud kölcsönhöz jutni Bukarest, december 17. (Saját tudósi- tónktól.) A román kormánynak az 500 millió frank kölcsön fölvétele ügyében a párisi bankokkal megindított tárgyalása megszűnt­nek tekinthető, mivel Románia a kért garan­ciákat nem tudja nyújtani. A kiéleződött pénz_ ügyi politika miatt a francia delegátusok nem utaznak Bukarestbe. Hír szerint* a román kor­mány most a petróleum-kérdést tanulmányo­zó francia szindikátussal kísérletezik a köl­csönre vonatkozó akciójával. Ez a szindiká­tus a francia kormány petrólium-politikáját képviseli és mérlegelése tárgyává teszi a román kormánynak amaz ajánlatát, amely 500 millió frank kölcsönt kíván a petróleum- jövedék lekötése ellenében. Nem látszik va­lószínűnek, hogy a romá'n kormány a kért összeget megkapja s a legjobb esetben is csak kisebb összegű kölcsönre lehet kilátása. 100 c$eh-$zt. koronáért fizettek ma, december 18-án: Zürichben 16.825 svájci frankot Budapesten 62 500.— magyar koronát Bécsben 207900.— osztrák koronát Berlioben I25685Ö00000ÖÖ.— német márkát Március 10-ére uj javaslatokat vár a népszövetség a Javormáról A régi galíciai—magyar határon nem lehet változtatni — Benes csak tiz méteres határ­kj-gazitásokh oz járul hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom